Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-11-11
IVXesJ elenilc minden vasárnap. özéi'dekü sürgős közlésekre líoronkint rendkívüli számok adatnak ki. .szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola u t c z .1 215. szám. Hérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogait tatmik el. Laptulajdonos szerkesztő: Oi. FENYVESSY FERENC PAPAI IIAPOKi Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezái. Egy szám ára ío kr. íí i rd e tesek 1 hasábos petitsor térfogain után 5 kr, uyilltcrbeíi 2ő krral .izáiuítahiak. ISélycgdíj mindig kü 1 oi! fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa véros hat63é 8á nak és ti b b pápai s p á p a v í tí é k í e 8 y e s S I e t « e k ft i v a { a ! 0 sTHlTTH Felhívás Veszprém megye, közönségéhez. Az i 885—ik évi Budapesten tartandó országos kiállitás előmunkálatai már annyira előre haladtak, hogy most már ilt az idö arra. ho<ry a kiállítás sikerében az egyes bizottságok is megkezdjék működésüket. s hogy a kiállítók a kiállításra vonatkozólag tájékozást szerezzenek, minek alapján a kiállításra szükséges teendőket kellő időben elvégezzék. Ennek alapján a „Veszprém megyei gazdasági egyesület" igazgató választmánya legközelebb Veszprém megye területére mini az országos kiállitás ..helyi bizottsága'* 1, megalakult , s feladatául tűzte ki magának lehetőleg oda hatni, hogy Veszprém megye az országos kiállításon minden irányban, a legszélesebben képviselve legyen. A midőn ezt a t. közönségnek legelső sorban is tudomására hozni szükségesnek tartottuk, értesítjük a kiállításban részt venni óhajtókat, hogy a „kiállítási helyi bizottság** már megszerezte mind azon tényezőket, melylyel a kiállitás érdekében szükséges tudni valókat könnyen hozzáférhető módon a kiállítás iránt érdeklődő közönséggel megismertetheti. A kiállilást érdeklő felvilágosítások, részleles programmok. bejelentési ívek. s egyéb utasítások Veszprémben, a gazdasági egyesület titkári hivatalánál akár szóval, akár pedig postai uton bárkinek is egész készséggel megadatnak. Hazafiúi üdvözletlel fordulunk tehát Veszprém megye birtokosaihoz, gazdáihoz, művészeihez , iparosaihoz . gazdaasszonyaihoz , s kézműveseihez, s felkérjük, hogy karöltve a kiállítás iránti érdeklődésünket, nem csak az országnak, hanem a külföldnek is mulassuk meg, hogy Veszprém megyének, hazánk közgazdasági , ipari, kereskedelmi s művészeti állapotának fejlődésében mint mindig, ugy ez ullal is kiváló része van. Veszprémben, 1883. évi november hó. Az „országos kiálliíás helyi bizollságaf' TÁRCZ1 Eszmeráldához. . . (Költői levél ) Leültem asztalomhoz szép Eszmerálda, Hogy a mult bűbájos alakjait Fölidézzem, s ezek igézetében Álmodjam a boldogok álmait. S mily különös az szép Eszmerálda : Mult s jelennek álmait te szövöd. A Imim tövise, álmim rózsája: A te bánatod, a te örömöd. Egy bűvös mosoly, egy szende pillantás, Mit a jelen a múltból még vehet. Emlékezet csak te vagy az etiyém, Hit és remény a mienk nem lehel. Melletted ülök, mint akkor Eszmerálda, Hosszú ében sötét fürteidet Meg-meg legyinti az esti szellő 5 illatot áraszt a kies liget. Ketten vagyunk, az ünnepélyes csendet Szivünk dobogása zavarja csak: A szivek beszédét, öszhangzó danáját Minek is zavarnák az üres szavak. „Ez a rege jövőnkről is beszél, Eszmerálda! mások mit fóslauak? Ok ís akarják 1 ? most elválhatunk, Isten veled-imádott szép alakl íl Emlékszél-e, midő?i a kerti fűz alatt Együtt valánk egy szép nap estelén, Tündér regéket csevegtél ?iekem 6 virág csokrodat hányszor fölvevém ? S midőn a kerti fák hüsgben . Egymás karján bejártuk \ 'wt, S a virág szirmaitól kér Nem egymástól: szeret va\ szereti = Meghívás. Tisztelt bizottsági tag ur! Csekély személyem több tiszteit barátaim által f. é. octóber 27-éről érdemtelenül azon irányban