Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-05-13

IV. évfolyam. Pápa, vasárnap 1877. május 13 19. szám. Pápai Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. A lap szellemi részét illető közlemények a szerlcesztő lakására: Főutca 20. sz., emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, '"Vv'ajcLLtS BLároly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. 13 VASÁRNAP G. 6. Szervác")^ G.fe.fcxaudi> 1 Sivan R.) 14 Hétfő Bonifác)- Bonifác),, 2 ) s 15 Kedd Zsófia )^ Izidor ) P. 3 )•-_ Pápa 1877. május 13-án. Tarosunk tespedésének néhány okairól Öt év óta van érvényben az uj községi törvény és Pápa ez idő óta, mint rendezett tanácsu város van szer­vezve. Ezen öt év alatt volt' alkalmunk tapasztalatot szerezni ez uj községi törvény előnyei és hátrányairól. Lássuk e tapasztalatokat; szóljanak a tények 1 Pápa városa jelenleg is olyan, mint volt ezelőtt 25 esztendővel. Alig változott benne más, minthogy az előbbi vásártér, a jelenlegi sétatér által csinosodott; különben utcáink még most is rendezetlenek, sárosak, porosak, piszkosak, járdánk alig van, s a mi van, igen rosz, canalisatiónk nincs; lakásaink legnagyobb része most is oly egészségtelen mint volt; vizünk undorító, talajunk rothadt anyagokkal van telve; hiányzik a köz­vágóhíd, a husszemle, a vásárra hozott élelmi szerek fölötti felügyelet, a szegények gyógykezelése, kórház, a törvénytelen gyermekekre való őrködés és még sok, mire egy rendezett tanácsu városban szükség van. Rend­őrségünk gyenge, ritkán birja kikutatni a bűnöst, ha valami lopás vagy betörés történt. Városunk anyagi helyzete a lehető legszomorúbb, a város mint testület, alig tett valamit, hogy szegényeinknek munkát, iparo­sainknak keresetet, kereskedőinknek élénkebb forgalmat szerezzen; fukarkodott ott, hol a legnagyobb bőkezűség lett volna helyén; garasos gazdálkozást űzött akkor, midőn husz vagy harmincezer forint megszavazása által, száz meg száz szegénynek biztos kenyeret szerezhetett volna örök időre. Ezen sok és még igen szaporítható hiány és mulasztás ellenében, mit birunk felmutatni? Van egy szép és célszerű óvodánk, van rajzter­münk; de ezekre az alap legnagyobb része már régtől fogva megvolt. Van egy polgári leány-iskolánk, mely a törvény, minisztérium és tanfelügyelő parancsára, hosz­szas vajúdás után jött létre; van egy, a célnak teljesen megfelelő uszodánk, derék tűzoltó- és áldásos nöegy­letünk. Ezekben van a közgyűlésnek direct vagy indi­rect érdeme, de legfőbb érdeme az, hogy a koldulást beszüntette. Az említett rendezetlenségek és hiányok radikális gyógyítást követelnek; de városatyáink ezek iránt tel­jesen közömbösek, sőt a képviselők legnagyobb része, kinevetné azt, a ki oly tervezettel állna elő, mely a A „Pápai Lapok" tárcája. A növények vándorlása. ("Az ismeretterjesztő-egyletben tartott felolvasás bevezető részeg. A legszebb és legmagasztosabb élvezetek közé tartozik a természet működése és ezek törvényei iráuti szeretetből szár­mazó érdeklődés. S valóban alig képzelhető, vájjon találkoznék-e valaki, ki a szabad, az életteljes természet iránt nem érdeklőd­nék, kit annak szemlélete hidegen hagyna?