Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-12-03

VIII. Közegészségügy. A közegészségi viszonyok kedveződének voltak. Halálozás 7323 esetben történt. Nem orvosoltatott, 7 éven alul 1641 (!) hét éven felül 1460. Erőszakos halállal kimúlt 29 — Orvos volt 28; sebész 19; gyógyszerész 11; állatorvos 16; szülésznő 68; főorvosi képesitő-okmánynyal biró bába 121, Kórház van tényleg 5 és egy ápolda. Mind mágánjellegüek. A nyilvános betegápolási-alap javára, a megye közgyűlése 12,256 frtot szavazott meg, vagyis az egyenes államadók" minden forintja után I "/> kr potadót. IX. Szegényügy. E téren sok hiány s mulasztás mutatkozott a múltban, mivel szemben a megye közgyűlése egy határozatot is hozott, az alispán indítványára, melynek értelmében ugy a szegényalapok kezelésének szabályozása, mint az illetéktelenül felhasznált alapok kiegészítése által, a szegényügy eddig nem eléggé gondozott érdekei, kellő módon fognak megvédetni. X. Kózrendészet. Az 1880. 37. t. cz. alapján, a szolgabirák és a rend. tan. városok kapitányai bíráskodási joggal ruháztatván fel, a bejelentett esetek közül, a fentemiitettek 523 esetben jártak el érdemlegesen. Ezen kihágási ügyek közül legtöbb esetben a közrend és közszemérem ellen, s a hatóságok s közcsend ellen történt a kihágás. — Közrendöri tekintetben nem csekély fontossággal bir a leLnczek gondozása. E tekintetben valóban óriási munka nehezedett a megye tisztviselőire. A vármegye lelenczei, legnagyobb részben, az alsó ausztriai orsz. szülészházban látnak napvilágot és igy az ottani lelenczházba kerülnek. Az utánuk felmerült ápolási — s tápdíjak a belügyminisztériumtól elölegeztetnek, de végleg, az illetőségi községek által téríttetnek meg. E czimen három járásból, a belügyminisztériumnak 752 frt, Budapestnek 124 frt fizettetett ki a mult évben. — A tüzrenddrséget illetőleg a megye alispánja utasította volt a szolgabirákat, hogy a megyei tüzrendőri szabályrendelet végrehajtását ellenőrizzék. A beérkezett jelentések nem igen megnyugtatók, mert p. o. 44 község van, melynek épen semmi tűzoltó eszköze sincs. A lefolyt évben 76 tüzeset volt a megyében. A kár 271.951 forintra rúgott; az elégett tárgyak 119,756 frtig voltak biztosítva és 81022 forintnyi kártérítés eszközöltetett. XI. A vizrendőrségi ügyek. Az alispáni jelentés e fejezete, a Balaton-, a Rába- és Marczal szabályozásnak mult évi főbb mozzanatairól, a Nádor-csatornatársulat működéséről, a Séd, Bakonyér és Gerencze folyók mederrendezése körül tett intézkedésekről, a Torna folyó ügyéről és végül a megyében lévő malmokról emlékezik meg behatóan. XII. A községek háztartása. A vármegyei közigazgatás, a községek egészséges tevékenységében gyökeredzvén, igen indokolt, hogy a községek tevékenységét első sorban érdeklő háztartási ügyek, a törvényhatóság részéről a legéberebb figyelemmel ellenőriztessenek. E részben elismerés illeti Véghely Dezsőt, megyénk jeles alispánját! Ez ügyben tett erélyes intézkedései meglepően jó eredményt mutatnak fel. XIII. A népesedési viszonyok. Az egész megye területén lakott 208.487 lélek. Ebből r. kath. 128.955; ág. hitv. 22986; helvét 45.204; zsidó 11,300. Született a mult évben 8676 gyermek; 4433 fiu és 4243 leány. Meghalt 7234 lélek. Egybekelt 1800 pár. — Az élelmezési viszonyok teljesen kielégítők voltak. Levágatott az egész megyében 4183 marha, 4910 borjú és 15.253 birka. XIV. A