Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-12-16

^PáuaULapok tf6 50-dik számához. 209 .másnap reggel beakarnak hozzá menni, de az ajtót zárvatalál- , iák, végre megsokalták a várakozást, délután lakatussal az aj- i tót kinyittatták, melyből a jómadár már eltűnt, magával vivén! minden vihető tárgyat, ezek között. 4 vánkos egy alsó és felső | párnát, egy lepedőt, egy terítőt. Nem vihette messze mivel Té­ten elcsípték. Itten alig volt a hűvösön, s már megszökött. Az eltolvajlott tárgyak pedig a tulajdonosnak adattak. — A jánosházi tüzoitóegylet mint halljuk siralmas helyzetbe jutott. A városi tanács mióta a köztiszteletben levő bírójuk Kósa úr leköszönt, semminemű segélyben sem akarja ré­szesíteni az egyletet, melynek egy pár száz forint adósága van, melyért a tevékeny és derék főparancsnokot akarják exeqnálni, a mit a jó jánosháziak összetett karral nézik, alkalmasint azt gondolják, hogy ha tűzoltó lett valaki, akkor még ráadásképpen fizessen is egy pár s;'.áz lorintoí. Ilyen az elmaradt világ fogalma. — A f. hó 10-én tarlóit felolvasás alkalmakor a belépti-díjból bejött 86 frt: feiülfizetlck: Woita József 60 kr, Hanauer Jenő 80 kr, Krausz Adolf 20 kr, Vittmaun Tgnáe 1 ft. Debreczeny Károly 10 kr, Nsgos Pap János 60 kr, Váli Fe­renc 1 ft, László Boldizsár 60 kr, S/.Hágyi József 60 kr, Lő­wenstein Adolf 20 kr, Kálmán Mária úrhölgy t ft, Bermüller (;yula 15 kr, Szvoboda Vencel 60 kr. Összesen 7 ft 45 kr. — Fogadják a lelkes adakozók az egylet köszönetét. MagvassyP. — Hymen. Bai-anyay Zsigmond helybeli jogakadémiai tanár úr a napokban váltott jegyei Eöri Szabó Erzsike kisasz­szonynyal Eöri Szabó Sándor úr bájos leányával- Tartós bol­dogságot kívánunk a szép frigyhez. — - Antal Gábor beszéde } meiyet Kovács Pál úr üd­vözletére mondott ^közöljük mint miuket pápaiakat érdeklő dolgot), a beszéd körülbelül igy hangzott: Ünnepelt férfiú! Hálával tar­tozik az emberiség azon jelesek iránt, kik az eszmék fejlesz­tése s az erkölcsök nemesítése által a közművelődés terjeszté­sén a előmozdításán fáradoznak. Tisztelettel s elismeréssel tar­tozik a nemzet azon dicsők iránt, kik a nemzeti nyelv irodalmi művelése, a nemzeti erkoiesök és eredeti jellem megőrzése által, a nemzeti szellem fentartásáu működnek. E jelenek, e dicsők közé tartozol te hazánkban, ki ötven éves irodalmi működésed alatt, megfelelve luven istentől nyert hivatottságodnak, mindig arra törekedtél, hogy a nemzeti nyelv tökéletesebbé, az erkölcs nemesbbé, az erény vonzóbbá tétessék munkáid folytán, H mind a nyelv, mind a jellem, miben áll a nemzet élete, megtartassék eredetiségében. Ezen érdemeid elismerésén tolmácsolja, most előtted a nemzet legfőbb közművelődési intézeteinek küldöttségei által, kifejezve örömét a felett, hogy isten nekünk téged adott s hálát adva istennek azért, hogy nekünk eddig megtartott. — Minden arc, mely feléd fordul, minden szem, mely reád tekint, örömtől dobogó kebelből küldi feléd ez órában üdv kivánalait. — Da a jó kívánatnak seukiuél nincs nemesebb forrása, az örömre .senkinek nincsi nagyobb oka, mint a mi jó anyánknak, a pápai reform, főiskolának, ki velünk együtt téged is nevelt, s most ben­nűuket elküldött, hogy megtiszteltetésed alkalmából az ő részé­ről is átnyújtsuk neked az elismerés borostyánját. Fogadd szí­vesen c megemlékezést a jó anyától, a ki boldognak érzi magát, hogy érdemeidre hivatkozva, tisztelőid díszes köre előtt, önér­zettel mutathat rád a nagy római anya ezen szavaival: „Ime egyike az éri ékességemnek. 