Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-11-11

mi alig értik meg egymást. Viaskodnak, harczolnak szüntelen, a páros viadalt ugy ismerik akár európaiak. A hiúság csak ugy fogva tartja lelküket, mint a miénket. Tatowirozzák magukat, s a szerető legény csak akkor válik igazándi völegénynyé, ha kiüti két mellső metszőfogát. A japániaknál meg a nő ugy adja tudtára a világnak menyaszouy voltát, hogy ugyancsak két metsző fogát sárgára festette. Ausztrália ős lakója oly éles szemű, hogy a repülő vadméhet röptében hegyen völgyön követni tudja, mérföldnyire is siet utána, hogy meglesse odúját és sokszor mázsaszámra rugó mézét. Érdekes a vizi szárnyasokra való vadászatuk is. Fejükre gizből gazból gályákból fonnak óriiás föveget és a viz alatt közelitik meg a madarakat, melyek uszó zsombéknak nézik ellenségüket. Ezek meg a madarakat szépen viz alá rántják. Temetkezésüket kétféle módon végezik; vagy ülő helyzetben gödrökbe helyezik halottjaikat, vagy ruhákba és gályákba burkoltan a fák gallyai közé. Biztatja őket a tudat, hogy feltámadásuk köszönt reájuk, s fehér ember lesz belőiük. Ez a gondolkozás szüli azt, hogy ha a fehér embereket a sirok közelében lelik, nyomban kegyelettel fogadják őket, azt vélve, hogy egyik távoli rokonuk támadt fel az ő személyükben. Es -Ausztrália öslakója pusztul egyre; mint az ös erdők évszázados fáját kidönti az emberi kéz, úgy senyved, sorvad, csenevészik cs vész ki a feketék sora. Több példa van immár reá, hogy a fekete bennszülött férfi, fehér nőt váltott magához. A megszületett apróság félvérü: hafkász. A mi füveink, kóróink Ausztráliában terebélyes fává nőnek, az emu madarat kóros hósszu szőr fedi, a talegalla tyúk nem teste melegével kelti ki a tojást, hanem gaz közé rejti és ennek erjedése kelti életre a csirkét, Ott hordozza bőrzacskójában a kenguru fiait, s menekülnek a csörgő kigyó fiai az édes anyjuk szájába. Vékey ur azután reá tért a pókok és hangyák életének, háztartásának vázolására. Különösen érdekes a bulldog hangya, mely 18—20 láb magas, nagy sírkövekhez hasonló zsombikjai ezrivel kerülnek egy-egy csoportba. Az utas álmélkodva áll meg, gondolkodóba is esik: hol az a nép, melynek emberei itt hunyták örök álomra szemeiket? Honnan került ide ez az óriási temető?! Közelebb érve csak akkor látja az utazó, hogy ez a nagy temető egy hemzsegő, nyüzsgő, rontó-bontó, építő hangyaország! Ezek a hangyák, kik megépítik pitvaros emeletes lakásaikat, nevelik ápolják gyermekeiket, beszerzik, elrendezik táplálékukat, rabszolgákat s vendégséget tartanak: ezek az én kis kedvenczeim! „Szakadatlan foglalkozásban vannak, ha ugyan a folytonos mozgásból ítélni lehet, melyben a dajkák és a bölcsők vannak. Ha egy esöcsepp esik, napsugár süt, mely őket kellemetlenül érinti, mindjárt ott vannak az ápolónők s a nagy gyermekeket, -kik ép oly nehezek, mint ők maguk, emeletről emeletre a kivánt helyre czipelik." Figyelemmel kisérni e csipet lényeket mint étetik álezájükat, mint játszadoznak, viaskodnak, teszik gymnástiaik gyakorlataikat: lovagolnak egymáson, bizon érdekes dolog! Bámulni és szeretni lehet ezt a munkás apróságot, mely csak hasznunkra van, de soha ártalmunkra nincsen! Tamerlanról, a nagy ázsiai hódítóról jegyzi föl a legenda — irja Mos sári Sándor érdemes tudósunk — hogy egykor rossz kedvében vesztett csata