közigazgatás egyéb ügyei. Az országgyülésiképviselő választások. A megye hét választó kerületből áll. Legtöbb községet foglal magában a s. vásárhelyi és az ugodi. A Pápa városi vál. kerület a nevezett város központi választmánya alá tartozik. A hat vál. kerületben 12,718 választó volt, kik közül régi jogon 8215; földbirtok alapján 8241; házbirtok alapján 135; jövedelem alapján 1368 és értelmiség alapján 759 választó volt. Legtöbb választó van a vásárhelyi és ugodi kerületben. A mult évben megejtett képviselő választások alkalmával a veszprémi kerületben 1330; a vázsonyiban 1402; a vásárhelyiben 2419; az enyingiben 1608 és az ugodiban 1944 választó szavazott. Pápán — 654. A zircziben nem volt szavazás. Három választókerületben kormánypárti: kettőben függetlenségi párti; egyben párton kívüli és egyben mérsékelt ellenzéki képviselő választatott meg. — Névváltoztatás 32 esetben történt. — A földadó kataszter. A megye területe után 1.745,459 frt kataszteri tiszta jövedelem szolgál adózási alapul. — A megye területének 24%-ját erdők képezik. Ebből államerdö 888 kat. hold. Közalapítványi 5061 kat. hold. Községi: 6602 kat. hold. — A gazdasági állapotokat tárgyazó adatok már hivatalos külön kimutatásban megjelenvén, azok felsorolását itt mellőzöm. Hasonlóképen a vasutak forgalmát kimutató adatokat. — Végül az egyleti életről kell említést tennem, melynél virágzóbbat kevés megye tud felmutatni. Veszprém városában van 20 egylet; a járásban 10. — a devecseri járásban 8; Pápá?i 17., a járásban 2., a zirczi járásban 9., az enyingiben 9 egylet. Az alispáni jelentés utolsó része a megye árva- és gyámhatósági állapotáról szól. A megyei gyámpénztárnál bevétel volt 834,245 frt. Maradvány a kiadások leszámításával 518.195 ft. A gyámpénztári tartalék alapmaradvány : 5667 ft. Veszprém és Pápa rend. tan. városok külön árva- és gyámhatósággal birnak. Ezekben ismertettük röviden Veszprémmegye mult évi állapotát. Kétségtelen, hogy minden adat, mi az ott ismertetett alispáni jelentésben oly nagy szorgalommal összegyűjtve van, legjobban dicséri azt a derék tisztikart, melyet Veszprém megye birni szerencsés. S mert Veszprémmegye, közigazgatásának vezetését épen oly kiválóan erélyes férfiura bizta, mint Véghely; — a most megjelent alispáni évi jelentés után, bátran gratulálhatunk — Veszprém megyének! *) Dr. Fenyvessy Ferencz. Pár szó a „Jó könyvekéről. Az új magyar „ponyvairodalom" néhány füzete „Jó könyvek" czim alatt e napokban jelent meg. Az ország legnevezetesebb irói vállalkoztak arra, hogy müveikkel leszálljanak a ponyvára, hogy azt mind tartalmilag, mind alakilag megnemesitsék. Nem üzérkedési vállalatról van itt szó : mert hiszen a ponyva eme termékei ugyanazon áron jutnak a nép kezébe, melyen az eddigiek: népünk erkölcsi és irodalmi felemelése a nagy czél, melyre vállalkoztunk, s mely még a kiadó fáradságát is csak akkor fizeti meg, ha e müvek elterjedés tekintetében teljes sikert aratnak. Ez pedig csak akkor lesz elérve, ha ezen kétségkívül jobb termékeknek sikerülni fog az eddigi selejteseket: többnyire külföldi ponyva-irodalom rosz fordításait, zsivány és szörny történeteket, a nép erkölcsét, Ízlését és nyelvét rontó munkákat a térről leszorítani. E nagy czél elérésére azonban sem a sajtó munkásainak legjobb akarata, sem a kiadó merész vállalkozása nem elégségesek: azt csak ugy lehet elérni, ha a nagy