Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-09-30

X. évfolyam jVXegj elenilt minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre kuronkínt rendkívüli számok is adatna* ki. .szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bénneiitetlen levelek, e^ak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC ———MM i| .a—

— R-"^ " " " * 41. szám. Pápa, 1883. szeptember 30, P_ápa város hatóságának óstBbb pápai s p&pavidőkiegyesületnek h Erdők Magyarországban. — Két czikk. — 11. Az előző czikkemben felhozottak szomorú constatálása alkalmával 4 körülményt bátorkodnám a kir. erdőfelügyelők figyelmébe ajánlani. 1. Az erdőtörvény 7 §-ának áthágása oly általános, mintha e törvény nem is léteznék. A legeltetési oly korlátlanul űzik akár az úgynevezett véderdők helyein, akár újra erdösilendö területeken, akár a fiatal erdökberi hogy erdőmegujilásokról hazánk legtöbb részében szó sem lehel. Pedig hazánkban igen sok helyűit kellene erdőket támaszlnnunk , vagy felujitanunk s hogy kellő gondozás melleit báríiol lehetne, mulatja a homoktalajon fejlődő fenyiierdö is Gödöllő és Besseuyö közt. Némelyek azt gondolják és mondogatják, j hogy az nem igen kedvező fényt áraszt seimeczi erdészeti akadémiánkra, hogy Solmecz körül emelkedő dombok belasilása állal eddig nem igazolta be ügybuzgóságál és szakszerű ismerelét, nem tanúsította magas feladatának tudatát. Tagadhatatlan, hogy örvendeztető volna, ha 100 év lefolyása ulán ily gyakorlati eredményt is felmulathatva: de csak az illeti e miatt akadémiánkat váddal, ki a helyi viszonyokat nem ismeri. Selmecz környéke nagyrészt a városé s vénre az bele is egyeznék a kísérletekbe, de honnét fedezendő a szükséges költség? Az akadémiának hazafiúi buzgalomtól lángoló s ismert nngytudomanYu tanárai többször sürgették már ez ügyet. Nem rajtok mult hogy eddig alig történt valami. De hogy milyenné volnának képesek Selmecz vidékéi varázsolni, mulatja a kisiblyei ligel és főkép a füvészeü kert. 2. Az erdőtörvény 5 §-a njra erdősítést rendel el oly helyeken is. melyeknek talaja más nemű gazdasági művelésre nem alkalmas. Szerelném tudni, vájjon figyelmet fognak-e a királyi erdőfelügyelök az ungmegyei nevezetes szürthi erdőre fordítani, mely az ország legóriásabb tölgyeivel diszeskede.lt, de a vállalkozók kapzsisága által és a kellő ellenőrzés hiánya miatt oly szomoritón megritkult. Több erdőt nyomorítottak el igy azelőlt, de még most nem Játjuk e pusztító eljárásnak fékezését, különben hogy pusztulna annyira a polgárdi erdő Pest megyében? Mi lesz azokból a szép erdőkből Szatmár megyében, melyekbe télen a krajnai favágóknak százai vándorolnak s azon millió és millió í dongát készítik, melyek a vaspálya körül fel j vannak halmozva és Marseillbe szállíttatnak? : Foganatba vétetik ott a 17-ik §.? Tarlók lölc ! hogy nem. | Sajátságos üzemtervről értesíttetlek ez i évben, mely a Duna mentében levő A. város | balárában foganatosíttatott. Egy terjedelmes ! kincstári erdő a legbarbárabb módon puszlitla- j lott. Miért? Hogy uj erdőt plántáljanak. Ez | egy keveset különös ugyan, de végre is ya- i lami szörnyűn okos fej terve leheléit. Az j ügyben az volt a legsajátságosabb, hogy a \ favágás cs fűrészelés, a düledező laknak re- i csegése és ropogása jóformán csak éjjel voll. , bailhaló. Mondogatják, hogy néhány tízesért, vagy forintért, a ki csak akarta, titkon egykét Itislrttmra elláthatta ma<rál a icgválogalol- \ tahb tölgyfa-szálakkal. — Ez is az üremlerv- í hez tartozik? Szerencsétlen ország, melynek ! kincsét a „közegek'"* igy gondozzák ! Szere- j lem azonban hinni, hogy ez alkalommal is a i nép nyelve ellórzilolla a lény*állást. 