Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-01-07

-f egnagyobb fejetlenének tekinthet. Nem csak az által mert a keresztény vallást fogadván el, szabad választása szerint, a nyugoti és nem a ke\pí\ egyházat fogadta nemzete védnökéül, amely választás eredményeiben tökéletesen igazolta szt. István bölcs előre látását; de nemzetének oly politikai szervezetet is adott, mely az idők változó viharai között is: 800 éven át tartotta fenn magát; és igy Európa államintézményei között a legrégibbnek, s legszilárdabb alapon épült alkotásnak bizonyult; de ugyancsak az napon, aug. 15-én hunyt el — nemzete közfájdalmára — uralkodásának 38-ik évében a nagy király, üresen hagyván minden egyenes utód nélkül maga után a trónt. Ugyancsak augusztus havában 1222-ben íratott meg, az ország kancellárja az egri nagy prépost Kletus által, a »bulla aurea«; mely alkotmányt biztosító okmányt IL András magyar király szentesitvén, 600 éven keresztül szolgált a magyar nemzet szabadságának alapjául; tehát egykorú az angol »habeas corpus« szabadságot biztosító államokmánynyal, mely szintén azon évtizedben kelt s íratott alá. Nem különben aug. 29-én 1526-ban történt a szerencsétlen mohácsi ütközet; melyben a magyar király életét veszté a csele pataknál — ezen véletlen eset hosszú időre szerencsétlen belzavaroknak vezette oda a nemzetet, kimerítve erejéből s megrontva erkölcseiben. Míg ugyancsak aug. 18-án 1827-ben fejeztetettbe Magyarország ujabbkori történelmének egyik legnevezetesebb momentumai a több évig tartó pozsonyi országgyűlés, mely alapját vetette meg azon reformoknak, melyek később a 48-diki vívmányokhoz vezettek. Ezen az országgyűlésen jeienft meg először mint fiatal huszártiszt gr. Széchenyi István, egy évi jövedelmének felajánlásával vetvén meg alapját a magyar nemzeti akadémiának, és igy nemzete közművelődésének. De szintén augusztus 13-án 1849-ben, történt a világosi szerencsétlen katasztropha, midőn a végső erőfeszítésig meghurczolt s kimerült magyar sereg, a muszka adott becsületszóra letette fegyverét. Egy sötét emlékezetű, szomorú eseményekben gazdag évtized követte azt, mig viszont auguszt. hó végével 1861-ben oszlattatott fel, hasztalan vajúdások után az a parlament, mely a kiegyezést kísérletté volna meg nemzet és királya között, végét óhajtván vetni az önkény uralomnak. Ha elgondoljuk, hogy a legegyszerűbb események is, mennyire elferdítve adatnak elő gyakran szemtanúk, s még inkább azok által, kik csak hallomás után beszélik el a tényeket, nem csodálhatjuk ha vannak, kik a történelem hitelességében kételkednek; mégis a történelmi tanulmányok oly igazságokra vezetnek és tanítanak bennünket, melyek által egyedül leszünk képesek megértetni a jelent, s vethetünk egy pillantást a jövendőbe. ' •A., bátorság, valamint a felelem is, egészen közlékeny érzelmek, s egyaránt hatnak a kedélyekre, ugy hogy gyakran nagy gyülekezetek egy bátor szó által éppen úgy fölvillanyoztatnak, _vajamint a rémület egy kiáltására, a legnagyobb félelemtől ragadtatnak el.-' »Minden ember csak annyit ér amennyit tud« mondja egy bölcs; mennyire áll tehát kötelességünkben, hogy magunkat műveljük, s ismeretünket tágítva erkölcsi valódi értékünket emeljük; és ha Szemere Bertalan azt mondja naplójában, hogy a magány a lélek termékenyitöjz, még inkább állítani lehet, hogy a magány a lélek nemesitöje, melyben megtisztul azon salaktól, mely reá a.társadalmi élet romlottságából tapadt. Semmi sem emeli a szónoklat hatását anynyira, mint az erős meggyőződés, mellyel a szónok nyilvánított elveihez ragaszkodik; ezért mondhatá