Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-12-03

IX. évfolyam. 50. szám. jYIegjeleriilc minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ intézendők. Pápa, 1882. deczember 3. A Bérmeutetlen levelek, csak is,nert kezektől fogad tatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC APA ^ Hirdetések alapszámára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-collegiumi épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krnjczár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetés ek 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. Pápa város Hatóságának, a pápai jótélcony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tüzoltóegyleteknek, a pápai ltertészetitársnlatnali és töTbTb- pápavicléltl egye sületn ele Hxivatalos közlönye. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Egy adat igazságszolgáltatásunkhoz. Nem egyet, sokát lehelne közölni azon adatok közül, melyek hazánk igazságszolgáltatásának silányságára vallanak. Mindenre itt, ezúttal nem akarunk kiterjeszkedni, csupán egy szomorú adatról ir tollúnk. Egy adatról, egy tényről, melyet ismer a fővárosban minden jogász. A lény a következő. Mióta az igazságügyminislerium egy volt elsőrendű közege, államtitkára, Csemegi Károly űr, a legfőbb ilélőszékhez tanácselnöknek lett kinevezve: — egy erős szenvedélyes háború ülölt ki a királyi tábla és a legfőbb Ítélőszék között. Gyerekek módjára abban találják örömüket, ha egymást bosszanthatják. A kir. tábla azt akarja kisütni, hogy a legfőbb Ítélőszék nem járatos a jogi dolgok tudásában; — s a legfőbb itéló szék, — mert övé az utolsó szó — ha csak lebet, csak azt nézi, mit határozott a kir. tábla, hogy aztán .,csak azért is dungö^-féle indokolásokkal bocsássa ki Ítéletét. Vak az, ki ezt nem látta, siket, ki ezt még nem hallotta. E csúnya harczról széltében hosszában beszélnek a fővárosban. Egyik szenvedélyes csatározása volt a kél ellenséges tábornak a mull hóban tarlóit országos jogászgyülés. Szomorúan nevetséges volt Iáini ezt a gyerekes küzdelmet, s bár a kir. tábla kitűnő tudományú képviselője a jogászgyülés banqticltján, nyilvánosan béke-jobbot nyújtott Csemeginek, az ellenséges tábor vezérének, a háború nem lett befejezve, sőt mi több még rövid fegyverszünet sem költetett. Már a banquetlen fellünt, hogy Csemegi rá sem hederíteti a békejobb nyújtásának. S igy történt, hogy az elkeseredett harc még ma is áll, s pedig jobban, erösebben mint valaha ! Ismételjük, teljes igazságot, teljesen így történt tényt irunk ilt le, s leírtuk, hogy a vidéki jogász közönség megérthesse az elölte bizonyára már rég feltűnt körülményt, miért hogy a legfőbb ítélőszék folyton, hol csak i ———— I ,1 L • i ....íj—" kissé megengedik a körülmények, s a törvény tért nyújt a különböző véleményre, folylori leczkét ád ítéletének indokolásaiban a kir. táblának?! Valóban szomorú dolgok ezek. Ám legyen elég ezúttal csak ennyi. E tény nyilvánosságra hozása elég a gyerekes harcz rajzolására! JUSTUS. Veszprém vármegye a mult évben. — Alispáni hivatalos jelentés, Ösneállilá Véghelyi Dezső. — Egy rendkívül érdekes s nagy szorgalommal szerkesztett könyvben adta ki e napokban Véghelyi Dezső, vármegyénknek derék s a történeti irodalom terén is előnyösen ismert alispánja, évi jelentését, megyénk mult évi állapotáról. A könyv, illetve jelentés, méltán megérdemli elismerésünket, mert abból mindenki, ki hazánk egy nagy megyéjének közigazgatásáról, teljesen megbízható értesítést óhajt, könnyen megszerezheti. Véghely három részre osztá jelentését. Az első részben saját