Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-06-16

állításunk tanuja iparosainknak folytonosan tartó anyagi elszegényedése. Azok kik államéletűnk fejlődésének irányadói a fentebbiekre azt fogják mondani: „jövedelem, kilátás nélkül miért megy az iparos vásárra"? és ebben némi részben igazuk van, de számításon kivül hagyják az emberi haszonvágy utáni ösztön gyarlóságát, mely számos esetben azon hiú reményben ringatja magát, miszerint „hátha sikerül" és egyeseknek azon gondolkozását,, ha én nem megyek, megy más." Eme meggyőződésből merített tapasztalás azt óhajtatja velünk, hogy egyedül a vásárok engedélyezésének korlátozása képes a bajon segíteni, sőt miután a vásárjog már eddigelé is annyi érdemetlen s jelentéktelen községeknek adományoztatok, — eme, és pedig az 1848. év óta adományozott — az ipartestületek által kimutatható — káros vásároknak beszüntetése is kívánatos lenne, — mert ha vannak az államnak követelményei egyeseken, — pedig ezek mindég fokozottabb mértékben vannak! miért ne lennének az egyeseknek követelményei az államon, illetőleg az állam sorsának intézőin? — de magára a vásározó közönségre sem előnyös a gyakori vásározás, kivált nálunk, hol népünk alsóbb miveltségű osztályánál a vásározás csak a henyélés és iszákosság ünnepe mai napjainkban , midőn az állambölcsészek annyira hangoztatják a munkásságot, hogy a vallási ünnepeket is a munka szünetének napjára a vasárnapra áttétetíni vélik; — kétszeres kötelesség lenne tehát gondoskodni arról, hogy a vásári ünnepek, melyeket sem vallási szertartás, sem a jól felfogott munkaérdek nem iga zolnak — korlátozva legyenek. Minélfogva e tekintetben nézetünk oda irányúi: hogy vá sártartási jogok ezentúl éppen ne adományoztassauak; sőt, hogy azon az 1848-ik év óta adományozott országos és heti vásártartási jogok is visszavonassanak, melyeket a környéken lévő ipartarsulatok többsége az iparra nézve károsnak jelöl ki. Az indítványok másodikát: a in. kir. Honvédség mint a magyar állam kizárólagos tulajdonát képező a nemzet tetemes anyagi erején fen tartott intézmény felszerelése—a hazai iparok által képezi. Alig hisszük, hog>

r legyen a világon civilizált állani, mely azt kárára öniparának figyelmen kivül hagyná, egyedül mi vagyunk azon valóban még az idegen előtt is meglepő helyzetben, hogy még az iparosnak kereseti adóját folytonosan emelik, addig a kereseti adóból begyült milliókat; ha nem is a külföldre de szomszédainknak küldik, — egyedül mi vagyunk azon helyzetben, hogy a nemzet anyagi felvirágzását szivén viselni kötelezett kormány a magyar iparról lenézőleg beszél, rabjául szegődve a külföldieskedés Molochjának. — Befolyásos egyénektől hallhattuk a bizalmatlanság nyilatkozatát, a magyar ipar iránt, de nem akadt senki, a ki azzal kísérletet tett volna, — hanem versenyt proclamáltak egy századok óta fejlődő néppel szemben, a mely geographiai fekvésénél fogva is, e téren sokkal előnyösebben állhat; — az elismerést irántuuk csak az ideákban adván meg, elkeresztelve benünket a múltban a civilisátió védbástyájának, jelenben az európai civilisátió végpontjának; — míg a mult — szomszédainkat, mint önálló államot ismerte, bennünket ez állam barbárokkal