Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-05-22

bullát, a pillauatszülte kepéket, eszméket papírra ve­tettük. Bocsássad nie*; szíves olvasóm az ejtett hí­jáinkat, hisz az örökös fény. édes ürüm ittassá tett béliünket is ! Lasz- Samu. Az 18;,; -ik év eseményei Pápán. A pápai r. kath. plébánia évkönyvéből Plosser Ferencx után közli —yf— (Folytatás.) Az ujonczozás. Ezek utan nem sokara megkezdetett az ujonczozasi összeírás. A 19-ik évtől a 30-ig menni kellett volna mindenkinek. Augusztus 12-én és 13-an házról házra járt a küldöttség, melyhez minden felekezetbeli lelkésznek is csatlakozni kellett. Augusztus 13-an egyúttal a kiállítás és kesorozás is megkezdődött s mar 160 egyén Pa­páról és környékéről Komaromba szállhatott, midón a megszaporodott császári sereg előnyo­mulása kényszeritette Matéfíy biztost s Neuman (most l'jlaki) térparancsnokot, ki idevaló izra­elita, augusztus 15-én nagy sietséggel tovább vonulni. Az 11jonczozasn.il kulonos dolgok is történ­tek. Néhány drótos t<>t kíváncsiságból a város­házinál szedelgctt az ujonezokat szemlélni ki­. inv.iu. Kp eg szséges alkatuk az ujonezszedök szemeibe ötlött, s mintha csak a szamot akarnák szaporítani nem pedig a belső érteket, őket is az ujonezok köze soroztak ily megjegyzéssel: «Gaz­ember tótjai! I lurb.ui Hodzsa cs Stumak ad­tatok katonákat, adjatok hat a magyaroknak is !• Meg nevezetesebb is tortént. Voltak embe­rek, kik hazafiságból vagy ayervágyból a főpon­toknál őrködvén, az utazókat elfogtak s őket bc­kisérgették. Kgy ilyen kemló S. Vásárhely ko­rul őrködött. Tortcnt, hogy egy pozsonyi izrae­lita különféle ékszerekkel, horgony or.ikkal sat. utazva Vásár helyez kercsztul fiával utazó leve­lekkel ellátva. A nevezett kémlő ezeknek da­czára elfogta és Pápára kísérte. Az ifjú izraelita ügyének igazságában bizvan Varga őrnagynak nagyon hetykén felelgetett, minek következmé­nye volt az. őrnagy által arczulcsapatasa es aty­jával együtt való clzaratasa. Ez nem vala eleg, az ifjú mig be is soroztatott, s mar Tcszércn az első állomáson vala, midőn a szabadon bocsatolt atya e szomorú liiit mcghatl.i. Kétségbeesésében nem tudta hova lorduljon, BÚg vigrc egy érző szívre akadt, ki neki közbenjáróul ajánlkozott. Es Artner József városi aljegyző volt. Ezzel az atya Tcszérrc 1 .indult s fiat csakugyan vissza­hozta , nem tudom az igazság belátásának — vagy aranyainak követkCZtébcn• C ? l'<<K> veilPlétol. Ezek megtol tente utan nem sokara szomorú hírekre es kilátásokra virradtunk. Mar augusztus iH-an lebete itt-ott hallani, hogy Görgey had­teste fegyverét lerakta volna, de oly nagy volt a bizalom a magyar seregek rettenthetlensége­bea, hogy az egész puszta koholmánynak tartat­nék, habar kétségen kívüli volt. hogy Győrben osztrák plakátok luidettek annak valodisag.it.— Augusztus 21-éa a hír valószínűbb lett; mert le­feg) .