után sátrában pihenőt tartott. Egy kis hangyát figyelt meg, mely a sátor oldalán kúszott felfelé. Levette onnan, de az" ártatlan teremtés csak neki gyürközött ismét és vagy nyolezvanszor kisértetette meg megkezdett útja folytatását, mert Tamerlan annyiszor dobta le. Es szegénykéket a bennlakók megsózva nyalánk étkül eszik, sőt még meg is aszalják, és elteszik. Hogy csemcseghet az evője ! Huh ! szinte beleborzadunk mi az ilyenek olvasásába is. Pedig : Malonet, Stedman, Mialarct Hippolyt oly érdekesen vázolja mindezt! Sokat gyönyörködtünk mi a sokat látott érdemes felolvasó szavaiban, de nem hagyhatjuk mi sem említés nélkül, hogy Vékey ur tinta hala nem hal, hanem oda tartozik a puha testű állatok a: mollusz,. — vagy hegy az ép nyelvérzékü emb'.-iiiek is öröme teljék benne— a: puhány un közé. A német: „Tintennsch."-nek mondja ugyan, de nem halat ért ezzel a szóval. Meg azeán az a vampir sem két állatcsoport áthidalója ám ! Különben elég tapintatosan igazította helyre I ezt a tévedést a „Budapesti Hirlap" szellemes I dr. Csapodija. Mindamellett annyi érdekes aprój ságot, élesen megfigyelt csodás dolgot sorolt fel I Kossuthunk egykori segédtisztje, hogy készülő ben lévő nagyszabású müvét bizonyára nagy közönség olvassa majd ! Az angolok nagy elismeréssel szóltak hazánk szülöttének Oiagóról irt munkájáról, pedig ők útleírásokban nem igen szűkölködnek. Annál szivesebben üdvözöljük mi Vékey ur müvet; a mi szegény, meddő geográfiai irodalmunkban bízvást számot tesznek majd ezek a szép nyelvezettel, választékos magyarsággal irt sorok. Méltó bámulásunk kiséri azt a szemen szedett szép magyarságot, ha azt hajtjuk, hogy irója harminczket es'zteiídeig

1 -volt távol szülőföldétől. A mi lapunk, a „T^pai, Lapok" mindég szívesen foglalkozott földrajzi dolgokkal is. Evekkel ezelőtt Voyta Adolf ur oly szépen emlékezett meg Stanley és Livingstone-röl, utóbb György Aladár ur ,Az indiánok paradicsomáéról. Azért tehát alkalmilag egy másik: magyar utazóval ismertetem meg olvasóinkat. Hisz a szerelem és szeretet, a csapongó öröm és epedő bánat dalán kivül, a sziv világán épülő regényes históriák mellett: oly szívesen olvasunk egyet-mást, arról a másik nagyobb világról, mely ölén hordoz bennünket és ott leli folytatását a mérhetetlen óczeánokon is túl! Lasz Samu. házakhoz közelállók megjelöltetnek, vasár és ünnepnapokon, valamint (örvényesen bevett egyes hitfelekezetek külön ünnepén zárva tartandók. 2. Ünnepi körmenetekkel egybekötött. Isteni tiszteletek alkalmával a korcsmák és szeszes italok nyilvános árulására berendezett, egyéb helyiségek azon utezákban és teroken a hol a körmenet elvonul a körmenet tartamára szintén bezárandók. 3. Ezen szabályrendelet jogerőre emelkedése után a járásokban a járási .szolgabirák a községek bíráinak meghallgatása mellett, rendezett tanácsú városokban pedig a városi polgármester a tanács meghallgatása mellett kijelöli azou korcsmákat é.s mulató helyeket, melyek ezen szabályrendelet alapján isteni tisztelet tartama alatt zárva tarfandók és arról a megjelölendő helyiségek tulajdonosait és bérlőit értesiti. 