Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-09-29

A. yzex-lcesztő ós lcia&óIxivaial "\Va j <\l L H Kái^oly könyvkereskedésében van, abova az előfizetési és hirdetési díjak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijalc: Egy évre 6 fr. — Félévre ...... .5 fr. — Negyedévre 1 ír. 00 kr. Egy szám ára la kr. Ilii* etetéseit 6 hasábos petiisorban 5 kr, Xxyilttél*TbeiX soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 29 VAS. F16 Mih. főangy. ) - F 15 Mihály)^. 2 Hars. ünn. ) m 30 Hétfő Jeromos Jeromos ) = 3 Gedalj. böjt.) ^ 1 Kedd Remigius püspök Aladár )-4 Heti naptár. 2 Szer. Leoderágpüsp (r. k.~), Theophil (prot), 5 Böjt,20irz. h (izr) 3 Csüt. Kandid vért. 1^ Fejér K 6 Abadiás f . 4 Péntek Szer. Ferenc Aranka Y° 7 Böjt, ar.b.im. j g 5 Szomb. Piacidus vértanuk Peregrinal^ S Sab. Tesab. i Pápa, september 29. Üdvözöljük — tiszta szívből — üdvözöljük városunk ! uj tisztikarát; üdvözöljük: a közügy nevében, melynek fontos faktorát képezi; üdvözöljük: Pápa város lakosainak nevében, melynek akarata által a bizalom polcára emelve lett; üdvözöljük az uj tisztikart, magasztos hivatásának kezdetén, — mert hivatása a nép érdekeinek, dicsőséges védelmét képezi. Üdvözöljük a jellem, a becsület, nevében; üdvözöljük az ellető munka mezején s kívánjuk, hogy azon rögös s fáradalmakkal lelt uton, — melyre a nép szava által szóllitva lelt— e. város érdekeiért s felvirágzásáért, lakosainak jólétéért harcolva, haladjon előre! A szorgalom, a kitartó munkásság, az igazság és becsületesség, a méltányosság és türelmelesség legyen ujlisztikarunk vezérlő csillaga. Eljárásához, hivalaloskodásához a bizalmatlanságnak még árnyéka se férjen, hogy igy példája: a nép erkölcsi érzetét emelje s hogy serény munkája: a lakosság osztatlan elismerése és bizalma nyilvaníliásában Jelje, legszebb jutalmát. Lelkierő és szilárd férfiasjellem képezi — a szakavaloltság mellett — azon fökelléket, mely a hivatalnokot korszerű és a közjó érdekében működő igazságos adininislralorrá képesiti. Ezért kívánjuk, hogy a kislelkűség s a 'gyengeség, mindenkor ismeretlen maradjon tisztikarunk elölt, hiszen csak a törvények és statútumok erélyes végrehajtása képes rendet teremleni, már pedig a rend azon alap melyen társadalmunk boldogsága nyugszik. Legyen tisztikarunk jelszava: „m i n den t a népért'* valamint viszont a nép — tapasztalván érdekeinek megóvását és előmozdítását — örömest fogja meghozni mindazon áldozatokat, melyeket meghoznia a közügyért kell s áldozatkészsége elösegitendi tisztikarunknak a haladás teréni törekvéseit. Városunk — gondolkodni tudó — lakói tudják azt, hogy felvirágzásunk és anyagi jólétünk öregbülését csak a haladás magasztos ösvényén lehet elérni és ezért lelkesülni fog s áldozatkészséggel fogja követni s támogatni a haladás zászlója alatt küzdő elöljáróságot. De, a meddig tisztikarunknál a jóakaratot, s a haladás pályájáni törekvést s munkakedvet jogunk van feltételezni, addig viszont el kell ismernünk, hogy tisztikarunk inlentiója meddő óhaj marad ha az viszhangra. rokonszenvre hathatós támogatásra és elismerésre nem talál a nép, illetőleg ennek orgánuma a városi képviselőtestületnél; ezért mi ezen testület tagjaitól, városunk érdekében, méltán elvárjuk, hogy mint eddig úgy ezentúl is rokonszenve, és erélyes istápolásában részesítse azon férfiakat, kiket ügyeink vezetésének élére állitott, inert csak ez állal segíti diadalra vergődni azon eszméket, melyek hivatva vannak — városunk szellemi és anyagi éleiének új lendületet kölcsönözve — megteremteni azon nagy horderejű jóslatot, hogy: Pápa városa nem volt hanem lesz! Adja az egek Ura, hogy ugy legyen. A hadüzenési jog történelméből. A napokban egy nagyobb társaságban a bosnyák országi hadviselés (hivatalos nevén: occupatio) felöli beszélgetés alkalmával szóvila