Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-05-12
hagyták mondták, hogy hasonló tüntetés e városban még ne történt. A traraway-ék a fogatok sőt minden egyes személy francia tricolor lobogóval volt díszítve. És a néptömeg, mely Paris boulevardjain utzáin köztere 1 hullámzott, leírhatatlan számban , Franciaország jelen volt Pt risban, a vidék minden részéről a vonatok ezrivel hozták a utasokat, — a policia adatai szerint csak idegenek 108 ezen számíthatók kik vasárnap Parisba érkeztek. A kiállítás megnyitó ünnepe május elsejére szerdára vo meghatározva nagy előkészületek történtek az ünnepély méltó ságának megfelelőleg. Egy héttel megelőzőleg a francia admi nistratió minden testülete meghivatott a szertartásban való rész vételre. — Igaz hogy a kiállítás lulajdonképen még nem teljese kész, sőt midőn ezelőtt egy héttel tüzetesen megnéztem a muri kálatokat, azon hitben hagytam el a kiállítást, hogy lehetetle lesz a megnyitót május elsejéu meg tartani, nagy volt a ren íletlenség mindenütt, hanem midőn a megnyitás alkalmával újn láttam, megyőződtem, hogy a francia nép csudákat mivelf. J kiállítás külsőleg teljesen be van fejezve, ott hol ezelőtt nebáir nappal is csak még puszta tereken rendetlen tömegekben hevertek az építkezési anyagok május elsején diszes épületek kertek parkok, patakok barlangok, vízesések, szökő kutak, villák, gyönyörű utak terültek el. Hallatlan dolgokat mivelt itt as emberi erő rövid idő alatt, egy uj város alakult Páriában, melyben fellelhető a világ összes népeinek építési stylja. A trocadero palota pedig páratlan a maga nemében, ez övedzi a kiállítás észak felől egy hatalmas félkörben, melynek közepén két nagyszerű torony között egy óriási, kupolás rotuude épület etuelkedU a magasba, ki Paris felett a kilátást élvezni akarja ide jöjjön < rotunde tetejére, a panoráma innen felséges. A megnyitó ünnepély nagy pompával ment végbe, neu írom le a részleteket, a napi lapok e részben úgy is megelőznének, a kiállítás megnyílt, s miután szerencsém lehet gyakrai meglátogatni, azt hiszem szívesen veendik olvasóink, ha részletekben ismrrtehii fogom. Ede lényt. Megyei és városi ügyek. — Veszprém megye bizottságának 1878. éti május 6. és 7. napján tartott közgyűlése. Báró Fiáth Ferencz elnöklő főispán a gyűlést megnyitván, jelenti, bog] a gyűlést megelőzőleg a számonkérő szék megtartatott, melynél előterjesztett eredménye örvendetes tudomásul vétetett. — A napirendre térés előtt Eötvös Károly bizottsági tag kérdi ; megyei alispánt,^ hogy a népgyűlések korlátozása tárgyában s főispánokhoz megküldött, és azok által az alispánokhoz közzététel és intézkedés végett áttett rendelettel szemben, mily eljárást tanúsított, — mert ezen rendeletben a népnek gyülekezés joga korlátolva, sőt részben megsemmisítve van. — B ez eredj Gyula alispán kijelenti, hogy a rendeletet a szolgabiróságuknak kiadta, de nem volt reá eset, hogy ezen rendelet alkalmaztatott volna.— Interpelláló e váiaszszal nem levén megelégedve, kérdi továbbá, mi indok tartotta vissza az alispánt i rendeletnek a közgyűlés elé terjesztésétől? Bezerédy alispán feleli, hogy a ministeri rendeletben a népgyűlések eltiltva nincsenek csak azok- rendőri tekintetből vannak némileg szabályozva, sőt ujabban jött egy pótutasitás, mely a választói értekezleteket, gyűléseket akadálytalanul megtartatni engedi, továbbá épen interpelláló indítványozta egykor, hogy minden kormány rendelet ne terjesztessék a közgyűlés elé, hanem csak az, mely a törvényhatósághoz intéztetik, a kérdés alatti rendelel pedig csupán a főispán úrhoz intéztetett, ki azt az alispánnak, de nem a törvényhatóságnak, megküldötte.