Pápai Lapok. 5. évfolyam, 1878

1878-09-29

pénzügyminisztérium által 1877. évi 11,699. sz. a. kiadott utasításában bővebben körülvonalazza, még csak kezdetleges stádiumba lépvén, alkalomszerűnek, sőt rövid vonásokban megismertetve, tanulságosnak vélem azon állapotot feltüntetni, melyet a termőföld művelési ágak szerinti megoszlásáról a régibb kataszteri regime vett adó- s pénzügyi politikájának alapjául, mely a mi kormányunkuak is legutolsó időkig kiindulási pontul szolgált. A termőföldek művelési ágak szerinti megoszlását az ország különböző vidékeire combínálva Galgoczi Károly jeles mezőgazdászali statisztikusunk, Hain nagy munkája, hivatalos adatok s tulajdon észleletei nyomán, Mészáros Károly szerint már 1855. évben kimutatta, abból némi vázlatot ide iktatok. Ezen érdekes kimutatások szerint az Osztrák-Magyar birodalom összes szántóföldeinek több mint egy egész harmada j birtokunkban van; a réteknek és legelőnek is több mint egy negyedével rendelkezünk, s ehhez járulván még éghajlatunk és földeinknek, a többiek fölötti kedvező minősége, épen ez okozta azt, hogy hazánk a természet által szántóföld, rét s legelő terményeire nézve, a birodalom valóságos tárházául van rendelve, két szomszédunk Bukovina és Galícia pedig résziut a körülmények állal szőlló'szetünkre is kiválólag van utasítva. A szántóföldeknek egyéb cultivált földekhezi arányára nézve, nyolc osztrák tartomány előz meg bennünket, s ezek közt legelsőbben is Morvaország, hol minden 10,000 holdmü velés alatti földből 5,258 hold szántóföld, azután Csehország, Szilézia. Galícia, Felső cs Alsó Ausztria mind oly tartományok, hol a földművelést sokhelyütt virágzónak, általában pedig clőhaladott állapotúnak mondhatni. A Bánátban 3916, Magyarország egyébb vidékein pedig 3569 holdnyi szántóföld jön a minden 10,000 hold művelés alatti földre. Ily módon, miután a szántóföld magas aránya egyik Icghitelt érdemlőbb bizonysága a földművelés virágzásának, még nagy a köz, mely köztünk s Morva szomszédaink közölt íönáll, nagy a különbség ennélfogva adóképességünkre nézve is, s mégis azt kellene hinnünk, hogy az utánunk maradi tartományokhoz képest mezőgazdaságunk kifejlett állapotban áll, hogy termő földeink általában a leggyümölcsözőbb mivelési ágaknak örvendenek, holott be kell ismernünk, hogy az arányban minden 10,000-re csak 820 holddal álló Tirol és Voralberg *) is sokkal előbbállnak mint mi. Még kedvezőbb arány tűnik ifi,-ha a réteket vesszük hasonulásba, bizonyságául aunak, hogy az egész Osztrák-Magyar birodalomban, mely a mező gazdaságot, s igy a földadó legdúsabb forrását könnyebben és kevesebb erővel lejthetné ki, mint éppen Magyarország. E tekintetben Ausztria tartományai közül már csak négy előz meg beuuUukel, úgymint Felső-Ausztria, hol minden 10,000 holdnyi művelés alatti földből, 1842. hold kaszálórét találtatik; ezután jön 1755 holddal Uukovina, mely körülméuy ujjal mutatja, hogy ezen tartomány bár kiterjedés tekintetében nem mérkőzhetik velünk, de a baromtpiiyészlésbeii nagy vetélytársunk; majd azután Krain, Tirol és Voralberg következnek, melyekkel szemben Magyarország, hol minden 10,000 hold müveit földből 1368 holdnyi rét mennyiség mutatkozik, s hol még Galícia 141, Erdély pedig 496 holdal marad utánunk. A sort Dalmácia minden 10,000 holdból csak 81 hold kaszálóval zárja