szólittatott fel, hogy azon indokból, mikép Veszprém vármegye területén a tisztújításra nézve ÍÍ „A nagy világ csodás érdekességeiről. (."Vélcey Zsigmond ezredes felolvasása.) Budavár, nov. elején. Vagy két hét előtt a tudományos akadeegésséges mozgalom megindítása mellett, a me- I mia heti üléstermében a földrajzi társaság szine gye közönsége körében egy minden tekintetben előtt, tegnap a hungária szálló dísztermében halialkalmas tisztikar megalakítása végett előleges j gattuk meg Vékey Zsigmond, Kossuth volt semegállapodások jönnének létre, egy megyei ér- j gédtisztjének érdekes felolvasását. Hogy szemtől tekezletet összehívni feladatomnak ismerjem. j szembe lássuk az érdemes férfiút, ki a mozgalIsmerve csekély tehetségemet, és ismerve ezen tárgy több irányban kiterjedt fontosságát, mely magában foglalja a közigazgatás kifogástalanságát , — az egész megye közönségének nyugodalmát, — más részt fölkarolja a tisztviselők jövendő sorsát, és igy ily nagy feladat megoldására nem mertem volna vállalkozni, ha a barátaim iránti viszonyból és az általuk ajánlott barátság iránti pietásból kifolyólag nem győződtem volna meg azon tudatban, hogy a czél, melyet elérni óhajtanak nem lehet más mint egésséges, pontos, érdektelen közigazgatás által a rend és igy a közjó elérése. Kötelességemnek tartottam tehát egyedül tisztelt barátaim felhívásának engedve ezen feladatnak sikert szerezni és felkérni alázattal t. bizottsági tag urat, hogy f. é. november 26-án Veszprémben reggeli 10 órakor a megyeház nagytermében minden' pártszinezet és személyes érdek nélküli előleges tisztujjitási értekezletre megjelenni méltóztassék. Szolgagyőr, 1883. évi november hó 7-én. Hazafiúi üdvözlettel Hunkár Sándor s. k. = A Pápa-keszthelyi vasút ügyben változás állt be. Pázmándy Dénes országos képviselő ajánlatára egy bécsi bank csoport érdeklődik a vonal iránt, megvizsgálta a terveket, s építési vállalkozójával megnézette a vonalt egész Keszthelyig. Ugy a terv megtekintése, mint a helyszíni szemle a legkedvezőbb hangulatot eredményezte, s az illető bank csoport érintkezésbe teszi magát a végrehajtó bizottság alelnökével, e napokban határozott alakban, s kedvező feltételek mellett befogja nyújtani kiviteli ajánlatát és financirozási tervezetet. mas években az emigráczió keserűségében osztozott. Hogy a nagy karosszék hátára támaszkodva hallgassuk meg a világot látott ember szavát, ki a portugál Magelhaens, az angol Drake és Cook, a német Spilberg nyomdokán járva. — körül utazta a földet. Harminczkét évi távollét után tért meg hazájába a magyar emigráczió londoni bizottságának titkára, kit sorsa innen Ausztráliába vetett. Sárosmegye egykori tiszti ügyésze mint ezredparancsnok harezol a maorí-k ellen, Otagoról angol könyvet ír, bortermelő részvénytársulatot és — »Philosophical Society«-t létesít. Ausztráliából Uj Zeelandba, a csendes oczeánon levő Fiji szigetekre, Honoluluba, az arany kapun keresztül San Fraticiskoba, onnét a Josemita vdlgyhe, a Sierra Nevada havasD-leerft és a Cordillerákon • **** keresztül Mormonországba, majd Chicagóba, Canadába a Niagarához, onnan- New-Yorkba tért elvégre visszakerült hozzánk. A felolvasó csakugyan érdekes jelenség, férfikora delén áll; a bátor tüzes pillantás nyilván szószólója annak a páratlan erélynek, melylyel évek hosszú során küzdött meg a sors mostohaságával. Arcza komor, mindamellett kedves s megnyerő, s az a hatalmas* deres bajusz oly jól illik ehez a komoly arezhoz! Beh sokan is vannak, kik útra kelnek azzal a szándékkal, hogy nagy világot lássanak, tapasztalatokat szerezzenek, megbámulhassák a természet csudáit, az emberiség remek alkotásait. Ez a conventionális gondolkozása valamennyi utazónak. De vájjon hányan vannak, kik a látottakat éles megfigyelés tárgyává teszik ? Édes kevesen. Igy