Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-12-16
záriról, mert a jó felér* a vaíőtl* umvdís- gntk hév- s merője. J Mióta gondolatainkat írásban tudju'í kifejezni, i figyelmünk mindinkább a papírra s irűssrerekre irá- l nyalt, annyira, hogy ezek a tárgyak már már a fej- • iődöttségnek oly fokét érték fi. hogy r.'ár nem is \ ipar, hanem művészei! termékeket látunk k-siniik - ! ebben nem is csalódunk mert az ipart.uk a uníré- j szettel kellett kezet fognia, hogy ily Ízléses és di- ; szes termékeket hozhasson létre. j S mit az iparos ügyessége, K mS'ész phania- I vsiája véghez vihetett, azt mlail fel talál .sttjuk jól be- i rendezett papirkereskedéf.ben. és pedig dy nagy vá- j lasztékban. hogy valóban zavarba jövünk arra nézve, * hogy melyiket válasszak a sok Stocp tárgy közül, mert [ teljes joggal gondolatainknak eme hü közvetítőit a ; papirt és igyéb iró szereket jelölhetjük meg lega?» Ualmasabb ajándékul szeretteink és barátaink részére, • Fővarosunkban Károlyi György papirke- j reskedése, iró és rajz eszközök tára (V. ker. Iíí>rut~ J tya utca 10. sz. a.) egyike a legjobLm II???-Í;Í» ? L * : ilynemű üzleteknek, hol miísden ízlés kielégitést nyer '•• a legegyszerűbbtől a h <rin&ga*ahb fge'nyig. Tolt a. 1- i kamuink a kiváló es^iunai es páratlan jó Ízléssel di:;?e- j sen berendezeti iizIetW áttekinteni, es igy személj PS ! tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy ilt mindent megkaphatunk, a mit ezen a téren csak kívánhatunk , Levélpapírok szirtes dombor nyomásé vun- • nogramokkal, betűkkel, melyek között minden név | megfelelőt, továbbá ugyancsak szines domlor nyomású jelvényekkel, (földmivelés, bányászat, ipar. kereskedelem, művészet, sport s. a. t.) száz meg száz féle, diszesbnél díszesebb dobozokban. „Viagufc a levélpapírok egyszerűek, bordások, feliéi.* é* & legdivatosabb színekben, fele nagysága torliékkaj, a legfinomabb elefánt csontpapirok,, íg-yszerüvíi ét> aranyszegélylyel, továbbá leguj bő k ü I ön 5 eg essége k díszített levélpapír és borítékban; fresk", galamb, más madarak, rococo sportképek, vadászat, halászat, eircus, virágegyveleg, tájkép, állat, himzésminta, csipkeminta, agarászat, macskafej, tollrajz. s. a. t. díszítéssel. Ugyanezekkel a díszítések kel rövid közlésekre, emléksorokra, s. a. t. befogadására alkalmas kártyák is találhatók itt. Ezen kivül különösen alkalmi ajándéknak levélpapír dobozok finom papir és boríték tartalommal, naplók, költemény és emlékkönyvek, papir, vászon, borjú- zergebőr plüss fedéllel, jegyzőkönyvek (Notes), jegyző-tömbök papírból és porcellánb.íl, asztali iró készletek, levél súlyok, iróalátétek, írószer állványok fölszerelve, fénykép albummal, festékek és festék dobozok, festett és festeni való képek, ivekben; rajzeszközök rajz- és festő minták, képes könyvek, magyar vagy német szöveggel vagy a nélkül, levél bélyegalbumok, köszöntő kártyák diszes kiállításban, aranyozott zseb-irónok, fali, zseb és jegyzék naptárak, a legkülönfélébb választékban mind meg annyi becses emléktárgy. Végül K a r á c B o n fii díszítésekben is rendkívül gazdag választékot találunk itt: lamellákat, arany és ezüst fémszálak, angyalhaj, fém kigyök, gyertyatartók, függő csilláruk, csüngő lampionok, csillagok és angyalok, czukordobozok, viasz gyertya, arany és ezüst fürt s. a- t. A ki a felsorolt tárgyak közül egyet mást megakar szerezni, forduljon levélben a