Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-09-15
Bei»2 MathiId úrnővel Győrött megtartani. Tartós boldogságot kívánunk a fiatal házaspárnak. — Jótékonyság. ,\ helybeli takarék pénztár a miskolci árviz károsultak javára 300 frt az egri vizkárosultak számára 50 forintot és a sebesült harcosok számára 50 forintot adományozott. —- Szerkesztőségünkhöz beküldetett Debreczenyi Károly ur részéről a miskolci vizkárosultak javára 3 frt, és az e g r i árvíz károsultak javára ÍM 1 ft. fogadja a nemes szívű adakozó a szerencsétlenek nevében hálás köszönetünket. — Jótékony célú műkedvelői színi előadás tegnap Szombaton este minden tekintetben fényesen sikerült, a "ház" zsu olásíg megtelt a jövedelem minden várakozást felülmúlja. Az előadásról jövő számunkban iészlelésen fogunk szóllani s cz alkalommal csak annyit jegyzünk meg hogy műkedvelőink derekasan kitettek magukért s át érzett kedvtelt játékuk által a nagyközönségnek egy kellemes és szórakozás teljes estét hoztak » így fáradságukért kétszeres köszönetet érdemelnek meg. — Egy estély. A nemzetek erejét — eltekintve a lélek számtól,, eltekintve a nép anyagi állapotától — a társadalmi életben nyilvánuló összetartás*! ösztön képezi. Ott hol minden egyes egyén vagy család elkülönítve cl, egészséges tömör társadalom uem képzelhető, mivel az egyes elemek egygyé nem forrhatnak, az ellentétes nézetek, gondolatok és érdekek ki nem egyenlíthetők, » igy az ilyen társadalmi élet zilált s csupán az egyesek önző törekvéseinek kielégítésére nem pedig a közös erő fejlesztése s a közügyek ápolására látszik hivatottnak lenni. Nagy és hatalmas szó ez: egyesült eröl Ennek jótékony hatását jelen küzdő korszakunkban leginkább tapasztaljuk, mivel mai napság az emberi ész olyan óriási erőkkel lép az élet küzdterére, melyei csak hason erővel lehet szembe .szállani s eredményt — csak a kisebb erők tömörítése, nagy erővé tétele által — lehet kivívni. Ezért korántsem modern frázis az mit hangoztatni hallunk, hogy elevenítsük fel a társulási, elevenítsük fel a társadalmi, szellemet, mert ez alatt azon nagy jelentőségteljes eszme értendő, mely eszme az egyes erőket tömöríti oly célból, hogy közös akarattal, nagy eredményt vívjanak ki, a melyet pedig egyes ember egyedül kivívni nem képes. Nem csoda tehát ha a müveit nemzetek között minden törekvés a tagok tömörítése, összevonása, egyesítése felé van irányozva; nem csoda tehát hu mindenhol a társadalmi élet élénkülését óhajtják s ezen műn kálhodui látjuk a legjobb és legtehetségesebb erőket. De az sem csudálható, hogy egy nép megítélését, mindenek elütt an nak társadalmi szelleme után eszközlik — az idegen látogatók mert ezen szellem fejlettségétől függ az illető helységnek erélye, értéke,' és mondjuk ki műveltsége. Csak müveit ember képes egyesülni, képes közakarutú társadalmat alkotni, s nagyot, dicsőt , szépet és hatalmast teremteni, holott a műveletlen nép mint összefüggést nélkülöző tömeg eredményt kivinni nem képes. Társadalmi életünkről, a sajátszerű viszonyainkkal ismeretlen külföldi, nem a legjobbat szokta mondani, szemünkre vetvén az elkülönítési vágyat, a helytelen büszkeséget s min denki iránti lenézést sőt megvetést, egyszóval, az idegenek úgy tüntetik fel népünket mintha az minden társadalmi szellemtől menten, meddő életet élne. Pedig ezen ítélet, alaptalan, igazságtalan s származását lelte viszonyaink s életmódjaink nem, vagy