Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-05-22

bullát, a pillauatszülte kepéket, eszméket papírra vetettük. Bocsássad nie*; szíves olvasóm az ejtett híjáinkat, hisz az örökös fény. édes ürüm ittassá tett béliünket is ! Lasz- Samu. Az 18;,; -ik év eseményei Pápán. A pápai r. kath. plébánia évkönyvéből Plosser Ferencx után közli —yf— (Folytatás.) Az ujonczozás. Ezek utan nem sokara megkezdetett az ujonczozasi összeírás. A 19-ik évtől a 30-ig menni kellett volna mindenkinek. Augusztus 12-én és 13-an házról házra járt a küldöttség, melyhez minden felekezetbeli lelkésznek is csatlakozni kellett. Augusztus 13-an egyúttal a kiállítás és kesorozás is megkezdődött s mar 160 egyén Papáról és környékéről Komaromba szállhatott, midón a megszaporodott császári sereg előnyomulása kényszeritette Matéfíy biztost s Neuman (most l'jlaki) térparancsnokot, ki idevaló izraelita, augusztus 15-én nagy sietséggel tovább vonulni. Az 11jonczozasn.il kulonos dolgok is történtek. Néhány drótos t<>t kíváncsiságból a városházinál szedelgctt az ujonezokat szemlélni ki. inv.iu. Kp eg szséges alkatuk az ujonezszedök szemeibe ötlött, s mintha csak a szamot akarnák szaporítani nem pedig a belső érteket, őket is az ujonezok köze soroztak ily megjegyzéssel: «Gazember tótjai! I lurb.ui Hodzsa cs Stumak adtatok katonákat, adjatok hat a magyaroknak is !• Meg nevezetesebb is tortént. Voltak emberek, kik hazafiságból vagy ayervágyból a főpontoknál őrködvén, az utazókat elfogtak s őket bckisérgették. Kgy ilyen kemló S. Vásárhely korul őrködött. Tortcnt, hogy egy pozsonyi izraelita különféle ékszerekkel, horgony or.ikkal sat. utazva Vásár helyez kercsztul fiával utazó levelekkel ellátva. A nevezett kémlő ezeknek daczára elfogta és Pápára kísérte. Az ifjú izraelita ügyének igazságában bizvan Varga őrnagynak nagyon hetykén felelgetett, minek következménye volt az. őrnagy által arczulcsapatasa es atyjával együtt való clzaratasa. Ez nem vala eleg, az ifjú mig be is soroztatott, s mar Tcszércn az első állomáson vala, midőn a szabadon bocsatolt atya e szomorú liiit mcghatl.i. Kétségbeesésében nem tudta hova lorduljon, BÚg vigrc egy érző szívre akadt, ki neki közbenjáróul ajánlkozott. Es Artner József városi aljegyző volt. Ezzel az atya Tcszérrc 1 .indult s fiat csakugyan visszahozta , nem tudom az igazság belátásának — vagy aranyainak követkCZtébcn• C ? l'<<K> veilPlétol. Ezek megtol tente utan nem sokara szomorú hírekre es kilátásokra virradtunk. Mar augusztus iH-an lebete itt-ott hallani, hogy Görgey hadteste fegyverét lerakta volna, de oly nagy volt a bizalom a magyar seregek rettenthetlenségebea, hogy az egész puszta koholmánynak tartatnék, habar kétségen kívüli volt. hogy Győrben osztrák plakátok luidettek annak valodisag.it.— Augusztus 21-éa a hír valószínűbb lett; mert lefeg) .