czél és vállalat érdekében a nemzet egész müveit zöme kezet fog s azt minden tőle telhető módon és eszközök által támogatni és terjeszteni fogja. Első sorban a nem*) Alispánunknak magvas jelentésére. — mely nem csak az első lisztviselőnek pontos beszámolását tárja elénk, hanem ínég az egyes intézmények és ügyek, keletkezésének történőiét is vázolja, s igy gazdag a'lalol szolgáltat megyénk rnonographiájának megírásához, — nekünk, mint pápaiaknak, a.', elismerésen kivül, a történeti hűség szempontjából, azon kiegészítő megjegyzésünk vart, li gy a megyénk lakossága egyrészének hazafias és a közművelődésre fontos alkotásának, a pípai állandó szinház építésének, a megye által lelt segélyezésének és a mult év végén épen megyénk általánosan tisztelt alispánja jelenlétében lett megnyitásának felemlítése az alispáni jelentésből kimaradt, — minek okául azonban azl véljük, hogy megyénknek az 1000 frtnyi segélyt megszavazó határozata csak a jelen évben nyert megerőbitést és igy az adotl összeg a jelen évi számadásokban fog szerepelni, — derék alispánunk tehát bizonyára ennek közlésével együttesen fogja nemzeti intézményünket is jövő jelentésében méltatni. Szerk zet minden felekezethez tartozó lelkészet és tanítói vannak arra hivatva, hogy reá mutassanak a jóra, a selejtes mellett s figyelmeztessék híveiket, tanítványaikat ez új és olcsó irodalmi termékekre, melyek hivatva vannak népünket hasznosan mulattató olcsó olvasmánynyal ellátni. De sokat tehetnek e czél sikeresitésére köztisztviselőink is, különösen bíráink és {ügyészeink, kik azt a fogházakban ajánlhatják! és elterjeszthetik. Nagy mértékben eszközölheitik az elterjesztést hazánk nagy- és kis- könyvárusai s a magyar ponyva mostani elárusítói, kik e tisztességes termékeket époly jutányosán és ép annyi haszonnal hozhatják forgalomba, mint az eddigieket. Igen nagyot lendíthetnek e vállalaton nagy birtokosaink, kik munkásaik és cselédségük számára e jó olvasmányokat csekély áron megszerezhetik; ugyanezt tehetik gyárosain): és vállalkozóiiik. Csekély áldozatuknak a kezök alatti munkásosztály erkölcsi emelésében bő jutalmát fogják nyerni. E sorok irója, ki egyszersmind a ,.Jó könyvek" népirodalmi vállalat szerkesztője, első sorban arra törekedett, hogy a nemzet legelső iróit megnyervén, a vállalatot mulattató elbeszélések által népünkkel mindenekelőtt megkedveltesse; rajta lesz, hogy lassanként, a mint a vállalat nagyobb és nagyobb elterjedést nyer, s a mint népünk a jobb müvek olvasásához hozzászokik, a mulattató és erkölcsi ,'irány mel.ett a hasznost is fokozott mértékben érvényesítse. A tartalom és a feldolgozás jelessége iránt bő kezességet nyújt az a körülmény, hogy irodalmunk legjelesbjei csoportosultak máris a vállalat köré, ugy mint: Abonyi Lajos, Ágai Adolf, Csiky Gergely, Endrődy Sándor, Eötvös Károly, Györy Vilmos, Györffy Iván, Jókai Mór, Kiss József, Komócsy József, Könyves Tóth Kálmán, May er Miksa, Mikszáth Kálmán, Reviczky Gyula, Szász Károly, Tolnay Lajos, Törs Kálmán, Vajda János, sat. Reméljük, hogy eljő az idő, midőn népünk folytonos értelmi emelkedése mellett népszerű és nem untató modorban a hasznos ismereteknek egyre több és több ágára terjeszkedhetik ki. — Nagy tettekben gazdag történelmünk s az emberi műveltségnek minden ágazata bő anyagot fognak ehez szolgáltatni. Ily értelemben merjük e vállalatot a nagy müveit magyar