esett meg aztán az is, hogy egy »világot látottá ember Rómáról azt tartotta följegyzésre méltónak, hogy a Hotel Anglais-ben kapható a legjobb rostélyos ! Felolvasónk Londonban szállt hajóra és megkerülve a Jó Reménység fokát, Ausztráliába tért. A biscayai öbölben viharral küzd hajója, a hullám hegyeken és völgyekben reng recseg a faalkotmány , végrendeletét veti papírra, hogj T üvegbe dugaszolva ez vigye meg búcsúját. A végveszély torkából a véletlen, a háborgó elem elcsöndesülése menti ki a hajót. Madeirában már ki is kot utazónk, a vízállás csekély volta miatt a hajó nem térhet a parthoz és az utasokat nó'i portugál hordárok emelik hátukra, igy szállnak partra. Odább tér a hajó, eléri az egyenlítőt, az utasokra köszönt a tropikus égöv minden csudássága: a phosphorescáló tenger, a szemkápráztató és a tengert büvészileg illumináló pillangók serege. Ott leskelődik zsákmányára az óriási czethal, vívja az elkeseredett harezot a fürészhal az ellenségeivel; gyakran megesik, hogy akár egy kis brigget is elsülyeszt az utóbbi, mert fürészes orrmányát beledöfi a hajó falába. Ott úszkál nagy kényelmében a gyöngyszedő búvár réme az : ocíopus. Jaj annak a búvárnak kit egyszer ez állat kigj^ózó karjainak finom végével eléri. Nyomban villám gyorsasággal veti magát áldozatára, átkarolja karjaival, s az áldozat szájára nyomva testét belefojtja a lélekzetet. A tenger óriása: a eset ellen megvédi magát az ember, mert ez mielőtt támadna oldalára dől, a búvár ellenségének hasa táján keres menedéket s késével érzékeny sebet üt azon. Az octopus elől vajmi nehéz a menekülés! Ausztráliában találkozik az utas ellenlábas lakókkal. Milyen nagy az ellentét a ruházkodás dolgában ? A fekete szalon öltözetbe bujt európai ott üdvözli a tiszta fehérben járó : fehér kalapos, fehér kabátos és fehér czipös népet. Beh érdekes is ennek a földrésznek növéhycs állatvilága! A mi húsos gyümölcseink husa kivül van, mig itt éppen ellenkezőleg külső csonthéj védi a gyümölcs busát a nap forrón tűző sugarai •ellen! Igy látjuk ezt a kinai sziván, a bananán-on, az alligátor körtén. A főváros bízvást megállhat a világvárosok sorában, könyvtárát pedig egyenesen mintakönyvtár számába vehetjük, akár a könyvek mübecsét, akár a könyvtár berendezését tekintsük. Az ausztráliai őslakók 20—60 főből álló csoportokban vándorolnak egyik helyről a másikra, s s nyelvük gyakran annyira elüt egymástól, hogy A házatoknál töltött boldog peresek E pillanatban mind együtt vaunak. Öröm és bánat édes vegyüléke Széniemből forró köny eket csalnak. S most Isten veled szép Eszmerálda! Lesz-e idő a midőn látlak még?! Sok forró könnyel egy égő csókot Ha szabad volna óh mint küldenék. Keblem öszhaugját feldulá a sors, Csüggedten eped bánatos lelkem, Egy mosolyod, egyetlen szavad ' Vissza adná elrablott édeuent. Csak ne feledj! s c gyarló lét ölén Nyugodtan pihen fáradt kebelem. Édes gyönyörrel vegyíted a bút Mosolygó szellem: igaz szerelem!!! Mező Lajos. Csillag hullás, virághervadás. (Történeti beszély.} — Antal Gézától — I. Csendes nyári alkony borult a tájra; szétszórt bárányfelhők úsztak az égen aranyos szegélylyel, — mintha a vérben fürdött magyar sereg szétvert csapatai lettek volna; alig ingott a fa levele. A tárogató szomorú hangjai gyászosan zendültek meg, s odább-odább adták Kárpát agg bérczei nyugotnak, keletnek, hogy meghallja és sirjon egész Magyarország. Bizony sirjon, a trencséni ütközet után vagyunk. Vissza érkező paripák dobaja zavarja meg a^merengö csendet, a mind jobban setétedö tájon kigyúlnak az őrtüzek, körül heverve harczedzett bajnokoktól; harczedzett bajnokok: Ocskay katonái. Az egyik őrtűz körül 8—10-en hevernek, egynek kivételével két könyökre fektetve arezukat s úgy bámulva, a mint a fényes láng lassanként kialszik, felemészti magát, mint a