1 '' E megemlékezés mellett még a pápai reform, főiskolai tanári kar cs ifjúság azon őszinte jó ki­váuatát, hogy az i&len a mostanihoz hasonló testi és szellemi erőben nemzetünk javára, családod boldogitására, irodalmunk hasz­nára, főiskolánk díszére s mindnyájunk övömére még sokáig él­t* *scn. A török sebesültek javára szerkesztőségünknél gyújtott 31 kilogram tépést és sebkötő vásznakat folyó hó Il­dikén Stupa György urnák beköldöttük. •-- Hirsch Nátháit úr szives volt raktárából 5 db. póz­nát a telephon vezeték felállításához minden díj nélkül kölcsön adni. Ezen nemes tetteért fogadja hálás köszönetünket. •— Városunkban meghallak f. évi decetnb. 6—12-ig: Fcllner Simon leánya Bertha, izr., 14 éves, mellhártyalob. Pap Antal fia Antal, r. kath., 19 éves, tüdőgümökór. Szálai János leánya Erz* üb et, r. kath., 3 hetes gyengeség. Kis Sándor, h. h., 73 éves, aggkór. Loevenstein Adolf leánya, izr., egy napos, éretlenség. Dienstmann Antal gyermeke Miklós, r. I Az egyenlőség, a szabadság a testvériség elmélet maradt kath., 2 hetes, gyengeség. Tóth József gyermeke József, r. volna, ha villanyosság nincsen, mely lerombol minden válaszfalat, kath., 3'/ 2 eves, vizkór. Baranyai Péter, r. kath., 22 éves, i s egybeköti az emberiséget, s ez által megvalósítja azon c«. ­tüdőgümökór. Fischer Simon, izr.. 76 éves, aggkór. Libisch! méket, miket a szabadság nagy emberei, rövid pár évvel a gai­Ferenc, r. kath.. 52 éves, vizkór. S-'.alczer Samu, izr.. \ vanismus születése után elméletileg kimondották ugyan, de va­53 éves, sziv-vízkór. Weisz Jakab, izr., 65 éve:s, rák., lósílarii nem valósíthatták'. A villanyosság ezt vagy már létre­Szinger Mihály gyermeke Samu, izr., 14 hónapos, vizkór. j hozta vagy pedig a legközelebbi jövőben létre fogja hozni! - Felhwjuk tisztelettel olvasóink figyelmét a mai ^ inivel természettudományinál van dolgunk, azon tudo­számnnk mellékletére, mely a Magyarország és Nagyvilág ki- mánvnyal, mely uemcsak állit, hanem bizonyít is: s c*nk azt tüuó Mustrált hetilap, a Borsszem Jankó jeles élclap, a Magvai- ,uit ^bizonyítani képes állítja valónak, ugy kötelességem önök Bazár divatlap előfizetési felhívását tartalmazza. A nevezett négy elóít bebizonyítani azt, mit előbb mondottam illetőleg állítottam -a. azok lap minden tekintetben oly jelesen van szerkesztve, hogy bővebb ajánlata felesleges. A „Telephon philosophiája." Felolvasta Ve'csey István a pápai ismeretterjesztő egyletben dec. 9-én Az emberi mivelődés fejlődésében bizonyos epochális pil­lanatok léteznek, melyekben az emberi teremtő genius, dolgokat mivel, miről az elődök oiég álmodni sem mertek, dolgokat me­lyek megingatják a tudományos elmeleteket, megdöntik az év­ezredek szentesített szokásait, balomra hánynak mindent, s az igaznak hitt nézeteket olsöprik. s helyettük új intézményeket, aj fugalmakat, uj szükségleteket, uj szokásokat hoznak létre, s egy hatalmas lépéssel a tegnap és ma közöttt óriási különbsé­get vonva — megteremtenek egy uj, egy jobb és műveltebb kort. Es az a különös, hogy az igy feltűnni szokott nagy ese­mények, nem sporadikusan, hanem csoportosan szülemlenek, még pedig a tudomány (erén létre jött nagy eszmék kíséretében a politikai nagy események is karöltve járnak, ugy hogy bátrau mondható, miszerint ily korszakban az élet miuden terén uagy eszmék hevítik és lelkesítik az emberiséget. Köznyelven szólva: „nagy kor uagy embereket szül.'