közönség figyelmébe ajánlani. — Nemzetünk jövője, népünk alsóbb osztályain fekszik, mint alapon; annak erkölcsi érzülete, minden irányú művelődésének kifejtése az egyetlen alap, melyre egy második ezredév jóléte épülhetfel. Mi megtettük hazafias kötelességünket, tegye meg mindenki a magáét. Révai testvérek, 1\ Sz;t!hiiüiry Károly mini kiadók. mint szerkesztő Körrendelet a járások szolgabiráihoz. A szegény ügy községi kezelésének törvényszerű ellenérzése, az 1871: XVIÍÍ. t. cz. 131. §ból kifolyólag, törvényhatósági közgyűlésünk hatásköréhez tartozik. Törvényhatósági bizottságunk folyó évi márczius hó 6-án tartott rendes ülésében 38. sz. a. hozott határozatával pedig azzal bizolt meg, hogy a szegény ügy rendezésére nézve a szükséges intézkedéseket saját hatáskörömben, esetleg a t. tör vény hatóság nevében is tegyem meg. Az igy nyert meghatalmazás alapján és saját hatáskörömben a rendezés megkezdéséhez szükséges adatokat beköveteltem és ezek beérkeztek. A beszerzett adatokból arról győződtem meg, hogy községeink igen jelentékeny része a szegényügy kezelésére kiváló figyelmet nem fordít, és hogy a .szegényalapok több helyen rendeltetési czéluktól élvonalnak, maga az alap is felhasználtatik és a gyümölcsözés végett elhelyezett tőkék szabályszerű biztosítása nem mindenkor történik meg. A beérkezelt jelentések bizonyítékot szolgáltattak arra nézve is, hogy több községben a községi elöljárók által bírságvagy biintetéspénz czimén a szegények javára időnként bizonyos összegek rovatnak ki, szedetnek be és osztatnak szét. Nem ritkán megtörténik az is, hogy a szegény-alapot illető pénz a község egyéb jövödeltneívei együttesen kezeltetik. Ilyen tapasztalatok után mindenekelőtt kijelentem, hogy a községi szegény-alap községi törzsvagyonnak tekintendő és igy kezelésére nézve azon szabályok az irányadók, melyek az id. t. cz. 103. §-ban foglaltatnak, s hogy a szegény-alap a község egyéb jövedelmeitől külön választva kezelendő. Ezen hivatalos kijelentésem alapján felhívom a t. szolgabíró urat, hogy járása területén a szegényügy kezelését éber figyelemmel ellenőrizze és szerzendő tapasztalatairól minden év végével a községi jelentések fonalán tüzetes előterjesztést tegyen. Felhívom továbbá a t. szolgabíró urat, hogy a községek elöljáróságait ezen körrendeletem közlésével a t. törvényhatósági közgyűlés 38/1882. sz. a. hozott és minden községnek már kézbesített határozatára való komoly figyelmeztetés mellett utasítsa, miszerint a folyó 1882. évre vonatkozó s az id. t cz. 131. §-ban emiitett, tüzetes jeleutést képviselőtestületi gyűlésben tárgyaltassák és ennek részéről 1883. évi február hó 1-ső napjáig hozzám minden bizonynyal terjesszék be. Utasítsa a t. szolgabíró ur a községek elöljáróit arra is, hogy a szegény-alapra vonatkozó 1883. éii számadást az id. t. cz. 133. §-hoz képest megvizsgálás czéljából a községi képviselőtestület elé terjesszék, s hogy ugyanezt is a fegyelmi bírságpénzek hovaforditása, biztosítása, kezelése, ellenőrzése és elszámolása iránt alkotott szabályrendeletünk 19. §-ának rnegfelelőleg a fentebbi határidő alatt a törvényhatósági bizottsághoz felülvizsgálat végett leendő beterjesztés végett hivatalomnak küldjék meg. A szegény-alapot, képező tőkék gyümölcsöző kezelése a községi képviselőtestületek felelősége mellett történvén; felhívom a t. szolgabíró urat, hogy a szegényalapról vezetendő 