Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-05-26

Tomor Lukáts és Urhegyi Jakab jegyzőkönyvi elismerésben részesültek, különösen azért, mivel a mult évben már arannyal jutalmazva lettek. — Olvastatott az állandó választmány véleménye, miszerint Pápa városának a gyámügyek ellátása tárgyában hozott hatázozatát, miután a jegyzőkönyvi kivonat be csatolva nem lett, hiánypótlás végett visszautasitandónak véli. — Az állandó választmány véleménye határozattá emeltetett. — Deschits Lipótnak a Pápán felállítandó uj gyógyszertár engedélyezése iránti kérvénye a városi képviselő testület véleménye alapján eluta8itandónak mondatott ki. — A pápai malom ipartársulat felebbezése azon határozat ellen, mely a molnárokat az ut jó karban fenntartása céljából szélestalpu kerekek alkalmazására kötelezi, tárgyalás alá vetetvén, elutasítatván, a neheztelt határozat helyben hagyatott. — Pápa városának a kövezetvámról előterjesztett, számadásai is tárgyaltatván, utasitatott a városi hatóság, hogy a kövezetvámról évenkint költségvetési előirányzatot készítsen és azt jóváhagyás végett terjessze be (tehát e tárgy is igazolja hogy lapunk ez irányú felszólalása helyes volt). A pápai határban kavicstelep szerzése szükségesnek ismertetvén, a mult közgyűlésből e célra egy bizottság küldetett ki, mely az uradalommal 25 forintnyi bér fizetés mellett szerződést is kötött. E szerződés Paál Dénes kir. főmérnök által bemutattatván, helyben hagyatott és a jóváhagyási záradékkal elláttatni rendeltetett. — Noszlop községe az iránt folyamodván, hogy a megyei bizottsági tag választásra székhelyül Noszlop jelöltessék ki, a kérelemnek helyadatott. Péterd, Románd, Doba, és Takácsi községek 1878. évi országos közmunkájok egyrészének saját közlekedési utjokra leendő átengedése iránt folyamodván, kérelmük mint a közmunka elintézése után előterjesztett, figyelembe vehető nem volt. — Béb községnek építkezés céljából kért 500 frtnyi kölcsön felvétele megengedtetett. — Jelenti a m. alispán miszerint Nagy Szabó Ignácz, Galamb József elhalálozván, Stampfl Gusztáv pedig ismeretlen helyre távozván, helyettük a legtöbb adótfizető bizottsági tagok sorában következő póttagokat hivta be. Tudomásul vétetett. — Pápa városának a marcaltői vám ellen emelt panasza tárgyalás alá vétetvén, a panasz egy része mint már korábban elintézett, mellőztetett, a díjszabás pedig az uradalom által bemutatott okirat alapján helyben hagyatott. — Ezután több község költségvetési előirányzata és zárszámadása vetetett tárgyalás alá és hagyatott helyben. — A folyó hó 29-én délután 3 órakor tartandó városi rendkívüli közgyűlés tárgysorozata a következő: 1. városi képviselők választása iránti elöintézkedés, 2. kisbirtokosok földhitel egyletébe 500 ftal lett belépés feletti köszönet nyilvánítás, 3. párizsi magyar egyletnél egy kötvény elvállalása feletti köszönet nyilvánítás, 4. békebiráskodás elvállalása iránti nyilatkozata Dr. Szivesdy József urnák, 5. ismétlő iskola tanítás érdemében javaslata a városi tanácsnak. 6. izr. orth. hitközség kérvénye ismétlő iskolai tanitásdijnak két tanitó részére megállapítása érdemében. 