3. Háromszék és Csik megye falvainak lakossága nagyobbára fából építi házainak fa- < lát is Kimondhatatlan, mennyi fa pusziul cl arra a czclra cs annak ürügye alatt. Eltekintve attól, hogy ez épen nem volna szükséges, szembeötlő a veszedelem és a fokozott kár a tüzeseleknél. Ebez járul még az említett falvaknak gyönyörű szokása, hogy bellelkükct vagy legalább udvarukat palílsád—kerítéssel, palánkkal, vagy gcrendázallal látják el. Csirkék ellen gerendázal! íit is be keltene az erdőpuszlitást szüntetni; meri hogy Erdélyben is elpusztíthatok és pusztulnak az erdők, azt nemcsak AlsóFehér és Udvarhely, hanem Ifolo/.s és Csik megye is mulatja. — hogy másokról hallgassak. 4. Vadabb s esztelenebb erdőpuszlitást nem lehet képzelni, mint a milyet Ungvár tájékán láthatni. Csak tessék a heti vásárokra kimenni, vagy a vargák (cserezök) udvarába bepillantani. A parasztok székéi-számra hozzák a leggyönyörűbb 40 — 50 éves 6—10 méter hosszaságu fiatal cserfnrudakat a váro?ba s a vargáknab eladják, kik a kérget lehántják és cserzönek használják. Horniét veszik a parasztok azokat a fiatal fäkal? Hisz olt mindenfelé az erdők kincstárbirlokok. Ili csak lopásra lehet gondolni. De akánnikep volna, oly lakat s oly tömegben pusztítani, valódi vélek és büumerénylet n hazának közjava ellen. Miért nem vételik ott igénybe az erdőtörvény 115. §-a? A kir erdöfelügyelökre roppant munka vár, de az egész nemzetre nézve üdvös, a jövő nemzedékek jólétére kiható munkálkodásuknak tudata erőt fog nekik kölcsönözni a kitartásra cs bölcs következetességre. Szép hivatásukat és feladatukat kellően felfogván ha ügybuzgósággal járnak el hivatalukban, az egész nemzet méltó háláját fogják kiérdemelni. T. M. TÁRCZA. Három szál Edel weiss meséje. — .Tókni ETELKÉ teil. — Nem kell hozzá erős képzelödés, hogy azt hidjük: miszerint a virágok is beszélnek, elmondják egymásnak örömeiket, panaszaikat s a kik ez állításban hisznek, saját érzelmeiket, egy egy virágszál, vagy válogatott társakból össze rakott bokrétával akarják kifejezni, rá bizva a nemes barátokra, hogy a mit ők el nem mondhatnak, meséljék el helyet tök. Tekintsük csak egy a kertész által ízlésesen össze állított bokrétát: pompás virágok! de mit kell nekik el mondani ? Középen a főhelyet elfoglaló pompás rózsák, azt állítják, hogy mint ők: te is királynő vagy, a jáczintok ártatlanságodról beszélnek, a vanilie bájaidról, a gladiolus az ö bátorságáról, a rezeda kellemeidről, a bokrétát körül vevő borostyán levelek az örök hűségről. . . . Hanem hiszen nem ezen elősorolt virágocskák beszédét akartam én ellesni, hanem azét a három szál hófehér kicsike havasi gyopárét (Edelweiss), melyek a távol Sveicz hatalmas Mont Blancjának oldalán virultak ki a napsugár csókjára. Ha valaki kíváncsi rá mit tudnak a virágok mesélni, hallgassa meg mit lestem én el az én kis immortelle virágaim sziromajkairól. Legelőször is: tudatták velem, hogy az ö hazájok Chamounix fölött emelkedő roppant hegyoldal gyönyörű vidéke volt; oly magasról néztek alá az alattuk el terülő világra, mely