érzett huszárok cs honvedek érkezének szá­mosan s Világosnál tortcnt Iefegyverzesoket hir­detek. A hangulat nyomasztóbb leve, noha mig nem hiányzottak törekvések a dolgot vagy el­magyarázni, vagy szépíteni. Augusztus végnapjaiban mar senki sem ké­telkedett Görgey lefegyvereztetéseröl s e kelle­metlen hatást az által vettek sokan gyengiten­dönek, hogy Bem, s a többi hadvezérek — l'étervarad és Komarom rettenthetlenségeben he­lyezek reményöket. De nemsokára kitűnt, hogy Hem, Dembinszky, Kossuth, I'erczel a torok földre menekültek, s hogy Pétervá:ad mag.it megadta. > Sóvárogva tekinténk most mindnyájan Komaromra s annak utolsó emberig leendő védelmezésébe helyezők minden reményünket. Mindig igaz ma­rad, hogy nem boldogtalan az, kinek reménye vagyon. A köznép nem tudom maga által gon­dolt, vagy mások által által közlött ama hírek­kel kecsegteté magát, hogy 180 ezer torok s ugyanannyi szittya magyar fogja vitézségét a magyar függetlenségért próbaköre tenni ! — S eme hírek oly fontosaknak tetszenek, hogy a ma­gyar zászlókat tornyainkról levenni elmulasztok, a magyar pénzt pedig forgalomban tartók, noha biztosnál biztosabb tudé>sitások hirdetek, hogy azokat kárpótlás nélkül elegetik. Azonban álmunkból ismét szomorú valóra ebredenk. Szeptember elsejének éjeién kocsikon érkezett két század gyalogság. Érkeztének hí­rére lihegve vétetett le a magyar zászló s he­lyébe tűzetett a császári, mintha e hirtelen vál­tozás lett volna csak képes varosunkat a kelle­metlenségektől megóvni, pedig hasztalan, lehet az érzelmeket takargatni, de eltakarni soha sem! A császáriak ismerek igen jol varosunk érzelmeit, s azért büntetésül újra ezer akó bort, ezer ga­tyat és inget, 500 lepedőt, vánkost, szalmazsá­kot, bakkancsot s tudja Isten még mit követel­tek. Az elöjáróság eleget (áradott a felmentésért vagy pedig tobb helyekkeli megosztásért, de az eredmény csak az. lett, hogy az aprólékosabbak elengedtettek, a tetemesebbek megkívántattak. Ezután minden szem Komarom felé volt irányozva, minden vágyak es remények ebben összpontosítva. S e remények teszik szeptember hónak történett Pápán , ha csak azt ki nem vesszük, hogy a zsandárok a Világos alol vagy mas helyekről eltávozott honvédeket osz­szcszedegettek s a,, alkalmasakat a császáriak közé soroztak. Komarombol mindig ujabb és ujabb hírek érkeztek, leverők vagy emelök. Mar szeptember 2I-éa mint bizonyost hallok, hogy Komarom ma­gát megadta, azonban a lür nem valósult. Végre október 2-án és 3-.Í11 kétségen tül leve általadat.isa; mert a hosszú sorban jövő menő honvédek nem csak beszeltek, de mutattak is a megtörtént egyez k e d est. Igy lett vege eme nagyszerű drámának, melynek lejátszása annyi pénzbe, erőbe, vérbe cs boldogság feláldozásába került, s melyből a nye­remény csak az, hogy l-sö lerencz. franczia ki­rályijai elmondhatjuk: »Mindent vesztettük, csak a becsületet nein.» - - Azonban az igazan tragt* cus rész csak ezután jött ! (Vege következik.) Veszprémből. — május jo-nu. A hét legfőbb eseménye a szabadelv ii párt nagy­gyűlése vidi mult vasárnap • ,.korouá­'-haii. A (erem zsúfolásig megtel' részint helybeli, részint vidéki pol­gárokkal. Szabó Imre egy óra hosszai" tartott beszé­dében mind a hánuii országos páil lény- es árnyol­dalait kiemelte. A beszed koziels/.essel fogadtatott. Végül a szabadelvű párt jelöltjéül a köztiszteletben álló Kisovies József kauoiiok-plebáuust ajánlotta, ki­hez kolosváry József megyei főjegyző vezetése alatt nagy számú küldöttség ment öt a gyűlés termé'e hívandó. Kisovies a jelöltséget elfogadta, de kijelen­tette, hogy csak abban fogja a kormányt pártolni, a miben meggyőződésével össszeegyeztethetöiiek tartja. Május 18-áu városunk kivilágítással ünnepelte meg a fenséges trónörökös párnak hazánkba való ér­kezését. Az idö felette kedvezett. A