—Mily szellemi él­vezetet nyújt az, ha tavaszszal kimegyünk a szabad természetbe, midőn Reszket a lég, szédül a pillangó, Egyik virág a másikhoz hajlik, S mint egy hő csók csattog a madárszó. (Gyulai P.) Minden lépten nyomon más és más jelenettel találkozunk. Itt látunk egy sereg hangyát, mely reggeltől estig fáradhatla­nul munkálkodik, sürög, forog. Amott egy méh repül, megter­helve virágporral és igyekszik lakása felé, hogy ott számunkra elkészítse a mézet. Nem messze zöld, lombos fákból álló berek van, mely csakúgy hangzik a madárdaltól; itt Van dalos madárja minden ágnak, A rigófütty . . . gilicék bugása . . . Gsattogánydal . . . szépen összevágnak. (Tompa.) Itt egy bokorban gyenge csiripelést hallunk, s ha kissé széthúzzuk az ágakat, puha, meleg fészkökböl apró madárfiak nyújtogatják felénk nyakukat, azt gondolván, hogy gondos anyjuk jő és táplálékot, kis bogárkát hoz számukra. Vagy mily megható a természet csendje, ha künn vagyunk a sikságon! A kilátást nem akadályozza semmi, s alig van pont, melyen a fáradt szem megpihenjen. Az ünnepélyes csendet egy távoli falu harangja, vagy a nyáj kolouipja s madárhang sza­kítja meg. Nem messze . . . , . a lapályon Egy ér nyúlik végig, meg se mozdul habja, Csak akkor locscsan, ha egy-egy halászmadár Szárnyával megcsapja. Szélén a sötétzöld Káka közt egy-egy gém nyakát nyújtogatja, Közbe hosszú orrát üti viz alá a Qólyafiak anyja. Heti naptár. 16 Szerda Nep. sz. János (r. katli.) Nep. sz. János (jprot.) 4 ÍJ Z1 '0 bajok egyikén segíteni volna hivatva, jól van az nekünk Pápaiaknak igy is. pedig civilizált embereknek tekint­jük magunkat, civilizált államban és városban akarunk élni; hát nem-e az a különbség civilizált és nem civi­lizált ember között, hogy mig az előbbi tiszta csiz­mában, tiszta fehérneműben akar járni, lehető kényel­mesen lakni stb., az utóbbi mindezeket fölöslegesnek mondja, sőt pazarlásnak tekinti. Ép igy van ez a civi­lizált és nem civilizált város között; amannak szüksége van járdára, utca-világításra, egészséges ivóvízre és lakásra, rendre stb., ennek jó, ha sárban, sötétben jár is, megelégszik piszkos vizzel, nedves, szük, setét la­kással, nem bántja öt a rendezetlenség, nem sértik szemét az utcán levő szeméthalmok, mivel ez olcsóbb. Ez ugyan nem áll, mivel nincs olcsóbb a rend és tisz­taságnál, a mely a munkaképességet fokozza; de hiá­ban iparkodnánk ezt demonstrálni, nem lennénk képesek az ellenkező nézetben levőket meggyőzni, még ke­vésbbé azokat jobb útra terelni. Igaz, hogy szegények, igen szegények vagyunk, és ez a föoka hátramaradásunknak; de a civilizált or­szágokban, sőt hazánkban is vannak szinte szegény vá­rosok, melyek sokkal előbbre vannak mint mi. Hogy városunk nem halad, nem gyarapodik sem anyagilag sem szellemileg-, hogy városunk nem képes annyi comfortot és kényelmet lakóínak nyújtani, a mennyit ! gazdag, vagy külföldön több ideig tartózkodott embe­rek lakhelyüktől megkövetelnek, annak szegénységün­kön kivül más okai is vannak, t. i. a városi képvise­lők szerfeletti nagy száma és azoknak választási módja. Pápa városa képviselőtestülete 140 tagból áll, ezeknek fele a legtöbb adófizetőkből áll, virilisek, fele pedig választott. Miután városunk 14000 lakossal bir, minden száz lélek után egy képviselője van. Ez nagy hátrány. Austriában minden 1000—5000 lakosra esik egy városi képviselő. Igy p. Bécs városának 120 vá­rosi képviselője van 740000] lakos után. Igaz ugyan, hogy midőn Bécs város statútuma alkottatott, akkor csak 600000 lakosa volt és igy csak minden 5000 ember után jut egy képviselő; de mivel a városi képviselők száma még máig sem szaporíttatott, az arány még ked­vezőtlenebb. A ki városunk értelmiségi fokát ismeri, az tudja, Nagyot nyel és aztán Fölemeli fejét s körülnéz kényesen, A vízparton pedig töméntelen bibic Jajgat keservesen. (Petőfi.) Vagy nem élvezet-e látni, mennyi és mily sokféle szinü virág — melyeket nem ápol gondos kéz — díszíti a réteket, szán­tóföldeket, hogy valóban sokszor e legszebben hímezett szőnye­get véljük magunk előtt. Valóban, a romlatlan kedélynek