telt kiegészítő részének tekintett, még azok kifejlődését, mint önálló államét figyelemmel kísérte, addig mirólunk csak mint azok kiegészítő részéről, közvetve beszélt, és azokkal összeforrva bennünket egy államnak, egy nemzetnek képzelt;— míg a külföld iparja fokozottabb igényeinknél fogva nálunk kész vevőre talált, addig a mi iparunknak számára c hazán kivül e földön hely nincs, hely nem lehet; — hisz hova fordultunk volná? Vessünk egy tekintetet a földképre és látni fogjuk, hogy a hová fordulunk a természetesség parancsolja, ott sivár talajra találunk; — az északi rész ipari cikkeit sokkal könnyebben és közelebb nyeri szomszédainktól; keleten egy hozzánk ellenséges, az ujabb politikai viszonyok által még ellenségesebbé lett, és kitudja mikor kiábrándulandó népfaj a szomszédunk, mely nemzeti függetlenségét az északtól nyerve, a nyugoti civilisátiónak hódol — délről egy nagyszerű délszlávia ábrándjaiba merült nép, mely még létjogosultságunkat is tagadja, — tul rajta egy porba tiport állam. mely csak ma igyekszik magát meghonosítani az európai civilisátió eszméjével, a melyet cjfogadni vajmi nehézzé tesz a kebelében dúló viszály;—váljon lesz-e maholnap, cz ipartermékeink talaja, ezt még a jövő homálya fedi. — Hátra van a nyugot, a melynek békóiban nem egyedül ipar, de szellemi tekintetben is sinlünk, a gondolkodó kitartás kevés erejével, de bűnös ledérség annál több vágyával. Es ha ily megszámlálhatlan esélyekkel szemben mi erez óhajunknak adunk kifejezést, váljon ebez a szavakat és tetterőt nem az önfentartás ösztöne parancsolja-e? Az irányt adó férfiak becsmérelhetik iparunkat még azon a téren is, a melyet mi kérünk elfoglalni, de mi önérzetesen mondhatjuk szemükbe „nem kíséreltétek meg, vakou ítéltek;" — önérzetesen hivatkozhatunk ujabb történelmünk legfényesebb korszakára, a midőn egy; a mai hadsereghez számban nagyobb, véghez vitt tettekben talán vitézebb hadsereget szereltünk fel hazai terményekből, hazai munkával, és olyan áron, a melyet ma mozgósítási költségekre is szerénynek mondanak. — A jelen megtörtént eseményei, multunk állijtását igazolják cs kísérlet tételnél a jelenben is igazolni fogják, csak módokat kell nyújtani a kísérlet megtételére, és hisszük, hogy állításunk, — óhajunk igazolva leend. (_Kolyta(ása köv étkezik.} Megyei és városi ügyekJ —^ A közigazgatási bizottságnak illése Veszprémben június 3-kán 1878. A közigazgatási bizottságnak Be zerédy Gyula alispán úr elnöklete alatt tartott május havi gyűlése önmagában kevés érdekes mozzanatot mutat félj s ezek között mindenesetre legfontosabb az adófeliigyelőség es Vesz prém-város polgármesteri hivatala között felmerült és| igen elmérgesedett diíferentiák békés elintézése. Tudva van, azt hiszszük, a „Pápai Lapok t. olvasói előtt, hogy a 1IÍ. és IV. osztályú személyeskereseti adó kivetésének alapjául szolgáló munkálatokat az adófelügyelőség „privátinfonnatiók" után úgy készítette el, hogy ezek az adófizetők többsége előtt méltánytalanoknak és a fennálló viszonyokkal ellenkezőknek látszottak. — Az adófizetők sürgető kívánatára a polgármester rendkívüli közgyűlést hitt össze, melynek határozatából ismét felirt az adófelügyelőséghez, kérvén a