Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-06-16

A. szerlce.szto ós lcíaclólii vatal "Wajditb-Károly ki"iiyvkereskedésél>en van, aliova az előfizetési és hirdetési dijak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. apai Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. 16 VAS. F 1. SZ. HÁROMS. V.l - F. Sz. hár. v./^. 15 M.gy) . 17 Hétfő Jézus szentvére )~ Marcell } = 16 IS Kedd Marcellián p Gyárfár J- 17 j'~ Előfizetési díj als.: Egy évre . 6 fr. — FéléT re . 5 ír. — Negyedévre 1 ír. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetéseid. 6 hasábos pelitsorban 5 kr. iL"yÍlttéx'*"be3a soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Heti naptár. 19 Szerda Protáz, Gyárfás (kath.), Flóra, Erd. Cprot.), 18 fjzr.) 20 Csüt. 21 Péntek URXAPJA Alajos hitv, 22 Szombat Paulina, Kkosp Szinanónia Alajos Albán Saját ügyünkben. Pápa, június 16, . 19 ) ? 20 Athália jg £ 21 S. Slaleha P A Győri Közlöny 46-ík számában egy ,,cáfolal

uféle jeleni meg június hó 2-án közzé telt s polgármesterünk lemondási szándékát jeJzö hírünkre, miután ezen cáfolat tudósításunkat — mert igaz — megcáfolni nem volt képes, mi arra részünkről nem reflektálnánk, ha a közleményben egyes ósdi elavult n é z et e t nem találtunk volna érvül felhozva. Azután pedig ez ügyben szerkesztőségünkhöz több levél érkezeit, melyek a Győri Közlöny tudósítóját cáfolják s annak nézetei ellen protestálnak, és főképen ezen utóbbi eset kényszerít minket nem azon Pápa város egyik képviselőjének felelni, hanem tisztelt olvasóinkat ez ügyben némileg tájékozni, illelöleg felvilágosítani. Mindenekelőtt közleményünk igaz voltát fenntartjuk s ha kell bizonyságot szolgáltatunk a felöl, hogy igen is Woita József ur komolyan, több izben, számos alkalomkor, különböző, de megbízható, egyének előtt, mint komoly szándékát, nyilatkoztatta ki visszalépését, és mivel mi meg voltunk győződve, hogy egy városnak legelső hivatalnoka csak ugy tréfából ilyesmiféléket nem közölhet, s mivel mí kötelességünknek tartjuk városunk lakosait minden fontos eseményekről értestleni, hogy kellő tájékozással felölük bírjon s mivel egy polgármesteri állomás betöltését nem lehet és nem szabad a közügy érdekében csak ugy komám asszony módjára az utolsó s minden előkészületeket nélkülöző pillanatokra hagyni, csak kötelességünket teljesítettük és hírlapírói tisztüuknek tettünk eleget akkor, midőn Pápa városának igen üszlelt közönségéi ezen éleibe vágó eseményről tudósítottuk. Tudjuk mi cikkíró nélkül is, mit parancsol azoknál, kiknél a józan felfogás cs nemes érzés szikrája ki nem aludt, a háladatosság törvénye, de tudjuk azt is, hogy az egyesek személyes hiúságának nem helyezhetjük alá a nagy közönség— a nép érdekét; és azt már cikkíró is megtanulhatta volna, hogy nem hiva'alnokokért vannak a hivatalok, hanem megfordítva. A hatóságok és tisztségek betöltése, oly fontos, hogy azoknál holmi hála és Isten tudja miféle személyes tekintetek csak törpe mellékes dolgok s ezért holmi 32 éves szolgálatra hivatkozva nem mondható az, hogy pálca töretik valaki felelt akkor ha hajlandók vagyunk lemondása elfogadására egy olyon tisztviselőnek, ki hivatali állomására újabban a munkakedv és a korábbi tett erő hiánya miatt vállalkozni többé nem akar; különben is ha valaki hosszas szolgálatot jutalmazni akar, leheti ezt tisztelet vagy nyugdíj adományozása, de uem a munka erőt igénylő fontos hivatalnak a közügy érdeke ellen föláldozása állal. Tiltakozunk levelező téves , sőt a viszonyok s törvények ismerete hiányáról tanúskodó ráfogása ellen mintha mi, s minket e nézetünkben a képviselő testület lagjaí köréből támogató elvtársaink, a polgármesteri hivatal föladatát a közadóknak minél erélyesebb behajtásában keresnénk, mert hisz egyrészről az adóknak fizetése polgári kötelességünk, másrészről az adóbehajtás ellenőrzése és legfőbb intézése az államkorinánynak képezi leendőjét, de a föladatot szabályrendeleteink, s a (örvények nem ebben jelölik meg, hanem városi szervezeti statútumunk a polgármesternek már elejétől fogva kötelességévé telte, hogy a jövedelmi adók, s a most ezeket helyeitesitö harmad és negyed osztályú kereseti és tökekamat adók kivetési tárgyalásánál jelen legyen s polgármesteri hivatásánál fogva az adózó polgárok érdeke fölött őrködjék s azt erélyesen védelmezze, a teher arányosítása s az egyeseknek adóval túlterhöltelése ellen erélyes tiltakozása által. Rá mutatunk a folyó évben lefolyt adó tárgyalásokra, rá mutatunk a legutóbbi városi" közgyűlésen.! e kérdésben elmondottakra, méltán kérdezzük a Győri Közlöny levelezőjétől, közmegelégedésre történt-e az adóknak kivetése, lett-e védelmezve a bizottságban? mindenki személy-, osztály- és felekezetre való tekintet nélkül? Elénk emlékezetünkben él Veszprém város polgármesterének erélyes eljárása, melyet az adókivetés körül az adózó nép érdekében tanúsított, s melylyel kivívta a közönség háláját és a megyei közigazgatási bizottság elégtélelét. Tehát nem az adó behajlásának legszigorúbb keresztül vitelében áll, városunk közérdeke, mert ezt fizetni adóerejéhez képest minden polgárnak kötelessége, hanem az adókérdésénél abban találjuk mi közérdekeinket, ha az adó kivetése a méltányosság és adózási képesség korlátain belül történik. Mindezek folytán világos tehát, hogy nevezett cikkíró csak port akart a nép szemébehinteni és kortes fogási gyakorolt akkor, midőn a polgármesteri hivatal betöltése indoklásául az adók behajtását említette fel, szerintünk nem azért kell tetterős polgármester, hogy ő az adót behajtsa, hanem azért, hogy szellemi képességével és férfiúi bátorságával illetékes helyen Pápa város lakosainak ide vonatkozó jogos érdekeit oltalmazni tudja, és inert jelenleg ez nem igy van, áll az, mit cáfoló a Győri Közlönyben megírt, hogy „városunkban mindig az adóvégrehajtás és az ezt követő árverés folyik, kisdedek helyiségéül szolgáló bölcsőket sirás rívás közt adnak el." Kell-e tehát a tisztelt városi közönségnek még azután is ennyi a jóból? A mi pedig cikkíró urnák azon középkori német „burger zumpft

H nézetét illeti, hogy csak olt szólalhat valaki a hol szüleiéit olyan porhoz ragadott nézet a mely felett korunk már rég napi rendre tért. Mi nem jöttünk se Morvából sem Csehországból, mi mint magyar honfiak hazánkat s nemzetünket szolgáljuk azon hazát, melynek egyik része Pápa városa s azon nemzetet, melynek egyik töredéke a pápai lakosság, s ezért midőn Pápa városának igaz és valóságos érdekeiért szót emelünk, s ezen érdekek mellett harcolunk, csak magyar állampolgári jogunkkal élünk, mely jog otthonossá tesz bennünket a Kárpátoktól az Adriáig elterülő haza bármély városában, felhatalmaz sőt tehetségünktől megkívánja a közérdekéri vívni: a káros, az elavult nézetekkel szemben. És mivel mi Pápán lakunk, törvényesen pápai polgárok vagyunk, s cselekedelünk eljárásunknál egyesegyedül Pápa városának érdeke vezérel bennünket, melytől eltéríteni, elriasztani nem fog, Istennek hála, senki sem! A mi pedig az általunk fizetett adómennyiségét illeti, figyelmeztetjük a cikkírót, hogy ez idő szerint az ált lünk fizetett és soha execulio által behajtatni nem szokott adó összeg éppen kétszerese annak a mit ön uram mindég az execulio foganatosítása^ után kénytelen nélkülözni, különben tudhatná azt is, hogy Veszprém vármegyének virilise is van közöttünk. Különben is cikk író ur nem ismeri polgártársainak tiszta felfogását ez ügyben és így tiltakozunk az értelmes polgárok nevével visszaélni és megnyugtatására mondjuk és tartsa figyelembe, hogy nem vándorral van dolga. A mi pedig azon helytelen megilletödését illeti, hogy a polgármesteri hivatal tetterős fiatal erővel töltessek be, ér mert tetterős embert csak pontos, szorgalmas, rendszerető, erélyes és tetterős ember óhajthat a közügyek élére. Öii pedig nem az. Igaza van, hogy ezen erőt nem testi, hanem erkölcsi értelemben kell felvenni, csak hogy