Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-01-15

IX. évfolyam. Megjelenne in i ü (I e ii v a sá r u a p. Közérdekű sürgős közlésekre ,vu. oaki-ii rendkívüli szamok is adatna-: ki. A lap .szellemi és anyagi részét illető küld mén vek A SZERKESZTŐ- S' KI \DÓ­JUVATALHOZ inlézf'iuló'k. Bérmentetlen levelek, csak is­oliert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szei keszíö Dr. FENYY-ESSY FERENC. i 8827 január FII VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések a lap számára felvétetnek A KIA D Ó HlVA TÁLBA N ó-colíeginmi épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczái. Egy szám ára 15 kr. Ifi r d e t esek 1 hasai-ős petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral száinítafnak. Bélyegdíj mindig külön fizetemlú. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. r»ápa város iiat«Ssá s ánait, a pápai jótékony nőegylet-, isroer^tteiMessztő-, lövesse-, korcsolya-, tiizoltóegyleteknek, a pápai ker-tészetitársiilat­ixak és töbt> pápavidélci egyesiiletnelc Jilvatalos közlönye. Pápa, ÍSS2. január 14. Mull év őszén volt egv éve. Iioo-v la­punk egy czikket hozott a „nagyságos a d ó í'e 1 ii g y e 1 ö u rákról'*. Leírtuk röviden azon óriási halalmi kört, melyet államunk igazgatása színpadán ez uj szereplök (majd azt írtam komédiások) betölteni hivulvák. Nincs az a főispán, kinek különb joga lenne az — adófelügyelőjénél! Többet mondok, s alig na­gyitok, hogy kicsiben megközelíti a inai adó­felügyelő a hűbéri középkor tartomány imíl. A középkori .,droils féodeaux" hűbéri jogok: kidobni a jobbágyot büntetlenül földjéről, ha nem fizet, követni el személyén a legigazlalaiiabb erőszakoskodást, vethetni rá méltánytalanul adózási terheket, — bizony bizony nem lellek eltörülve a hűbériség" elle­nes intézményekkel, sem a 13-ik század les­lületi szervezkedésével, sem az álladalmi egy­ség, s nemzeti érzület kifejlődésével. Az alkotmányos aera adófelügyelöi hi­vatalainak lelt fentaríva, hogy a kerületeikbe tartozó adózóktól, mini jobbágyaiktól beköve­teljék a hűbéri tartozásokat. Még csak az első éjnek hírhedt joga keiiene, hogy teljes bir­tokában legyenek adöí'elUgyelöink a iura feu­daíiaknak ! De beszéljünk komolyan. — Fent érin­tett czikkünket szóról szóra igy végeztük: ,.Az e.keserédes, mely az adófelügyeiői in­lézmény ellen hazánkban nyilvánul, el nem titkolható és könnyen érthető. Az adófelügyelő urak túllépnek még nagy hatáskörükön is. Szerepükben a szenvedély vezeti őket. Az adózó közönséggel méltánytalanok, hogy ne mondjuk igazságtalanok."' — A czikk akkor általánosságban volt tartva. A leglávo­labbról sem érinlé a politicát, melyhez a tár­sadalmi lapnak semmi köze nincs, de felszó­lalt annak a társadalomnak érdekében, melynek hamisítatlan közvéleményéül óhajt, s köteles­sége is szerepelnie. Ma azonban — fájdalom - ki kell eleve is jelentenünk, hogy szintén távol maradva a pnliticátó!. nem állalánosságban beszélünk. Már 1880. augusztus havában megjeleni czik­kiinkbeu megírtuk, hogy: -- ..Lesz nlknlmunk adatokra hivatkoznunk.'"" Ez adatokat 17 egész 1 hónapig elhallgattuk, s részben elnéztük, mert | legalább a főbb esetekben azok orvosolva j leltek. | De azok az adatok, melyek ma készte­tik, hogy igénybe vegyük újra társadalmi ia­punk hasábjait, oly — megdöbbentők, hogy azokra rá mutatnunk és minden erőnk­ből segélyért folyamodni, emberbaráti, hírlap­írói, s cUö sorban — hazafiúi köteles­ségünk. Azt mondta Börne: — ..Csak az e I­fojtoll szó veszedelmes, — nz őszintén kimondott szó. sohasem vesz kárba.