Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-03-04
soriból és Thalia asszonyság valamennyi híveivel együtt megtalál reánk neheztelni. De hát megmondták azt már régesrégen, hogy inter arma silent musae. Már pedig azt, hogy nálunk örökös háború és fegyvercsörgés folyik e levelek az unalomig elcsépelték. No de szolgáljon vigaszul, hogy a Múzsa mindezek daczára sem szünetel, különösen pedig nem a színészet múzsája, akinek éppenséggel nem lehet panasza a magyar főváros ellen. Hogy messzire ne menjek, — mert ha vissza akarnék kapni a lefolyt saisonra, szűknek bizonyulna egy fővárosi levél kerete— csak a mult hét szinészeti eseményeire fogok reflektálni és pedig annál inkább, mivel ezek valósággal »esemenyek«, és megvagyok győződve róla, hogy önöket is nem sokára foglalkoztatni fogja. Ecclesia praecedit, — mondhatnám ha Csiky hozományra, szóval a pénzes tárczára. Ha van: jó, ha nincs: az se baj, hisz pénz mellett az ember mindig befoghatja azt a szemét, a melyik szivet, lelket keres. — Hogy aztán e felfogás hányszor csalódik, arról sok pokollá lett család élet, fájdalomban megtört kebel tehet bizonyságot. Az iskolai oktatásnál ismét a buzgóság azon túlzásba esik számtalanszor, hogy nem annyira emberéket törekszik nevelni, mint inkább tudósokat már szinte az elemi osztályoknál. Annyiféle s oly terjedelmű tantárgyakkal bajlódik a rendszer, hogy a csupa tanítás miatt alig ér reá nevelni, azaz a jellem fejlődéshez az utat egyengetni. Mikor igy aztán az ifjú átvergődik az iskolák hosszú sorain, s a százféle ágosbogas tantárgyakon s kilép az életbe, a sokféle, rapsodikus hézagos ismeretek tömkelegében az önálló gondolkodás ariadne fonala nélkül csak tévelyeg, f Gergely már nem alapított volna boldog családi Igen sok esetben elveszti bizalmát a tudományos tűzhelyet azonban igy is — vagy talán igy még törekvés iránt, megelégszik a felületesség frázi- inkább — megérdemli, hogy vele, illetőleg az ö saival ajkain, s hajlékony nád lesz a változó né- Bozóthi Mártájával foglalkozzunk első sorzetek, érdekek szellője előtt kitartás, lelkesedés ban s csak azután nézzük meg a népszínházban nélkül. Megjegyzem ugyan ez alkalommal, hogy j a Koldusdiákokat. Mert ez a két darab volt ha az életbe kilépők között oly sok a felületes- a mult hét színházi eseménye, melyekről szólani ség, ezért a felelősség nem a tanerőket, hanem j akarok. magát a rendszert terheli, mely még mindig a j A Bozóthi Mártában Csiky Gergely az vajúdás állapotában levén, a habozásnak, s ide j uzsora kérdéssel foglalkozik. Tehát modern tárgy oda kapkodásnak jellegét hordja magán, és ez j (no nem éppen modern !) és mindig napirenden levő alatt az egyre emelkedő tanhalmazzal irgalmat- I társadalmi kérdés. Csiky nem oldotta meg e kérkm megvisel tanárt és tanítványt. j dést, hanem egy hatásos képben mutatta be. — A nevelés akkor felel meg feladatának j Csikynek bámulatos érzéke van az aktuális kerigazán, ha gondja előtt nem a pénz a legelső, s dések feldolgozásához, de azok megoldására nem nem is elégszik meg az ismeretek Összehalmo- képes, de nem is törekedik. Nagy eszmékkel zásával, hanem fő czéija a nemes lelkitulajdonok foglalkozik, de nem képes azokat, nem képes kifejtése, a jellem alapköveinek lerakása. j teljesen felölelni, hanem csak töltelékül használja föl, hogy aztán nígomolyilsa az epizódokat, melyeknek mestere s melyekkei rendkívüli hatást tud előidézni. Hogy nagyon is vadászsza a hatást