Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877
1877-03-10
A közgyűlés az indítvány tárgyalásával és netáni elfogadás esetében, a kivitellel a választmányt bízta meg. 5. Vécsey úr, ki az iparossegédek képzése és művelése érdekében melegen felszólalt, a közgyűlés által egy, az iparos segédek képzését és müvelését illető tervezet elkészítésére fölkéretett. 6. Miután még Vécsey úr a helybeli távirdai szolgát a társulati egybehivásokra és tagdijak be szedésérc e társulatnak rendelkezésére bocsátotta, mely szívességért a közgyűlés Vécsey urnák jegy(ZÖkönyvileg köszönetet kifejezni elhatározta, agyülés bezáratott. Km fut. Jegyzetté Goldberg Jakab társulati litkár. KÖZMŰVELŐDÉS. Pápának két ostroma, (Fölolvastatott az ismeretterjesztő egyletben J. (Folytatás és vége). A sereg vezérei addig is, míg Mátyás főherceg máskép intézkedend. kihez a történtek kivül adása végett futárokat küldöttek, egyhangúlag Nádasdyt választák fővezérnek. A főherceg csakhamar Reder Menyhértet küldő a táborba, ki az ostrom-munkálatokat folytatta. A vallonok teljesen visszaszoríttattak a várba, honnét jól irányzott lövésekkel igyekeztek az ostromlókat elűzni. Ezalatt az ostromlók táborában ragályos betegség ütött ki, mely dühöngve pusztítván, magát az újonnan kínevezett vezért is megragadta, ki betegségének gyógyíttatása végett a tábort elhagyván, Bécsbe ment; de nem sokára a jobbak fájdalmára a halál elragadta. Így a sereg vezénylete ismét Nádasdyra szállott, s öt illeti Pápa elfoglalásának dicsősége. Nádasdy ezután a dolgot annál hamarabb elvégzendő, a várat mindkét részről szorosan bekeríttetó úgyannyira, hogy senki sem jöhetett ki abból, sem pedig be nem vihetett semmit. Ennek következtében, az ostromlottak a legnyomasztóbb szükségbe esték s már-már a foglyok leöletéséröl gondolkoztak. De még sem vadultak cl annyira, hogy ezt megtehették volna, hanem inkább elhatározták a várat titokban elhagyni. E végett sötét éjjel elkerülve a vár kapuját, a sáncokat részint szalmával s más anyaggal megtöltötték, részint deszkákkal áthidalták, s a legnagyobb óvatossággal nejeikkel s gyermekeikkel elhagyták a várat és Fehérvár felé intézték lépteiket. De nem mehettek messzire, midőn szökősök Nádasdynak tudtára esvén, legelőször a magyarok, kik legjobban el voltak ellcnök keseredve, mivel a hűtlen árulók öveiken kegyetlenkedtek, azután a németek lovaikra kaptak s utánok eredve a menekülőket a Bakony szélénél elélték. A szökevények az üldözőket észrevevén, s mivel látták, hogy a menekülésre igen kevés reményük van, rögtön harcrendbe állottak s kivont karddal, előre szegezett ágyúval vártak a mieinkre. A legelőször odaérkezettek heves harcot kezdettek, s ámbár a vallonok is bátran harcoltak, de mieink száma folyton szaporodván, végül dühös küzdés után, melyben ínég a nőket és gyermekeket sem kímélték, szétverettek s 800 közül alig 200 birt hosszú bujdoklás után Fehérvárra menekülni, mintegy 90 foglyot pedig a táborba visszahoztak. Hogy mily elszántan védték magákat a szökevények, kitűnik abból is, hogy a mieink közül szintén sokan elvesztek, mi által még nagyobb haragra gerjedtek ellenök s épen azért a fegyvertelen nőknek és gyermekeknek sem kegyelmeztek. (Folytatjuk). Heti szemle. Március 9. A ,,N. Fr. Presse" által napvilágra hozott bankstatutum oly szomorú világításban tünteti elő a Tisza-kormány bankügyi vívmányait, hogy mint a „K. N. 1 ' mondja : az egész bank-egyezmény semmi egyéb, mint az eddigi állapotoknak némi említésre alig méltó változtatással való fen tartása tiz egész esztendőre. A keleti kérdésre nézve azon egy remény is megszűnt, melyet az optimisták a béke fentartása iránt még táplálhattak. Oroszország kinyilatkoztatta, hogy az angol javaslatot, mely Törökországnak időt kivan engedni a reformok keresztül vitelére, nem fogadhatja el. ígnatieff tábornok körútját az orosz hivatalosok már is ugy kommentálják, hogy annak az angol közbenjáró javaslat teljes mellőzésével — egyéb célja