Pápai Lapok. 6. évfolyam, 1879
1879-12-14
rontani és semmivé tenni azt, a mit mások jóakarattal az ő hozzá járulásuk nélkül építettek; mert egy kis jóakarattal hiszem ó'kis belátják, hogy a nőegylet fennállása s annak virágzása Pápa városára nézve sokkal íontosabb ügy, mint sem hogy nyugtalan vérű egyének nézetbeli makacssága miatt tönkre tétessék, a mi pedig megtörténhetik, ha a „Magyar Vidék" szerkesztősége méltánytalan és sértő cikkei által a jobb elemeket ez egylettől elidegeníteni törekszik. Pápán, 1879. dec. hó 13. Antat Gábor. nőegyleti titkár Veszprém, 1879. decz. i. A mai napon tartott közgyűlés alkalmából a beállt zivatar által is megrémítve a közügyek érdekében Pápa vidékéről jött hizottsági tagok méltán feljajdultak azon szerencsétlen vasúti összeköttetés, illetőleg menetrend ellen, mely a kereskedelmi és forgalmi érdekek károsítása mellett még a Pápa vidéki lakosságot is oly helyzetbe juttatja, hogy ha egy napra akar Veszprémbe, a megye székváéosába menni, 3 napot kell az utazásra fordítani. — Az is egyik figyelemre méltó oka azon részvét hiánynak, miszerint 402 megyei bizottsági tag közül csak 30 volt jelen, és a legfontosabh érdekeket előmozdítani hivatott küldöttségek nem képesek megalakulni, mert tagjainak nincs ideje és kedve napokig Veszprémben időzni, különösen pedig a minden ok és czél nélkül dédelgetett s mezővárosnak nevezett Kis-Czell faluban tölteni eshetőleg menet és jövet egy egész éj et. Ezen magára a m. nyugoti vasútra is káros menetrendet töhbször igyekezett már a közönség megváltoztatni, de az soha sem sikerült. — Nem tudjuk, a vasúti társaság nem veszi-e figyelembe a közönség kívánalmait, vagy a kormány nem törődik azzal, hogy a megye lakosságának egy része gyakorolhatja-e befolyását a közügyekre; de annyi igaz, hogy mi is felkiálthatunk a fővárossal, hogy a menetrend megállapításához más szakértőket kérünk a kormánynál. Nagyon egyszerű dolog volna pedig a menetrend kedvező megváltoztatása, mert csak ugy kellene intézkedni, hogy az a vonat, mely most K.-Czellben tölti az éjet, Győrött háljon meg; t. i. induljon Győrből reggel ugy, bogy K.-Czellnél a Budapestre közlekedő vonattal csatlakozhassék, — este pedig folytassa útját egész Győrig, — ez által el lenne érve az, hogy a pápaiak egy nap alatt Veszprémből, sőt Székesfehérvárról is megfordulhatnának, a déli vonat menetrendje maradna ugy amint eddig volt. Felkérjük a megye hatóságát, de különösen Pápa város tanácsát és képviselő testületét, hogy aziránt szükséges lépéseket ugy a m. nyugoti vasút igazgatóságánál, mint a kormánynál halaszthatlanul megtenni szíveskedjék. Tanügy. Karcolatok a nőnevelés köréből. v. A józan nőnevelés. A leány ismeretei és képességei ép oly gyakorlatiak legyenek, mint a fiúé, s ha nem is oly rendszeresek és sokoldalúak azok mint a fiúé, de a nőiesség alakjában mindig a szellemi szép és hasznos ékszereiként ragyogjanak. Dr. Klencke 11. Milyen legyen hát az a nőnevelés? Kérdi talán a szives olvasó, ha „karcolataim" hosszú tömkelegén keresztül törte magát, s türelme már-már fogytán kezd lenni. Türelmetlenkedő kérdésére röviden és mégis kimerítően válaszolok, ha azt mondom, hogy: A nőnevelés józan legyen! Hát, kérdi a szives olvasó szinte bosszankodva, talán mi nem neveljük leányainkat józaWl? Talán mi non tudjuk, hogy a nevelésben szükséges egy bizonyos neme a józanságnak? Erre meg az a feleletem, hogy ugyanazt az egy fogalmat többféle képen lehet meghatározni, s ugyan azon egy fogalomról különböző fogalma lehet az embereknek. És ez a tiszta igazság; mert ha ez igaz nem volna, úgy