Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-08-27
Älegj eleixilc minden vasár n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ intézendők. A Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC Hirdetések alapszámára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-collegiumi épület. Előfizetési díjak: Egy évre (i frl. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Pápa város Ixatóságánalc, a pápai jó téltoaay nőegylet-, isnaereiterjesscto-, lövész;-, korcsolya-, íLixoltóegyle nalc és több pápavid-élti egyesületnél*: liívatalos közlönye. Hirdet esek 1 hasábos peíiísor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj miiidig.külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. telcixele, a pápai Ivex^tésxetitáx'sxilatmm\wwmiiM%itsaeaisseaamaKsaaeciKS A köztisztviselők minősítéséről, i. [Dr. F. F.) Az őszre újból megnyíló országgyűlés elé egy rendkívül fontos törvényjavaslat fog tárgyalás alá kerülni. A köztisztviselők minősítéséről, (qualificalio) szóló. Egy rég érzett szükségnek akar a hivatkozóit lörvényjavaslal eleget tenni, s ezzel együtt egy löbbé-kevésbé botrányos állapottal szakilani. Eddig tudvalevőleg még a vármegye alispánjától sem kívánt többet a törvényes szokás, minthogy az illető írni, s olvasni tudjon. A qualificaliól egy megyéi igazgatni, nem a diploma, de a — választás adta meg. így történik aztán, — hál* Istennek, újabb időben, már csak szórványosan — hogy a ki például a megyében hivalall akar elnyerni, az legelőször is nem a diplomái, hanem a — korteseket, a komám-, s sógor uraiméit kedves táborát szerzi meg. Az új törvényjavaslat ha majd — kijavítva — törvénynyé válik, a sinecurák remélhetőleg megfognak szűnni. Ma százak és százak vannak jogvégzeit, diplomás emberek, kik kenyerük javát már megették, s mégis — annyi fáradtság, nélkülözés, tanulás drága árán is alig bírnak valami tisztességes hivatalra szert tenni. Elveszik ezt előlök a „koma" és „sógor' 1 éhenkórász csapatja. A mily kívánatos volt azonban közigazgatásunk keretében ez a reform is, de ez igényleien véleményem szerint, igy önmagában , kiszakítva a vele szerves viszonyban lévő számtalan más szükséges reformok lói, aligha fogja a kívánt eredményt elérni. Nagy eredmény csak nagyobb szabású szerves reformok lélesilése állal érhető el! Teljes közigazgatási reformra van ez országnak szüksége, hiszen közigazgatásunk terén óriásiak a bajok, melyeknek elhárítására nem egy új gerenda beillesztése a korhadt épületbe, de egy egészen új telözet szükséges! Közigazgatásunk mai szervezeté- ! Bajorországban például az állami szolben — melynél mig egy részről meg van ! gáláira készülőktől az 1830. évi márc. 6-án bénítva a törvényhatóságok öntevékenysége, j kell kir. rendelet, s később a német „Gerichtsmásrészröl az állam nagy céljainak megváló- i Verfassungs-Geselz" kívánja meg a szükséges sitása is folyton csorbát szenved — sem az j qualificaliól. A bevégzett jogi tanulmányok állampolgárok jogos érdekeinek erélyes meg- j ulán a nyári félév után egy vizsgálat kivánvédésél, sem a törvények szigorú, részrehajlásán végrehajtását, sem az egyéni szabadságnak, a halóságok törvényleien eljárásaival szemben való birói védelmei távolról sem találjuk fel. E téren annyi a zavar, a rendetlenség, s legyük hozzá, az igazságtalanság, hogy ez nemcsak a halóságok, de magának az államnak erkölcsi tekintélyét is képes megingatni. Közigazgatásunk az állami érdekeknek megfelelő szervezése, a köztisztviselők jogviszonyainak szabályozása, a magyar állam nagy céljainak felismerése fogbalja megalkotni a rég sóvárgott közigazgatási reformot. E