Pápai Lapok. 6. évfolyam, 1879
1879-12-14
VI. évfolyam. 50. szám Pápa, 1879. dec. 14. Vegyes tartalmú hetilap. Pápa >'áx-os Iialósásánalc, a pái>ai jótélvony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, öiilcéii y les tazoltóegyletelcneli, a lcei»tészeti- ós általános ipartársulatolcnalc liivatalos Közlönye. Laptuiajdouos szerkesztő Dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő Horváth LaJ0S. Prf/;a. 1819. dec. U-én. Csalás a magyar borokkal. (érászaink, akik nagy költséggel ós fáradtsággal ^termelik a szöllö életadó és kcdvderilö nedvéi, J- alig szabadullak kissé azon nyomóit hangulattól, 1 hogy a sok költség meglovése ulán is semmi kereslet sem fordult boraik felé, midőn végre mégis szép kilátás nyílott pincéik megtircsedésére: akkor estek igazán a földre, a mint hamislelkii nyerészkedők csalása megingatván a külföld bizalmai, újra megfosztotta őket legszebb reményeiktől. A legújabb időben, midőn Francia ország termése csak magának elegendő, midőn Németország a kedvezőtlen termések miatt kivinni nem képes: Svájc fordult felénk bizalommal, melynek szöllőhegyei a közelebbi években szintén megimisilák a gazdák reményeit. Svájc főleg Bánátból szállilalolt magának nagy mennyiségű bort. Midőn lehal már a pincéinkben levő aranyhegyeink felé lelkesedve néztünk, hogy majd a beállott forgalommal boraink illő ár mellett elfogynak: egyszerre bekövetkezik, mint villámcsapás, ama hir, hogy lelketlen nyerészkedők megrontották a bizalmat, sőt Svájc polgárai ingerülten dolgoznak boraink ellen. Bernből irják, hogy a halóság Langenlhalban 10 hordó magyar bort öntetett ki, melyek Budapestről Oppenheim céglől szállillallak, mivel hogy fuchsinnal voltak hamisan föslvc. Zürichből hozza az iíjság-, hogy a halóság Mühlslegnél II piéce magyar vörösbort (egy piéce körülbelül 200 liter), léhát mintegy 2200 litert a Limmal folyóba öntetett: Burgdorfban egy kereskedő gyanuja már fölébredvén, a hozzá Pécsről, Engel János és fia nevezetű cégtől küldölt borokat megvizsgáltatván, kiderült, hogy ezek is fuchsinnal voltak festve. A Thtirgaui újság élesen kikel, a v magyar méregkeverés" felirat alatt ezen üzelmek ellen, midőn, úgymond az ily rosz, egészségre nagyon veszedelmes borgyártmányok leszorítják a piacról a tiszta valódi borokat és ez által a fekvő föld értékét, is leszállítják, mert ezen leszállított borok lilére (vasúti szállítás, vámköltségekkel együtt) 30 centimért, körülbelül 13 kajcárérl árullatik; és az igy gyárloll ..borokból — i'olylnija a mondott lap—küldetett az összes szállítmánynak %-da mig valódi elfogadható bor Cbak '/..-da. Szomorú dolog és fájdalmas, hogy néhány lelkiismeretlen csaló miatt az egész országnak kell pirulnia és szégyenkedve nem meri borait a világpiacra vinni. Igaz, hogy kormányunk kijelenté a képviselő háznak, hogy a tettesek megbüntetésében inkább lúlszigoru, mint elnéző leend, hanem a közvéleménynek is föl kell zúdulnia az ily embertelen csalás ellen. Még hozzá, ugyan kigondolt vo'na széles e Magyarországon oly lelkiesméretlcn emberekre, a kik a bort fuchsinnal föslik, midőn ezen anyag, egészségellenes tulajdonai miatt, az egész osztrák-magyar birodalomban el van tiltva. Talán azt hiszik az illető telhetetlen nyervágyók, hogy a fuchsinnak borban használata csak ide benn van megtiltva, és a lilalom nem tartozik a külföldre szállítod s gyártolt borokra? Valóban megérdemlik a nagyon súlyos büntetést. De a svájci kereskedők is okosan tették volna, ha megbízhatóbb , komoly magyar borkereskedőkhöz fordultak volna, a kiktől mindeneseire drágább, de valódi és jó nemes italt kaplak volna. Nincs nagyobb földesúri és kisebb birtokosi pince, mely több évi borral ne rendelkeznék, a honnan lehelne nem a kis Svájcot, hanem három akkora államot is egészen ellátni nemes borral. Nagyon jó lenne jövőre, hogy ily bolrány löbbé elő ne jöhessen ha