*' Nyíltan, őszintén beszélek hál. S beszé­lek ma már nem álalánosságban, de megne­vezem a személyt is. Beszélek saját megyénk adófelügyelöségérol, illetőleg annak városunk­ban működöli helyetteséről. Ha azon eljárás, melyet a .,helyett es nagyságos"' ur Pápa városában a múlt év vé­gén, épen a karácsoni szent, ünnepeket, meg­előzőleg elkövetni elég merész volt, csaku­gyan akként történt, (s e fellételt, minden sérteni való szándéka nélkül a leghitelesebb forrásoknak, különösen hangsúlyozom itt) mi­ként ezt városunkban köztisztelet- és becsü­lést érdemlett komoly, tekintélyes férfiak — rang-, vallás-, s korkülönbség nélkül, nyil­vános és magán társaságokban nyíltan, meg­botránkozva^ beszélték: — úgy ma a Veszprém megyei helyettes adófelügyelö ur Mehbvalói részéről^'a legerélyesebb megdorgá­I á s l érdemel! Mert, engedelmet kérek, de az már ne­továbbja a büntetést érdemlett visszaélé­seknek, hogy városunkban volt eset rá, hogy a 3-dik negyedért lefoglalt, tárgyakat felkellell volna a végrehajtás alól oldani, mi­után a fél időközben a 3-dik negyedre eső összes adótartozását lefizette, de az igen tisz­telt ..helyetles nagyságos úr" ezt nem lelte, hanem a legmerészebb arczúlcsapásávnl a tör­vénynek, s vele az igazságnak, a már tör­lesztett adósságért lefoglalt tárgyakat, újabb foglalás nélkül (!) árverés alá vetette, oly időben, mikor a (örvény értelmében még a foglalásnak sincs helye. S volt arra is esel, s pedig nem magá­ban álló, hogy a rendkívül súlyosan kirótt adók ellen beadóit reclamatióknak a közigaz­gatási bizottság helyt adott, s ez ügyben a leírási elrendelő végzés el is jött a fél ke­zébe, s mégis a ..helyelles nagyságos ur" mindezek daczára, kérlelhctleniil cxeqnálta a felsőbb fórum által is igaztalannak elismert, és igy megszüntetni rendelt nagyobb adó ösz­szegel! Es még ez, s megannyi száz eset mind semmi ahhoz az irgalmallansággal halárus, kö­nyörtelen módhoz, molylycl városunk legis legszegényebb osztályával szemben a ..helyet­tes nagyságos úr" viseltetni jónak látott. Mindenekelőtt (ellenzéki létemre is) ke­reken tagadom, hony a magas kormánytól­utasítást kapott volna az ndófeliigyelöség e szívtelen eljáráshoz. Hiszen az északuyngot: indián a bölénybikából, a grönlandi a fókából, a Ischuktschi vad halásztörzs a rozmárba! nem tud annyit kisajtolni, mini cz az utolsó garast is felemésztő kegyetlen eljárás. Nem én mondom, de c város 14 000 lakosa áiülja, hogy a karácsoni szent ünnep alatt valóságos lalárpuszlilás követletell el az adóvégrehajtásokkal. Nem én mondom, de az elkolyaveléll holmik bizonyítják, hogy a legis legszükségesebb életfentarlási czikkeket vélték el és vitték el. hogy azok olyan potom áron adassanak cl, melyből még csak a végrehaj­tás költségei sem kerültek ki. Hát a józan észhez, s nem a szivhez appellálok, s kérdem: — mii nyert az az állam, melynek réve alall e botor eljárás dí­vott ? Hol a nyereség, mi az eredmény, ha az állami árverési hivatalos csarnokok sajnos hiánya miatt., elkolyavetéllék az adókötelesnek mindenei oly áron. mely nem hogy az adó­hátralékot fedezné, de melyből még y „vég­rehajtó" diurnuma sem kerül ki; — mely nem hogy adólökéi kímélne, de adóforrásl elteméi! De van egy eredmény! Lelke rajluk, kik azt előidézik! Van egy eredmény, s ez az. hogy mig olt, a hol — mint a felvidéken — szétszakítva az ezernvi köteléket, mi honfit a honhoz fűz, elhagyva