bc. (Karst hegység miatt . . . Szerk.) A terméketlen földek, melyek 1.746,011 holdnyi tért emésztenek föl — ha Iccsapoiiatváu, jó karba hozatnának, épen elégségesek lennének a természeti rétarányt oda szaporítani, hogy földadónk forrásai ez által is tetemes bővülelhez juthatnának, (folyt, köv.j Markovics Sa?ni. A népkönyvtárak szervezésének időszerűsége**). A haladás ellenségei, a reformok életbeléptetését rendszerint az alkalmatlan viszonyokra, kedvezőtlen körülményekre való hivatkozással szokták elnapolni. Pedig a jót, és szükségeset mindig lehet kezdeményezni, s kivált a népnevelésügyi reformoknál nincs helye a várakozásnak. Hazánk életében mozgalmas napok következtek be, ámdemégse olyan természetűek ezek, hogy most már egyszerre minden irányban meg kelljen akasztani a belügyi tevékenykedést. Bármily nehéz szívvel néz zük is véreink pusztulását, a határainkon túl folyó szörnyű munkát, az iskolai évet mégis megnyitjuk, a tantermeket benépesítjük csak ugy mint más időben. Ugyanazért az iskolai élet szűk körében, meglehet, kezdeni az iskolai és népkönyvtárak szervezési munkálatát is, és meg kell ezt kezdeni haladéktalanul, mert minden elodázott nap, vagy épeu egy teljes esztendő, a legsúlyosabb veszteség népnevelésünk szempontjából. Hol állanánk ma, ha ezelőtt évekkel megindult volna a mozgalom ? De ha csak a mult tanév elején kezdetett volna is meg az okszerű szervezés, most már alapunk volna, melyen a további gyarapítás munkáját lehetne folytatni. Ki tűzni tehát a jelszót, megkezdeni a szervezés munka ját — ezl tartsa elengedhellen feladatának minden tanféríiu, a népnevelésügy minden igaz ba rátja. A törvény kijelölte az iskolai és népkönyvtárak szervezésére az alapot akkor, midőn a növendékektől beiratási díj szedésre hatalmazza fel az iskoJahatóságol. Ezen pénz idáig azonban többnyire más célra fordíttatott. A beiratási dij teljes egészében a könyvtárt illeti meg, azt más eélra ne engedjék a tanférfiak felhasználni. lm itt van a legelső alap, csak birtokba kell venni, ki kell utána nyújtani a szervező kezet. Ha többel nem rendelkezünk, a kezdett kezdetéhez ez is elég. De az ügybuzgó tanféríiu elölt, a pénz szerzésre még más ut is nyitva áll. A tanhatóság elölt fejtsük ki az ügy nagy horderejéí, nyilvánítsuk az iskolai és népkönyvtár szervezése iránti buzgalmunkat, készségünket: s az iskolahatóság áldozni fog tehetsége szerint öt-tíz frtot. Az is valamiIMindenhol vannak áldozatk ész lelkes emberek, kik a jó ügy iráut fogéknyak, s ha az iskolai és népkönyvtár fontosságáról meggyőződnek, s tapasztalják a tanítóban a szervezés hajlamot, a lelkesedő szándékot, akadozni fognak, taláu forintokat talán nagyobb összeget is. Es az ügy lelkes apostola, még találni fog más forrást is terve kivitelére, a legelső alap megteremtésére. Csak kezdeményezni kell! Csak legyünk buzgók, lelkesedek, s időben, fáradságban áldozatkészek! Igy aztán társadalmi uton, a magunk körében megteremt hetjük az alapot, melyből intézményünk felépülhet. Fő dolog, nem várni a „kedvezőbb körülményekre," kezdeményezzünk azonnal, az iskolai év megkezdésekor, s léptes sük életbe *; Tirol és Voralbprghen az Alpesek képezik ezen kedvezőtlen w4n

