Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-12-16

X. évfolyam. 2»S«!RJ* W « íís» .«sät» .au EESM EBsl minden va

sár nap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli szamok is adatnak ki. szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérmentetleii levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. 52. szám. í Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC Pápa, Í883. deczembeHö. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábo? petitsor térfogata után 5 kr,nyilttérben 25 krral szániítatnak Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Pápa város hatóságának é s t ö b b pápai s pá Pápa, 18S3. decz 15-én. Nagy jelentőségű nap küszöbén állunk. Holnapután restaurálja vármegyénk tisztviselői knrál. Megyei önkormányzatunk legszebb alkotmányos jogai gyakorolja »Kkor. mid n ezen a szó legvatódibh értelmében vr-tt szám.mkérő széken mérleübe veti a bizalom kérdését, és a megye bizottságinak tfi«rjni elfogulatlan iga/ságérzellel lépnek az urna ole. ho-iy ott jutalmazzák áz érdemeit és sújtsák •w azzal ellenkezőt Tartózkodunk a nevek felsorolásaiéi, neoop;y'korteskedéssel vádoltassunk; de felesleges munkát is végeznénk, ba közügyünk irá»l meleg érdeklődéssel viseltető meeyei bizottsági tagjaink előtt ismételnénk oly dolgokat, miket közvetlen ludotná-ukkal észlelhelték. Avagy van-e valaki a megyében ki hn valóban akart edd g ne informállalbalta volna magát az iránt, hogy megyei központi tisztikarunkban kik azok a kik elismerésre méltó érdemeket szereztek, és hol vannak 8ton fogyatkozások, melyeket orvosolni szükséges. Nem osztjuk azt a nézetet, hogy ez vo'na ut utolsó megyei restnurálió a választási rendszer alapján; de el kell ismernünk azt. bogy e választás eredménye nagyban hozzá fog járulni az indokok sorozatához, melyek a törvényhatósági önkormányzat, vagy az állami központosítás iránya felé terelik az intéző köröket. Mi azt hisszük, hogy a választásnál a biz. tagok csak akkor emelkedhetnek feladatuk magaslatára, ha két dolgot nem tévesztenek szemeik elől. — A közigazgatás jól felfogolt érdekét és a méltányosságot. — E keltőnek szigorú Ggyelemben tartása és szerencsés összeegyeztetése nyújthatja csak azon üdvös megoldást, melyben a választó és választolt, valamint a megye egész közönsége teljes megnyugvást talál. T A B_G Z A. ALKALMI KÖLTEMÉXY. (A pápai főink, képzőtársulat 1883. nov. 28-iki estélyére.) Lelkes közönség.' mely itt egybegyűltél, Kinek kebled a szép és jóért hevül, Ki a szegénynyel irgalmat gyakoriasz, S gyógyítod azt, ki mély sebében ül, Ki Thaliának templomot emeltél, Hogy ott a nyelv — amit beszél honunk Bűbájosán szivünk mélyére szálljon'. Köribik 7ievébe7i hozzád fordultaik. Kórü7ik nevében, melynek múltja annyt Szép és dicső e77ilékekel beszél; Melynek könyvébe láfigzó ifjú hévvel Van irva minden sor, mifidett levél, A inely sarába látta ne7nzetünknek Olympra hágó szelletn hőseit, — Pttőfi, Petrich, Jókai, legelső Buzdítását e körbe nyerte, itt. Segélyért hozzád bizton fordulunk — és Arczunk ezért szégyenpírba7i nem ég, Ha kérü7ik is, itt nyújtjuk a segélyért, Mindazt, mi gyarlóságtmkiól telek. S oh jól esik remélni, hogy elég lesz, Habár kevés is, at/iii adhatunk A szeretet minden Jiiá7iyi beföd majd, Ez eszme rendiiheileti támaszunk. Lt'gy üdvözölve nagylelkű közönség! A láncz. a me/y most minket egybeköt Erősödjek folytával az időnek S maradjon elszakühatlan s örök. Rnleketnk egyik legszebb virága , j Ez óra lesz; ok! inert itt lájnk azt Mino a munka, mit kózirgaloni tesz, Minő a köny, mü kozrészvéí fakaszt. A korcsolya sport városunkban. A korcsolyázás kétségtelenül egyike ázon élvezeteknek, melyekről elmondhatjuk, hogy az évnek egy holt szakába életet öntenek. Jo oldalait elszámlálni nem akarom, ezek müveit közönségünk előtt ismeretlenek nem lehetnek. Eltekintve attól, hogy az eszthetikai érzéket kiválóan fejleszti ez arányos és gyors fordulataival meglepő mozgás, meiy a testnek hajlékonyságot és ügyességet kölcsönöz; még a kedély felvidítására is nagy hatással van. Csak azt kérdezem, j mi lehet az oka, hogy e hasznos élvezet váró i sunkban oly csekélv pártolásban 1 eszedül ? Mi annak az oka, hogy mig más évrkben uri közönségünk várva várta az időt, melyben e kedves mulatságban résztvehessen, most iránta egás'en hidegnek látszik? A korcsolyázás megnyitása máskor ünnepet képezett, most zajtalanul folyt le. Közönségünk müveit ízléséről nem tételezhetem fel azt, hogy a művészetnek egy ága, — melyben a szép ép ugy ki van fejezve mint a tánczban, vagy még nagyobb fokban, — ne érdekelné. A korcsolya egyletben kell tehát okát keresnem a hirtelen való változásnak. Én az egylet szabályait nem isme.em, azért annak életképességéről ítéletet nem mondhatok ; de a gyakorlatban évenként mutatkozó hiányok a mellett tanúskodnak, hogy az egylet teljesen nem felelt meg czéljának. Megvagyok győződve arról, hogy az egylet ügyeit intéző urak minden alkalmat felhasználtak, hogy a közönség igényeit kielégítsék. De tény az, hogy a jégpálya sokszor nem felelt meg az igényeknek, felülete egyenetlen s akár még szigetekkel is ellátott volt, szárazföldön korcsolyázni pedig senkinek kedve nincsen. A talajt alig borította néhány ujjnyi hóréteg, a közönség a jégpályán már ekkor is szobanagyságnyi területre lett szorítva. Szóval a jégpálya jóvolta inkább köszönhető volt az időjárásnak mint a korcsolyaegyletnek. Mindezen hiányokat az egylet nem volt képes megszüntetni, mert neki folyton két akadállyal kellett küzdenie t. i. természeti és pénzbeli akadállyal, A természeti akadály a talaj felületében rejlik. Ez csak csekéllyel fekszik mélyebben a Tapolcza vizszinénél s egyenetlen volta nem engedi azt, hogy a jégpályát mindenütt elegendő mélységű viz borithassa, a rajta keresztül vezető ut mindig magasabban állt a jég színénél. Hogy ez minő veszélyes lehet, szükségtelen fejtegetnem! Épen a fekvése a talajnak akadályozta azt is, hogy a jégpálya elegendő vizzel elborítható legyen. Hydrophorral pedig pavidéki egyesilletnek h Űfttr,.... ••^•••••^•••««••••»••••BI ' az egylet az alább említendő második akadr°