püspöki palota erkélye, a főispáni lak transparente. Sinior János tör­vényszéki tanácsos lakásán az ünnepelt pár szépen kivilágított arczképei. a Szeutiiinay család-erkélye, a Tus/.kau- és kadelbuiger család ízléssel kivilágított ablakai, továbbá az iparos-kör helyisége és még több család ablakai a legjobb hatást tették a sétáló közön­ségre, mely korántsem volt oly számos, mint máskor, a minek nagyon lerinészetes oka az. hogy a város­nak majdnem fele Hudapcstre rándult. Több zászlón feltűnt az a viszásság. hogy a nemzeti szilieket nem azon egymásutánban helyezik el. a melyben az egye­dül helyes. Az igazi magyar nemzeti zászlón a piros szilinek kell legfelül, tehát a zászló kegyénél lenni, nem peilig a zöldnek a feher a középső, a zöld a legalsó. Tömérdek sok sásalónál megfordítva vwlt. Ilezerédj Viktor, megyénk tiszteletbeli fő- és valósáén* első aljegyzője a napokban v állott Bekássy Károly oroz. képviselő leáayával, Izabella kisasszony­nyal jegyet. Alig van városunkban, de talán a me­gyében, a fiatalok közt valaki, a kinek jövőjébe/, oly aaép reményekéi fűznének, mint épen Hezeredj Viktoréhoz. Ailja Uten. hogy a kedvező helyzet a katal tiszt v iselö tetterejét lokozza. uemes amhitióját a megye érdekében még nemesebbre szűrje, kegy megyei közéletünknek idővel szilárd oszlopa lehessen. I sten éltesse öt.' A Megyei központi választmány május I l-keii tarlóit ülésében az IH8ií-ik évre érvényes 01 sz kép­v isi |o választók névsorának kiigazítására ezen kül­döttségeket választotta meg. R 11 y i 11 g i v á I a s z­tókerülel I. If|. kun t. yörgy elnök, Pichanl ká­roly. Szarvasi Sámuel. Várady t.yula; II. Tóth kál­mán, elnök. Wert beim Soma. Hácz Gyela, Mórica I. ajos. V e s z p r é m i választ ó k e r ii I e t I. vesz­prémi járás: Vogionics Antal Kínok. Kakát Mihály Vihle Mihály. Magyart Antal: II. Veszprém város: Spránszky Ferenc elnök, Soós l.ajos. Balogh károly. Wuida Adolf. X a s á z s a 11 y i v á I a s z t ó k e­rület I. felső: Csonka Ferencz. elnök, Gombás Lő­rinc/,, Berky József, Bognár károly; II. alsó: Madár .Kínos elnök, A utal károly. Belley l.ajos. Bakó Imre. S o in I y o v ásárhelyi v á I a - z 1 ó k e r ii I e 1 I. alsó: Heed Jenő, Ihász l.ajos, l'ei'sails Sándor. Bohu Gyala; IK felső: Kemény Andor elnök, TóiU l.ajos I Vid ). kellcr Pál ( Oabiony ). Barcza Dániel ( Csögle ). Uged i választókerület I. Szekeres Mihály eluok. (Mali Géza, löinlher Adolf. Schneller Kajus; II. Ileiicz János, Taster Dezső, Kapácsj Antal. Saá­ghy Gj ula. Z i 1 c z i válás /. 1 ó k c 1 klet I. Any os l.ászlo elnök, Hunkár Uez.su Andre Gyela, Friedrich Béla; II. Ányos Tivadar eluok, Iliin/. Tamás. He­gedűs Fa' és Uorvátk Klek tagokkal. Az. országos nöi ipai kiállítás veszprémi bizott­sága mull bét'ön Teiclmcs Lajosáé elnöklete alall gyűlést tartott, melyen határozatba ment. hogy a bi­zottság Budapest, Szeged, Modor és tobb város pél­dájára a városi kntóságboz folyamodni fog némi se­gélyén a kiállításra (elküldendő tárgyak elszállítási és elhelyezési költségeinek fedezésére. Hiszem, hogy a város nein fogja a bizottság kereset megtagadni, hisz a c/.cl kÖZÖS, mert városunk lesz a kiállHásoa képviselve. A helybeli első zenekar, melyről már t. szer­kesztő 111 becses lapja jelezte, hogy külföldre utazik, e távozása előtti jövő szómbatoa máj. Sf-éa a ,.ko­roná"-baii