Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-06-10

Azt mondják ok, hogy gyakran a sértés oly természetű, hogy azt a tételes törvények egyáltalán nem, vagy nem kellőkép fenyítik s ha maguknak a fenyítő igazságszolgáltatást gyakorló államoknak némely esetekben, például a hadviselés alkalmával az , önvédelem jogát universalis gyilkosság által gyakorolni lehet, ugy egyesek is tehetik ezt a hasonló színezettel bíró párbajban, — valamint ott, ugy itt is a végszükség parancsolta eszközök használata nem lehet \ büntethető. Hivatkoztunk egyszerűen ezen érvelésre, s mielőtt erre nézve észrevételünket megteunők, foglal- j koz/.unk néhány szóban azon tactorral, a mely tárgyunkat századokon át a mai napig tentartá, s mely azt oly szoros kötelékkel fűzi társadalmunkhoz ez a közvélemény. ítouseau egyik müvében l Emil vagy a nevelésről in munkáját) azt állítja, hogy tértiunak, ki önbeesérzetének tudatával bír, a közvéleménynyel törődnie nem szabad. Szent igazság! A közvélemény szeszélyes hatalma gyakran magasra emeli, ragyogó sziliekbe öltözteti a bűnt akkor, midőn toldresujtja s isteni nimbusától megfosztja az erényt! De hát mindennek dacára kiállhat ellent áramlatának, ki képes dacolni hatalmával? 11a megtagadjuk ezt, megtagadjuk a társadalmat. Minő hatalom a közvélemény, erre nézve idézzük az alábbi sorokat «,MilI l Stuart a Szabadságról" törd Kállay Béni) ,,a tényleges, iz államhivatalnokok működésében nyilvánuló zsarnokságnál sokkal veszélyesebb az egyenre nézve j azon zsarnokság, melyet maga a társadalom gyako-; rol a közvélemény által stb. ... a társadalom vag) is a közveleminy zsarnoksága kiterjed az emberi gondolkozás egész körére, az élet minden, legapróbb viszonyaira is; észrevétlenül, nem anyagi fegyverekkel és erővel, hanem esak erkölcsileg hat, inert i itt minden ember épen ugy elnyomó, mini elnyomott, közvetlenül alig érezhető ; s épen abban rejlik messze kiható veszélyessége hogy az ily titkos, pusztán erkölcsi zsarnokság ellenében nem lehet; anyagi erőt alkalmazni ; az ellenszegülésre egyedül erkölesi bátorság szükséges, mely sokkal ritkább az emberek között és sokkal nagyobb lelki erőt igényel, mint az anyagi bátorság. A ki ezen ei kölesi küzdelemben elbukik, bizton számithat arra, hogy ' nem egyedül külső szabadságát veszti el, hanem 1 hogy a magán élet legbelsőbb viszonyaiból lesz kénytelen kilépni, hogy általános gúny és megvetés tárgyává lehet, hogy egy szóval a z álla m tagja marad v á u, m e g s z ü n i k tényleg» társadalom tagja is len n i.

