Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-05-12

V. évfolyam Pápa, vasárnap 1878. május 12. 19. szám. A szerkesztő és lciadóliivatal XVa j cl i t s lí ái'oly könyvkereskedéséhen vau, ahova az előfizetési és hirdetési dijak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. apai Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijait: Egy évre 6 fr. — Félé^ re. . 5 fr. — Negyedévre 1 fr. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetéseit 6 hasábos petitsorban 5 kr. nyílttériben soronkint 25 krral vétetnek fel.Bélyegdij mindig külön fizetendő. 12 VAS. F 3 Sz. József olt.]. F. 3. Jubilate/^. í) Salamon } 13 Hétfő Szervác püspök Mtíciús >= 10 Sámson |^ 14 Kedd Bonifác püspök )£ Bonifác \=- 11 Bőjt,frszkry~ Heti naptár. 15 Szerda Zsófia szűz Qíath.}, Izidor Q)rot.j, 12 Illés pr. eml fJ

zr

0 16 Csüt. j\

T

ep. sz. János 1? Péntek Ubald püsp. X. SZ. János Ubald 18 Szombat Venác, Libór, Bódogé Libór, Ivó m

. 13 Salam) . P 14Pess.s s ^ 15 S.4p.)'~ Pápa. 1878. május 12-én. II. C=) Csak a kereskedelmi bank nem tér eszére • csak ez van még mindig- a kereskedelmi s különösen a banküzlet niveauján; csak ennek van fogalma a keresk. könyvek és okmányokról. Pedig nem minden arany a mi fénylik! Bizony, bizony megérjük még azt az időt, midőn a keresk. bank is biró előtl fog állani s azt az őszinte vallomást fogjuk egyik vagy másik igazgatótói hallani: hogy ö a banküzlethez édes keveset éri; ö csak mások megbízásai folytán akkor és ugy járt el, amikor és ahogy azt az egyes megbízók kívánták s ha netán a könyvek helytelenül volnának vezetve: ez esetben a könyvvezetők voltak hibásak slb. Már volt szerencsénk R. V. volt igazgató ural látni a bíróság elölt s jelen lenni azon szegénységi bizonyítvány kiállításúnál, hol ezen jó ur eskü alatt oda nyilatkozott, hogy ö nem tudja, hogy a bank az értékpapírokat valósággal meg velle-e vagy csak árkülönbözetre, diil'erenliára játszott. K. Gy. pénztárnok ur is azt vállá, hogy ö csak pénzt adott ki a cassából és pénzt lett oda el. Ennyit tud egy igazgató s ennyit egy pénztárnok! Láttuk már azt is, hogy a keresk. banküzlet niveauján levő urak elfelejtették az üzlet lét feltételét, a soliditást s igy maguk okai a déronle-nak s ámbár lény az, hogy a bank saját szakállára nem játszott és minden egyes papirüzletnél mindig elég fedezetet vett magának s meghagyta megrendelőjének, hogy netáni árcsökkenés esetén haladéktalanul ujabb fedezetet adjon, ellen esetben execulive fog el bánni a papírokkal: — ez eddig banküzleli niveau: — de 1873. május hótól folyton á la baisse álltak a papírok s a bank nem élt execuliv jogával, jóllehet a megbízók már egyre sem adlak többé ujabb fedezetet, - a bank bevárta a papírok teljes árcsökkenését és július, augustus hónapokban adta el execulive a fedezetlen papírokat, midőn azokért jobbára csak anynyit kapott, amennyit a sajtos adhat olyan drb. papírért, melybe fél kiló sajtot takarhat: ez ismét minden más csak niveau nem: ez tudatlan spcculafio: saját vesztére törő eszélylelenség, melyre szelíd kifejezést nem találni még a Hottentották szótárában sem s ez álláspontot csak az Abderiták védelmezhetik; de a józan gondolkodás ejfortlul és — sajnálja az áldozatokat. A bank az egyes üzletnél fedezetet vett magának s ezért nem is igen neheztelünk reá, ha egy 500 fttal rendelkező firma javára 1872. dec. 18-án egy napon 59772 ft. 77 kr. erejéig teljesít értekpapír vételt, melyből alig maradt 9 -10000 frt. fedezetlenül amennyiben helyes fedezetül egy keresk. bankrészvény alig szolgálhat; a többi 50000 ftnyi érték a korábbi papírok eladásával aegualizáltatott s ennél az egyetlenegy üzletnél csak provízió cimén kapott a bank 210 ft. 52 krt. s igy: ez vakmerő élelmesség: ez niveau; — de később 3873. május hótól egész szeptemberig várni a fedezetlen papírokkal és összetett kézzel nézni a rohamos árcsökkenést: ehhez vétkes bátorság kell és botor hiu hit a papírok majdani hausse-ában: ez egyik sem