hivatalos intézkedéseiről szól; a második részben a törvényhatóság; s a harmadik részben a vármegye árva- és gyámhatósági ügyeinek mult évi állapotát ismerteti szakszerűen, behatóan. Ha Veszprém vármegye alispánjának a mult évben tett intézkedéseit szemléljük, feltétlenül el kell ismernünk, hogy Veszprém vármegye bátran dicsekedhetik alispánjával! Tavaly, midőn Véghelyt a közbizalom egyhangúlag s nagy lelkesedés mellett az alispáni székre emelte, az uj alispánnak első dolga volt, hogy a folyvást szaporodó hivatalos teendők gondos vezetése és ellenőrzése, nyilvántartás mellett teljesíttessék. Ez okból életbe léptette az úgynevezett „sürgetést napló"-t, melynek czélszerüsége főkép a számonkérő székek ülései alkalmából nyilvánult. Mint egy hévmérő szolgál e napló a megyei tisztviselők szorgalma s ügybuzgalma fokának felismerésére. Véghely, alispáni működésében igen helyesen, különösen a községek háztartási ügyeire forditá figyelmét. E végből ki is adott egy körrendeletet, melyben a járások szolgabiráit felhívta, hogy ezek a községek elöljáróságait a hátralékban lévő számadások elkészítésére, s kellő időben való beterjesztésére utasítsák. Ezen intézkedés kielégítő eredménynyel is járt, mint ezt a jelentés második részének XII. fejezete bizonyítja. Nem kevesebb figyelemmel őrködött az ut fentartási cs közmunkaügyek felett. Az ide vonatkozó szabályrendelet és szolgálati utasítás elkészítése czéljából egy szakértekezle,tct is hívott össze, s e mellett a szükséges adatokat ÖSZszegyüjté. A megye arsságuthálózatán lévő műtárgy akr ál } a szaktekintélyek megkérdezése után egy törzskönyvet készíttetett. A nyilvános betegápolási ügyeknek nyilvántartás melletti kezelését elrendelte. A vármegye levéltáráról és ennek anyagáról részletes jelentést készített s ezt, egyéb indokolt óhajok megemlítésével a belügyminiszterhez felterjeszté, stb. stb. Mindezen intézkedések kétségtelenül a megye közigazgatásának határozott javítását idézték elő, mi a jelentés Il-ik, tartalmas részében foglalt adatok egyszeri áttekintéséből is világosan észlelhető. Itt közöljük a jelentés ez érdekes részét, rövid kivonatban. I. A vármegye háztartása. A mult évi költségvetés kitett 78.935 frt 53 krt, mely szükséglet fedezetéül a megye ingatlanainak bére s a gyümölcsöző tőkék kamatai 635 frt 42 kr őszszegben jelöltettek meg. Javadalmazás czimén szükséges volt tehát: 78.300 frt 11 kr. — Ez előirányzott szükségleti összeg a belügyminiszter által 1148 frt 68 krral kevesebb összegre szállíttatott le. Tényleges javadalmazási összegül 76.1 51 forint adatott. Ezzel szemben előttünk áll ma már a házi számadás, mely kimutatja, hogy — alispánunk éber gondoskodása és bölcs takarékossága folytán , a közérdek legkisebb megsértése nélkül — 628 frt 68 kr megtakarítás éretett el a mult évben. Érdemes e helyen megemlítenünk, hogy egy uj megyei székház épitése elhatározva lévén, a kérdés alapos tanulmányozására egy tekintélyes küldöttség lett megbízva, mely jelen évben már be is fejezte működését, miről az alispán az idei egyik közgyűlésben, nagy tetszés mellett referált. A vármegye tulajdonához tartozó ingöságokra nézve, rendes évi leltár vezettetik. II. Ügyforgalom, hiv. pénzforgalom. Közgyűlés tartatott négy rendes és két rendkivüli. Az előbbiben elintéztetett 716, — az utóbbiban 71 ügydarab. — Központi választmányi ülés volt nyolez izben. — Közigazgatási bizottság 12 rendes és egy r. k. ülést tartott, melyekben 1196 ügy intéztetett el, melyből 104 népnevelési; 57 katonai és 780 drb adóügyi volt. A fegyelmi választmány csak