Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-05-26

A. ^^exvicesscto és iciadóIiivataL "W aj cL i ^ « K á r o l y könyvkereskedésében van, ahova az előfizeti?>i és hirdetési díjak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. 7

egyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijait: Egy évre 6 fr. — Félévre . 3 ír. — Negyedévre 1 ír. 50 kr. Egy szám ára IS kr. Ilirdetéselc 6 liasábus petüsorban 5 kr. nyílttériben soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 26 VAS. P.5. Nerei Fülöpi • 27 Hétrő 1». Magd.)kereszt>= 28 Kedd Vilmos )j. nap. F. 5. Rogate?^ 23 Böjt G. elf.) . Béda, Gvula> = 24 Szeth )'j Emil ' }=- 25 )™ Heti naptár. 29 Szerda Maximin keresztj. n. (_kath.), Maximin (prot.), 26 (jzr.) 30 Csfit. ALD. CSÜTÖRTÖK) . ÁLD. CS. 31 Péntek Petronella \=j Györgyike 1 Szombat Nikodem. Juvenc ß Blandina 27 Tóbiás 28BöjtS.p.h. 29 Sab. 6 per Pápa, 1S78. május 26~áit. Á rendőri büntető törv. javaslat bírálata. (Három cikk). I. Képviselőházunkban nemsokára tárgyalás alá kerülendő rendőri bünt. íörv. javaslatot nem a pártpolitika, sem az elvont szaktudomány szempontjából akarjuk ez alkalommal bonckés alá venni! Amaz a párllapoknak, emez a szakközlönyöknek feladata ! A mi tollúnkat — 1 a p u n k k i t ü z ö 11 c élj a-, és törekvéséhez hűen — különösen a helyhatósági, a városi érdek vezeti. — S ezen előttünk folyton irányadó kiindulási pontból örömmel üdvözöljük ez új törv. javaslatot, mely hogy — megtisztulva a még jelenleg benne foglalt lényeges, — s általunk tüzetesen tárgyalandó hibáktól — minél előbb éleibe lépjen, nem annyira a főváros, mint inkább hazánkÖsszes kisebb városai érdekében miilhallanúl szükséges . . .! A társadalmi rend, a polgárok békéje, nyugalma, a személy- és vagyonbiztonság nem annyira a fő- és nagyváros lakói közt, mint főleg a vidéki városokban van leginkább kitéve a megzavarásnak, a felforgalásnak! S ha a büntetlek és vétségekről, valamint ezek büntetéseiről talán már e napokban királyi— lag szentesített törvényünk lesz: — úgy elodázhatlan következmény, hogy hazánk sokat, s fájdalom méltán kritizált k ö z b iz to n s á ga, köz rendészete érdekében, hozzunk valahára törvényt oly cselekmények, vagy mulasztásokkal szemben is, melyek büntettek—, vagy vétségek közé nem sorolhatók ugyan, de melyeket büntetlenül hagyni egy volna at ársadulmi együttlét —, a közrend és béke megzavaróinak, a rendőri kihágások hőseinek könnyelmű dédelgelésévell Az államkormány nem teljesítené tehát kötelességét, ha csak azt tekintené az állam céljául, hogy az országban előfordult büntettek és vétségek büntetve legyenek. Majdnem í'ontosabbnak jelezhetnők a feladatot: megoltalmazni már előre a társadalmat, megvédeni már előzőleg az egyéneket a bekövetkezhető nagyobb bűntettektől, nagyobb veszélyektől! Ezt célozza a rendőri kihágásokról szóló törv. javaslat, melynek rendkívüli fontosságát, hazánk közrendészeli állapotára való tekintettel lehetetlen eléggé nem hangsúlyoznunk! Épen ezért annál erélyesebben helytelenítjük, hogy ily nagy jelentőségű javaslatot — bármily sürgős is legyen különben — oly lóhalálában szándékoznak keresztül hajtatni a tövényhozásí fórumon ! Ha valahol, ugy e javaslatnát kellelt volna alkalmaznunk más államok bevett szokását, hogy a javaslatokat előbb, s elég jókor, megbirálás végeit a közvélemény elé terjesztik. ... E mulasztást egyébiránt, minthogy ez ...fait a ccompli