nevezett papirkereskedéshez, hol pontos és méltányos kiszolgáltatásról lehet meggyőződve. Az üzletnek szeretetre méltó főnöke, mindig személyes meggyőződést szerez a megrendelések pontos teljesítéséről, s így a közönség nyugodtan fordulhat hozzá minden igényével. Ezt oly ember tartotta kötelességének a közönség tudomására hozni, ki már évek óla innen fedezi minden szükségletet a papírban s más írószerekben és pedig a legnagyobb megelégedésére. —y — A levélpapír. I század folyamán ez] ! nyatlott, mert a 30 Gondolataink eme legmegbízhatóbb kőzve- I dályozta kifejlődéséi, hanem úgyszólván lehetet az ipar igen gyorsan haéves háború nemcsak akaXVIII- ik században kelti, fűje, ma már nem csak mint ilyen, hanem mint j lenné is tette, fényűzési czikk-is számot tesz a kereskedelem- | Csak a követkjező beit, s feltalálható mindenütt, hol az írás mes- j hetett ismét lábra á papir ipar, lépésről lépésre térsége hódításokat tett, azt pedig dicséretünkre j igyekezvén magánali tért hódítani, később mtndmondhatjuk, hogy az irás-olvasás mind nagyobb j inkább fejlődésnek j indult, de teljes virágzásra tért hudit és papírfogyasztásunk is rohamos lépésben halad előre, úgy, hogy rövid idő múlva ebben a tekintetben is utolérjük a nyugoti népeket, melyeknek bő alkalmuk és idejük volt a művelődésre akkor, midőn mi századokig harczoltunk létünkért és egyszersmind nyugotnak biztonságáért törökkel, tatárral. Eme kis kitérés után térjünk vissza tárg y«ra, a levélpapírra^ melynek fejlődési törti e eléggé érdekes, hogy vele megismerkedünk. Az ókorban a görögök és rómaiak mint tuvj.í.j. fakéregre, s aztán viaszszal bevont táblákra jegyezték fel, s közvetítették gondolataikat. Legelőször Memphisben készítettek a papyros növényből a mostani papírhoz hasonló anyagot, oly módon, hogy a növény szárait vékony de széles szeletekre osztva, asztalon sorban elhelyezték, s aztán az igy elrendezett rétegre keresztben hasonló réteget fektetvén, az egészet erősen lesajtolták. Ez megtörténvén a a sajtolt anyagot kiszárítván, csonttal lehetőleg simára és fényesre csiszolták. A papírnak ez a kezdetleges faja többféle formában készült és Rómában később lényegesen javíttatott, s azután századokon keresztül, még a X-ik században is használatban volt; az ókorban csak a pergament versenyzett vele komolyan, melyet tekercsekbe göngyölve bocsátottak forgalomba. A pergament eredetét a marha tenyésztő népeknek köszönhetni, melyek az állatok bőrét készítették ki s használták írásra. A mostani papírgyártást közvetlenül a gyapotpapir készítés előzte meg, mely valószínűleg angol eredetű s az általános papirszükségleten a IX-ik és X-ik században kezdett segíteni. Készítés módja a nyers anyagból nem egészen ismeretes, a gyártmány maga azonban vastag, sárga és törékeny volt, de czéljának mégis inkább megfelelt és olcsóbb is volt, mint az előbbi keletű papyros készítmény vagy a pergament. Ez a gyártmány is hosszú időn át, még a XV. században is használatban volt, noha maiakkor régen kezdték a rongyot is feldolgozni, sőt 1390-ben Stromer Uhlmati Nürnberg közelében az első papirgyárt is felépítette. Itt azonban a papírkészítés kézi sajtók segélyével történvén, a gyár nem igen virágozhatott fel egycsak a XIX-ik szazadban juthatott, midőn a gőzgép alkalmazása innék is nagy lendületet adott. Hazánkban a diósgyőri papírgyár igyekezett a szükségnek megfelelni és ez sikerült