Mirabeau Robespierröl, midőn először hallá beszélni, hogy még sokra fogja vinni, mert úgy látom hiszi amit mond. — Nagy elhatározásoknál egyedül önerőnkbe vetett erős hit az, ami megmenthet bennünket, mig a saját hivatásától vissza rettenő bizalmatlanság lesújt, s cselekvésre képtelenné tesz. Nem lehet elvitatni, hogy az emberiség az átalános közszabadság kivivására nagyobb eröfeszitéseket soha nem tett mint századunkban és még is különös, hogy az ujabbkori találmányok, ivrnt a puskapor, gőz és villany erőknek ,a,Jecb.nika különböző czéljaira lett fölhasználásá" val, az állam kezeiben, mind az önkényhatalom megszilárdulására szolgálnak eszközül. Igy a puskapor, a fegyver nemek tökéletesítése mellett a népek fékentartására, a gőzerő, a közlekedési eszközök kifejlesztésével, a seregeknek gyors öszpontositására, mig a villanyerö, a titkos kémrendszer alkalmazására vezetnek. A nők gyakran felülmúlják lelkesültségben s határozottságban a legkeményebb férfiakat. Igy Karthágó ostrománál, mely három évig védte magáts állott ellent a római hódítók seregcinek, s végtére uralkodója, Hasdrubál a város romjain még is meghódolván a római vezérnek, neje — legszebb ruháiba öltözködve — egy omladékról okozta férjet, hogy mért nem tudott inkább raeghalni; s megragadva két gyermekét, megfolytotta a győztesek előtt, s magát a lángok közéj vetette. — Iljr höslelkü nők tudtak egykor Spártának is győzhetetlen harezosokat adni. Ha mindazt, amit életünkben tapasztaltunk, s a tapasztalatok felett éreztünk avagy gondoltunk, hiven lejrnók, nem csak önmagunknak szereznénk ez által jövőre kedves visszaemlékezéseket, sőt gyakran okulást is; de egyszersmint másoknak is mulattató és tanulságos olvasmányt hagynánk hátra. Az ember önmaga iránt leggyöngébb, s legelnézöbb; azért bölcsességünk ott kezdődik, midőn képesek vagyunk, önmagunk felett szigorúan ítélni. Mi a szerencse? a körülményeknek véle.tlen akként való alakítása, hogy azok lelkünk törekvésével találkozzanak. Kinek kicsiben rosszul megy a gazdálkodása, s talán éppen elegendő erő hiányában, igen balul fog cselekedni, ha munkakörét tágítja, s nagyban akar kísérleteket tenni, mert vesztesége s .bukása annál bizonyosabb. Igy tapasztaljuk: hogy legtöbb ember abban téveszti el dolgait, mJk az cletbeu nagyobb czélt tűzött ki maga elé» nagyobb szerepre vállalkozott, mint önercP megengedi. Azért ki közlegénynek jó, vezá

jL "

c

P

re m(

%se vállalkozzék, nehogy magával m^okat is felültessen. le; egyes kiváló tenyésztők szintén kedvezményr 6en részesülnek. A vásárlás február* és niürczius hóban fog történni, miről az eladni szándékozók értesíttetni fognak. Veszprém, 1882. deczember 20-án. ' gazd egyesületi alelnök' Az emberiség tagadhatlanúl nagy előmeneteleket tett a jelen században, ugy anyagi mint szellemi téren egyaránt; s találékonyságával folytonosan újabb győzelmeket arat a nyers természet felett; egy láthatlan hatalom az, ami önkénytelenül is előre tol bennünket, haladnunk kell, — ez rendeltetésünk. Mégis vannak dolgok, melyek ma is éppen oly érthetetlenek előttünk, mint voltak évezredek előtt; az ember hiába ! nem képes áttörni a homályt ami végzetét takarja. Különös, hogy bizonyos emberek életében, megható hasonlatosságot tüntet fel a történelem. Igy Cromvel még ismeretlen, kétségeskedvén jövendője felett Angliában, Jamaikába szándékozott letelepedni, de I. Károly egy rendelete által megakadályoztatott szándékában, azon rendelete által, kinek fejét később, hogy az Angol forradalom lenyakazta, leginkább Cromvel müve volt. Mirabeaunak atyja fia részére semmi