Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-09-15

ságod föuri családjának A pápai reform, főiskola iránt sokszorosan tanúsított jótéteményei bennünk mindig keltenek: arra indította a pápai reform, főiskola tanári karát, hogy ez alkalommal, midőn méltóságod mélyen tisztelt családfa ...és' környezete öröraüuuepet ül azért, hogy méltóságod mint az Ősi erények örököse nagykorúságát elérte, küldöttségileg fejezze ki örömét a telett, hogy méltóságodbau. most már mint önálló férfiúban, a közügynek ^ egyik őseihez méltó bajnokát, a hazának egyik nagyra hivatott" fiát, városunknak leendő jóltevöiét 8 főiskolánknak is -egyik pártfogóját van szerencséje üdvözölhetni. ? Mindenkinek, ki a társadalomban él, helyzete és állapota szerint megvannak kötelességei önmaga, családja, embertársai s hazája iránt, melyeknek, betöltése erőt; buzgalmat, munkásságot a áldozatot kíván. Mennyivel inkább megkívántatnak e tulajdonok abban, kit, mint méltóságodat testi és szellemi képességei, ősi családjának dicsfénye és magasztos példái, társadalmi kitűnő állása, arra tettek hivatottá hogy a nemes, szép és jó létesítésében vezére és példányképe legyen sok másoknak. Azért ezen alkalommal, midőn méltóságod önállólag indul útjára, hogy azon nemes éa szép emléket, melyek ifjú keblében élnek, magán ügyeiben mint a közügy terén valósítsa: azokkal együtt, kitt öut szeretik és tisztelik, kívánjuk, hogy az ég adjon Önnek a működésben erőt és kitartást, működésére pedig eredményt és kívánt sikert. Egyszersmind kérjük méltóságodat, hogy a pápai reformált főiskolát tartsa meg szives jó indulatában és pártfogásában, mint elődei tevék, s mi részünkről Ígérjük, hogy méltóságodat minden nemesre és jóra irányzott, törekvésében hiven és készséggel támogatni fogjuk ; mely ígéretünket, hogy méltóságod iránt beválthassuk, kívánjuk, hogy méltóságodat az isten sokáig éltesse. Ezután az izraelita hitközség küldte tisztelgő bizottságát, melynél Dr. K l e i n Mór a következő költői érzéssel telt beszédet mondotta. Méltóságos Gróf úr ! „Szépnek mondja koszorús költőink s dicsőült államíértiaink egyike (Eötvös) a szokást, hogy az emberek néha szóval szerencsét kívánnak egymásnak. „Ha két bányász'

1 — úgymond — ,,találkozik : nem kíváu-e szerencsét egymásnak, s nem kiáltanak-e köszöntést egymásnak a hajók ha messze tengeren összejönnek, s miért nem tennénk így mi is V Nem vagyunk-e bányászok mí is. kik az élet sötét aknáiban aranyat keresve, barna kőben dolgozunk ; nem vagyunk-e hajósok, kik körülhányatva az élet habjain, száz veszély közt végre csak egy szerencsét találhatunk Legyen áldva, ki e szokást bchozá az emberek között." Mi is, midőn e inai, méltóságod életében uj forduló pontot képező napon, a magyar föuri erényekben oly gazdag Esterházyak emez ősi lakában méltóságodat fölkeresni bátorkodtunk: az említett szép szokásnak hódolva, csatlakoztunk e város szine java mellé, mely őszinte szercnesekivánataival közeledik méltóságod szine elé e napon, melyhez a legszebb remények a legjogosultabb várakozások fűződnek, s mely — hisszük l — majdan lélekemelő emlékek ünnepelt tárgya is leend. Szívből kívánjuk hogy az élet aknáibau a hit- és remény varázs világánál lépten nyomon akadjon méltóságod a hiíen teljesített