— Eötvös Karolj nem nyugszik nie»: az alispán válaszában, mert a mely rendeletben a népszabadságájól van szó, az minden esetre a közgyűlés elé lett volna terjesztendő, — indítványozza tehát, hogy as alispán eljárása helytelenítessék, és a válasz tudomásul ne vétessék, hanem utasitassék az alispán, hogy jövőre a nép ősi szabadságát veazéij-eztető, közérdekű és átalában közjogi jelentőségű, kormány rendeleteket a közgyűlésnek esetről esetre jelentse be. — Báró Fiáth főispán: ha igaz az, hogy av alispán tartozik a népjogai felett őrködni, a főispán feladata seit lehet más, ő is osztozik a felelősségben, kész az alispán eljárásáéia felelősséget elvállalni, mert a törvény ép ugy kötejezi a főilyen, helység volt Boldogfalva, a melyről Pestalozzi a mult század egyik legnemesebb szivü embere világhírű művében szól. A mű címe Lénárd és Gertrud. Lénárd egyszerű kömives, ki hajdan becsületes munkája után élt, mig nem bíró uram korcsmájába terelve, magát a játéknak s az iszákosságnak odu nem engedé. Nyájasan hitelezett biró uram Lénárdnak, s midőn a rováson summáson állt a pénz, akkor Lénáid bőre biró uramé volt. Minden nap a korcsmában kelle lennie, különben biró uran felmondja a pénzt, követeli a tartozást, s elveszi azon hajlékot: melynek fedélzete alatt, a kőmives hitvese a derék Gertrud bél kis gj-ermekével együtt nélkülözések között élt! És Lénárd noha nejét szerette, noha gyermekeinek láttára szive fájt, még sen volt képes meg válni azon bün compániától a mely minden este biró uram házában bor és kártya mellett össze jönni tivornyázni szokott. Hatalma tetőpontján állott a biró, mindenki által félve rettegve, midőn a nemezis keze váratlanul utol érte. Nem azok akiket vagyonukból kifosztott, földönfutó koldusokká (e(t okozták ezen ember buktát, hanem egy cgys/erü nő, ki Istenben hitt. ki megvolt győződve az örök igazság diadalma felől, ki éjjel nappal dolgozott, hogy szerencsétlen gyermekeit ruházhassa és jóutra vezérelhesse, egy úőnek bátorsága, igazságos feliépése okozta ezen hatalmas, félt, rettegett, gonosztevőnek megsemmisítését. És ezen nő, a gyáva Lénárd felesége Gertrud vala. Valóban mesteriebb művet mint Pestalozzi a nép számára irt, nem Írhatott senki. A mű, melyben az igazság: a fondorkodás, az alávalóság, a raíí'inirozott gazság ellen harcol, megérdemli, hogy tanulmáuj'a tárgyává tegj-e minden ember. És ha társadalmi viszonyainkat öszszehasonlífjuk azon viszonyokkal, melyekkel Lénárd és Gertrud küzdött, azt fogjuk találni, hogy a hasonlatosság meglepő. Népünk előtt egy könyv fekszik, mely a tiszta jellem győzelméről és egy gonsoztevő ember bukásáról szól. Pestalozzi művében a társadalmat emésztő rák elemek, de egyszersmint a társadalmat meg menteni képes igaz emberek küzdelme áll egymással szemben, mely küzdelem egyszerű, mindenki által érthető modorban van le irva és az igazság diadalával végződik! Sziv szól itta szívhez; s ott, hol szív uralg Pestalozzi szava, bizonyára viszhangra is fog