4. §. Jelen szabályrendelet áthágóival szemben és pedig ugy a helyiségek tulajdonosai ugy bérlői valamint vendégekkel széniben a mennyiben azok a hatóság vagy helyiség tulajdonosa fül hívására nem távoznának a zárórákról szóló szabályrendelet 4. §-a alkalmazandó. Kolusscáry József* megyei főj egy z ő Szabályrendelet. A korcsmák és egyéb mulató helyeknek vasárnap és ünnepnapokon az isteni tisztelet tartama j alatt zárva tartásáról. j 1. §. Mindazon korcsmák — ezen elnevezés • alatt, értetvén azon helyiségek, a melyekben szeszes \ italok áruitatnak, a melyek a hatóság által mint ima- ! Szabályrendelet. A gőzcséplö és egyéb gazdasági gépek körül foglalkozó munkások testi épségének megóvásáról és a gépek által sebesültek gondozásáról. 1. §. Minden gép vagy gyártulajdonos vércláZlitó szereket, u. m. timsót, gyantapori, banyataplót, tépést, nyomfoltokat, sebkötőket és érnyomásit (assclini félét) folyvá>t készletben tartani köteles. 2. §. A grptulajdonos és az akinek birtokán a gip dolgozik fölmerülő szerencsétlenség esetén a beteg ideiglenes elhelyezéséről orvosi segélyről és orvosi rendeletre a betegnek kórházba szállításáról késedelem nélkül gondoskodni kötelesek. 3. §. Hogy gép kerekei vagy hengerei közé sodortatások a lehetőségig elkerültessenek, a gépek mellett azok közvetlen közelében dolgozó munkások a testhez simuló ruházatot kötelesek viselni. 4. §. A dobfedélzctröl ételeit (gőzcséplö) gépek dobnyilása, azon oldalt kivéve, honnét az etetés történik 50 centiméter magas vaskorláttal látandó cl. Lóerőre alkalmazóit cséplőgépeknél az összekötő rud (universal glied) és hajtó, mii faburkolattal látandó el. 5. §. A jelen szabályrendelet ellen védik — amennyiben az 1879. XI. t. cz. 111. §-a nem alkalmazandó — esetről esetre 2 fltól 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel bűntetteinek azon község szegényalapja javára, a mely községterülcten a vétség vagy mulasztás elkövettetett. G. Ezen szabályrendelet határozmányainak áthágása esetében elsőfogban a járási szolgabirák és rend. tan. városokban a rendőrkapitányok másodfokban a megye alispánja és harmadlokban a belügymiüister határoz. 7. §. A rend. tan. városok polgármesterei és községek elöljárói kötelesek gondoskodni arról, hogy ezen szabályrendelet, évenként a cséplési munkálatok megkezdése előtt közhírré tétessék és a géptulajdonosoknak külön-külön is tudtára adassék. Kolossváry József, megyei főjegyző. A megydi közigazgatási bizottságnak nov. S-ki ülése elé terjesztett havi jelentésében megyénk kir. tanfelügyelője a .népiskolák látogatásáról így ^j. A szorgalmi idő megkezdéséről és annak folyama alatt, az iskolák látogatásáról ugy nem különben az előfordult mulasztásokra nézve tett törvényes intézkedésekről ez alkalommal már kimerítő jelentést terjeszthetnénk elő ha a. r. t. városok polgármesterei és a községek elöljárói a tek. közig, bizottságnak f. év, május 7-én 193. sz. a. kelt rendelete pontossau végrehajtatott, volna. Azonban sajnos, hogy daczára a f, évi október t-éu 524/858. sz. a. kelt rendeletnek, melyben figyelmezletve lettek az illető közegek teendőiknek pontos teljesítésére a szeptember havi iskoláztatásról f. évi október hó végéig a pápai járásban csak Külső-Vath, Béb és Szűcs községben a veszprémi járásban: Ilátóth és Szentgál községből, az enyingi járásban : L. Komárom, Siómaros, Fokszabadi Siófok, M.-Szt.