is, mert az itt készült merített papir kiválóan jó minőségit lévén átalánosan kedveltetett, a gyár azonban még sem virágozhatott föl, mert a század elején papirszükségletünk még nem volt oly mérvű, hogy a gyárat kellően foglalkoztathatta volna. Igy a jól berendezett gyár hanyatlásnak indult, később pedig a rohamosan fejlődött, külföldi gyárakkal nem versenyezhetvén, működése csak nagyon kis körre szorítkozott. Ily viszonyok között századunk második felében irodalmunk nagyobb mérvű fejlődést vevén, papir szükségletét külföldi gyárakból volt kénytelen fedezni, s igy arra nem is gondolhattunk egyhamar, hogy hazánkban papir gyárakat épitsünk, mert a külföldnek nagyon kilejlett és előrehaladt hasonló iparával, síkeresen nem versenyezhettünk volna. A hazánkban jelenleg létező gyárak is csak külföldi nagyobb intézeteknek mintegy fiók telepei, melyeknek czége alatt a külföldi papir termékekkel elárasztják az országot. A jelenleg termelt papir s különösen a levélpapír-fajok közt legjobb minőségű az angol, de külsőleg legszebb, legdíszesebb a franczia készítmény, mely utat talá. magának a világon mindenütt. A mai levélpapír termékek különben már alig sorozhatok az ipar czikkek közé, mert valódi művészi alkotásukkal tűnnek fel ezer meg ezernyi változásban. És valóban az iparnak a művészettel kellett kezet fognia, hogy ily remek alkotásokra képes legyen. A finom, finomabb, legfinomabb fehér és színes bordás és hamvaskék City, hamvas, ötféle színű gránit, a valódi angol creme, sárga simitatlan old style, a Gentry Paper, a szines elefánt csont stb. levélpapiros számtalan változatban, egyszerűen és arany szegclylyel, aztán fecskékkel, galambokkal, rococo sportképekke! virág egyvelegekkel, tájképekkel, állatokkal, hímzés mintákkal, csipke mintákkal, macskafejekkel stb. díszített száz me^- százféle díszesnél díszesebb levélpapírok, s hasonló díszítésekkel eilápedig a magyar fajtákból 2*^—3, a többi felsorolt nyugati fajiakból az l'A—2 évesek. Továbbá magán tenyésztők és községek, kiknek ily tenyészbikákra szükségük van, ilyeneket a Földmivelési miuisterium utján beszerezhetnek. Magán tenyésztők a bika vételárát három féléves, mindenkor július és január hó 1-én. minden kamat nélküli részletekben törleszthetik. A községeknek a bika vételárából 20% rendszerint leengedtetvén, a lenmaradt. vételárt hasonlóul három féléves részletekben fizethetik le. IIa azonbtm a községek hitelt érdemlőlég' kimutatják., hogy ezen kedvezmények-mellett'sem képesek a szükséges bikát megszerezni, még ennél nagyobb kedvezményben is részesülhetnek. Ezek alapján mindazon magán tenyésztők, kü c a fent. elősorolt tenyész bikákkal rendelkeznek, és azokat eladni hajlandók, továbbá azon tenyésztők és községek , kik alkalmas tenyészbikákat beszerezni óhajtanak, ez iránybani értesítéseiket, melyben a bika faja és évszáma határozottan megjelölendő, 1884. január hó 15-ig Veszprémbe a gazdasági egyesület titkári hivatalához annyival is inkább beküldjék, mert a később érkezendő ajánlatok vagy kérelmek figyelembe részeltethetők nem lesznek. Nagy Iván, a gazd. egy. titkára. malom es V den iró asztalnak valódi díszéül szolgálna. hamar, holott az Olaszországban és Dániában ! tott> rövid * k * özlésekre alkalmas kártyák az iparkésőbb keletkezett hasonló gyárak csakhamar | müvészet mind m egannyi kiváló terméke, minvirágozni kezdettek. A XV-ik századbeli német papir