szülőt, rokont, jőbarátot, a kivándorlás folyton dívik, s ijesztő mérvben folyton szaporodik:— addig ilt ná­lunk, hol vagyon — és életbiztonságunk nem nagy dicsőségére, a statárium áll fent. az ilyen meggondolatlau. vagyont tönkretevő el­járás azt. fogja előidézni, (Islen óvjon meg tőle!) hogy az a kéz, mely ma még kis kö­nyörülelért esdve összekulcsolva van, — hol­nap kinyílik, hogy — a lolvajkulcsot ra­gadja meg! Mi ezt a „hoInap*"-ot biztosítva óhajtjuk látni, s azért kötelességünknek tart­juk ünnepélyes óvást tenni minden olyan eljárás ellen, mely nemcsak könyörl. s ke­gyelelet. — de törvényt is sért! Reméljük, s szívből kívánjuk, ez lesz utolsó szavunk e kellemetlen és eléggé nem sajnálható ügyben. Egyről biztosítva vagyunk, hogy ha ez a szavunk nem elégséges, lesz más terünk, és más szavunk! Működésünk jeligéje pedig mindenkoron a porosz sasrend jeligéje lesz: „Sincere et cons tanter!" Justus. A követek menedék jogáról, tekintettel Mitlhat basa esetére. Irta Dr. CS ARAD A JÁNOS egyet, magántanár. (Vége.) A nemzetek gyakorlatában találunk ilyen természetű eseteket is: Velencze 1540-ben háborúba keveredvén a portával, Badaner Lajost Konstantinápolyba kül­dötte, hogy a béke iránt alkudoznék. Valaki azonban közölte a török kormánynyai a velen­czei követ titkos utasításait a mit aztán a törö­kök a lehető legnagyobb előnyükre kizsákmányolri igyekeztek. A béke ekképen sokkal súlyosabb feltéte­lek alatt köttetett meg, mint a minők elérhetők lettek volna, ha a törökök a velenczei követ tit­kos utasításait nem ismerik. A vizsgálat azonnal megindittatott és az csakhamar az árulás felfedezésére felelt. Ezek vol­tak Kávézza Miklós és ennek fivére Konstantin tanács titkárok és egy Maffea Leone nevű nemes ember, kikről ez alkalommal az is kiderült, hogy Puzdor Gyulához. Újra zendül ajkadon a dal *) S zendülése mesterére vall. Lelked az, mi benne fölsugárzik! S a mi vonz: a tiszta érzelem Drága gyöngye — mely nemes szivednek Szent tüzében ég ki, ott terem. A miként csüng a virág a fán: Ifjúságunk szép virág korán Rajtad épen ugy csüngött virágként A mosolygó bájos hölgyvilág S várta mint a harmatot, szivednek Ajkaidról elhangzó dalát. Mért tevéd te félre lantodat — Mely ha zendül, elbűvölve hat} — Mért vonultál vissza Parnasszodról Hol babérra várt a múzsa nyáj. . . Némaságod veszteség s miatta Ismerőid szive-léIkc fáj. Némaságod ejte mély sebet Sok sziveit, s est te hegesztheted Oh hegeszd be szebbnél szebb dalokkal Öntsd azokba égő lelkedet.... Érzeméuyid illatos virágit Hintsd ki vjra Rámásszunk felett* • j Czéliás n Pápai Lapok f. évi 1-fű siáméhan „Egy ßatal leánynak" aim alatt megjeleni értelem melység x nép kmnlalok vitai megragadd költeményére. Tartozás ez, honfi tartozás. Ródd le, mert nem rójja azt le más. Mint barátod esdve kérlek én is: „Zengjen újra ajkadon a dal." ,í Mert közel van a sötét határ már Hol szivünk kihűl s a dal kihal. Pap Gáboe. A „zsidó leány." — Elbeszélés. — (Vége.) Netti atyja másnap rémült arczczal futko­sott a kis városban, eltűnt leánya után kérde­zősködve. — Egy kendőt találtak a Rába part­ján, hozzá vitték, kétségbeesve ismert leánya kendőjére. — Aladár ezt szándékosan hagyta ott. — Sokáig siratta egyetlen kedves leányát, jövő gazdagságának forrását. — Azután elfeledte mindenki a szép zsidóleányt, senki se tudta meg halálának okát. Sokkal tovább tartotta magát felszínen B. Aladár eltűnése. Mély megbotránkozást keltett ez a családi körökben, de