mintegy búcsúzó zcneestcly I rendez. A magyar czigány zene mind inkább ke/.d a külföldön ismeretessé cs. mondjuk ki nyíltan, kedveltté lenni. Baerl éa igen helyeslem, ha városunk csigányai is próbát tesznek. Kgyröl megvagyok győződve, hogy bármerre mennek, mindenütt becsületet szereznek a magyar névnek, más meg. hogy mindenütt magyarok maradnak ők éa a honvágy előbb-utóbb visszahozza őket ahhoz a nemzethez, a melynek számára csak ők tudnak igazán muzsikálni, a mely nemzet egyedül és igazán képes őket megérteni. Xem tudom, közön­ségünk nem fog-e kicsinyes okokból részvétlenséget tanúsítani zeneestély ük iránt! Népkertünk is lesz. Mint hallom, tervben vau a Pipaszár-Sétány és a füredi út által háromszög alak­ban bezárt szántófoltleket megvásárolni, befásítaui és népkertté átalakítani. Az eszme szép. a kivitel sem lesz valami nagyon nehéz. Azok a szántóföldek lej­tőn és vízmosásban levén sokszor szenvednek az ár által, tehát tulajdonosaik nem fognak azokhoz nagyon ragaszkodni. Más meg. hallom , a takarékpénztár hajlónak nyilatkozott a vételár előlegezésére részletes törlés fésre. Fsak nem csüggedni! Udvarias és figyelmes egész a s/.enitcleiiscgig volt valaki a szabadelvű párt minapi kö/gyülésén. Ugyaail egy fiatal ember a nagy hőség- és tolongás­ban felső kabátját a karján tartotta; a belső zsebből tárcsája, melyben 80 frt volt. kicsetl-e vagy kivéte­tett nem tudni; elveszelt. Másnap postán megkapja az illető károsult saját nevére a tárczát harinincz forint nélkül, kezdünk nagyváros lenni! Megyénk június 7-én tartja rendes évnegyede* közgyűlését, melyet megelőzőleg tegnap az állandó választmány ülést tartolt. A megyei pénztári hivatal­nak 1880-ról vezetett közigazgatási, árva-éa gyám­hatósági számadása bevételben 77117 ft CS **/ krt, kiadásban 7"»7I7 frt 7!F' 1(>1) krt. maradvány bau tehát \7'£\) fit 84" krt. E számadás I-ő napi a közszem­lére kitétetik. Veszprém városa jövő hétfőn a kapásatok ela­dása agyébea rendkívüli közgyűlési fog tartani. Borger Karolina kiodedóvóné, mint hallom ki­csinyeivel, kik igen szép számmal vannak valamelyik héten majálist rendez. l.écay Imre. liitrtii levél* B.'fured, május //. /SS/. Hányszor ittak az enyémnél avatottaké) tollak a természet ama mesés kincseiről, miket az itt, a magyar tenger partján, merre a sSem lát. iiiiuileiiütt pazarul felhalmozott. Hány fogékony kebel állott e ponton bonnit most széttekintek, a meghatottság és ihlrt néma áhítatával hordozva szemeit e bűbájos panorámán. A nagyszerű víztömeg sajátszerű szín­játékával, a regényes tihanyi fok. a somogyi partok keklo homálya . oldalt a termékeny hegyoldalban szebbiiel szebb villák éa urilakok mindenfelé stylbeu. lépcsőzeteséé elhelyezve mint egy régi halalmas vá­ros s mint ebez a derült eg, a zöld lombok és hegyek, kellemes beosztással, valóban elragadó látványt nyúj­tanak Ott lenn a parton. BÖld lomboktól felig elta­karva, a világ egy ik elsőrangú lürdidiely e. felszerelve mindazon kényelemmel, mikcl a fold v agy onosai Csak k'oállhatnak, kikötőjében karesa yachtok hintálnak • a |iark árnyában csattog a fülmile. Kgy éh zaj nem hallatszik. Mintha a tél viharai es hidegje minden embeii eletet kioltottak volna. Csak itt ott tűnik fel egy munkás az utakat egyengetve, ueliol kouiivesek valamely mosolygó villa homlokzatai csinosítva. Füred ma olyan, mint a vőlegényét váró meiiyasz­saoay, de mire e sorok napvilágul latnak, a ,.kisfaludy " vigan szcldeli a locsogó habokat, a zenészek most néptelen karzatáról vidám induló hangjai -/állanak szerte Fii fogatok lepik el a szőlők közt kanyargó utakat, ajtók, redőnyök felnyílnak, pezsgő élet min­denütt. B. fiired lakodalmát tartja, a soáooa kezdetét leheveredni a puha fubc, cs elaludni, vagy a ka­czer debardcuroknek imi forró szerelméről. A lany érdeklődni kezdett. 