tiszta fehér tömegből készült. Ezt a papirfajt akkor igen kedvelték, s nagyban el volt terjedve Európában mindenütt, mert Angliában és Hollandiában ekkor még semmiféle papír-ipar nem volt s Francziaorszásrban is csak csecsemő korát élte. FeJ hívás Veszprém megye gazdahözönségéhez és községeihez. A szarvasmarha tenyésztés emelése s fejlesztése érdekében a Nagyméltóságú Földmivelés ipari és kereskedelem ügyi m. kir. miiiisterium által magán Különben a papir-ipar csak a XVI-ik szá- ! tenyésztőktől tenzésztési czélokra alkalmas bikák fogzadban kezdett igazán virágozni, midőn azt j nak összevásároltad!^. Spiclmann 1588-ban Angliában meghonosította: j Megvetctuek csak is magyar, berni, (simmentNémetországban és Belgiumban ellenben a 17-ki i hali) kéhlandi, pinzgaui, möllthali és algui bikák, és — Shakespeare. (Folytatás.) irC-ik könyvben olóadatik a „Tudomány és művészet'*. Nagyon kevés ember ismeri az e kettő közötti különbséget. Pedig milyen nagy a különbség! A tudomáu tulajdonsága abban áll: hogy az tökéletesíthető; a művészeté pedig abban, hogy az a tök é 1 y esi» jj | és tulajdonával ne bírjon. A költő mindig a legmagasabb fokon jelenik meg, valamint a művész is: mert a müvészet. az egyenlők reg tója, mindig a legmagasabb fokon! A tudomány ellenben létra, melynek legalsó fokára lép az első föltaláló, a másik a másodikra és igy tovább — de az eszményi magasság soha sincs elérve, s a legutóbbi föltaláló homályba taszítja az elsőt. Ellenben egy nagy költő s művész mindig fönn ragyog, az előtte valót sohasem tudja elhomályosítani; ők mindig tündökölnek mindig a világ végéig, mindegyik nem egy embert, hanem az egész emberiséget fejezvén, vagy nyomván ki, nem egy napra, hanem századokra, egyik ezen, másik azon alakban, de mindig híven, mert a művészet a teremtésnek másik oldala, nem Isten, hanem ember által kifejezve. . . Oh örökkévalósága a művészetnek! egy ember, egy halott, egy árnyék nyul a mult mélyéből a századokon keresztül hozzád és megragad . . A költészet erőteljes életet él. A tudományok az ő légkörét tágíthatják ugyan, de hatalmát növelni nem képesek. . . . Ilyen a művészet kevesek által ismert törvénye . . . kézzel foghafólag megmagyarázva e műben. IV-ik könyvben: az ó-világ S ha k esp e a rej e: Eschylos szerepel. Ó a színészet atyja! . . A salamini csata egjMk harezosa Themist ok les alatt! . . Ki Eschylost nem fogja föl, az menthetetlenül a középszerfiségbe bukott el. Az értelmiségeket rajta lehet, megpróbálni! . . A dráma zavarba hoz, a gyöngéket kiveszi sodrából, (zárjegy alatt megjegyezzük: hogy a fekete vakandokokat, és lisztkukacokat nemcsak megvakítja , mint múltkor valaki irá. de össze is perzseli és megsüti mint valami jó parázs.) Ez minden oldalróliságában rejlik. A dráma minden látkörl magában foglal. Menyit képes a dráma magába fogadni , onnét ítélhető meg, hogy a hősköltemény a drámával összeolvasztható. A dráma a művészet alakjának legelterjedtebb meO'yan bakterra is akadtam, a ki a közrend és i nyugalom háboritása czimén a faluházához akart kisérni. Az éjjeli ütközetek reám nézve rendesen ily dicstelen véget értek. Nappal könnyebb volt, ' akkor több ember jár az utczán, és a házbelieknek is hamarabb megesik a szive. Nem szeretném, hogy gyávának tartsanak önök, azért magyarázatul tudatom, hogy azóta viseltetem határtalan respectussal a házi fenevadak iránt, a mióta gyermekkoromban