érzett huszárok cs honvedek érkezének számosan s Világosnál tortcnt Iefegyverzesoket hirdetek. A hangulat nyomasztóbb leve, noha mig nem hiányzottak törekvések a dolgot vagy elmagyarázni, vagy szépíteni. Augusztus végnapjaiban mar senki sem kételkedett Görgey lefegyvereztetéseröl s e kellemetlen hatást az által vettek sokan gyengitendönek, hogy Bem, s a többi hadvezérek — l'étervarad és Komarom rettenthetlenségeben helyezek reményöket. De nemsokára kitűnt, hogy Hem, Dembinszky, Kossuth, I'erczel a torok földre menekültek, s hogy Pétervá:ad mag.it megadta. > Sóvárogva tekinténk most mindnyájan Komaromra s annak utolsó emberig leendő védelmezésébe helyezők minden reményünket. Mindig igaz marad, hogy nem boldogtalan az, kinek reménye vagyon. A köznép nem tudom maga által gondolt, vagy mások által által közlött ama hírekkel kecsegteté magát, hogy 180 ezer torok s ugyanannyi szittya magyar fogja vitézségét a magyar függetlenségért próbaköre tenni ! — S eme hírek oly fontosaknak tetszenek, hogy a magyar zászlókat tornyainkról levenni elmulasztok, a magyar pénzt pedig forgalomban tartók, noha biztosnál biztosabb tudé>sitások hirdetek, hogy azokat kárpótlás nélkül elegetik. Azonban álmunkból ismét szomorú valóra ebredenk. Szeptember elsejének éjeién kocsikon érkezett két század gyalogság. Érkeztének hírére lihegve vétetett le a magyar zászló s helyébe tűzetett a császári, mintha e hirtelen változás lett volna csak képes varosunkat a kellemetlenségektől megóvni, pedig hasztalan, lehet az érzelmeket takargatni, de eltakarni soha sem! A császáriak ismerek igen jol varosunk érzelmeit, s azért büntetésül újra ezer akó bort, ezer gatyat és inget, 500 lepedőt, vánkost, szalmazsákot, bakkancsot s tudja Isten még mit követeltek. Az elöjáróság eleget (áradott a felmentésért vagy pedig tobb helyekkeli megosztásért, de az eredmény csak az. lett, hogy az aprólékosabbak elengedtettek, a tetemesebbek megkívántattak. Ezután minden szem Komarom felé volt irányozva, minden vágyak es remények ebben összpontosítva. S e remények teszik szeptember hónak történett Pápán , ha csak azt ki nem vesszük, hogy a zsandárok a Világos alol vagy mas helyekről eltávozott honvédeket oszszcszedegettek s a,, alkalmasakat a császáriak közé soroztak. Komarombol mindig ujabb és ujabb hírek érkeztek, leverők vagy emelök. Mar szeptember 2I-éa mint bizonyost hallok, hogy Komarom magát megadta, azonban a lür nem valósult. Végre október 2-án és 3-.Í11 kétségen tül leve általadat.isa; mert a hosszú sorban jövő menő honvédek nem csak beszeltek, de mutattak is a megtörtént egyez k e d est. Igy lett vege eme nagyszerű drámának, melynek lejátszása annyi pénzbe, erőbe, vérbe cs boldogság feláldozásába került, s melyből a nyeremény csak az, hogy l-sö lerencz. franczia királyijai elmondhatjuk: »Mindent vesztettük, csak a becsületet nein.» - - Azonban az igazan tragt* cus rész csak ezután jött ! (Vege következik.) Veszprémből. — május jo-nu. A hét legfőbb eseménye a szabadelv ii párt nagygyűlése vidi mult vasárnap • ,.korouá'-haii. A (erem zsúfolásig megtel' részint helybeli, részint vidéki polgárokkal. Szabó Imre egy óra hosszai" tartott beszédében mind a hánuii országos páil lény- es árnyoldalait kiemelte. A beszed koziels/.essel fogadtatott. Végül a szabadelvű párt jelöltjéül a köztiszteletben álló Kisovies József kauoiiok-plebáuust ajánlotta, kihez kolosváry József megyei főjegyző vezetése alatt nagy számú küldöttség ment öt a gyűlés termé'e hívandó. Kisovies a jelöltséget elfogadta, de kijelentette, hogy csak abban fogja a kormányt pártolni, a miben meggyőződésével össszeegyeztethetöiiek tartja. Május 18-áu városunk kivilágítással ünnepelte meg a fenséges trónörökös párnak hazánkba való érkezését. Az idö felette