tulajdona azon kereskedelmi firmának, mely magát a niveau-n állni hiszi! Le tehát a niveauról; sőt a fenéken sem állhat meg a bank, mert könyvelni nem lud! A könyvelés első s azután jő a kereskedő! A könyvelés pedig csak ugy helyes, ha az az üzleti események egymásutánját tünteti elő; s valamint a természetben nincs ugrás: ugy nem szabad lenni a keresk. könyvekben sem. Tessék azonban a bank maiadorjainak betekinteni a könyveket s megnézni, hogy az 1873. mart. 11-diki megrendelések be vannak-e vezetve ; be van-e vezetve, hogy e megrendeléseknek a bank eleget telt; be van-e vezetve, hogy a bank megrendelésének elég tétetett; he van-e vezetve, hogy kinél, mennyi összeg és érték erejéig lelt eífectuálva Dr. L. L. ür megrendelése? Nem fogják soha megtalálni, dacára annak, hogy tőzsde díj, távirati és jutalék díj hűségesen felszámittatott és bekönyveltetelt és a megterhelés megtörtént a számla könyvben: ez valóságos ugrás az első feljegyzési naplón keresztül, mert a számlakönyv egyes tételeit nem képes igazolni a bank, ha csak nem azzal a semmit mondó könyvelési modorral, hogy ha már meg van terhelve valaki: ugy bizonyos az is, hogy aífektuálva lett a megterhelésére vonatkozó összes esemény; — pedig ebből egy hang sem igaz, mert nem szabad senkit sem megterhelni a számla könyvben anélkül, hogy az első feljegyzési naplóban nyoma ne lenne a keresk. eseménynek minő és mennyiségileg. A keresk. könyvekben tehát ugrás mutatkozik, mely minden más csak niveau nem! Csak két alternativa áll és lehet helyes: vagy volt a bank fedezve az egyesek papírvételeivcl, vagy nem. Ha volt fedezve: akkor nem lehet vesztesége; ha pedig nem volt fedezve: ugy milliókra menő papirüzlete nem szédelgés hanem valóságos esztelenség volt s hibája következtébeni hiányokat kipótolni akarni s egyeseket — kiknek jóllétéért szövetkezett— áldozalul kívánni: valódi őrültség! Azonban mi ugy tudjuk, hogy a bank leglöbbnyire fedezve volt s a papirvételeket csak azon feltét mellett közvetítette, ha árcsökkenés esetén ujabb fedezetet adnak a megbízók, esetleg azon jogot engedik a banknak, hogy fedezel hiányában nyomban eladhassa execulive és a különbözetre meg egyéb vagyon is fedezetül szolgáljon. — Ezekből folyólag kérdjük a keresk. bankot: nem-e őrültség az árcsökkenés következtében fedezetlenül maradt papírok execuiif eladásával addig várni — mert vártak csakugyan 1873. májustól augusztusig — mig a százezreket érő értékpapírokért, azok végleges bukása folytán alig pár ltot kaptak vagy csak x-kat a sajloslól! Hogy óriási üzletet csinállak mint egy kis fia Credit Mobilier: ez niveau; — de hogy az árcsökkenéskor fedezetlenül maradi papírokkal más contójára még tovább volt kedvük speculálni egész — sajtosig: ez már a szatócsüzletnek is szégyenére válnék! E szatócs üzletnél is alantabb álló bank mer provocálni arra, hogy aki mit igér azt tartsa is be; aki kötelezi magát, az fizessen is. — E provocalásával maga maga alól rúgja el a valutát, de minek is neki, hol ész nincs, ott a valuta sem valuta! — Mi is azt mondjuk, hogy űzetni kell, csak azzal a külömbséggel hogy mi csak valuta ellen hiszünk kötelezettségeket. A bank pedig valutát nem adott, a megrendelésnek nem tett eleget, azt nem elFectualta s ba eífecluálta is, azokkal — midőn árcsökkenéskor fedezetlenül hagyta és nem élt executif jogával — csak is a saját számlájára speculálhalolt: ezek a dolgok nem valuták, ezek ellenében nincs kötelezettség, hanem csak ajándék! A bank a számláját nem tudja érvényesíteni s igy azon üzletbarálokkal, kik a számla megkapása után minden fizetés nélkül magára hagyták a bankot, azokkal semmi baj sincs, azok mind becsületes szavatartó emberek, kik amit ígérnek, azt meg is tartják s fizetnek is ha kell?! — csak azok haszontalan paniperdák?! a kik a bankkal jólábon akartak tovább is lenni s velük kiegyeztek a lehetőségig: ezek most azok, kiknek minden oldalról hallgatniok kell a sok blamage-t! Nem vagyunk egy cseppet sem