kötelességek legértékesebb jutálomdijára — az önmegelcgodés és elismerés aranyára, s hogy az élet tengerén móltóságodnak ősei címerével díszített hajója Isten őrködő gondviselése által kisérve — elérje a jó remény fokát, melynek elérése képe/.i e város javára, a haza boldogságára — méltóságodnak nemes életfeladatát. Adja az ég, hogy az őszinte rokonszenv és ragaszkodás hasonló jelei közepett ünnepelhesse méltóságod születésének hetvenedik évfordulóját is, a mikor is arra, mit ma méltóságodnak a törvény által nagykorúvá való declai altatása e napján, mint óhaját kifejezni szerencsénk lehetett, mint teljedésbe ment tényre fog tekinteni méltóságod. — Ugy legyen ! . A délelőtt utolsó órájában az összes uradalmi tisztikar jelent meg ! K i s s L á s z l ó jószágfelügyelö a következőkben ünnepié a gr,ófot. Méltóságos Grófúr: Hódoló tisztelettel jelentünk meg, hogy üdvözöljük Méltóságodat, mint Pápa-TJgod örökös urát, mint ezen szép birtokok tulajdonosát, melyek hosszú idő óta az Esterházy család birtokában Jévén, ujabban felvett hitbizományi jellegök által hivatva lettek örök időn át ezen történeti név tényének emelésére, s a család jólétének előmozdítására szolgálni. Méltóságod magyar föuri család sarja — nagy emlékek hagyományosa, Gróf Esterházy Pál hazafiságának, nemes szivének, és népszerűségének örököse. — egyénileg kiváló, és jeles tulajdonokkal felruházva, bármely pályát tűzte ki élet célul, a siker bizonyos lenne; de akár birtokain kivül óhajt Méltóságod működési tért találni nemes irányú törek veséinek — akár itthonn kivan hatni és alkotni birtokai fejketreszek, finom pamlagok kályhák, edények. Az utcákon ácsorgó kesergő nép, a legmélyebb bánat minden arezon. — Nincs ház, a mely megcsonkítva, és kevés, a mely tökéletesen elárasztva nem. volt. Legiszonyúbb a pusztítás a kis és nagy Hunyady utcákon, ott a szó szoros értelmében minden romban hever. A vihar rohamos sebességgel jött, hogy mentésről alig lehetett szó; azért a borzasztó sok halál eset. Szept. 1-én délig vagy háromszáz emberhalál konstatáltatok. Haj meresztőbb látványt a legélénkebb fantázia sem teremthet magának, mint minőt a rögtönzött "halottas gyűjtőhelyek nyújtanak; ott hevernek a kihalászott'^holttcstck hosszú sorokban, köztük botorkálnak az örülésig kétségbeesett emberek, kik kedves övéiket keresik és szívszakgató zokogás ad róla tanúságot, hogy némelyik megtalálta kiterítve azt, a kit talán még az élők között vélt találhatni. Samassa egri érsek 5000 forintot küldött az ínségesek felsegélyésérc. Tegnap meg Rohoncy, a király szárnysegéde hozott 5000 frtot, mely a király akaratához képest, azonnal kiosztatott az Ínségesek között. Hivatalos kimutatás szerint eddig 250 halott találtatott, hogy mennyi kerül még meg, tudni nem lehet, a torlaszok még uem lávolittatlak cl. A hol csak dolgoznak mindenütt ujabb hullákat találnak. Az alispán jelenti, hogy az alsóbb falvakban a viz mentén sok oda hordott hulla találtatik, a vészbizottság elhatározta, hogy azok most már ne hozassanak a városba, hanem a helyszíneli temettessenek el. Az egri katasztrófa is rengetett károkat okozott. Erre vonatkozólag utólag a következőket írják: „F. hó aug. 31-ikén éjjel óriási felhőszakadás volt o hegyekben, mely az Eger patak medrét