bajnak baj, de sokkal nagyobb baj volna ha nem érne el. Hanem czélt ér cs ezért örömest megbocsáthatunk neki és szivünkből örülhetünk, hogy j van egy Csiky Gergelyünk, aki oly nagy sikereket tud aratni azon a sziupadon, hol finyás közönség és szigorú kritika hallgatja Sardou, Dumas, Molicrc, Bclot darabjait. A Bozóthi Márta tehát nagy külső sikert aratott, ezt elismerte a kritika is, mely azonban | — persze az a része mely számot tarthat a kri! lika-névre cs nincs pajláskodás által sugal| ma'.va — el nem mulasztá a hibákat is kellő vij hígításba helyezni s Csikyt inteni, hogy hatást Hogy a czélját elérhesse, szükséges, hogy a növendékbe — mig egyrészről tehetségét fejleszti, — másrészről beleoltsa a munkakedvet. A rendszeres munka az a gyémántpor, mely a lelkierőnek — e drága kőnek — megadja ragyogó fényét s igy kiemeli a porból. Az első emberpár a paradicsomban tétlenségével magához édesgette a j sátánt s ennek lőrébe esve elveszte a paradicsomot. A nélkülözés sivár pusztáján a mindenható a munkában adta meg neki azt a fegyvert, mclylyel uj édent vivhat ki magának. A munkakegv az emberre nézve igaz Tslcnáldása lön, mely a a fáradalomban elhullott vert j lékének minden cseppjeit, a jólét, boldogság gyöngyeivé változlaí\a adta birtokába vissza. A munka lett azon varázsvessző, melynek ütésére uj alakot nyert a fold, ez azon lépcső, j vadaszni nagyon olcsó dicsőség, melyen bár lassan, de biztosan emelkedik az j Egyébiránt lesz alkalmuk önöknek is kriazon niveaunál, hova azt a népszínházban Blaha Lujza asszony utolérhetetlen) művészete emelte. önök hallani fogják a JKoldusdiák fülbemászó zenéjét, kedvesnek fogják: majd találni, oh de hogy elragadná önöket, ha a divától hallanák. Ha feljönnek Pestre, meg né feledkezzenek erről a mendikánsról, kinél kedvesebb még nem prédikált egy husvét-napon sem . . . | Hevesi József. Kimutatás Veszprémmegye alispáni hivatalánál a győri és győrvidéki árvízkárosulta§ részére folyó évi febrnár 22-töl márczius l-ig beérkezett összegektől. Csernye község 7 fit, Oszlop község 2 frt 50 kr, Bn.-Szt.-Király község 3 frt, Kis-Pirith község 2 frt 39 kr, Papkeszi község 11 frt, KisLőd község 6 ft 16 kr, Gyepes község 5 frt 32 kr, Lajos-Komárom község 1 frt 30 kr, Nagy-Tevel község 54 frt 64 kr, összesen 93 frt 31 kr. Veszprém, 1883. márcziushó i-én. Véghely Dezső, alispán "törvényszéki csarnok. A veszprémi kir. törvényszék büntető osztályánál a jövő hétre kitüzettek: Márczius 6-án. Lopással vádolt Gróner Lipót, emberöléssel vádolt Mészáros István, magánosok elleni erőszakkal vádolt Borszuk Pál elleni ügyekben végtárgyalások. Márczius f-én. Súlyos testi sértéssel vádolt Kertész József és társai elleni ügyben vég tárgyal ás. Ugyan akkor lopással vádolt Lakos István, lopással vádolt Molnár Tamás Flórián, sikkasztással vádolt Maycr Antal, lopással vádolt Izsó Kis István elleni ügyekben II. birósági, lopással vádolt Kovács József elleni ügyben III. bir. Ítélethirdetések. Márczius 8-án. Súlyos testi sértéssel vádolt Nagy Istvánné, lopással vádolt Galambos Ferencz és társai elleni ügyekben végtárgyalások. emberiség végczélja: a tökéletesség felé. Az egyénié nézve a munka egy bánya, melyből a szorgalom mint kincset, a jólétet hordja fel. — Dc méltán nevezhetjük a munkát egy őrangyalnak is, ki elűzi nem csak a háztól ama paizsos férfiút: az ínséget, hanem a lélektől is a vétekre csábitó rosz gondolatok tábora'. Ez érleli meg azon