-' Én sokkal helyesebbnek tartom azon mondatol, hogy „nagy emberek szellemi műve a nagykor!" Ha ily szempontból kiindulva vissza pillantunk a múltra, viasza egészen a homályfedte őskorig, hol a műveltség bölcsője ringott, három oly korszakot lelünk, melyben az emberi ész, mint vulkán a lávát, — ugy szülte a uagy tetteket, tetteket, me­lyek összege, tovafejiődése — az emberiség műveltségét alkot­ták meg. Midőn a vas, a hajó, a jármű, a pénz és a betű irás hasz­nálata keletkezett létesítve lőn az első eulturialis epocha, Midőna delejtű, a lőpor, a papir, a könyvnyomda feltalá­lása, Amerika felfedezése és a reformatio létrejött, a műveltség második korszakát látjuk felderülni. A gőzgép, a galvanizmus, a lámpa, a léghajó és ezekkel együtt a franczia forradalom képezi az utolsó és harmadik kor- földeiéi szemben? Mióta kísérjük feszült figyelemmel, rokonsz szakot; mely aztán megvető azon alapot melyen modem társa­dalmunk, tudományunk és műveltségünk épülete nyugszik. Felolvasásom tárgyát egy készülék képezi, melynek ere­dete, a műveltség harmadik korszakába esik, mert ahoz, hogy napvilágot láthasson egy oly remek mű, melynek közvetítésével az emberi élő szó a messze távolba átplántálható legyen szük­séges volt Galváninak felfedezése, és szükséges volt hogy a feltalált új erőt, hatásában, tüneményeiben és törvényeiben ta­nulmányozza, fejlcBzsze és száz és száz uj felfedezések által bővitse — az ember. En azt mondom, hogy az isteni gondviselésnek kell az ember kezét vezetni akkor, midőn akarata ellenére is, a véletlen j átéka-képpen, létre hos, egy felfedezést, mely mint kezdet igény­telen, szerény, mire sem hivatottnak látszik ugyan, de amely a tudomány napsugarai által ezer alakot ölt, szemlátomást nő s az emberiségre áldást hoz létre. Mint az egyszerű virágmag, ha termő talajba hul, kedvező időjárást nyer, a napsugarai által kifejlesztetik, pompás szinü illatteljes virággá, talán hatalmas fává növi ki magát, ugy fejlődnek a véletlen alkotta felfedezések is, mig végre mint a tudomány egyik hatalmas faktora helyet foglalnak, az emberi művelődés végtelelen tárházában. Igy jött létre igy fejlődött ki azon mesés erő ismerete, melyet mi Gal­váni tanárnak köszönhetünk. Es mondjon bárki barmit e tárgy­ról, nevezze a villanyosság felfedezését az ember a véletlen dolgának, éu azt mondom hogy isteni szikra az, s az isteni gondviselés ajándéka, oly célból hogy mi emberek le­gyünk műveltek, legyünk boldogak, sőt legyünk testvérek. A vér rokonsága képviseli a testvemig : 'galmát ; de a születés eredetével az érdek a szerelem, az egy ütt érzés kö­telékei is járulnak a testvériséghez, s testvériség csak ott léte­zik ahol a személyérzelmei mellett ínég egy fenségesebb egy önzetlenebb érzület, a barátság is houol, s ezt a szellemi együtt­lét, a költsöiiöB érintkezés, a költsonös ismeret és érdeklődés fejleszti táplálja, növeli és élteti. Az együttlét, az összetartozás fogalma — a gondolatok összhangzata az eszmék cserélése — egyszóval a kölcsönös