magyar nemzet — százados harczaiban.' Sokat beszélhetnek a lángok hunyó dicsőségről, muló szabadságról, mert alig tudják elvenni szemeiket, mig egyszer azután valamennyi nedvesnek érzi szempilláit, az erős belenézés okozta vagy mi? s a köny jótékony hatású lehet, mert elkezdnek beszélgetni. — Te Jávorka! szólítja meg egy 29 év körüli barna fiatal ember azt az egyet, ki féloldalra dőlve az egész idő alatt maga elé barnult. Az visszafordítja téveteg tekintetét, látszik arczárói, hogy csak sejti mit mondottak, de szólani nem mer, fél szétzavarni az édes képeket, mikkel most lelke tele van. Arcza finom szakállal van körítve, szép metszésű orra alatt kicsiny bajusz foglal helyett; homloka magas, s magasabbnak látszik, mert haja hátra van fésülve egészen. Testének idomai; a mennyire fekvő helyzete látni engedi, szabályosak. — Adám! szól hozzá ismét amaz, mire a megszólított megrezzen, de magához térve nyájas arczczal kérdi: — Mi baj! Palim! — Baj nekem, de baj az egész országnak. Meddig fekszünk még itt tétlen? — Isten annak a megmondhatója, nem tudom, ha fogunk e még fegyvert ? A trencséni csata oly nagy csapás volt, hogy ha kiheverjük is, sajog az a seb, mit ez ütött, s a legkisebbre is vérezni kezd. A fejedelem futó tábora elrendezésével van elfoglalva, Bercsényi átkozza az eget, földet, csak vak Bottyán és a mi urunk nem vesztette el lelkét.' De tudod a fejedelem akarata nélkül nem mehetünk tovább. Hajh !j pedig ha lehetne, de véres boszut vennénk a labancz vezéreken hallatlan kegyetlenségeikért. — Igaz az, kogy Heister és PálfTy olyan dulásokat visznek végbe ? — Bizony, ha századrészét hallja is az ember megborzad bele, hátha oly falut lát, hol annak a labancz Pálffinak tatár hordánál roszabb csapatai végig vonultak, sir az ember lelke a íöld népének nyomorúságán. Hogy Csallóközbe jártam mindenütt egy ének hangzott fülembe, szomorú szövegé, szomorúbb dallama. (Ez ének a híres Rákóczy nóta, mely a trencséni csata után Csallóköz északi részén keletkezett. Bihari e költeményre csinálta a híres Rákóczy indulót. A keresetlen természetiség, mi e költemény minden során kiérzik, könyeket csal az ember szemébe, hjah! sok vérbe, könybe került nekünk ez az elragadó elégia!) — Mond el, hadd tanuljuk meg, kiáltanak hárman négyen egyszerre. Jávorka engedve a felhívásnak csendesen dalolni kezde. Hallgatói feszülten figyeltek reá, köny jött szemökbe, majd a boszu tüze villant meg azokban, s midőn elvégezte, önkívületben ugrottak fel helyökröl s dőltek egymás karjaiba sirva. KÖnynyebbülten hevertek le ismét s néhány darabot dobván a hamvadni kezdő parázs közé, kérték Jávorkát, hogy ismételje a dalt. A férfi hangok gyönyörű összhangba olvadva majd bánattól halkan, majd haragtól dörögve zengték az éneket, mely csakhamar az egész táborban ismertté lett. — Nem veszesz valami különöst észre Ocskayn? Súgja egy kemény alak, kit társaitól Bornemiszának hallunk neveztetni. - — De veszek — sietett megelőzni Jávorkát Bokros Pál, ki azt elsőben szólitá meg — azt veszem észre, hogy haragszik a trencséni csata elveszte miatt s ezért t zárkózottabb, mint egyébkor. — Aligha azért zárkózik az annyira — szólt mélyen lenyomost hangon amaz — hanem fél, hogy homlokáról leolvasnak valamit, csatában sem oly serény már, mint volt, mintha küzködnék egy gondolattal, mely megbénítja keze erejét, harczi bátorságát. — Nem igaz! csattant fel.amaz, aztán társai roszaló tekintete- által kényszerítve alig hallatszó hangon foly tata: Ocskay tói annyira távol van az árulási szándék, annyira ragaszkodik a fejedelemhez, hogy ha két német herczegséget igémének is neki, minden habozás nélkül azt mondaná »inkabb harczolok egész nap azért a földért, melyen megháljak éjjel, inkább éhezem, koplalok hazámért,, becsületemért, fejedelmemért 4 . 47 . . .- "
