Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877
1877-03-10
Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztőegylet, kertészeti társulat, lövész- tüzoM ó-egylet A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő lalcásáfíll Főutca 20. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, Waj ditS ííároly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, inté/.endők. Pápa, ÍSW. március ÍO. Egy évre Megjelenik e lap heleiikint egyszer, szombaton. egy íven. TDlőIizetéísi díjalc: . . . . 6 fr. Félévre 5 ír. Negyedévre 1 Ir. ;iO kr. A. lxirclelóíSi díj alc térfogat szeriiUszámílalnak: 18Q centim. 20 kr, 50Q centiméterért 50 kr, 70Q eentimeterért 70 kr, I00n centim. 1 frl, IR(>D centim. 1 frt iü kr, 200Q centim. 1 ft, 80 kr, 500O centim. 2 frt. 40 kr, 100Q centim. 5 frt. A. közbeeső térfogatoknál a következő magasabb fok díjjá számitatik. líélyegdij mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő: I^ixredi Al/blil. Kiadó. AVajdítss Karoly 1 705. szhoz Veszprém Vmegye alispánjától. k. i. 877. a A tek. nőegylet elnökségének Pápán. „ ni. k. honvédtisztek vagyontalan özvegye^ inek és árváinak felsegclése céljából a I" nagyméltóságú m. k. honvédelmi ministerium által leküldött aláírási iveket a midőn megkaptam, a nemes cél által lelkesíttetve, egész törekvésem oda irányult, hogy a siker e megye közönségéhez s elismert áldozatkészségéhez ismét méltóvá legyen. E cél elérhetését csak is a nemes nöegyesület lelkes tagjai közreműködésével hittem leginkább elérhetőnek s ezért valék bátor a hozzám érkezett aláírási ivekből 5 darabot megküldeni. — Meggyőződésem erős volt és büszkévé lett az, hogy hitemben nem csalódtam-, mert az országra nehéz lidércként súlyosodé anyagi helyzet dacára csakis a mélyen érző női kebel s gyengéd női kezek óvatos érintése lehetett képes oly fényes eredményt feltüntetni, miként azt a címzett nemes egyesület 223 frt 54 kr beküldésével lanusítá *; fogadja részvétteljes közbenjárásáért a nemes egyesület honfiúi hódolatteljes elismerésemet és köszönetemet, ki egyébiránt mély tisztelettel maradiam a tekintetes nöegyesületnek Veszprém, 1877. marlius 2-dikán. kész szolgája Bezerédy alispán *) Az eddig beérkezeti adományok összege 341 forint 7A kr. lég egyszer az ismeretterjesztő-egyletről. Az ismeretterjesztö-cgylel léteiének első időszaka — három év — elmúlván, az alapszabályok értelmében újra alakult. Folyó hó 4-én tartotta az egylet köz — illetőleg újra alakuló gyűlését, melyen a tisztviselők megválasztanak, mint azt t, olvasóink az alább közölt jegyzőkönyvből láthatják. Ezúttal nem akarjuk az egylet létezésének jogosultságát vitatni; célját mindenki ismeri, mely magában az egylet nevében világosan ki van fejezve. Az egylet a múltban számos felolvasást tartott a tudomány több ágából s — amint tapasztaltuk — a közönség szívesen hallgatta végig azokat. A marc. 4-diki gyűlésnek fő mozzanatát képezte azon kérdés: vájjon mi módon, mily eszközök által lehetne a nép közt annyira elterjedt és veszélyes gyomot, a ponyvairodalmat ha nem is egészen kiküszöbölni, de legalább ellensúlyozni? Az megdönthetlen tény, hogy a ponyvairodalom termékei már annyira el vannak terjedve s a nép annyira hozzá szokott azoknak olvasásához, hogy valóban a legnagyobb erőfeszítés, nagy áldozat szükséges ahoz, hogy azok legalább némileg is ellensulyoztassanak. Nehéz a munka, de azért nem kell előre kétségbeesni. Komoly, határozott akarat, együttes működés sokat tehet. A munkát könnyebbé leszi azon körülmény, hogy maga a kormány is legújabban a nép erkölcsi, szellemi művelődését előmozdító intézkedéseket tesz, milyen a népkönyvtárak felállításának eszméje. Ha ezen eszme kivitele sikerül, hiszszük, hogy jövőben áldásos gyümölcsei leendőnek s sikerül leszorítani a ponyvairodalom erkölcsrontó, mételyező termékeit. Valóban örvendetes, hogy az ismeretterjesztő-egylet szintén magáévá tette az ügyet s egyik