munkálat elejtését és más méltányosabbnak jíidolgoztatását, melynél az esetleg szükséges felvilágosításokat nem ismeretlen bizalmi férfiaktól, hanem a hatóságtól szereztetné be — Az adófelügyelőség a polgármesternek minden izében udvarias levelére 4010. sz. alalt küldölt válaszában oly kifejezéseket használ, melyeket ez hivatalos és polgári becsületére sérelme seknek tartott, de egyszersmind kérte a közigazgatási bizottságot, hogy ellene a fegyelmi vizsgálatot elrendelve nyujfana neki alkalmat, hogy megsértett becsületét rehabilitálhassa é.j az adó felügyelő ellen a törvényes megtorlást érvényesíthesse. — A bi zottság sajnálattal vette tudomásul ezen összeül kőzést, miután azonban az iratok felolvasásából kitűnt, hogy az összeütközésre nem annyira a tárgy maga mint inkább a tárgyalásnál használt modor szolgáltatott alkalmat, miután továbbá a jelenlevő kir adófelügyelő kijelenté, hogy a használt erős ebb kifejezéseket nem komoly vádaknak, hanem útbaigazításnak kívánja tekintetni, a dolog lényegébe ez úlfnl mélyebben be nem bocsátkozott, és azt elejtetlnek lekinlelfr, de nyomatékos kifejezést adott azon reményének. Ii » g y j ö v őre ily modorú érintkezés a közügyet e g y aíá n t s z o1g áló hatóságok között előfordulni nem fog. — A szakjelentésekbőt legyenek a következők: Az alispáni iktatóba beérkezett 442 kórházi és 536 vegyes tárgyú ügydarab, a mult hóról maradt elintézetlen 13; elintéztetett 946, nyilvántartásban maradt 9, bizottsági tárgyalásra lett fenntartva 19, elintézetlen W. — A közigazgatási bizottság iktatójába érkezeit G5 tárgy közül elnökileg elintéztetett 24, a többi 41 ex-i u ülés n;ipi rendjére tüzetett ki. Az alispáni hivatal pénzínrgalnin 3196 frt. 79 kr. és 21 db. arany volt. A közbiztonság kedvezőnek mondható, amennyiben csak 5 kisebb tolvajlási eset hit bejelentve; tüzeset 6 fordult elő 5479 frt. 10 kr. kárral, melyből biztosítás által 2273 volt fedezve. Az árvaszék mull havi 471 db. hátralékához érkezett május hóban 698; elintéztetett iilésileg 281, ülésen kivül 426, összesen 707; marad elintézetlen 462, tehát a hátralék fogyott 9-eI. — Megjegyzendő, hogy a 1*. évi jan. 1-től máj. 3l-ig 948 ügydarabbal több érkezett be mint a mult év megfelelő szakában. — A kiadó hivatalba adott 707 db. közül elintéztetett 603, hátralékban maradt 104. — A bizottság az árvaszéki elnök jelentését tudomásul vetle, de egyszersmind felhívta, hogy a hátralékképpen kimutatott 462 db. elint é z t e t é s é t e g é s z e r é I y l y e I eszközölje. Tanügyi hírek. — Meghívás. A helybeli polgári leányiskolában az évvégi nyilvános vizsgálatok folyó hó 24-én kezdődnek s következő sorrendben tartatnak: 24-én, hétfőn az I. osztályban délelőtt és délután, másnap az az 25-én, kedden, a II. osztálybeliek vizsgáltainak meg, 26-dikán, szerdán, a III. osztálynak lészen r egész napon át vizsgalatja. Es 27-en a IV. oszt. béliek vizsgáznak. A vizsgálatok délelőtt 8—11-ig és délután 3 -5-ig folynak az iskolahelyiség nagytermében. 