Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-05-22

VIII. évfolyam. 23. szám. Mi'iS.jtslt'iiilv in i Ii (I <" ii v a s á r ii a |». A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ. iiitézeiiilök. Bérmentetleii levelek. esak is•nert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. Pápa, 1881. május 22. Hirdetések a lap számára felvétetnek A k I V IMI II I V A T \ 1. II A \ ó-collcgiumi épület. K I o Ii z. e t c s i il íj a k : Kgy évre ti frt. Félévre .1 frt. Negyed évre 1 Irt 50 krajcár. Kg\ BSÓOJI ;na It) ki". VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Pápa városi Hatóságánál.., a pápai jólóUon y nőegj let-, is>ineiotieijos>/.lö-, lövész-. I&orosol > a-, tihzoltőegylet«>lx.xielr. HIVATALOS KÖ/I ÍÖNYE. Hírdelének 1 hasábos pctitsorhau 5 kr.. nyílttérijén somtikiiit tí> krral vetetnek jel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. éss a li.oi*tésszotilái-s\ilatualv K V.. V J í r \ g A TRÓNÖRÖKÖS PAR iiászunnepélye. A lovagifal és királyához mindig hű magyar nemzet ünnepet Dl. Kárpátoktól Adriáig H magyar nép millióinak szivében vis/.hnng/.ik nz a lelkes éljenzés, mely az ország fővárosában a magyar királyi Irón örökösének Kudolf főherczegnek. magyarország kedves emlékű nádorának József főhercegnek unokájával H bájos Stefánia belga királyi Inrezcgnövel egybekelése, s násziiljokbiin magyarországha érkezése alkalmából i főrendek. • képviselők, küldöttségek és a százezret meghaladó* Ünneplő néptömeg ajkáról [örl elő. Nem kbérijük meg — meri lehetetlen — visszaadni a tiszteletteljes bódulat és határtalaa lelkesedésnek képét, mely n nemzet reményei tárgyának , i trónörökösnek első látogatása alkalmával országszerte nyilvánult. — csnpán vázlatos leírását adjtth l lógndlnlási ünnepélv részleteinek. — s szerény vidéki hírlapírói állásunkhoz mérten mi is járulni akarunk a közöröm tolmácsolásához, azon szi\ből eredő óhajunknak adván kifejezést, vajha az ifjú fejedelmi pár boldogsága tetőpontján a valódi szeretet és ragaszkodás Ily impozáns nyilvánulásál szivükbe jutái engedné, a nyerné meg azt édes hazánk s a magyar nemzet javára és boldogilására! Egyik fővárosi munkatársunktól a következő ludósilást vetítik : Budapest, iSSi. évi május Jio ip-én. A város képe. Órökös sürgés forgás, készülődés előzte meg a tegnapi nagy napot .' Hetekkel ezelőtt hozzá láttak a munkához, hogy u fenséges párt Budapest is lény nyel. pompával fogadhassa. A lehsgóhat egyre (űzték az épületekre. Krimi levelekből füzéreket fontak, ezek folytak körül az ablakaljakat. A légszeszgyár emberei a Iraiispareutckrt. rosettákat, csőhálózatokat, központból fnté sugarak alkotta: napét, óriási monogrammokat erősítek a házakra, díszes palotákra! A váci körút torkolatánál és a marokkói udvar mellett diadalívet emeltek! A falukra a magyar, osztrák és belga címereket szegezték, koszorúval övezték, aztán kis rózsa lobogókat tűztek melléjük. Az ácsok a nöképzoegy let tribünjét tákolták össze. Egyik erkélyt a másik után öltöztettek ünnepi köntösbe. A lobogok túlnyomó része: fekete sárga es vöiö.s: belga lobogók, éa a mi nemzeti sziníi zászlóink .' Itt-ott fehér és kék szinü lobogót láttunk ! Gyönyört