Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-02-03

IV. é

vfolya

m5 szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztőegylet, kertészeti társulat, lövész- tüzolíó-egylet A lap szellemi részét illető közlemények a szerlíesztö lalcásáx"*a: Főutca 20. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, "VVO-j dítS Károly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, mté/endők. Pápa, február 3. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton. egy íven. 3 ír Előfizetési díjaid Egy évre 6 fr. Félévre Negyedévre 1 Ir. 50 kr. A lxirdetési díjait térfogat szcrintszámílaínak: 1 8Q centim. 20 kr, 50Q centiméterért 50 kr, 70Q centiméterért 70 kr, lO0Q centim. 1 frt, centim. I frt 4-0 kr, 200O centim. 1 ft

> 80 kr, 300Q centim. -2 frt. 40 kr, centim. 5 frt. k közbeeső térfogí toknál a következő magasabb fok dtjja számitalik. Bélyegdij mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő: Füredi All>iix. Kiadó: "Wajdits Iiáx'oly Neveljük gyermekeinket! v. V. A hi usa g és dicsekedés, .indkét gyengeség a fentarlási ösztön és a rendezetlen önszereteten alapszik. Míg a dicsekedés, - mely keletkezésénél önmagát felemészti és csakhamar nevetségessé válik — nagyobbrészt a f é r fi a k b a n lelhető lel, addig a hiúság, mondhatni, egyedül a nőnem közt találja fel nyugalmas lusculannmot, hol óriási pusztításokat visz véghez, ha egyszer lábra kapotl, feldúlja és kiforgatja valóságából a nő kedélyét, megkeményíti szivét, megfojt j a a szereiét, hűség és b a r á t s á g leggyöngébb szikráját. Az emberek számos bajai nagyon gyakran a hiúság következményei és c bajok nagyon kevéssé ismeretesek, mivel mindenki őrizkedik titkos sebeit leleplezni. Ehhez járul még azon körülmény is, hogy a hiúság oly szenvedély, mely bár néha változó alakban is, egész életünkön keresztül kisér bennünket. „A leghatalmasabb szenvedélyek ereje idővel csökkeni kezd és szabad folyást enged akaratunknak, de a hiúság szüntelenül nyugtalanít bennünket, fellázítja kedélyünket és csak eleiünkkel együtt szűnik meg"*). Alig győztük le a hiúság ezen vagy azon nemét, olt van egy új. az előbbi helyén. Valódi élősdi, ha az ab*) La Rueliefoucanld. lakon kidobod, az ajtón jön be: nem szabadulsz meg tőle minden erőlködésed dacára sem. A hiú a folytonosan betegeskedő emberhez hasonló. Körében nem igen jól érzed magad, siker utáni kapkodása, feltűnést hajhászó törekedése, győzelme fölölli bizonytalansága, a vetélytársak iránti mély gyűlölet, fáradhatatlan, lázas nyugtalansága ép ugy aggaszt, mint a lázbeteg állhatatlansága