U nál fogva nem rendelkezik. Igy tehát a göröngyös jeget nem is képes sem természetes, »sem mesterséges uton simává átváltoztatni. E természeti akadály elhárítására szükséges volna, hogy a talaj a jégpálya egész terjedelmében egyenlő mélységre legyen kiásva (pl. egy méternyi a jégpálya mostani vízállásának felszínéről számítva). A mi egyébiránt a jégpálya fekvését illeti az nagyon kedvező. A városhoz lehetőleg közel, a legj írtabb séta ut mellett van, a Tapolc/a majdnem a vécénél folydogál ugy, hogy ha az egylet elégséges eszközökkel rendelkeznék, a koicsoiya pályát tükörsima jég boríthatná. Mindenki tudja, hogy a jégpálya területét az egylet a méltóságos gróf urnák, mint az egylet fövédöj-'nek kegyességéből biija. Ugy hiszem, hogy a nemes gn..f ur, ki áldozatkészségének tobb izben már bőséges jeleit adta, nem ellenezné a talajnak fonnebb emiitett módon való átalakításai-, annyival kevésbbé, mivel rá nézve ebből nagyon csekély hátrány származnék, csupán csak azt az utat, mely most a korcsolyapályán keresztül megy, kellene mellette elvezetni. Az átalakítás által a szénatermés sem szenvedne változást. A második akadály, mely nélkül az első nem hárítható el, a pénzbeli akadály. Ennek oka természetesen a tapsági dij, mely az egész saisonra csak két forint. A saison átlagos számítás szerint deczember közepétől február közepéig tart, igy tehát teljes két hónapig. Hogy két forint ennyi időre valóban csekély összeg kitűnik abból, hogy egy napra csak 3 és háromtized krajezár esik egy tagra, ezért pedig akármely tag sem kívánhatja azt, hogy a jég egész saison alatt jó karban legyen ; mert a jégpálya körül naponkint még kedvező időben is legkevesebb öt embernek kellene elfoglalva lennie, ezeknek napidija fejenként 60 krajczárjával számítva, két hónapon át már 183 forintra rug, havazó időben pedig még tiz munkás sem elég. Az egylet jóvödelme pedig 2 frt tagsági dij mellett 100 tag után csak 200 forint. Midőn én az egylet tagjai közé bejegyeztem nevemet még akkor csak 55 volt a tagok száma és ugyhiszem azóta nem igen szaporodott. Belátható tehát, hogy az egylet ily módon nemcsak hogy nem teljesítheti a publikum követeléseit, de nem is existálhat. Ellenvetheti valaki, hogy az egylet tényleg mégis existál, igen existál ugy, hogy a saison első felében annyira mennyire gondozzák a jégpályát, de a másodikban senki feléje se néz. E bajon segíteni csak a tagsági dij felemelésével lehet. Legyen a tagsági dij 5 forint, ez Felelős szerkesztő: HORVÁTH L