magasságban már rajtok kivül egyéb virág nem birja kiállani a ritkuló légkör alacsony hőfokát. Itt éitek, nem vágyva többet ismerni a világból, mint a mi látkorükbe esett s még is július hó 30-án a reggeli órákban eddigi nyugodalmas sorsukban igen nagy változás állt be. Egy öt tagból álló kis csapat' közeledett feléjök, kik közül három: két vezető és egy hordár máielég sokszor elhaladt az ő parányi otthonuk előtt a nélkül, hogy figyelemre méltatta volna őket. Most azonban két eddig nem látott alak is jött velük, virágaim azt képzelték, hogy az angyalok közül száltak le ez utóbbiak, szeJid bájos arezuk, alakjuk annyira hasonlított az angyalokéhoz. A kisebbik közülök rögtön felfedezte az igénytelen kis havasi gyopár családot s parányi ujjaival leszedte a már kifejlett apró virágokat s örömmel rejtette piros kötésű Badeckerébe, hogy majd szeretete és emlékezése jeléül távol otthonába küldje e hófehér kis követeket, meghordozva elébb még őket ama csudás szép helyeken, melyek különben előttük örökre idegenek maradtak volna. Legelösször is folytatták megkezdett nehéz útjokat, fel az óriási Mont-Blanc tetejére. Csaknem lehetetlenséggel határos vakmerő feladatnak látszott az, két ily gyengéd hölgytől, hogy ők ily utazásra válalkoztak! A virágocskák leszedése után alig gyalogoltak felfelé vagy egy óra folytáig, midőn már elérték az örök hó hazáját. Oh mennyivel hidegebb ott a lét! itt már nem él meg a gyopár sem, nincs növényzet, csak a gyémántként csillogó hó! úrnőim nem érezték a hideget, mint egymásnak mondogatták, a havasok csodás hatalma erőt ád nekik s könnyedén hatottak feljebb, mindég feljebb, nem törődve vele, hogy az ö apró lábacskájuk nem egyszer bokáig beleszakadt a vezetők széles lábnyomába lépve a hóba. A hegytető fele útján betértek rövid pihenésre az ott levő egyetlen faházikóba az úgynevezett Grand Moulets-i vendéglőbe, melynek egyedüli lakója egy savoyat franczia nő, a ki kimondhatlan örömmel fogadta az érkezőket. Ó & német nyelv haszna. (Részlet szerzőnek tanári székfoglaló értekezéséből.) Engem a főtiszt, egyházkerület a német nyelv és irodalom tanszékére kegyeskedett megválasztani, s midőn ezt tette, bölcsessége minden esetre belátta, hogy ezen tanszéknek is megvan a maga fontossága, s hogy a német nyelv ismerete a jovö nemzedék kulturális fejlődésében tán nem fog épen jelentéktelen tényező lenni. Ezt hiszem, erről megvagyok győződve. S tudja isten, mégis holmi tartózkodással, az aggály bizonyos nemével gondolok a kelló sikerre, melyet még a legjobban végzett munka után is várni lehetne. Ismerem az előítéletet, mely a nagy közönségben épen a német nyelv ellen még manapság is uralkodik. Sajátságos tünemény az, hogy a fogalomláncolatnál fogva a sértő vagy megbántó iránt érzett gyűlöletet vagy elfogultságot az ember hajlandó az azzal összeköttetésben lévő ártatlan személyekre, állatokra, élettelen dolgokra, vagy mi több, a gondolatok kifejezésének eszközére, a nyelvre is átvinni. Megengedem, érthető, söt bizonyos tekintetben menthető ezen felfogás, hogy ugy mondjam előítélet, de miután logikailag nem igazolható, akarva nem akarva le kell azt küzdenünk s megbarátkoznunk azon eszmével, hogy a tudomány eszközei egyáltalán semleges dolgok s teljes erőnkből fel kell azokat használni. Az ember társadalmi lény s kulturképes alany. A kultúrát vagy saját szelleméből, saját