véleménykülönbség sem léteznék, de meg ferde nőnevelés sem. Hát én hizony azon hiszemben élek, hogy sokan, a kik nőket nevelnek, nem számolnak a józanság követelményeivel, habár ezek nem ismeretlenek előttük, — sokan pedig nem is tudják, hogy mit jelentsen a józanság a nőnevelésben. Szerintem a „józan" fogalma magában foglalja mindazon nevelés — tanítási szabályokat, melyekkel vaskos nevelés — és tanítás tanokban megismerkedünk; szerintem a „józanság" ama arkanum, ama gyökeres eszköz, melynek alkalmazása csak üdvöt, nem — alkalmazása pedig csak veszedelmet és romlást hoz; szerintem a nevelésben való józanság ama Spiritus familiáris, mely soha sem engedi, hogy az azt megőrző család erkölcsi és anyagi boldogságban szűkölködjék; szerintem a józanság a nevelőnek az, mi a hajósnak az iránytű, a bányásznak a mécs, a csillagásznak a nagyító üveg, — melyak nélkül csak kontár s folytonos eshetőségre alapitolt munkát tudnak A'égezni, ugy a nevelő sem képes az üdvös eredményért jót állani, ha a józanság elveit figyelmen kívül hagyja. Szóval, a józanság alkalmazása mellett a nevelés minden, annélkül semmi. Már most lássuk, milyen legyen a nőnevelés a józanság elvei szerint. A józan ész azt mondja nekünk, hogy addig "nyújtózkodjunk, a meddig takarónk ért. S hogy a józan észnek igaza van, amellett a tapasztalat szól. Alkalmazva ezen igazságot a nőnevelésre, szükségesnek mutatkozik, hogy leányainkat már zsenge koruktól fogva étkezésben, ruházat- és lakásban, szóval mindenben, a mi az élethez szükséges, a legnagyobb, legszigoruhb egyszerűségre szoktassuk. Mert azt tartom— s mellettem szól a józan ész—jobb, ha a nő mint leány barna kenyeret mint asszony pedig kalácsot eszik, — a ha mint leány tartós gyolcsot kérőbb pedig selymet visel — mint megfordítva. A jobbat hamar meglehet szokni a kevésbé jó után, de a rosszat a jó után soha! Igaz, hogy a kényszerűség e földön a legnagyobb úr, — de nem-e fordul elő az is, hogy parancsának csak fogcsikorgatva fogadunk szót? Es ha a legnagyobb, legszigoruhh egyszerűségről szólok, lehetetlen hogy meg ne emlékezzem a divatról, a nővilág ezen kegyetlen zsarnokáról, és a férfiak mumusáról. Mindég azt hangoztatjuk, hogy szabadok akarunk lenni, mert szabadság az az elem, melyben a magyar jól érzi magát, és mégis hallgatag tűrjük, hogy nekünk, különösen nőinknek, öltözet dolgában a párisi szabók és az angol gyárosok parancsolnak. Nem vagyok az első, — és sajnos, az utolsó sem — ki a divat ellen ír philippikát, sőt azt tapasztalom, hogy Berzsenyi hatalmas szózatja óta a divat rablánca inkább szorult, mint tágult, — de van annyi bátorságom, hogy nőinkhez azon őszinte meggyőződésből eredő kérelemmel foiduljak, miszerint emancipálják magukat mindenekelőtt a divat nevetséges, s mi töbh veszedelmes unalmától, — neveljék leányaikat lm nem is a spártai Cfsei'Süy mcxieicu «gjo»i-j ünúgéijwi •— mert hiszen az életet szépíteni nem hűn, — de legalább elődeink józan takarékosságában és csak azután törjék fejüket azon, hogy Stuart Mill eszméit miképen lehetne szép Magyarországunkon is megvalósítani. A nevelés eleme a szoktatás. Minden nevelés szoktatással kezdődik, azért mondjuk arról, a kinek rósz szokásai vannak, hogy rosz nevelése van. Es a szokás hatalma nagy, oly nagy, hogy a józan észt is képes legyőzni. Am teremtsünk olyan szokásokat, melyek a józan ész elvein alapulnak, úgy akkor nem leszünk kénytelenek saját józan eszünk parancsaival ellenkezni és csztclcnségekct elkövetni. A józan ész továbbá azt is mondja nekünk, hogy az egyén, a család, a társadalom és az ország léte a munkán alapszik