yl ; Szerk. **; Közöljük az iskolai és népkönyvtár cimü lapból mint közérdekű cikkeket Lisd „irodalmi rovatunkat" a könyvtárt bármily szerényke alapon. Egy telje s tanférfiunak nincs szüksége kívülről jövő támogatásra, sőt azt sem fogja várni, hogy a község vegyen fel egy bizonyos összeget az isískolák mellett szervezendő könyvtárak gyarapítására. A községi hatóságok ezt ugyan nem vonakodnának megtenni, mert évi 15—20 forintot a legparányibb község is elviselhet, s ott helyben tényezőket kapacitálni, meg nyerni nem nehéz. De ez késlelteti az ügyet, legaláb is egy évre elodázza. Kezdeményezni tehát azonnal, a létező elvitázhatlan jogos tulajdonnal, a beiratási dijak összegével; azután fordulni az iskolai első hatósághoz, továbbá lelkes egyesekhez és csak azután vonni igénybe más eszközüket .... A megtermett alapból aztán meg kell kezdeni a szervezést a tervszerű könyvtár alapítást. Öt-hat jó könyv legyen a legelső beszerzés, vagy pedig ötven-hatvan: egyre megy, a kezdet felé az első lépés megtörtént az eszme diadalhoz jutott. Ez a fő, ez egyen törekvésünk célpontja! Levél a harctérről. (Folytatás^. Serajevo, szept. 14. Serajevó bevételéig bezárólag küldöttem tudósításaimat.— Azóta valami különös nem történt velünk. Ezredünk (52.} a város körül, ágakból készített, szalmával cserepezett és bélelt sátrakból áll, hová az eső nem esik bele, ha — napos idő van. Csak hogy nagyon sokszor bőrig ázunk át. Agyunk földre hányt szalma. Én már annyira megszoktam a földön alvást, hogy haza menve — ha csakugyan Isten megengedi a kedves otthont még láthatni — a puha ágyat megszégyenitem és a földre fekszem. — Élelmünk, mely sokáig szűk adagokban jött, most már kielégítő. — Némelykor le megyek ebbe a ronda városba; betérek a vendéglőbe, oda állok a fó'ző-tüzhely mellé egy tányérral, de hasztalan kiabálok, mit sem adnak belé. Kénytelen vagyok hát. a nagy húsos villát megkeríteni s adag valamit tányéromba terelni. — Voltam a tőrön templomban is, ez egészen egyszerű, finom gyékénynyel a padlón. Egyes fülkék vannak benne, hová a török bemenve, egy kissé állva imádkozik, de csakhamar földhöz vágja magát. Saiuikal, melyeket bemenet levetnek és kezükben tartanak, kijövet , miután az udvarban lévő kútnál megmosakodtak, ismét falhuzzák. — Szeptember 2-dikán korán reggel felkeli inasom s mondja: Wir marschieren ab! Azt hittem, haza megyünk, mert a napokban a felől sokat beszéllek, nagyon örültem és mégis alig mertem kérdeni! hová? a felelet lön: nem tudom. — Csak hamar kisült, hogy Morkó felé több ezer felkelő van, oda kell mennünk. — Oly hirtelen jött a parancs, hogy élelmi szerekkel sem láthattuk el magunkat, csak zvviback és egy bádog piksisbe zárt gulyás volt tarisznyákban. Reggeli 6 órakor indulva, este 7-ig mászkáltunk járatlan, sáros utakon , szikláról sziklára ugrálva levágott fatörzsökbe kapaszkodva, az eső csak úgy dőlt; oly rengeteg erdőn ál vezetett kalauzunk, a milyenek csak Amerikában találhatók. Egy völgyben lagert ütöttünk, ott megettük a conservet, aztán ismét tovább indultunk és pedig egész kerülő uton, hogy az ellenséget, mely élűiről kissebb csapattal volt elfoglalva, hátulról támadhassuk meg. Innét óriási erdőn mentünk keresztül, iszonyú esőben, üres hassal, üres tarisznyával. Este felé egy nagy hegy tövébe jutottunk, a melyen túl u völgyben az ellenséget lenni mondották; óvatosan másztunk föl s láttunk — semmit. Az ellenség megugrott; számos égő fatuskókat hagyva hátra. Újra