félre, ismeréséből. Különbözünk mi szomszédos népeinktől, különbözünk pedig azért mivel minálunk az élet viszonyai, más faktorokon alapszanak mint azon népeknél a melyek foglalatosság és életmód tekintetében egészen más körülmények között kénytelenek élni. Külföldön a társadalmi együttlét eszméje, nyílva nos helyeken lel kifejezést, mig minálunk ez az egyes családokra szorítkozik. Külföldön a vendéglő — , minálunk a ven dég-szerető ház, az össze jövetel szin-helye, bölcsője, fejlesztője éltetője és ápolója. A magyar, vendégszerető nép, s ki társadalmi viszonyainkat ismerni, ki — ezen nemzet szivét, lelkét gondolkozását, életét ismerni akarja, az ne a vendégfogadóban tegye meg népismereti tanulmányait, hanem a nemzet tűzhelyén a családok körében a vendégszerető hajlékokban, mivel miná lünk az a „gemüthliche Bicrkrügel" Istennek hála ismeretlen, dc egyszersmind felesleges is. Mi közszcllemmel birunk s közszellemünk alapját a házi szives együttlét és barátság képezi. Ezt tudva, s ezen tény által lelkesítve örömmel fogadtam azon szives meghívást, mely csekély személyemet, egy vendégszerető család által a pápai műkedvelők tiszteletére adott, estélyen részvétre szólitá. A hölgykoszorú már teljes volt midőn mi férfiak meg jelentünk, tudtunkra adván, hogy mint mindenütt ugy ez alka lommal is a nagyobb pontosság hölgyeinket illeti. Szives fogadtatásban részesültünk a kedves házi ur, majd a szives házi asszony részéről, s meglepett az egyik teremben, a kedélycsen fesztelenül, othoniasan, társalkodó hölgycsoporfozat, melynek mint ez időig ismeretlen be lettem mutatva. A magyar szó oly édes, de egyszersmind őszinte hangú kifejezése, az emberi szív érzelmeinek. hogy általa vonzóbban lehet eszközölni azt a mit megértetni akarunk egymással, s ezen zengzetes, a balaton hullámzását, rithmussával vissza adó — édes anyai nyelvet, hölgyektől, művelt, a művészetért lelkesülő hölgyektől, hallani, elragadó, elbájoló valami, melyhez hasonlót csak gondolni lehet A hölgy társaság: tagjai, a házi asszonyság és ennek szelle mes leányán kívül: Bogyay Miklósné született Kund Antonia Bogyay Ida, Mányóky Róza, Szép Ilona, Szép Irene, Czink Luiza, Szili Janka úrhölgyek, a jótékonycélú színi előadásra vállalkozó úrnőkből állott, kik eleven színekben, s elragadó modorban közölték „szerepjüket", s ezen közlemények után ítélve állítani merem, hogy mindmegannyian lelkesülnek a művészetért » emberi nyomoron, hogy segíthessenek, nyilvánosan fogják Thália papnőit legközelebb helyettesíteni, még pedig sikerre helyettesíteni. S inig a társaság fiatal tagjai (szerénységemet ide nem értve) a hölgyeket mulattaták, addig.az „öregebb" urak, a szives házi ur körül sorakozva „komoly" dolgokró beszélgettek a minek azonban csakhamar véget vetett kedves házi asszonyunk parancs szava. Pompás étkek, jó italok, várták a vig társaságot. Valóságos luküllusi fény, igaz magyar ven dégszeretetet találva, mindenki othoniasan érzé magát s igy vi; bcszédközt a gyors óra ment, s az étkezésnek vege szakadt még pedig mint mi „öregek" észre vettük, a hölgyek nagy örö jiiére, kik csak hamar lejtek —a kedvelt táncokat. Ifjú Pakrócz Károly ur zongorajátéka mellett hevüllek az ifjú hölgyek s he vültek a fiatal vendégek is. Én néztem és gyönyörködtem; oly tcor olykor pezsgeui kezdett ereimben a vér, s ha ügyetlenségein liem akadályoz, elragadtatásomnak én is tényleges kifejezést adva részt