díszben pompázott a fürdő utca, mely kétségtelen egyike volt a legszebb utcáknak. — A Dörvféle házon hófehér és halványpiros gyönyört rózsák alkotta, koszorúkat kötöttek a magyar, belga, osztrák címerek köze. Szép volt a Mocsony i és HauzenilVle ház a gróf Weiikheim és Andrássy palotája. A Kereuez-József-lér is meglepő látványt nyújt vala. A Lloyd é|tület. .Nákofele ház. Coburg herceg palotája, a tudományos akadémia épülete, mind ünucpics köntöst öltött ! Színes ü> egeket erősítettek a gázcsövekre, ott a tér közepén, szélen, mig a penzügyérek kicsi épülete mellett a légszcszcsövek nyilasai csigavonalat alkottak ! A belvárosban, Kcrencz-várusban, túl a Dunán a Krisztina városban mindenütt ünnepi pompa ! Vájjon ki tudott von mindent megszemlélni, vizsgálni? A Dorottya utca. Biseta-tér, Deák- éa Váci-utcák, a régi városháztér épületeit is cifrán földíszítek. A budaiak sem csekély fényt és pompát fejtettek ki: versenyeztek a pestiekkel! Hát azl a tengernyi néptömeget. mely tarkabarka csoportozatban hullámzóit végig az utcákon hogyan tudnók hűen festeni? Öregen gazdácskák. kek dolmányos pórok, fehér selyem köd ménbe II járó besztercei szászok, szerbek, bosnyákok, vidéki küldöttségek nem tarka képet szülnek-e?! At idő, c nagyszerű ünnepnek igazán kedvezett. Talpon is volt a főváros örege apraja. Zsúfolásig megtelté az utcákat, térékét az oraatrák államvasút pályaudvarától a várkastélyig. I'oiit negy órakor eldördült az első ágyú ott fönn a fellegvárban, mely azt jelezte, hogy Rudolf megérkezett halhatatlan érdemű nádorunk unokájával: Stefániával.' A bevonulás. A vonat négy árakor robogott be a pályaudvarba. Kltoáör Hildulf lépett volt ki a kocsiból, magyar tábornoki ruhában, Ot követte fenséges neje. József főherceg üdvozic az új házas párt. mely a gyönyöiücn földíszített, kis váróterem felé tartott. A virágzó rhododendroii megingatta koronáját, a fuchsiák és azalea bokrok bólintgattak a fönséges pár felé. ;i kandallót pedig rő/.sahokrok ölelték ! Káth í"t^ te ELMÚLT IDÖK+). Karod' karomba fonva büszkén . A strok közt bolyongtam veled S a végzettel játékot űzvén .\fondtunk egymásnak szép meséket Örökké tartó szerelemeid Iíüsegrid is, mely meg nem ingott , A bús fűz ága meg-meglendült /is homlokunkra rasuhintott. Sokat csevegtünk boldogságrul, Kemény rül, mit jövendőnk betolt, Ntm sejtők, hogy szivitnk elárvul', Mihelyt elválaszt egy-két mérföld . . . Bölcseknek hittük jo magunkat S 'öröknek bennünk azt a lángot, — De bölcsebb volt a lány ki, — tudhat'd — i'tunkba csak kövecscsel játszott! Megal/ottunk itj sirgodöruél S borzadva néztünk fenekére; „Boldog, ki még örül nevetgél."' Mondottuk ott egymás szemebe. Kevés virág hervadt azóta, Meg ifjan tudjuk megcsalódva: Mily édes, lenni porlo foldde És fel se kelni soha többé! Kulcsár Endre. főpolgármester ur üdvüzle a trónörököst, ki szinte meghatva válaszolt. A polgármester neje pedig a főváros gyönyört gyöngyvirág es rózsák alkotta csokrát nyújtotta által. Hildulf a díszszázadot szemléli vala meg. aztán karját nyiijtá Stefániának, s az. udvari kocsiba helyezkedett. Megindult a menet. A citadellán az egyik ágyú a másik után dördült el. egetrázó