,!- bővebben feszegetni: „eső után köpönyeg" lenne, s igy mellőzve reflexiónkat, áttérünk a javaslatnak fent jelzett szempontból való részletes taglalására! Az egyes rendőri kihágások elannyira sokfélék lehetnek, elannyira függ azok természete az egyes körülményektől, életmódok-, szokásoktól, eltérő jellegű eseményektől, de kiválókópen a különböző vidékek különös helyi viszonyaitól, hogy feltétlenül szükséges, magában a törvényben kimondani, hogy mivel a rendőri codex nem terjeszkedhatik ki a rendőri tilalom alá tartozó minden esetre,— ez oknál fogva „rendőri kihágás nemcsak azon cselekmény képez, mely a törvényben, vagy ministeri rendeletben van ilyennek elismerve, hanem az is, melyet az egyes törvényhatóságok, vagy a rendezett tanácscsal biró városok ily énekül declarálnak saját szabványaikban! A jelen törv. javaslat is ez egyedül helyes nézetnek hódol. B e tekintetben megegyez az 1843-iki javaslattal, mely (39. §-ában) ez ügyekben a büntető szabályok hozatalának jogával a törvényhatóságokat is felruházta. E jog egyébiránt el van ismerve az egész müveit világon. Ez képezte mindig — s mindenütt a municipalitás legjellemzőbb alkatrészét. Ezen alapszik Anglia államorganismusát képező co mmiinál-re nds z e r ís . . . . ! Hazánkban a törvényhatóságok statutarius joga — mint ezt a ministeri indokolás is elismeri — a történelmileg átszármazolt jogalkotási források közé tartozik és különösen rendőri tilalmak és parancsok alkotása, valamint ezek megszegői ellen való büntetések meghatározása mindig és főleg a statutarius jog alkatrészének tekintetett! E jog el van ismerve legújabban az 1870. XLII. t. c. 2-ik §-ában és az 1871. XV11I. t. c. 22-dik §-ában. S erre nézve, mi, kik a helyhatóság önkormányzati rendszerének feltétlen h i v ei vagyunk, csak helyeselni tudjuk a javaslat azon tendentiáját, bogy a helyhatóságokat e joga gyakorlásában nem igen akarta gátolni sokféle megszorító korlátok által úgy, mLut ezt például az 1862. bajor rendőri törvény \. 2. 32. 33. 34. 35. 36. és 33. §-ai teszik. Nagyon termesztés azonban, hogy mivel a súlyosabb rendőri kihágások kivétel nélkül a törvényben is meghatározhatók, — a törvényen kivüli büntető szabályok alkotásának joga csak a csekélyebb kihágások? a vonatkozhalik. De kissé homályosnak tartjuk a javaslat azon pontját, mely egyszerűen .,,fon

tos okok

i4-nál fogva, a nélkül, hogy e ,.fontos'"* okokat közelebbről jelezné, feljogosítja a minislert, a városi rendőri szabályok megerősítését feltéllenül megtagadni! E szakasz mellett a törv. javaslat azon pontját is, mely kimondja, hogy a minister által meg nem erősített városi rendőri bünt. szabály hat hó előtt meg nem újítható, — a városok jól felfogott érdekében szívesen látnók egészen mellőzve vagy legalább enyhítöleg módosítva! Ily nézetben egyébiránt a törv. javaslat számos pontjával szemben vagyunk. Ezek elősorolását jövő cikkeinkre hagyjuk, előre is megjegyezzük azonban, hogy a megkezdett bírálatunkban kizárólag a javaslat szembeszökő és igazán vagy rettentően nevetséges, vagy boszantóan túlszigorú, vagy eile n m o n d á s o k a t tartalmazó hibáinak kimutatására fogunk szorítkozni! A törv. javaslat előnyeit — melyek . és ezt szívesen elismerjük, számosabbak, mint hibái —• nem soroljuk elő azon egyszerű oknál fogva, mert Rousseauval tartunk: „A dicséreteket az szomjúhozza legjobban, a ki azokat legkevésbé A „Pápai Lapok" tárcája. „Utazás Marburgba." Éjfélkor indult a Bécsbe menő vonat. Nem teliettem egyebet, végig nyújtóztam a kocsi kényelmes vánkosán. Álmot erőltettem szemeimre. A virradat üdítő" fénye átszűrődve a függönytelen ablakon, elűzte mellőlem a nyugalom és béke lovagját Morpheust. Tekintetem az ablakon keresztül a vidékre esett, köröskörül sürgött a reggeli munkára felpezsdült lakosság; de nem pörge kalappal; nem csinosan felillesztett menyecskés kendővel, kerekre vágott bokorugrós szoknyában; hanem hegyes sapkával, papucsban, kapcában; mesterkélten csinált magas konttyal, felpócolt csípővel. Ez már nem a mi népünk. Lebocsátotíam a vaakocsi könnyenjáró ablakát. A kelő nap gyenge sugarai megeugedték, hogy vissza tekintsek azon irányba honnét előtörnek. Katárvárosunk elmaradt tornyai — melyeknek bádog tetőzete könnyedén játszott a reggeli