Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-11-24
A szerkesztő és lei adóIii vatal "W a j d. i t s Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is íntézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijak: Egv évre 6 fr. — Félérre. ...... . 5 fr. — Negyedévre 1 ír. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hir* detés ele 6 hasábos petiisorban 5 kr. nyUttérTbeil soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 24 VAS. F 24 Flora sz..Tán.) • F. 23 Firmina ")___. 28 25 Hétfő Katalin s/.íiz 1= Katalin )? 2U 2G Kedd Konrád p Vác/, r. ) - 30 Heti naptár. 27 Szerda Virgil Ákos (i: k.), Ákos Cprot), * Kizl. Ro. (jzr.} 28 Csüt. Sosthenes hitv. ] ^ Eberhard ~) . 2 Esóer köny. 1 . 29 Péntek Saturnin (~ Valthér j g 3 Bálv. t. elt. JS 30 Szomb. András apostol j~ Endre ~) 4 Sab. Vaj. J JPáp«, í<$7<9. november 24-én Tarosunk polgáraihoz! Jövő évben — Székes-Fehérvárt --- országos ipar és termény kiállítás leend. Hazánk minden nevezetesebb vidéke, minden éleire való gyára, kézművese, gazdája, szellemi műveltségünket ápoló minden intézete, serény munkásságot fejt ki, hogy mit az iparterén illelöleg közművelődésünk mezején nagyot és dicsőt teremteni képes azzal a békés küzdelem terén, a kiállításon megjelenve, részt vegyen, s életrevalóságunkról tanúbizonyságot legyen. A mit Magyarország nyers és müeikkekben előállítani, termelni képes, az a kiállításon képviselve leend, hogy a müveit világ előtt hirdesse raiképen a Kárpáloktól le az Adriáig: kultur, munkás, szorgalmas, gondolkozó és életrevaló nép lakik; nép, mely a világ müveitnemzetei között mélló és tekintélyes helyet foglal el; nép, mely haladni képes; nép, melynek dicső múltja s dicső jövője van. Az országos kiállítás nemzetünk ünnepélyes tiltakozása, ellenségeinek azon állítása ellen, hogy: a magyar nép túlélte magát s jövőre igényt nem tarthat! A székesfehérvári országos kiállítás, dicső Széchenyink azon mondatát, hogy: „Magyarország nem volt hanem lesz í: — hivatva van igazolni. A kiállítás hivatva van igazolni azt is, hogy hazánknak van ipara, melyet fejleszteni lehet, és a melyet védelmezni kell. A kiállítás igazolni fogja, hogy mi magyarok bírunk mindazon szellemi és anyagi vagyonnal, mely, ha a munkával szövetkezik, egyedül képes egy nemzetet dicsővé nagygyá, hatalmassá tenni. A székesfehérvári kiállítás hatalmas szavakkal fogja hirdetni, hogy a magyar népnek ezredéves élete után, joga van egy új évezredre számítani, s léteért, nem csak fegyverrel a csaták mezején, hanem észszel és munkával is küzdeni képes; és valamint jeles tulajdonságai a harcokban tündökölnek; ép ugy ragyognak azok, a civilizáció dicső alkotásai közepette is. A civilizált, a mnnkás, az életképes magyar nemzet géniussa tart, jövő évben, békeünnepet, melyen megjelenni, melyen résztvenni: kötelessége mieden magyarnak. Hogy erdeink hatalmas állaba minő értékes fákat rejt s minő kincset bírunk ezekben, azt a kiállítás első csoportja fogja hirdetni. Itten képviselve lesznek a mármarosi havasok alján díszlö óriási fenyők, melyekből a tengeri jármüvek büszke árbocai kerülnek ki. Itten láthatók lesznek hatalmas tölgy, bükk, cser, jávor, ihar s minden fanemeink, valamint a hajdan oly becsben levő tiszafa ritka példányai is. A fatenyésztés; fakészítés; félgyártmányok; erdőtermények; erdei mellék iparunk termékei; erdészeti statisztikai munkálatok, építkezések; erdei vadász szerek; erdei állataink; egyszóval min&ötei lit pompás erdeink magukba ölelnek, a mit természetbeli és iparban képviselnek: az országos kiállításon elölüntetve és kimutatva lesz. — Ezen nagy fontosságú osztály reánk, pápaiakra nézve fontos, mert városunkhoz közel fekszik hazánk egyik legbecsesebb erdeje, melynek gazdag kincsei iparunk