Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-06-18
JYteíiJ ele Ulis: m i n d e n vas ;í r 11 a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- 3 KIADÓ HIVATALHOZ intézendök. Bérmentetlen levelek. «sa,k ismert kezektől fogadtatnak el. •»MHHUM4M Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. PAPAI LAPOK. Hirdetések alapszámára felvétetnek A ]£ I A D 6 H 1 V A T A L B A N ó-coílegiuuii' épület. 141 ő f i z e t é s i (l íj a k: Egy évre ii frt. — Félévre 3 írt. íú'gycd évre 1 frt. 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. 11 ird élések 1 hasábos pelitsor térfogata után 5 kr, nyílttérijén 25 krral s/.ánrííatiiak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő VEGYES TARTALMÚ HE 1 "" ÄD Pápa város liatóságánalt, a pápai jótólvony nőegylet-, isjnei-etierjesztö-, lövésáss-, íxalt és Löl>l> pápavicléJti egyesületnél*, jih í'üHOlya-, lüscoltóegylelekaioli:,, a pápai lcei'tésicetitáiKxilatalalo.s Ivöxlöiiye. A mi országos gazdálkodásunk. A kivándorlás ügyével már több alkalommal foglalkozott a sajtó; s foglalkozóit különösebben a „Magyar gazdakör 4 Budapesten, érdemes másod elnöke Bujauovics Sándor előterjesztésének alapján, kinek Sáros megyében s vidékén személyes tapasztalatokból voll alkalma megfigyelni, ama szerencsétlen — s az ország közgazdasági viszonyaira bizonyosan csak káros hatást gyakorló — népmozgalomnnk nlapokail. Mi. kik a felvidéket népgnzdászali viszonyaiban csak távolabbról ismerjük ugyan, szinte növekedő aggodalommal gondolunk azon következményekre, melyek — ha ama kivándorlási jelenelek nem szűnnek — mezőgazdasági közállapotainkra is kifognak és károsan hatni; különösen a nyári szorgosabb munka idején, a munkáskéz megfogyatkozásában. Mert 48 óla mindinkább föltűnik n munkáskéz hiánya. Amire 30 év elöli még alig volt eset, hogy ne helybeli vagy legalább is szomszéd vidéki aratók végezlek volna a takarítást, s miután azon időben még cséplőgépeink nem voltak, ne a helybeliek vállalkoztak volna a cséplési munkálatokra; ma már megfordítva, nem volt arra eset évek óta, hogy helybeli ^agy közeli szomszédok jelentkezzenek e munkákra. Így a nyári teendők legfőbb részét az alföldön felvidéki vállalkozó munkások teljesítik. Igen természetesen a belterjesebb gazdálkodási mód több munkást foglalkoztat s igy többet is termel, és szemmel láthatólag megosztja a munkás népei; de érezhelö a munkáskéz megfogvalkozása más körülményeknél fogva is, anélkül mindazáltal, hogy magában a népesedési viszonyokban változás állott volna be; mert — jegyezzük meg — egyedül a napszámra jelentkezők száma fogyatkozott meg lényegesen. Bizonyára az alföldön ezen tüneményt ellenkező okok idézik fel mint a felvidéken, de az eredmény a nagyobb gazdaságokra nézve ilt és ott egyaránt érezhető. — Mert míg a felvidéken a népnek a keresel hiányában beállolt nyomor adja kezébe a vándorbotot s készleli elhagyni otthonát, •— addig másutt a megmivelbetö föld hősége, a kereset s vállalkozási képesség kifejlődése hozta a népet azon helyzetbe, hogy sokan, kik elébb még napi munka vállalatokból éltek, ma már kicsiben földet bérelnek, s önálló kezelést folytatnak , elvonván munkaerejökel a nagyobb gazdaságoktól. Nem lehel tagadni, hogy látszatra ez az állapot talán kedvezőbb a munkás nép megélhetésére, amennyiben — látszatra mondjuk — a személyes szabadságnak biztosit előnyökéi; de általános közgazdálkodási szempontokból ítélve meg ezen állapotot, nem lehel azt a mezőgazdasági közviszonyokra kedvezőnek larlani, s mint e nemben való bizonyos haladási az általános jólét felé feltüntetni. Meri a népnek ezen vállalkozó bérleti gazdálkodása a legkezdetlegesebb, sőt — a föld helyes kihasználását tekintve — a legzsarolóbb rendszert követi, nem alapulván az más indokon mint a bérelt vagy vállalt