a határváinoknál ne csak a vám szedetnék be, hanem a szállítóit bor is vizsgáltatnék és ízleltetnék meg, és ezután elhitetnék hivatalos bélyeggel. Szöllösi Káról. A jótékony nőegylet köréből. A „Magyar Vidék" helyi lap 1879. december 10-én megjelent számában a vidéki és liclyi hirek között két közleményben cineltetik vád a pápai nőegylet ellen. Ha bár azok elolt, kik a nőegylet iránt nem néhány hét óta érdeklődnek, hanem annak működését régebb idő óla figyelemmel kisérik, nincs szükség az érintett ügyekben felvilágosításra: mégis. hogy minden gyanúsításnak eleje vetessék, néhány szóval kötelességemnek tartom a vádakat valódi értékökre leszállítani. Az egyik vád az, miért teszi az egylet közzé hivatalos közleményeit a „Pápai Lapokban ?•' Egyszerűen azért, mivel e lapok a p á p a ijótékon y n ö e g y 1 e í h i v a t a Io s közi önyeiil fogadtattak el a nőegylet állal akkor, midőn a „Magyar Vidékről" még senki sem álmodott, hehesebbnek tartván az egylet nyilvános nyugtázásainak felvételére egy helyi lapot felkérni, mint azok nyilvánosságra hozataláért valamelyik budapesti laphoz folyamodni. A „Pápai Lapok" a nőegylet közleményeit mindig a legszívesebben felvették, annak vállalatait készséggel támogatták, az egylet kisebbítésére sohasem törekedtek: nincs tehát oka a nőegyletnek azon lapot, mely az ő érdekét lel év (ized óta szolgálja, oda hagyni azért, hogy új lapban adja ki hivatalos közleményeit, melyről nem állithatja senki, hogy a nőegylet iránt legkevesebb jó indulattal viseltetnék. A hivatalos közleményekben végre is csak az a czél, hogy valamely meghatározott lapban, közzé tetessenek, melyben a kit érdekel azokat felkereshesse. Ha. c tekintetben egyes egyleti tag után indulna valaki, annak bizonnyal sok lapot hoznának javaslatba. — Megbocsát nekem a „Magyar Vidék 1 ' egy nőegyleti tagja, ha egyszersmind tisztelettel kijelentem, hogy a nőegylet czéljátépen nem fogta fel. Ezt bizonyítja azon nyilatkozata, hogy szerinte „a nőegylet nem egyes lap, hanem tagjai kedvéért létesült", bocsánatot kérek, de egyikért sem létesüli, hanem létesült valami sokkal magasabb czélért, a melyet minden esetre nehezen ért meg az, a ki nőegyleti tagságát attól teszi függővé, hogy az egylet közleményei melyik lapban jelennek meg. Mivel azon közlemény mit felébb helyreigazítani megkisérlettcm, leves felfogáson alapszik, nem szóltam volna reá semmit, ha azzal kapcsolatban a második közlemény határozott rosz akaratot és kisebbítést nem foglalna magában a nőegylet iránt. Valamint Budapest városát azért, hogy benne népkonyhái dacára több száz öngyilkos végzi ki magái, nem (eheti senki felelőssé, úgy a városunkban felmerült egy öngyilkossági eset okozójául sem lehet a nőegyletét feltüntetni csupán azért, hogy a szegények segélyezésére nézve nem a. népkonyhát taríja. egyedül üdvezitőnek, hanem más segélyezési módot elébe tesz annak. Nem illik okos emberek előtt ily argumentumokhoz folyamodni, hiszen számokkal lehetne kimutatni, hogy a hol népkonyhák vannak, ott nagyobb az öngyilkosok száma; s nem is komoly emberhez illő dolog egy szerencsétlen ember kétségbe esett, talán őrült lépéséből vádat kovácsolni épen a jótékony nőegylet ellen. Korán sem akarok c pár sorommal bárki ellen is polémiát folytatni, csak az ügy érdeme és a nőegylet iránti érdekeltség indított a felszólalásra. Ez indít, egyszersmind arra is, hogy a. „Magyar Vidék" x. y. z. stb. urait, kik ujabban a nőegylettel szívesek foglalkozni, felkérjem, hogy ne igyekezzenek el9 JJGYVÉDJELÖLT BARÁTOMNAK. (N. J-nek.) j ]4 ogy egy verset hozzád most cl ne kövessek, V Arról szó se légyen; Mert a mit cselekszem, meg akartam én azt | Cselekedni régen. Dalt adott az isten, de nem is adott mást; Hát mit (ennék véle? A kiket szeretek, azok érzetéért Ezt adom cserébe. De különben is te szörnyen érdemes vagy A szép dudaszóra; No, incg