nem csak meg tölte haliéin mindenfelé íiagy pusztítást téve, egy tenger alakjában rofcant a városnak. A cifrakapu védfala ellentállott a roppant eróió'désén, hogy tegye azt, mit Festetics György tett Keszthelyen, kiről oly szépen mondja a költő. „Azért örült a nagy birtok nagy hasznának, Hogy a sokból, sokat adhasson a hazának." Mindkét esetben legyen meggyőződve Méltóságod, hogy uradalmi tisztsége egész .buzgósággal, s teljes odaadással fog méltóságod javára működni, s legfőbb törekvése leend, méltóságod bizalmát,-és elismerését kiérdemelni, s midőn ezen jó szándékunkat, buzgó törekvésünket, s odaadó ragaszkodásunkat méltóságod kegyeibe ajánljuk, engedje meg, hogy ezea nagy fontosságú napon sze.enc<ét kiyánjunk- és egyúttal vonatkozva szinte a mai nappal felderült születési évfordulójára, ezen kettős ünnep alkalmából, szivünkből óhajtjuk, hogy méltóságodat a haza javára, és az Esterházy család díszére az Isten áldja, és éltesse. A fiatal gróf, kit még a tisztikar legrégibb tagja, Tóth Lajos uradalmi ügyész úr is üdvözölt — nagy meghatottsággal s érzéssel válaszolt. Szerencsésnek érzi magát — monda a többek közt — hogy most midőn saját maga veszi át ügyeinek vezetését, ugyanazon tisztikar kezeli uradalmait, mely bold. drága édes atyjánál. A múlt után jogosítva érzi magát meggyőződve lenni a felöl, hogy tisztikara ö irányában is kipróbált hűséggel, lankadatlan ragaszkodással fog viseltetni. A nagy hatást keltett válasz után nagy úri, ritka fényű pompás díszebéd zárta be az ünnepet, melynél az ünnepelt fiatal gról páratlan szeretetreméltósága s kegyessége versenyre kelt nagy úri vendégszeretetével. Délután uiég a tűzoltó küldöttség is tisztelgett Szabó Károly elnök vezetése alatt. A kedves emlékű szép ünnep délutánján közel esti nyolc óráig egy nagy tár.saság élvezte szünet nélküli vig kedélyben az ünucpelt fiatal gróf társaságát. Levél a harctérről. A Pécsi figyelőuek a következőket írják a harctérről, miket közlünk, mert az egész occupátionak meglehetős hü és részletes történeti képét uyujtja: Zepce, augusztus 9. 1878. Végre valalahára egy kis „rastag,, van, miért is sietek távozásomkor tett ama ígéretemnek megfelelni, hogy ha időm engedi, egy pár sort irok a táborból. Ezredünk (az 52-ik) leszámítva az Eszék-Brod-i utat, minden nagyobb „slrapátio" nélkül Bródba érkezett, a hol azután, átlépve a határt, bcnyomulluuk BoszniábaAmint az ellenséges földre léptünk, furcsa érzés fogott el bennünket és fájó szívvel tekintettünk a messze távolba, a hol édes hazánk határait látni képzeltük. A szava partján levő kíssebb nevű és fabódéból álló vámház előtti árbozra felhúzták a fekete sárga lobogót, egy török őrnagy tiltakozást akart átadni, — de el uem fogadtatván — eltávozott, ebből állt az egész jelenet, mely a bevonulást pillanatát jelezte. Egy-két „liurráli" és „éljen" kiáltás után katouai zene kar mellett vonultunk tovább. Augusztus 1-én Dcrvcntbe érkeztünk, a hol azután egy kissé megpihentünk. Ideje is volt, mert a nagy melegben való kutyagolás ugyancsak megviselt bennünket. Aug. 3-án reggel »/, órakor már felzavartak ismét, mielőtt azonban útnak indultunk volna, elmentünk egy törökhöz kávézni. A lágerben van ugyanis néhány török, a kik itt fekete kávét mérnek, — természetes méregdrágán, de azért örülünk, ha hozzájuthatunk, mert nagyon is jól esik egy kis meleg ital — habár „kotyvalék" az egész. 