különös jövendőt nem látván Francziaországban, még fiatalon elakarta küldeni a hollandi gyarmatokba, s a kiiály egy rendelete által hátráltatott terve kivitelében; és Mirabeau később leghatalmasabb tényezője lön a Franczia forradalomnak, mely XVI-ik Lajos királyt trónjától, majd életétől is megfősz tá. Kossuth 1848-ban midőn Jellach ch bán a sokorói ütközet után Budára tartott, s a magyar kormány tétovázatt az elhatározásban, mit tegyen, hogy a fővárost megmentse; köztudomású dolog az azok előtt, kik még emlékeznek reá; hogy volt pilllanat midőn Kossuth útlevelét kérte, nem akarván útjában állani az eseményeknek; gróf Batthyányi Lajos volt az, ki öt szándékáról lebeszélte. Gróf Batthyányi Lajos! ki az 1848— 49-iki lejátszott drámának első áldozata lett. Nagyobb eseményeknél a sikernek érdemét, vagy nem sikerűles esetében annak kárhozatát a közvélemény előtt rendesen az utolsó vezérszereplők aiatják; pedig gyakran egészen jogtalanul. Mert nagy eseményeknél nem csak azokat kell magasztalni vagy elitélni, kik a siker vagy bukás végóráiban, s gyakran egészen történetesen — a vezéri szerepet vitték, de különösen részeltetni kell azokat a megérdemelt ítéletben, kik valamely eseményt előkészítettek, s ugy vezettek : hogy annak később diadallal vagy bukással kellett végetérnie. Az élet folytonos készületek és törekvések között telik le, s alig van halandó: ki ne mondhatná, hogy élettorekvései közül egyet-mást el nem ért; de alig van ember, ki állithatná: hogy mindazt elérte amiután csak az életben törekedett. Orczy Gyula. Felhívás a szarvas marha tenyésztés érdekében. A Veszprém megyei gazdasági egyesület a szarvas marha tenyésztés okszerű fejlesztése érdekében a nm. m. kir. földmivelési minisleriumnál közbenjárni óhajtván, egyfelől egyeseknek és községeknek tiszta fajú bikákat, és teheneket szerez, más felöl egyes tenyésztőktől, tenyésztésre alkalmas bikáknak a kormány általi megvásárlását elősegíti Felkéretnek tehát a megye egyes tenyésztői és a községek, hogy vétel vagy eladás iránti igényeiket a kor és faj tüzetes megjelelésével a gazgasági egyesület titkári hivatalánál Veszprémben — legkésőbb január 15-ig bejelenteni szíveskedjenek. Községeknek rendszerint a tenyész bika vétel árából 20% elengedtefil>\ s a leszállított vétet árt három félévi részletben fizethetik Fővárosi levél. {Ujét> után. — Solyinossy szakálla. — Atviz. — Irredentisták. — Gesitenyesütők. — Az udvar — Nemzeti sz-inhás. — Will mama. — Komáromi Mariska — A fehér knme'liák története. — ,,Szeget stéggel." — Dlaháné panasia. — Gyulai Pal hadjárata.— A habom kitö't.) Bizony'rä ismerik önök az adomát (hiszen már a lőcsei kalendárium is mint régiséget közölte) az egyszeri vargainasról, aki eltörvén egy palaczkot, a lábszijtol remegve sóhajtott föl: »Jaj csak már tul volnék a /érésen!« Nos hát mi már megkönnyebbülve kiálthatunk föl: »Hál' istennek csakhogy már tul vagyunk az újéven!« Megkönyebbült lélekkel és tárczával sóhajthatunk igy föl, mert nem kell többé kerülnünk a saját házunk tájékát az ujéví gratulansoktól való félelmünkben, mint ahogy Solyviossy barátunk a borbélyát kerülgeti karácson óta, nehogy az valami gratuláczióval borotválja meg; minél fogva a népszínház derék komikusa még mai napság is a tavalyi szakállát viseli. Az újévi bajokon tehát valahogy csak túlestünk volna; de ki tudja, hogy az uj év nem fogja-e majd csak ezután ránk nyitni a bajok Pandora szelenczéjét. Hiszen ime még alig dugta be orrát az 1883, még kezünk hozzá sem szokott nevének leírásához, már is nyakon önt bennünket az árvízzel. A Duna nöttön