kedvezett. A püspöki palota erkélye, a főispáni lak transparente. Sinior János törvényszéki tanácsos lakásán az ünnepelt pár szépen kivilágított arczképei. a Szeutiiinay család-erkélye, a Tus/.kau- és kadelbuiger család ízléssel kivilágított ablakai, továbbá az iparos-kör helyisége és még több család ablakai a legjobb hatást tették a sétáló közönségre, mely korántsem volt oly számos, mint máskor, a minek nagyon lerinészetes oka az. hogy a városnak majdnem fele Hudapcstre rándult. Több zászlón feltűnt az a viszásság. hogy a nemzeti szilieket nem azon egymásutánban helyezik el. a melyben az egyedül helyes. Az igazi magyar nemzeti zászlón a piros szilinek kell legfelül, tehát a zászló kegyénél lenni, nem peilig a zöldnek a feher a középső, a zöld a legalsó. Tömérdek sok sásalónál megfordítva vwlt. Ilezerédj Viktor, megyénk tiszteletbeli fő- és valósáén* első aljegyzője a napokban v állott Bekássy Károly oroz. képviselő leáayával, Izabella kisasszonynyal jegyet. Alig van városunkban, de talán a megyében, a fiatalok közt valaki, a kinek jövőjébe/, oly aaép reményekéi fűznének, mint épen Hezeredj Viktoréhoz. Ailja Uten. hogy a kedvező helyzet a katal tiszt v iselö tetterejét lokozza. uemes amhitióját a megye érdekében még nemesebbre szűrje, kegy megyei közéletünknek idővel szilárd oszlopa lehessen. I sten éltesse öt.' A Megyei központi választmány május I l-keii tarlóit ülésében az IH8ií-ik évre érvényes 01 sz képv isi |o választók névsorának kiigazítására ezen küldöttségeket választotta meg. R 11 y i 11 g i v á I a s ztókerülel I. If|. kun t. yörgy elnök, Pichanl károly. Szarvasi Sámuel. Várady t.yula; II. Tóth kálmán, elnök. Wert beim Soma. Hácz Gyela, Mórica I. ajos. V e s z p r é m i választ ó k e r ii I e t I. veszprémi járás: Vogionics Antal Kínok. Kakát Mihály Vihle Mihály. Magyart Antal: II. Veszprém város: Spránszky Ferenc elnök, Soós l.ajos. Balogh károly. Wuida Adolf. X a s á z s a 11 y i v á I a s z t ó k erület I. felső: Csonka Ferencz. elnök, Gombás Lőrinc/,, Berky József, Bognár károly; II. alsó: Madár .Kínos elnök, A utal károly. Belley l.ajos. Bakó Imre. S o in I y o v ásárhelyi v á I a - z 1 ó k e r ii I e 1 I. alsó: Heed Jenő, Ihász l.ajos, l'ei'sails Sándor. Bohu Gyala; IK felső: Kemény Andor elnök, TóiU l.ajos I Vid ). kellcr Pál ( Oabiony ). Barcza Dániel ( Csögle ). Uged i választókerület I. Szekeres Mihály eluok. (Mali Géza, löinlher Adolf. Schneller Kajus; II. Ileiicz János, Taster Dezső, Kapácsj Antal. Saághy Gj ula. Z i 1 c z i válás /. 1 ó k c 1 klet I. Any os l.ászlo elnök, Hunkár Uez.su Andre Gyela, Friedrich Béla; II. Ányos Tivadar eluok, Iliin/. Tamás. Hegedűs Fa' és Uorvátk Klek tagokkal. Az. országos nöi ipai kiállítás veszprémi bizottsága mull bét'ön Teiclmcs Lajosáé elnöklete alall gyűlést tartott, melyen határozatba ment. hogy a bizottság Budapest, Szeged, Modor és tobb város példájára a városi kntóságboz folyamodni fog némi segélyén a kiállításra (elküldendő tárgyak elszállítási és elhelyezési költségeinek fedezésére. Hiszem, hogy a város nein fogja a bizottság kereset megtagadni, hisz a c/.cl kÖZÖS, mert városunk lesz a kiállHásoa képviselve. A helybeli első zenekar, melyről már t. szerkesztő 111 becses lapja jelezte, hogy külföldre utazik, e távozása előtti jövő szómbatoa máj. Sf-éa