hallottam, hogy ez meg az a csillag ennyivel nagyobb a mi földünknél — másrészt pedig, hogy ezek a csillagok tüzes testek, melyek folytonosan mozgásban vannak , s éjjeleinket megvilágítják? Azt a kérdést vetettem fel magamban, hogy hát ha ezek a csillagok is égi testek, mint a mi földünk, s ezt nagyságra nézve még fölül is múlják: miért ne lehessen rajtuk valami, a mi él, cselekszik, gondolkodik? Aztán pedig még más, sokkal feltűnőbb hasonlatok is merüllek fel, melyek figyelmemet ki nem kerülhették. Ugyanis, midőn az istent nemcsak a könyvben és önmagamban, hanem az engem körülvevő természetben is kerestem, ugyanazon célhoz jutottam el, melyet koszorús költőnk Jókai a folyó évben Pozsonyban tartott felolvasásában „A látható istenről" is érintett. „Évről-évre elnéztem azt a közönséges sárga pillangót, mely derék nyárban millió szánna repked a gyümölcsös kertekben s petéit leginkább az almafák leveleire rakja le. Két hét múlva a forró kánikulai nap kikölti az apró hernyókat, a mik oly kicsinyek, hogy alig lehet őket puszta szemmel észre venni. Es ennek a górcsövi paránynak már van tudata arrról, hogy a mostani forró napok után jőni fog a tél, jég és zuzmaráz, hogy az a falevél le fog esni a fáról s akkor ő elvesz. Es van tudata arról, hogy neki élni kell, és egy uj tavasszal, mint uj pillangónak szállni fel a légbe. Es van tudata arról, hogyha ő annak a falevélnek, a melyen született, a felső, fényes bőrét lerágja, akkor az össze fog zsugorodni és őt az alsó molyhos borékjával be fogja göngyölíteni, s akkor ő a tél hideget bizton kiállja tavaszig. Es van együttérző értelmisége, hogy valamennyi társával együtt egy-egy vékony selycmszállal oda kösse a fa ágához azt a levelet, a mely neki hazája fog lenni, hogy mikor eljön a tél, le ne hullhasson róla, megmaradjon a jövendőnek! Ki tanít ennek a paránynak, mely nem nagyobb mint az írónőm letört hegye, meteorológiát, technikát, társulási egyetértést, előre látást, hazaszeretetet a maga szülőfölde, a falevél iránt?"— Azt feleli erre az ember, hogy az állatnak van ösztöne. Meglehet, de hát ha az állat is ilyen önző volna, s azt mondaná az emberről, hogy cselekedeteit csak ösztöne vezérli, irányozza, — a hát aztán kinek köszönhető ez ösztön?—De én még mást is kérdeztem. Ha ennek a kicsi bogárnak, jelentéktelen féregnek van annyi tudata, s ha a bogarat és férget isten teremte, — miért legyenek a csudálatra méltó nagy égi testek puszták, lakatlanok, élettelenek, holott ezek is az isten teremtő erejének és hatalmának ékesen szóló tanúi? Ezt sok könyvtől kérdeztem, de megnyugtató feleletet csak kevéshen találtam. Végre azután akadtam egyre, a jnely kielégített. Szerzője Flainjnarioii híres csillagász és hölcsész s a csillagászat párisi tanára, a ki különösen két müvével: „Lakott világok többsége" és „isten a természetben" nagy feltűnést okozott az érdeklett körökben, s kitől még igen fiatal ember lévén — még sokat várhatunk. Elmondtam, hogy miért kedvenc tárgyam az, a melyre a tisztelt jelenlevők becses figyelmét rövid időre igénybe venni szándékozom, — s mivel hiszem, hogy alig van közöttünk valaki, a kit c kérdés nem érdekelne: „Lakoltak-e ugy mint a mi földünk az égboltozatján tündöklő világtestek; lakottak-c élő, érző és gondolkodó lényektől? Vannak-e ott fent a fényes csillagokon oly erőkkell ellátott lények, a mely erők előttünk ismeretlenek, nekünk megfoghatatlauok, s mely erők által ama lények közelebb vanuak az Istenséghez, mint mi? S ha ily magasabb szellemi lények a csillagokon laknak, állnak-e a csillagok eme szellemi lakói a mi szellemünkkel