veszek a táncban. A tánc szép s nem lehet mondani, hogy könyü művészet, s ez alkalommal valóságos művészek voltak a táncolók. — Oh boldog ifjúság! S most az egyszer leleményes Quság, mert alig gyönyörködtetett táncával s már új szórakozást gondolt ki. És milyen gyorsan átváltozott — a tér. Vig átványosság, vig dallamok, vig mutatványok insceuirozva letek mintha csak programm szerint jártak volna el, pedig mind ögtönözve volt, s ez emelte a hatást. Általános tapsokat vívott ki Mészáros ur. „rövid látó angoljával" s Szegleti György ur „hogy táncoltak hajdan és most." — Majd Czink Luiza kisaszzony lepte meg a társaságot gyönyörű magyar népdalával, mig később Mányóky Róza kisasszony vegyes dallamai siettetek felednünk azt, hogy az idő már éjfélre jár. Az általános öröm, a fesztelen jókedv, az othoniasság érzete, a szives előzékenység, a vendég szeretet ezen ritka szép nyilvánulása, leiemre felette jótékony hatással volt, s szivemet egy érzelem lepte el: a hála, az elismerés érzete. Költő szerettem volna lenni; töltő, hogy zengjek éneket: lelkes ember szerető tettekről, magasztos erényekről; költő: hogy népemnek hirdethessem azt, hogy e hon virulni fog s élni örökké, mert gyermekeinek keblét, elkesültség tölti el s szivében a haza szeretet szent tüze melett a testvéri szeretet, s a jótékonyság szent tüze is lángol. Fájt; most először fájt életemben, hogy nem vagyok költő, s ezen fájdalom érezni engedé, hogy még is csak legboldogabbak ők a költészet emberei. Egy másvilágban érnek ők; egy eszményi, egy képzelt világban; egy világban, mely telve örökös mosolygó tavaszi napsugárral, csörgedező hűs források, árnyas kertek, s boldog lényekkel; egy másvilágban élnek ők, túl a 'ellegekcn a hol nincs enyészet, nincs halál, nincs emberi küzdelem, nincs nyomor, nincs harc, nincs verseny, nincs viszály, nincs csalás, nincs ámítás, nincs anyagiasság és nincsen szűkölködő, koldus, béna, kintelt szenvedő, nyomorult sebesült, nincsen éhező család és nincsen bün! Ilyen országban élnek a költők; mig a hírlap iró? annak rideg valóság közepette küzdenie, s a felkorbácsolt emberi szenvedélyekkel megmérkőzni-e, ezek ellen örökös harcban élni-e kelt. A hírlap iró, s a költő távol állanak egymástól; az egyiknek hivatása, eltér a másikától. A költő csillag az égen, mosolygó csillag, mely ha meggyúlt ragyog mindenkor; a hírlap iró a vas század szülöttje, harcos ő s értéke megszűnik ha ereje lankad; múltat nem ismer csak jelenje van s mint Phönix feltámad folytonosan saját hamvából, hogy mint hulló csillag eltűnjék ma, élvén holnap ismét!. ... A hírlap írót harcában egy nagy cél lelkesíti s ez a közjó előmozdítása. Kiválasztani köteles, a nemest, a salakból s mig lelke erejével az előbbenit felemeli addig halált hozó fegyverével, érc tollával, köteles a sötét melységbe lökni a salakot. Es valóban nem költői érzet szálta volt meg lelkemet, hauen» azon lelkesülés mely mint hírlapíró foglalja el szivem és elmémet tudván azt, hogy vendégszerető házi asszonyunk iránt, ki a könyörületesség elő mozdíthatása céljából, a működő tagok Iclkcsitésc, s ezeknek szép összhangzásba hozatala költsönös megismertetése, és költsönös tisztelet létesítése végett, rendezte ezen kellemetes .es télyt — elismeréssel tartozunk, s ezen elismerés tudata lelkesített akkor midőn, azt hivén, hogy a költészet országába kell men ncm, a hála érzetet kifejező —, koszorúért Mintegy