reform tervszerű megvalósítása lesz a legjobb „megmagyarositója"'" e sokféle nemzet állal lakott hazának, mert csak ez fogja megteremteni a tiszteletet és ragaszkodást a magyar állam iráni; ez fogja megszilárdítani az öszszelarlozóság és érdekközösség nemes tudatát hazánk minden nyelvű lakói közt. E ludat lesz legszebb, s legtartósabb forrása a magyar állam erejének, — s hatalmának! # A köztisztviselők minősítéséről szóló lörvényjavaslal édes keveset ér a fentebbi kívánalmak sokaságával szemben. De mert ez is csak ..valami" 1 ', s minden valami több a — semminél: — kívánatosnak tartom annak mielőbb való elfogadását. Hogy az önkormányzati probléma megoldásánál oly embertől inkább várhaló a jó igazgatás, ki már hivatalba lépésekor bizonyos „szellemi census"'-t bir: — az bizonyításra alig szorul. Igy van ez Európa minden civilizált államában. ÉLJEN KOSSUTH! — 1882. aug. 25. — "C-st* r \ # " w Fel azt a zászlót bárha rongyos is, De melyet anuáltöbb babér övez. Fel azt a zászlót! nemzet ünnepel; S e nagy ünnepen szent ereklye ez, Amelyre a dicsőség angyala Egy világ előtt büszkeséggel int . . . Fel azt a zászlót! és álljuk körül Kossuth Lajos nevét éltetve mi?id. Rabszolga volt honában a magyar. De im — az éjben csillagfénye gyúl: Megérkezik a régvárt messiás; S testvért ismer egymásban: szolga — úr. És széttörik a rozsdaniarf bilincs, Kard lessz belőle! védve szent jogot; Midőn átdöfni egy nemzet szivét A zsarnok önkény órgyilkot fogott. Miljó szívben gyúl honszerelmi láng! És megrendül a hórmasbércz fala . . A nagy próféta ajkain a szó Vihart tülzengő meny dörgés vala! A föld névtelen hősöket terem: Csatára kelnek a „félistenek" . . És elöltök lüzoszlopkéiit ragyog Kossuth Lajo s teremtő szellemed! Alpár határain hajnal virul, Leverve fut a zsoldos hydra had. A félvilág irigykedik, — s pirul:. Hogy e maroknyi nép ismét szabadi A rongyos zászlón hirvirága nő; 4 zsarnok trónja óiőorán, remeg . . . — S ki mint oroszlán ily harezot vívott Azt, áruló ktgyó ejtette meg Atokreá! — — — — — — — — Oh! csendesülj te fellázadt kebel, Ragyogj elénk! te messiás alak ; Ki — száműzve honod határiból Bolyongva jársz idegen ég alatt. Homlokod haván honfi gond borong; Szemedből nem villám — de köny ragyog . . . Epigou vagy a „bujdosók 1 ' közül, Te a nagyok közölt, a legnagyobb! Utad pedig már Nébóhoz közéig. S nincs Józsué! ki utánnad marad, ... Ki népedet ösvényidén vigye: Hogy lenne majdan boldog, 'és szabad! Hiába volt hát annyi küzdelem ? Ki hinné ezt el% senki, nem — soha ! Reményeidre szemfödél borul ? ? Oh! titán harcsok nagy apostola!} Nem! — Félre hitvány gyáva csüggedés R>A próféta igéje szent, örökv. . . ! Nem veszhet ily nép!: — bárha bús egén A sorsharag villáma meny dörög: Felveszi jogvédő szent fegyvered; És diadal száll lobogóira! . . Mielőtt még Nebó hegyére érsz Ezt érd meg! esdi millió ima. Fel azt a zászlót! bár ha rongyos is, De melyet annál több babér Övez. Fel azt a zászlót! nemzet ünnepel; S e nagy ünnepen szent ereklye ez. Kossuth nevétől zeng a róna táj; — 5 viszhangozzák a messze — szirt falak: Éljen Kossuth!