Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-11-10

Borfogyasztási adó. Miután az idén. bor termett elég, nagyon jó volna, ha a gazda egy kis stájer-mentes itallal kinálhaná meg vendégét,— igy gondolkoznak városunkban igen sokan. Feszegetik is aztán a dolgot, megkérdezik az utca bölcseit, de biz' ott nem sok eredményre jutnak. Miután határozott tudomásunk van arról, hogy a dolog igy áll, s miután plane egyes körökben már csoportosulatok is alakuló félben vannak, hogy jogaikat kikeressék, söt e felöl már sokan ügyvédi tanácsért is jártak, nem tartjuk időszerűtlennek elmondani azt, a mit a bor adómentességről előadhatok. A fent előadott gondolkozásnak alapja, az 1868. évi XVII. és XXXV. tvckek- — voltak. Csak voltak, mondom, mert ez változást szenvedett az J875. XXVIII. tvckben. Az 1868. l7. tc. 2. §-a megengedte, hogy a kisajtolt szöllötörkölyre viz öntessék, s az ebből készült u. n. lőre, a gazda és cselédei, munkásai által adómentesen elfogyasztathassók. Ez a mi vidékünkön nem lett foganatba véve soha, mert itt a lőrét nem ismerik, lévén a valódi öregkis-hcgyi ós nagy-hantai bor is a legtöbb esztendőben csakugyan lőre. Az 1868. 35 tc. 2. §-a már inkább minket illetett, s ez az, a miről álmadoznak polgáraink közül sokan, csak hogy az a baj, hogy megkéstek vele. E § szerint minden szöllös gazda, a kinek 40 akónál kevesebb termése volt, 2 akót kapott adómeotes italnak, a kinek pedig termése a 40 akót meghaladta, az 5% után szintón adó, mentességet élvezett, de azt sem határtalanul, hanem csupán 15 akóig. E kedvezmények azonban átadattak a pénzügyi törvények történetének, s ebből ma egy polturányi haszon sem vonható, miután az 1875 28. tvc. 1. §-a, igy szól: ,,az 1868. 17. tc. 2. §-a és az 1868. 35. tc. 2. §-a hatályon kivül helyeztetnek.

u Adómentes bor tehát hazánkban nem létezik. Van azonban a jogaikat kutató polgáruknak egy más panasza is, mely törvényes alappal bir s mely megérdemli, bogy épen most felszínre kerüljön. A gazda megszüretelt, bejelenti termése mennyiségét, később színborát, s e bejelentésről megkapja a szerulcivet, melyben borának mennyisége kitüntetve lön. A szemle iv kiadásakor meg is van természetben az ott beirt mennyiség, de az csakhamar változni fog. még pedig akként, bogy havonként az első esztendőben minden 100 akó akó bór 10 akóval is kevesbedhetik. Ezt azonban nálunk nem veszik tekintetbe; a mi a szemle ívbe be van vezetve, annak meg kell lenni, bárhonnét kerüljön is elé, különben kész a bírságolás. Itt aztán a szegény tudatlan nép akként segit magán hogy kiválaszt saját fogyasztásra néhány akót borából, s azt megitatja többi bordájával nehogy kárt váljon, miután ugymoud. „feltöltésre mit sem engedtek." Ez pedig nem áll! feltöltésre igen is enged a törvény, ha az adóbérlöknek nincs is kedvük arra. A ,,pcuziigyi törvények és szabályok" 6-ik füzetének 51. § a megállapitja azon arányt, mely a törkölös-must, a lefejtett must, és az ebből fejlődő bor között áll. És pedig 13 akó (tartsuk hektoliterek helyett e régi kifejezést) szöllöceíre vagy is törkölyös mustnak adnia kell 10 akó bormustnak pedig adnia kell 9 akó bort. Ennyinek meg kell lenni, és ez ki is szokott jönni azt hiszem, minden körülmények között. Igen ám! eddig nem is volna baj, de ha most már rögtön el nem adhatja borát a gazda az fogyni log önmagától, s ezt pótolni kell, különben baj lesz. Erről is intézkedett a nevezett törvény erejével biró szabály gyűjtemény, és pedig a 45. §-ban ekképpen: ,,az elpárolgás és apadásnál enged évenként 2°/

0 vagy is lfjO akó után 2 akót. — forrásra és seprőre enged szintén évenként fehér bornál 10%, — vörös bornál 6%-ot," Ha épen ennyi nem is fog hiányozni egy év alatt, de még is föltehető, hogy fehár boroknál 100 akóból egy év múlva csak 90 02 akó, vörös boroknál podig 04-96 akó leend. A mi hiányzik azt a gazda maga sem tudja hová lett. de ha birságoltatást nem akar, kell hogy legyen saját haszaz emberek egészen 1782-ig midőn A r g á n d-svájcnak ezen legnagyobb fi ja— lámpájával fellépett. Hasonlítjuk össze a haladást a legrégibb kortól Argandig s A r g a n d t ó l-u a p j a j n k i g; nem de, azt fogjuk lalálui miszerint hajdan keveset, holott az utolsó száz év alatt, egyszerre rohamosan fejlődött minden. Valóban korunkban ezen mondat „több világosságot" nem maradt frázis hanem ténnyé vált. Öntudatos büszkeséggel mondhatjuk, hogy nem csak az emberi elmét szabadítottuk fel a sötétség körmei közül, hanem a sötétséget letudjuk győzni még a természetbeu is. Az ember igazi élete csak azon idő melyet ő virasztva tölt. Es nem meghosszabbítása az életnek : hu lehetségessé vau téve a virasztás, a munka még akkor is midőn a nap rég elvoná felséges sugarait tőlünk? Igen, az ember élete meg van hosszabbítva mert a mindég tökéletesebb mesterséges világítás élni, élvezni enged habár korom sötét éj légyen is. Eletünk meghosszabbult, meg azon idő is — a munka ideje — melyről azt m o n d j u k hogy: „p é n z" ! Es mind az, mi e (éren idáig létesült elhomályosul az előtt mi most ténnyé vált. Most mondhatjuk, hogy az uj Prometheus meghosszabbítá életünket s ennek biztosságát emelvén, — a halál egyik nemét kiirtotta, s drága időnket megkétszeresitette. . . . Nem ismer a természet rendje ugrást; fejlődés van mindenütt; előbb feltűnnek a kevésbé tökéletes alakok s aztán mind jobban haladva végtére létesül a legtökéletesebb. Igy a világosság terén is. Néni egy embernek kizárólagos találmányát képezi az hanem ezrek munkásságát; de azért azon férfiú ki a müvet megkoronázta megérdemli a legtökéletesebbnek dij ját s ki a világítás terén a legtökéletesebbet létesítette: azt. méltán az uj század, Prometheusáuak lehet nevezni. Ki ő? Ki ezen férfiú? .Mielőtt nevét, hálával párosait tisztelettel, feleiuljtenú'k, nálatára kiváltott bora, s abból töltögesse teli szomjas hordóit újra. j Tájékozásul legyen elég ennyi, legalább Inj a bérlő és termelő között súrlódás keletkeznék ily hiányok miatt, tudja magát alkalmazni ez is s tudja egyszersmind azt is, hogy a saját fogyasztásra szánt akó borokért ha jmár kell is fizetnie, e fizetett borából nem köteles a hiánylj pótolni, s ha hiány mutatkozik is a fenti arányban, nem köteles a bérlőnek kártérítést adni j Szabadkai Közlöny. Különfélék. — Orvosi honorárium. Bécsi hires sebésznek távsürgönyöz N. földbirtokos, ki onnan száz mérföldnyire lakik, hogy jöjön hozzá, s mit kér. A sebész két ezer forintot kér az utért, mit azonban N. ur sokalt, s lealkudja 1500 Mra. Megegyeznek, s a sebész kijelenté hogy néhány nap múlva megindul. Mielőtt elutazna, megsürgönyözi Bécsből megérkezésének idejét. Megérkezvén rendeltetési helyére, feketébe öltözött szomorú egyén közeledik felé, s megszólítja: „Vájjon Geíieinira'h Z.-hez van-e szerencséje." „Igen is én vagyok." „Szomorú szívvel kell jelentenem, hogy öcsém két órával ezelőtt meghalt." A Geheimrath megütődik, goudolja, ülheti már bottal a honoráriumot, de uralg vonásain, s mint hogy már az nap vonat nem ment, a fogadóba szállt. A fogadós jó sörrel és beszéddel tartja őt este, s szivére szóll, hogy miután idejét és pénzét ugy is elvesztette, maradjon még egy napig, s ha műtétet végez személyenkint. öt forintért, hoz annyi beteget, miszerint elvesztett honoráriuma megkerül. A Gehciiiirath beleegyez a jó tanácsba, s másnap szobája tele segélykeresőkkel. Harmadnap betegeinek hozzátartozói hálálkodások közt bucsut járnak utána a vasútig. A mint az indóházba ér, ott látja a testvére esetén szomorkodó gyászos embert. A Geheimrath oda megy hozzá, vállát megveregeti s részvéttel kérdi: „Hát eltemették már testvérét." „Oh mélyen tisztelt uram, hála ön ügyességének, már jobban van, mert tegnap önnél volt a betegek közt." S a Geheimrath, midőn a mozdony megindult még akkor is látta, mint simogatta X. testvére mosoly közt potrohát. Megyei és helyi hirek. — Személyi hirek. Hollán Ernő tábornok s honvéd kerületi főparancsnok ur a mult hétcu a helybeli honvéd zászlóalj megvizsgálása végett Pápán volt s ittléte alatt műkedvelőink próba előadását jelenléte állal kitüntette. Ez alkalommal Ajkai Imréné ő nagysága mint véiluökuó' a műkedvelő társaság tagjait egyenként a tábornok urnák bemutatta, ki is a négy felvonásos darabot végig hallgatva, műkedvelőink sikeres működése nem különben a lelkes véduökné ügybu/gósága felett hízelgő elismerését nyilvánitolta. — Tüzolló egyletünk buzgó elnöke Szabó Károly ur mull vasárnap d. u. a működő tagok közgyűlését megtartotta s ez alkalommal Horváth Lajos tűzoltó főparancsnok urnák lemondását, mely különben is a gyűlés tátgyát képezte, a jelenlévő meglehetős számú működő tűzoltókkal közölte. A lemondás minden megjegyzés nélkül elfogadtatott s aztán a fó'parancsnoki állomásra Teuff'cl Mihály ur valamint az alparancsuoki állámásra Bogyay Vince úr hozatott ajánlatba, de mivel hogy a jelenlevők egyrészc Baranyai helybeli gyógyszerész urat óhajtá a főparancsnok! tisztségre emelni az ügy választásra nem került, hanem clnapoltatott. — Műkedvelői előadás. Műkedvelőink m a második és cgyszersmint — ezt sajnálattal jelentjük — ez évben utolsó előadásukat tartják meg, még pedig nagyon helyesen az állandó színházalap gyarapítása javára. — Ennek folytán tisztelettel kérjük városunk lelkes közönségéi, derék műkedvelőink fáradságát minél számosabb megjelenésük által jutalmazni. A kiadott színi jelentés igy hangzik: Adatik: Vidor u r, eredeti vígjáték 4 felvonásban, Idősb gróf Fredro Sándor lengyel erellctije után magyarosította: Törs Kálmán. Személyek: Vidor, öreg földesúr Grosz István ur. Martba neje. Szili .1. k. a. Béni fia, Hada József ur. Borbála, második neje, Mányóki Róza k. a. Ilonka Béni leánya első házasságból, Szép Irén k. a. Mokány Gyuri, Szélesy Dániel ur. Kendi Gyula, iró, Szegleti György. Marjai Béla, festő Saáry József ur. Hajdú, Nyári Miska ur. Törléncthely felsőmagyarország. Helyárak: Támlásszék 1 frt. Zártszék 80 kr. Számzott á|lóhely HO kr. Állóhely 40 kr. Karzatjegy 20 kr. Jegyek előre válthatók Ajkai Imréné ő nagyságánál és Bermüller Gyula urnái, az előadás napján a „Griff" fogadó 4 számú munkatársai elődeiről s azon férfiakról kell szőllauunk kik az épület alapköveit lerakni segifejí, Már mondtuk hogy Dávy 1813 bau lélesitetíe u legelső villamos fényt; holott csak ISIG-ban leli legelősször agyakorlat terén alkalmazva midőn a párizsi operában a „próféta" egyik előadásánál, a felkelő nap jelképezéséuél használták. A síkor elragadó volt s azóta a szíuliázakuál állandóan mcghouosult. Az el^ő ki egy tökéletes villám lámpát szerkesztett „Sernin" volt. Holott az első ki ezeu lámpához a szükséges villamos folyamot „olcsó úton" előállította Gramme volt. A grammé féle delcjvillamgép, mái valószínűvé tette a villamos világítás használhatóságát s egyedül ezen geuiális találmánynak köszönhetjük azon óriási haladást mi c téren hat év óta létre jött A grammé féle villanygépekkel már lehetséges volt nagyobb épületeket olcsón kivilágítani s ezen siker a villamos világításnak sok barátot szerzett s egyszersmind sok gondolkozó főt munkára serkeulett. \ Tudjuk hogy a jó gőzgép 75 Kilogramméter Lanka teljesítéséhez óránkint 1 kilogramm kőszenet fogyaszt. Ha ezen egy kilogram szenet egy grammé féle villamgép hajtására használjuk fel, akkor az 800 gyertya fénnyel biró villamos fényt hoz létre, holott ha ezen mennyiségű kőszenet gázzá alakítjuk akkor a nyeri 0.28 köbméter gáz mely körülbelül egy óra alatt el ég csak 25 gyertya féuyt képvisel. íme 1 kilo szén gázalakban 25 gyertya fényei, nyújtja, holott mint a villamos géf hajtására használt erő: a villám lámpában 800 gyertya fényit képvisel; tehát 33 szer több világosságot nyerhetni a villamosság utján — mint a gáz világítás mellett! Foucault és Fizeau francia tudósok még az ötvencsévekben össze hasoulilást tettek avj egyes világító anyagok fényei között s találtak hogy ha a napvilága =1 szobájában d. e. 10—12-ig, d. u. 3 órától az előadás kezdetéig. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. — Egy színlap áru 10 krajcár. Kezdete 7 órakor. — A mint megbízható forrásból értesültünk a „Pápa városi és vidéki takarékpénztár" igazgatósága az uj intézet péuztárnoki állomására Brenner Alajos urat választotta meg. Mi ez aquisitiohoz gratulálunk a részvényeseknek, mert a mai körülmények között, a megbukott „Népbank" hivatalnokainak rosz gazdálkodása után, népünkben a bizalom annyira megingott, ha végkép el nem veszett, hogy azt újból helyreállítani, visszaszerezni, egy uj pénzintézethez terelni csak is oly tiszteletre méltó egyének egyikének sikerülhet, mint a minő Brenner Alajos ur, kinek jelleme, becsülete oly tiszta, hogy azon maga az irigység sem volna képes egy szenynyet felfedezni s kit a pápai közvélemény józansága, esze, képzettsége és becsületessége miatt már rég a felszínre emelt, mely a városi képviselők választásánál a legeclatansabban bizonyult, a hol ő majdnem egyhangúlag városi képviselőnek ló'n megválasztva. Másrészről azonban örömünkre esik látni, hogy Brenner ur, ki vagyoni állapotánál fogva nem szorult ama csekély díjazásra, melyet neki az intézet egyelőre nyújtani képes, nem akar tétlen lenni, tauiika erejét képességét parlagon hevertetni hanem dolgozni akar és munkálkodni a társadalom előnyére és hasznára. Szivünkből üdvözöljük őt ez uj pályáján! Az uj takarékpénztár pedig gratulálhat magának, hogy sikerült neki ily bizalmat érdemlő pénztárnokra szert tenni. — Hontmegyéből irjdk lapunknak; Évek, sok év, multa után ismét láthattam ama helyet, hol ringattak, ama helyet, hol zsenge koromtól kezdve ifjú korom eléréséig szeretett szülőim környeztében éldegéltem. Beszélek szülő helyemről, Pápa városáról. Minő érzelmek hatalmaskodtak fölöttem, minő csodálkozásba estein, midőn nyolc év multa után Pápa városába léptem, leírni képes nem vagyok. Az érzelmek könnyen magyarázhatók, hisz ott ama hely, hol „kifutást" játszottam, amot a zöld pázsit melyen egy pillangót űztem, s nem-e a visszaemlékezlelés a nyájas gyermek évekre ad érzelmeket, melyeknél — oh! — tán legboldoglalauabbak vagyunk. S kérdi mi ejtett csodálkozásba? Annak , ki Pápán folyton időzik, nem is tűnik föl, minő változásokon ment Pápa néhány év óta keresztül. Igy például meglepő a vasúti állomástól a bevezető ut, a gyönyörű uj épületek a piacon plántált fák, az általános tiszta utcák, s sok új üzlet s a t. s a t. mi arról tanúskodik, hogy Pápá ma-holnap Magyarország első városai közé sorozandhaló. A műveltségbeli is versenyezhetik Pápa bár mely várossal, csatlakozott a főgymnasiumhoz a képezde, mely—ugyhiszem—harmadik évfolyamát vette* Midőn tehát Pápának jogakadémiája theologija és tanító képezdéje volt, életbe léptettelt az orthodox hitközség egy reáliskolát. Ez utóbbival nem birok megbarátkozni, s ugyhiszem lesznek még többek is, kik nézetemmel egyet érícndenek. . , . . . IIa világi iskola, ha a reálismusuak megfeleljen, ha műveltséget lerjeszteni legyen hivatva, ugy zsidó pap nem lehet igazgatója, mert még az igazgatója, fötantárgyát mindig a vallás memorátiója képezeiidi, a bigottság mindig jobban gyökeresitendik, pedig reáliskolának nem az a célja. S ha a bajt nem orvosulják, célt nem érnek, mert onnét csak „Bochcrek" kerülnek ki, azokban pedig Pápa az előtt sem szenvedett hiányt. Miután tehát kedves szülötlhclyemröl szolottani, legyen megengedve, röviden az itteni tájékról is írnom. Leginkább megbotránkozik az ember — legalább Tergenye tájékán — a művelődés hanyatlásán. Igy p. nálunk a kath. iskolában működött egy egyszerű paraszt ember, kinek helyén most egy lovász működik^?} Ha ez a katekismust tanítani is tudja — nem is tekintve a um. vallás és közoktatás ügyi 1868 törvényét — de legalább kívánatos volna, hogy írni és olvasni tudjon correct! A ref iskola, habár nem hasonló, de szinte sajnos állapotban volt mig nem, a helybeli lelkész ur vette át az iskola kezelését, minthogy a nép a tanító dijjazásáról éppenséggel mit sem akar tudni, s csak is a buzgalom teljes férfiú, Bogyó Lajos tisztelendő ur erélyes fellépésének köszönhető, hogy gyermeküket az "iskolába följárni is engedik. A földmivelést tekintve, ide sercgelhetnének minden tájról tanulni. Bortermés annyira sikerült, hogy nálunk viz gyanánt is használják. Egy akó príma 1.50. Miután a pápaiaknak üdvözletemet nyilvánítóin, maradtam tek. szerk. ur alázatos szolgája Roth József izr. tanító. — Az ismer elterjesztő egylet ma, mint ezt lapunkban közzétett meghívás jelzi, felolvasást tartand. Ez clkalommal jelezzük hogy jövő vasárnap is felolvasás leend mit Edelényi Lajos tanár ur következő cim alatt „Jegyzetek egy positivisía könyvéből" fog megtartani, melyre a nagyérdemű közönség figyelmét eleve is felhívjuk. akkor a villamos fény = 0. 5, a holdé = 0. 000003. valevóleg annyi fényt lövel egy négysaög inéterterülelre a men A nap tuduyil 5774 Steariugyertya. Már pedig Gramme egy olyan delejvillauygcpct szerkesztett mely 20,000 Steariugyertya fényével biró villám folyamot állit elő! Az ember kénytelen ilyen tények előtt bámulva megállani! De mit ér az ilyen napnál is rakítóbb fény tömeg-egy ponton. Nem sokat, mert noha bámuljuk királyi méltóságot nem nevezhetjük barátunknak mert birtoka csak egyes embereké lehel. Ha léhát sikerülend ezen napszeru fényt kissebb lángokra felosztani, ha sikerülend azt. bármily ininöségban előállítani s elvezetni ép ugy mint a légszeszt: akkor az emberiség közzös birtokában megy át s mint megbecsülhetetlen áldás szálland mindenkire személy és vagyon tekintete nélkül. Es exen nagy feladat meg vau oldva: a villamos fény phisikai inegoszthatósága fel van fedezve. Kél férnu lép fel egyszerre mint felfedező! Az egyik a már is hires Edison, a másik egy bécsi mechanikus. De Edisont, megelőzte a bécsi technikus, s ezé a babér! A villamos fény megosztása által képesítve vagyunk azt, mindenütt alkalmazni; az utca, színház kiválogitására épen ugy mint a Saionok és magánlak-szobáknál, mert az uj szerkezet mellett lehetséges nappali fényt létcsisiteni valamint oly erélyű világosságot is mint egy petróleum lámpa avagy Steariugyertya nyújtani képes. Kezünk egy nyomása, által lámpáink meggyújthatok, s viszont, egy kéznyomás által kiolthatok. Gyufára a lámpa gyújtásánál tehát többé szükségünk nem leend. S az ár? Az eddigieknek felét sem képezi! Rövid idő múlva az emberiség az uj találmány birtokába jutva élvezni fogja annak áldásait s előnyeit. Azon férfiú pedig ki ezen felfedezést telte, méltáti megérdemli, hogy az újkor Prometheusáuak hívjuk ; noha neve: Márkus Siegfrid ! .Vécscy Istváiu