7. adókivetés körüli eljárás ellen felszólalás kérdése, 8. telekkönyv átalakítása iránti intézkedés kérdése, 9. időközben beérkezendő egyéb tárgyak. Irodalom és művészet. A „Magyar Lexikon" első füzete eddig annyi példányban kelt el, hogy e hazafias vállalat sikere mintegy kétségen kivül van helyezve. A mi a magyar irodalomban majdnem hallatlan — ezen első füzet alig egy hét után hét ezer példányban kelt el s az ország minden részeiből érkező üdvözlő iratok s a vállalatot helyeslő nyilatkozatok arról győznek meg engem hogy a mü ugy tartalmilag, mint alakilag megnyerte a nagy közönség tetszését. Ennélfogva, ha már eddig el voltam határozva, kitartó buzgalommal és lankadatlan szorgalommal a kitűzött cél felé tartani, e lelkesült s páratlan fogadtatás ezen elhatározásomat még inkább meg fogja szilárdítani. De mert megtörténhetnék, hogy némely, a Lexikonban helyetigénylő dolgok a szerkesztőség figyelmét kikerülik, hogy a közönség igényeit minden tekintetben kielégíthessem, és hogy a mü, melyet nyújtani akarok, teljes és tökéletes legyen, szivesen nyitok a „Magyar Lexikon" három boritéklapján tért a közönség felszólalásainak s lelkiismereti kötelességemnek fogom tekinteni, ily felszólalásokat akár a boritéklapokon, akár az okvetlenül megjelenendő pótfüzetekben tekintetbe venni. Kérem tehát a „Magyar Lexikon" szives pártolóit s olvasóit, hogy netáni, a mű tartalmát illető megjegyzéseiket velem közölni szíveskedjenek s legyenek arról meggyőződve, hogy én szives figyelmeztetéseiket s útbaigazításaikat hálás köszönettel fogom venni s azon leszek, hogy azok a Lexikonban helyet nyerjenek. Somogyi Ede, a „Magyar Lexikon" szerkesztője. Budapest, kerepesi-út 68. — „A tévelygők útmutatója.^ írta Mózes ben Maimun, fordította és magyarázó s irodalmi jegyzetekkel ellátta Dr. Klein Mór főrabbi Pápán. Kapható Debreczeny Károly könyvnyomdásznál. Egész Európának meg volt az ö középkora a tespedtség, a szellemi és erkölcsi sülyedés kora, mely szomorúbban nem is képzelhető, kivételt, ez alól csak a zsidók képeznek. Dacára azon elszenvedéseknek és elnyomatásoknak, melyeknek szüntelen ki voltak téve, és melyek őket még a legegyszerűbb emberi jogoktól, sőt nem egyszer a lét jogától is, megfosztották, szellemi tekintetben egészen a középkor lefolyásáig szakadatlanul fejlődtek és ugyhisszük nem fognak túlzással illetni bennünket, ha azt állítjuk, miszerint a középkorban a szellemi élet, az erkölcsiség alapjait a zsidók őrizték meg és ruházták át a többi népre. A tudósok százai közül, kik a köközépkorban a tudományok fentartása és felélesztése körül érdemeket szereztek maguknak, mindmegannyi szellemi nagyság közül óriásként magaslik ki Maimonides, a legnagyobb szellem, melyet ezen évszázad, de talán egész Europa felmutathat. Atyja, szintén nagyhírű tudós, már korán beavatta őt a maga által is nagy előszeretetfel művelt matematikai, csillagászati és talmud tanulmányokba; a természet és orvosi tudományokba mohamed tanítók vezették be. Maimonides Aristoteles követője, de teljesen önállóan sőt gyakran ettől eilérőleg és nem egy helyen cáfolólag lép föl. Legfőbb bölcsészeti müve a „More hane buchim." „Már én olyan vagyok — mondja ő e müvére vonatkozólag — ha valamely' eszme, gondolat nógat és én ennek csupán oly módon adhatok kifejezést, hogy tiz ezer közül csak egy gondolkodót elégít ki és csak egy-nek