— és élni fog neve Amig e földön egy magyar marad! Soos Lajos. talik, tizenegy lanlárgyból. A vizsgázollak aztán két és fel ével tényleges „Amtspraxis"'ban töltenek, mely ulán az utolsó praktikus vizsga következik, melynek sikerrel letevése képezi a leljes qualiíicatiót. Szászországban a köztisztviselők minősítéséről az 1863. évi márc. 12-én kelt Regulát io intézkedik. Ezen minösilést az egyetemi tanulmányok sikeres bevégzése, a gyakorlati hivalaloskodás próbája és a képességi vizsga, (,,ßefähigungs-Prüfung a ) adják meg. Poroszországban az 1879. évi márc. hó 11-én kelt törvény, (Gesetz belrelfend die Befähigung zum höheren Verwaltungsdienst) szól a köztisztviselők minősítéséről. E törvény szerint három évi jogtaimimány és két vizsgának leiéiele kívántatik. A második „nagy államvizsga" előtt legalább két, évi szolgálat szükséges valamely közigazgatási hatóságnál. E két év után a jelöli az illelö Regierungspräsident á Ital Regierungs-Refereudarius-sú neveztetik ki. Ezen minőségben szolgálhal valamely város elöljárója melleit. Az u. n. Landrathnál (a mi szolgabirőinkhoz hasonló) a magasabb közigazgatási, vagy birói szolgálatra való minösilés kívántatik meg. Wilrleubergbeu az 1837. évi február 10-én kell királyi rendelet szabályozza a minösilés kérdését. jA belügyi szolgálat alsóbb és magasabb osztályra oszlik. Az alsóbbnál a vizsga tárgyai: n hazai közjog, s közigazgatási szervezet, az adóügy és számvilellan; a würlenbergi magánjog s gyakoriali képesség ezekben. A mjigasobb calegoriánál vizsga tárgyak: a würtejnbergi és a német bírod, államjog, a hazai magánjog, egyházjog, büntetőjog és bűnvádi eljárás, közrendészet, adóügy, s encyclopaedikus ismeretek a közgazdászaiból. A leteli vizsga után az illető másodosztályú „Regimindl refcrendar'* í-rá lesz, s mint ilyen 8 hóig a járáshivalalbau. s 4 hóig valamely társas hatóságnál szolgál. Csak ezen próba szolgálat után bocsáttatik a gyakorlati vizsgára, mely után első oszt. regimiual referendárrá neveztetik ki a jelölt. Ausztriában az 1854. október 10. kelt csász. rendelet intézkedik e kérdésről. Ez hazánkbari is hatályban volt, s mint ilyen eléggé ismeretes. Nagy Brütaniáról és Franciaországról a jövő számban. 1 Korunk és nevelésünk, in. Hogy meddő panaszokba ne vesszünk, annak néznénk már utána: van-e, s mi mód volna benne, hogy gyermekeinket az életnek, korunk ezer bajai között is, megmentsük. A válasz, az eddig mondottakból, magától foly. A tudomány egymaga nem képes egyenes irányt adni az életnek: tehát nem csak tanítanunk, de nevelnünk is kell, — és pedig szemben a magát gyorsan lejáró mai élettel, a nevelésben fő figyelmet arra fordítanunk, hogy gyermekeink mennél tovább fiatalok, boldogok maradjanak. S első szegletköve lesz ezen nevelésnek a gyermek testi egészségének kitelhető gondozása. Hiszen ismert, kipróbált igazság, hogy a lélek csak ép testben lehet ép. S kiváltképen áll ez az ifjú lélek- s ifjú testre nézve. A duzzadozó izomerő s a szép arányokban kifejezett üdeseg képe legyen ö, képe a SZÍVÓS épségnek, mely egész külsején mutatja, hogy romlatlan friss élet lüktet ereiben. S szellemi élete is feleljen meg ennek. Tüzeljen, lángoljon lelke minden szépért, magasztosért, mint szokott azoké, kik minden nagyot, szépet létre szeretnének hozni, ruganyos életerejök érzetében alig tartván valamit lehetetlennek, nem törődvén az eszély s előrelátás korlátaival sem, ottan, hol eszményüket megvalósíthatni reméllik. Mondjuk talán, hogy kevés ma az ily ifjú ember. Meglehet; de még kevesebb A pápai cholera, VA« VI» igaz; törtéxxetexx épült tréfa, melyet emlékül leirt Nemes Osváld Dániel Pápán a cholerának számkivetett esztendejében 1831-ben. (Folytatás.) Ötödilc jelenés. Menyhárd. Hala Isten! hogy még most is megvagyunk mindnyájan, hát van-e valami nevezetes újság? Kurta. Mai napon vett tudósittásból hivatalosan jelenthetem, hogy Vigyorgó esküdt ur a cholerában meghalt. Egész deputatio. Lehetetlen! szegény pedig legártatlanabb volt 1 közöttünk, nyugodjanak a porai. Emlékét a pók ugy is behálózza, mert érdemi ötet meg nem halhatatlanitották. Ragyás és Pijierés. Alázatossan jelentjük, hogy