öntudatot az emberben, hogy megél, sőt emelkedhetik a becsület utján is s igy nem szorul a bün markában kínálkozó szennyes nyereségre. (A^ge köv.) Gvurálz Ferencz. Fővárosi levél. (Szinliázak. — HsiU Gergely uj il:;rn!ij:i. — llozóllii Márl:i — A koMnsrliák. — lift- lípllclstiulpiit ) Ideje, hogy egyszer már a színházakkal is foglalkozzunk, mert ma- holnap kikopunk a saitikát gyakorolni Bozóthi Márta felett, mely bibonyára be fogja járni hazánk minden színpadját. Lesz azonban gar-dc dame-ja is a »Koldusdeäk« személyében (a kit helyesebb lett volna m e n d i k á n s n a k keresztelni.) K/. a vig legény szintén a mult héten vonult be hozzánk csintalan, pajkos zeneszó mellett cs a népszínházban roppant nagy közönség üdvözölte első megjelenését. Volt e közönség között azonban temérdek sok kiváncsi-is, akik meg I akarlak győződni róla, hogy vájjon többet ér-c a Koldusdiak mint a Bettclstudent? mert tudni kell, hogy az operettet már hússzor adták elő a gyapju-utezai német színházban s csak ugy került a népszínházba) Mondjuk-e, hogy mindenki I meggyőződött róla, hogy Budapesten ütött már a német Thalia vegórája, ;? hogy még ezen német operetté előad.isa is jóval alacsonyabban áll KÜLÖNFÉLÉK. . — Meghívás. A pápai ismeretteijcsztö egylet ma d. u. 4 órakor a városháza nagytermében felolvasást rendez, melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja az elnökség. Tárgy: A jövő költészete. Előadó: Hannos Zoltán ur. — Sághy Gyula urai, a győri püspökségi uradalom vaszari derék ispánját, azon kitüntetés érte, hogy az ugyanezen uradalom szanyi gazdaságába kasznárrá neveztetett ki. A mennyire örvendünk az általánosan tisztelt gazdatiszt érdeméinek elismerő jutalmazásán, ép oly méitckben sajnáljuk tisztelt barátunknak vidékünkről távozását; mert benne társasköreink egy művelt lelkű s önzetlen jóbarátol, a , község lakosai pedig jóltevö támaszukat vesztik ez áthelyezés által.— Vaszarra Schönauer Antal salamoni, Salamonba pedig Hannibál Sándor szanyi ispán urak helyeztettek át. — Halálozás. Dr. Levatich Kálmán kir. aljárásbiró urat lesújtó gyábz eset érte. — Fiatal szép neje febr. 28-án délután elhunyt, egy egészséges fiu gyermeknek az ö drága életének árán adván életet.— A beszcntelési szertartást a rokonok, barátok és tisztelök jelenlétében f. hó i-én r délután négy órakor nagyságos Néger Ágoston apát plébános ur végezte nagy segédlettel. — Azután a koszorúkkal halmozott koporsót a vasútra szállították. — A kiadott gyász jelentés igy szóll: Dr. Levatich Kálmán pápai kii', aljárásbiró a maga, ugy újszülött kis fia Béla, valamint az alulirt rokonok nevében is fájdalomtelt szívvel tudatja forrón szeretett kedves feleségének Fodor Erssébet-nek élete 22-ik, boldog házasságuk első évében, folyó évi február hó 28-án d. u. 4 órakor, 25 napi kiDOs betegség után gyermekágyi lázban — bekövetkezett .elhunytát. A megboldogultnak földi maradványai folyó évi márczius hó i-éa délután 4 órakor Pápán, a róm. kalb, egyház szertartása szerint .beszenteltetvén, ugyanezen hó 3-án délután 4 órakor fognak a küngösi sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt. mise áldozat folyó évi márczius 2-án délelőtt 8 órakor fog a pápai plébánia templomban az Egek Urának bemutattatni. Az elhunytnak gyászoló rokonai: édes anyja: özv. Fodor Lászlóné szül. Bárdossy Anna, ipa: Levatich Márton, napa Levatich Mártonná, testvérjei: Fodor Lenke Dr. Kársa Istvánné, Fodor Anna