1882. évi számadás megvizsgálásánál a községi képviselőtestületeket figyelmeztesse, miszerint arra nézve, hogy a gyümölcsözés végett elhelyezett tőkék ezen módon való kezelését helyeslik-e? a hekivánt jelentésben minden esetre nyilatkozzanak, s a szegény alapot képező tőkék elhelyezéséről is egyidejűleg uévszerint való kimutatást adjanak be. Felhívom továbbá a t. szolgabíró urat, hogy minden községtől, a községi elöljáróságok által az 1882. évben kiszabott s az 1882. évben befolyt vagy még hátralékos bírság- vagy büntetés pénzekről « ezek hova fordításáról részletes kimutatást, követeljen be s intézkedjék egyidejűleg arra nézve is, hogy a szegéuyalapot illető és még kint levő más hátralékok kellő erclylyel a folyó év végéig behajtassanak. Felhívom még a t. szolgabíró urat, hogy az általa kihágási ügyekben az 1881. és 18S2. években kirótt, és a szegény-alapokat illető pénzbüntetésekről is kimutatást készítsen s ezt a fentebb már kis/.abott hatáiidö alatt hozzám terjessze be. Ugyanezen i

(

jő alatt várok jelentest arra nézve is, hogy a ministeri engedélyek mellett előadásra jogosítottak részéről járása területén, mely községbea és minő összegek folytak be az illető szegény-alap javára? Erős meg yőződésem, hogy a t. szolgabíró ur erélyes és éber ellenőrzése mellett a szegény-ügyet községeink minden kivétel nélkül rövid idő múlva megérdemlett figyelemben részesitik és igy a közigazgatás ezen nagyon fontos ágában is megnyugtató eredményt érhetünk el. Veszprém, 1882. é\i november hó 23-án. Véghely Dezső alispán. A mint nem emelkedhetett az aostei székesegyházban archidiaconi méltóságra, és működhetett egész Szávojában mint hitszónok a nélkül, hogy származását ne igazolja, ép ugy nem lehetett szert tennie oly annyira ünnepelt népszerűségre a már leirt egész vidéken a nélkül, hogy nevét, melyet soha nem titkolt, Annuybau, Menthonban, és mindenütt mindenki ne ismerje. A látogatás, melyet annak atyja és anyja vagy Aostcban, vagy a kolostorban tettek, volt kétségkívül a forrása az ide vonatkozó, s Roland Viot által megőrzött hagyománynak, mely a megboldogult alapitó hazájában, hasonlóan ahoz, mely a Menthon kastély ablaka alatt valósággal ma is létező horpadást az ezen ablakon át megszökött szent lábnyomának tulajdonítja, általános hitelre talál. A tévesen értelmezett buzgalom oly nevetséges dolgot állit szent Bernardról. mely annak az alázatosság tekintetében ismert jellemével sehogy sem egyez. Azolin szerint, kiről még szólni fogunk, Bernárd ugy intézkedett volna végrendeletileg, hogy elenyésző hullája két részre osztatván, az egyik rész az Aostei egyházban, a másik az általa alapított kolostorban őriztessék. Föltehető-e egy ájtatos, magas észtehetséggel megáldott keresztyénről; hogy csontjainak szent ereklyévé leendő avatását ö maga követelje ; midőn az testére egész életén át oly kevés gondot fordított; hogy csak kenyér és vizzel táplálkozott, durva daróczból készült ruhát viselt, s uyaghelyül kemény deszkát, vagy hamut használt. Életmódját fölemlíteni annyi, mint a végrendeletére vonatkozó nevetséges állítást megezáfolni. Bascapé Karoly novarrei püspök mondja, hogy az 1681-ben szentté avatottnak teste miután az, a püspök által megjelölt korszakokban, többször át helyeztetett, az ö egyháza drága kincseinek egyik része volt, s hogy a testnek némely töredéke a Bemard hegyi szerzetesek birtokában vau; de ez bizonyosan nem eredménye a szentnek tulajdonított végrendelet végrehajtásának, E kérdésre vonatkozólag Viot Roland valóban csak azt jegyzi meg; hogy Bernárd végrendeletében azon óhajtását fejezte ki; miszerint holtte.