ismeret az, mi a testvériséget tulajdonké­pen létesíti. Hiszen csak akivel a sors összehozott, csak azt. nevezhetjük barátunknak, csak azt testvérünknek. És tesssék elhinni, hogy a modern műveltség — a népek, nemzetek (estvé­resülése felé vezeti, tömöríti az emberiséget, és a millió egyes családból egy nagy óriási családot alkotni törekszik, lerombol­ván az előítéletek korlátait, le a kiskeblüség alkotta válaszfa­lakat. — Csak egy példát. Egy országban ma meghal egy nagy uagy férfiú. Az elhunytnak környezete, fájdalmat érez, s ezen fájdalom szavait, kifejezését megragadja a villanyos szikra, s rövid pillanat alatt közli a nemzet minden tagjával, a szé­les ország minden részével. Hát miért gyászolunk azonnal miért érezzük a fájdalmat, az örömöt azonnal? Miért? Meri a nem­zet tagjait a villanyos szikra összefűzi; tova plántálván a nem­zet életében előforduló minden változást, tudtára adja a nép minden tagjáuak, hogy mi történt, mit érez, mit gondol, mit tesz a nép mit a nemzet. Ugy-e? az emberi test bár mely ré­szére gyakorolt külbeuyomásokat az ember érzi; érzi mivel az erek, az idegek, a vér, gyorsasággal tova közlik, jelzik a ( test többi részeinek, hogy mi történt itt vagy ott; H ezen processus teszi az egész testett együttérzővé, összefüggővé, —- egy egész testté. Es a nép életében, ezen szerepet a villanyosság vau ren­delve végezni, a a villanyosság müve az, hogy egy nagy nem­zet minden tagja mai napság oly pompásan vau szellemileg ösz­sze füzve egy'- olvadva. De valamint az egyes ember a nemzet tagja, úgy a nemzet, az emberiség egyik tagját képviseli. És kérdem mióta viseltetünk oly nagy érdeklődéssel a távol kül­nszenv­vel vagy fájdalommal azt mi, tőlünk száz és száz mértföldnyi tá­volban történik ? Mióta veszünk gondolatunkban részt az idegen nemzetek belügyeiben napfényt látó küzdelmekben? Nem de, azóta, mióta a villanyosság a határ korlátait és a távolságot le­győzte; mióta bennünket a többi népekkel szellemi rapportba összeköttetésbe hozott: azóta mi<>ta a vüágoczeán szabta gátat is megszüntette,s az új világot köz* étlen szomszédságunkba hozta. Már pedig a testvériség alapja • a rokonszenv, az együttes ér­zelem, és mindezt a villanyosság közvetíti és elősegíti a ennél­fogva tehát jogosan mondható, hogy u azon erély, mely a föld­tekén megfogja valósítani a testvériség fogalmát! De a hol test­vériség honol, ott szeretetnek is léteznie kell, s hol szeretet lé­tezik - ott szabadságnak, egyenlőségnek is léteznie kell s ezért mondom én, hogy a nagy forradalom eszméit megfogja valósítani — a villanyosság, még pedig békés utou nem pedig eszteleu vérontás és mészárlással mini azt, a francia forradalom rajongó tagjai teuni akarták! Ime tisztelt halgutóim egy természeti erő, melynek hivatása : a béke olajágát nyújtani, az emberiséget boldoggá, testvérré tenni s létesíteni azt mit senkinek sem sikerölt létesíteni t. i. a sze­mélyi szeretet mellett — az emberiség szeretetének dicső fogal­mát lehetővé tenni. Hogy mit képvisel ezen hatalmas természeti erély, az em­beriség szolgálatában azt tanulmányozni kell, s ha ezt. tiszta lélekkel, a romlatlan sziv érzetével tenni tudjuk akkor megfo­gunk gyöztetni a felől miszerint ez nem csak az emberi testvé­resülés eszméjét, hanem az emberiség költészetének, az igaz meket állanak