körében fejlesztheti valamely nép, vagy másokkal, műveltebb népekkel való érintkezés folytán. Hogy melyik uton juthat el a fejlődésnek indult nép gyorsabban a kultúra magasabb fokára bár megjegyzendő, mindig az eredetiség rovására, — nem szükséges magyarázni. Mi a művelődés lételemeit, tagadhatlanul legnagyobbrészt éjszakról, a németektől kaptuk. A keresztyénség világossága északról lövelte hozzánk első sugarait. A 14-ik századtól kezdve szegény már júniusban száműzi magát eme — a touristák előtt — oly rendkívül érdekes helyre, a hó és jég örök világába; hogy az ide jövőknek pihenő helyet s táplálékot nyújthasson. Az épületke egy kicsi szobácskeíját foglalták el az úrnők s ők, kik élvezetből keresték fel ezt a helyet, a legnagyobb részvét és szánalommal hallgatták a szegény nő panaszszerü elbeszélését; midőn azt mesélte, hogy néha hetek múlnak cl a nélkül, hogy ö egy élő lényt láthatna, mikor t. i. olyan köd ereszkedik, hogy ez a hely megközelithetleuné válik s a leggyakorlottabb vezetők sem mernek fel menni, hogy neki fát, vagy élelmi szert vigyenek; ez utóbbiban különben nem szokott hiánya lenni mert élelmi szert anynyit szokott kapni, hogy abból esetleg a vendégeket is elláthassa. (Úrnőinknek közbe mondva az idő is kedvezett). Az egyedüllét napjaiban azután csak az a három vércse és egy menyét keresik fel, melyek szintén táplálék után járva mint egy barátul szegődtek hozzá jó ideje s ő megosztja velők falatjait. S ilyen élet is kedves lehet? ... és kedves annak a ki örül a létnek!... A faházikó is oly kevéssé véd a hideg ellen, a tetején levő hó amint a kémény melegétől megolvad, be szivárog á szobába a viz. Éjfél után 2 órakor indultak fel a csúcsra, igen szép holdvilágos éj volt, de azért a vezetők lámpával világították a nyomokat, a melyekbe utánok léptek ők; itt már minden csak hó és semmi egyéb mint

1 hó! mikor azután 11 órai folytonos és megállapodás nélküli gyaloglás után délután 1 órára a csúcson fent voltak, az urnök egyike, gyors körültekintés után, mert a nagy hideg miatt időzni nem lehet, át vett a hordártól egy rúdra tekert piros, fehér, zöld zászlót s szétbontva kitűzte azt ! Grand-Mcnletsbe vissza érve tudták csak meg utasaink, xiogy bár ők Chamounixból, minden feltűnést kikerülendő, kora reggel a nélkül inEló'flzeté si díjak. Egy évre G frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Bgy szám ára 15 kr. 11 i r d e t é s ek 1 hasábos jietitsor térfogata ntán 5 kr, nyílttérijén 25 krral szállíttatnak Bélyegdíj mindig külön üzetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. ivatalos közlönye. tudományszomjas ifjaink a német egyetemek emlőin szívták magukba a tudományos felvilágosultság tápláló tejét; söt tanulni vágyó ifjaink manapság is tömegesen keresik fel Berlin, Lipcse, Jena, Göttinga, Halle jeles eg5^etemeit, hol nem csak szellemi tápot, de néhol anyagi segélyt is találnak. A német egyetemekről kezdett a középkor vak éjjeléből felénk derengeni a refoimatio jótékony hajnala, mely a sötétség kodét szétoszlatva, a mély szellemi álomba merült emberiséget új életre ébresztette. De nem is csuda; hiszen a német műveltség férfiúi erőtől duzzadt, mikor a mi ifjú nemzet kultúránk születése fölött néhány szerény uttoix magyar tudós hazafiúi orömkönyüket hullatott A német nyelv ezüst korát érte, mikor am zengzetes magyar nyelvünk a