szerezhetek vele örömet és élvezetet, a nagy tömegre nézve pedig teljesen érthetetlen és élvezhetlen, ugy bátran és nyíltan mondóin ki azt, nem tartva a tudatlan tömeg gáncsoskodásaitól." Es Maimonides a gondolkodókat csakugyan kielégítette. Emiitett. müve számtalanszor fordíttatott le német, spanyol, angol, francia, latin stb. nyelvre. A magyar bölcsészeti irodalom saját nyelvén még eddig mindig nélkülözte ezen munkát. Es épen első sorban ezért érdemel Dr. Klein Mór úr elismerést, hogy ezen „a középkori bölcsészet alapos megértésére nélkülözhetlen kulcsot és megbecsülheílen segédeszközt" hazai nyelvünkre átültette. Átültette, ezt különösen kívánjuk hangsúlyozni, mert a t. szerző úr,— eltekintve azon nagy horderejű és fontosságú jegyzetektől, melyek a mü magyarázatára szolgálnak, vagy azon megbecsülhetlen irodalmi és történelmiektől, melyek a középkori irodalom és történetre nem egy helyen új fényt vetnek, ennek egészen más kép kidomborodására szolgálnak — a t. szerző úr, mondjuk, müvének olvasásánál egészen elfelejteti velünk, hogy itt tulajdonképen egy régletünt kor arab-héber bölcsészeti müvével van dolgunk, elfelejteti, mert oly tiszta, magyaros élvezhető nyelvészetet nyújt, mely nemcsak az avatottak, hanem a kevésbbé avatottak részére is hozzáférhetővé teszi, a középkor e nagyhatású termékét. Es ez kétszeresen jól esik nekünk, magyaroknak.— Nemzeti irodalmunk egy nagy becsű munkával gazdagodott, a nagyérdemű szerző pedig fényesebben nem igazolhatta honi nyelvünknek kitűnő kezelését, fényesebben nem cáfolhatta volna meg azon előitéletszülte vádakat és szemrehányásokat, melyek reaktionäres törekvésekkel szokták illetni honfitársait, a magyar nemzetiesedéssel szemben. — Végül nem mulaszthatjuk el felemlíteni , hogy a fővárosi sajtó, a tudományos akadémia és egyébb tudós társulatok c nagyhírű munkát méltán kiérdemelt figyelmükben részesítek. Megyei és helyi hirek. — Személy illírek. Özvegy Gróf Esterházy Pál né ő excellentiája tegnap városunkba érkezett, honnan pár nap múlva Bécsbe fog elutazni.— Nagys. és főtisztelendő Palotay Ferencz apát, veszprémi kanonok és egyházmegyei tanfelügyelő ur az elmúlt hét folytán a helybeli r. kath. iskolák megvizsgálása céljából városunkban időzött. — F ő t i s z t. Kis Gábor urnák a helybeli ref. egyház uj lelkészének hivatalába leendő ünnepélyes tona jött velem szemközt. Jól meg termett legények és a szép világos kék dolmány fejér gombbal nagyou jól illett rájuk. Szemügyre vettem őket. S azon következtetésre jutottam, hogy azon népnek, melynek ily katonasága van életteljesnek, erősnek és egészségesnek kell lenni. A csinos Passau városát 3 folyó szeli át. Különös játéka a természetnek. Mind a három folyónak más más színe van. A Duna szőke, az Inn fehér, az Hz sötét. Templomokban, történeti nevezetességekben nem szűkölködik Passau, melyeket elősorolni feleslegesnek tartok, mivel sokszor voltak már ismertetve. Passauból Frankfurtba e szép városba Goethe születés helyére jöttem. Futólagos szemlélődésem alatt a kedvező benyomások alig birtak tért foglalni emlékemben. A szép Majna part