ki. Egyszer két párisi képviselő meglátogat egy muszkát, ez azonnal remegősbe jő, inasát elküldi a háztól, maga zár el legnagyobb gonddal minden ajtói, megvizgál minden szo­bát, nincsen-e bennök vaiami véletlen mumus, sőt még a báto­rokat is megvizsgálja! — Végre, midőn felügyeletét bevégezte, elkezdett társalogni, hauciu oly susogó hangon, hogy a fület a szájhoz kellelt illeszteni, hogy őt meghallhassák. Ez eljárás il­letőket nagyon mulattatta volna, ha a szegény muszka minden szánalmukat nem ébreszti föl. Tessék aztán az ily népet, melynek feje fölött mindig a rettegés lebeg, nyílt és lojálissá tenni! . . . Ha a képmutatást és ravaszságot az intézmények befolyá­sánál fogva némileg menteni akarnók is, nem menthetjük a lo­pási hajlamot, mely Oroszországban miuden osztálynál ála­János. Igen, e hajlam már nem talál mentségre a lélektani okok­ban. E becstelen bűnnel itt mindenki ba van szennyezve. A tá­bornoktól kezdve az utolsó katonáig, a miuistcríöl a közigazgatás legsilányabb tagjáig, a nemestől a legpiszkosabb parasztig — ui i n­denki lop, egyik jobban mint a másik. A mostani török há­borúban, még maguk a császári hercegek is loptak, a szállítók­kal cimborálván, s a katonaság számára küldött élelmiszereket meghamisítván. — Mikor a császári hercegek is ilyenek, milyen lehet a többi!. .. hogy ezt beszerezhesse: át kell lépnie a Raw biconon, értsd: lopnia kell, mint a leghitványabb cigánynak.... Bizony isten: furcsa apostolai vannak keleten a kereszténység­nek Ki a becstelenebb: a muszka-e, mely ezt teszi, vagy Európa, mely azt megengedi? Aztán még az a legderekabb: hogy Oroszországban a nyil­vános közvélemény épenséggei neru ítéli el az alávaló tolvajlá­sokat. A muszka ha lopott, nem attól fél, hogy megvettetik, s legroszabb esetben jól megkancsukáztatik, hanem attól, hogy a lopott tárgyat, vissza kell adnia. Ez hihetetlen, de ugy van. — Ezen erkölcsi visszatorlás hiánya, a lopás nemzeti hajlamát fel­tűnően növeli. A muszka közmondás igy szól: „A mi nincs elcsukva, az mindenkié!..." Jaj az idegen utasnak musz­káknál Kérdjük itt: e különös elsülyédesnek nem a gő­yö| Y*ll*8 aZ oka-e?— $ tárgyat érdemes volna kibá­nyázni. Mi uem felelünk rá. Csak annyit jegyzüuk meg, a mi pedig feltűnő: hogy mig a muzulmán tatárok példás jóságuak, a siberiai pogányok minden dologban jóhiszeműek s szelídek, s az evangélikus livonok, esthonok s finnek, loyalisok teljes be­csületességnek, addig a muszkák egytől egyig alávaló - tolva­jok. A következtetés tehát természetesnek látszik, dc.mi mégis csak — hallgatunk „Jó ország-e, az a Musxkaország?" kérdezem egy Moszk­vában letelepedett franciától. — Jó, viszonzá. csakhogy a musz­kát mindige lőre kell megfizettetni; mert aztán keresztet vethetsz rá." — Ez ítélet szerintünk oly igazságosnak Játszik mint Nagy ! Péteré, ki a zsidókat nem akarta az országból kiűzni, azt mond­ván: „En nem félek tőlök, mert az én oroszaim sokkal, rava­szabbak. Három zsidó: egy orosz!" Mindamellett meg kell vallani, hogy az oroszok iukább kö­zönséges akasztófáravalók, mint bátor tolvajok. Legyőzhetlen iszonynyal viseltetnek a betörések ellen, a mikor gyilkolnak, ritkán teszik azért, hogy az áldozat jószágát eltulajdonítanák. Ha valami zárva van, azt nem merik bántani. Leginkább tart­hatni a butechnik-októl, vagyis rendőri