tündér álom robogót el az estély s a búcsúzás alkalmával, azon kellemetes tudatott vittem keblemben, hogy a vendégszeretet ősi erénye, nemzetemnél még él s társadalmunkban az összhangza meg van s csak alkalomra vár, hogy mint hatalmas tényező, áldásos gyümölcsét megteremje . . . Pompás nyári éj; holdvilág árasztá el a nyugvó várost midőn kiléptünk azon házból, melyben oly boldog órákat szerencsés valék tölthetni, s haza siető lépteinken kivül Pápa város nyugodalmát, mi sem zavarta; boldog város gondolám magamban, de boldogságodat meg is érdemled , mert lakosaid között számos lelkes keblet számlálsz s ezek között első sorban tündököl Ajkay lmréné őnagysága ki nek vendége lehetni szerencsés valék. — A sebesült harcosok 8 a behívott tartelékos katonák hátrahagyott családjainak segélyezésére a könyör adományok gyűjtése, a megyei alispáni hivatal felhívása folytán folya maiba vétettek. E végből VVojta József polgármester ur f. hó 7-én d. c. egy értekezletet hívott össze, a melyen mindenek előtt az alispáni leirat felolvastatott s hosszabb gyakran egymástól eltérő vita után határoztatott, hogy a gyűjtés e célra különösen megbízottak által — házról házra menve fog eszközöltetni s a befolyt összegek és egyébb könyör adományok ke zelése és a szükséges érdemleges teendők elvégzése végett a polgármester úr elnöklete alatt egy bizottság küldetett ki, mely bizottság működését azonnal megkezdvén a várost egyes kerü letekre felosztotta s minden kerület számára két bizalmi férfiút jelelvén ki, ezeknek az alispáni hivatal által leküldött „gyűjtő iveket" kézbesítette. A gyűjtések már September 8-án meg kezdettek s mint értesülünk a legszebb sikert fogják felmutatni A begyült összegekből egyrész a helybeli, nyomorban levő családok segélyezésére fog használtatni, mig a másik része az alispáni hivatalhoz fog beküldetni; holott a termények és hason nemű egyébb adományok egyelőre városi hatóságunknál fog leté tetni ameddig ezek felől az alispáni hivatal rendelkezni nemfog — A miskolczi izraelita hitközség intézményeinek helyre Állítását a adakoztak: (folyt.) Fischer Adolf \ kávés 1 frt, Löwy Lajos 1 ft, Steiner Jakab 1 fi, Ungár Antal 1 ft Krauss Manó 40 kr, Ungár Salamon 1 ft, HerzI Fáni 2 ft, özv Schlesinger Mónié 2 ft, Kohn Ignácz 1 ft, Schlesinger Rudolf 1 ft, Laufer Mór 1 ft; Beck Ignácz 50 kr, Spitzer Jakab 60 ki Heimcr Károly 1 ft, Trosztler 50 kr, Schlesinger Mór 1 ft, Lövy Pál 1 ft, Rapoport Mari 1 It, Pollák Ignácz 1 ft, Krausz Sá muel 1 ft, Báron 2 ft, Prager Ignácz 1 ft, Kohn Leopold 1 ft Buchwald Antal 1 frt, Gottlieb Sámuel. 1 frt, Gerstl J. 50 kr Hoffmann Sámuel 5 ft, Deutsch Lipót 1 ft, Borger Zsigmond 1 frt, özv. Fleischner 50 krt. Stern Dávid 60 kr Steiner Ábrahám 1 ft Vittmanu 3 frtot. — T. szerkesztő úr! Kéltoruyulak, szept. 11. 1878 Á mult aug. hó 16-án tüz által károsult kéttornyulaki lakosok részére t. Koller János ur 40 mérő gabonát s saját maguk álta választandó 4—4 összesen 16 darab épületfát kegyeskedett aján dékozni. A segélyezettek részéről nyert kedves megbízatásom nak eleget teendő, midőn e nemes emberbaráti tényt nyilvános ságra hozom, nevükben egyszersmind a szives adományókéi hálás köszönetet mondok. Tisztelettel Balassa Lajos ref. léik ész •— Tűzvész. F. hó lO-én este 7% kor kiütött tüzvészn vonatkozólag, mely az u. n. Csillag malmot, a vele egybe érintve levő lakház tetőzetének egyrészével együtt elhamvasztotta, s ezt követő másnap délután 4 órakor dühöngött hosszú utczai nagy tűzvészről, melynek 7 lakház és több házi állat lön martalékává egy szemtanú következőket irja lapunknak. Tűzoltó vagyok, mégis megrázkódtat, valahányszor a vész kürt baljóslatú hangjait hallom s a nagytemplom harangjai szomorú öszhangzattal dörgik végig a városon, hogy tüz van! Szegény város! a mit rosz emberek még meghagytak, az időjárás el nem vitt még a tüz, fellázadt rabszolga is eljött, hogy elrabolja tőled. 