összeköttetésben ?" Alig van valaki közöltünk, ki életében legalább egyszer azt az óhajt nem érezte volna: „Bárcsak megtudhatnám, hogy mi van a holdban és a csillagokon!" — azért, azt is hiszem,- hogy jelen igénytelen felolvasásom nem lesz egészen cél- és érdcknélküli, s meg lesz nekem bocsátva, hogy a tárgy választásánál inkább magamra, mint a tisztelt hallgató közönségre voltam tekintettel. — Ismételt és sok időt igénybe vevő idézetek kikerülése végett megjegyzem, hogy Flammarion „Lakott világok többsége" c. müA r ét használom kútforrásul, de azért saját véleményemnek is adok kifejezést. V A csillagok lakhalóságára vonatkozó eszmének már a régi korban is voltak hívei. Lucretius ezelőtt kétezer évvel azt mondta, hogy ezen egész látható világ nein egyedüli a természetbeli, s hinnünk kell, hogy még más Földek, más lények és más emberek is vannak a tér más vidékein. — Thales. Epikur, Origiiics és Descartes hasonlókép nyilatkoznak és Pythagoras, ki nyilvánosan azt tanította, hogy a följd mozdulatlan s körülötte forognak a csillagok, — meghitt tanítványai előtt oda nyilatkozott, hogy a Föld mozgásában és a világok többségében hisz és a földet bolygónak tartja. — Xenophanes, a legfelvilágosodottabb bölcsészek egyike, a világok többségét s különösen a hold lakhatóságát is tanította. Non lehet ééloin az ókor mindazon nevezetes embereit megnevezni kik e tan hívei voltak; hanem a középkorból még csak cuzai Miklóst] Montaigne-t, Galileit, Tycho (de) Brahét és Keplert említem mint e tan terjesztőit és apostolait. (Folyt, köv.) — szükséges tehát, hogy mindegyikünk munkálkodni, dolgozn; tanuljon. A gyermek munkássága a játékban nyilvánul. A kis leány öltözteti, eteti, lefekteti a maga bábuját; főz, seper, ás stb. Ez a jelenség, igaz, az utánzás vágyának tulajdonitható, — de vájjon nem hirdeti-e azt is, hogy munkára születtünk? Már most csak az marad hátra, hogy ezt a vágyat, a gyermek ezen vele született hajlamát józanul fejlesszük s egy hasznos cél: a munka felé irányozzuk. Itt is a szoktatás, s e mellett a jó példa játszák a főszerepet. Szorgalmas, tevékeny anyának nem szokott munka kerülő leánya lenni, hacsak eme anya a mamák azon kathegoriájába nem tartozik, a kik maguk megteszik ugyan azt a munkát is, mely hozzájuk valóban nem illik, de a kik azon téves nézetben lévén, hogy a munka megárthatna leányaik serdülő testének, s hogy a finom, semmiféle dolog által meg nem szeplősített kéz is a bon-ton-hoz tartozik: leányaiknak a munkát egyszerűen megtiltják. Ilyen nőt sokat ismertem, — megmondjam-e, hogy leányaik milyen asszonyok lettek? Az egyszerűség mellett a munka legyen az, melyre leányaink már zsenge koruktól fogva szoktassanak. A többiről pedig jövő alkalommal. Bdnß János. polg. nőt. igazg. Hivatalos rovat, Pápa város lek. tanácsának. A r an szerencsém tisztelet teljesen értesíteni, hogy a szombathelyi állandó magyar színház javára rendezett sorsjáték húzása a nmélt. m. kir. pénzügy ministeriumnak 70869 számú engedélye folytán 1880. évi szept. hó 12-ére elhalasztatott. A húzás eredményéről értesíteni fogom. Kelt Szombathelyen 1879-ik évi december hó 5-én. Széli Ignác Vasmegye alispánja. Az újévi üdvözletek megváltására ujabban adakoztak: Gr. Eszterházy Móric 100 ft, Pap János 10 ft, Ajkay Imre 10 ft, Nagy Szabó Ignácné (Budapest) 5 ft, Bermüllcr Józscf 5 ft 2 kr, Woita József o ft, Hanauer Béla 5 í't, Zárka Dénes 5 ft, Szvoboda Vencel 5 ft, Seebauer János ő ft, Hanauer Jenő 3 ft, Békássy Lajos 3 ft, Mikovinyi Ignác 3 ft, Bartbalos István 3 ft. Irgalmas rendház 3 ft, Váli Ferenc 2 ft, (ismét) Kluge Ferencné 2 