is kapod most, a jóságos isten Sein fog tenni róla; Meri bántana mindig, hog3' annak a dalból llésze ki ne jusson, A kire — ha volna — reá merném bízni A mennybéli jussom. Voltál gyalogszinész; hátadat dicsőség Zivatarja mosta. Szép, regényes élet. No, de én meg voltam Kálomista kosta.. Ne kicsinyeld szivem: férfimódra tud már Gyűlölni, szeretni; Nem egy könnyen gyúl meg, de ha egyszer meggyúlt, Nem oltja ki semmi. Ámde nem beszélem a mult dicsőséget, Legyen másnak gondja; Mert hogy mibelölünk liircs ember nem lesz, Azt senki ne mondja! Mit beszélek?... Nem lesz?... Azok vagyunk régen; Ne higyje a dőre; De tartsuk titokban; ez az irigy világ Jíe tudjon felőle. Majd mikor megunjuk a sok dicsőséget, (Es ez igy lesz nálunk,) Egy dicső reggelen fölszedjük sátorfánk S szépen odább állunk; Megyünk messze, messze. Útszéli csárdákba Pihenni betérünk; Mig üres zsebekkel, de vidám kedéllyel Egy jó helyre érünk. Ott tanyát csapunk majd. Kiírjuk ajtónkra: Ez és ez „meg társa." Hét országra szóló dolgot müvelünk mi. Akárki meglássa. A kinek nem tetszik, ám vessen magára S nc higyje beszédein: Nem leszen mihozzánk fogható fiskális Három vármegyében. Nem leszen mihozzánk fogható fiskális Az ("gesz világon; Mert a ki te benned kétkedni merészel, Eu menten levágom. S hogy törik majd egymást! Az ajtónk kilincsét Egy a másnak adja, Es fizet mindegyik, se szólva se kérdve, Apraja és nagyja. « Jól menvén a dolgunk, bajszunk kipödörjük, Úri módra élünk; Lesz mindenünk — s kinek szépeket mondhassunk, Szép fehér cselédünk. Boldog szerelemnek vidám csengő bongó Lakzi lesz a vége: Két szép fehér cseléd lesz a két fiskális Két szép felesége. Most lesz még csak élet! Házunk végiben kert Es zöld lúgos benne; Végzett munka után oda ki az ember Ugyan mért ne menne? A két asszony ott majd elfecseg, mint szokott Már az asszony fajta; Mi pedig, nagy bölcsen sziva. tajtpipáukat, Csak mosolygunk rajla. Előttünk üvegek Csak mosolygunk rajta . Állnak ékes sorban, Bor és savanyú viz, mely mincl kevesebb Annál, jobb a borban; S mivel a lustaság minket le akkor sem, Soha sem fülelhet: Kifáradt karunk majd piros borral habzó Poharat emelget. Ha ürül a kancsó, (ele hozzák újra, A pince nem enged — Jaj, de nem beszélek; látom, épen inosí kell Exequálni menned. Menj, szegény fiu te. Meghallhatod máskor Majd a folytatását; Én pedig beférek s megiszom előre Jövőnk áldomását. Pap Kálmán. £iakliat.ófe<-c a csillagok? A pápai ismeretterjesztő egylet állal 1S79. nov. 30. rendezett felolvasó estélyen olvasta Bánfi János. A tisztelt jelenlevők talán azt kérdezhetnék, vájjon hát mért irányzóm figyelmüket távol világokra, ezek esetleges lakóira, holott, itt lent, ezen porszemről, melyet mi sokszor vi 1 ágn ak elnevezni merészelüuk. — s ezen porszemen kúszó-mászó és hemzsegő lényekről, melyeke! az örök és végtelen hatalmú istenség másképeinek szoktunk nevezni, — még elég mondani való volna. E kérdés igazolt volna, ha nem volna igaz, hogy minden embernek megvan a maga kedvenc (árgya, melyről minden ajánlkozó alkalommal megemlékezik, melyet másokkal is megkedveltetni iparkodik. S meg kell vallanom, hogy azon iárgy, melyről szólandó vagyok nekem kedvenc tárgyam. Engedjék meg nekem, hogy azt is elmondjam, hogy miképpen jutottamé tárgy tanulmányozásához, megkedveléséhez.— Kis fiu voltam még mikor a biblia első részét talán {harmadszor is olvastam el. Ki csodálkozhatnék tehát azon, ha már korán kezdtem az istenről és teremtményeiről komolyan és behatóan gondolkozni? — Mikor aztán az iskolában a földről és az | égi testekről hallottam egyet-mást, ez már nem tudta tudvágyamat kielégíteni, sőt azt is beláttam, hogy ami abban a vékony csillagászatlanban áll, s mit a professor ur az égi testekről illand, annyi mint a semmi, s ennek is nagyrésze nem igaz. De hogyan is hihettem volna el e dolgokat, midőn egyrészt azt 50