hajlandók hinni, hogy a keresk. bank eszére nem tért volna szemben a kiegyező felekkel, — hiszen ezek valódi ajándékot adtak eddig a banknak, és hajlandók ezentúl is adni tehetségűkhez mérten. A hálátlanság durva bün! Ily körülmények közt — tudva, hogy a liquidator urak csupa Pilátusok ebben a Credóban, s jó magukkal anynyira tehetetlenek a törvény és felelőség szük korlátai közt, hogy az egyesség alapján adott adóslevelekből egy balkát sem engedhetnek — óhajtandó volna ha a közgyűlés minél előbb összehivatnék s az óriási hibák, mulasztások s tapasztalatlanságok kölcsönös mea culpája mellett ma okosabbak lennének s ügyüket nem a nyerészkedés és risicó oldaláról vennék fel, hanem azt ugy tekintenék, mint egyszerű kárt, melyet a méltányosság halárai közt kell megoldaniok: legalább meg niarad a kecske s a káposzta sem vesz el! A világkiállításról. Paris Í878. május 2. Tegnap előtt este óta Paris díszruhába öltözött, a világ összes népeinek lobogói lengtek a házak ablakain, mit különösen meg kell jegyeznem az, hogy az industrialis város részek tüntették ki magukat leginkább a kiállítás megnyitásának előestéje és a megnyitási ünnepély alkalmából való tüntetésben. Ki Parist ismeri annak érdekes lesz ha feljegyzem e város részeket, melyek a kiállítási ünnepély estéjén inpozans fényárban úsztak, a rue des jeuneurs a rue du Sentier, a Montmartre, a rue d' Aboukir, rue Saint Maur a la Chapellc a Grenelle, a Montrouge a rue St. Honoré faubourg du Temple, St. Antoine minden házán, minden palotáján, gyárán középületén, nemcsak mindeu ablakán égtek a velencei lámpák gyönyörű fényben, Paris lángbaborult, nem a pusztító láng, hanem az öröm, a barátság magasztos fénye volt ez, mely a nagy nemzetközi ünnep jelvénye és az idegenek iránt való vendégszerető tisztelet kifejezése, párizsiak kik itt nőttek fel, és városukat soha el nem A „Pápai Lapok" tárcája. Lénárd és Gertrud. — +) Ott hol a napsugarak a földfelületét függélyesen érintik, ott hol az örök uyár birodalma van, ott hol a hajnali és az alkony pírt nem ismerik, ott hol a verőfényes nappalt az éj homálya közvetlenül felváltani szokta ; ott az egyenlítő alatt, fekszik a forró földöv, a fekete földrész: Afrika, melynek partjai közelében egy óriási sziget létezik, nagyságra nézve az oszt, magyar birodalommal vetekedve s Madagaskar nevet viseli. Ezen sziget egyikcsodája a méregfa. Mainapság midőn Európa műveltsége, Afrika ismeretlen vidékeire is kiterjeszti áldásos szárnyait, ezen óriás szigetet is, búvárlata körébe vette a tudomány s igy Europa megismervén annak a természet alkotta sajátságait is. És ezen sajátságok között mi sem keltette annyira a tudós világ bámulatát fel, mint a nevezett méreg- fa. Madagaskar népei ma már a műveltség számára megnyerve vannak, 3 igy csak itt, ott maradt fenn, az ős erdők közepén a növény világ azon szörnyetege, melyet kerül állat, kerül ember, sőt melyet maga a növény világ is kerül. Pompás fa ez, koronája hatalmas, terjedelmes, lombja örökzöld, s ágai alatt a nap tikkasztó heve ismeretlen, mert hűvös árnyékot vetnek azok; gyümölcse: mint a hesperidák almája, oly csábító, oly szép. Es mégis kerüli őtet mindenki. A lombos ágak között nem fészkel a madár, dalt nem lehet hallani, árnyékában nem pihen meg, a kifáradt utas, nem pihen meg a hőség által kínzott vad állat, s környezetén kopár a főid mint a kőszikla, nem nő ott sem fii, sem virág. Mérges lehcllete elűz minden élő lényt köréből és kiirtja a fűszálat is. Méreg ennek minden része, csábító méreg, és jaj annak a jóhiszemű vadásznak ki a barátságosnak látszó árnyékot pihenésre használja; kétszer jaj azon éhezőnek, ki a csábiíólag kínálkozó arany alma után nyul, hogy azt megízlelve ») Lénárd és Gertrud, tfnyr, a nép számára irta Pestalozzi Henrik ford. Zsengeri Samu, éhségét csilapithassa, mert mind két esetben a halál fia a tévútra vezetett, az elcsábított ember, Magának díszlik ő, s rendeltetése csak ön személye, s ezért kerüli