találni. ispánt mintaministert, - ő is tartja magát oly jó hazafinak mm az interpelláló, hivatkozik 40 éves politikai működésére, es busz keségének tartja, hogy az alkotmány és törvények megtartás; iránt 40 év előtt letett hivatalos esküjét soha sem szegte meg Kivihetetlennek tartja, hogy minden kormány rendelet a közgyűlés előterjesztessék, tagadja a megtámadott rendelet törvényfenségét, mert rendőri törvény hiányában a ministeriumnal intézkedni kellett, az ily rendelet végrehajtása miatt a hivatalnokot felelősség nem terheli, mert' épen akkor lenne az felelősségre vonható, ha azt végrehajtani elmulasztaná. Hivatkozil 1848-ra, midőn a népszabadság zenithjét érte el, Szemere Bertalan belügyminister, kit senki sem vádolt még hazaíiatlansággal, közhelyeslés közt adott a népgyűlések korlátozása tárgyában Tisz, Kálmánéhoz hasonló rendeletet. — Mindaddig mig a rendőri ügyel minden része törvénnyel szabályozva nem lesz, az ily minister rendeletek mellőzhetők nem lesznek, — meg van győződve, hogj a. kérdés alatti rendelet kibocsátását a személy és közrendbizionság igényelte, ezen meggyőződéstől vezéreltetve vette tudonásul az országgyűlés többsége is az ez intézkedés elleni interjelíatióra adott válaszát a belügyministernek.— Csapó Kálmán íem vonja kétségbe a főispán alkotmányos érzületét, de nézete j kérdésben eltér a főispán nézetétől, — a kérdést nem látja a "őispán felelősségi körébe tartozónak, ellenben az alispán mint a negj r e első tisztviselője őrködni tartozik a megye és közönségetek jogai felett, sőt megvár!a volna az alispántól, hogy a jelen T ita tárgyát képező rendeletet a vcgrelnjtás elrendelése előtt erjessze a közgyűlés elhatározása alá. — Pártolja Eötvös indítványát. Dr. Sárkány Miklós bakónybéli apát szintén inérzettel hivatkozik politikai múltjára s alkotmányos érzületére, Minélfogva reményű is, hogy meggyőződése hazafias érzülete kifolyásának fog elismertetni. Szerinte a belügyminister intézkelése nem tartalmaz törvénysértést, és felesleges minden aggolalom a népszabadság csorbítása felől, — mert valamint az ilkotmányosság minta képéül tekinthető kis Belgium, törvénykönyvébe felvehette a 19. §. t., melj' a uépgyüléseket bejelentés léikül megtartani nem engedi, akkor mi sem tarthatjuk a kivédésen és ideiglenes érvénnyel kibocsátott ministeri rendeletet a lépszabadság megsemmisítésére vezetőnek. — Az alispán válaszát udomásul veszi. Antal Gábor: A ministeri rendeletet azon ."iszonyok és körülményekből kell megítélni, melyek annak ki)ocsátására indokul szolgáltak. Maga indítványozó, ki az indokul szolgáló mozgalmakban részt vett legjobban tudja, hogj r a renlezők nem tudták megakadálj'ozni a népet ez alkalommal, hogy i nemzetet compromiláló tényeket ne kövessen el. Ez okból íagyta helyben az országgyűlés többsége is a minister iníézkelését s miután ez megtörtént, a rendelet végrehajtása nem igéíyelte a megye közönségének határozatát, annyival inkább, mi,"el ugj' is joga van e tárgyban a bizottság tagjai közül bárkinek 'málló indítványt tenni. Ezért szólló az alispán válaszát tudonásul veszi. V ég hely Dezső az indítvány tárgyalását a taíácskozási szabályok értelmében napi rendre kéri kitüzetni, miuán a közgyűlés az interpellátióra adott választ vagy tudomásul 'eszi, vagy tárgyalását rendeli el, — és csak ez