ft, Szenté János 2 ft, Tóth Lajos 2 ft, Steiner Manó 2 ft, Pókay Antal 1 ft 3 kr, Hets Antalné, Czink János, Tarcy Dezső, Tóth Dániel szolgabíró, Henc Antal, Bíró István, Sinkó Károly, Teuffcl Mihály, Brader Sámuel, Tóth Dániel tanár, Antal Gábor, Lázár Benő, Günther, Adolf, Barauyi István, Horváth Károly, Gebök Gyula, Ajkay Miklós, Tscheppcu Alajos, Noszlopy Bálint, Schöpf Gyula, Saáry Lajos, Ileguly Nándor, Uerinüllcr Gyula, Blau Adolf, Bakossy Antal egy-egy forintot. (Folyt, köv.) Árverések. December 15-én Gőgös Lídia férj. László Józsefné ellen iiigutlanra, Dalirnnyb.-m. December. 16-án Kovács József ellon ingatlanra Ság-Kisdémem. December 16-án Felső Kádi József ellen ingatlanra C'sóthon. December 17-én Körmendy Antal éhneje Dccs Borbála ellen ingatlanra S.-vásárhelyen. December 18-án Czumpf Lajos ellen ingatlanra Csóthon. Decembcn 18-án Sótonyi Ágoston és neje Németh Rosalia ellen ingatlanra Eöcsön. December 20-án Máyer Márton, Steinmacher Mária, Ferenc és és Ungar Anna ellen ingatlanra N. tevelen. Sz. !1 Ifidkta éi művészet *) — Kemenesaljái, lapunk széptehelségü munkatársa kibocsátotta ,,Egy nő b e es ü 1 c te ér t" eimü eredeti bcszélyére az előfizetési felhívást. Gyűjtő ív szerkesztőségünkben is van feltárva, mire felhívjuk olvasóink szives figyelmét. — A mű a reform, főiskola nyomdájában Pápán jelenik meg, oly betűkkel és kiállításban, milyen a Pelőli társaság kiadványainál szokásos. E mű lesz az első, mely a nevezett nyomdába érkezett új hetükkel napvilágot lát. Ara, mely csak akkor leend fizetendő, midőn megrendelő a munkát átvette, Rizve i frt, díszkőiéiben 2 frt. — Belcülclelett az előfizetési felhívás Yerhovay Gyula „Függetlenség" című politikai napilapjára. A lap szellemi része Verhovay Gyula orsz. képviselő, az ,,rigyetéiiés" volt főmunkatársa kezében van letéve. Támogatására a kö'v.lkező erők sorakoztak - Hermán Ottó, Tors Kálmán, Komjáthy Béla, Uegyossy Márton, Miklós István, B. Medi.yánszky Árpád, hg, Odesehalchi Arthur, Szalay Imre, Bakay Nándor, Mudrony Soma, Tbaly Kálmán, ür. Bódogh Albert, Ür. Hojlsy Pál, Hentaller Lajos és Tóth Béla.— A „Függetlenség" előfizetési ára: Egész évre 16 frt, léi évre 8 frt, negyed évre -i frt, egy hóra I frt 40 kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalhoz, Budapest IV'., koronaherceg utca 5. sz. küldendők. — A székesfehérvári országos kiállításon kitüntetett pápai kiállítók érmei, s okmányaínak kiosztása vasárnap délelőtt it órakor a városház- termében történvén, arra a közönség tisztelettel meghioatik. l'ápa y decemb. 12.Í879. A kiállítási bizottság elnöke. — A vallás és közoktatás ügyi miniszter elismerését fejezte ki ifj. Esterházy Móric grófnak azon hazafias tettéért, miszerint a szenl-iványi rom. kalh. ujiskola építéséhez töhb száz ft, értékű építési anyagol adományozott; úgyszintén Vanke Vilmos pápa-teszéri plébánosnak, ki ügybuzgalmával lehetővé tette, hogy Pápa-Teszéren, Bakonysághon, B.-Tamásibau és Szent.-Iványon uj iskolák építtettek. — Baranyai Zsigmond helybeli jogtanár és kozöshadseregbeli tartalékos hadnagy hason minőségben a 71-ik honvédzászlóalj szabadságolt állományába helyeztetett át. Nagy "Géza hadnagy pedig a 76-ik gyalogezredből a 72-ik honvédzászlóaljhoz osztatott be. — Farkas Mihály evaang. segéd lelkész urat a a vár palotai egyház lelkészévé választotta. Üdvözöljük a derék egyházi férfiút a szép kitüntetés alkalmából. — Meghívás. A pápai korcsolya egylet ma azaz december hó 14-én délet ott 10 órakor közggülést tart % ) E rovjt alatt jílzeU művek megszerezhetők Wajdils Karoly könyvkereskedésében Pápán,