a ,.koroná"-baii mintegy búcsúzó zcneestcly I rendez. A magyar czigány zene mind inkább ke/.d a külföldön ismeretessé cs. mondjuk ki nyíltan, kedveltté lenni. Baerl éa igen helyeslem, ha városunk csigányai is próbát tesznek. Kgyröl megvagyok győződve, hogy bármerre mennek, mindenütt becsületet szereznek a magyar névnek, más meg. hogy mindenütt magyarok maradnak ők éa a honvágy előbb-utóbb visszahozza őket ahhoz a nemzethez, a melynek számára csak ők tudnak igazán muzsikálni, a mely nemzet egyedül és igazán képes őket megérteni. Xem tudom, közönségünk nem fog-e kicsinyes okokból részvétlenséget tanúsítani zeneestély ük iránt! Népkertünk is lesz. Mint hallom, tervben vau a Pipaszár-Sétány és a füredi út által háromszög alakban bezárt szántófoltleket megvásárolni, befásítaui és népkertté átalakítani. Az eszme szép. a kivitel sem lesz valami nagyon nehéz. Azok a szántóföldek lejtőn és vízmosásban levén sokszor szenvednek az ár által, tehát tulajdonosaik nem fognak azokhoz nagyon ragaszkodni. Más meg. hallom , a takarékpénztár hajlónak nyilatkozott a vételár előlegezésére részletes törlés fésre. Fsak nem csüggedni! Udvarias és figyelmes egész a s/.enitcleiiscgig volt valaki a szabadelvű párt minapi kö/gyülésén. Ugyaail egy fiatal ember a nagy hőség- és tolongásban felső kabátját a karján tartotta; a belső zsebből tárcsája, melyben 80 frt volt. kicsetl-e vagy kivétetett nem tudni; elveszelt. Másnap postán megkapja az illető károsult saját nevére a tárczát harinincz forint nélkül, kezdünk nagyváros lenni! Megyénk június 7-én tartja rendes évnegyede* közgyűlését, melyet megelőzőleg tegnap az állandó választmány ülést tartolt. A megyei pénztári hivatalnak 1880-ról vezetett közigazgatási, árva-éa gyámhatósági számadása bevételben 77117 ft CS **/ krt, kiadásban 7"»7I7 frt 7!F'

1(>1) krt. maradvány bau tehát \7'£\) fit 84" krt. E számadás I-ő napi a közszemlére kitétetik. Veszprém városa jövő hétfőn a kapásatok eladása agyébea rendkívüli közgyűlési fog tartani. Borger Karolina kiodedóvóné, mint hallom kicsinyeivel, kik igen szép számmal vannak valamelyik héten majálist rendez. l.écay Imre. liitrtii levél* B.'fured, május //. /SS/. Hányszor ittak az enyémnél avatottaké) tollak a természet ama mesés kincseiről, miket az itt, a magyar tenger partján, merre a sSem lát. iiiiuileiiütt pazarul felhalmozott. Hány fogékony kebel állott e ponton bonnit most széttekintek, a meghatottság és ihlrt néma áhítatával hordozva szemeit e bűbájos panorámán. A nagyszerű víztömeg sajátszerű színjátékával, a regényes tihanyi fok. a somogyi partok keklo homálya . oldalt a termékeny hegyoldalban szebbiiel szebb villák éa urilakok mindenfelé stylbeu. lépcsőzeteséé elhelyezve mint egy régi halalmas város s mint ebez a derült eg, a zöld lombok és hegyek, kellemes beosztással, valóban elragadó látványt nyújtanak Ott lenn a parton. BÖld lomboktól felig eltakarva, a világ egy ik elsőrangú lürdidiely e. felszerelve mindazon kényelemmel, mikcl a fold v agy onosai Csak k'oállhatnak, kikötőjében karesa yachtok hintálnak • a |iark árnyában csattog a fülmile. Kgy éh zaj nem hallatszik. Mintha a tél viharai es hidegje minden embeii eletet kioltottak volna. Csak itt ott tűnik fel egy munkás az utakat egyengetve, ueliol kouiivesek valamely mosolygó