őt mindenki Mindenki? Nem ! a bozontos ágok alatt, a hol nappal is éji homály uralkodik, csüngg mozdulatlanul, az éj egyik réme, a békés tevékeny élet egyik ellensége: a vampyr! Igen a vampyr; ő rég megbarátkozott a mérges légkörrel, mert benne legbiztosabban érzi magát, üe midőn a nap leáldozott, midőn az éj komája uralmát elfoglalta, mint valami kísértet előröpked a vampyr, elhagyja mérges lakházát, szárnyra kél, hogy gyomrát megtölthesse; vérrel! És a növény világ ama szörnyű példányához, mi sem illik szebben mint a vampyr. Csakhogy az állat világ is bir ilyen szörnynyel, mely vérengzőbb mint a vampyr és veszedelmesebb mint maga a méreg-fa, s ez a tigris. \ Mily szép állat, mily erős, járása mily ügyes, mily bizto^, mozdulata lovagias, megnyerő és prémje mily drága, mily szép! Es mind ezen előnyei mellett is pusztítja őt az ember, kerüli az állat, s irtja őt az ember mint a méregfát, hiszen az emberre nézve mind kettő veszedelmes, egyenlő kártékony, és mondjuk ki igazán, hogy az emberre nézve a méreg-fa és a tigris haszjnavehetlcn jószág. j Az emberi nemnek, és a társadalomnak is vannak tigrisei, vaunak méregfái. Es az ilyen emberek észszel birnak, modoruk megnyerő, nyájas, alázatos, s azt hinné az ember, hogy sziv lakik ott, hol az ész honol s a megnyerő alak keblében jellem honol. Pedig azon ember, kiben az ésszel nem párosul a sziv, kiben a műjveltséget, a tudományt, az ismeretet, a modort, a cselekedetet, nem támogatja, nem szabályozza a jellem, olyan embert a társadalom méregfájának kell nevezni. Veszedelmesebb az ilyen mint az együgyű útonálló rabló, mert hiszen szép szavai olyanok mint a méreg-fa gyümölcse, melyet ha megízlelt valaki kábuljtan rogyik a bün fertőjébe. És a társadalom, melynek alapja az erkölcs, ha saját Iába alatt a fát kimetszetni nem akarja, utalva van az efféle egyéneket üldözni. Es ha az emberiség történelmén végig tekintünk azt fogjuk találni, hogy minden méreg-fa részére kijutott még a bárd! Nemes szívű, bátor lelkű, igaz emberek mindig akadtak kik az igazság fegyvereivel sikra szálltak a tigrisek ellen, s ledöntötték a társadalom testén élő leghatalmasabb méreg-fát is! Boldogfalva, egy kis helység melynek erkölcse romlott, népe tivornyázó, pazarló, munka kerülő volt. Es ezen község hajdan Isten félő munkás, szorgalmas, vagyonos volt; hanem mindennek vége lőn, midőn a helységbe egy olyan biró jött, kinek esze nagy, modora nyájas, alázatos, megnyerő, hízelgő, de jelleme gonosz volt. Czinkos társakat a bor mellett lehetett szerezni; az italok által megvesztegetett népet vezetni könnyű volt, s igy érthető hogy Boldogfalván, a befolyásos emberek, a heiység intézői, vezetői, lassan lassan biró uram híveiből kerültek ki. Biró uram a mit gazdag nejével nyert keveselte, — keveselte azt is a mit hivatalából nyert, keveselte azt is a mit korcsmája hozott, ő kinyujtá kezét a szegény, az oltalmat nélkülöző s jogait véddeni nem tudó özvegy asszony földje után. Es mert biró, és mert a törvény fondorlatait ismeri, és mert ott hol a nép számára igazságot mérnek behizelgelt, kedvelt egj'éniség, és mert ragadmányát hamistanuk által biztosítani képes volt, magától érthető, megfogható, hogy a szegény özvegy és ennek árváitól a telket eltudta sajátítani. Ezen biró kitől mindenki félt a községben, kinek kreatúrái az elöljáróságot képezték és a ki anyagilag a község lakosainak fele részét majdnem személyéhez köté, zsarolhatott, pusztíthatott mert ellene panaszt emelni, tanúskodni annyi volt mint anyagilag tönkre tétetni. A boldogfalvi biró egy hatalmas méreg-fa volt, melynek gyarapodása folytán környezete elpusztult, s mérges árnyékában csüngtek a világosságot félő, a munkás nép véréből táplálkozó,, vampyrok: a gonoszok, a jellemtelenek. Biró uram diszlett, de körülötte kopár volt minden, mert mérges lehcllete kiölte a nép szivéből az erkölcsöt, ki a munkakedvet. 0 tehát a társadalom, méreg fájának egyik hatalmas példánya volt. - 1 M : I 4 51 i