éljen reszketteté meg a leget, szállott odább szájról-szájra. A díszmenet leggyönyörűbb képét a főurak díszes bandériuma alkotta. - A tengernyi néptömeg riadó éljennel fogadta okét. \ gyönyörű lótakarok. szerszámok csillogtak az aranytól, ezüsttől ! A magyar főnemesek bandériuma között láttuk Kszterház.y Andor és László grófokat. kinszky Zdenkú grófot, Széchenyi Kálmánt! A trónörökös elölt a főpolgármester hajtott kétfogatú kocsiban. Jobbról ült a beicegasszony. fejen eafé an lati színű framia kalap volt. veres bársony ruhában, brocat derékkal. Az ártatlan édes mosoly ült arcán, s valóban elbájolt mindenki!. József főherceg fogata követte az udvari kocsit. A díszruhás mágnások díszes fogatai között leginkább föltűnt, az Andrássy Uvula. Manó és Aladár grófoké. Zichy

r Jenő gróf fogatú előtt a csikós öltönyt viselt ..fullajtárja" lovagolt ; e fogatokat követte a Karácsony i (tabló grófé (két csatlós állott a bakon) - az országgyűlési képviselőké, városi uraké. Olt láttuk egy díszes fogaion lapunk tulajdonos szerkesztőjét Kenyvessy Ferencet is dhuunaayarbaa vörös bársony mentét öltött, a nyusztpréiii kucsma gyémánt forgójába kócsagtoll szorult, keze a drágakövek kirakta diszkaril övén nyugodott. Ks elvonult előttünk a fogatok hosszú, hosszú sora. a Kiintő utcán. Kereiicz-.liiz.sel téren, lánchídon Albrecht utón föl a király i kastély ha ! Megszolaltak a harangok, az. ágyak inegdörrcnlek újra. a királyi pár megérkezel ŐS lluda várában! A kivilágítás. Délután hat óra körül kocáira ültünk, fogatnak végig robogott a főváros gyöngyén a : sugár uton.— Akkor gyúltak ki a lobogó lángok az oktogon terén, a képzőművészetek és a magyar államvasút palotáján. Az igazi szeretet lángit gyújtottak föl a liget szélén levő árvaházak ablakiban. Dk a szegény kis bebek tudom összekulcsolt kacsaikkal kérlelik meg a Mindenhatót, hogy tartaná meg a fönséges párt boldog egészségben. Elrebegik hő fohászukat, imáznak a patyolat ingee^keben a térdeplőn, aztán édes álomba szenderülnek ! Aha kerepcsi ul ! Végig-végig égő gyertyák az ablakokban! A népszínházról villanyfény árasztja vakító sugarait s világit be egész a hatvani utcáig, mig a tulsó oldalon u rezgő sugár a városliget árnyában vész cl! . . . Mily pompás a nemzeti színház traiisparcntje az H. es s hetüket alkotó lángok csoportja: fölötte a koronával. Kocsinkat tengernyi nép övezi. A kocsis ki nem fogy a tülkölésból ! Jobbra az izraeliták zsinagógája : lángfelüatai: „Kljén a király! Kljén a nemzet! Kljén a haza !•• Odahagytuk u kocsit, siettünk a deáklérre. Az ev. templom nagy kapuja helyen óriási iiiiinugminiuni találtunk a trónörökös neve és a Stefánia saó előd betűjéből. — Tündéri látvány volt a szemközt levő palota. A Deák utcába tértünk. A bécsi utca RZÖgellésénél négy villanyos fény BSilte nap sugarai olvadtak egymásba. A 6Inela-téri Haas-féle palotáról négy erős láng vetette reánk .szemkápráztató fényét: e fény negyvenezer gyertya világosságával ér föl.