utóbbi esetben esz helye Eötvös K. indítványa előterjesztésének. — Csapó lózsef együttesen kívánja tárgyalni az indítványt az interpelatiőval, ő Eötvös indítványát pártolja. Horváth Lajos az igyrendrc és a fennálló gyakorlatra hivatkozva, Eötvös iudit•ányát nem látja csupán az interpellatió tudomásul nem vételére rányozva, hanem abban további utasítások is foglaltatnak, e ész pedig mint napirendre ki nem tűzött és előlegcsen be nem elentett indítvány 24 óra közbenjötte nélkül nem tárgyalható, — ínynyival inkább mert ha ez esetnél praecedenst alkotnánk, jö-őre minden önálló indítványt egybelehetne kötni interpellatióval is az ügyrend nyilt intézkedése ellenére nyomban tárgyalni. Az nicrpellatiót illetőleg a választ részéről tudomásul veszi. — Járó Fiáth főispán -sajnálja, hogy ily nagj-jelentöségü kérlésben csak a minister rendelkezése tárgyában, az alispán kötelességszerű eljárásának helytelenítésére tétetett indítvány, lolott maga is szívesen hozzájárult volna oly indítványhoz, mely i iiépgyüléseknek törvény és nem rendelet által szabályozását árgjazza. — Miután a közgyűlés Eötvös indítványának tárgyaásába érdemileg belebocsátkozott: az indítványnak az interpelatióval együttes tárgyalását megengedi, mire előterjesztő Eötvös Károly zárbeszédét, melyben cáfolja az előtte szóllók lézetét, és különösen, tagadja azt, miszerint az általuk hivatC s a r n o k. A viszontlátás. (Polko Eliztól). ö. folytatás. Fovd. Etelke. — Mondja el kedves Beáta — esdekle Erich mint élnek mök? hogy követhessék gondolataim a napnak minden órájában! Beáta nyugodtan előszámlálta neki, kora reggeltől késő istig való foglalkozásukat, a mely foglalkozás az önfeláldozás is önmegtagadás folytonos láncolata; ezt nevezik az irgalmas lének szolgalatának. — Láthatja, hogy mi boldogok lehetünk! ha azok nem r agyunk az saját hibánk! végezd szavait Beáta. — Márta! — kiálta akaratlanul Erich — teljes lelkében elindulva a hallottakon — ki hitte volna midőn oly boldogan igyütt játszottunk, hogy te lógsz véget vetni ennek a boldogágnak! - emlékezel-c még hányszor kérdezted tőlem „Szeretni ogsz te rngein akkor is majd ha már száz éves leszek?!" s udod-e még, hogy mit feleltem rá mindég?" — S hogy megáltozott mind ez! egyetlen ember szeretete nem képes többé éged boldogítani! . . . „El vesztetted szemed elől az individuimot s szereted az egész emberiséget. Bámullak !" E szavak után fejét tenyerébe hajtotta s álmodozásokba íerült Erich. — Beáta pedig szónélkül hagyta el a termet. Miön az ifjú esetleg felpillantott, Beátát a park utain látta sétálni. Mióta Beáta elutazási szándékát tudatta Eriche!, azóta gészen megváltozott ez utóbbi előtt e hetyen minden; a kasily szürke falai oly nyommasztólag hatottak rá, a park oly zord a hosszú coridorok és termeket mintha kisértetek foglalták olna el. Csak az ő alakja tette fényessé az itt tartózkodást, supán Márta mosolya volt ránézve itt a napfény. Megdöbbenve ette észre Erich, hogy szivének minden dobbanása csak Beáta evét hangoztatja, hogy az egykori játszótárs iránti érzelem, árosuiva a szabadító iránti hálával; örök lánggal égővé tette ieáta iránti vonzalmát. Lehetett-e ezen érzelmet vétkesnek neezni? nem! hiszen oly rejtve őrizte ő azokat, hiszen egykor íenyass/.onyának nevezte Mártát, most pedig védangyalává kozóit törvények