lagert ütöttünk, ettünk — semmit, fáztunk — eleget. Harmadnap délben vissza indultunk a dicső eredményű expeditióból. En útközben megbetegedtem s kénytelen voltam visszamaradni inasommal. Szerencsémre voltak kocsik s azokkal negyed napon, ebéd után visszaértem sátramba, kimerülten és éhesen. A napokban lemegyünk a városba szállásolni, bizony ideje is, hogy fedél alá jussunk. — Az élelmi czikkek most is drágák, azonban nem annyira mint előbb. Kereskedőknek és vendéglősöknek meg van tiltva, bizonyos megszabott áron felül adni el, mire a gensdarmerie ügyel föl. — A város civilizátíó alá vétetett. Az utczákban lámpák vannak, az utcákat német (!) feliratokkal kezdik jelezni. Sok polgári egyén látható, kik OsztrákMagyarországból jöttek ide. A napokban egy előkelő törököt, Haíiz basa vőjét, végezték ki, ki Szerajevó ostrománál egy felkelő csapat vezére volt, s mindazt, a ki nem akart az osztrákok (szerintük swábok) ellen harcolni, ő maga gyilkolta meg. — A vádjegyzókönyv előtte felolvastatván, az abban foglaltakat ismételve valóknak kijelentette, és aláirta. — Ennek folytán a hadbíróság egyhangúlag mit a kardok s illetve oldalfegyverek egyszeriéi kirántása jelentett, halálra ítélte. Halála előtt, kívánsága felöl megkérdeztetvén, kijelentette, hogy mosakodni és imádkozni akar. Elvégezvén ezen vallásos előkészületet, az ősz szakállú, sáppadt arszú, közép termetű, megviselt ruhájú fogoly, kiben az úri gőg és elszántság most is meglátszott, keletfelé fordulva, leült keresztbe vetett lábakkal, Kezeit össze — szemeit pedig, kívánsága szerint vercskendövel bekötötték. — Még ekkor is mosolygott, ugy látszott, lelkével már a hurik paradicsomában volt. — A katonai négyszög örfal között 8 gyalogos két sorban a legnagyobb csendben ment feléje. — A „teuer** szóra négy elsütötte fegyverét, az elitélt szó nélkül dölt el, —áz orvos megvizsgálván, még életjelt látott benne, mit azonban a másik négy golyó végleg megszüntetett. A hullát azonnal eltemették. í K. E. A viszontlátásig! Megyei és városi ügyek. — A városi képviselő testület alakuló gyűlését f. hó 23-án d. e. 9 órakor tartá, melyre bezerédy Gyula Megyei alispán nrat Woita József polgármester, Néger Ágoston Gyurác Ferenc és Tóth Lajos képviselőkből álló küldöttség állal meghívta, ki diszkarddal oldalán, magyar ruhában megjelent, a jelenlevők lelkes éljenzése közt, az elnökséget elfoglalván, a gözgyülcst a következő, nagyhatást keltett beszéddel nyilotta meg: Lelkem, legőszintébb szivem, legmélyebb érzetéből fakadó örömmel üdvözlöm Pápa város igen tisztelt képviselő testületét! — s ha az ékes szóllás szép tehetsége hatalmamba állana tán helyesebb volna a fülnek s tetszetősb szó virág halmazával adni örömömnek kifejezést,— de más részről azon meggyőződésbe lévén hogy a sziv őszinte értelmének az egyszerű szavak leghelyesebb tolmácsai: engedje meg az igen tisztelt képviselőtestület hogy egyszerű szavakban adjak örömömnek kifejezést,—is kérem önöket fogadják azt szivesen, miként az szívből jön. Örömilm uraim méltó, és kétszeresen-méltó most midőn a képviselő testületet ily szép számban megismerhetni s tisztelni szerencsés vagyok fényes cáfolatát láttam abban az ujabb időben gyakorta észlelt tapasztalatnak bogy a közügyek iránt közönbösség uralg,—s ezen közönyt csak is rendkívüli körülmények képesek