— A roppant nagy szánni néptömeg a hömpölygő ár a fényesen kivilágított váci utcán a városháztérre sodor vala bennünk. Az Aignerféle ház. a Italisch bazár és a régi városház akadt legtöbb báinulóra. A katona zene egyre harsog, fúvja a riadók egész sorát. A fölkerekedő szél egy-egy lángot elragad: lobbot vet az egyik, kigyúlad a másik. A légszesz lámpásokat leemelték a támaszról: a vasdac szélességével egyenlő láuguy alábot fújja az esti szél! Hát a Duna part ? ! A görög templomot, Thonel udvarát, a börzét fényesen megvilágítók : az első magyar általános biztosító társaság plotáján vérvörös bengáli tűz nyalábok vetették gyönyörű színüket a hangyabolyként hemzsegő emberekre! Elóre tartottunk a Vigadó felé. ltunkat szegte a szörnyű nagy tolongás. Megkerülve a börzét a ..Itcdoiit••-hoz értünk. K négyszög képezte tán. a Pcienea-József térrel együtt a leggy önvörübh látványt! A kél szelso ablakban balról az H. jobbról az S. betűt, közepén a csillagzatokat láttuk. A hosszú csövek egész sora szaladt fol az épület párkányáig. A Stein palotájáról, Vákófelc házról. I.loy d épületéről, a lant bid megvilágításáról mit Írjunk f ! A Clarck Ádám dicső müvét nyolc láng világító meg. százezer gyertya világosságával! . . . Siettünk a siklóhoz. Félre tolták kocsink reteszét; a palota felé tartoltuiik. kettőztetett őrség mérte az udvar hosszát, mindenütt síri csönd vala. Aztán futó pillantást vetettünk a pesti oldalra, láugtengcrbcn BSIoti a város ! A sugarak ezerszer verődtek vissza a víz sima likőrén. Ott a vis közepén a Duna gőzhajózási társulat egyik gőzhajója állotl. vagy ezer lampion világító meg. A partokon lobogó lángok egy-egy sárga sávot vontak a viz színére, a hosszú árbocok, lengő lobogok éles silhoutlekben valtak ki ! Soká igen soká elmerenghettünk vőn c délihábszerü tüneményeken, azonban lassacskán kialudt egy-egy láng. elsötétüllek a paloták melyek előbb tündéries fényben úsztak. Mi is lakásunkra tértünk : kezünkbe vettük a Jöjj IKil(U);i ónt . . . Jöjj csak, jojj csak boldog ora. Alig várlak mar en úgyis; Altdón majd igy szolithat/ak: J'clescgem szép kis Julis.' ölembe ülsz, s megcsókollak, Jé kis barna feleségem ; Ah .' mert tcvagy, s te lesz csupán Az én drága mindenségem '. . . !\"ossy,Iopy Tivadar* *) Mutalvjnv mSffSÓSJek sajtó alatt lévő S május 15-én BarUlils Imre kiadásában Budapesten ..Disszonancu" SUSI alatt megjelenendő költeményeiből, blöfuetési ára 80 kr. A BOSZU, (l^az tol lénet ) Lement a nap. Lanyha nyári szellő játszadozott Mariska könnyű batiszt ruhájának fodraival, ki a nyitott ablaknál állt, s hallgatta a mezőről hazatérő nyáj kolompszavát, a tücskök czirpelését, a békák kurutyolasát. Aztán elnémult minden. A szép lány tovább nézett az alkonyaiba. Ábrándos lelke tündér képzeleteket szőtt. A jövőről rózsás almokat alkotott Kgyszerre csak egy erős kar fonta korul karcsú derekat, cs mondhatatlan kójjel ölelte dobogó keblére. A szép lány nem is érzett, nem is gondolhatott, oly gyorsan lepte meg a kéjsóvár pillangó. Az ifjú oda hajolt hozzá, s tüzes csókot nyomott a lany ajakára. Egy sikoj, — cs egy erős csattanás. A fiatal ember kirontott a szobából, kergette a szegyen. Tüzes arczan ott égett a lany négy ujjának helye. Kalapját hátra vetette; kezét ökölig zsebébe tolta és rohant ki a faluból. Kalandvagya lelohadt. A határnál megállt. Futni gyáván, egy szó nélkül? Kiállítani önmagáról