ellelejjtette hozzá tenni a képességet is. A pápai népbank esetét jobb lesz alva hagyni, hisz ott sem hiányoztak az ügyek élén a koros s becsületes férfiak, de hiányzott a tett erő, a szakértelem, s ez által segítették elő, hogy mint a cikk író irja sok ártatlan tiszta jellemű becsületes egyéniség bele öregedett. Különben pedig mi tiltakozunk azon állítása elíen mintha mí a fiatal tetterőt a korhoz kötöttnek tekintenök, vannak ősz bajnokok, fiatal telt erővel. Igen is ember kell a hivatalra, munkás, erélyes, és nem ingadozó; becsületes és jellem szilárd és olyan, a ki a hivatalos magyar nyelvet szóban és írásban bírja s városunk anyagi érdekeit minden tekintetben, nemcsak jámbor óhajtásokkal, hanem tettleg is védelmezni tudja. És mi megvagyunk győződve, hogy városunk nem oly szegény, hogy választani, hogy helyesen választani képes ne volna. A „Pápai Lapok" szerkesztősége. 24 Békésniegyei ipartársulat Emlékirata Ráth Károly országgyűlési képviselöhez országos iparos congressus tartása tárgyában. INagyra becsült orsz. ipar-egyesületi einöle és országgyűlési ltépviselő úr! A csabai általános ipartársulat kezdeményezése folytán f. évi marti us hó 31-én Csabán a megyei ipartársulatok közül 34 ipartársulat értekezletet tartván, Békés megyében a vásárok rendezése és árulási sorrend megállapítása tárgyában, ezen ügynek befejezte után indítvány tétetett, miszerint a vásárok engedélyezésének korlátozása — az 1872-ik évi iparlörvény módosítása, továbbá a m. kir. honvédség felszerelésének a hazai iparosok általi szállítása tárgyában a magas szakministeriumhoz felirat intéztessék, és — hogy e felirat nem egyedül egy megye iparosainak szük köréből keljen ki, kéressék fel nagyrabecsült elnök ur, a mult évben tervbe vett iparos congressusnak összehívására és azon emez indítványok tárgyalására. Ezen indítványok elseje, a vásárok engedélyezésének korlátozása lévén, engedje meg, ha e tekintetben indokolt nézetünknek kifejezést adunk,— kifejezést adunk mi, a kik a viszonyok által egy oly megyének vagyunk lakosai, a hol terjedelmes, legnagyobb részben vagyonos, és az ország számos vidékeihez képest az értelmiség magasabb fokán álló lakosok, — polgártársaink vannak. — Eme tényünkben már a fentebbieknél fogva sem sújthat az önzés vadja, mert bátran mondhatjuk, hogy megyénk 25 községe közül van legkevesebb 15 olyan, a mely figyelemmel a szomszéd megyék kisebb községeire a vásártartásva jogosult lehetne, holott megyénknek csak két községében vannak eddigelé vásárok, és dacára ezen látszólagos előnynek mégis látjuk azon romboló hatást, melyet a szomszéd megyékben gomba módra elterjedt kurta vásárok nálunk is okoznak. Példát idézünk csak a szomszéd Arad és Biharmegyéből, a hol majd minden kisebb községben, már vásárok vannak engedélyezve, mint például Zerinden, Vadászon, Eloken, Seprősen és Bihariuegyeben Kötegyánban stb. — továbbá hetivásárok minden legkisebb helyen, és ha ezek előnyét vagy célját vizsgáljuk, első sorban is a regálé bérlők egészségrontó bűzös italainak fogyasztására, — másod sorban pedig a kisebb iparosok idó'pazarlására, és ez által tönkrejuttatására vannak engedélyezve, — előbbinek következménye népünk demoralisátiója, és anuélkül is csekély fajunk szaporulati képtelensége, utóbbinak következménye pedig egy jobb sorsra érdemes osztálynak tönkrejutása, és a proletáriatusság szaporítása, pedig alig hisszük, hogy ez célja volna állami önkormányzatunknak. — Előbbi nézetünk oly tény, a melyet megcáfolni csak önzés és rosz lelküség képes, — utóbbi A 3