nő, szemlátomást árad s már az üllői uti pinczéket a hagyományhoz hiven el is árasztotta a viz. (Itt ugyan árvíz nélkül is szokott a viznek szerep jutni!) A tanács persze lót-fut, rendeleteket bocsát ki, csatornákat tömet be, zsilipeket nyittat meg, eddig azonban még senkinek sem jutott eszébe a baj tulajdonképeni kútforrása. Ez pedig nem más, mint az a temérdek vizenyős vers, mely a karácsonyi könyvpiaezot elára-,ztotta. Most már hiába tömeti be a tanács a csatornákat, ha annak idején nem intézkedett a szörnyű áradat ellen, mely eleitől fogva nagy veszélylyel fenyegetett mindnyájunkat . . . . . . De az árvíz mellett még egyebeket is hozott a nyakunkra az 1S83. A dolog egy kissé rejtélyes ugyan, de ép" pen ez teszi érdekessé Ugyanis sem többről sem kevesebbről nincs itt szó, mint arról, hogy a magyar fővárosba három sötét arczu, villogó szemű, talián kalapu, százránezos köpenyegü, tőrrel és bombával fegyverzett irredentista jött volna, hogy az uralkodó családnak egyik kiválóan magas állást elfoglaló tagja ellen merényletet kövessen el. Igy volt ez olvasható egy budapesti hírlapban. Képzelhető az a szenzáczió! A rendőrség persze rögtön talpon volt, hogy czimborákat fogjon Oberdank urnák, kikkel ez az égben irredentásdit játszhassak, mert oda fenn, vagy oda lenn (már attól függ, hogy mint martyr az égbe, vagy mint orgyilkos a pokolba került-e ?) aligha valami konspiráczió nincs készülőben. A rendőrség azonban szokás szerint csizmadiát fogott, irredentistákat pedig nem. És közzé tette a hivatalos jelentést, mely szerint a Budapesten időző olaszok egyébhez sem értenek mint a gesztenyesütéshez s a fővárosban már csak azért sem időzhetnek irredentisták, mert eddigelé sem a rendőrségnél, sem a bejelentő hivatalnál nem jelentették be magukat. Ez a nyilatkozat persze teljesen kielégíthette a felizgatott kedélyeket, s most elmondhatjuk, hogy l'ordre régne a Budapest A gesztenyék tovább ropoghatnak, pattoghatnak a sütőben, senki sem nézi őket bombáknak ! Magát a királyi családot sem igen nyugtalaníthatja ez a gesztenye pattogás, mert a szinházakba is eljár, vagy legalább is kilátásba helyezgeti megjelenését . . . ... A színházakban különben most járja a haute saison. A nemzeti színházat Wilt mama tölti meg a néző teret ép ugy mint a színpadot. Kilátásba van helyezve Gerster Etelka föllépte is és Coquelin társulata is aligha nem mutatja be magát közelebb a magyar fővárosnak. A héten lépett föl először mint opera énekesnő Mignonban a kis Komáromi Mariska, a népszínház kedves volt pacsirtája. A közönség igen rokonszenvesen ,fogadta és elhalmozta kitüntetésekkel és virágokkal. Volt a virágok között egy gyönyörű fehér kaméliacsokor is, melyről Rákosi Jenő, az elhódított pacsirta szellemi nevelő-atyja igen érdekes történetet beszélt el: Volt egy idő, mikor a kis Mariska nagyon szük anyagi viszonyok között tengődött beteg anyjával és szenvedő nagynénjével. Már akkor felkentje volt ugyan Thaliának de én istenem, hiszen ö még ma is gyermek (18 éves!) mi volt ő még akkor ? I Járt beteg anyjához egy derék jó orvos, ki mindig nagy, fényes, ragyogó jövővel biztatta a kis Mariskát. Ez maga sem bizott benne. Kétkedve rázta fejét. A jó orvos megezirógatta a kis leány arczát és ünnepélyesen monda neki:»No meglássa v milyen szép kamélia-csokrot nyújtok én majd föl önnek ha a nemzeti színházban Mignon szerepében föllép:« . . . És a derék orvos a héten csakugyan átnyújthatta a fehér kamélia-csokrot! . . . ... A premierek is sürün váltják föl egymást. Ma adják Follmus Aurél vidéki színésznek »Szeget szeggel!