egy ügyben ülésezett. — Az alispáni hivatal iktatójába 15.170 ügydarab érkezett. — A megye szakbizottságai: az egészségügyi, — a központi vészbizottsági, — a Statistical s a községjegyzői szigorló bizottság több ízben tartottak üléseket. Ez utóbbinál 14 egyén közül 7 nyert képesítési bizonyítványt. A hivatalos pénzforgalmat illetőleg a hivatalos pénzek kezelése- és ellenőrizéséről szabályrendelet alkottatott, mely mult év július i-én lépett életbe. A jelentés pontos táblázatban mutatja ki havonkint a pénzforgalmat, mely összeredményképen 167,777 6+ 17 krt tesz ki. III. Tanügy. A mult év folyamán a várine^ye területén, (két rend. tan. városban, Veszprémben, Pápán, 184 községben és 112 népes pusztán) volt összesen 303 tanintézet. A tankötelesek száma 36,089-re terjedt, s igy a tankötelesek a megye lakosságának (208.298 lélek) I

7°/oJát teszik. — Tényleg iskolába járt a tankötelesek 94%-ja, s az ismétlök 82%. Iskolába nem járt a tankötelesek 5%-ja. A tanítók 10%jának szolgálati éve a 40-et meghaladta. — Az iskolai takarékpénztárak száma 16-ra emelkedett, a betett összeg 1195 frtra ment 657 betevőtől. A mult évben a megyében négy iskola újból épült. Több tanitó, a magyar nyelv sikeres terjesztése jutalmazásául segély- illetve jutalmakban részesittetett. Ezeken kivül a megyében a Veszprém városi kath. papnövelde 26 tanulóval; a zirczi theologia 12 tanulóval; a piaristák veszprémi nagy gyimnasiuma 309 tanulóval; a benczések pápai kisgymnasiuma 146 tanulóval; a pápai (helv. hitv.) főiskola 8 osztályú gymnasiuma 345 tanulóval, tanitóképezdéje 66, hittani és jogi szakja pedig 75 hallgatóval működött. A pápai Thalmud-Thora iskolában héberrel vegyes német nyelv az előadás nyelve. (!) IV. Utfentartás és közmunkaügy. E fejezet részletesen ismerteti a megye országuthálózatát, majd az ennek fentartásához felhasználni szokott közmunka erőt és a közreműködő egyéb tényezőket. Az utfentartás közvetlen teendőit, öt járási utbiztos felügyelete mellett 34 utász teljesítette. A jelentés, könnyebb áttekintés végett, az 1881. évi közmunkaerö-összeirás eredményét a megváltási és leszolgáltatási adatok kitüntetésével együtt, páratlan szorgalommal összeállított táblázatban közli. V. A katonaügy. A felhívott és az állítási lajstromba felvett hadkötelesek száma a három korosztályból volt 4924. Mint egyetlen fiu felmentetett 276. — Mértékhiány miatt 400; testi fogyatkozás miatt ideiglen 2721 mentetett fel. Az állítási lajstromból kitörültetett a fenti okokból összesen 167. — Katonai elbocsátás 28 esetben eszközöltetett ki; kivételes nösülési engedély 12 esetben adatott. — A katonai beszállásolási pótadó kivetése és kezelése iránt alkotott szabályrendelet végrehajtásáról, csak a jövő évi alispáni jelentés fog megemlékezni. VI. Az adó- és illetékügy. A megye egész területén előiratott egyenes államadó czimén I. 126,531 frt. Hátralék volt: 159,307 frt. A törvényhatósági bizottság virilisei 226,820 frt egyenes adót fizettek. — Bor- és husfogyasztási adókép előiratott 69,067 frt 43 kr. Hátralék maradt e czimén 4212 frt. — Czukor-, kávé-, sörfogyasztási adókép előiratott 12,509 frt 68 kr, melyből hátralék az év végén 1368 frt. — Szeszadó befizettetett 40,719 frt. Szeszgyár 7 helyen termelt. Söradó a várpalotai sörház után 336 frt 70 kr. A bélyeg- s jogilletékek czimén előiratott 171,297 frt; befizettetett pedig 170,708 frt. Hadmentességi díj előiratott 45,510 frt. Hátralék maradt II, 782 frt. — Vadászati jegyek után bejött 3875 ft. VII. Posta- s távirdaügy. Két államilag és 37 nem államilag kezelt postahivatal. Távirdaállomás 13. A posta tiszta bevétele 5096 frt; a távirdáé 1786 frt volt. DALOK. 