felvillanyozni,— kétszeresen mert mig egyrészről azt vagyok szerencsés megállapíthatni, hogy Pápa város érdemes választói a törvény által reájok ruházott jog élvezeténél oly férfiakra bízták a város ügyének részben vezetését részint azok menetének ellenőrzését, kik arra minden tekintetben érdemesek másrészről erős hitem alapos meggyőződésem, — az hogy a megválasztott igen tisztelt képviselők helyessen felfogva hivatásokkal nyert kötelezettségük fontosságába megbízóik által bennük helyhezett bizalomnak megfelelendők bizonyára mindenben és mindenkor a város közjavát a lakosság boldgságát előmozdítani tartandják legelső és legszentebb kötelmüknek. S ez a jelen időben csakugyan mulhaílanul szükséges, mert ki ne látná, hogy hazánk' egén újra komoly felhők tűnnek fel,—de épen ezen körülmény teszi, az összetartást, az öszhangzatos közreműködést kötelességüukké s haboznunk avagy csüggednünk annál kevésbbé szabad, mert hitünk rendíthetlen, hogy él a magyarok Istene s mert átlapozva honunk s nemzetünknek a dicsőségben ép oly fényes mint a gyászban is magasztos történeti lapjait, látni fogjuk, hogy nagyobb vész és viharból is. ha uem is az óhajtott révbe, de biztos partra vezérelte azt a szerencse csillaga;— s nem szabad, hogy elhangzott legyen bárkinek is fülében hazánk nagy fiának azon jóslatszerü nagy mondata: „Magyarország nem volt, hanem lesz." S midőn ezt mindannyian egyhangúlag imaszerüleg óhajtjuk, kívánjuk, — nem-e természetszerű azon mindnyájunk óhaja, hogy „Pápa város is nem volt, hanem legyen," - s hogy ez bekövetkezzék uraim, önöktől függ e város legközelebbi jövőjének alapja önök kezébe van a bizalom állal elhelyezve, s önöknek e bizalom folytán csakis cselekedni kell, de habozni avagy késlelkedni nem szabad, nem lehet; — midőn tehát erre önöket ujabban felkérem, vegyek másrészről ünnepélyes fogadásomat, hogy önökkel e (éren közremunkálni buzgó törekvésüket a város javára csekély tehetségemhez mérten előmozdítani mindenkor szent kötelességemnek ismerendem, — midőn tehát Pápa város képviselő testületét ezennel megalakultnak kijelentem, egyúttal felkérem az igen tisztelt képviselőtestületet, hogy a legközelebbi napokban f. hó 26-án reggeli 8 órakor megkezdendő tisztújításra minél számosabban megjelenni, s ott a tiszti kart bölcs belátások s legjobb igyekezetük szerint, de minden mellékes érdek féltetételével megválasztani s ezen legszebb, de legfontosabb alkotmányos jogok gyakorlásánál egyedül a város és lakosságának boldogságát szem előtt tartani szívesek legyenek. Egyébiránt ajánlom magamat szives jóvoltuk és hajlamaikba. Isten önökkel. Ezen lelkes éljenek állal fogadott beszéd után felolvastatott a legtöbb adótfizelő és választott képviselők névsora, és az elnöklő a tisztújítás bekövetkeztéig polgármester urnák adta át, ki a szervezeti szabályok még hátralevő részének letárgyalása határidőül f. hó 24-ik napjának d. u. 3 óráját tűzte ki. — A városi képviselőtestület igazoló választmánya f. hó 23-án d. e. 10 órakor Bezerédy Gyula alispán ur elnöklete alatt Váli Ferencz és Berrnüller József kinevezett, Antal Gábor és Kovács István választott tagokkal nyilvános ülést tartván, tárgyalás alá vette a július 21-én megejtett választások ellen beadott összes felszólalásokat, melyek mindannyiát elvetette, kivéve a Dr. Szivesdy József, Molnár István, Téringer Ferencz és Légrády József póttagok választása ellen intézetteket, a mennyiben ezek választását — a szenvedő választási képesség hiáii3'ából — megsemmisítette. — Városi közgyűlés 1878. évi szept. 