élve­zetet, gyönyört kell éreznie ezeknek láttára! A természetnek általános törvénye szerint mindenütt van j élet, hol ennek szükséges kellékei megvannak. Földünk fölü- < lete — többé — kevésbbé — mindenütt a növényország terményei­vel van díszítve, a hol csak a növényélet kellő föltételei léteznek, a hova csak levegő, viz és világosság elhathat. Minden éghajlatnak úgyszólván saját növényei vannak, el­kezdve a magas északtól a forró égövig. Bármily zordon is az észak éghajlata, bármennyire alkalmatlannak látszik is a növény élet fentartására és kifejlesztésére, mégis vannak saját növényei, melyek e kietlen magányban rövidebb vagy hosszabb ideig ten­getik nyomorult éltöket. — Minél inkább távozunk északtól és minél jobban közeledünk dél felé, annál nagyobb fokú fejlődéssel találkozunk. A hideg éjszakon tenyésző mohokat, zuzmókat, s néhány fűféle növényt és kórókat elkorcsosult, a kedvezőtlen égalj folytán kifejlődésükben megakadályozott éger-, füz-s nyír­félék bokrai, nyir- és fenyőerdők váltják fel. Még inkább lejebb haladva, már lombos fákkal találkozunk, melyek bizonyos idő­szakban elhullatják leveleiket. E földöv alatt vannak a szép tölgy- és bükkfaerdök, zöld rétek, termékeny gabnaföldek és gyümölcsös kertek. Jobban dél felé már nem gyönyörködhetik a szem a rétek élénk zöld színében; itt a folyton zöld lombú fák, narancs, citrom, füge, mirtusz és babér honában vagyunk. Minél közelebb érünk a forró övhöz, a növényzet különbfélesége és nagyszerűsége annál nagyobb mértékben növekszik. Végre a fonó földöv alatt a növények legszebb és legnagyszerűbb alak­jai találhatók; itt a hazája a kávénak, pálmának, cukornádnak stb. Óriási fák az alacsonyabb és magasabb cserjékkel áthatol­hatlan őserdőket alkotnak, összekötve, átfonva a különféle kacs­növények szalag alakú indiaival. De nemcsak a szárazföldön, hanem a vizén, sőt még a viz alatt is sokszor igen nagy mélységben találhatók növények, mint ezt a mérónnal felhúzott moszat-félék bizonyítják. El lehet tehát mondani, hogy alig van, vagy talán nincs is hely, mely teljesen növény uélküli lenne, hol semwiféh? növény nem te­Előflzetési dijalil Egy évre 6 fr. — Félévre 3 ír. — Negyedévre 1 fr. 50 kr. Egy szám ára IS kr. I-Iir cL e C é s ele 6 hasábos petitsorban 5 kr, nyílttériben soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 17 Csütörtök Ubald püspök )~ Ubald )^j 5 ) 18 Péntek Venáne, Libór )~ Libór, Ivó ) © 6 P. ün. ) £ 19 Szombat Prudent, Ivó fj^ Mennyei ) 'Z 7 P.2.Ü.S.N.)­hogy 140 értelmes embert bajosan lehetne kiválasztani. Ehhez járul még az, hogy lehet valaki igen művelt, tudományos ember, de azért városi képviselőnek mégis alkalmatlan, mivel hiányzik benne azon közérzés, azon közszellem, mely ennek kellő betöltésére okvetlen szük­séges. Műveletlen ember csak kivételkép lesz jó vá­rosi képviselő. Vegyük most már, hogy ezen 140 tag közül, jelentékeny a földmivesek száma, kik még ak­kor is ellenségei a haladásnak, ha az semmibe kerülne is, vannak igen szük látkörü iparosok, szatócsok, igen i fösvény pénzüzórek és egyéb foglalkozásúak, kik min­den javításnak azért ellenségei, mert pénzükbe kerül, legyen bár az összeg csekély is; vegyük tekintetbe vé­gül azon képviselők nagy számát, kik igen ritkán vagy sohasem járnak el közgyűlésre, akkor vajmi kevés em­ber marad, ki a város javát, annak anyagi gyarapodá­sát, szellemi haladást igen szivén hordja, aki kész sa­ját zsebje rovására a közjót előmozdítani. Ez az oka, hogy régi helyzetünkben maradunk, vagy jobban mondva elmaradunk; mert aki nem halad, az elmarad, sőt hát­rafelé megy és mindinkább sülyed. Ha