28-án délelőtt a francia nyelvből délután az ének- és zenéből tárta lik vizsgálat. Eme vizsgálatokra, melyek alatt a növendékek kézi- munkái, rajzai és szépirási füzetei megszemlélés okából a tanári szobában lesznek kiállítva a t. szülőket és lanügybarálokat teljes tisztelettel meghívja. Pápán, 1878. jun. 8-án. Az igazgatóság. — A pozsonyi lanár-gyiilésre készülőkhöz és a történelem kedvelőihez. Hogy a Pozsonyban f. é. július hó elején rendezendő tauszerkiállitás alulírott részéről is tanulságosabbá és érdekesebbé tétessék, az általa kiállítandó nagy képgyűjteményhez ily című füzetke vau sajtó alatt: „Dacia meghódítása és a T r aj án-o s z I o p képei. Az 1874-ben bevégzett phototypographiai képgyűjtemény szerint ismerteti Dr. Szombathy ígnácz. A ki az említett történelmi képek ismertetéj sét bírni és segélyével a római, dák, jász, parthus és más népek viseletét, hadi szereit, életmódját stb. a leghitelesebb rajzokon szemlélni kívánja, vegye meg előre c fűzetkét, és ennek átolvasása után menjen a képek megnézésére. Ott e kalauz által könnyen fogja magát a gyűjtemény egyes darabjainak keresésében és megfejtésében tájékozni, és ekkor nagyobb szellemi hasznot szerzend magának vele egy óra alatt is, mint nélküle akár napokig tartó nézegetéssel. Ha pedig könyvecskéjének tartalmát a képekkel jól össze hasonlítja, a képek ábráit úgy bevésheti emlékezetébe, hogy könyvecskéje ujraolvasása még évek múlva is képzelete elé idézendi az egész képgyüjteméri3

r alakjait. De még az is, ki a könyvecskét a képek megnézése nélkül olvassa, szintén szép tanulságot meríthet belőle; mert benne Dacia meghódításának leírását a gyűjtemény francia szövegéből lefordítva a legújabb nyomozások és a tudomány

r mai állása szerint tömött rövidséggel előadva találja. A kielőfizetésül alulírotthoz Győrbe f. hó 26-ikáig 50 krt beküld, annak a könyvet még e hó vége előtt postán bérmentesen megküldöm; gyűjtőknek pedig mindeu öt előfizetett példányra a hatodikkal ingyen szolgálok. — Győrött, 1878. június 6. Dr. Szombathy Ignác. — Magyar irás példányok, A dunántúli ref. superintendentia rendeletére pápai főiskolánk nyomdája 6 füzet magyar iráspéldányt bocsájtott ki; e füzetek, úgy a példány irás minősége, valamint a papír jósága miatt megérdemlik és meggyőződésünk, hogy hivatva vannak a német eredetű Greiuer-féle példányokat a forgalomból kiszorítani; ezen első ily nemű magyar nyomdai munka a német eredetű Greiuer-féle példányok felett annyival is inkább bír előnnyel, mert a pápai irás füzetek minden lapján két sor példány van, tekintettel arra, hogy az írni tanuló gyermek ne unja meg az egész lapon át ugyanazon betűket után rajzolgatni. Ezen hazafias magy. vállalatott melegen ajánljuk az öszszes néptanító urak és a t. szülék fegyelmébe. Egy egy füzet ára 2 kr. Irodalom és művészet. — A magy. lexicon HL. füzete a kitűzött időben megjelent, ezen füzethez ismét egy értékes és csinos melléklet, van csatolva az európai rendjelek szines ábrázolata. Ezen hézag pótló válla alat a magyar müveit közönség részéről nagy pártfogásnak örvend, a mit hogy valóban mégis érdemel, az ez ideig megjelent három füzet minden tekintetben igazolja. A lexicon egyes tételei tökéletesen kimerítők s a mi a szines illustratiókat illeti azok művésziesen vannak kiállítva. Egyátalában véve a mü szerkesztése Somogyi Ede szerkesztő urnák szakavatottságáról tanúskodik. Ezen