5-kor elindultunk és ugy d. u. 4 órakor értünk Kotorskóba. Elképzelhetni, mily gyönyörűséges ut volt ez. A német, különösen a belga és Muroicsics ezredekből csak úgy dűltek ki az emberek. Nem csoda — magam is majdnem ugy járok, ha az orvos fji ki, mellesleg mondva, igen jóember} jelentése folytán a „borju"-mat levetni nem engedték volna. Ez aztán az érzés ! Mintha csak hosszú időn át tartott rabságból szabadult volna meg az ember . . oly könnyen s oly szabadnak érzi magát. Kotorskóba érve, hallottuk a maglai esetet, hogy egy escadron huszárt a felkelők megtámadtak. Sokan megsebesültek és elhaltak huszárjaink közül, mig egy résszé a hegyekbe menekült. Az clfogottakkal a felkelők iszonyúan bánnak, kínozzák csonkítják, perzselik stb. Még harmadnapra is jöttek szegény bőrére levetkezett huszárok és csatlakoztak hozzánk rémséges dolgokat beszélvén. Aug. 4-én (vasárnap) már reggel két órakor felzavartak bennünket. Megyünk Dobojba! volt a jelszó. Reggel 8 órára ben is voltunk. Itt azután „menázsisztunk" és ennek végeztével ismét „vorwerts" szólt a puranss. Mielőtt elindultunk volna két ló között kötélen hozta a „spion"-t, a ki öket Maglájuál elárulta. Rögtön felakasztották a gazembert. Dobojból Koznába mentünk folyton a szép és sebes Boszna folyó partján. Este 9 órakor érszerre a százados védfalat elszakitá a tomboló ár s pár perez alatt az egész belváros viz alatt állt. Lovakat, sertéseket s mindenféle állatot, házfedelet, malomköveket is magával ragadt a bőszült elem, s menekült kikí, a hogy tudott. Az ár a cifranegyedet egészen megsemmisité, s a belvárosban és több helyeken két öl magasságot ért cl a viz s igy sokkal nagyobb volt, mint milyen Miskolcon dühöngött, de szerencsénkre a vész nappal jött, s ember áldozatban csak 5 nőt és gyermeket vesztettünk. A piac, piac-utca, Széchenyi, érsek, Szt.-János, káptalan, mecset, cukor és oroszlán utca, nem különben a hal-piac és mecsettér egészen, a Lyceumtér félig viz, alatt van. A kereskedői osztály teljesen koldussá van téve, mert a kereskedések mind a piacon és Szécscnyi utcán vannak, a hol az ár az ajtókat betörvén, sok üzletet egészen a tetőzetig semmivé tett M a boltokból vagy kihordott mindent, vagy ugy összeforgatott hogy az iszapban minden használhatlanná lett. — A cukor süvegekből például csak a spárga és papir maradt.meg, a cukor kiolvadt belőle. — Mind a három gyógytáruuk az áráldozata lett, ahogy | pár óra tombolás után a víz elvonult, csak annak köszönhettük, hogy az érsekkert falait elsodorván, a viz szabad utat talált az Eger völgyének, hol a vasulöltést Kis-Tálya alatt elszakítván, a Tiszába folyt le. Lcirhatlan pusztulás tárult ezután szemeim elé. A városi összekötő hidak a patakon — egy kivételével — clpusztiva mindenfelé lábnyi iszapbau, romok cs állathullák. Több mint 100 ház romokba dőlve, a kár két miliőt — az eszközölt összeírás szerint — túlhaladja. A rögtönös szügseg enyhítésére érsekütik 2500 forintot küldött városunk polgármesterének. Sok család hajlék nélkül maradt és félő, hogy a megrongált épületek közül még sok fog ósszcomlaiii. A minoriták toruyát is minden percben féltik az összeomlástól. A pincék és alsóbb lakáSOkbail levő VIZ 8ZÍVa(ÍVM7.RSHr» trnntii»L- n».l«