0 takarította Aladár szobáját, ki szándé­kozna előhagyta naplóját, melyben Mariska iránt forró szerelmcrol irt panaszos verseket, reggel nedvesen találta mindig asztalán azt a száraz ibolya csokrot, melyet ó adott bacsikajanak. — Szegény A'adar, meg sirt is ö miatta. Szánta, szánta . . . , szemrehányást tett magának, sze­rette volna a megtörtenteket meg nem torténttc tenni. De mar nem lehetett. * a * Egy napon Aladár asztalán töltött fegy­vert talált. A naplóba csak kusza vonások voltak je­gyezve. A lany alig volt képes elolvasni az ukom-bakomot; csak azt lattá, hogy Aladár ha­lállal ícnyegetödzott, Mariska nem viszonozza ér­zelmeit. A lany szive megdobbant. Mily nemes sziv, mennyire szeret! Kirohant a kertbe, — szabad levegőre volt szüksége. Gyorsan haladt el kedves virágai mellett; BBOat nem nézte meg mint rendesen, hogy kinyilt-e már a fakadó rózsabimbó, csak elörehatolt. Aladárt kereste. Oh ha megtalálhatna, oh ha most beszelhetne vele ... ha most Önthet né ki a nemes lelkű ember előtt szivének keservét: mily boldog volna akkor . . . Felkereste az árnyas lugast, hol először be­szelt Aladárra!, ki mar akkor szerelmet vallott neki. Eddig nem szerette, csak szánta. Kika­czagta, mert azt hitte, hogy Aladár csak tréfál. Most már nem nevetne rajta, most mar meghall­gatna szereimes suttogását, mert most már bíz­nék benne. ... Oh cs miért ne bizhatnék? Hisz Ala lar egé zen megváltozott. Nem bóko! neki, atfjj vall neki most is sze;elmet, neu ócsárol mindenkit, mint azelőtt szokta, nem tartja ma­git félistennek stb. S ki idézte elő benne e vál­tozást ? S e kérdésre nem mert megfelelni, kezet szorította dobogó szivére. Es amint a puha fűben tova repült, meg­pillantotta Aladárt, ki mar várt a lányra. Tudta hogy ezen utolsó kísérlet eredményes lesz, s tudta, hogy a lány felfogja keresni. Hanyagul dőlt le a fűbe, és szorgalmasan olvasta Eötvös Karthauziajat. A lany megrezzent. Az ifjú feléje sictett es jelentős arczczal te­kintett rea. — Mariska ! — Aladár! — Meg van velem elégedve ? — Meg kérdezheti í — Ugy hát most már mehetek. Beláthatja, hogy nekem kin az itt időzés, hol minden tárgy, minden hely örült eszmére emlékeztet, midőn meg hittem, reméltem, hogy kegyed szeretni fog. Ma mar kijózanodtam e balga alomból. Enged­jen távozni, mert nem bírom tovább e kint el­viselni. — Es nem mondta-e ugyan ezt azoknak, akiknek eddig udvarolt, akiket meghódított, akik­nek szerelmet esküdött ? Nem mondta nekik ezt csupa mulatságból, csupa tréfából, csupa játék­ból ? Az 011 lelke csak kalandok után vágyott, s ha mar meg volt a kaland, nem gondolt töb­bet a szenvedő leánynyak Nos tagadja, mondja, hogy nem igaz ?! — Nem tagadom. Igy volt. Nem is kérem, hogy szeressen, mert tudom, hogy hiába. De je­gyezze meg, hogy ha szeretünk, nem gondolunk a jövővel, hanem a jelennek élünk. Akkor nem