korszerű vállalatot melegen ajánljuk t. olvasóink figyelmébe, megjegyezvén, hogy a meglehetős vaskos füzetek ára 30 kr. s minden füzet külön kapható, vagy Rautmann Erigyes kiadónál Bpesten vagy pedig helj'beu Vajdics Károly könyvkereskedésében. — Az uj büntetőtörvény „Jegyzetszélü kiadása" jelent meg Tettey Nándor és társa könyvkeresk. Budapesten. A törvénykönyv e kiadása a rendesnél kiválóbb figyelmet érdemel a jogászközönség körében. Az eszme, mely a kiadók szemei előtt látszott lebegni, eredetisége mellett a gyakorlati használhatóság nagy előnyével is dicsekedhetik, mivel minden lapnál a correct szöveg csak auuak felét foglalja el, mig a fele üres cs a practicus használatban előforduló jegyzeteknek vau szánva. Ez oly szembetűnő előny, mely alkalmas az ily kiadásoknak idővel általános tért hódítani a jogászközönségnél, mert kinek nem volna szükséges bejegyezni a törvény szövegéhez egyik vagy másik minist, rendeletet vagy törvényszéki döntő ítéletet? Végül még betűrendes tárgjnnutató is van mellékelve. E practicus oldal mellett a könyv a legkényelmesebb zsebalakbau hajlékony vászontáblába fölötte csinosan vau bekötve, s igy e Tetley-féle „Jegyzetszélü kiadás" mind berendezését, mind külső csínját illetőleg egyaránt melegen ajánlható. Ára 96 kr. — Krtesdés. Alólirt kiadó hivatal, Dengi János szerző úrtól a „Csókkönyve" kiadását elvállalván, tisztelettel jelenti, miszerint az a f. é. július hóban már okvetlenül ki fog kerülni sajtó alól; egyszersmind tudatja, hogy e mű bizománjjpsául Tettey Nándor és Társa jó hírnevű fővárosi könyvárus urakat is megnyerte. Az előfizetési pénzeket kéri azért ezután akár hozzá Berettyó-Újfalu ^Bihannegye} akár Tettey Nándor és Társa könyvkereskedésébe a vastuskóhoz Budapestre címezve f. é. június végéig s pedig annyival is inkább beküldeni, mivel későbben már csak a magasabb bolti ár lesz alkalmazandó. Ajánljuk ezen— már csak a tárgyánál fogva is felette érdekesnek ígérkező — müvet a t. művelt közönség figyelmébe és pártfogásába.' Berettyó-Újfalu (Biharmegye) 1878. máj. 20-án. A „Sárrét" kiadóhivatala, xíra ? Megyei és helyi hirek. — Személyihirek: Gróf E s t e r h á z y M ó r i c z ur a Zichy család meglátogatása végett több napig Cziffcrben időzött, kéz szorítását érzé kezén, egy ábrándos szempár kérőleg volt az övéire irányozva, mintha szive legmélyéből akarná olvasni. Egy kérelmet intézek önhöz , — szólalt meg egy szelid hízelgő hang — egy szerény kérelmet. Mit tegyek? — kérdc a szép nő, mialatt megkísérté kezét gyengéden kisz.ibaditani. Nem! úgy nem! — hangzott vissza, — ígérje meg, hogy kérelmemet teljesíteni fogja. De orvos ur! — feleié a nő bizonytalan hangon — mit kivan ön tőlem? hogy tehetem azt? Hogy teheti azt? — kérdé szenvedélyes hangon az orvos — az nem kérdés. Mint okos ember talán csak nem fogok öntől lehetetlent kívánni. Én úgy gondolom, hogy önnek sejteni kellene, miután vágyik annyira szivem? Oh sejtem, — viszonzá szemeit lesütve a szép nő — sejteni, és épen azért nem merem megígérni, hogy kiváuatát teljesíteni fogom. « Hát oly nagy, oly rettentő az^amit kérni akarok? — monda a fiatal tudós. Ne tovább orvos ur! — esedeze a szép nő — ha ön egy asszonyi szív békéje