villa homlokzatai csinosítva. Füred ma olyan, mint a vőlegényét váró meiiyaszsaoay, de mire e sorok napvilágul latnak, a ,.kisfaludy " vigan szcldeli a locsogó habokat, a zenészek most néptelen karzatáról vidám induló hangjai -/állanak szerte Fii fogatok lepik el a szőlők közt kanyargó utakat, ajtók, redőnyök felnyílnak, pezsgő élet mindenütt. B. fiired lakodalmát tartja, a soáooa kezdetét leheveredni a puha fubc, cs elaludni, vagy a kaczer debardcuroknek imi forró szerelméről. A lany érdeklődni kezdett. 0 takarította Aladár szobáját, ki szándékozna előhagyta naplóját, melyben Mariska iránt forró szerelmcrol irt panaszos verseket, reggel nedvesen találta mindig asztalán azt a száraz ibolya csokrot, melyet ó adott bacsikajanak. — Szegény A'adar, meg sirt is ö miatta. Szánta, szánta . . . , szemrehányást tett magának, szerette volna a megtörtenteket meg nem torténttc tenni. De mar nem lehetett. * a * Egy napon Aladár asztalán töltött fegyvert talált. A naplóba csak kusza vonások voltak jegyezve. A lany alig volt képes elolvasni az ukom-bakomot; csak azt lattá, hogy Aladár halállal ícnyegetödzott, Mariska nem viszonozza érzelmeit. A lany szive megdobbant. Mily nemes sziv, mennyire szeret! Kirohant a kertbe, — szabad levegőre volt szüksége. Gyorsan haladt el kedves virágai mellett; BBOat nem nézte meg mint rendesen, hogy kinyilt-e már a fakadó rózsabimbó, csak elörehatolt. Aladárt kereste. Oh ha megtalálhatna, oh ha most beszelhetne vele ... ha most Önthet né ki a nemes lelkű ember előtt szivének keservét: mily boldog volna akkor . . . Felkereste az árnyas lugast, hol először beszelt Aladárra!, ki mar akkor szerelmet vallott neki. Eddig nem szerette, csak szánta. Kikaczagta, mert azt hitte, hogy Aladár csak tréfál. Most már nem nevetne rajta, most mar meghallgatna szereimes suttogását, mert most már bíznék benne. ... Oh cs miért ne bizhatnék? Hisz Ala lar egé zen megváltozott. Nem bóko! neki, atfjj vall neki most is sze;elmet, neu ócsárol mindenkit, mint azelőtt szokta, nem tartja magit félistennek stb. S ki idézte elő benne e változást ? S e kérdésre nem mert megfelelni, kezet szorította dobogó szivére. Es amint a puha fűben tova repült, megpillantotta Aladárt, ki mar várt a lányra. Tudta hogy ezen utolsó kísérlet eredményes lesz, s tudta, hogy a lány felfogja keresni. Hanyagul dőlt le a fűbe, és szorgalmasan olvasta Eötvös Karthauziajat. A lany megrezzent. Az ifjú feléje sictett es jelentős arczczal tekintett rea. — Mariska ! — Aladár! — Meg van velem elégedve ? — Meg kérdezheti í — Ugy hát most már mehetek. Beláthatja, hogy nekem kin az itt időzés, hol minden tárgy, minden hely örült eszmére emlékeztet, midőn meg hittem, reméltem, hogy kegyed szeretni fog. Ma mar kijózanodtam e balga alomból. Engedjen távozni, mert nem bírom tovább e kint elviselni. — Es nem mondta-e ugyan ezt azoknak, akiknek eddig udvarolt, akiket meghódított, akiknek szerelmet esküdött ? Nem mondta nekik ezt csupa mulatságból, csupa tréfából, csupa játékból ? Az 011 lelke csak kalandok után vágyott, s ha mar meg volt a kaland, nem gondolt többet a szenvedő leánynyak Nos tagadja, mondja, hogy nem igaz ?! — Nem tagadom. Igy volt. Nem is kérem, hogy szeressen, mert tudom, hogy hiába. De jegyezze meg, hogy ha szeretünk, nem gondolunk a