10-én háom negyed múlhatott nyolcra, midőnértesültem, hogy a Csillag malom ég! azonnal futóvá vettem a dolgot, meg sem gondolva, ogy akkora utat futva megtenui nem embernek való, Az uszoához érve leirhatlan látvány terült szemeim elé. Sürü setétség minden oldalon, csak az égő malomból tör fel két óriási lángoszlop z égre mintha felgyújtani akarná azt s a belőle kicsapkodó egyes szilaj lángnyelvek a csillagokat látszanak körülcsókdosni. Nagyszerű de siralmas tűzijáték. Mire fáradságból*pihegve kiérünk, már maga a malom, összes felszerelési gépeivel mégis a szomszéd lakház fazsindeles tetője lángokban áll, oltásara gondolni alig lehet, az izzó klóakába lövellett karvastagságú vízsugár egy pillanat alatt gőzző válva, fölszáll és ott kóvályog füstéi vegyesen a fenéktől tetőig lángban álló egyemeletes malomépület egy vékony ajtó által van összeköttetésben a birtokos család lakosztályával s az ajtó már már enged a fékvesztett elemnek, de bent hatalmas karok lövellik reá a vizet, s ök végre is megvannak mentve. De hallja! Minő zaj? A malomkerék ismerős zúgása hallatszik a pusztuló elem harsogása közben. Odasiettünk, s Dante pokába illő jelenet tárul szemeink elé. A vizkerék szokott útját folytatja, magával hurculva a belső kereket mely láugbau alva a fölé huló millió tüzszíporka között vele együtt eszeveszetten forog. — A viz szerencsére közelben volt, s az egyszerre 3—4 oldalon megtámadott elem illő korlátok közé szorult s nagy lassan le is lohadt, mialatt tűzoltóink a tetőt is megtisztították a hívatlan sziporkáktól, — mire a "tüz éjfélfelé véget ért. A kár nagy lehet, mert nemcsak a drága gépek lettek hamuvá, de a padláson felhalmozott temérdek gabona — sőt még a cselédség ruhája is menthetlenül oda égett. A gyuladási ok ismeretlen, de hisszük, hogy rendőrségünk erélyesen kutatni fogja azt. Szinte nehéz volt másnap minden tagunk a fáradságtól, de bezzeg elfelejtettünk fáradságot és kényelmet, a mint délután 4 órakor ismét felharsant a kürt, s megkondultak a vész hangok. Es siettünk teljes erőnkből, de mire csapatunk zöme a helyszínére (széles vizén tul) érkezett mind a 7 ház már lángban állott. Ehhez járult a felkerekedett szél, a forróság porral vegyes füst, mely az embert clbóditá s egyszersmind látásától is megfosztotta. Mihez ha hozzávesszük azt, hogy a kiterjedésű helyen erőnk szétforgácsolva, minden egyes oltó önálló munkásságot volt kényten kifejteni méltó elismerés illet minden egyes embert, ki a szerencsétleneknek segédkezet nyújtott. Bámulni lehet tűzoltóink szívességét, kik a 10-diki fáradság után 11-én is igy megállották helyüket. Ez igazi boszniai állapot volt Isteu óvjon meg tőle. Van is ám maródi elég, a ki csak ott volt az mint megégetett kézzel feltört lábbal, vagy kimerült tagokkal tért haza pihenni. Kár legjobban Auer nevü földmivest sújtott a ki marháit mentendő berohant az égő istállóba, alig lehetett kihozni, sebei