n

»j.t IV...^— tűnk Kosznába iszonyú fáradtan. Alig vártuk, hogy pihenésre hajthassuk fejünket valami kőre és alhassunk, de a mint leheveredtünk, megeredtek az ég' csatornái és mi olyanok lettünk, mint a kiöntött patkányok; dacára ennek tovább is heverészlünk s nyugodtan tűrtük, hogy rohan a viz rajtunk keresztül. Aug. 5-én Maglajt ostromoltuk. Szép és dicső nap Volt cz. A katonák csak úgy égtek a vágytól, hogy megboszulhassák a huszárjainkon elkövetett kegyetlenséget. Ki iz űztük csakhamar a nyomorult zsivány népet a helységből, nem adva pardont senkinek, kit fegyveres kézzel találtunk. A mi ezredünk nem sokat vesztett, mert inkább csak segítségre ment akkor, a midőn az egész verekedésnek innen onnan vége lett, s a felkelők széjjel verettek és megszalasztattak. Az egész ugy történt, hogy Koznából elindulva szakaszommal, „trainbedekkung"-ra lettem kiküldve, a mint egyszere csak híre jön, hogy a 3-dik (tehát az enyém) baítallion tűzben van, Maglajt ostromolja, mire azután mi is oda siettünk. Egy-két ágyúlövés és a gazemberek feladták az erősséget, sok eleset közölök, köztünk néhányan megsebesültek. A maglai várra rögtön íelhuzatott az osztrák lobogó s a táborszernagy (^Philippovics) oda költözködött. Este későn indultam be szakaszommal a lágerbe dögfáradta n és rögtön kellett mennem szolgálatba, tudni i. „lagcrhauptwachcommandáns„-iiak. HélyI kutya egy élet ez. . .de utóvégre beleszokik az ember és fel se veszi. Innen azután tovább folytatva utunkat aug. 7-én ismét nevezetes napra ébredtünk 'fel. A 9. és 10-ik század mint „Seitenkolonne" volt kirendelve t. i. míg a többiek az országúton mentek mi az országút melletti óriás hegyen mászkáltunk, védní oldalról a csapatot. Ez iszonyú „marsch" volt. A hegy majdnem függélyes és sürü bokorral vau benőve. Hanem hát ha muszáj, akkor nincs akadály. Útközben sok hullát láttunk a felkelők közül, kiket még nem értek rá eltemetni. D. u, 7,2 óra tájt tüzelést hallottunk, előttünk félkörben mindenfelé dörgött az ágyú és ropogott a sok puska.. Erre mi futva rohantunk egyenes irányban tűzben levő ágyunk felé. Futásunk közben megjött a rettentő zivatar, menydörgés villámlás és zuhogó eső. Azt gondoltuk, az Ítélet napja közéig. Köpenyegünk baudoulicrbeu volt, nem volt időnk felhúzni. Nem ismertünk akadályt, térdig érő vízen láboltunk keresztül, mig végre a tüzelés színhelyére értünk. Fejünk felelt csak ugy fütyültek a felkelők golyói, azonban mi még fel se oszoltunk, már is szét voltak verve a felkelők. Nekünk ismét pár sebesültünk s az egész „gefecht"-nek az lett a vége, hogy 367 rendes felkelő katona elfogatott. Este felé a tőlünk balra eső völgyben ismét észre vettunk egy csapat törököt, körülbelül 3—3000 ember lehetett. Az én szakaszom és Riegele kirendeltetett ágyufödözetnek. De semmi sem lett az egészből, mert a felkelők általuuk ismét bekerittetvén, megadták magukat. 