1. Keményem fája letarolva, Hitem virága elvirult, Szerelmemet földhöz taposták S éltem a sirba még se hullt. Arra tartasz-e Isten engem, Hogy ha majd minden ujra kél, Szivem ujra remél, szeret, hisz A sirba — akkor szálljak én ? / II. Vándor felhő száll az égen Néha egy-egy könyet hullat, Azt fájlalja tán, hogy nincsen Madárdal, nincs virágillat. Ha azt, amit elvesztettem Egy-egy könynyel siratnám csak, Annyit sirnék mennyi vize Nincsen a nagy óczeátmak. III. Egy kis fecskére biztam örömem, Hűséged volt e drága fecske, Egy ideig köröttem lebegett S egyszer elszállt keletre messze. Keletre messze, vissza sem tér Másnak ölébe szállt le szépen .. . S én itt kesergek — elhagyatva Bubánatomnak éjjelébe7i. Á SZENT BERNHARD HEGYI KOLOSTOR ALAPÍTÁSA. (Vége.) Bemard hittérítői buzgóságában nemcsak a nagy Joui hegyen hirdette az evangéliumot, kegyes működését kiterjesztette ő a Colonne hegyre vagy a kis szent Bcmárdra is, hol szintén alapított egy kolostort, illetőleg menházat. E két zárdát a Myrei szent Miklós kegyeibe ajánlotta, ki iránt különös áhítattal viseltetett, s a kivel, többek állítása szerint, gyakran volt érintkezése. De a tizenkettedik század elején Richard novarrai püspök méltányolván nz Alpesek lakóinak a megboldogult Beruárd iránt táplált ájtatos tiszteletét, mindkét keresztyén intézményt Beruárd az alapitó nevével ruházta föl. És e névleszármaztatás természetesebb cs helyesebb is, mint a kolostorok elnevezésének ama leszármaztatása, melyet többen Bernáni, a Nagy Károly nagybátyjától, Bemard, a bécsi érsektől, vagy végre Bernárd, a barczcíloniai gróftól levezetni akarnak. Bernárd, ki a nevelés előnyeit maga is érezte; s annak hasznosságát öntapasztalásból becsülte, nem csak a nagykorúakat oktatta; hanem mindenütt iskolákat is alapított, hogy azok gyermekei már zsenge koruktól kezdve tanításban részesüljenek. Az iskolák vezetését papi intézetekre bizta az egyház azon czéljának megfelelően, hogy az értelmiség világának terjesztése mellett, a templomokban a legfőbb ur dicsősége is ünnepeltessék. 'Az általános sötétség e korában a tudomány tényleg az egyház tulajdona volt, és ez azon megszentelt hely, honnan az éltető sugárhoz hasonlóan szétterjedvén, hozzánk, és azon bölcsészekhez is eljutott, kik azt ma oly sajnálatos módon használják, s kik azt annak forrása: az egyház ellen fordítván, hasonlítanak azon gyermekekhez, kik élvezetet találnak abban, ha édes anyjok kebelét saját kezükkel téphetik szét. Hogy az általános szokásnak hódoljunk, megjelöljük a nagy szt. Bernárd-hegycn levő kolostor alapításának idejét, de ezt csak megközelítőleg tehetjük; mivel a források, melyekből merítünk, 962 és 970 között váltakoznak; és ez menthető, miután a két rendbeli tűzvész, s különösen az lödö-jk évi, a kolostornak majdnem egész levéltárát fölemésztette. Vannak, kiknek véleménye szerint Bemard az agaunéi zárdából vette első szerzeteseit, mig némelyek állitása szerint a novarrai szt. Lőriiicz kolostorból, vagy még mások nézete szerint a versaili egyházból. Személyesen Rómába utazott, hogy tervét jóváhagyás végett az egyház fejedelmének, a pápának előterjessze, ki azt készséggel elfogadván, az alapítandó kolostorban letelepitendett szerzetesrend alapszabályait megerősítette. E körülmény az, a melyből kiindulva, Conttait Hermán, ki a tizenharmadik században élt, azl állítja, hogy IX. Leo, 1049-ben a szent Bernáidon átkelvén, ott egy gyülekezetben élő szerzeteseket talált; de meg kell