oly gyanús hírben álló kutya harapott meg, hogy az orvos a seb kiégetését tartotta szkségesnek. De sok félelmen és ijedtségen mentem keresztül e másként oly költői szép, kilencz hónapi vándorlás alatt. De sehol annyin és oly rémségeseken, mint Hódmezővásárhelyen, ebben az irtózatos városban, a hol minden háznál tartottak is legalább egy, a polgárosultság követelményeiről legcsekélyebb fogalommal sem biró szörnyeteget, sőt néhol kettőt, hármat is! Pedig még itt aránytalanul kedvezőbbek rám nézve a körülmények mint a megelőző állomásokon Szentesen és Makón, A színházhoz közel találtam szállást, mindössze három utczán kellett végigjárnom, aztán még az a nagy előnyöm is meg volt, hogy Ligethy Auréllal laktam együtt, Ligethy Aurél szinlaphordó volt, s e minőségben tág alkalma nyílt a város összes kutyáival bizalmasabb viszonyba lépni. Mert ez a fődolog. A szinlapkihordónak jó lábon kell állni, a város összes kutyáival, különben a társaság -föltétlenül megbukik, s az isteni müvészet ügye ki nem számitható károkat szenved. Ezt tudja és érzi is minden hivatását komolyan vevő szinlaphordó, s azért első gondja a város cerberusainak jó indulatát, vagy legalább türelmét magának megszerezni. És ezt többnyire el is érik. Mily módon és mily büveszközökkeí, azt még Ligethy Aurélból h sem tudtam soha kivenni, pedig különben benső r barátságban ejtünk, ügylátszik, hogy ez hivatásukból folyó örök titka a szinlaphordók osztályának. Részemről azt hiszem, hogy a gondviselésnek is van benne része, mely épen ugy őrködik felettünk, mint a kisdedek és részegek felett. Én mindenesetre nagy hasznát vettem Hódmezővásárhelyen, a hol ugyancsak három utczányira laktam a színháztól, akarom mondani a nagy kocsmától, de e három utcza minden házát és kerítését oly rosz nevelésű és kedélytelen kutya őrizte, hogy egyedül nem hogy este, de még nappal sem mertem arra járni. Mindig csak Ligethy Auréllal jártam. Vele teljes biztonságban voltam. Öt a kutyák nem bántották, még csak rá sem mordultak. Nyugodtan fekve maradtak a küszöb előtt, sőt jó indulatú pillantással kísérték lépteit. De bezzeg irányomban másként viselték magukat. Mindjárt morogtak és ugattak, a hogy csak megpillantottak, s mintha csak egyenesen személyem ellen szőtt összeesküvés létezett volna közöttük, egészen tervszerüleg, teljesen kidolgozott rendszerrel jártak el ellenem. Egyszer kelle megveszélyeztetnem, azt sem feledem el soha életemben. Egy közülök mint mindig, akkor is az utcza elején ólálkodott, mint valami őrszem, s egész magaviselete bizonyította, hogy egyenesen engem lesett. A hogy megpillantott, csodálatos morgást hallatott, s oly sajátságosan kezdett el Ugatni, mintha csak jelezni akarta volna közeledésemet. Társai, melyek különben is mindig résen állottak, megértették öt, s azonnal tovább adták egymás között a tábori jelt. Ugy hogy minden, kerítés mellett, s minden kapuban már támadásra készen vártak rám, még pedig legtöbbnyire lesben, födött helyzetben, mely körülmény folytán a legnagyobb óvatosság mellett is oly nehézzé vált számomra a védelem. Még veszélyesebbé, sőt egyenesen végze tessé tette a helyzetet azon körülmény, hogy folyvást kereszttűzben voltam, mert a kutyák, melyek daczára, hogy jói berendezett kémrend szer felett rendelkeztek, s a terep viszonyait tökéletesen ismerték, még sem tudhatták, hogy az áthatolást, az utcza melyik felén fogom megkísérteni, óvatos előrelátásból mind a két oldalkeritéseit és kapuit megszállva tartották. Állandóul két oldalról voltam tehát fenyegetve, sőt a mennyiben hátulról is folyvást támadásoknak voltam kitéve, teljesen körülzártnak tekinthettem magamat. Rendes hadjáratban a csapatok ilyenkor vadfutással törekesznek magukat megmenteni.