keletkezett a felett, hogy valjou ugy volt-e régentén is közjogunkban, mint jelenleg, hogy t. i. a hadüzenethez egyáltalában nem kívántatik meg az országgyűlés beleegyezése, mert a hadüzenés joga 0 felségének képezi felségjogát.! Lapunk első sorban ismeretterjesztő lap lévén, nem tartjuk sem feleslegesnek, sem lapunk keretén kivül állónak, ha e felmerült kérdést a következőkben igyekszünk megoldani. Mig ugyanis kétségtelen, hogy a hadüzenés 0 felségén.ek a magyar kir á 1 y n a k felség jogaihoz tartozik, s a nemzet jelenleg a hadügyekre való befolyását csak is az újoncok és a hadviselés költségeinek megajánlás a-vagy megtagadási jogában tartotta fenn magának: — addig régibb törvényeink a leghatározottabban és minden kétséget kizárólag kimondották, hogy a király Magyarország és kapcsolt részeinek világos tudta — és beleegyezése nélkül semmi néven nevezendő h á b u r ti l nem i n d i t h a t. Igy az 1608-íki év szept 29-ére Pozsonyba hirdetett országgyűlés II. cikke, mely az 1606-iki bécsi békekötést cikkelyezé he, világosan rendele: Mivelhogy Isten jólétivel, mind a magyarokkal, mind a törökökkel is béke és engesztelés köttetett, annál fogva végeztetett, hogy azt 0 királyi felsége i s megtartsa és megtartassa, és az ország tudta és megjegyzése nélkül Magyarországán és kapcsolt részein sem h áburut ne indítson sem külföldi katonát be ne hozzon !** Ugyan igy nyilatkozik az a törvényre hivatkozó 1613. évi febr. 24-ére hirdetett s Pozsonyban tartott országgyűlés 5-ik cikke, midőn 1. és 2-ik §-ában szóról szóra igy szól: »,IIogy ezután semmi nyilt háburu ne indittassék, elhatároztalik és ez iránt kiadott koronázás előtti 1608: II t. cz. melyet sértetlenül meg is fog k ellenit ur lau i, különösen m e guj i l a ti kv* Megerősítjük még az általunk idézett törvényt az 1618 márc. 4-ére Pozsonyba hirdetett országgyűlés IV. törvénycikke; továbbá az 1622. év május i-érei Sop ronyba hirdetett országgyűlés II— ik törv. cikke és az 1638-ik évi I törvénycikk, melynek 14—ik §-a igy hangzik: ,.,Melyek az ország közbékéjének fenlarlása, háburu nem indítása, külföldi katonának be nem hozatala iránt 1608. évi koronázás előtti 2. cikkben szentesítettek, azokat 0 fensége sértetlenül meg fogja tartani és mások által megtartatni! Hasonlóképen nyilatkozik az 1569. év július 21ére hirdetett s Pozsonyban tartott országgyűlés 1. törvénycikke is! Söt II. III. Ferdinand s utána Lipót is megemlékeznek felavatási okleveleikben a magyarországgyülésnek a hadüzenetre vonatkozó, s fent idézett pregnáns jogáról! Későbbi törvényeink azonban már elhagyják ez álláspontot s a hadi ügyekben magyar tanácsosok meghallgatását kikötő 1569:38; — 1608:10; — 1613 : 25 ; — 1618 :8 ; — 1630:29; — 1635:28; — 1655:20; — 1655:50 törvénycikkek alapján már csak azt kívánják, bogy a hadüzenet magyar tanácsok-meg hallgatása mellett történjék; világosan rendelvén ezt az 1715:41. törv. cikknek következő passusa. „Minthogy az ország törvényei értelmében a közbékét és Magyarország más dolgait illetőleg m agyaitan ácscsal tárgyalandók, s végezendök; és végre a többi országlakókkal is közlendők lennének, ö cs. kir. Felsége kegyelmesen megegyezett abban, hogy az 1681:4 s már ott felhívott törvénycikkek megújítása mellett, jövőben a török udvarral leendő egyezkedések és az ország egyéb dolgai végeit, hü és alkalmas m a g y a r o k tanácsát fogja használni." Megerősíti e törvényt az 1741:11. törvénycikk is. Alkotmányos életünk utóbbi deceuniumából végre csak is az 1867:XII. törvénycikk két szakaszát tudhatjuk felmutatni, melyek szorosan tárgyunkhoz tartoznak. És pedig az egyik, az idézett törvény 8—ik §-a mely világosan kimondja, hogy: „Valamint egy részről kész volt Magyarország a múltban, s kész leend a jövendőben is mindenkor teljesíteni mindazt, mii a pragmatica sanctio