és rendeletek keletkezését indokoló viszonyok és körülmények nálunk jelenleg fennforognának. Ajánlja indítványának pártolását. — Főispán a kérdést felievén, a nagytöbbség az alispán válaszát tudomásul vette, minélfogva a szavazás Eötvös indítványára el sem volt rendelhető. Qfolyt. köv.J Irodalom és művészei. — Magyar Lexikon az összes emberi ismeretek tárháza, különös tekintettel a magyar viszonyokra. A magyar nemzethez! Nemzetünk szellemi fejlődése s irodalmunk gyarapodása minden ágában, égető szükséggé tesz oly művet, mely az összes tudományokat, a társadalmi életnek kiválóbb kérdéseit, röviden, mintegy dióhéjba szorítva foglalja magában, mely minden konkrét kérdésre feleletet, minden vitás esetben felvilágosítást ad, oly müvet egyszóval, mely az összes emberi ismeretek repertóriumát nyújtja. Távol áll tőlünk az e téren eddig megjelent munkák érdeméből valamit levonni. Szívesen elismerjük mi s velünk mindenki, hogy encyklopaedikus műveinkből sok jóakarat, buzgalom s szorgalom látszik ki; sőt valljuk meg azt is, hogy egy ideig a kor igenjééinek is megfeleltek. De mig egyrészt nem feledhetjük, hogy mind e művek már évtizedekkel ezelőtt jelentek meg, tehát nagyon hézagosak, sem a tudomány mai álláspontján nem állanak, sem az ujabb történeti, statisztikai stb. mozzanatokat nem ölelik fel, mástészt mind tartalomra, mind alakra nézve annyira távol esnek céljuktól, hogy a jelen munkát e téren úgyszólván úttörőnek kell tekintenünk. Egy másik örvendetes tényről sem szabad megfeledkeznünk. Nem sokára teljesülni fog a magyar nemzetnek cgj' forró óhaja: hazánk legtudósabb férfiaiból összeállott egy társaság, mely nagy encyklopaedikus lexikont készül kiadni. A magyar nemzet mély hálaérzettel tekint e férfiak működése elé s óhajtva várja a pillanatot, midőn e nagy nemzeti ügy az előkészítés stádiumából kilépve, megvalósulásának indul. De mikor fog e pillanat megérkezni? E kérdésre nem lehet hivatásunk megfelelni, de óhajtjuk, hogy mentül előbb. Azonban kötelességünknek ismerjük kijelenteni, hogy a mű, melynek szerkesztésére és kiadására ml vállalkoztunk, nem akar az érintett, készülőben levő nagy lexikonnak versenytársa lenni; sőt ellenkezőleg: egyengetni kívánja számára a« utat s érdemünkül fogjuk tekinteni , ha a mi füzeteink kíváncsiságot fognak kelteni a magyar közönségben az idővel megindulandó nagy lexikon kötetei iránt. A „Magyar Lexikon' tehát szűk korlátok közé szorított tárháza lesz az összes ismereteknek; fel fog ölelni mindent, a mi a társadalmi életben kérdés és vita tárgyát képezheti: ki fogja emelni a lényegest s mellőzni fogja a lényegtelent; jelszavunk: „Mentül többet mentül rövidebben." Megjegj'ezzük még, hogy a nagj' anj'aghalmazból, melyet eueyklo paediai munkáknak szem előtt | kell tartaniok, semmitsem hagytunk ki: felvettük az összes természettudománj'okat s azok gyakorlati alkalmazását a kereskedelemben, az iparban, a gazdaságban; különös figyelmet fordítottunk a történelemre, a földrajzra, az államtanra s egyes férfiak életrajzaira; statisztikai adatainknál e tudományág legújabb megállapításai irányadók; nem feledkeztünk meg az iparról s a kézinüvészetröl sem s különösen ügj r eltüuk arra, hogy minden, nyelvünkben még oly kevéssé használatos idegen szó e műben meglelje helyét, kiejtését és magyarázatát. De a