DiOMatkovich Tivadarné, Fodor Ida, nagybátyja: Bárdossy Imre, nagynénjei: Bárdossy Alojza Dr. Perlaky Józsefné, Bárdossy Mária Polczer Ferenezné. Kelt Pápán 1883, február 28-án. Áldás és béke lebegjen a korán elhunyt magasztos lelkű nő porai felett. — Jutalomjáték. Színtársulatunk kedvelt drámai szendéjének: Ardai Idának szerdán f. hó 7-én lesz jutalomjátéka. — Az előadandó darab vagy «Romeo és Julia,« vagy a »Hamupipöke« lesz. — Biztosan hisszük, hogy a kiváló tehetségű művésznőt jutaiomjátékán zsúfolt házzal tiszteli meg műértő közönségünk. — Füzesetek. Nemes-Szalók községben február hó 21-én délután kiütött tüz 4 lakházat, egy gazdasági épületet, több gazdasági eszközt, takarmányt stb. hamvasztott el. És ugyanazon községben folyó hó i-én esti 7 órakor, a roppant szélvészben, ismét tüz támadt, és csakhamar 23 lakház, számos gazdasági épület, élelmi szer, takarmány, háziállat stb. lett a romboló elem martalékává. — A tüz keletkezésének okát a vizsgálat még eddig nem volt képes kideríteni. A szerencsétlen leégettek között igen számosan vannak, kiket a tűzvész koldusbotra juttatott, kik hajlék s ruha nélkül vaunak kitéve a szigorú időnek, máról holnapra nincs biztosítva kenyerük, ha csak a jó lelkű emberbarátok nem nyújtanak segélyt. — Megindítjuk tehát részünkről a gyűjtést 1 frttal, s felhívjuk lapunk t. olvasóit a szíves adakozásra, miket lapunkban nyugtatván, a szolgabírói hivatal utján rendeltetésére juttatni fogunk. A vallás és közoktatásügyi minister Ihass Lajos földbirtokosnak, ki Iörintei pusztáján, a cselédség számára, hit felekezeti jelleg nélküli elemi iskolát állított fel, azt felszerelte és a tanitó fizetéséről is gondoskodott, ugy Forintos István veszprémi székesegyházi apáikanonoknak, ki boldogult atyja emlékét megörökítendő, a szűcsi róm. kath. népiskola javára 200 forintnyi alapítványt tett oly rendeltetéssel, hogy ezen összeg évi kamatainak egyik fele az idönkinti szűcsi r kath. tanítónak, a magyar nyelv oktatásában buzdításul, másik fele pedig egyenlő részben oly tanulóknak szolgáltassák ki, kik a magyar nyelv elsajátításában legtöbb buzgalmat fejtenek ki, elismerő köszönetét nyilvánította. Hosszastul habozott, természetes szerénysége íiüá. hogy odatolakodjék, s az(. : u mintha egy belső Innig is lebeszélni akarta, volna arról. Azonban komolyabb megfontolás után belátta, hogy más úton c helyzetből menekülnie nőm lehel. Végre tehát lelket ve!( magának és belépeti, a posta hivatalba. Két fin — lal poslahivalalnok átkozta ott azt a sorsol, mely ók<-( ll.nlu|ie*!i "I Dohojba \ etette s melegen kívánták líoszniát a pntulbaVikíor előadta kérelmét: a postamester és a két j fialni hivatalnok nagy .szívességgel egyezeti bele ke- I relméhe: „ü'Miüán í órakor indul a kocsi, azonnal ; vele m<'k< t. kegyed.' j S an elbeszéltették vele elmenj eil, csatáit; ' cbédie is ott marasztották. A három hivatalnok egész \ r-sabtü eletet elt ott, egymásra, voltak utalva, együtt ! viselték közös sor u'-uit. Viktor szívóról nagy kő esett ; le, mid' ii ily szeretetre méltóan fogadták o(. igen J köuyfi \iilf. kit s -.közölnie, hogy élelmi jegyet kapjon I a kóihóz igazgatójától, a ki meg igen ürült rajta, j hogy egy embertől újra megszabadult, s azzal déli l j órakor egy barátságos Kézszorítás után elrobogott i \ele a Icvclposla kocsija. ; * I Ttilságosan Kenj elmésnek nem leheted mondani j azt a cserebogár sárga alkotmányi, moly Viktort és j a konduktort vitte