képviselőtestületünk csak 28 vagy 30 tagból állana, a közgyűlések sokkal kevesebb időt vennének igénybe, és mégis többet lehetne végezni, városunk ha­ladna, mert mindegyik tag sokkal jobban érezné a fe­lelősség terhét s a nyert megbízatást komolyabban venné mint jelenleg. Egy másik baj, képviselőink választási módja. Ez oly anomális, a milyen csak lehet. Az egész világon a ren­des eljárás az, hogy a választók gyűlésre összehivatnak s ott olyanokat candidálnak, kik magukban, hivatást, tehetséget éreznek városi képviselőségre és ezek ma­guk kérik megválasztatásukat; vagy pedig egy vagy több választó kéri megválasztatni N. N.-et, mint akiről tudatik, hogy tevékeny, munkás tagja lesz a képviselő­testületnek és iparkodni fog a város közjavát lehetőleg előmozdítani. Nálunk az utolsó választás alkalmával a volt két politikai párt újra megalakult. Hogy mily nagy kárt okoznak a városnak, ha a politikai színezetet a városi képviselő-választásba is beleviszik, azzal egy párt sem törődött. A helyett, hogy egyesült erővel ösz­szemüködtek volna, mindenik pártból néhány vezér összeült és összeállították a megválasztandók névsorát nyésznék. Vannak vidékek, hol a növényfajok száma igen cse­kély, jelentéktelen; de viszont vannak vidékek, hol a növény­zetben nagyszerűséget és sokféleséget a legnagyobb mértékben tapasztalhatni. Némely hely, pl. Uj holland, szegény a hasznos növényekben, mig máshol, mint a hátsóindiai szigeteken, a ter­mészet pazar kézzel szórta adományait. Minden helynek, úgyszólván, megvannak saját, jellemző növényei. Mégis hányszor találunk pl. nálunk is oly növényeket melyek idegen föld szülöttei, melyeknek hazája messze, sokszor tul a tengeren vau. Hogyan és miként kerültek tehát ezek el eredeti hazájukból? E kérdésre legrövidebben igy felelhetünk: vándorlás által. Növényekről lévén szó, némelyek előtt talán különösnek látszik az, hogy a növények vándorolnak. Hisz a természetrajz azt tanítja, hogy a növények oly szerves lények, melyek érzé­kenj T séggel és önkénytes mozgással nem birnak. Ha tehát e meg­határozás szerint a növények mozgással nem birnak, miként le­het szó a vándorlásról? Jól megjegyzendő, hogy e vándorlás alatt nem azon módot értjük, a mely szerint ph az állatok egyik helyről a másikra mennek, költöznek, erre a növények nem képesek, mert gyökereik által helyhez vannak kötve. A növények vándorlása alatt értjük az eredeti hely­nek külső vagy belső tényezők hozzájárulása, be­folyása folytán létre jött megváltoztatását, s csak ezen értelemben mondjuk, hogy a növények vándo­rolnak. F. A. Zimmermann János lovag 1 . A közgazdasági érdekek egyik tevékeny és tehetséges harcosát, hazánk egyik derék, áldozatkész fiát van szerencsénk bemutatni jeleu alkalommal. Zimmermann János 1820-ik évben született Pápán, hol — miután a gymnasiumi tanfolyamot elvégezte és a papi pályához, melyre szánták, nem volt kedve — apja lakatos műhelyében sze­rezte az első gyakorlati ismereteket. Később Nagyváradon dol­gozott egy nagybátyjának műhelyében, melyben toronyórák és gazdasági gépek készültek. E mellett a rajziskolát is látogatta Később 8 évet töltött Bécs, München és Chemnitz különféle gyá­raiban és 1844. évi július hóban telepedett meg Chemnitzben. 600 tallérnyi megtakarított pénzével üzletet kezdvén társaság­bau egy más, ugyanazon szakmáju iparossal. Üzlete fönnállásának első tiz évében csak egyes géprészek gyártásával foglalkozott, de 1854-ben — miután már társától elő­zőleg megvált — szerszámgyártó gépeket kezdett készíttetni da­cára annak, hogy még igen tapasztalt barátai és ismerősei is

Next

/
Oldalképek
Tartalom