-te vagy az aostei székesegyházban, vagy a Joux hegyen temettessék el, és hogy e kívánsága az akkor támadt zavargások miatt nem volt teljesíthető. Bármit mondjanak is e tárgyról, az bizonyos, hogy sirja azon a helyen van, hol meghalt, s ott a szt. Lőrincz templomban megtekinthető. A kolostor levéltárában nagy gonddal őriztetik egy szent Bernárd életét tárgyaló kézirat. Azolintól, melyet a szerző 1400-ban Chamosi kanonoknak adott át, mint azt nevezett kanonoknak a kéziraton látható sajátkezű jegyzete bizonyítja. E kézirat két részből áll. Az első rész nem tartalmaz mást, mint meséket, rejtélyes elbeszéléseket, és (éves idő számításokat; s a szerzetesek véleménye szerint e rész nem is eredhetett Azolintól, mig a második rész, mely csakugyan régibb időből való. igazán Bernárd e kortársa müvének látszik. Ebben egy szóval sincs említve , hogy Bemard mint ismeretlen tartózkodott Aosteban, hogy szt. Miklóssal érintkezései voltak, hogy az ördögökkel harezot vívott, s hogy hullájának miként leendő eltakarításáról végrendelkezett volu-i. E koholmányok egytől egyig az Azolin után következett korból valók, s a jelenkor szerzetesei sokkal értelmesebbek, semhogy ne ők lennének az elsők, kik azokat valótlanoknak állítják. Nincs oly áhítat, bármily buzgó legyen is az, mely az idők hosszú folyamában megne változtatná tisztelete tárgyát. Tudjuk, hogy azon rendkívüli áhítat, mely Francziaországban szent Márton iránt egykor oly általános volt, később szent Délieshez fordult, az évek változásával pedig szent helyett a szűz Máriának ajánlotta föl ájtatos hódolatát. Nem igy történt cz szent Bernárdot illetőleg, mert az ismert közmondás ellenére bátran állithatni, hogy ő meg mindig próféta hazájában. Ott ma is minden évben a legbuzgóbb ájtalossággal ülik meg névünnepét. E napon a Menthoni plébániához tartozó falvakból, és tanyákról gyülekezik az egész népség, és a lelkész vezetése alatt szép rendbe sorakozva, ünnepélyesen a kastélyba vonul, hogy a szentnek ott levő ereklyéje iránt hálás tiszteletét nyilvánítsa. Szent mise olvastatik, ugyanazon kápolnában, melyben & moüda szerint s/.cut Bemard házassági ünnepélyéit megtartani készültek, midőn az a szülei házat, elhagyta. Szobája, mely a tizenhatodik században szentélylyé alakitatott, s melyet unoka öcscsei egyikének kegyelete 8 forradalom rombolásai után újból helyre állitatott, szintén tárgyat képezi a vallásos zarándokolásnak. A betegeknek, s más ájtatos hivőknek egész tömege jár oda esdekelni a szent ember közbejárásáé't, vagy őskori, és kegyes emlékeket gyűjteni a hiressé vált vidéken. Boldog az a nép, mely hagyományaiból megőrzi azokat, melyek vigasztalók, és tiszteletre méltók! Boldog ország, a melyben, a kigunyoltatástól való felelem nélkül, tisztelni lehet, azt mit az ősök tiszteltek. Akár lakott Menthoni szent Bemard az általa alapított kolostorban akar nem, az minden esetre bizonyos, hogy ő volt annak első főnöke, s kétség kivül az is maradt az 1008-ik évben következett haláláig. Azon főnökök nevei azonban, kik ez időtől kezdve 1090-ig tehát több mint 80 évig vezették a kolostor ügyeit, egészen ismeretlenek, s ez azon