-tíyörgy, a devecseri és zirczi járásban pedig egy községből sem, ugy szintén Pápa és Veszprém r. t. városokból sem érkezett bejelentés. Vagy is a két r. t. város é.s 184 község körül csalc 10 község járt. el a tek. bizottság rendelete értelmében, a mi annál sajnnsabb mert majdnem biztosan feltehető, hogy azon közegek, kik elmulasztottak jelenteni, a tankötelezettség végiehajtása iránt sem teljesítették törvényes kötelezettségüket,, sőt igen valószínű, hogy épen azért sem jelenteitek, mert elhanyagolták lörvényszabía leendőiket. Tekintetes közigazgaíási bizottság; ily szomorú körülmények közölt, ugy a népoktatás mint a törvény és hatósági rendeletek tekintélyének érdekében gyors és erélyes intézkedés szükséges s habár belátom, hogy a mulasztó közegeknek ily tömeges felelősségre vonása melleit az eljárás gyors nem lehet, mégis tekintettel arra, hogy a töi vényes kötelességüket hanyagul telje.silü köz-égi elöljárókat az 187(i. V. t. cz. értelmében csak is fegyelmi eljárás utján lehet, büntetni; uem tehetek egyebet minthogy tisztelettel arra kérem a tek. bizottságot, hogy a községek birói és jegyzői ellen a fentebb emiitett községbeliek kivételével az 1871. V. t. cz. 18. §-ának a) pontja szerint, fegyelmi eljárást, elrendelni és annak teljesítésére a járási szolgabirákut azzal utasítani méltóztassék, miszerint kellő szigorral járjanak, s különösen olyan községekellen, kik már fegyelmi vizsgálat alatt állottak, a fentebb idézett törvény 23. §-ának a) pontjában meghatározott pénzbírságot alkalmazzák. A közig, bizottság a kir. tanfelügyelőnek ezen jelentésére a fegyelmi eljárást azon okból nem rendelte el, nterc a í. évi október 1-én 524/858. .••/,. a. a járási szolgabirák utján a községekhez intézett figyelmeztető rendelete csak október 28-án expediáltatván, — azt a községek még alig kaphatlak meg.— j I a nem felhívta a megye alispánját, hogy saját hatáskörében intézkedjék az iránt, miszerint u szóban forgó jelentések mielőbb beterjesztessenek. Lovász-Patoua, 1883. nov. 8-án. „Chrislné színtársulata működik községünkben általános elismerés és egyre fokozódó párlolás mellet"; ezt olvastam a „Pápai Lapok" november hó 4-én megjelent számában. A tudósító csak .ennyit irt; azonban megérdemli e társulat, hogy bővebben is foglalkozzunk vele s megismertessük a vidéki szinpárloló közönséggel. A társulat tagjai szelid, ildomos magukviseleíével nemcsak az intelligentia, — hanem a köznép becsülését és tiszteletét is megnyerték, mit mint árulással vegyek magamnak kényelmet, kényelemért adjam el hazámat!« ^Többen helyeslőleg bólintottak, hallgatás állott be, melyet a bohónak ismert Rácz Miska •szakított'-meg, ritkán hallott komoly kérdéssel szólván: — Igaza lehet Bornemiszának. — Én nem szóltam semmit, hanem résen állok, mert most ugy látszik igen könnyen átállanak vezéreink a labanezokhoz, mint szegény pórul járt Bezerédy példája mutatja. — S én veled leszek folytatá Rácz Miska. — Hallgassatok meg engem. Kezdé most Jávorka. Ti mindketten onnan gyanítjátok, hogy Ocskay roszban töri fejét, mert láttatok egy czigányasszonyt, kivel az több ízben titkolózva beszélt s a mi kémeinktől hallottátok, hogy Pálffyval is éppen igy tesz az a czigányasszony. Ez keltette bennetek azt a gyanút. Én sem tudok többet, . de hozzájutottam ahhoz, mi volt Ocskay, mielőtt a mi seregünkhöz csapott volna föl. Ha kívánjátok elmondom; olyanok vagyunk itt, kiktől harapófogóval sem lehet kivenni semmit. — Fiatal korában a jezsuiták kolostorában növekedett. Szilaj