— De én erre nem gondolhattam. Részint mert a kutyák nagyon gyorsan tudnak futni, részint mert rájuk nézve gyermekjáték lett volna a bejárásokat előttem akkor zárni el, a mikor épen kedvük tartja. A fegyverletétel és önmegadás sem segített volna a dolgon, mert oly ellenséggel állottam szemben, mely tudva levöleg kegyelmet se nem kér, se nem ad, s fogait a leginhumanusabb módon szokta maszakrirozni. Bayard, a fedhetetlen és félelmet nem isme -ö lovag a vijeenzai csatában őrültséggel határos vakmerőséggel egyedül törvén előre, az enyémhez hasonló helyzetbe jutott. A spanyolok és milánóiak szintúgy körülfogták öt is minden oldalról. Csakhogy Bayard nálam mégis kedvezőbb helyzetben volt. Neki volt egy körtefája, ahoz megvethette hátát, s igy védhette magát mindaddig, mig Ferencz franczia király hires gaskonyi lovas ezredével előtörvén, öt épen azon pillanatban vágta ki, midőn három sebtől is vérezvén már már harczképtelenné vált. De nekem nem volt körtefám, s ha lett volna is körtefám, én- nem reményhettem volna a frank királynak vitéz gaszkonyi lovas ezredével való megérkezését, mert Ligethy Aurel e pillanatban a "varos másik részén osztogatva a szinlapokat. A helyzet valóban kétségbeejtő volt. A legrosszabbra is készen kelle lennem. Egyéb kilátásod nem volt, mint oly drágán adni el nadrágomat és ikráimat, mint csak tehettem, 5 erre el is határoztam magamat. Egy ház falához támaszkodtam, s felemelt bottal, mozdulatlanul, szó nélkül, de mindenre készen vártam a támadást. De mi történt? Hadicselt gyanitottak-e a kutyák, vagy a döntő pillanatban vették az ellenparancsot, raaig sem tudom, de pár lépésnyire tőlem ők is megállapodtak, elhallgattak, s bár tekintetük folyvást és mereven reám volt függesztve, támadást nem intéztek ellenem. Igy álltunk jó ideig némán mozdulatlanul, mialatt én a fedhetetlen lovag példáján okulva fohászt küldtem a harezok istenéhez: küldene segítséget, és ne engedne ily dicstelen martalékul kegyetlen és könyörtelen ellenségeimnek. És a fohász elszállt és a kék űr rétegein át elhatolt rendeltetése helyére. Egy angyal érkezett, hogy megszabadítson reménytelen helyzetemből. Éz angyalt Kádár Gábor név alatt ismerték akkor Hódmezővásárhelyen, és kis béres volt azon házban, melynek vendégszerető fala oltalmazta hátamat. '•• l'.pen azon pillanatban lépett ki a ház kapuján, midőn elzsibbadt kezemből botom mármár kiesőben volt,: a mí aztán okvetlenül előidézte volna a végkatasztrófát, mert a kutyák nyilván erre számítottak és csak ezt várták. Kádár Gábor első pillanatra átlátta a helyzetet. Elkezdett jó ízűen kaczagni, de azért szétriasztotta a kutyákat. Hogy hívják magát kedves barátom, kér* dém a hálától remegő hangon. Engem Kádár Gábornak. Na édes Kádár Gáboi barátom tegye meg azt a baiátságot és kisérjen el a nagy kocsmáig mert ezek a kutyák széttépnek! Fizetek magának egy iteze bort! Jöjjön hát az ur szívesen megteszem! E reggel óta magamat többé nem mutattam áz utczákon, mert be kelle látnom, hogy örültség^lenne ily aránytalan tul sulylyal harezbi N|HOÍQ. (Folyt.' köy^