hézag, mely alkalomul szolgált azon föltételezésre: hogy szent Bemard IV. Henrik korábau élhetett; föltételezés, mely a nagyon is egybehangzó bizonyságok által fölöslegesen is inegczáfoltatván, mint valóság el nem fogadható. Az minden esetre bizonyos, miszerint azt, hogy a jelzett korszak alatt kik kormányozták az uj alapítványt, megtudni eddig senkinek sem sikerült. A mit biztosan tudunk, az: hogy az eszme, mely a Joux hegyi kolostor megalapítójának vezér elve volt, | az értelmi sötétség, s a közszerencsétlenségek azon korában, melyben az megfogamzott, nem érhette el a kifejlődés azon határát, melynek elérésére az á benne rejlő magasztosságnál fogva jogosítva volt. Az eszme nagyon is megelőzte korát, s az elmék sokkal kevésbé voltak felvilágosodva, hogysem megértették volna, mit az magában foglalt; itt nem a vallás müvének fenségességét értjük, hanem csak azt, a mi anyagi szempontból az emberiségre nézve hasznos. A hallatlan fosztogatás, mely szent Bernárd után, vagy talán már annak életében elterjedt, ismét hatástalanná tette azt, mit egy keresztyén határtalan kegyessége, azon már magokban veszélyes tájakon az életnek biztosítására kieP'/rVH'f az emberi gonoszság az utazást oly mértékben ißitß mßg'wt veszélyessé, mint az előbb soha nem volt. ' A száraczénck alig űzettek el a hegység azon tájairól, hol a kolostor fölépült, már is a Normáuuok követtek azokat Fölbátorítva azon siker által, melyet hontársaik Olaszországban a görögök ellen vivott hürczukbaii elértek, a szent Bernárdot megszállották, III. Rudolf, ki 994 (ől 1032-ig Burgundia utolsó királya volt, a tó partján sorompót állitatott föl, hogy igy az ő érdekében fizetendő sérelmes vámot könynyebben lehessen beszedni; és e sorompó szigorúan lezáratott kivétel nélkül mindenki előtt, ki a vám fizetését megtagadta. A normannok fegyvere lerombolta e sorompót miután annak őrsége általok leöletett vagy elűzetett, és a hitetlenek kora ismét viszszaíértnek látszott. S noha később azok is elűzettek, azért u helyzet mit sem javult; az általok gyakorlott sarczolások azután is folytak, s igy az utasok sanyarú viszonyai semmit nem enyhültek. A zarándokok, kik akkor kötelességből utaztak Rómába, már hosszú idő óta csak nagy, 4—500 személyből álló karavánokban mehettek át a Joux •a hegyen. Róbert a toursi püspök, noha számos kísérete volt, az alpesek alján egy vendéglőben megfojtatott. Saint Maient, apát Clunyből, Osriéres közelében, azaz: majdnem szent Bemard szemei előtt 972-ben foglyul ejtetett a normannok által, végül még a karavánokban való utazásról is le kellett mondani. Midőn Konrád a ravasz, mint II. Henrik utóda fölkeuetése végett 1027-ben Rómába ment, fiát II. Rudolfot is magával vitte. Nagy Kanut Angolország és Dánia királya fölhasználván e találkozást, panaszt emelt ugy a császárnál, mint. a pápánál azon hallatlan bántalmak mhtt, melyeket birodalmának keresztyén hívei, az alpeseken való átkelésök alkalmával, szenvedni kénytelenek voltak, s melyek a zarándoklást Rómába már majdnem lehetlenné telték. Rudolf jól megértvén, hogy a panasz főleg hozzá intéztetett, készséggel, s önkényt megígérte: hogy a vámot eltörölni, s a biztonság tekintetében a legszigorúbb, rendet r

ogja fentaitani. S valóban fc2 aüón már régen elmúlt korszak, mélytől kezdve a biztonságnak bizonyos jelei észlelhetők a nagy szent Bernárdon. Francziából közli; Ájer Mihály.