jövővel, hanem a jelennek élünk. Akkor nem ábrándozunk, hanem élvezünk. Ha igazán lelkesülten szetetünk, akkor hűek vagyunk, s nem jut eszünkbe arra gondolni, hogy hiába ez nem lesz mindig igy. En megyek, de arra kérem kegyedet édes kicsikém, hogy ha szerelmes lesz, írja meg nekem, írja meg azt is, hogy kibe. Ez utolsó kérésem. Megtagadja? — Nem. Es ha mar szerelmes volnék ? fuldokla a lany. — Kibe ? — Azt nem mondhatom meg. — Kinek nem modhatja meg ? — Önnek. — S miért éppen nekem ? . . . Ah ha igaz volna a gondolat, amely most megrezgeté valómat. Ha én volnék az, akit szeretsz angyalom, ha ... . Tovább nem folytathatta, a leányka oda borult az ifjú keblére, s keservesen zoki gott. Jól esett neki, hogy kisírhatta magát, hogy lecsókolhatta a férfi arczárói a megbélyegző ütést, hogy kifejezhette előtte , hogy érte cl , hogy érte hal. Es Aladár is sirt, ö is szerelmet vallott, ö is türt, forró, elragadó boldogságról beszélt .... Boldog volt, czélját érte. A lány szereti, a lányt elvakította. Udvarló, csábító tehetsége nem hazudtolta meg magát. Cselfogasai nem mondtak csotörtökot. Az a lany, aki hidegen utasította vissza, aki kikaczagta, aki őrültnek nevezte, az a lány maga kereste öt fel, maga jött el hozzá, hogy kisírhassa keblen keservet, és hogy elmondhassa szerelmét. . . . Tehát czélját érte. — Szeretsz ? — Kérdé szenvedélytől elvakittatva a lány. — Imádlak ! válaszolt a férfi. Es a lany lehúzta kis gyémánt gyűrűjét, melyet meg anyjatol kapott, — a férfi egy kis karniol gyurüt adott cserébe, és eljegyezték egymást titokban .... * * * Mull az idő. Aladár elhagyta mar a kis falut, — azt állította, h igy ö vizsgázni akar. Azonban annyi bátorsága sem volt, hogy neki meit volna menni a vizsgalatnak. Nem merte olyan nagy faba vágni a fejszéK Az oreg roke>n pedig a legnagyobb reménykedéssel bocsátotta cl, s nem is nézte rossz szemmel, hogy udvarol unokájának. Nemcsoda, hisz nagyon jo falusi ember volt. Aladár kezdetben minden nap ket levelet itt Mariskának, utóbb csak egyet, majd minden másod, harmad, negyed napban küldött neki néhány sort. Végre egeszén felhagyott a levelezéssel. Nem volt ideje. A kóristanók es debardeurok egészen lebilincseltek, jo barátai örökösen lebilincseltek, jo barátai örökösen mulattattak, vagyonát elfecsérelte, szüleit sirba vitte. Ez. a szegény lany ott a magányban erről mit sem tudott. Vart, remeit... talán beteg... talán elutazott .... ezért nem válaszol leveleire .... Oh ha mégegyszer láthatná .... Es a jo öreg megértette a halványuló lany óhajtását cs felvitte a nagy varosba. Sokat kutattak, végre feltalálták a keresett vőlegényt, aki épen becsípett állapotban színésznők előtt dicsekedett falusi kalandjával. Maiiska majdnem kétségbeesett. De végre erött vett magán. Eeküzdte bánatát. — Erélyesen követelte Aladártól leveleit, emlékeit, amire ugyan sokáig kellett várnia, mert a kis gyémánt gyüiüt Aladár ur örökös pénzzavarában — zálogba tette. A jo öreg bácsinak kellett kiváltania. * o * Mariska fonnyadt, sorvadt. Elő halott volt, aki csak virágainak, Mandijának élt. Most mar nem a jövőről, hanem a múltról gondolkodott. A múltról, arról a múltról, melyben magát szeretve hitte. Es e nult volt vigasztalás a szomorú megszámlált napjaiban. Milyen súlyosan bűnhődött egy kis ütésért. Helle Icán.