Földterületnek — minden pihenést vagy okszerű javítást mellőző — kihasználásán,' ameddig csak teremni képes valamit. Innen van aztán a csclédoszlálynak is feltűnő megfogyatkozása és bérének megdrágulása ; úgy hogy ma — összehasonlítván a cselédfizcléseket csak a 30 év előttiekkel — legalább 25 százalék különbséget fogunk tapasztalhatni ; sőt olt állunk, hogy már ezen bérkülönbözet melleit sem kaphatunk — mindenkor biztosan — kielégilő cselédséget; s a gazda aggodalommal néz minden évfordulóra: kibírja-e állítani munkásait kellő számban, vagy gazdasági fönakad ? Ez a mai helyzet az ország nagy vidékén. Kivételt képezhetnek tahin egyes nagyobb uradalmak, melyek, egy LEÄNYDAL. Most pdyhedzik a kedvesem Napbarnított orcsaja; Ezután fog jól illeni Tüzes csókom reája! Kap is tőlem — Mihelyt eljő — suttyomban . . . Három olyan csókot, Olyan édes csókot, Milyent sohasem adtam: Nincs szebb legény, mint kedvesem; Irigylik is más lányok, Azt szeretnék, ha nem hozzám Járna, hanem . . . hozzájok. Kap is tőlem — Mihelyt eljő — suttyomban . . . Három olyan csókot, Olyan édes csókot, Milyent sohasem adtam! Hej! de szivemhej! de ajkam Többet is mond felőle: Jószivü, víg és szorgalmas .... Jó férj válik belőle. Kap is tőlem — Mihelyt eljő — suttyomban , . . Három olyan csókot, Olyan édes csókot, Milyent sohasem adtam! Blautt Qire. A BAKONYBAN. Mégegyszer Koppány A vadon költészete.. Tudósok és betyárok. A gerence-völgyi ul. Dél. Martyrok és szerzetesek. A faipar. Ciceronénk, Estharang a rengetegben. A divatba hozott Koppány község ugyancsak magyar jellegű útjáról letérve, a hírneves rengeteg korántsem ijesztő képe (árul a Bakonybél felé igyekvő utas elé. A májusi lombok üde zöldje, hegy és völgy szeszélyes változatai, a feleltünk elteiülő égboltozat derűje, keringő sas a magasban . . . mindez mintegy jól ismert költemény tűnik elénk, melyben a refraint egy hegyi patak, — fluviu.s Gercncc mint. egy régi (.érképei! olvastam — szeszélyes kanyarulatai képezik, mig az egészet látatlanul bár, dc mégis élénk hatással át meg át lengi a balzsamos erdei lég, virágillat és madárzene. Pár évvel ezelőtt egy ludománysy-omjas külföldiekből álló kis csapat telte meg cz utat a Bakonyon át, hogy a hírhedt erdőség flóráját tanulmány tárgyává tegye. Alitól sarkig felfegyverkezve, lelküket istennek ajánlva indultak e szerintük vakmerő vállalatra, mintha legalább is emberevők földjén járnának. Mulatságos volt nézni őket a mint. jobbra balra kapkodták lejüket az utat kémlelve, melyre az cslhomály, vezetőjük szándékos kescdelmczc.se miatt már jócskán leszállott, s mikor nagy szivszorongás után tető alatt érezték magokat, akkor kezdtek boszankodni, hogy a természet szépségeit megfigyelni elmulasztották a félelem miatt, melyüket ok nélkül elfogultakká tette. Hírneves régészünk Rom er Flór is összejárta a rengeteget s a veszélyek, mik bolyongásában fenyegették, egészen más természetűek voltak mint a társaságé, ő ugyanis tudományos kutatásai közölt gyakran mcgcsteledett cs eltévedt a rengetegben, a nélkül, hogy legkevesebb hantáimat kellett volna szenvednie u csak képzeletben létező bakonyi zsiványoktól, sül vállára vetett esernyője ól magát is félelmessé tette egy ízben . . . Ott a titokzatos sűrűben, hol az idegen cgycgy rablót képzel leselkedni fölvont fegyverével, mi jól tudjuk, hogy gyanútlan őzike pihen, s a felszálló füst kékje a távolban nem a zsiványok, csak a szénmegálinpilotl rendszeres kezelés melleit, bővebb eszközökkel is rendelkezvén, nincsenek azon esélyeknek kitéve; de a közép bitiokosság, hogy ezen kalarnilásokal érzi, s ezzel gazdálkodása válságosabbá is lelt, kétségbe nem hozhatja, ki a viszonyokat közelebbről ismeri. — Nem lehel kélség az iránt sem, hogy ezen állapotokat a véderő törvények mind szigorúbbá