céljául tűzte ki: tehetsége szerint ellensúlyozni a ponyvairodalmat. Erre nézve a legcélszerűbbnek tartja azt, ha a nép lelki tehetségeinek fejlesztését, ismereteinek gyarapítását, szóval szellemi és erkölcsi művelődését előmozdító rövid iratokat ad ki, melyeket a körülményekhez képest ingyen vagy nagyon csekély árért a nép között elterjeszti. Hogy minél jobb müveket lehessen a nép közé juttatni, az egylet egyik tagja azon, — mindenesetre helyes — indítványt tette, hogy jó lenne egyes népszerű művek Írására pályázatot nyitni s a legjobbnak talált dolgozatot díjazni. Csekély ugyan még azon összeg, melylyel az egylet jelenleg rendelkezik, de azért a díjazást mégis megengedné, annál is inkább, mivel az irandó müveknek rövidekttek kellene lenniök s igy ezeknek díjazására csekélyebb összeget kellene fordítani. Ugyhiszszük, ha a müveknek sikerül a népies irályt eltalálni, a fölvett tárgyat — akár kötött, akár kötetlen beszédben — népszerűen, a nép felfogásához mérten előadni, az egylet nem fog veszteni A RÉTI RÓZSA. {Hermes után szabadon). réten, messze völgy ölén, Egy piros rózsát láttam én; Tüzes kelyhében harmat ég, j Gyönyört lel benne föld és ég. A mint hozzája érkezem . . . Szívem fájt, — csak azt érezem Ő réti rózsa, szép virág! Mért is pillantok én te rád!? Eljösz-e vélem szép virág.!? Szivemnek lészen gondja rád; Föléje tűzlek diszeül, Ugy is csak éretted hevül. Oly árván állsz e bús helyei), Hajolj szavamra jer velem! . . 0 réti rózsa szép virág! Miért is pillantok én te rád ! ? „Xc fájjon érttem kebeled, Eri nem mehetek cl veled. Díszítse kebeled más virág, De nékem jobb e pusztaság. Jó vándor hagyj hát engem itt, Áldás kisérje lépteid! . . " 0 réti rózsa szép virág! Miért is pillanték én te rád. És elhagyám a bús helyet; A rózsa int: „Isten A r eled! Isten veled jó vándorom! . . " De cn többé nem nyughatom . . . Fáj éjjel nappal c kebel, 0 rózsa, szívem loptad el! . . r 0 réti rózsa szép virág! Mért is pillantok én te rád!? . . Vadász Polykarp. Akit még az Isten is megvetett. (Regényes elbeszélés). Irta: Gajmossy János Iván. IV. Rész. 2. A völgy Imidére. (22. folytatás.; A szegény boci ott állott asszonya mellett reremegve, mint a falevél, midőn az esti szellő csókjaival ringatja álomra. — Ah! — egy ifjú, és szép ifjú — tevé hozzá a leányka elpirulva. Mégis jobb, hogy nő vagyok — gondola, visszaemlékezve dalára. De vájjon valami beteg ember ez, vagy csak fáradt utas ? Nem bánom, megvárom mig felébred, mert felkölteni sajnálom ! A leány leült az ifjú fejéhez, s a boci uruöje háta mögé rejtőzködött. Oh elragadóan szép volt a leány ; szemei folyton az ifjún függtek, ki még folyton álmodott. De eltűnt ajkáról a boldog mosoly, — helyét szomorú kifejezés foglalta el; az ifjú csalódott, — vagy álomképe változott. — De milyen haragos ez arc! Mi baja lehet? Bizonyosan szenved ! — A feje meg, milyen alant van ! Nem csoda, ha beteg leend ! Es a leány megkapatva érzelmeitől, önkénytelen voná ölébe az ifjú fejét. — S midőn aanak arcán édes mosoly jelent meg, határtalan boldogsággal tölte el a leány szivét Az első jótett jutalma nagyon édes szokott lenni. — Ah ! talán velem foglalkozik, — suttogá a leányka öntudatlanul. — Talán azért jött, hogy engem lásson?.... Ni? milyen édesen mosolyog; s mily boldognak látszik igy aludva Ab ! ö a világban élt künn ; bizonyosan van neki kedvese, ki mellett boldog napokat tölt.... De hátha nincsen, vagy ha volt, és az megcsalta öt?.. .. Oh! ha igy lenne, — ha nem volna neki senkije és engem szeretne Oh mi boldog lennék vele ! — Boldog lennék ! . . . A leány úgy elmerült az ifjúval foglalkozva, hogy önkénytelenül csókot lehelt annak ajakára! És e csókban — szerelmét lehelte az ifjúba. Az ifjú felnyitá szemeit, de csak egy percre,— azután megfordítá fejét és ismét lehunyva szemét folytatá álmát,— de ébren, —bár ő maga erről mitsem tudott! — S ki vagy te szép tündér, kit álmaimban 10