ügynököktől kik a leginfámisabb gazemberek, s leggyülöletesebb zsiványok, kik va­laha léteztek. Itt elő kellene'adnunk a gyilkosságok statistikáját. Deák­kor hosszasaknak kellene lennünk. Atalán tehát. csak annyit; hogy a gyikosságoknál rendesen a bosznáflás a tényező. — A muszka kitűnő boszuálló és ha nem törődik is az emberi méltó­ságon, — melyre ő egyébiránt semmit sem ad — elkövetett sé­relmekért, dc nem felejti el a saját érdekéin vagy önzésén ejtett merényleteket. Itt tömérdek példával szolgálhatnánk, de hogy rövidek Jegyünk, csak két eseményt emiitünk meg: Lolla Mont és kisasszony, spanyol táncosnő Varsóban volt. A rendó'rminister, elvarázsoltatva a szép andalasiai kelte­méi által, elhitető magával, miszerint csak mutatnia kell magát, *) Aksakof az orosz pánslávisták főnöke azl irta a fiatal cseheknek, hogy Oroszország mindaddig nem számíthat a esehe kre mig katholikusok; ennélfogva térjenek az orosz hitre, mert az sláv vallás' akkor aztán indulhatnak a világ meghódítására. A. ki még ezután is rajong Oroszországért anník hjte ^utki szag^u, , , , hogy a szép nőt meghódítsa, de meg azt is gondolta, hogy az aranykulcs kömiyen nyitja meg számára a szivet, melynek meghódításáról álmodozott. Számított, de nem vette számba az andalusiai büszkeséget. A táncosnő visszavetette az udvarló ajánlatait, ki a rohamra ismételve megjelenvén, mindig veszte­séggel visszavereíetf. Egy mnszka főúr, a cár meghatalmazottja, uem tűrhette a függetlenség ily dacos nyilatkozatát, tehát boszut esküdött, mely minden más országban alávaló s nemtelen tény leendett. hanem egy muszka városban leleményes találékonyság; a mű­J vésznő iránt ármányt, szőtt, mely szerint, egész a gyaiázatig ki­! fütyülendő vala. Az ekkorig csupa tapsokat, koszorúkat s illa­j tos névjegyeket aratni szokott táncosnő, megütközve a közönség ily hivtelen humorú változásán, e kitűnő nyilatkozatot kzdetben szeszélynek tulajdonítá, melynek hamar vége lesz. De a vihar tovább tart, s uem kételkedvén többé annak eredetéről egyszerre megállapodik, s a színpad széléhez lépve, erős haragos hangon tudtára adja a közönségnek a rendőrminister becstelenséget. A táncosnőt e bátor föllépése miatt hihetőleg börtönnel büntette volna az érdemes minister, ha nem fél vala a cárnőtől, ki a táncosnő iránt jó indulattal viseltetett. S csak is ennek be­folyása nyomán hagyhatta el Varsót békében. Ily eseteket ezer számra hozhatnánk föl, mikből kitűnik: hogy a muszkáknál a babonaság egész a végsőségig, a fana­tismus egész a vadságig terjed ki. S ez tulajdona minden tu­datlan, s könnyen exaltáihaló népeknek, mik között a muszka az első kategóriába esik. A vak engedelmesség megszokása, a muszkákat a hiszé­kenység felé sodorja. E miatt mindazon imposztorok, kik mint a moszkvai trón törvényes örökösei gyanánt bitorlókig léptek föl, mindig találtak ügjwket védelmező számos hívőkre ... Lehetne-e ezt nálunk tenni?... » ' Még napjainkban is, a hízelgés s engedelmeéség, a musz­kanevelés egyetlen végcélja. Ezen leckék ugy hisszük, kiváló­lag megfelelnek a moszkvai természet szükségletének, mert a farkcsóválás mesterségét csakhamar kitűnően megtanulják. Itt azonban jól kell megkülönböztetnünk valamit. Nagyon csalat­koznék Ugyanis az } a ki e szó alatt: udvarQn.c, akkor, midőn

Next

/
Oldalképek
Tartalom