szerint a közös biztosságnak együttes erővel védelme és fentartása mulli a 11 anul megkíván : ugy másrészről oly kötelezettségeket, melyek e célon túlterjednek, s annak elérésére nem elkerülhellenül szükségesek, in a gár a nem vá 1lalhat." A másik — tárgyunkhoz tartozó — szakasz, a 12dik §, mely igy szól: „A m agyar hadseregnek időnkinti kiegészítését s az újoncok megajánlásának jogát a megajánlás feltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, ugy szintén a katonaság elhelyezését élelmezését illető intézkedéseket az eddigi törvények alapján mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az ország magának tartja fenn." Ezekben kívántuk a felmerült kérdést — a mennyire lapunk szük tere engedé — kissé megvilágítani. Fenyvessy Ferenc. A „Pápai Lapok" tárcája. Milyen nőt szeretnék feleségül? Ha nyájas olvasóm valami olyan nagyratörő nemes, reményteljes házasulandó vagy, bizonyára azt felélnéd rá, hogy olyant a kinek neve felett legalább is bárói vagy grófi korona díszeleg. Ha hivatalnok vagy, kinek földi üdve, egyedül csak főnöke szeszélyétől függ, bizonyára egj'edüli vágyod principálisod leányát fűzni örökre magadhoz. Ha pelhesedni kezdő poctai szárnyaid vannak, akkor valószínű hogy valami nagy íróval szeretnél rokonságba kerekedni. A legtöbbek pedig szives olvasóim közül olyan feleséget szeretnének, a kinek hozománya nem kevesebb mint gyenge 50,000 frt. Már ez így van, mert önző kor gyermekei vagyunk, azonban az ily házasságok eredménye a kölcsönös gyűlölet, a földi pokol, s te rövid idő múlva megutálod a házasság minden élveit, s szerentnél menekülni azon karok közül, melyek rád nézve csak a keserűség tanyájának béklyói lehetnek. Azonban vannak mégis emberek, kik kevésbé elfogultak ezen legfontosabb lépésüknél, a kik sem rang, sem pénz által magukat elcsábítani nem engedik, a kik tehát belátják azt, hogy a földiboldogság alapja csak is a tiszta és önzetlen szerelein lehet, s hiszem, hogy ezek velem egy véleményen vannak választásukra nézve. A nő a teremtés remeke. Könnyen belátható dolog, hogy a nő finomabb, s érzékenyebb mint az acél szilárdságú férfiú, Ennél fogva mi sem áll neki rosszabbul mint az érzéketlenség. Ha ily nővel beszélsz, kérdéseidre csak igen és nemmel válaszol, hidegen hagyja a tudomány, a szépművészet a természet fensége. Az ily nőben hiába keresed az emberi kincsek királyát a szelleme t, pedig mi kínos lehet az oly élet, ha örökre összekapcsollatva egy nővel, kivel még csak gondolatainkat sem tudjuk kicserélni. De más részt nincs rútabb, mint lulszel1 ein es nő, az ilyen telebeszéli fejedet, előhozza a világ összes tudósait s azoknak kicsürt csavart neveivel untat, mindenbe bele kottyan a mihez legkevésbbé sem ert, egyszóval a tulszellenies*eé§ ép oly gyűlöletes, mint a szeUemteleuség. A nő a kebelébe oltott magasztosabb érzeményekuél fogva a szelídség és jóságra inkább fogékony, mint a férfiú. S ezért mi sem gyűlöletesebb mint a sz e u ved él y es vagy in du la tos nő. azt a nőt, ki cselédjének legkisebb kihágásait a "teremtésével és Jézusával" szidalmazza bünteti, azt, aki haragjának égő hevében semmit sem tekint, hanam csapkodva, rohan egyik teremből a másikba : azt a nőt semmi esetre se vedd cl barátom *), mert földi életedet pokollá változtatja. Az ily nő ha beszélsz vele, hamar elárulja mézes-mázos szavaival szemtelenséget. Kimutatja hamar mennyire szeretné, ha beléd kötheduéd életét. Hiu szokott, lenni rendesen az ily nő, fel van piperézve

1 ha az utcára lép, úszik a virág, csipke pliszé lull, crepliss, baréch uszály, tűnik s chión halmaza közt. S te jó bolond elveszed őt, de házi tűzhelynél a sok mindenféle lehull róla, s kebelébe nézhetsz, s csak akkor látod mily üres, mily silány keblii"'nŐ

i