napfénnyel, vissza verte azt sima lapjával — e tornyok mondom — s a távol homályába merült halmok, hegyek megerősítették a tudatot, hogy a haza határán túl vagyok. „Isten veled hazám bátrak hazája, Isten veled te völgy, ti zöld hegyek. Gyermek reményűn, bánátim tanyája, Isten veled, én messze elmegyek." Sokszor hallatszott még a fütty éles visítása, a sürüen következő állomásokon, mig felmerült előbb a déli pályaudvar rendetlenül fekvő, kormos épülethalmaza, majd a szénfüstöt vastagon okádó gyárkémények léptek előtérbe; végre a reggeli párával, mint egy az éjjeli szellemektől szövött lepellel bevont nagy város colossalis épületei vonták magukra a figyelmet. Előttem állt az osztrákok szemefénye, Ausztria gyürüjének gyémántköve Bécs. Három napot töltöttem benne, de mit beszélhetnék róla ujat? Hisz hazánkban mindenki nagyon jól ismeri. Fájdalom sokan jobban, mint saját fővárosunkat. Hány uri család van vidéken, mely inkább meglátogatja Bécset addig tizsaer, mig Budapestet egyszer vagy tán egyszersem. Hát csak ugyan több élvezetet, több gyönyört nyajt-e az ezt keresőnek? Csakugyan oly magasan felette áll e Budapestnek, hogy közöttük tán még párhuzamot sem lehetne vonni? Vagy csak nagy uras tempó nem Pestre, hanem Bécsbe járni? Távol legyen tőlem, hogy patriótái elfogultságból kicsinyitni akarjam Bécset. Tagadhatatlan , hogy szép terekben, nagy körutakban, magas épületekben gazdagabb Budapestnél. Talán műkincsei, művészi, tudományos intézetei is felülmúlják ezét. De én mégis épen Bécs mellé állítva látom Budapestet nagynak (?) Látom azt, hogy a történelmi, politikai és sok más tekintetekben annyi előnyökkel rendelkező Bécstől, a mi fővárosunk nem áll oly beláthatlan mesze. Hisz annyi élvezetet nyújtó, magasabb kívánalmakat kielégítő intézménye és intézete van már, a mi serdülő, sok viszontagságot kiállt fővárosunknak, hogy valóban sokat veszítenek és ha hozzá tesszük azt, hogy ezen intézmények és intézetek saját nemzetünk erejének, fáradozásának eredményei, saját nemzetünk szelleme hatja azokat át (?) valóban nem cselekesznek jól, kik csupa kicsinylésből, lopkodva nagyobb után, azokat elmellőzik. De hiszen vériben van már a magyarnak, hogy: „jobb a másé." Bécsből Passau-felé indultam. Nagyon silány közlekedés jeleként tünt fel előttem, hogy alig néhányan szálltunk be a hajóra; pedig igaz, hogy lassan; de ennél szebb utat alig képzelhetek. Mégsem kisértem leirni. Hisz oly sok oldalról volt ez már ismertetve avatott kezek által, hogy az én rajzom halvány árnyék maradna, a sok ezines festmény mellett, mely ez ut művész ecsetével utolérhetlen szépségeit, változó színekben, ügyes vonásokkal tünteti fel, az utazások iránt érdeklődő közönség előtt. Valóban itt feltalálhatók a tájfestmény minden tárgyai. A lassan törekvő hajóról nem szalad el a szemlélő elől semmi megnézetlenül. A kellemes tavaszi nap épen kedvező. Igaz, hogy a pacsirta dalt á gőzhajó nyöszörgése, a virág illatot, a kőszén nem legkellemesebb bűze helyettesíti (!) De mindezek háttérbe szorulnak a vidék varázsa mellett, mely fedélzetre csalja, még a szép iránt talán keveset érdeklődő üzlet emberét is. Hegy, völgy erdő, patak, kisded város, rom, régi emlék egymást váltják szemet gyönyörködtető rendetlenségben. A hegy lánc egy helyütt sziklafalat képez, másutt fenyővel borított hátával szegélyéül szolgál szebbuél szebb bevágású völgyeknek, melyeken érdemli meg.'