8-án este beértünk Zepcébe és két napig itt maradtunk. (folyt, köv.) Különfélék. — A hivatalos lap. a király és királyné következő kéziratot közli: I. Kedves Tisza I Különös megelégedéssel értesülünk, hogy a bosznia és hercegovinál események alkalmából, a monarchiái összes népessége hazafias érzelmektől áthatva, nem csak a hadsereg feláldozó vitéz tetteit és sikerdus küzdelmeit őszinte rokon szenvel kiséri, hanem különösen a sebesült vagy rendkívüli fáradalmak folytán megbetegedett harcosok irányában a legforóbb részvéttel viseltetik. Azon élénk óhajtástól vezéreltetve,hogy eme elismerésre méltó részvét érzelmeit, a népesség minden rétegeiben mindinkább fokozódva, a szenvedők bő segélyezése s fájdalmaik lehető enyhítése által minél hathatósabban nyilvánuljanak, felszólítom önt oda hatni, hogy testületek vagy egyesek ezen irányú üdvös törekvései a kormány s annak közegei által is minden kitelhető módon támogatassanak, kívánatos levén e részben különösen, hogy ily célt követő egyletek alakítása, ncmkülönkcn hasonló emberbaráti érzelmektől áthatott egyes hazafiak ebbeli tevékeysége lehetőleg előmozdittassék, t azok összhangzó sikeres közreműködése, valamint a gyűjtőt

1 adományok vagy nyújtott bárminemű segedelem célszerű alkalmazása és felhasználása elérettessék, hogy ekként bő és hatásos segedelem nyújtása által sikerüljön az illetők szenvedései! oly mérben enyhíti, a mint ezt mindnyájan a legforróbban óhajtjuk, s a mint a kötelmeik hü teljesítésében megsebesült derék harcosaink ezt méltán megérdemlik. Kelt Schönbrunban, 1878, évi augusztus hó 31-én. Ferenc József, s. k. II. Kcdve« Tisza! A mint egyrészt bátor hadseregünk vitéz tetteire és fáradhatatlan küzdelmeire büszke önérzettel tekinthettünk, ép oly részvétteljes, dc egyszermiud fájdalmas érzelemmel kell megemlékeznünk más részt azon számos harcosokról, kik kötelmeik hü teljesítésében megsebesülve vagy rcudkivüli fáradalmak folytán betegen szenvednek. Nem kétlem ugyan, hogy Magyarország hölgyei áthatva a nő ebbeli legnemesebb hivatásától szenvedéseket enyhíteni, nem fognak késni e magasztos hivatásukat áldozatkész tettekben is nyilvánítani; de szivem sugallatát követve nem mulaszthatom el önt ezennel még különösen felszólítani hogy az ország minden rangú hölgyeit nevemben is felhívja éf buzdítsa, miszerint egyenkint vagy testületileg, a feuálló nőegyletek vagy e célra alakítandó külön egyesületek utján a legbuzgóbb tevékenységet kifejtve, a sebesült vagy beteg katonák segélyezésére és szenvedéseik enyhítésére irányzott, az egész monarchiában immár örvendetessel! nyilvánuló törekvéseket leheti legsikeresscbb s kiterjedő mérvben előmozdítsák. Meg vagyoi győződve, hogy szavam nem fog siker nélkül elhangzani, midőii kedvelt Magyarországom mindenkor áldozatkész hölgyeihes a szenvedők érdekében fordulok, biztosítván egyúttal őket hog> ebbeli törekvéseiket a legmelegebb részvéttel és támogatásommal kisérve, különös megelégedésemre, fog szolgálni, ha & m gyenge erőinknek is sikerűiéiül enyhítő vigaszt cs segedelme bő mérvben nyújtani ott, hol a trón és haza iránti kötelesség hi teljesítése vérző fájdalmakat okozott. Kelt Ischlben, 1878. év augusztus 31-én. Erzsébet, s, k. , . . — • Megyei és helyi hirek. —- Személyi hin. Méltóságos Zádor Qyula igazságügy mínisteri tanácsos úiy a hét folytán vidékünkre jővén rokouai látogatására városunkban \$ töltött pár napot. Csene? József tanár ur a helybeli izr. orth. reáliskolához rendes tanárrá megválasztatváu f. hó 9-én [tanszéket már elfoglalta. IT... • ~ ^. !