fejlődésére, minden esetre hatalmas lendületet fognak kölcsönözni. De mi ezen osztályra különös büszkeséggel tekinthetünk, mert annak elnöke ifj. gr. Esterházy Móric úr ö méltósága. Hazánk hegyei mesés kincseket rejtenek gyomrukban, melyeket napvilágra hozni, értékesíteni a bánya ipar van hivatva. Ezt a kiállítás második csopprlja fogja \ előlünlelni, a hol megfogjuk ismerni Erdély, arany és ezüst, kincseit; Felső-Magyarország vas, réz, horgany, nikol, kobalt, higany és más fémekbeni gazdagságát látnifogjuk érciparunk fejlődését, nemkülönben üveggyurma- agyag- és kő iparunk állapotát. í A mit mezőgazdaságunk termények és felkészít— menyekben előállítani képes a mit kert iparujik felmutatni tud, azt a kiállítás harmadik osztálya öleli magába. A városunkra oly fontos malom ipar és az élelmi cikkek a negyedik csoportban lesznek képviselve. A szeszipar, borok és egyébb szeszesitalok, lipueurök az ötödik; a fonó —, szövő-ipar ruházati tárgyak és ezekhez használt eszközök a hatodik; a háztartási és bulor-ipar a hetedik; a vasipar pedig a nyolcadik csoportban lesz képviselve. A kilencedik csoport a nemesérc, nemeskö és a féraiparcikkeit; a tizedik a bőr— csont— és kaucsuk tárgyakat; a tizenegyedik a műipar — és zenészeti tárgyakat, építészeti rajzok és terveket; a tizenkettedik csoport a közművelődési tárgyak, tanszerek, tudományi és szépművészeti tárgyakat; a tizenharmadik csoport a gazdasági eszközök, iparos szerszámok és kézi gépeket fogja felkarolni. A tizennegyedik csoport a göz-viz és lóerejü gépeket; a tizenötödik csoport a halászati — hajózási, viz és gazdasági — építészeti tárgyakat; a tizenhatodik csoport állattenyésztés és állatkiállílásunkkal fog foglalkozni. Elvégre régészeli és műemlékkiállítás, a tizenhetedik csoportban lesz féltalálható. Az itt jelzeit beosztásból látható tehát, hogy ezen kiállítás szervezeténél fogva megérdemli, az általános kiállítás nevét, mivel magában öleli, nyilvános életlink, szellemi és anyagi munkásságunk minden mozzanatát műveltségünk hü tükrét képezvén. Városunk becsülete, jó hírneve, polgárainak érdeke, jövője, feltételezi, megkívánja, hogy mi is megjelenjünk s ugy ipar, mint mezei terményeinkkel részt vegyünk a kiállításon, hogy bemutassak az ország szine előtt miszerint Pápán életre való nép lakik; még pedig olyan nép, melyre hazánk büszke lehet. Nekünk pápaiaknak, el kell mennünk ipar készítményeinkkel, a székesfehérvári kiállitásraj hogy bemutassuk mit tudunk előállítani; hogy az ország szine előtt munkánk által tekintélyt szerezve iparunk fejlesztését előmozdíthassuk s így anyagi jólétünk alapköveit lerakhassuk. Felette fontos ügy ez, megérdemli, hogy a kivitelhez erélyel minél elébb hozzáfogjunk s elősegítsük, egyesült akaratunk és kölcsönös támogatásunkkal, a résztvenni szándékozó, kevésbé tehetséges iparos polgártársainkat is. ; A városhatósága, testületeink, közintézeteink, kereskedelmi és ipartársulalaink elé dicső feladat tárul s főképpen ezeknek buzgalmától és serkentésétől fog függni azon siker melyet az országos versenyen kivívhatunk, s melyet ki kell vívnunk! Ki városunk ügyét szívén hordja, kí a közügyeknek önzetlen híve, az részt fog venni egy szervező bízottság alakításában munkássága által pedig ezen bizottság működését diadalra fogja vezérelni. A kí városunkban korszerű kertész, gazda, iparos, kí a művészet és a tanügy terén önállólag Yalamít létesíteni képes, az bizonyára a kiállításra elküldi terményét, elküldi iparcikkét, elküldi műtárgyait, hogy saját győzelmével városunk diadalát megteremteni elősegítse. Adja az egek Ura, hogy reményeink teljesüljenek! A szőlő szaporítás egy új módja. (.F. E.) A közel mult napokban a magyar lapokban is említve volt, hogy egy bizonyos Ossenkop nevü ausztriai uri ember