természete volt, a páterek alig birtak vele. Egyszer ministráns gyerek volt s könyvét földhöz csapta, ezért carcert kapott, de mielőtt elvitték volna, kiszökött a kapun világgá ment. Lenn táborzott a seregünk az alsó duna partján, ott egy jó pajtásával Gringenőr papirosán összeveszett, s azt párbajban keresztüllőtte. Ezért levágták egyik fülét, akkor beállt töröknek. Ott a rituális dolgokat engedte magán megtörténni, egyszer egy béget az utczán fellökött, ki akarták végezni, dé szerencsésen elmenekült a francziákhoz, hol részt vett az osztrákok elleni háborubau, de azoktól is átszökött, pedig ott kapitány volt, itt pedig csak közkatona lett, s végre, mikor fejedelmünk kitűzte a szabadság zászlaját, megsértette följebb valóját s átpártolt ide, és itt mit csinált, hogyan dorbézolt el néha heteket tétlenül azt látjátok magatok s mikor a hitszegésnek ily hosszú sorát látom, még most is azt mondom Ocskay nem lesz áruló, Mert látjátok nőjét szereti, szép kis | gyermekéért életét is odaadná, s ha már hazáját el is tudna árulni, azt csak nem akarhatja, hogy felesége kis gyermekével együtt hóhér kezére kerüljön. De meg magatok láttátok, hogyan harczolt, a ki a csaták tüzébe tud rohanni egyszer hónáért, az nem lehet árulóvá; de ha az lesz, Isten legyen neki és nekem irgalmas. A vigyázat különben sohse felesleges! — Hejh! hiszen csak azt a czigány asszonyt kapjam kezeim közé! eresztette ki a szót fogai közöl Rácz Miska. — Kinek mondjak szerencsét ? szolalt meg egy asszonyi hang a hátuk mögött, s a hátra nézők legnagyobb meglepetéssel az emlegetett czigány asszonyt pillanták meg. — Nekem la! szól oda Rácz Miska, Hadd lássam lenne-e még ebben a keserű életben egy kis gyönyörűségem, s oda nyujtá kezét. A czigány asszony soká nézegeti az oda nyújtott tenyeret, mig végre amaz megunva a várakozást jól megszorította izmos markával. — Jahaj! a hét szentekre! eressze el a kezemet! — Hiszen egész jól beszélsz magyarul gyönyörű angyalom! s a keze közül kibontakozni akarót annál jobban szorította. Megpiszkálták a tüzet, Jávorka egy kendőt vett elő s megnedvesítve, megtörölte a kapálódzó asszonynak arczáit. — Czobor Julis! Kiálták meglepetéssel a körülállók. Kötelet! fara vele ! hangzék s néhányan a hirt terjesztve mentek a kötélért. — A hát, az vagyok, kinek miköze hozzá. Fájt rám a fogatok ugy-e régen, szerettetek voina kézre keríteni. De a Czobor Julist nehéz elfogni. Azt gondoljátok most mindjárt végem lesz? Ereszd el a kezemet, hadd mutassak fügét. Igy ni! Hát még mi kellene ? vezessetek a vezérhez, majd az elité!, de minden ember szavára nem akarok meghalni. — Elhallgass, mert földdel tömöm be azt a gonosz szádat. A kötelet hozták már, a táborban pillanat alatt elterjedt a hir, hogy kémet fogtak el, »Fara vele« kiáltások hangzottak mindenünnen. — Vezessenek a vezér .relé! sikoltott teljes erejéből a leány, vezessenek a ve . . . a sikoltó gép megszüntette munkáját, nagyon megszorítván Rácz Miska. Sátrában ült Ocskay. Hanyagul hátravetve i magát karos székében. Arczát félig leomló fürtjei takarják el, szemei révedezve tekintenek a sátor egyik oldaláról a másikra, látszik, hogy lelke nem követi szemei járását. Messze szárnyal az most, a boldog gyermekkor első évein. Arcza vissza tükrözi lelkének minden gondolatát, mint nyitott könyvből lehet onnan leolvasni