miatt kórházba szántották, Megemlítendő hogy ha Stern Jakab háza nincs téglára hát az egész sor leéghet, pedig midőn legközelebb leégett, a városi tanács felhívta, hogy cserépre építse házát megfellebbezte a határozatot, s most milyen szerencse, hogy a közgyűlés ezen helytelen fellebbezést elvetette. Sz. Gy. — A Pápa városi jótékony nőegylethez a sebesültek részére tépést és vászonnemüeket küldöttek. Nagy Józsefné, Wolf Lipótné, Preisach Mórné, Forintos Jánosné, Ajkay Miklósné, Bakossi Erzsébet, Makara Györgyné, Noszlopy Ignáczné, Kohn Zsófi, Lázár Lajosné, Schramek Ambrusné, Rozenberg Ignáczné, Rapoport Mórné, Bauer Bernátné, Kiss Lászlóné, Csillag Mátyásné, özv. Horváth Gyuláné, Klein Adolfné, A pápai izraelita hitközségi népiskola tanulói, a tanitó testület buzdítása folytán 3 kiló 33 deka tépést, továbbá Pencz Józsefné, Szélessy Dánielné, Neuman Matild, Mikovinyi Ödönné, Mandelbaum Mórné, özv. Beke Józsefné, Deutsch Mártonné, Weisz Jozefin, Ferenezy Pálné, Dózsa Rozália, Czink Istvánné, Aranylábi Mátyásné, Beck Miksáné, Ló'wy Jakabné, Kohn Mórné, Szili Ilonor és Janka, Lóskai nővérek, özv. Beck Lipótné, Weis Adolfné, Gold Katalin és Franciska, Schneider Lipótné, Schwarz Bernátné, Goldschmidt Ferenczné, Buchsbaum Jetti, Geböck Gyuláné, Sütlő Károlyné, Vélsz Mihály, Dr. Steiner Józsefné, Krausz Izsák, Nádasdi Ferenczné, Polgár Péterné, Krausz Janka, Lipschitz Lázárué, Zsoldos Balázsné, Bánóczi Mária. Mindezen jóltevők küldeményei, az előbbiekkel csomagoltatván a Steiner örökösök által e célra ajándékozott ládában, mely összesen 99 kilogram tépést és vászon nemüeket tartalmazott, folyó hó 11-én a Budapesti főhadporancsnokság címére, {szántás végett a vasútra adattak a nöagyleti elnökség által, A sebesültek, és a fegyver alá behivotlakj/családjai részére küldöttek a pápai nőegylethez : Hanauer Jenőné 3 forint, Bakossi Erzsébet 1 ft, Kohn Zsófi 3 frt, Hanauer Béláné 3 frt, Mikovinyi Ödönné 1 frt, Horváth Gyuláné 1 ft, özv. Beck Lipótné ljft, Békássy Lajos 5 ft, öszszesen: 17 forint, mely az előzőleg nyugtatott. 50 forinttal öszszevetetvén, a nőegylethez eddig begyült 67 forint o. é. Szvoboda Venczelné alelnök, Antal Gábor titkár. — A miskolczi árvízkárosultak javára adakoztak: P. Sz. K. ésjjlarmos Zoltán gyűjtő ívén: Szekeres Mihály 1 ft, Heufel Jánosné úrnő 3 frt, Augusz Zsiga 1 ft 43 kr, Lazány Béla 1 ft, Lázár Benő 1 ft, Vali Ferenczné urnő 1 ft, özv. Pet Józsefné úrnő 1 ft, Jókai Etelka k. a. 1 ft, Váli Ferencz 5 it, összesen 14 forint 43 kr. I — Városunkban meghaltak f.é. szept. 5—H-ig: Krausz Mór leánya Sarlóit, izr., 3 éves, sorvadás. Nagy Sándor gyke. Pál, ág. hitv., '/, éves, hökhurut. Cser Lajos gyke. János, rom. kath., 1 % éves, sorvadás. Schlesinger Sándor gyermeke, izr, halva, nehéz szülés. Dándl Nándor leánya Borbála, r. kath., 3 éves, sorvadás. jKuty Rozi leánya Erzsébet, r. kath., 1'/, éves, sorvadás. Degovits Jánosnő, r. kath., 36 éves, hagymáz. Krausz Mójr leánya Faun i, izr., t'/ t éves, bélhurut. Kronpacher József gyke. Dezső, ág. hitv., 7 hónapos, ráuggörcs. Erdős János gyke. Gyula, r. kath., 3 hetes gyengeség. Kántor Borbála gyke. JK á r o I, r. kath., I 1 /* éves, tüdőlob.. Kovács Sándor gyke. János, r. kath., 4 evés, genyvér. Bartók Ferencz, r ílcrczog Ferencz leánya Je cz, r. kath., 58 éves, gyomorrák, ni, izr., 47, hónapos, béltekeres. Lapnnk zártáig a lottó számok, távirata nem érkezett meg.