csecsemő gagyogásával küszködött; Luther már tiszta, erőtelje; német nyelven zengette: »Eine feste Burg is unser Gott«, mikor Erdösink nagy csatát vivőt" a magyar nyelv nehézségeivel »A magyar nipnek, ki ezt olvassa* cimü dystichonos intelm versében. Ezen időtől fogva a magyar nyelv és irodalom fejlődése mintegy össze volt forrva a németével. A 16-ik századbeli jeleseink legtöbbnyiri a német egyetemeken nyerték kiképeztetésöket Horhi Melius Péter, Szeuczi Molnár Albert, Posaházy, Komáromi Csipkés György, Alvincz} Péter, Geleji Katona István, Tofeus Mihály. Apáczai Cseri János, Bod Péter és még többen mind a német egyetemekről hozták közénk széles tudományuk bő tárházát, ugy hogy a reformatio gyors diadala főkép az ö szellemi fölényüknek, melylyel kortársaik fölé emelkedtek tulajdonitható. Nem kevés befolyást gyakorolt t német költészet egyes jeleseinkre. A reformatio korában innen kölcsönözték a mintát a nemzet' egyházi költészetre, mely — mondható — igeiszépen virágzott. A legújabb korban a tulajdonképeni szinmü s ballada-irodalom a német prototypon után nyert hatalmas müvelöket; Lessing »Hamburgische Dramaturgie«-ja jó ideig a drámaírók valóságos canónjául tekintetett. Nem akarom a nevek hosszú sorát idézni, csak egy Kazinczyt, Kölcseyt, Bólyay Farkast. Kisfaludy Károlyt legyen szabad felemlítenem olyanokulj mint kik a német iskolának nagyon sokat köszönhettek. No aztán bölcseleti, természettudományi, orvostani s egyéb tudományos müveink kezdetben főleg német fordításokból állottak, s később is ezek szolgáltak kutforrásokul szaktudósainknak. Bizony, bizony be kell vallanunk, hogy a dúltak ei, hogy bárkivel is közölték volna szándékukat, mily nagy figyelemmel kisérték ott lent útjokat, s mikor meglátták erős távcsövön át a lengő zászlót Chamounixban három ágyú lövés jelezte felérkezésöket, és valóságos diadal utat rögtönöztek a Chamounixba való visszatérés alkalmából. Üdvözlő beszédek, taraczk lövések, pompás virág bokrétákkal fogadták mindenütt, bár úrnöim szinte restelték, hogy ilyen feltűnést keltettek s a kis Edelweissok apró alakjaikkal szinte szégyenlették magukat ama szépen fejlődött társaik mellett, melyeket a két ünnepeltnek oda lent át nyújtottak. De azért még is ők maradtak a választottak! Chamounixban néhány napig időztek a bátor utasok, mivel az én virágaim kisebbik angj'-ala, azt a vigyázatlanságot követte el, hogy fehér selyem álezáját letette a montblanc-i útközben s igy arezocskája a hideg lég miatt pár napig dagadt volt s a mig helyre nem jött nem lehetett az utazást folytatni. Van St

4 Mauricehoz közel (Les Valais) a hatalmas »Dent du Midi« belsejében egy bűbájos barlang, a »Grotte dés fées«, ez üreget a hava- , sok hóáramlatai mosták a fekete márvány tömegbe, oly messzire, hogy vagy 20 perczig tartó utat lehet tenni benne s ez út egy föld alatti tónál végződik, melybe a 14—15 méter magas tetőről gyönyörű vízesés ömlik alá. Mily el bűvölő látvány ez! a mint a hatalmasan le ömlő zuhatag — melynek eredetét még nem tudták ki kutatni — kristály habjai megtörnek a fényes fekete sziklán. Ide utaztak rövid idő múlva az én virágaim, bájos úrnöjök piros könyvében elrejtve. Valóban a tündérek tanyájában járunk, jegyzé meg a piros könyv tulajdonosa, mikor a e barlangba belépett, s a kalauz azt válaszolta e felkiáltásra a vízesésre mutatva »ime ez ä tün 41