AJ08. ivatalos közlönye. nem sok. Egy tagra belőle naponkint csak 8 krajezár esik. Városunk nem maradhat el másoktól. Nem akarok kisebb helyeket említeni, melyekben az ily intézmények sokkal jobb lábon állanak; csak a vele egyenlő, vagy nálánál kevéssel nagyobbak hasonló egyleteire utalok. Milyen azokban az élet! Reggeltől késő estig sürgés, foigas s a legvidámabb múlatás. De részesülnek is am azok pártfogásban. Miért nem lehet ez igy nálunk is? Itt nincs szó nagy áldozati ól, mert az a n-'-hány forint annak ni:m nevezhető; itt c.-ak érd-kK d s kívántatik. Vegyenek a tagok minél na.;yotb számmal rc^zt a gyűléseken, igy khel csak a hiányokat megbeszélés folytán eloszlatni. Mivel az egyletnek sok hölgy tagja van, kik könnyen belá ható okannal fogva nem jelenhetnek meg gyűléseken, kivánatos volna, ha megbízottakat küldenének s igy ott az ö nézeteiknek es kívánságaiknak is kifejezést adnának. Kivánatos ped'g első sóiban az is, hogy városunk tekintélyesebb urai ne vonják vissza magukat e gyűlésekről, annyival kevésbbé, mivel eleinte még a tagsági d:j_ emiitett fölemelése mellett is sok nehézség leküzdéséről van szó. Nem szükséges azoknak mindjárt tagoknak is lenni. A tagok névsorát ta'talmizó iven