a takátsiak si:ationális helyünkről részint elkergettek, részint ennünk nem adván, a haza jövetelre kényszeritettek, sőt mint hogy a cholerát tőlük el nem zárhattuk, hogy többet falujokba be nem eresztenek kinyilatkoztatták, a további (melyre mi ugyan magun|szükség nem lévén, 20 napi i|dó 40 ezüst talléroknak kifizetéséért, nem külöjnben arra az óhajtott esetre, ha még valaha a cholera vissza jönne, a cholera kergető biztosságra jvaló rendeltetésünkért mély alázatossággal esedezünk. Menyhárd. Jól Ivan, lesz gondunk az urakra. Mihály t. b. Nem de nem megmondottam-e rendeltetésünk kezdetén, hogy ne örökről, ne biztosokról, ne a ciolera gátlásáról, hanem a nyomorultakon segittö kezekről gondoskodjunk, de fájdalom! hiába törekedtem, s ime latjuk, hogy ezen meg mondani sem tudom minő emberek 40 ezüst tallérokat követelnek még azonkívül, amit önkények szerint megemésztettek. Váljon nem volna-e most jobb, ha azon, ezeknek foganat nélkül fizetendő summát, a megnyomorodottaknak felsegéllésére fordíthatnánk? Vérzik szivemet a fontolatlan rendelésinkröl eredett kedvetlen következések, már ma elbúcsúzom a tekintetes uraktól ezzel az emlék mondással. Igy jár az a há,z, hol ember nincsen a .gáton, koszolgálatunkra tehát kat holtig ajánljuk) szolgálatunkért járan; kas üli a tojást, kappan hordozza a csirkéket, jércze kiáltja a hajnalt. Isten az urakkal! nékem többe nem lehet itten jelen lennem. Sugó. Rendeltetésem következésében én a kórházat naponkint megjárván, alázatossan jelentem, hogy ott a kegyes gróf kegyelmébül minden elég van, de az ispitai segédek semmire való emberek, a betegekkel nem gondolnak, esznek, isznak, le részegednek és a betegeknek szánt és rendelt eledeleket magok megemésztik, amint hogy hitelessen jelenthetem, hogy a kórházból egy eszellös betegen kivül tsak egyetlen egy sem ért haza, hanem mind a Kalaba kezére került, s ö általa ment a temetőre. Ezen egy kiszabadult ispitást kérdőre vévén, hogy hogyan szabadulhatott ki ezen valódi lazaretumból? a mennyire eszeilösége engedte eképen válaszolt: uram bátyám én észre vévén Hilinek, Rostinak s a többinek hunezfutságát, mihelyt leitták magokat mindgyárt az ágyombul felkeltem, néki estem a maradék jó ételeknek és a jó boroknak s magam orvosoltam magamat, s egyszer midőn már mind aludtak megrakodván borral, pecsenyével, jó fehér kenyérrel s elillantottam, s más nap csak a hült helyemet találták, máig is csak azt hiszik, hogy a Kalaba kezére kerültem. Mellékes de valódi hirek ezek. i-ször a kálomisták a mult kedden nagy ájtatosságot és gyónást tartottak a templomjukban. Az élők és az egészségesek számossan egybegyűltek, jaj! de a betegek jelen való képpen meg nem vigasztaltattak, már a megholtak pedig mind gyónás és passzus nélkül mentek el a másvilágra, s a ki nékem ezt a hír adást tette, megjegyzette azt is, hogy az ájtatosság előtt a tiszteletes ama még nálunk a chatholicusoknál is esméretes imádságot kezdette el. Oh éleinek és halálnak Ura! el hordanak minket a mi napjaitik, mint a csirkéket a kánya, és mint a börcsházi homokot elhordja a szél stb. imádkoztak. A praedicatió után pedig a kántor hármoníce ezt énekelte: — Oh én árva ect. hányadik zsoltár légyen azonba, azt én phatholicus lévén még nem mondhatom. 2-szor. Áldást kiált minden élő a mi papjainkra, kik hivei közül csak egyet az utolsó szentség feladása nélkül elköltözni nem engedtek, elkísérik a halottakat az örökös házokig, s által adja az örökké való bírónak, s megtartják a sz. írásnak ezen szavait: a jó juhász az ö juhai mellett hal el. 3-szor Arany tímár közléjén éppen a. várost a majroktul eívá-