24-én d. u. 4 Órakor. Woita József polgármester a gyűlést megnyitván, felolvastatta a szervezeti szabályoknak tárgyalásra hátramaradt részét, jelesül az iskolaszék, fegyelmi tanács, ugy a tisztviselők és segédszemélyzetről szóló fejezeteket, melyek szerint az iskolaszék hivatalszerinli tagjain kívül 16 választolt tagból, a fegyelmi tanács a polgármester elnöklete alatt 12 választott tagból, a tisztviselők a polgármester, két tanácsnok, 12 tiszteletbeli tanácsnok, kapitány, ügyész, tiszteletbeli ügyész, mérnök (fizetés nélkül) főorvos, alorvos, számvevő, két pénztárnok és ellenőrből, a segéd személyzet pedig; mértékhitelesítő, pénztári segéd, iktató, 3 írnok, őrmester, bába, állatorvos, vágóhídi felügyelő és 4 negyedmesterböl áll. A felolvasott szervezeti szabályok ezen értelemben elfogadtattak. A békebirói teendő az árvaszéki tanácsosra ruháztatott, és az ílyeuül megválasztandó egyén kinevezés céljából az igazságügyministeriunmál a megyei közigazgatási bizottság utján kinevezés végett ajánlatba hozatni rendeltelelt. — A vásosi képviselő teslület 1878. évi szeptember 26-án reggeli 8 órakor tartott tisztujitó közgyűlése. Bezerédy Gyula megyei alispán ur a gyűlést megnyitván, jeles alkalmi beszédben felhívta a képviselők figyelmét a tisztújítás fontosságára. — Ezután Woita József polgármester maga és tiszttársai nevében hivataláról lemond és a város pecsétjét az elnöklő alispán kezébe leteszi. — A tisztújítás tartamára a kapitányi tiszt viselésével Pakrócz Ferencz, az ügyészségével pedig Galamb József képviselők bízattak meg. — A szavazásnak netán szükségessége esetére az elnöklő alispán két szavazatszedő küldöttséget nevezett ki, melynek tagjai 1. Pap János ur elnöklete alatt Berrnüller József és Rózsa István képviselők, Nagy Boldizsár jegyző, 2. Tóth Lajos ur elnöklete alatt Brader Sámuel és Lővvenstein Adolf képviselők, Lamperth Lajos jegyző. A választási eljárás megkezdetvén, a polgármesteri állomásra Woita József kijelöltetett, ki lelkes éljenzés között egyhangúlag újból megválasztatott. Az árvaszéki tanácsos békebirói állomásra a törvény értelmében 10—10 választó által Osváld Dániel és Csoknyay János jelöltetvén ki, a szavazás elrcndeltetet, és" a beadott 110 szavazat közül Osváld Dáuielre esett 68, Csoknyayra 42, tehát az előbbi 26 szótöbbséggel újból megválasztatott. — A gazdasági tanácsosi állomásra Swaboda Venczcl közfelkiáltással egyhangúlag elválasztatott. — A rendőr kapitányságnál három jelölt mérkőzött, az eddigi kapitány Czink János, továbbá Brenner Alajos és Bogyaj Vincze, kik közül Czink János 56, Brenner Alajos 34, Bogyaí Vincze 32 szavazatot nyert, s igy absolut többség nem levén, Czink és Breuner között uj szavazás rendeltetett, melynek eredménye lelt, hogy Czink János 80 szavazattal Brenner Alajos 45 szavazata ellen megválasztatott. - Ügyészül kijelöltettek; a volt ügyész Körmendy Pál, Szenté János, és Teuffel Mihály. — A beadott 116 szavazatból Szenté Jánosra esett 67, Köijrnendy Pálra 42, Teuffel Mihályra 17, miuélfogva 8 szavazatnyi általáuos többséggel Szenté János lett megválasztottul kijelentve. — A tiszteletbeli