a levélpustávai együtt. Kopott fin- j vézer ostorozta lovait, elől « a rengeteg sárban el- j szántán »gek-tt. a szerencséi len két pára, megállás nélkül haladva, mert mindkét fél, úgy a kocsis, mint. a lovak igen jól tudhatták, hogy ha egyszer megáll a kicsi, azt többé ez a két ló lovábbir.dulásia nem bírja. Az út igen szomorú volt. Szürke fellegek boritok az egész láthatárt, egyhangúságát növelte a sáríeiigcr, melyet a napok óta tartó esőzés okozol!', a tavidból óriási fenyvesek sölélleltek feléjük, egyegy hatalmas kondor repült lomha szárnycsattogással mintha az eső az ö szát nyait is megnehezilctlc volna. Az útfélen mindenütt esett, lovak hullái, törött szekerek maradványai nyúltak ki a sárból, mely mellett nüiidcn Icpiqn líyomoii egy-egy kimerült elmaradt baka hevert, teljes fásultsággal nézve a rá várakozó sors elé. Viktor mely rokonszenvei és szánalmat erezett e. .szegények iráni, kik otthonjukig épen úgy nem juthatlak el, hanem a ezéihoz oly igen közel kell elliiiszluluiok. l r gy szelelte volna valamennyit felvenni a posta kocsira, hadd éírzzék azok is u boldogságot, melyet ó' érez, midőn szünet nélkül gyorsan halad szülőföldje felé. Késő este. volt, midőn Kotorskól elérték", olt ló] és leesomagollak s azzal ismét tovább hajtattak. Vak ej állott he, az út el el veszet, a lovak ijedezlek, s a kátvh.s utón recsegett, ropogott a postakocsi, a mini bezökkenve egy-egy nély gödörbe, az erős lovak isinél, kirántották onnan. A londuktor aggódva tekintgetett széjjel « figyelmeztette Viktort, hogy tartsa készen fegyverét, mert a leszálló éjjel es) üli a bosnyák banditák is leereszkednek a hegyoldalakból, s ó maga is megviv-sgálta revolverét. A lovak lankadlak, a nehéz út nagyon gyorsan csökkenté erejüket. Koionkint egy-egy felriasztod holló károgása, egy elkergetett sakál ugatása rémité őket. Végeinlesziléssel száguldozlak továbbá halottszagtól, mely az cselt állatoktól származott, hortyogva és fúva ragadták tova a nehéz kocsit. Az egyik fordulónál azonban az utmelletl felöles kátyú volt; a száguldó lovak az éj sötétében nem látták meg a veszélyt, a kocsi belehullott és megállott. A koesos biztatni kc/.tlé lovait; hiába. JJosszúsan szállott le, a konduktor s vette szemügyre a helyzetet. A kimeiült lovakról szakadt a tajték, csuklóik remegtek,'Viktor és a konduktor hiába próbálták meg kiemelni a kocsit, a lovak nem bírlak tovább. Végre is abban állapodlak meg. hogy a kocsis, a két lóval cl megy Derveulig elölogatérl, a ptjj-lakocsi pedig olt marad. A kifogott lovak elvágtattak, a konduMor behúzódod, a kocsi belsejébe, hogy kissé megpihenjen. — Kegyed a postafedczcl, most hát (egye kötelességél. Ha esetleg baj lesz, löjjüii, ébreszszen fel. Jó éjt! Viktor felmászott a kocsi tetejére, ölebc vette fegyverét 9 körültekintett. Az cső zuhogott, s a szélzúgása minden hangot elfogott, mely távolabbról jöhetett volna. Viktor belátta, hogy itt a legfeszültebb figyelem is hiábari van, belemerült gondolataiba. Képzelete szárnyára vette ismét, s lelke az édes otthon felé repült. Fölkereste azt a nagy házat, s abban azt a kis szobát, melyben éleiének legszebb idejét tölte el, aztán elrepült lelke ahoz a szép barna leányhoz, aki egykor üdvössége volt, s kinek arezképe most is ott pihent szive fölött egy kis táic/.