iránt nem egészen részvétleii, kérem, ne tovább I Az ön szive békéje? — volt az izgatott válasz — bír tehát szerény kérelmem némi betolyással szive békéjére? Oh, de gondolja meg! — válaszolt a szép vendéglősné indulatos hangon — én házas vagyok, férjem oly jő hozzám, ö szeret engem, és — ekkor kezeit kiszabaditá, szemeit ismét lesüté — és — általam is szerettetik. Rég gondoltam már én azt! — monda a fiatal tudós komor hangon — tudtam, hogy szereti férjét; és miért ne? ez még nem elégséges ok arra, hogy kérelmemet ne teljesítse, férjének érzelmei? én becsülöm őket inert oly természetesek; de én sem parancsolhatok érzelmeimnek, inert azok is a természet törvényeinek vannak alávetve. i De becsületem és jó hírnevem? — viszonzá sóhajtva az ifjú nő — óh! öntől, ezt nem vártam volna soha! Becsülele? — veté vissza a makacs kis értő ~ jó hírneve? hogy veszedelmeztetné ön azt? és ~ úgyhiszem egyedül vagyunk? még egyszer: akarja kérelmem teljesítését ^negigérni, mielőtt azt kimondom? A fiatal nő gondolatokba merült. Tudta, hogy bármire is határozza el magát, e jelenet férje jdőtt titok marad, azon esetben, ha a merész kérőt röviden vissza utasítja is. De szabad ezen fiatal tudós barátságával oly könyelmüen bánni? nem hagyná-e el rögtön e házat, hogy soha többé vissza ne térjen?— és nem volt ő oly mindennapi természet, ki mindent könnyedén felvesz; nem; ő megtörve, megszégyenítve hagyná el c házat és megalázottnak érezné magát. Női szive szánalomra gerjedt ezen gondolatnál. Egy ily magas állású finom és szellemdús férfiú, megalázva egy egyszerű nő által. És utóbb is „egy szerény kívánság" — ezek voltak szavai szerény taláu egy csók, gondola magában; hisz az nem oly nagy vétek, , . . , hogyha szerencséssé teszi? . . és—-Q maga?--ezen gondolatnál az ifjúra emelé ábrándos szemeit, kinek tekintete kérőleg és a legfeszültebb várakozással, kisérték a szép nő arcvonásait. Az ifjú nő három év óta izlelé a .házasság mézes és mérges serlegét; elég hosszú idő a szokás eltompító hatalmának. És most ismét oly különös oly ismerős érzelmek gerjedtek fel benne, és az első csók rég feledett gyönyöre újra felelevenedett, és sejtelmes borzadályal hatotla át. Hogy ha kérelmét teljesíteném? — kérdé lassú gyengéd hangon, — mit gondolua ön felőlem? nem gondolná, hogy én egy könyelmü nő vagyok, ki . . Oh bizonyosan nem! — erősité a fiatal ember hévvel mialatt a szép nő egyik kezét megfogá, melyet az nem vontvissza. Es folytatá a nő — ha én önnek engednék, nem dicsekednék vele hátam mögött? de föltéve, hogy nem, mert az nem volna férfias jellem; de utóvégre is, nem mondaná el egy jó barátjáuak? Asszonyom! — monda a fiatal ember ünnepélyesen — ön engem nem ismer, ha igy beszél; hogyan feltételezhet rólam ilyesmit? ne (ártson semmitől! és — folytatá indulatos, szívhez szóló hangon — ön kérésemet nem tagadja meg? kívánságomat teljesíteni akarja? látom, érzem, hogy akarja! Igen; akarom .... suttogá a szép nő alig halhatóan. — Ekkor a győzelem sugarai lövaltek ki a férfi szemeiből. „Akkor, szép asszony! — kiáltá fel, és egy sóvárgás, — mely közeli kielégítésében bizonyos — hangzott szavaiban, ~ akkor! kérek — még egy pohárral ebből a kitünó sörből,