1 rész ragadta meg különösen figyelmemet, mely a mi kedves Dunapartunkra (corsó) emlékeztetett. Csak hogy itt mind a két part egyforma szép, mind két félt gyönyörű épületek uralják. A szép utcákon, tereken felébb alább bolygó porosz kocsisok, Nóé bárkájára emlékeztető egylovas dorozskáik bakján, fület sértőleg pattogatva ostoraikkal nagy parasztul, nem sokkal durvábbak a mi bérkocsisainknál. Frankfartöt elhagytam, hogy elérjek Marbtirgba e régi s különösen egyháztörténelmi nevezetességekkel biró német városba. Gyönyörű vidéke van mondhatom. Naponként kirándulok a hegyekre; de nem tudok eltelni e festői táj szemléletével. Leeresztem magam mellé a nyitott könyvet. Pacsirták éneke, erdei rigók fütytyögetése, zümmögő méhecskék, tavaszi bogarak zúgása mámorral töltik el lelkemet. Szemem tévedez a megifjult fák kifakadt lombjain, felüdült zöld vetéseken, virulni kezdő réteken, hegyeken, völgyeken, kanyargó folyamon, robogva rohanó vonat el el maradozó vastag füst oszlopán. És mind ezek hatása azt eszközli, hogy itt, távol a hontól, a szép táj szemléletétói megszabadult lélek, szárnyat öltve, a vágtató vonat mentén, kilövött nyílnál, nem futó villámnál sebesebben szálljon el oda, hol mégis csak kedvesebb a pacsirta dal, a mezők lilioma ékeseim, éltetőbb a lég, a tavasz szellő üdítőbb, mert varázs köntöst von mindenre ez egyetlen szó „haza." — ó\ )sarno k. A viszontlátás. (Polko Elizlől). 7. folytatás. Ford. Etelke. Hetek múltak el mire Erich szemeit ismét felnyitotta s a körülötte levő tárgyakat megismerve, újra gondolkozni tudott. Hű szolgája ágya mellett el aludt, csak nézte őt Erich s csodálkozott, hogy az már mankó nélkül van s sebeiről a kötelékek le lettek véve. A kandaléban barátságos tűz lobogott; kint pedig locsogott és szakadt az eső, túl zajongva a szökőkút moraját. — Erősen rázta meg legénye kezét, s az ijedten ugrott fel, de rögtön örömsugár derítette fel becsületes arcát. „Oh hála istennek" — kiáitá — ismét értelmes tekintetlel néz rám az én drága uram ,jinily sokáig tartott míg ismét vissza nyerte régi formáját!" — Hol van Beáta testvér?!" — „Mindjárt mondtam én, hogy azért van ez az egész baj mivel Beáta oly gyorsan távozott innét!" — „Hát el ment igazán ?!" — El bizony ezelőtt két héttel, az öreg van már csak itt mert muszáj volt neki itt maradni. — Mennyire sirt szegény Beáta midőn búcsút vett tőlünk egy levelet adott át nekem az ön számára uram, de azzal a rendelettel, hogy csak akkor olvassa el ha már majd egészen meg lesz gyógyulva!" — Teljesen meggyógyultam már s fel fogok kelni azonnal" — monda Erich sietve, s felindulástól reszketve nyujtá ki mind két kezét a gondosan be takargatott levél után, melyet a legény félve húzott elő belső zsebéből. Ah hányszor át olvasta Erich a könytől áztatott sorokat, egészen megtanulta már, hogy hol, micsoda szó áll, mennyi szeretettel függött tekintete minden vonáson; betűn, ponton; hisz Beáta reszkető keze irta azokat! . . . A levél igy hangzott: „Hívnak — engedelmeskedem! Búcsúzás nélkül kell megválnom tőled, mig te> nem is sejted, hogy távozom, szánalommal vau a teremtő gyengeségem iránt, irgalmas mindkettőnkhöz] beiktattatása f. hó 30-án áldozó csötörtökön d. e. 9 órakor fog a ref. templomban megtartatni. — Délben pedig a „Grifl" fogadó nagytermében az uj lelkész és a beiktató küldöttség tiszteletére társas ebéd rendeztetik. — Krausz Adolf