« czimü népszínművét, holnap Rákosinak »Idá«-ját. Nem illik ugyan egy darabot praejudikálni, de mikorra e sorok napvilágot látnak, Follinusz darabja fölött bizonyára Ítéletet mondott (—hogy' ne mondjam pálezát tört! —) már a kritika. A főpróbán volt alkalmam a darabot látni s bámulni a lélektani és logika elleni merényleteket, melyeket szerző lépten-nyomon elkövet az egyes jellemek rajzolásában. Bla/ia Lujza asszony véleményét kérdeztem ki a darabra vonatkozólag, mert hiszen ö a legkompetensebb bíró, hanem hát ő nagyon tartózkodó a véleményadásban. Ennyit azonban mégis mondott: — Képzelje csak: nekem térden kell egy legény előtt csúsznom, hogy szerelmemet elfogadja! — Botrány! kiáltám elszörnyüködve^ Hisz ez képtelenség! És vájjon ki az a kőszívű, aki meg nem akarja Méltóságodat hallgatni ?! — Hát Tamási! válaszolt a csalogány. Tamási azonban azzal mentegette magát hogy ö nem tehet róla, megvallja, hogy saját meggyőződése ellen cselekszik, hanem hát benne van az instrukcióban, Follinusz irta bele. No Follinusz uram térden fogva kérne ön még ezért bocsánatot a Múzsától: »Szeget szeggel!« . . . . . . Nem fejezhetem be a fővárosi levelet anélkül, hogy egy nagyszabásúnak Ígérkező polémiáról meg ne emlékezzem. Szörnyű háború lesz az, ha annak rendje és módja szerint kifejlődik. A csatasorban egyfelől szörnyen felvértezve Gyulai Pál lépett síkra, másfelöl meg a »Pesti Naplón áll, élén UrváryvaX és báró Kaas-szal.v A konfliktusba gróf Ssécsen Antal, Vadnai Károly a F"öv. Lapok és Csukássi József a Budapesti Hirlap szerkesztője, de még a Kisfaludy társaság is bele van bonyolítva. Gr. Széchennek egy a Kisfaludy-társaságban felolvasott tanulmánya adott okot a viszályra, mely Metternichen próbálja meg a szerecsenmosást és gr. Szécheny István államférfiúi nagyságán ejt csorbát. A Pesti Napló és a i udapesti Hirlap megtámadták ezért a tanulmány iróját és a Kisfaludy-} ársaságot, mondván: »Az akadémia szemben van a miniszterelnöki palotával s a budai szél, mely a hegyről lefúj, behatol termeibe.* Gyulai védelmébe veszi az akadémiát és a Kisfaludy-társaságot s jól ismert bunkójának teljes súlyával ront neki a Pesti Naplónak, hol most Kossuth foglalta el Deák Ferencz helyét. A kardok tehát már összecsaptak, a puskák ropognak, a trombiták harsognak. A háború kitört. Hevesi József.*^ Veszprémből. január 6-án. Láng Lajos egyetemi tanár, a nNemzet« szerkesztője s Pápa város volt és leendő képviselője az ünnepek alatt városunkba jött, s a püspök ö excja vendége volt. A megye rendkívüli közgyűlése, mely deczember 30-án tartatott, nem erősítette meg a Veszprém városi pénztárnok fizetésének felemelését 600 ftról 800 forintra. Amint megbízható forrásból halljuk, megyés püspök úr ö excja kegyes volt elrendelni, hogy a külső püspökkert melletti árkot saját költségén betömessék s igy a Plosszer sétány szélesbül; minek történte után a sétány azonnal a belső püspök-kert melletti sétányig vezettetik. A veszprémi jótékony nőegylet vagyoni állapota a mult év végén 18,803 3

1 kr. Mult évi bevételé 1952 ft 21 kr, kiadása i8o4ft -si.kr maradék 148 frt. Nagy feltűnést okozott városunkban azon eset, hogy egy tisztességes'Családból származó nő három gyermeknek anyja, ki már a 45 évet túlhaladta, elhagyva férjét, gyermekeit s öreg •1 Hevesi József fővárosi hírlapíró ezentúl minden hélen fejik eresi lapunkat egv fővárosi levéllel. moly a fővárosi nevezetesebb társadalmi mozzanatoknál; lesz hű. lükre. Hisszük, hogy olvasóinknak szolgálatot teszünk, mikor "lapunkban állandó rQvatot nyitunk a fővárosi események számára. • •• •• • . . ,' . .