leli alkalmazása súlyosbítja folyvást, midőn Ütemes produktív erőt von el évenkinl a társadalomból, ós hogy ezen nyommasztó terhet a népek nem is fogják sokáig elbírhatni, közgazdasági érdekeink veszélyeztetése nélkül. Erre nézve már is bizonyosságot szolgáltatnak a közgazdasági viszonyok hanyatlásában látható jelenségek. És igy hinnünk kell, s 1'öllennünk szabad! hogy elfog jönni az idő, midőn az államok sajál legfőbb biztonságukat, nem a véderőnek túlfeszilell s iuproducliv kiadásaiban keresendik : de a köllsönös bizalom s az állami közboldogulás föI— teleiéinek megadásában lalálandják fel. Hogy ezen általánosan mostohán hatókörülmény ok közölt mégis a felvidéki gazdaközönség az, mely mindinkább s lálbalólag veszli a téri lábai alalL annak — sajál magán kivül — a közgazdasági s vidéki mostohább viszonyokban, s több oly helyi körülményekben lalálhalják meg az okát, melyek más vidék viszonyaival nem közösek; nem kell p. o. másra utalnunk, mint azon vidékek nagyrészének clhagyaloltságára, hogy megértsük a helyzetet. Nem lilok, hogy vannak birloklerülelek az északi megyék felső járásaiban, melyek az érlek egy percentjei sem jövedelmezik; ig}j ösmerünk Zemplén megye felső vidékén közel 4000 holdra (erjedő begyes erdő birtokol, mely évenkinl 500 frlol hoz tulajdonosának. Söl vannak nagyobb bir— toklerületck, melyek tulajdonosaik által minden rendszeres kezelés nélkül hagyatnak : mert a tulajdonosok azt hiszik, hogy amely birtok el van zárva a közlekedő világtól, egy költséges berendezés, s a gazdasági rendszeres kezelésnek nagyobb kiadásait ma. már nem fedezheti. íme ily állapotok léteznek Magyarországon ! Idehaza is találhatunk bál vidéket, melyet még meg kell a kultúrának hódítani. Erőszakkal idegen népeket ne akarjunk boldogítani, midőn saját nmnkakeresö népünket kivándorolni engedjük — s nem gondoskodtunk azoknak visszatartásáról. Építettünk vasutakat, de arról nincs gondoskodás, hogy az ország legnépesebb vidékének is legyen meg legalább tengelyen járható útja — a világgal való közlekedése, hogy megélni tudjon. Az ily közgazdasági irány érvényesítése keményen megboszulja magát. Orczy Gyula, orsz. képviselő". Néhány szó a magyar fürdőhelyek érdekében. Magyarország ásványforrásokban és fürdőhelyekben oly gazdag, hogy annak lakói csak legritkább esetben volnának kényszerítve az ország határain kivül gyógyhelyeket felkeresni. Mégis épen Magyarország szolgáltat nagy contingenst a külföld legkülönbözőbb gyógy- és fürdőhelyeinek, mig a mi fürdőhelyeinkben idegen ncmzetbeliek csak eltűnő számban vannak képviselve. Mi lehet ennek az oka? Csakis azon apró hiányok, melyekkel a mi nyári tartózkodási helyeinken találkozunk; csak azon apró hiányok, melyek miatt oly gyenge a forgalom bel- és külföldről, s melyek a mi gyakorló orvosainkat is kényszerítik betegjeiket a külföldre küldeni, hol azok ugyan hathatósabb gyógyhatányokat nem lelnek, hanem nagyobb rendtartást, kényelmesebb és az időszerű követelményeknek megfelelőbb berendezést és üdülésükhöz több nyugalmat találnak. Első sorban szükséges, hogy fürdőhelycink könnyebben elérhetők és berendezéseik sok tekintetben javítva legyenek, hogy azok egy vaégetők békés tanyáját, jelzi. A civilisatio fegyverei már-már elűztek a rablóine.sckcl, mik a Bakonyról elhíresztelve lettek, s ha a (ierence völ»yi n t elkészül, az egyetlen alapos kifogás az utak ellen, mfigától elesik. Ez az ul hát mindenképen nevezetes lesz, meri bár a félelmes hírnév, a va tl regén yősség veszt, sokat általa, de aiuinál többet nyernek a megye, a közel fekvő községek, de főképen az érdekelt nagybirtokosok. Készítése is nem csekély áldozatot cs kitartást, követel, mert elmondhatni, hogy ez u( tűzzel es vassal épül az ősi, kanyargó ösvény helyett. Sziklák tininek cl most a dyuamit