ügyvéd ur, lakását és irodai helyiségét a főiskola (ó collegíum) utcai Gold Zsigmond-féle házba helyezte át. Dr. K o r i t s c h o n e r Lipót köz- és váltó ügyvéd ur ügyvédi irodáját a Corvin utca 321-ik számú házban megnyitotta. — Több oldalról vett felszóllításnak engedve azon kérdést intézzük az általános „ipartársulat" t. elnökéhez, hogy az ez év elején közgyűlési határozat által kimondott „temetkezési" egylet felállításának érdekében, illetőleg ezen humauisticus eszme kivitele körül tétettek-e lépések és minő eredményre vezettek azok? mivel a határozat hozatala napjától eltelt öt hónap a megalapítás elő munkálataira bizonyára elég idő lett volna. S azt hisszük, ha az egyleti közgyűlés határozatainak érvény szereztetik, csak az egylet nyer erkölcsi tekintélyében. — Járvány. A kanyaró mint járvány "kezd városunkban fellépni s már számos gyermek lőn általa megtámadva s a betegek közül több el is halt. Figyelmeztetjük a tisztelt szülőket, hogy kisdedeiket minden meghűléstől óvják, mert meghűlés esetében ezen betegség rendesen veszélyes kimenetelűvé szokott válni. — Kellemetlen meglepetés, özvegy Pulaí Józsefné folyó hó 10-én rokonait meglátogatandó, a városból öt napig távol volt, nagy meglepetésére szolgált vissza jöttekor tapasztalnia, hogy szobájából, mely gondosan bevolt zárva, minden elvihető tárgy hiányzott. A rendőrségnek jelentést tett, de a tolvajok nyomára még eddig nem jöttek. — Felhívás! Jövő 1879. évben Székesfehérvárott országos ipartermény és állat kiállítás leend, melyre mint értesülünk hazánk összes iparosai és gazdái nagymérvű előkészületeket tesznek. Ezen kiállítás a hazai munka terményeit fényesen fogja képviselni. Már maga az előkészület és az ország minden részében mutatkozó érdeklődésből következtetést lehet vonni, nem csak a kiállítás jelentősége, hanem annak sikeres volta felől is. Képviselve lesz ott gazdag országunk életének minden mozzanata, lehet mondani minden helysége. A felvidék finom vászon neműéit, az alföld híres kender gyártmányait a gácsi és losonczi gyár posztó szöveteit, Erdély havasai darócnemüit, Debrecen és Selmecz hírneves cserép pipái a főváros kifejlett iparterményei és bőrkészítményei, nemkülönben a hegyek méhéből nyert bánya iparunk nyers és feldolgozott anyagai, hasonlóképen a veres vágási opálbánya drága kövei, malom, cukor, szesz és sör gyártmányunk cikkei mind mit magyar kéz létre hoz jelen lesz az országos versenyen, hogy tanúbizonyságot hozzon, az ott megjelenendő külföldiek előtt hazánk munka, illetőleg életképességéről. Ily körülmények között sajnálni lehetne, ha városunk, mely sok tekintetben kitűnő iparosokkal rendelkezik ezen kiállításon kellőleg és munka képességükhöz megkívántató módon képviselve nem volna. Csak fájdalommal gondolunk a szegedi kiállításra, a hol városunkat, csak két cég képviselte s kétszeresen fájna, azon megbocsáj(hatatlan eset, ha városunk iparosai a jövő kiállítást elmulasztanák. Sokakat vissza riasztott a győri kiállítás eredménye, melyen az oroszlány rész csak a győrieket illette, hol a vidék, munkájának kitűnősége s termékeinek jósága mellett is kitüntetés nélkül maradt s így igazolva volt a kiállítók azon észrevétele, hogy a győri kiállításon a jobb érdemjeleket az első