niucs, mint a hatalmaktól határozott semlegességi nyilatkozatot venni a küszöbön álló orosz-török háború esetére. Csak két székvárost nem fog meglátogatni. Bécset és Londont; hogy miért ? azt taláu nem lesz nehéz eltalálniAz ujabb hírek szerint a békét a porta, Szerbia és Montenegro között biztosítottnak lehet tekinteni. *« KÜLÖNFÉLÉK. — Egy kedélyes vigalom, A túlhajtott fényűzés miatt részint elmaradt, részint megkísértett, de csak csekély mérvben sikerült farsangi táuc\igalniak után, — melyek hacsak az újság ingere vagy egyéb körülmény segítségre nem jött, rendesen anyagi veszteséggel végződtek; — helyi társadalmunk előkelősége kedves emlékű estét szerzett magának, a folyó hó 3-án tek. Ajkai Imre úr termeiben tartott estély alkalmával. A fesztelen jókedv, s általános vígság egész éjjel együtt tartá a szép társaságot, — melyet ugy a helybeli, mint a közel vidék szépeinek díszes koszorúja ékített; — s még a reggeli nap belopódzó világa is Aidám táuc közt találta a lejtő párokat. — A valódi magyar vendégszeretet és előzékenység példányképévé emelte magát a lekötelező sztvességü (. háziasszony; mig a t. család egyetlen szép virága, az angyal szclid s hódító házi kisasszony feledhellen előzékenységével elérték azt, hogy a legmélyebben érezve sohajtánk ily formán: „bárcsak ez az éjszaka tizenhárom éjjel tartana!" A főiskolai ifjúsági zenekar is, mely ez alkalommal a t. háziaszszonyság iránti hódolata jeléül közreműködött, fényes bizonyítékot állított szorgalma és előrehaladottságáról;— s lankadatlan buzgalommal s fáradhatlanul játszott. — Szóval: március 3-ikának éje, — legkedvesebb emlékeink közé fog tartozni; — s mélyen érzett hálánkból kiköszönelüuknek szives örömest adunk nyílt kifejezést, (_g) — A pápa városi jótékony nőegylet évkönyvében olvassuk, hogy 1876-ban összes bevételek 2318 szabad látnom csak ? Kérdé az ifjú suttogó hangon, csak neved mondd meg! — Engem kérdezesz ifjú?— Kérdé a leány, nem értve a kérdést. Az ifjú elkomorodott és hallgatott: — Nevem Anna .' — monda a leány remegve. — Köszönöm, suttogá újból az ifjú ; most azt mondd meg csak, miért nem szabad téged ébrén látnom V — Azért, -- feleié a leány, ki szerepét feltalálta, -- azért, mert akkor mindkettőnk boldogsága elmúlna ! — Mindkettőnké? kérdé az ifjú csodálkozva, hát te is boldog vagy ha engem látsz ? Igen ! — Oh ! akkor soha sem kívánok fölébredni ! -- De miért izzad homlokod V Miért vagy oly levert? -- Mert azt hivéin, hogy te nem szeretsz, s nem akarsz boldoggá tenni engem ! — Boldogságod nem tőlem függ egészen. Magad is tehetsz sokat azért ! — Mi az? Mindent megteendők, csak mondd meg ! — Légy hü hozzám, ne szeress mást, inig ébren is megláthatsz, —és akkor boldog leszesz? — Mennyi idő az ? — Ha az időt nem tudod, akkor nem igéred meg ? kérdé a leány szomorúan. •- Oh ! megigérem ! Megígérem, csak ne neuehezlelj reám, esdekle az ifju. — Nos tehát tartsd meg Ígéreted és boldog leendesz ! — Esküszöm, megfogom ártani. — Jó ! Most elég leond a beszéd, nekem távoznom kell; aludjál mélyen ismét, mig eltávozom ! A lány átszellemülten csókolá meg az ifju ajkát, letörlé homlokát a zsebkendőjével és az ifjú — már mélyen aludt! •— E kendőt itt hagyom, gondola a lány, legalább tudni fogja, hogy a mit álmodott, való ! Még egyszer oda függeszté bájos, lángoló szemét az ifju arcára — és a bocival együtt távozott! Alig tutit el a leány a sűrűben, honnan előjött, midőn az ifju ismét lelnyitá szemeit. — Tehát álom volt? — Puszta álom, semmi más! Oh! ha élne egy olyan nő a világon és az enyém lehetne, — megölne a boldogság! Mily lágy csengő hangon beszélt és — milyen különös álom, majd azt hivém, hogy ébren vagyok !. . . . De nem lehet! nem aludtam! Hiszen a névre is tisztán emlékezem. Azt mondta: az ö neve A n n a.. . . Nem! mégis aludnom kellett, mert hogy mikor távozott, arra nem j emlékszem! S pedig még utolszor meg is csókolt!. . . Amint az ifjú maga körül nézett egy zsebkendőt talált a földön .... Ez az övé ! . . Itt neve is a kendőn ! . . . Oh ! megörülök! Nem tudom álom volt-é vagy való? Avagy talán még most is álmodom ? . . . Nem, hiszen ébren vagyok ; érzem, hogy a fii hűvös, hallom, hogy a madár dalol, . . . Megörülök ! Ha álom volt, — hogy került ide e kendő ? . . . Ha való, miként nem tudom, mikor távozott! —Igen! ezt ígértem, hü akarok lenni, ha évekig kell is várnom ! .. . Birni akarom kezed, s boldog akarok lenni általad ! . . Talán ereklyének hagytad e kendőt? Jó., megőrizem, mig élek ! — Ha soha nem látlak is viszont! Az ifju keblére rejté a kendőt fölkelt, s megindult mély gondolatokba merülve a völgy kijárata felé. Lábai alig bírták, annyira nem tudta leiket megcsillapítani. — Mégis ! — kiálta fel, lehetetlen, hogy ébren lettem volna, hiszen, akkor csak tudnék valamit! . .. Nem, ö nem élő lény ; ö egy angyal, — egy tündér és mint megígérte, enyém leend !...!. Enyémnek kell lenni.... akár hogyan ! — De e hely valóban veszedelmes, és én ezután, hogy biztossá tegyem, minden nap fel fogom keresni! — Arthúr kiért a völgyből, sebes léptekkel sietett haza. (Folyta tjukj mellette, most az ilyen müvek elkelnének, s ha nem is lenne nyereség, de azért az egylet bizonyára visszakapná a kiadásra fordított összeget és igy isméi folytathatná áldásos munkáját. Reméljük, hogy városunk intelligens közönsége pártolni fogja az egyletet ezen üdvös szándékának kivitelében az által, hogy minél többen az egylet pártoló tagjai közé állanak. a-\ b. Pápa, Mart. fi. Tisztelt szerkesztő úr! 14 lapok folyó havi í)-dik ; számában Egy polgár, neki mérgesedve közli nézeteit j a febr. 10-én tartott városi közgyűlésről, ngyan e la- j pok 7-dik számában hozott jelentés utolsó tételeit illetőleg. Csak az a nagy hiba és veszteség, hogy belőle .semmit se tanulhattunk. Másról beszél Kata asszony, mikor a bor árát kérik. A kérdés ugyanis c körül forog, helyes-e az ujabban keletkezett izr. vallásközségnek ezen a közoktatási miiiisleriuni állal is fölvett és saját pecsétjén két év óta használt elnevezését egy szerűen elvetni és az általános izr. hitközség elnevezéssel fölcserélni? flrre feleljen az Kgy polgár. Szíveskedjék azon minisleri intézményt közölni, és ne ami megjelent, melilyel az általunk különben igen tisztelt neológ hitközség megalakult és melylyel a városi hatóságnak pártfogása és felügyelete alá helyeztetett. »Szóképzési mutatványai egyfelől sajnálatra méltók, és nevetségesen mulatják a nyelv szellemében járatlanságát. Es máskor, ha irataival ékeskedni akar egyszerre több lapban is, ugyanazon és ne különböző aláírással törekedjék magának érvényt szerezni. A Veszprémben közlött ugyanazon vitának más bevezetésben adott utasításra nincs szüksége egy szerkesztőnek sem; tudja az mindenik jól, mi a teendője. Szerkesztő úrtól bocsánatot kérek, hogy e meddő vitában még egyszer és utoljára igénybe vettem lapja néhány sorát. Tisztelettel Egy képviselő. Jegyzőkönyv, felvétetett az ismeretterjesztő társulatnak 1877-diki évi március 4-én tartott közgyűlésén. 1. Miután a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett, pénztárnok az egyleti pénztár állapotáról jelentést tett, mely jelentés tudomásul vétetett, 2. llarmos Zoltáu ideiglenes elnök felszólítására a közgyűlés a tisztviselőket megválasztotta. Megválaszlattak: Elnökké: Hannos Zoltán úr ált. szótöbbséggel. Alelnökké: Gyurátz Ferenc úr ált. szótöbbséggel. Titkárrá : Goldberg Jakab úr általai nos szótöbbséggel. Pénztárnokká : Horváth Lajos úr egyhangúlag. Választmányi tagokká: Antal Gábor, Füredi Albin. Dr. Klein Mór. Lazányi Béla, P. Szabó Károlv és Yáli Ferenc urak ált. szótöbbséíí»-el. V). Yáli Ferenc úr indítványozza, hogy a társulat a két nyilvános helyre ingyen küldendő ,,1'á-' pai Lapok' árát ezúttal is szavazza meg. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. 4. Schwarez Sámuel úr indítványozza, hogy a ponyvairodalom ellensúlyozása végett a társulat népszerű munkákra pályadíjt tűzzön ki