ábrándozunk, hanem élvezünk. Ha igazán lelke­sülten szetetünk, akkor hűek vagyunk, s nem jut eszünkbe arra gondolni, hogy hiába ez nem lesz mindig igy. En megyek, de arra kérem kegye­det édes kicsikém, hogy ha szerelmes lesz, írja meg nekem, írja meg azt is, hogy kibe. Ez utolsó kérésem. Megtagadja? — Nem. Es ha mar szerelmes volnék ? fuldokla a lany. — Kibe ? — Azt nem mondhatom meg. — Kinek nem modhatja meg ? — Önnek. — S miért éppen nekem ? . . . Ah ha igaz volna a gondolat, amely most megrezgeté való­mat. Ha én volnék az, akit szeretsz angyalom, ha ... . Tovább nem folytathatta, a leányka oda borult az ifjú keblére, s keservesen zoki gott. Jól esett neki, hogy kisírhatta magát, hogy lecsó­kolhatta a férfi arczárói a megbélyegző ütést, hogy kifejezhette előtte , hogy érte cl , hogy érte hal. Es Aladár is sirt, ö is szerelmet vallott, ö is türt, forró, elragadó boldogságról beszélt .... Boldog volt, czélját érte. A lány szereti, a lányt elvakította. Udvarló, csábító tehetsége nem hazudtolta meg magát. Cselfogasai nem mondtak csotörtökot. Az a lany, aki hidegen utasította vissza, aki kikaczagta, aki őrültnek nevezte, az a lány maga kereste öt fel, maga jött el hozzá, hogy kisírhassa keblen keservet, és hogy el­mondhassa szerelmét. . . . Tehát czélját érte. — Szeretsz ? — Kérdé szenvedélytől elva­kittatva a lány. — Imádlak ! válaszolt a férfi. Es a lany lehúzta kis gyémánt gyűrűjét, melyet meg anyjatol kapott, — a férfi egy kis karniol gyurüt adott cserébe, és eljegyezték egy­mást titokban .... * * * Mull az idő. Aladár elhagyta mar a kis falut, — azt ál­lította, h igy ö vizsgázni akar. Azonban annyi bátorsága sem volt, hogy neki meit volna menni a vizsgalatnak. Nem merte olyan nagy faba vágni a fejszéK Az oreg roke>n pedig a legnagyobb re­ménykedéssel bocsátotta cl, s nem is nézte rossz szemmel, hogy udvarol unokájának. Nemcsoda, hisz nagyon jo falusi ember volt. Aladár kezdetben minden nap ket levelet itt Mariskának, utóbb csak egyet, majd minden másod, harmad, negyed napban küldött neki né­hány sort. Végre egeszén felhagyott a levelezés­sel. Nem volt ideje. A kóristanók es debardeu­rok egészen lebilincseltek, jo barátai örökösen lebilincseltek, jo barátai örökösen mulattattak, vagyonát elfecsérelte, szüleit sirba vitte. Ez. a szegény lany ott a magányban erről mit sem tudott. Vart, remeit... talán beteg... talán elutazott .... ezért nem válaszol levele­ire .... Oh ha mégegyszer láthatná .... Es a jo öreg megértette a halványuló lany óhajtását cs felvitte a nagy varosba. Sokat ku­tattak, végre feltalálták a keresett vőlegényt, aki épen becsípett állapotban színésznők előtt dicsekedett falusi kalandjával. Maiiska majdnem kétségbeesett. De végre erött vett magán. Eeküzdte bá­natát. — Erélyesen követelte Aladártól leveleit, emlékeit, amire ugyan sokáig kellett várnia, mert a kis gyémánt gyüiüt Aladár ur örökös pénzza­varában — zálogba tette. A jo öreg bácsinak kellett kiváltania. * o * Mariska fonnyadt, sorvadt. Elő halott volt, aki csak virágainak, Man­dijának élt. Most mar nem a jövőről, hanem a múltról gondolkodott. A múltról, arról a múlt­ról, melyben magát szeretve hitte. Es e nult volt vigasztalás a szomorú meg­számlált napjaiban. Milyen súlyosan bűnhődött egy kis ütésért. Helle Icán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom