Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878
1878-11-10
A. sscei-lcesistő ós IciacLóIiivatal ~W aj cl i t s Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési dijak is intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. 10 VAS. F 22 A ven. Andi 11 nétfő Márton püsp. „...,„,., 12 Kedd Asztrik pusp. Emília).* Asztrik "j 16 \ Előfizetési díjalc: Egy évre 6 fr. — Félédre . 5 fr. — Negyedévre 1 ír. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 6 hasábos petitsorban 5 kr. nyilttérlben soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Ä F. 21 Florenc") . 14 , - Jónás ")= 15 (a Meg'llivás. A pápai ismeretterjesztő egylet fobó 10-én d. u. 5 órakor a városház nagytermében felolvasást rendez,, melyre a nagyérdemű közönség tisztelettel meghivatik. A felolvasást tartja: Kecskés Mihály rendes tag. Felolvasás tárgya: társadalmi viszonyaink." Az elnökség. Pápa, november W-én. A pápai izr. orth. reáliskola. i. (= P. F.) Midőn a hetybeli izr. orth. hitközség, egy közép tanoda felállítását tervezte, mi ezen tervel örömmel üdvözöltük. Midőn a terv tovaszöve, s annak megvalósítása ténnyé vált, mi az orthodox izraelita reáliskola felállítását helyeseltük. Helyeseltük pedig azon oknál fogva meri megvoltunk győződve — ezen nézetünk még ma is áll — hogy Pápa városának, hol oly számos iparos és kereskedő lakik, csak előnyére fog válni hogy ha tanintézetei még egy reáliskola által is szaporilatni fognak. Helyeseltük ezen eszmét, meri a röghözkötöttség színvonala felé tudunk emelkedni — s az ügyet speciális zsidó szempontból megítélve: üdvösnek célszerűnek s kulturális következményűnek tartottuk s tartjuk még ma is. Támogattuk ez-en ügy létesítését, magán uton ép ugy mint a nyilvánosság előtt, mivel az eszmében haladást latiunk s ennek megvalósítását reinényleltük. Támogattak mint olyan tényt a mely a müveit világ azon súlyos vádját hogy az orth. izraeliták a kor szellemének erőszakos utonállöí megezáfolja — és bizonyságot tesz arról;, hogy ők is mint emberek a világosság s műveltség barátai. Támogattuk mert az alapítók álla! kifejteit elvek igazságában hittünk s mert azt találtuk hogy ezen elvek a sötét fanatizmussal közösségben nem állanak s igy az intézet mint korszerű: rövid idő alatt megfogja teremni áldásos gyümölcsét s a szegény., hosszú elnyomatása alatti években, hátramaradt zsidó felekezetű polgártársaink számára a tudomány és müvellség üdvét — ha részben is de megfogja szerezni. Támogattuk kötelességből, mely a jó védelmét tisztünkké leszi. Támogattuk hazafiságból, mert honfiúi érzelmünk örült látni azt hogy izraelita hitsorsosaink velünk a tudomány örök zöldmezején találkozva, magyar müveit honfiakká szentelik gyermekeikel. Támogattuk, ezen eszme megvalósítását: emberi kötelességből, mely cselekedeteinket vezérli s parancsolja hogy embertársaink jószándékát minden anyagi haszonlesés nélkül, előmozdítsuk. Támogattuk, mert erkölcsi érzelmünk rendelé. Rendelő pedig az egyszerű, tiszta, világos s mindenki iránt egyenlő szeretetet parancsoló és hirdető : morál! Támogattuk mert jogiérzelünk, mely az emberi jogfogalmának érzete, ezt lennünk rendelé. Támogattuk mert mí az ügyet jogosnak hitlük s ezen hitünk hirdeti hogy másnak is azt kívánjuk mit Heti naptár. 13 Szerda Kosztka Szaniszló (r.k.), Homobonus (prot.), 17 (izr.)j 14 Csüt 15 Péntek Lipót hitv 16 Szomb. Ödön püspök Szerapion, Jukond) • Klementin Lipót (•* Ödön Ottmár ^ 18 [bün engl ? 19 B. s.ü.al.S'S gOS.Ch.SarV" önmagunknak. Mi pedig rég óta élünk azon joggal hogy felekezeti közép tanodákat tarthatunk s ezen jogot örömmel láttuk kiterjesztve lenni — a zsidókra is. De végtére támogattuk az eszme megvalósítását mert n kivitelt csak a törvények kerelében mertük képzelni, s törvényeinket elég világosnak tartottuk arra nézve hogy az uj reáliskolát európai jelleggel ruházhassák fel. Szándékunk tisztaságában, a fennt elmondottak szerint, igaz érzelmű ember nem kelelkedkelik, s nem vetheti szemünkre ki sem, hogy tollúnkat ellenszenv vagy roszakarat vezérli, valamint azt sem, hogy eljárásunk ma következetlenségei tanúsít. Ellenszenvet, roszakaralot avagy az orth. zsidók iránti elfogultságot józan elmével biró ember szemünkre nem lobbanthat, mert mi pietással viseltetünk minden hitfelekezet iránt, nem ismervén gyűlöletet egyik vallást követő embertársunk iránt sem, meri erős meggyőződésünk hogy nemes érző sziv s honszereleni honolhat a zsidó és keresztény kebelben egyaránt. Mi a jogegyenlőségnek hivei lévén, azt tartjuk hogy e szenthon törvényeinek áldása mindenkit egyenlően megillet, de egyenlően kötelez is. Nézetünk szerint az ország souverénitását jelképzö törvények előtt [érdet kell hajlnia, a legelső mágnásnak ép ugy mint a legutolsó koldusnak. Mi a népszabadság, a humanitás, a műveltség, a haladás, az egyenlőség és a testvériségnek őszinte barátai söt hü szolgái, vagyunk s mint ilyenek hazánk függetlenségét s népünk boldogságát csak ugy képzelhetjük biztosítva lenni: ha a meglévő törvények mindenki által betöllve lesznek. Az pedig ki e szent földön — melyet elődeink erényei, erélylyel, és vérrel szereztek — él, de a törvényt nem tiszteli merényletet követ el hazánk ellen, s ezt büntetlenül, nézni, eltűrni nem engedi a hazafiság, de nem engedi erkölcsi érzetünk sem. Tudjuk hogy, hazai törvényeink halárai közt engedélyezte, a magyar közoktatási minisztérium a helybeli izrlt. reáliskola felállítását. Tudjuk hogy ezen törvény szigorú szabályokat hoz alkalmazásba., melyeket minden nyilvános tanodának mégtartania kell. Tudjuk hogy ezen szabályok egyrészt a tanítás sikeres eszközlését vannak hivatva biztosítani, más részt pedig az intézetek helyes és célszerű szervezését teázik lehetségessé. Tudjuk hogy törvényeink a tanrendet szigorúan körül irják, s tudjuk azt is hogy a helybeli izr. reáliskola ezen alapon lelt engedélyezve s tudjuk azt is hogy a magas kormány elé, többek közölt, a tanrend is, jóváhagyás végeit, illetőleg oly célból, hogy az a közkívánalomnak s a kor igényeinek megfelelöleg lön megállapítva, fel lelt terjesztve. Mindezek ulán azt hinné az ember hogy az intézet célja, az mit a törvény elő ir s az intézetben kötelezett tanrend az mit felterjesztettek. Pedig minden ellenkezőleg áll. A törvény szabta tanrend kivan játszva, s a tanítás olyan módon és alapon eszközöltetik a mely a törvénynek merész arculcsapását képezi, Mit jelent ezen merészség? Mi lehet ezen törvényt tipró eljárás célja? Kérdések melyekre a választ meg adni hazfiui kötelességünknek tartjuk. Ám lássuk mit tanítanak s hogyan tanítanak ezen úgynevezett reáliskolában? A tanulók, korareggeltől: délig; délután fél keltötöl estig: nyaggatlalnak s ha kérdjük miből a felelet igy hangzik: „T a 1 m u d b ó l. u Igen is, a talmit db ól; mert a meddig— az orlhodox kifejezés szerint— a „profán"! többi tantárgyakból, melyek száma nyolc, csak heti tizenöt órai oktatásban hadják részesíteni a növendékeket, addig, az egyedül (!) i g a z (!) t u d o m á n y n a k (?) a lalmudnak heti tizenkét söl több órát is szentelnek. Itten tehát nem európai szellemű középiskolával van dolgunk, hanem ázsiai fanatikus és ascetikus szellemű talmud zugiskolával. Nem hazafiakat, nem magyar polgárokat nevelnek itten, hanem: Talmud zsidókat! A mi erkölcsünk, mely szeretni rendeli még ellenségeinket is, nagyban különbözik — a talmud „erkölcstanától" 4 mely szerint a gojim iránt csak gyűlöletet csepegtetnek a gyermek szivébe s azt — a mi értelmünk szerint — erkölcsös férfiúvá, a hazára hasznos magyar polgárrá nem hanem csupán Talmud zsidóvá neveli. Az ilyen nevelési rendszer ellen tiltakozunk, izraelita hitsorsainknak érdekében-, tiltakozunk mert egy szabad államban a felekezeli gyűlölet tanilását, a műveltség iránti ellenszenv szitását s a hazafiatlan népsöpredék nevelését — tűrni nem lehet, nem szabad. Ha az itteni orthodox y.sidó hitközség azon ábrándban ringatja magát miszerint nevelési rendszerükhöz mi köze sincsen társadalmunknak — nagyon csalódik. .A társadalomnak, a tizenkilencedik század utolsó felében, joga van követelni hogy: a felekezeti válaszfalak leromboltassanak s a fajgyűlölet és sötét fanatizmust hirdetők karmai közül a nép emancipáltassék. És utóvégre is, kirendelkezik hazánkban, az erkölcsi alapon nyugvó törvény szelleme vagy pedig a Tulmudnak rajongó ázsiai fanatizmusa?! Istennek hála még nem sülyedlünk annyira, hogy egyes renitens orthodox hitközség törvényt lipró machináliójának halárt szabni netudnánk s ezért megvagyunk győződve hogy a pápai talmud oskolát kormányunk illetékes közege befogja szüntetni. Vagy reáliskola, még pedig a törvények értelme szerint szervezeti reáliskola, lesz az uj intézet vagy nem. Ha nem; akkor az illető ellenőrző halóság -bizonyára megfogja kötelességét lenni, s hatalmas vétója elsöpri Isten szabad ege alól: a szellemi rabság telepjét! a pápai talmud iskolát! (Egy második cikk következik:) A „Pápai Lapok 4 ' tárcája. „Az újkor Proinetlieusa" Az uj — ä huszadik — század már közeledik. Hírnökei már megérkeztek. Mind megannyian forradalmárok; megjclenésó'k által a régit, a megszokottat rettegésbe hozzák: a végenyészettel fenyegetik. Pedig az uj század hírnökei békés természetűek; születésöknél a béke mosolygott; nevelő annyok a béke, és a munka volt; élet. pályájok szintén a béke; feladatuk, jövőjük ismét csak a béke; a mégis forradalmárok! Igen forrodalmárok, mert a jobb a jónak ellensége; a tökéletesebbet a legtökéletesebb kiszorítja s helyét elfoglalja. Ez a természet rendje, ezen nyugszik az emberinem boldogsága, műveltsége, haladása 1 A teremtő' emberi génius ismét egy uj csodát szült. Egy csodát uielyfelől elődeink álmodni sem mertek; egy csodát melyről még pár evvel ez előtt a legnagyobb természet tudósok — mint lehetetlenségről beszéltek. Az emberi nemnek egy uj Proinetlieusa van. A mythosi Prometheus lehozta az égből — a tüzet. Az uj század Promctheusa lehozta az égből: napot, igen is, a napot. Ezentúl nem fogja többé sötétség fedni azon tért a mellyen az ember mozog; nappali világosság leend az utcákon, a kastélyok termeiben afz uri lakásokban, a kézműves műhelyében valamint a koldus gunyhójában. Ezentúl nem fogja az emberi szemet idő előtt tönkre tenni — a rosz esti lámpa; ezután nem fogja szobáink légkörét a petróleum bűze elrontani; ezentúl nem fog az ember „gázmérgezés áldozatairól" olvasni; ezentúl nem fogunk gyufa után nyúlni hogy hajlékunkban, a leáldozó nap •világosságát, lámpák meggyújtása által helyettesítsük; ezentúl nem fogunk tűzveszélytől félni ha világosságot látunk, mert uj lámpáink nem explodálhatnak! Ezentúl világosságunk olcsó leend; olcsóbb mint a légszesz, mint a petróleum, mint a milygyertya, mint a fagyugyertya, olcsóbb mint a füstölgő mécs pislogó világa! A régi világítási eszközök aristokraták — az uj pedig demokrata. A jótétemény egész sorozata száll reánk. Kiadásunk csökkenvén — vagyonunk szaporodik. A halál egyik neme ki van irtva — az emberi élet biztonsága őregbült. Az uj világítási anyag: a megfékezett villamosság; melytől még csak egy év szásaddal ezelőtt mint „menykötői" az ember retteget, de a mely ma a meghódított természeti erők közzé tartozva kényszerítve lett, az emberiség legnagyobb ellenségét: a sötétséget, legyőzni. Miiven csodálatos neme az erélvnek: a villamosság! Híszen az egész nem egyébb mint az anyag athomjainak végtelen gyors mozgása, mit szemeinkkel nem vehetjük észre, füleinkkel nem hallhatjuk meg, s mégis működik; rémséges gyorsaságával még a fénysugarak szédilő sebességét is megelőzi, mert mig ez egy másodperc alatt csak negyvenezer mérföldnyire bir eljutni, addig a villamos szikra hatvanezer mérföldet fut be. Es már idáig is mennyi féle szolgálatot végez, mennyi hasznot hoz létre, pedig még nincsen több mint száz éve hogy velünk megbarátkozott. Mint természeti erő, a többi ikertestvér erélylyel egy apyától származik; ha okkal móddal tudunk vele bánni: felölti az erélyek bár mely nemét s tetszésünk szerint jelenik meg: mint delej, mint hő, mint mozgatóerő vagy mint: világosság. Ime ő a természeti erők egységének bizonyítéka. : De valamint a villanyosság képes különböző alakban megjelenni, éppen ugy a külön nevü természeti erők viszont őtet is képesek létesíteni. A mechanikai munka, a cheiiiiai proccssus, a hőhatása, a delejesség: villanyosságot képes nemzeni. De la Híve és Davy ötven evvel ezelőtt két csúcs között átpattanó víllámszikrát észlelte legelösször, s ezen látszólagosan igénytelen észleleten nyugszik a villamos fény felfedezése. Sok munka fáradság és áldozatba került mig az első, félig meddig, használható villamos lámpát, létre hozták—8 aztán megbámulták óriási fényét,, de nem használhatták mert előállítása temérdek pénzbe került s megosztása lehetetlennek látszott. Mindenki a mesterséges világosság királyának tartá s azt hitték hogy — királyi trónusáról leszállani s az ember szolgálatába lépni nem fog soha. Pedig milyen csalódás! Csak az utat módot, a törvényt és eszközét kelletett előbb megismernünk hogy megtanuljuk azt miszerint a villamos fény, nem király hanem demokrata, s az mit rajta bámultunk nem volt más mint a demokratikus erények ragyogása! Nem arany s nem purpur, nem bársony s nem drágakő környezi őt, hanem az annyira olcsó vas, szén és réz! Hajdan vegyi uton állították elő, ugy mint a távirónál; most a delejvas segélyével. Éppen ezért, azon készüléket melyben a delej segélyével, villamosságot állítanak elő: delej villám gépeknek nevezik. Ugyanis erős delejpatkók sarkai között, selyemmel bevont rézsodrony tekercset hoznak gyors mozgásba s ezen egyszerű müvelet által a tekercsban villamosság jő létre, mit két huzal segélyével oda vezet az ember a hol a villamosságra szüksége van. A delej-villamgépbeu tehát, a mozgató erő átváltozik villamossággá, vagyis a munka villamossággá alakul. Nagy fel tunest okoztak az 1867-ik párizsi világtárlaton Dr. Siemens Werner és Ladd londoni elektrikusok delej-villamgépjökkel s maiakkor jósolva lőn, hogy a villamos fény előállítására jövőben csak is az efféle gép fog alkalmazásba vétetni, igen ám, de mint minden kezdet nehéz és tökéletlen ugy ez sem képezett kivételt, s csak lépés volt azon cél eléréséhez mely felé az emberinem az isteni gondviselés által vezéreltetik: a haladás felé. Év ezredek multák el mióta, a tüz az ember birtokába jutott. A régi kor műveltsége — melyet annyira, mint tökéleteset szeretnek hirdetni, melyet némelyek még a 19-dik század felett állónak állítanak — a világítás terén nem tudott egyebet létre hozni mint a bűzös mécset, s ennek pislogásával beérték 45