t vallhatsz magadénak. Az ily nő házkörében dul-ful, s ha idegen jáíogat meg, ki véletlenül nődet negligébcn találja szégyenlened kell magadat érte. Házad környéke megváltozik, a rend helyett a rendetlenség lesz az uralkodó. Azért nem az utcán kell az asszony fajtát megbirální, hanem saját házi körében, azért hiába, mégis legnagyobb részt igaz közmondás „nézd meg az anyját vedd el a lányát" Ne a hiú, dc a szerény nőt keresd, azt kinek arcát az égi szendeség pirja borítja, ne pedig azt kinek az ártatlanság arcára festékkel van mázolva. Van a nőknek egy oly osztálya l. i. a kacérnők, kiket a nőtlen férfi világ különösen szokott hódolatával megtisztelni, mert mint mondja ezekkel lehet jól kedélyesen mulatni. Hanem hogy az ily nők milly keveset tehetnek családjuk bolddgitására azt csak az tudhatja, kit a végzet ily furcsa mellé bilincsezett. He a mellett hogy a nő szerény, müveit, finom, szellemes és szerény még nincs minden kellék együtt, melyei a férfiút boldogítani képes, még akkor nem bir mindazon fegyverekkel, melyely a sors feléje szegzett ágyuját elnémíthassa, ehhez szükséges főkellék, az t. i. hogy a nő tudjon asszony lenni a háznál. Pedig sajnos, a leányos házaknál leginkább ezt szokták elhanyagolni, s a férfi világ is aunyira vak mai napság, hogy szodő. *) Hisz ha azt előre tudná az ember A föld-adó kataszter. A földadó szabályozásáról .szóló 1875. évi VIl. törvénycikk 37. %. alapján a becslőbizlos a választott járásbecslővel együttesen kidolgozott járás leírását a járási bizottság elfogadván, eme munkálat szolgál a 38. 4j. szerint alapul becslőknck a minőségi osztályok és a tiszta jövedelmi fokozatok feiállitása iránti javaslat kidolgozására, melyek mikénti végrehajtását a m. megelgészik egy kiz leül címmel s a nő hozományával, s nem keresi a házi boldogságra ezen uélkülözhetlen kelléket. Petiig sok helyen csak azért van csőr pör, mert a férfi fáradságos keresménye elpazaroltatik a helytelen sőt oktalan gazdálkodás által. A hol a „nagysám" a főző kanalat nem tudja megfogni, azon családnál nincs házi boldogság, mert sem a férj, sem a környezett nem képes tisztelni az ily nőt. Nem kívánjuk, hogy a nő maga süssön, főzzön, mosson, de azt igen, hogy parancsolni, felügyelni, imponálni képes legyen. A rossz gazdaasszony mellet nem csoda, ha a férfi megfeledkezik azon köteles tiszteletről melytycl a gyengéb nőinem iránt tartozik. Azért ha én nő volnék (!) igyekeznék jó könyveket olvasni, mert a műveltség főkelléke az emberi szívnek. Igyekeznék szellemes lenni (!) de azt nem fitogtatnám. Ha én nő volnék (!) kerülnék mindent ami nemein fenségével ellenkezik, mert tudnám, hogy elveszteném a világ előtt tiszteletemet. Ha én nő volnék (!) gőg, kacérság, negély által nem igyekezném lelkem ürességét palástolni, mert tudnám hogy a világ ezért csak szánalmas mosolyával fizetne. Ha én nő volnék, nem hódolnék feltétlenül a divat szeszélyének, hanem a szükségest, a jót, a célszerűt párosítva az ízlésessel igyekeznék a korral haladni. Különösen nem festeném magamat, mert szégyenleném az embereket ily rútul megcsalni s tudom, hogy ezért a legtöbbször a tévesztő lakol. Ha nő volnék, igyekeznék a házkörül tökéletes jártassággal birni, hogy alattvalóim s férjem tiszteletét kiérdemelhessem. Ha én nő volnék, nem hallgatnék az első imádó csábos szavaira, hanem büszkeségemet megtartanám, mert . tudom hogy hamar a világ rossz nyelve alá kerülnék. Ha én nő volnék, s szivem már egynek birtoka volna, igyekeznek ama szivet örökre enyémnek tartani, nem pedig negélyes viseletem által másokat megnyerni akarni. Ha én nő volnék, szivem szentélyének oltára csak családom volna, azért a hiúságra csábító ördögsugallatát nem csak hogy nem követném, hanem megvetném. S ha ily nőt a valóságban találhatnék azonnal lemondanék magányos életemről. De fájdalom eddig kutatásaim eredménytelenek valának. Egy férfi. 39