u **). Ha a hiúság a gyermekben imigyen megfogamzik, okozójául a legtöbb esetben a gyenge anyákat állíthatjuk oda, kiknek főgyengéjük abban áll, hogy kis angyalaikat minden alkalommal oly fényesen törekednek kiállítani, hogy az ember valóban azt sem tudja, hogy a felcicomázott majmot nézze-e vagy az anyát, ki oly nagy mérvben majom tudott lenni; no de bocsánat kedves anya! (ha ugy az ilyen tud lenni) hisz csak igy szerezheted meg leányodnak győzelmes kecseinek első diadalait. Ha azonban leányod java sziveden fekszik, ha csak csekély érzéked is van a valódi tisztelet és becsület győzelmei iránt, ha őt majdan lámasz nélkül akarod kibocsátani a világ zajába, ha öl egykor önálló, hasznos és üdvös munkálkodás közt vágyod látni: akkor a legzsengébb korában- tanítsd meg arra, hogy elölte ne a szebbnél szebb ruha és a lükör legyenek a legbecsesebb és legérdekesebb tárgyak, tanulja meg jó korán a szükséges dolgok valódi értékét és óvakodjál min**) Me de Stnpl. den áron leányodat elkényezteléshez vagy érdeme fölötti dicsértetéshez szoktatni. A hiúság ha nagyobb mérvet ölt lelszvágygyá lesz és lassanként kacérságba, hűtlenségbe és elfajullságba megy át. Igen nagy azon veszélyes lelki betegségek száma, melyek a kora ifjúságban lépnek fel: e lapok szük kerete azonban és munkánknak nagyon is hosszura terjedt anyaga nem engedi mindazokat felsorolnunk. Mielőtt azonban e sorokat bezárjuk, meg néhány szónk van a szülőkhöz. a) ha valamely bajon túl akarnak adni, előbb iparkodjanak ennek alapját felkutatni, különben azon veszélynek Ieszik ki magukat, hogy oly gyógyszert fognak használni, mely a gyermeket csak elfajullabbá leszi; b) tartózkodjanak az örökös dorgálás és predikálástól, melylyel épen semmire sem fognak menni, hanem menjenek előre saját példájukkal és tartsák meg mindenben a csendes, nyugalmas komolyságot: c) a büntetésben nagyon elővigyázók legyenek. Az ügyes nevelő enélkül is elérheti céljai, ha pedig nem nélkülözhető, akkor csakis kivételes esetekben szabad azt alkalmaznia. d) vegyék tekintetbe, hogy a gyermek a l i s z l a e m b e r, kit nem szabad a felnőtt szempontjából megítélnünk. Hagyják meg gyermekeik saját akaratát és hajlamát annyiban, a mennyi^ Jíl %c^.tí$ JA GONDOLATOK. I. ötétló* éjszakából Kél a bajnál rózsafénye; A nagy lélek mélyscgcbó'1 A nagy tettek eszményképe. U. Egy szívnek csak egy virága, Egy rózsának egy nyilasa, Van csillag, mely egyszer lángol, S hull örökös hamvadásba. III. Egy út van, mely célra vezet, Boldogok, ha el nem vétjük! Gyakran egy szó hí bennünket, Boldogok, ha azt megértjük! IV. A jövendő boldogságát Egyedül a hivő látja; A kétkedőt elborítja A kétkedés éjszakája. V. Láng gyanánt csap ki a szívből A szép s igaz hő szerelme; Tiszta szívnek tiszta láugja És magasztos szenvedelme. VI. Sas a lélek gondolatja. Szárnyát bontja nagy hevébe', S röpül szárnya szabadjában A szabad, a tiszta égbe! Eró'di D. Akit még az Isten is megvetett. (Regényes elbeszélés). Irta: Gajmossy János Iván. IV. ítész. 1. Husz év multán. (19. folytatás.; Husz év tünt le a semmiség tengerébe, mióta Dombházi Arthur nejét örök nyugalomra kisérték. A gyermek, kivel ekkor Arthúrt megajándékozta, már délceg ifjú leve; s a fővárosban tanulmányait bevégezvén a dombházi udvarház csendes magányában vonult meg atyja mellett. Dombházi, — mint minden ötven éves férfiú, gondolkodó, hallgatag lett; neki azonban lehettek más okai is erre, nemcsak ötven éve. Fiát nem szerette úgy, mint apa, csak mint — rokon. Hideg, kimért modorban beszélt vele, — de megadott neki mindent, mit kívánt. Az udvarház azon része, hol ö Júliával a boldog szerelem éveit leélte, s hol a gyászos katasztrófa, s neje halála történt, ennek halála óta — lakatlan volt. — Atyám/ — monda egy alkalommal Arthur atyja mellett ülve, tedd meg nekem, hogy az épü let másik szárnyába mehessek át lakni, — olyan szép kilátás van a vidékre ! . . . — Jó ! legyen akarata szerint! — Köszönöm atyám ! Köszöuöm ! — Ne köszönje, — nem érdemes köszönetre ! Másnap Arthúr hozzá fogott a szobák rendbehozásához és egy hét múlva átköltözött. Dombházi anélkül, hogy tudta volna miért, féltékenyen vigyázott fia minden lépésére. Egy reggel Arthúr vadász fegyverrel vállán készült elhagyni az udvarházat. — Hova megy? kérdé atyja hidegen. — Elmegyek apám, egy kissé unom magam, a vadászat talán szórakozást nyújt. — Jó ! Csak egyre figyelmeztetem. A csúcs alján ne igen kóboroljon, mert veszélyes hely ! — Tanácsát követem apámnak. Különben ne félts apám, ha fegyverem kezemben, nem fog semmi baj érni. — Elhiszem ; de óva intem, a mondott hely kerülésére. — Ismét egy szeszély ! monda Arihúr, midőn távozott. Pedig ha tudná apám, hogy én épen oda szándékoztam, nem rontotta volua el kedvemet. De legyen, — ritkán fogok a helyre menni, nem akarom , hogy megszegjem kedvét. — Úgyis eléggé megkeseríti ö maga-magának az életet, — minek keseríteném el még jobban én ! — Hiszen, ha nem sze5