kitüntetéseket csak a győriek nyerték el, a jelen esetben ezen anomália nem fog ismétlődni, Székesfehérvár az ország munkája számára szabad verseny tér lesz, a hol a kiállító megfog jutalmaztatni ha érdeme van jött bár légyen a tatra bércziről vagy az alföld rónáiról. Ilyen kiállításon Pápának illetőleg a pápai iparnak képviselve kell lenni. Műmalmaink, linóm lisztéi, kitűnő bőr iparunk, pipagyárunk, cipész, szíjgyártó, köteles, mülakatos, bádogos, asztalos, rézöntő, gépész, szabók, mézeskalácsos, és a többi iparosok készítményei mert jók, mert versenyképesek és mivel munkájuk városunk becsületére fog válni, kell, hogy cikkeikkel a kiállításon jeleu legyenek. Kerti iparunk földmivelés cs állattenyésztésünk szintén mint jelentékeny, nem hiányozhatik a verseny teréről. Mindezeket tekintve és városunk becsületét valamint jelentőségét, szem előtt tartva az öngyilkossággal egyfokú vétek volna ha elmaradnának a békés harc teréről az igaz becsület mezejéről s ezért felhívjuk A küzdelmen túl vagyok . . . ama vággyal való küzdelmen, mely azt akarta, hogy az egyetlenért áldozzam csupán életemet, mely vágy előttem a föld egyedüli üdvének tűnt fel... Legjobban éreztem gyengeségemet akkor midőn ah alottak között feltaláltalak legyen vége e küzdelemnek azon percben midőn hozzád beteg ágyad mellett e sorokat írom. — El kell válnunk ezen a világon örökre! . . . Szentül hiszem azonban, hogy egyesíteni fog bennünket isten majd odafent, ha minden gondolatommal hü maradok hozzád. — Anyád, ki szerelméért egykor mindent feláldozott, közbenjárónk lesz az úr zsámolyánál! — Szivem egyedüli imája az, hogy minél előbb felleljük azt az utat a melyen össze találkozva nem válunk cl többé soha! Gondolj rám s várd türelemmel azt az időt mint a hogy én is cselekedni fogok a mig majd szabadulásunk órája elérkezik . . . Az ég kegyelme legyen velünk! A viszontlátásig! . . . „Légy boldog ezen a földön — A viszontlátásig!" Eri eh megkisérlette engedelmeskedni Márta kérésének, de oly setét resignatióval, mely egész valóját megváltoztatta. — Uramra rá nem lehet ismerni mióta a gárnizónban vagyunk — irá haza szolgája se változás oka bizonyosan az az elátkozott, kastély ott Csehországban a hol oly soká kellett tartózkodnunk. Ki tudja miféle kisértet futott, ott elébe, midőn össze roskadva a földön találtuk, halántékán akkor a seb újra fel volt fakadva s úgy vérzett, hogy szegény Beáta testvér halott halványan térdelt mellette. Uram soha egy szóval sem emlité ezt az esetet, hanem minden tavasszal el utazik oda s pár napot ott tölt. Szolgálati kötelességében most is oly szigorún pontos, mint az előtt; elő is léptették; most kapitány: tiszt társai szeretik, de nem tudják megérteni semmikép sem. Barátságos mindenkivel, de miatta akár mit tehetnek! — Azután a mi nekem legkevésbé tetszik az, hogy mindennel meg van elégedve, egészen el szokott már a káromkodástól is, pedig az előtt nem múlt el egy nap sem a nélkül, hogy valami zivatar ne tört volna ki. Azt gondolom néha, hogy még mindég beteg, noha igen jó szinbeu van s elképes viselni minden fáradalmat. Csak ide tudnám varázsolni azt a Beáta testvért, az bizonyosan kitudná azt a módottalálni a mivel el űzze tőle ezt a kiálhatatlan varázslatot. (Folyt.kövQ