,Pápai Lapok" tárcája. „Egy szerény kérelem." (ü'te: Hirschler Soma ) Jó napot szép asszonyom! igy toppant be — egy a várostól fél órányira fekvő vendéglő kellemes kerti helyiségébe ~ egy csinos fiatal ember, az elébe siető valóban szép vendéglősné jobbját, barátságosan megrázva. Hozta Isten orvos úr! kitűnő gondolat volt öntől ma eljönni; egész délután nem láttam egy emberi lényt és az unalom nálam már ásitozásban akart nyilvánulni, ha ön szerencsémre megjelenésével attól meg nem szabadit! Barátsági szempontból ajánlhatom kegyednek, — viszonzá a fiatal orvos ily esetben azon időtöltést, hogy az ásitozás által önkénytelenül előidézett hangokat, azoknak összefüggését, emelkedését és alászálását észlelve, rakja hangjegyekbe, és én meg fogom kisérteni, azokat—saját tapasztalataim által megbővitve, — egy walzer vagy polka alakjában kiadni, orvosi szempontból pedig, — folytatá szigorú lenni akaró arcai — megtiltok önnek szép asszony, akár mily nemű és hangú ásítozást, miután előttünk tudvalévő dolog az, hogy az ó, közép és újkori, legnagyobb orvosi capacitások évszázadok ótai kutatásaik és mély tanulmányozásaik eredményéül kijelentették, miszerint: proprimo az unalom, — akár álmosságban akár ásitozásbau nyilvánuljék is, — abnormális állapot, mely lankasztja és puhítja a testet, az izmok ruganyosságát elveszi ésakütöuben csinos kerekded arcot hoszszura nyújtja. Protesundó: az ásitozás alkalmával nagyobb mennyiségű vér tolul a tüdőbe mint szükséges, és proteejiv: határozottan felkérem, hogy — a szép vendéglősné, kíváncsian, mosolyogva nézett a fiatal ember szeme közé, várva, hogy mi lesz a „prolectiv" határozott felkérésének vége, — hogy folytatá a másik — legyen oly szives engem egy pohár sörrel megsjuerencséltetni. A szép nő ezen, — majd egy lélegzetre elmondottakonj— kedélyesen kacagva távozott, és kevés idő múlva a kért üditőjvel visszatért. A mai sor kitűnő! — moudá a vendég, miután az üveget egy szomjas kortyalfélig kiürité, de hol van férje?-- levé hozzá. Bement a városba és csak holnap fog ismét visszatérni.' Ugy hát egészen egyedül volnánk?!— A fiatal tudós ezt az előbbitől oly egészen különböző komoly hangon monda, és egy oly különös kérdő tekintetet vetett a hozzá közel ülő sz,ép asszonyra, hogy az önkénytelenül elpirult és szemeit zavartan lesüté. A fiatal ember merően bámult az előtte álló üvegre. |— Egy nehéz gondolattal látszott küzdeni. Ezt az alkolmat nem szabad elszalasztani, — mormogá f,ogai között, eleg hangosan, hogy a nő, — ki feszült figyelemmel kisére szavait — meghallhatá. — Az idő siet, és ily alkalom, nem találkozik többe. — Asszonyom! — folytatá lassú bátortalan hangon, 14 napja, hogy házát egy szerencsés véletlen meg ismerte té velem; azóta mindennap kijöttem önhöz ... Tudom — feleié gépileg a szép nő. És tudja, hogy mi vonz engem anyira ide? Hogyan tudhatnám, doctor ur? — válaszolá a szép nő, nyugtalan tekintetét a beszélőhöz emelve. Természetes! — szóla a fiatal tudós fájdalmasan kacagva — Természetes! hiszen hogyan tudhatná kegyed azt? Mi az orvos ur!? mit jelencsen ez? Semmit!— feleié erős vad hangon a kérdezett — semmit! de ezen sőr ma kitűnő! — ezzel a palackot fenéki güritve visszatolá az asztalra. A szép nő, nem magyarázhatá meg magának a mellette ülő vendég különös viseletét. A fiatal ember, mint ő maga monda, naponként eljött, majd ő egyedül, majd több barátjával, finom modora, vig kedélye és eredeti ötletei által, csak hamar magához vonzá a vele érintkezésbe jövőket, miáltal a fogadóban egy szivesen látott vendég lőn. A csinos vendéglösnének eszébe jutott, hogy ő előtte eddig az illem és udvariasság határát még nem lépte át, sőt kisebb kitüntetésekben is rcszesité. Észrevette, vagy gondolta észre venni hogy e fiatal ember csak is ö miatta teszi naponta e hosszú sétát, ki más vonzotta volna egy ily egyszerű falusi gazdasághoz? talán egy séta szüksége? óh nem! tudta ő azt nagyon jól. Szerette férjét, de női hiúságának mégis hízelgett e kitüntetés. Most volt először, e csinos és szellemdús fiatal emberrel egyedül, és a vulkán kitörését minden percben várhatá. — Be aztán?! — sejté, hogy mi küzd a mellette ülő lelkében; érzé, hogy arcát pir lepte el, de érzé azt is, hogy nem a harag pirja, óh! ha most férje váratlan megérkeznék, vagy ha vendégek jönnének? egy sóhaj tört ki kebelén. Ekkor egy meleg, puha