mi bennünket e mű kiadására főként indított s miről egj" percig sem feledkeztünk' meg, az, hogy e mű magyar encyklopaedia akar lenni. Célunk nem csupán a német lexikonokat fölöslegessé tenni, hanem oly művet nyújtani, melj' hazafias szellemével, a nemzeti érdekek felkarolásával iparkodik a közönség tetszését megnyerni. Magában fogja foglalni a magyar történelemnek összes kiválóbb alakjait, fel fogja venni az összes magj-ar államférfiakat, írókat, művészeket, s mind azokat, kik a közélet terén érdemeket szereztek maguknak — a legrégibb időtől fogva a mai napokig: magában fogja foglalni az összes magyar helységeket, a legkisebb falutól kezdve hazánk fővárosáig, szem elöíí tartva az uj területi beosztást s a legújabb statisztikai adatokat. S o m o g y i Ede, a „Magyar Lexikon" szerkesztője. Az egész mű 50 füzetre van tervezve, mindegyik füzet 4—5 ív terjedelmű, a legdíszesebb kiállítással s apró, de mégis könnyen olvasható s a szemet egyáltalában meg nem erőltető nyomással. Mindegyik füzet egy-egy értékes mellékletet fog hozni; így az első füzet melléklete a föld összes hadi és kereskedelmi lobogóinak .színezett kepe lesz. A következő füzetek mellekletei: Afrika és lett! — el akarta temetni mélyen e magasztos vonzalmat, hogj r ne tudhasson meg abból soha senki egy hajszálnyit sem, naponként fogadást tett: miszerint teljes erejéből azon lesz, hogy soha egy pillantása vagy ajakának mozdulata el nem árulja a világ előtt jól őrzött titkát; mert mily nagy vétkéül rónák ezt fel Beátának, a mi őt oly boldoggá tudja tenni s egyszersmind keserűvé az egész emberiség iránt. Egy esős borongós délután, a kastély valamenyuyi lakója kénytelen volt a szobát őrizni. Kimondhatatlan szomorú látványt nyújtottak a park sötét lombú fái mintha minden levelük könynyezett volna úgy folyt le rólok szakadatlanul az eső, ólom szürke volt az egész égbolt a menyire csak a szem el láthatott, — a napvilág úgy ki látszott oltva lenni mintha többé soha sem akarna, fel virradni. Mozdulatlan volt az egész lég, nem lengett semmi szél a mi megküzdjön a kérlelhetlen, sötét felhőkkel, utat törve néhány napsugárnak, melj-et szürke leplük tökéletesen eltakart; reménytelen gyásszal és sírással van tele az egész természet, mintha egy ravatal előtt állna. — Erich nem volt képes tovább elviselni ezt a szomorú egyedül létet, kedvetlenül csukta be a kezében tartott könyvet s megindult a lábadozó betegeket meglátogatni — emberek után vágyott! — A lépcsőn Beátával találkozott, ki azt monda, hogy a grófnő szobája kulcsát, át adták neki nem akarna-e oda menni vele ő is? — még éppen tiz percnyi ideje volt. Drága ajándékként fogadta Erich azt a találkozást — s azt monda Beátának, hogy ez a szórakozás valóságos jótétemény ma ebben a uyommasztó időben. „ügy éreztem mintha valami szerencsétlenségnek kellene ma velem történni s ime most már ismét jól van minden!" Beáta uem felelt Erich szavaira, szegényke, el akarta titkolni izgatottságát, de arca halványsága elárulta azt Erichnek, valamint észre-vette azt is, hogy a könytöl lett az az arc oly ijesztő halvánnyá, s ez úgy fájt Erichnek, hogy önkénytelen felkiáltott Márta! — Beáta! mi bántja önt? ön sirtl — Azt hitte talán, hogy nekünk már könyeink sincsenek?!" — „Az angyalok nem sirnak!" — „Én még nem vagyok annyira!" ÍFolvt. köv.l