a szőlő- és gyümölcsfaszaporitás egy új módját fedezte fel. Most az American Agriculturist, a Revue Horticoleból értesülvén az Ossenkop előadásáról, azt állítja, hogy e módszer nem is új. s nem is az Ossenkop felfedezése, mert ö már 1867-ben közlötte a William Patrick terrehautei kertész azon levelét, melyben az egész egyszerűséggel előadja az általa használt sikeres módszert, s nem kerit a dolognak oly feneket mint Ossenkop, ki egy egész füzetet teleirt módszere ismertetésével. Az amerikai William Patrick módszere a következőkből áll: ősszel meg a fagyok előtt lemetszetvén az egészséges szölö-vesszök, 4—6 hüvelyk hosszú darabokra metéltetnek, ugy hugy mindenik darabon legyen legalább 2 szem s 50-ével csomagokba köttetvén, a csomagok aztán alsó végökke) körülbelöl fél magasságra agyagból készült s tejlelsürüségü sárba mártatnaU. Mikor a csomagok igy el vannak készítve, egy már előbb e célra elkészített s homokos könnyű tőiddel megtöltött meleg ágy rámába álit tatnak, felső vég ö k k e 1 lefelé, az iszapba mártott aUó végökre pedig, a midőn a csomagok már szorosan egymás mellé vannak állítva, finom porhanyó föld szórandó oly vastagon, hogy a vesszők végeit körülbelöl 4 büvelyk vastag földréteg födje és a csomagok közötti üregek is belegyenek földdel töltve. Ily állapotban maradnak antán az ágyak a szabad ég alatt mindaddig, mig csak eső nem jött rajok és fagyni nem kezd, a mikor is szalmával vagy levelekkel befedve, e takaró fölébe meg deszkákkal beborittatnak. Tavaszszal azlán, ha mennél korábban akarunk ültetni, a deszka és levéltakarót eltávolítván, a vesszöágyakat a meleg ágyakra használtatni szokott ablakrámákkal fedjük be, ügyelvén reá, hogy szellőztetésre elegendő nyilas maradjon. Ha az időjárás netalán hírtelen száraz melegre fordul, akkor néha meg is kell locsolni a vessző ágyakat hogy a megszokott nedvességben maradjanak. Igy kezelve a veszszÖk körülbelöl 5 hét alatt mind gyökerezni kezdenek, és pedig némelyik 2—3 hüvelyk hosszú gyökereket is hajt ez idő alatt, ellenben a szemek szintén erősen feldagadva, rü gyelleni kezdenek A vesszők tehát ez állapotukban már ppen készen vannak az ültetésre s csak arra kell legfökép ügyelni, hogy a földbe való berakatásokig valamiképen újra ki ne száradjanak. E czélból igen célszerük az ágyakból ki vett vesszöcsomókat azonnal egy kevés vizzel ellátott vedrekbe állítani, és ily módon szállítani az elültetés helyére. Az elültetésnél aztán csak arra kell ügyelni, hogy a legfelső szem csak alig egy ujjnyira legyen a földszine alatt s körülte a földet egy kissé meg kell az ujjunkkal nyomkodni. Az ily módon elültetett vesszők majdnem kivétel nélkül miud kihajtanak s még azon évben erősen meggyökereznek. Azon esetben ha melegágy ráma nem áll rendelkezésünkre, a vesszöcsomagokat a szabad földbe ásott lü— A „Pápai Lapok" tárcája. A föld felosztása Franciából Schvarcz- Sámuel. Volt egyszer két város, mind kettőt tenger választá el egymástól és sehogy sem férhettek el a földön. Háromszor ütköztek össze egymással és mindaddig nem tágítottak, mig egyikök végképen fel nem dulatott. E két város Roma és Karthágó vala. Hasonló viszonyok uralkodtak Franciaország és Anglia közt. I. Napoleon naponként ismételte az öreg Cato ceterum conseo mondatát. Anglia leverése — e gondolat volt szüntelen kiséróje, e gondolat serkenté fel újra-aj ra a háborúra. E gondolat következménye az egyptomi hadjárat, a bonlogni tábor, a tilsiti béke, az oroszoknak való háburuüzenés. Volt egy idő, midőn közel vélte magát céljához, midőn a Niemen hullámain kezet fogott Sándor orosz cárral. E napon mindkét császár egy asztal mellett foglalt állást, hol az egész világ földabrosza volt kiterítve. Az egyik tétovázó szórakozottan tekinte rá; keze hideg és kesztyűbe volt rejtve. A másik kapzsi és áhítatos tekintetével mint egy elnyelni látszók a térképet, melyen lázasan röpíté kezét ide s tova. A fölött tanácskoztak, hogy miként osztassék el közöttük a világ. Egykor más tárgya volt a világ, az ilyen tanácskozásnak, ezelőtt körülbelül 2000 évvel, midőn öktavianus, Antonius és Lepidus álltak egymással szemben. Most csak ketten voltak *) E cikk a „Figaró" után I. Napóleonnak India és Afgbanisztánra vonatkozó terveit adja elő. Ma midőn ugyanaz a kérdés áll napirenden a jelen fórokat épen időszerűnek tartottuk itt közölni, a követelők: „Ide nézzen" monda Napoleon, de parancsoló hangon, öné az éjszaki, az enyém a déli rész. Ön kapja Svéd-orosz és Törökországot, Dániát, Finlandot, Perzsiát és előindiát Tübetíg. Én, Francia-Spanyol-Olaszországot, a rajnai szövetséget, Egyptomot, Arábiát és Kátsóindiát Chináig. Mi ketten leszünk a föld élő sarkai; Sándor és Napoleon kezeiben lesz a világ egyensúlya." „És Anglia"? veté közbe Sándor. „Anglia el fog veszni mint Karthágó. India nélkül nincs Anglia, Indiát pedig mi ketten meghódítjuk." A cár erre egy kétkedő mosolylyal felelt. „Ön ezt talán a lehetetlenség körébe soroljaj? Ön persze még soha sem törte ezen a fejét. Nekem azonban mindig ezen járt az eszem e's mióta, Sire, kezeink érintkeztek egymással, azóta Anglia elveszettnek tekinthető, „En nagyon is feltudom fogni hatalmas tervének egész horderejét, felele Sándor, és higyje el, hogy semmit sem kivannék annyira mint a meggyöződtetést." „Ez uem oly lehetetlen mint ön hiszi" monda Napoleon. Hogy mindezekről meggyőz ód tessem előbb meg kell ismerkedtetnem Indiával. E nagy kérdés megoldására csak egy negyed órát engedjen és ez idő alatt bemutatom önnek, Sir 5, tizenöt évi munkámat. 1 ' „Negyed óra lesz éltem legszebb, legdicsőbl része", felele némi udvariassággal Sándor. „Tessék ide hallgatni 1 Rövid leszek I Felséged tudja, bogy Anglia Indiában kényuralmi hatalmat gyakorol." „l)e több ennél, hatalma szüronyokon nyugszik." „Minden kényuralom alapja vagy a szeretet vagy a félelem." Sándor mosolygott. „Néha mind a kettő" válaezolá. „Több nyire azonban az utóbbi.'' „Kérdezze meg csak Sire a Hindut, ki a férgek tanyájául szolgál, félesége és gyermekével a földön fetreng, a bérlőt ki az igás marhát irigyli, a dologtalan takácsot, kí maga előtt látja az angol szövetek eladását, a Brahmint kihez az angol tisztátalanul hözeledik, a mohamedánt, ki legszentebb helyeit az angolok által megszentelenitve látja — mindannyian egyhangúlag azt fogják felelni: Halál azon emberekre kik a tengeren át egy ismeretlen szigetről jöttek át hozzánk, hogy elnyomjanak bennünket és fölöttünk zsarnokoskodjanak. „Hát tatár fejedelmeiket jobban szeretik?" kérdé a cár. „Mindenesetre I A tatár fejedelmek saját országukban laknak, itt emésztik fel óriási jövedelmüket, miből hébekorba, a Rajának is csak kerül valami. Dc az angolok olyanok, mint a hernyók, csak az év egy részében maradnak itt és a mint arany szárnyú pillangókká nőtték ki magukat visszarepülnek hazájukba. „Miért is oly ritkák a forrodalmak ?" „Mert a lázadás mindig csak az egyesekből és nem az egész, a tömegből indul, ki. Hogy egy komoly forrodalomra kerüljön a dolog el kell törölni a népek közt fenálló válaszfalakat, minők: vallás, nemzetiség és osztály érdek. Ezen időre mi azonban hiába várunk mert ketten összeesküdnek is a kitörés napja előtt, az egyik bizonyosan elárulja a másikat. Igy jár minden felkelés mindaddig, mig az indiai népek magukra hagyatnak. Mit gondol Sire, álle ez akkor is ha Anglia Indiában egy európai hatalom által támadhatnék meg? hü maradna India Angliához? Nem! Semlegesen tartaná magát támadója és Anglia közt? Nem! Az indiaiak kétségkívül Anglia ellenségéhez pártolnának