jegyeznünk, hogy ez állítások nem birnak elég hitelességgel; s különösen ki kell emelnünk, hogy a kolostor alapításának idejében, az agaunei, vagy a szt. Móricz zárdában még nem voltak rendes szerzetesek, miért is Bernárd nem vehette onnan ez első lelkészeket. Kevéssel azután, hogy Rómából visszatéri, a boldog Bernárd de Menthon 1008 május 28-án 80 éves korában befejezte dicső és szent életét Novarrában a szt. Lőrincz zárdában, és eltemettetett június 15-én születése évforduló napján, mely napot mint születése ünnepét ma Piamont .több egyházában ájtatos tisztelettel megtartják. El kell ismernünk , hogy ez adatok nem egyeznek az egyháziak által ide vonatkozólag kimutatóit évekkel; de hisz azok magok között is egy egész századdal térnek el egymástól a szerint a mint az egyik vagy másik élettörténet megírása előbb, vagy utóbb eszközöltetett. Vannak olyanok, kik Szt. Bernárd halálát 1086-ra teszik, de vannak olyanok is, kik elhunytának évéül az 1107, 1108, sőt az 1122-ik évet jelölik ki. Azolin, kiről azt hiszik, hogy Bernárd kortársa volt, azt mondja, hogy az Henrik a lombardok királya idejében élt. Egy a szent ember életét ismertető okmány, melyet Aoste levéltárában födöztek föl, azt bizonyítja, hogy az Azolin által'megnevezett lombard király IV. Henrik volt, ki 1056-ban, hat éves korában császárnak választatott meg; hogy Bernárd 1081-ben Páviában többször értekezett a fejedelemmel lebeszélni akarván őt azon szándékáról, hogy VII. Gergely pápa ellen boszut tervezve lépjen föl; és hogy Bernárd ez értekezések után rövid idő múlva, tehát előbb meghalt, mint sem azon szerencsétlenségek, melyeket a császárnak megjósult, megvalósultak. Ha e tények némi alappal bírnának, akkor azok körüibelöl megközelítenék azon századot, melyben Murith apát állitása szerint, szent Bernárd élt, és azon a kolostor főnökeinek sorozatában 1008-tól, 1090-ig, — mint később látni fogjuk, — észlelhető hézag, igen természetes módon lenne betöltve. E föltevést elfogadva, Bernárd láthatta volna IX. Leo pápát', midőn az Németországba menendő a Joux hegyen átkelt; de miután a Mauriennc, Tarantaise, Novarra, és maga a Joux hegyi kolostor levéltáraiból a tűzvész előtt kivett okiratok szent Bernárd születésének idejére, személyére és állapotára nézve teljesen egyezők, helyesebb a főnökök sorozatában mutatkozó néhány évi hézagot elfogadni, és főleg egy „Ecclesia Novariensis" czimü kéziratot, melyet Depommier apát, mint, nagy bölcseséggel szerkesztettet idéz, alapul venni, mint megengedni, hogy a tizedik, és tizenegyedik században lombard királyok voltak, holott tudjuk, hogy e nép utolsó királya Didier a nyolezadik században élt,— mint elhinni: hogy szent Bemard IV. Henrik korában élt, holott azon császárok, kiket e néven láthatott, I. Henrik a madarász, és II. Henrik a sánta voltak; végül mint meggyengíteni annyi biztos tanúságot, melyek összhangozása kölcsönösen támogatják egymást. Az, hogy a kolostor alapitója, egyúttal mint annak főnöke a kolostorban lakott-e, nagyon is vitatott kérdés. Farnej', kinek munkájából, valamint Richard de Val d' J-lől is, Roland Viot néhány adatot kölcsönzött, azt, mondja, hogy az harmincz évig folyton ott lakott; Azolin ellenben azt bizonyítja, hogy az se archidiaconi székhelyét, se evangéliumi küldetését soha el nem hagyta; még Viot szerint, az fölváltva majd Aosteben, majd a Joux hegyen tartózkodott; s ez az, a mi valószínűnek látszik. De a mi nem valószínű, az: hogy mint némelyek állítják, Bemard azon időtől, melyben hazulról távozott, családja előtt ismeretlen maradt volna.