( az igazán csekély számi tagok között, oly kisasszonyoknak és fiuknak a neveit is olvastam, kiknek atyjaik igen tekintélyes állással birnak. Jöjjenek tehát azok gyermekeik helyett gyűlésekre különösen a megalakuló gyűlésre. Igy, és csakis igy lehet egy haldokló intézményt uj életre támasztani. Abban nem is merek kéte'kedni, hogy a müveit közön ég pártfogásában és érdeklődésében ne részesítse azt az egyletet, mely kizárólag azon czélból alakult, hogy az uri közönségnek élvezetes órákat szerezztn. Gallik Oszvald. Mivel lepjük meg szeretteinket és barátinkat a szeretet ünnepén? Karácson napja, a szeretetnek ez a nagy ünnepe közéig, s nem kis gondot okoz sokaknak az, hogy mivel lepjék meg szerelteiket, barátaikat ezen a nagy napon, mert. ősidőktől fogva, mindig igaznak bizonyul hogy „apró ajándékok tartják fenn a barátságot" tehát, az ajándékozásnak oka és jogezime meg van, s a gondot nem is ez okozza, hanem az, hogy mit adjunk ajándékul, mert ezzel nemcsak szeretetünket és barátságunkat fejezzük ki, hanem egyszersmind eláruljuk ízlésünket, miáltal az ajándékozott mintegy fogalmat nyer műveltségünk fi'koSzeged közírgalo7nból újra épült, Petőfi szobra ime késze7i áll, A büszke érez, ftii szép alakba olv/idt, Az áldozatkészség hő lánginal. ludasok társasága, a7myi egylet Allott fel a közbuzgalot7i nyomán: »Kolduhä hát! nem szegye7i ez tninálunk Koldul a ho7i művészet tudo7ná7iy /<• Antal Géza. Milyen jó ha az ember hegedülni tud. (Kaland a színészi életből.) Irta: BALÁZS SÁNDOR. Hejh! de szép idő is volt az az idő, a mikor én szinész voltam 1 Kilencz hónapig tartott csupán, de ez a kilencz hónap többet ér, mint a mostani életemben kilencz esztendő. De többet érne kilenczszáznái is, ha Mathuzsalem korral verne meg a sors. Hejh! pedig mennyit koplaltam, mennyit nélkülöztem ! De fol sem vettem, s soha vidámabbnak s boldogabbnak nem éreztem magamat, mint abban a költői regényes, kalandos, változatos vándor életben ! Tizenkilencz éves voltam, — ez mindent megfejt. Az ég mindig kék volt számomra a nap mindig ragyogó. Az életnek csak mosolygó arczát, csak derűjét ismertem, rideg komorságát még nem! A rozsának csauk illata és szinpompája volt reám nézve, tövise nem. Az emberek olyan jok voltak, az asszonyok, a leányok olyan nyaja.-ak, olyan barátságosak, a szerelem olyan hü, olyan feláldozó: a barátság pedig olyan nemes, olyan igaz. A madarak csak nekem daloltak, virág számomra nyílt, hold, nap, csillagok mind mind csak érettem ragyogtak Hej, de szép kor is az a tizenkilencz éves kor! De kár, hogy legalább három annyi ideig nem tart, s hogy napjai olyan gyorsan tova suhannak ! De egy ellenségem még is volt a — kutyák! Azok a nagy, haragos, agyarkodó harapásra kész szörnyetegek, melyek a kis városokban nemcsak nekem, hanem átalában a szegény színészeknek abban az időben legalább, engesztelhetetlen, halálos ellenségei voltak. Sehogy sem akartak ismerkedni, barátkozni, megszelídülni! Minden ház kapujában, mely előtt el kelle haladnom, egy egy ilyen vérszomjus ellenség ólálkodott, mely már lesett, már messziről megérezte, hogy közeledtem, midőn az általa uralt kerítés határához érkeztem, fog vicsorgatva, morogva és rémesen ugatva reám rohant. Reám, ártatlanra, a ki soha sem adtam okot arra, hogy köztünk ellenséges viszony fejlődjék ki, a ki soha nem bántottam, nem ingereltem egyet sem. Ellenkezőleg! Mindig a legnyájasabb, legudvariasabb igyekeztem lenni irányukban. Még ha megtámadtak, még akkor sem kiáltottam durván reájuk, hanem szelid, engeszteIékeny hangon igyekeztem megértetni velük, hogy itt bizonyosan félreértés forog fenn, hogy nem én vagyok a kire tutajdonképen haragszik, hogy én idegen vagyok a városban, hogy nincs is szerencsém ismerni öt. j De ez mit sem haszjiált. Nem vették figyelembe mentségeimet, söt ki sem hallgattak! Mint valami szabad prédát ugy tekintettek, s minden egyes alkalommal csak a gondviselés kegyelme, vagy a jo véletlen mente'te meg ikráimat, vagy még azoknál isjabban féltett nadrágomat! Bot mindig volt ugyan kezemben, s ezzel tőlem kitelhctöleg igyekeztem is oltalmazni magama», de hadoná/.ásommal a helyett, hogy javítottam volna, hat inkább rontotta,u a helyzeten. Mert ellenségemet annál jobban felingereltem és elkeserítettem magam ellen ! Nem akarták belátni, hogy a kezemben lévő bot tulajdonképen nem támadó, hanem csupán és kizárólag védelmi fegyver, hogy hadonázásommal teljességgel nem áll szándékomban kárt tenni bennök, hogy e botforgatás nem egyéb élénk tiltakozásnál a személyem ellen czélzott jogtalan és erőszakoskodó merénylet ellen. Söt mentül jobban tiltakoztam, annál dühösebben rohantak rám. Utoljára is kénytelen voltam belátni, hogy ez általam nemcsak elö nem idézett, de gondosan került viszály békés uton el nem intézhető,s hogy csak küzdelemmel védhetem meg lábszáraimat. Felvettem tehát az egyenetlen harczo.t, s az önfentartási ösztön és a kétségbeesés erélyével oltalmaztam magamat, jókat húzva reájuk, valahányszor gyanús közelségre merészkedtek. De a kutyák kitartóbbak voltak nálam. Éreztem, hogy karom lankadni kezd, s csakhamar védtelen .ellensége leszek kegyetlen ellenségemnek. Ekkor aztán mit volt mit tennem, elkezdtem tőlem kitelhetöleg kiabálni, ordítozni. Segélykiáltásaim fölverték az utcza csendjét, sut behatoltak az egyes házakba, felriasztották a békés alvókat édes álmaikból. Az emberek elősiettek házaikból lámpásokkal, vasvillakkal, söt a bakter ott hagyta a korcsmát, s az ütközet színhelyére sietett. Mindenki azt hitte, hogy embert gyilkolnak. Mikor látták, hogy mi történik, az egyik ré>z elkezdett nevetni, a máMk kmomködni. mindnyájan kigunyohak és • ossz eszi -lak.' N-'hn egy egy ember oly dühös haragra gyuh, .h. gy1 et'.égnem kellett, miként a kisebb baj >ol nagyobb veszedelembe ju

f

ok, s hogy na, m<-s" már mindjárt jul elpáholnak. Igazunk lett volná.' Ki tudja, milyen édes almaikat zavartam' rhegí;! fas 8ttt..ji fa íöex