a szegénységi bizonyítványt r Elismerni, hogy öt egy falusi libacska rendre utasította.' . . . nem, evet szer nem. Nagy munka var reá, meg kell mutatnia, hogy ö ért a hódítás mesterségéhez. Hirtelen visszatért, a lány ablakan.il nngegyszer megállt, hallgatódzott. . . A szubabul csendes zokogás hangja ütötte meg fülét. A szellő el-el kapott egy szót az önmagáról tépelődő lányka ajakáról. Miért tetted ezt? Szegény fiu ! Nem érdemelte meg ! Aladár felkaezagott. — Már pedzi ! — monda es szobájába telt, s ugy hajtotta fejet nyugalomra, mint a ki jol végezte dolgát. Reggel hal óra volt. Az ódon kastély ebédlőjében három alak ült együtt. Az oreg, morózus Tál bácsi, ki hatalmasan birkózott egy jo darab szalonnával, cs könnyen hajtotta fel, ugy mint negyven év óta szokta reggeli szilvapálinkáját. Jobbján unokája, balj án távoli rokona, kik előtt érintetlenül párol- j gott a kávé. — Mi bajotok nektek, kerdé az öreg megtörülve ősz bajuszát, — miért foly mindkettőtök orra vére f — Sokat tanultam, késő estig olvastam — veié oda könnyedén az ifjú, — fejem fáj. — Mandl (a kanari madár) beteg, ma reggel nem is énekelt, bizonyosan meghűtötte magát szegényke — sóhajtá az öreg .szép unokája, az arany hajú Mariska. Pál bácsi nem kérdezősködött tovább. Felkelt, elhagyta a termet, és a gazdaság után látott, magukra hagyta az ifjakat, kik némán ültek egy darabig egymással szemközt. Mindkettőjük gondolataival látszott elfoglalva lenni; tulajdonképp azonban Aladár lopva ; pillantgatott szomszédjára, s kínozta hallgatásával. — Végre felkelt. Isten önnel! — Kiáltott, s gyorsan távozni készült. — Hova siet? — Kerdé a lany szomorúan, baljóslatukig mosolyogva. — És meg kérdheti ? Maradhatok-e a történtek utan itt ? Láthatom-e önt, aki megszégyenített, aki megbélyegzett. Futok ! megyek! ugy is csak teher vagyok mindenkire, apámnak csak szomorúságot okoztam, anyámnak csak konyeket tudtam szemeibe csalni, a bácsi nyakán esak élősködöm, kegyed ki sem állhat. . . . Elmegyek oda, ahol senkinek se leszek terhére, oda, azok köze, akik nem gondolnak velem, akiknek mindegy akar milyen vagyok Színész leszek. A lany szemeibe konyek gyűltek. — Ne tegye, kérem esedezem ! s összekulcsolta kezet az ifjú előtt. Mit szólna atyja, aki azért adta hozzánk, hogy fővárosi baratjai közül kiszakítsa ? Mit szólna anyja, aki edes alomba ringatja magát, azt hívén, hogy folytatja tanulmányait? — - Mit szólna oreg apám, aki azon büszke oromben akar részesülni, Ingy vissza adja fiat, megtisztulva, — szüleinek ? . . . — F.s mit szólna kegyed ? — Ea . . . én, ne kívánja hallani az én Ítéletemet. De ha igazan szeret, amint többször monda, akkor megfogja hallgatni szavaimat, kérésemet. Maradjon ! — Jol van, a kegyed kedveért. * * * Fs Aladár egeszén mcgvaltozottnak látszott. Xem kereste az alkalmat, hogy Mariskával be! szelhessen. Nem kereste fel, mikor ez a cselédekre felügyelt, vagy a konyhában sürgölődött; nem beszélt neki a virágok történetéről, ha Mariska kis kertjét gondozta. Kerülte. Reggel egy csomó jogi könyvvel távozott és tanulri látszott. Szegény Mariska azt hitte, hogy az ő bácsikája csakugyan tanul, pedig annak legelső dolga volt 23