okát nem tudták adni e rejtélyes eltűnésnek. — Végre erről is elhall­gatott mindenki — az idő eltemetett mindent. B. Aladár pedig, álnév alatt, Parisban te­lepedett le, ott élték Nettivei a szerelem része­gítő napjait. De meddig tarthatott e bizonytalan állapot melynek alapja egy drámai mozzanat, kifejlcsc pedig még kifejletlen volt. Az egyszerű, zárt világból, a fényes, kábitó légkörbe ragadott Netti, maradt az a bohó áb­rándozó a ki eddig volt, csak Aladárnak kívánt élni, nem kívánt tőle semmit, csak szerelmet. — Es ezzel oly kiclcgithctlen volt, oly szenvedélyes, oly ragaszkodó, hogy Aladár hűtlensége halála leendett. Nem igy Aladár. — Benne nem volt más mint finom s nagymérvű érzékiség, ez volt min­den tettcinek alapja, lényének ezt az oldalát művelte ki a nagy világ, nem tehetett máskép. — Az erkölcsi tiszta érzék, aestheticus érzettel volt fölcserélve, a fenkölt léleknemesség, nagyvilági modorral, Parisban minden kedvezett lényének. — Eleinte nem volt más gondolatja csak Netti, vele volt csaknem egész nap s kifogyhatatlan volt kedveskedéseiben.j — Mindig tovább tovább maradt el, a clubbok, casinók, futtatások, szín­ház, cs a színésznők mindig több idejét vettek igénybe. — Sőt mint előre látni lehetett, elér­kezett az idő, mikor egy kissé terhére volt Nettí. INetti hitt és szeretett. Volt ekkor Parisban egy hires cirkusz, az előkelő világ épen divatnak tartotta odameuiti, s gyöuyörködni a hajmeresztő mutatványokban.— Miss Heloise volt a férfiak kedvencze, egy ritka szépségű ballerina. — Ercnyességéröl volt neve­zetes^ bár. az előkelj világ rajongott utána. — De-gazdag volt, mert mesés dijakat fizettek neki.— A clubbokban, casinókban csak róla beszélt a nemes fiatalság. — Szeretőjének mindegyik sze­rette volna, de messalilianceot csinálni egyik sem vállalkozott. . j iEgy nap is a ballerináról folyt a beszéd a cadnjóban, midőn Aladár belepett. — A nagy csoportosulásról észrevette, hogy ismét Ijleloise­ról van szó. Uraim, lépett közéjük nevetve, ajánlok önök­nek egy fogadást; két hét alatt a ballerina vagy enyém lesz, vagy elvesztettem a fogadást. Éljen, kiállták a könnyüvérü ifjak, tartjuk a fogadást. Két hét múlva bemutatja nekünk— mint a ki öné, — bármily alakban. . ; Aladár ez uj heczczbeu elfeledte Nettit, alig nézett feléje, pedig nem is fogadta' szemre­hányással. Egy nap véletlenül egy újság került" a ke­zei közé, s ott meglátta Aladár nevét, hirtelen kiváncsi lett, elolvasta. Le volt abban írva az egész fogadás. Vicomte Aladár de *,* fogadott, hogy Miss Heloisct, a »Danscur de corde« czimzett czirkusz szép ballerináját két hét alatt'ugy mu­tatja be barátainak mint nejét ,— és e fogadást megnyerte, a szép ballerina ma jegyeztetett el Monsieur Alad. de *.* úrral. —-Mondják, hogy az esküvő fényes lesz. E perezben nyitott be Aladár, azzal a szán­dékkal, hogy Nettinek kíméletesen tudtára adja uj viszonyát s vele szépen kiegyezzék. Megijedt a Netti arczán ülő rémitö sápad­ságtól, hirtelen oda lépett melléje, Netti az Iste­nért mi baja? Netti szótlanul mutatta neki a lapot, s sze­meivel kérdé, igaz cz ? Igaz, felelte Aladár, szerettem volna önt erről kíméletesen értesíteni, de megvagyok előzve. Netti egy hang nélkül rogyott Ala'dár'kar­jaiba, nem volt többé. A nagyvilági kéjencz csak most tűnt föl maga előtt borzasztó alávalóságá­ban, mikor ott feküdt karjai között a. megtört virág. Ilyenért meghalni, ki hitte volna! 3. szám. Pápa,

Next

/
Oldalképek
Tartalom