ábítu a tőle kapott emlékben. Hosszan merengett az éj csendjében a szegény fiú, az cső egyhangú siihogása képzeletében erdők zsongásává lön, és a patakok csörgését hallotta, mig bchunjtszemei előtt tündérek lejtettek tánezot a dús zöld pázsiton, angyalfejek kandikállak ki a rózsa szirmokból, s a varázskert közepén ezüst fonás mellett, halvány rózsaszín ruhában, otl pihent az ö tündér királynéja epedő u gy fekete szemeivel , márvány karjaivaj. Lelkét dalok rajzottak körül s úgy tetszett., mintha a tündérek arany hárfáj* játszanék kiserclet azokhoz. Álmodozásaiból hirtelen gyanús nesz rezzente föl, mintha közvetlen közelében néhány gyorsan elejtett szól hallott volna. A következő pilianalbari tisztán hallott néhány bosnyák szót, s mintha egy fejet látott volna a kocsi oldalán. — Allj! kivagy! kiáltott rá az alakra, miközben fegyverét rá szögező. Felelet helyett úgy erzé, hogy a lábát megfogja valaki. Viktor összeborzadt, mintha kigyó siklott volna végig rajli, de lélekjelenléte gyorsan visszatéri. Gyors elhatározással lőtt rá támadójára, s fegyvere eldördülése eszébe juttatta, hogy katona. A lövés világánál három fejet pillantott meg a kocsi fedél három oldalán — három bosnyák rablóéi. Gyorsait töltött újra, és föllelt szuronyával az egyik felé döfött. Nagy kiáltás jelenté, hogy az egyik támadó találva erezi magái. A kocsi belsejéből a konduktor felriadva kezdett kifele bontakozni. Viktor újra lőni akart, midőn az egyik támadó lerántotta őt "a földre, s igy nagy nehéz fegyvere huszita vehetetlenné vált. Dulakodni kezdetlek a földön, s Viktor éreaé, hogy vége van. A bosnyák roppant izmos, szálas ember lehetett, hatalmas marka összesz-ritá. a szegény elgyengült katona torkát. Viktor érezé, mint hagyja el ereje, s érezte, hogy a rabló az ő mellére térdel, s övéből bizonyára handzsárát keresi elő, hogy torkát elmesse. Egy sóhajjal a beteljesült végzetre gondolt, s bár küzdött még, készen volt az iszonyú halálra. Balkarjával torkát ledé el, jobbjával pedig csapásokat osztott támadójának. A rabló éles kése benicrüll testébe. Viktor karja (eheletlenül hullott le, szemét a halál fekete fátyol a kezdé beborítani. E pillanatban közelükben egy lövés dördült el, s a támadó nagy, súlyos teste élettelenül zuhan rá az alatta tehetetlenül fekvő halálra vált katonára. A mint Viktor fölnyitá szemeit, keleten felszakadt már a szürke felhős ég, s a pitymaiat halvány világánál láthatta, a mint a furvezer kocsis fogja be lovait a kiemelt postakocsiba. O maga í.z útszélen feküdi, mellette állt, a posta konduktor utasításukat kiabálva a kocsisnak. Távolabb egy xülét tömeg hevert a kerekek alatt. — Teringettét, ez meleg éjszaka volt, szólt a konduktor, a mint meglálla, hogy Viktor feléled. Ha egy pillanatig késem még s önt magára hagyom avval a ficzkóval, nem ennék több lágy kenyeret. A sötétben épen a fülét fogtam meg a gazembernek, s a revolveremet a halántékához nyomtam. Többször nem fáj foga a postaszállittnányra. - Bs a többi? kertié Viktor bágyadtan. •-- Az egyiket ön megsebesítette, a másik gyáva még sértetlenül vitte el a borit, üc ön komoly sebet kapott, Dervcntcii ápoltatnia kell magát. A konduktor segélyével szállott fel Viktor a postakocsira, s csak hamar beérkeztek Ucrveutrc. A tág udvarba hajtva leszállottak, s a konduktor áttámogalta Viktort a szomszédházban lakó térparancsnokig. — Ezredes nr! Kaloiiabajtmk esett az úton; elakadtunk, három bosnyák megtámadott, kettőt elláttunk, dc mi is megsebesültünk. Viktor űr derekasan viselte magát, ápolják jól és — kérek más kato* nát további fedezetül Bródig.