romboló ereje folytán, s a tavaszi áradások által rohanó patak járhathuuiá vált medret kitűnő műtárgyak hidalják át. Es ha valaki esztendő ilyenkor erre tér, fogalma sem lesz arról a szegezésről, mit e sorok irója kapott az alatt, mig kocsink a szebbnél-szebb hcg\\szorosok, titokzatos mélységek között, s párszor a patak medrében végig döcögteteU, utunk céljáig. Bakonybélhez érve, e helység találó el nevezése felett, melyet táu a Garák adtak neki, mikor rabló kalandjaik után ide vonultak ví«s»a osztozkodni, gondolkodhatunk. Köröskörül erdőkoszoruzla bércek uralják a láthatárt, elzárva e csendes völgyzugot a külvilágtól. A síkság lakója megáll és meghatottan néz körül, mintha egy fenséges műemlék hatalmas falai környeznék, melyeket régmúlt idők földön túli ereje és vallásos ihlete emelt egy már-már feledésbe ment eszme dicsőítői számára. Túl a falun, a hagyomány szerint hűs berek fölött, mely búcsújáró helye most a környék ájtatos hívőinek, kristály tiszta forrás fcjéuél, élt egykor egy szent férfiú a durva kőszirtek között, az ascetai fclrcvonultság ama mysticus korában, mikor a vallásos eszmekérli rajongás és a durva pogányság vívlak élethalál harcot c hazában. Kisded kápolna áll c helyen; födelét betakarják a rengeteg áthatlan lombjai, előtte a megváltó képe, lábainál ép egy nőalak forró imákat rebeg a mindenhatóhoz . . . pártfogását kéri a szentnek, M e helyen járt s ép olt térdelt, ugy lohet, egykor a puszta kö\ ön éj s napon át, Hogy elnyerhesse s el is nyerte olt fenn a-nevet viselő Gellérten a inartyrság t,öamannak c földön már kelleti...... A tragicus jvéget ért vjskoszoruját, melyből nel is jobb&u kijutott) Gellért, püspök képe látható az apátság épületének homlokzatán, melynek lakói felöl a mellette nemvégiben épült, emeletes iskola és casinó épületek a legjobb véleményt kelthetik az idegenben, s valóban a hazafias bencéseknek Magyarország e kis zugában, az egykori lót és néniét (elepilvcnycsekkel szemben szép feladat jutott, minek sikeres megoldását tanúsítják a tények, hogy a falucska lakossága, ina már kivétel nélkül bírja a ui'igyar nyelvet s meglehetős jóllétnek örvend. A lakosság- legfőbb jővödelmi forrását a faipar képezi, mely nélkül csekély és rosz minőségű földjeikből aligha volnának képesek a háztartásukhoz íiélkülözhctli'ii jövödelmct is előállítani. A tömérdek gazdasági eszközt, villa, gereblye, taliga stb. mi itt készül, messze földre hordják a jó ba kony b é I iek, s nem megvetendő hasznuk van belőle. Minden ház egy műhely egyúttal, hol az emiitett tárgyak készítése érdekes és tanulságos látványt nyújt. Egy odavaló egyszerű gazdával beszélgettünk e dolgok felől, ki talpraesett, gondolkodásmódja s a készség által, mivel a kis faluban nemével a büszkeségnek végig kalauzolt, igen megnyerte tetszésünket, sőt a szívességből, mivel bennünket marasztalt s minden áron vendégeinek tekinteni akart, kifogyhatlan volt. Este lett. A Somhegy csúcsai ködbe váltak, az erdő gyűrű mintegy összefolyt, körülöltünk s szekerünk lassú döcögőse mély víszhangot keltett a szorosban. A zajra hatalmas szarvas vált ki a sűrűből s egyetlen ugrással elfüut a túlsó oldalon. A ledőlt vagy egyenesen álló fák mindenféle alakokat sejtetének. Itt egy térdeplő óriás, olt egy csoport őz Az eget felhők borítják, a setélség mind áthatlaiiabb, . . . eszünkbe jut, bármi nevetségesnek tűnt léi, egyúttal a Bakony rémhíre]. . . Az utat nein látjuk többé ... valószínűleg eltévedtünk ... De nem í Harang csendül a távolban. Tiszta accordjai végig rengenek a hangtalan magányban mint egy baráti szó, vigasztalás, s mi követjük e hívó szózatot, mig végre csekély küzdés után az aranyszegélyű felhők mögül, ünnepélyes tisztes arccal, kilép a hold s egy közeli talucska tornyán esHIogtalja szelíd sugarait. Argusz 9fi