*'* Fenyvessy Ferenc. Megyei és városi ügyek. — Veszprém megye bizottságának 1878. évi máj. hó 6. és 7-ik napjain tartott közgyűlése. (Folyt, és vége) Arad városának a san-stefanói békeszerződés megsemmisítése, és Győr megyének az orosz-török háború beszüntetése iránt a képviselőházhoz intézett, s pártolás végett megküldött felirata az állandó választmány véleményével együtt felolvastatván, a közgyűlés a közlött feliratokban foglalt nézeteket teljesen osztva, s a bennök kifejezett érzelmeket teljesen magáévá téve, a feliratokat a fen forgó diplomatiai tárgyalásokra tekintettel tudomásul vette. — Gömör megyének az adókivetési eljárás módosítása iránti felirata pártoltatván, hasonszellemü felirat intézése határoztatott el. — A megyei magánpénztárak elnökévé egyhangúlag Bezerédy Gyula mint megyei biz. tag választatott meg. — Olvastatott a kisbirtokosok földhitelintézetének megkeresése az intézet ügyének támogatása iránt. Miután a megye oly alappal, melyet az intézetnél előnyösen elhelyezhetne nem rendelkezik, az egyesület alaptőkéjéhez nem is járulhat, — az erkölcsi támogatás a községek és megyei birtokosok felszólítása által az alispáni hivatal részéről már megadatván, az eljárás helyeslő tudomásul vétetett. Fromm Antalnak a természetes borok védelme tárgyában megküldött törvényjavaslata pártoltatván, ily szellemű intézkedés iránt a földm.-ipar-és kereskedelem ügyi ministeriumhoz felirat intéztetett. — Hasonlókép felirat határoztatott a vallás és közoktatásügyi ministeriumhoz azon 1838-ban tett alapítvány tárgyában, melyszerint a vakok intézetébe a megye által egy egy ápolt jelöltessék ki felvételre. — A magánpénztári alapból szokott segélyezés a magyarnyelv sikeres tanítása körül kitűnt néptanítók jutalmazására rendeltetvén forditatni, a tanfelügyelő előterjesztésére 21 db. arany következőleg osztattott ki: Macher Endre kapott 6 db., Szlotta József 5 db., Hajdovits József 4 db., Horváth Endre 3 db., Hannig András 2 db., Schmidelmayer József 1 db., aranyat, hárman pedig Kovács Ferencz, keresztül itt, amott, kisebb, nagyobb patakcsák sebes rohanással futnak alá; mig nem mérges vizöket a méltóságos Duna teljes közönnyel nyeli be. El el maradozó városkák fazsindellyel fedett keskeny házaikkal tarkázzák a természet alkotó kezéből kikerült remek utvonalat, jelképezve az emberi erő hatását és eredményét, mely törpe alacsonyságban marad mindenütt, hol isteni művel állíttatik szembe. Délután 6 óra tájt két mozsár dördült el a hajón. Tudakoztam okát. — Egy öreg uri ember egész készséggel magyarázta, hogy ezen két lövés a parton levő távíró hivatalt illeti, melynek most sürgönyt kell előre ereszteni, a közelebbi állomásra, nehogy valamely vízi jármüvet lebocsássanak a Dunán, mivel előttünk mintegy órányira a veszélyes „Strudel" (örvény) van, hol csupán egy hajó fér el. Mesélt aztán még az öreg ur, nagy veszedelmekről, hajó elsüjedésekről, oda veszett utasokról. Mire a rémes históriáknak vége lett, elértük a „Strudelt." Ötven lépés hosszúságban 9—12 mtrnyire keskenyül itt össze a Duna és sebesen rohan le össze szorult medrében. Esti szürkület vonta be a vidéket, minden tárgy más alakot öltött, minden tárgy bizonyos rémes kinézést nyert. A kétfelől sziklafallá vált hegyre tetőként látszott borulni a csillagban még nem igen gazdag ég boltozat, melyet a hold kifli alakja nem világított. Valóban hideg borzongás futott végig az ember idegein e még mindig rémes, ha már nem is veszélyes helyen, midőn a hajó nehéz erőlködéssel lassan nyomult előre közvetlen a part mellett s a jobb felől elmaradt tekervényes forgók tompa locsogása megerősíteni látszott az öreg ur elmondott meséit. Mikorra jól elhagytuk e helyet egészen beesteledett. A Duna ismét kiszélesült. A párhuzamosan futó hegyláncok széttávoznak s a part mentén sik tér marad, mint függöny felgördültével a színpad, s csak a távolban látszanak a sötét hegyek, mint fekete posztóval bevont óriási koporsók, melyekben a földalakulás évezredes titkainak, emberi tudvágyat ingerlő mesés csudái (?) vannak eltemetve. Lehúzódtunk a fedélzetről. De uem prücsök, hanem a hajókerék zakatolása vette át zajos birodalmát. Másnap elértem az Osztrák és bajor hatátvárosT Passaut. A mint a hajóról leszállva a városba indultam egy jó csomó ka-