mindent. Megelevenülnek a régi emlékek, s mint a bűvös lámpa képei lebegnek szemei előtt. Ódon rideg falak, ijesztő nérnaságuk, ha a folyosón végig megy mintha minden fülkéből kisértet ugranék elő, lépteinek zajára megdöbben a járó kelő; még ridegebb arczu jezsuiták, kiknek még nyájasságok is visszataszító, képezik a háttért. A csintalanságokra, miket a páterekkel elkövetett, Önkéntelen mosolyra vonulnak ajkai. Majd dacz száll homlokára, kézéi görcsösen húzódnak össze, bizonyosan most láll sedes előtt, hol büntetést olvasnak fejére. Most' szemei villognak, orrlyukai kitágulnak, ajkai felduzzadnak: Tisia Lászlóval vesz össze. A lelkiismeret mardosást, mely újra erőt vesz rajta, elhalaványuló arcza eléggé viszszatükrözteti s

: ettől soká szabadul; arcza kétségbeesést mutajt, szemei ijedten járnak, megrázta^ fejét, fürtéi hátra omlanak. Ez kissé magához tériti, ismét eiijendezi haját, s boszuszomjas tekintete elárulja a füle elvesztése miatt ingerült ember lelkének-háborgásait. De ez is helyet ad egy kellemes érzésnek, szép nője oldalán ajkai mosolyra nyílnák, arezvonásai elsimulnak, egész lényén boldog fiyugodtság ömlik el. Majd dicsőségének végig gondolása folyton feljebb feljebb emelkedése arczát; felmagasztalttá teszi. Megzendül akkor az ének: »Hej Rákóczy Bercsényi! Vitéz magyarok vezéri, Bezerédi! Hova lettek magyar népnek Élő tüköri, Nemzetünknek hírszerzői Fényes csillagi Ocskay ? U (Hej bizony ez a fényes csillag IchuUófélben volt oda a honnan előtámadt — a sárba.) Akaratlanul könyek lopóztak szemeibe, soká-soká gondolkozott, fáj megválni a dicsőségtói, a szeretettől, melynek eddig részese volt, halóban a magyar szabadság, egyik csata a másik után vesz ei; jobb lesz oda át. Szökött ö már elégszer, de ez most olyan rosszul esik. Nem is lesz az egyességből semmi; szavát birják; csak ne járt volna sikerrel az a leány. Megrezzen, hallgatódzik. Arczán kiuos nyugtalanság ül, most hirtelen elfolytott sikoltás, „kém! fára vele!" kiáltások, lelkét iszonyú sejtelem járja át, felszökik, kirántja sátrának ajtaját s — Micsoda zaj ez?! harsogta túl a lármát dörgő hangjával. — Egy kémet fogtunk, azt akarjuk "felkötni szólott vissza Bornemisz Czobor Julis a neve veté oda Rácz Miska is. — Most láttátok volna Ocskayt Bokros, Jávorka! hejh hogy elhalványult az ijedségtől, hogy szökött aztán arczába vér a dühtől s mint lett ismét sápadttá. Itt ott az ajkakon mosoly mutatkozott, de eltűnt nyomban, a mint a vezér oda lépett s kiáltá: — Ki mer itt az én tudtom s beleegyezésem nélkül ítéletet hozni? — Fejedelmünk parancsa, hogy a kémeket -mindeu további kérdezés nélkül felkössük. Szólt Jávorka nyugodt kimértséggel. Ocskay végig nézett a lázadón, de annak szemei bátran kiállták a megsemmisítő tekintetet, mit a vezér vetett reá. Ez is belátta, hogy túlságosan heveskedett s alantabb hangon monda. — Ti az én katonáim vagytok; első sorban én parancsolok és kívánom, hogy tudtom nélkül mit se tegyetek, Jávorka százados, holnap a fejedelemhez megy. Azzal inte néhány közlegénynek, kik a kémet utánna a sátorba kisérték. A visszamaradt barátok némán heveredtek le ismét. Sokáig ültek szótlanul, Jávorka toré meg a csendet: S én ínég most sem hiszefil? hogy Ocskay ámí^si szándékot forgasson fejébenDe legyete' tt, vigyázzatok reá, míg éu távol iesze. (Folyt, köv.)