4' Idéztük szószéi int ezen pontot, a moly eléggé megvilágítja fentebbi állításunkat , a közvélemény pressioját illetőleg. A közvélemény Ítelete nem ismer más apellatorium toruim>t, min' a tiszta lelki- ! ismeret s a nyugodt öntudatét. Ámde ezek világa, ha ad is egy ideig nyugtot, védelmet a vérig sértett becsület, a megalázott lélek fajdalmas érzetének, | énünk elvégre is kénytelen elhagyni a zavartalan nyugalom eme Ilonát, hogy a külvilág irányában érvénve-itse magát. S lehetne ebben borzasztóbb aka j p dály, mint a megvetés tudata, a lépteinket kisérö gúnykacaj. — S fájdalom, hogy társadalmunk épen azon rétegei, kik birtokában levén az erkölesi, szellemi és anyagi eultura tényezőinek, kik ennél fogva hivatva lennének arra, hogy a felvilágosodás fáklyavivői, a barbár traditiók elleni küzdelem előhareosai legyenek, mondom ezen rétegeket uralja az említett kóros előítélet hatalma egész súlyával. Állampolgári kötelmünk épen abban állana, hogy az igazság, a jog eszméjének megvalósítását, mely nélkül egészséges állam nem állhat fenn, elősegítsük s mi előítéleteink által ennek ellenkezőjét idézzük elő olyanoknál, kik talán ettől nem tartva, sértett becsületük orvoslását nem keresnék azon a téren, a hol a bizonyítékok súlyos vagy jelentéktelen volta, a kézesukló mozgékonyságának s a szem és kar biztosságának kisebb vagy nagyobb mérvé tői van függővé téve, talán nem mennének azon térre, hova őket egy a legélesebb kardnál és golyónál mélyebben sebző szó .... egy egyszerű s mégis az életet megbecstelenítő kifejezés nem kisérné t. i. a gyáva. ( Folytatjuk). Levelek a távolból. Illában, le kell venni a kettős szemüveget az embernek, ha szülőföldétől vál meg. Valamiféle nedvesség ( mi. azt nem tudja már, mert hisz igen régen nem jelentkezett ilyesmi) tolakodik a szem és üvegek közé, akarja I az ember vagy nem — és beködösödnek az üvegek. Még ! egy kézszorítás, egy még a kocsihágcsón is, még egy búcsúszó, s azután cserdítsen bele János a lovakba. — Bolond dolog ám mégis, hogy az ember arról a helyről, — hol a napot meglátta, a Ind emberöltő ideig tartózkodott és a hol a sok keserű órák között jó emlékű perceket : is élt át — egyszerre teljesen elszakadjon. Már pedig ez a sors ért engem. Hanem hát vájjon minek csinálok én reiiiiniscentiákat? úgy is tudom, meg is érzem amit tudok, s a mit érzek — niásniás pedig édes keveset törődik velein és circulusaimmal. Az ómen, a melynek közepette útnak iudulék s a melynek közepette vezetett utam legS eleje egy darabon — baljóslatú volt — egy temetési menet. Temetési meneté, egy igen sokreményü, igen szép tehetségű liatal eleinek, — a mely keserű gunyjául a sorsnak épen közepette reményeinek hunyt ki. — Bizony esiiggesztöleg Init az emberre az ilyes. — He íme, megint a visszaeinlék) zés. Az ut szép volt. Gyorsan tünedeztek e! előlem a százszor megjurl nt ismerős pontjai és helyei — és én visszamerültem önmagamba. Ezer gondolat ezer terv járta át agyamat a teljesen bizony talun jöv öl illetőleg és esak a lábmnnál levő zsák izgó-mozgó tartalma emlékeztetett, kiragadva elmélyedésemből, hogy „e pur si muove.' Kitalálná—e valaki, hogy mi volt ez az ingadozó talaj lábaim alatt — ? nem Törökország, nem Hercegovina, hanem egy szép egészséges macska família. Kmc pateutirozott és egyedül ajánlható egérfogók voltak, amik a felülről jött nyomás ellen (de már látom, hogy most meg a politikába keveredem ) tiltakoztak. — l

Tgy-e furcsa zsámoly, és u \-e furcsa I gondolat macskákat utaztatni? He hát uneii ju»sou a szegény ártatlan macska idegen kézre, ha érdemeit s szakképzettségét teljesen méltányolni is tudjuk ? No, hanem az ábrándozásnak vége lett. Semmi szükség sem volt arra, hogy a szürke is közreműködjék ennek teljes megsemmisítésére. És még is megtette. Egyszerre eszébe jut neki, hogy hon rá egy nagy reményű lójelölt vár (most már, mikor annyiféle „jelelt" van, miért ne lehetne a csikó ,,lőjelelt

u?) a ki C-) mellnl elhajtották s a kibe, mert akkor nem volt annyi fiúi indulat, hogy utáiiua rontott volna, most várjon, most ó nem óhajtja viszontlátni. És ezen logikai következtetés és okoskodást teljesen correctnek vélvén, sehogy sem akart odább menni. Végre „tyúkkal kalácscsal

u mégis megindítottuk, —hanem azért az ábrándozásnak most már vége lett. Nem is próbáltam újra kezdeni. Mivel pedigmint levelem elején látszik — rettenetesen ábrándos es sentimei.talis akartam lenni, ebből a textusból nem folytathatván tovább azt —be is rekesztem ezennel. Egyet csak. IIa valaki a pápavárosi képviselők közül még egyszer a hosszuutca porosságát diffieultálná, ugyan kérem deportálják ide. Ilyen hamisítatlan állapotban, s ekkora quantumban sehol sem élvezhető a por, mint itt. Itt tessék dikcióziii! Nekem pedig különösen jól fog esni, mert hisz: snlameu miseris socios habuisse malorum. . y• k. TüzoUóegyleli ügy. A pápai önkénytes tii/oltóogylot tüzőrsóge junlus lO-tól lü-lg. Örfigyelő hetiparancsnok: Horváth Lajos mentő oszt. parancsnok : ff .lunius lO-én. Őrparancsnok: Somogyi Karoly. v r Örök: Lővy Alajos, Vaszkó János, Uibauek Vencel, Szinger Jakab. f* .lunius II-én. Őrparancsnok: Oszterman Nándor. f » Örök: Soos János, Cziller Ignác, Ats Károly, Gurgó János. ff | ff .lunius l*i-én. Őrparancsnok; Gáspár Gábor. Örök : Szombathelyi Mihály. Gay Ignác, Seyfricd András. ff tf .lunius 13-án. Őrparancsnok : Seben József. Örök : Kegl József, Ka\litsek Meny hért, Kecskés István. László Antal. ff ff .lunius 14-én. Őrparancsnok: Stark György. Örök : Lukacs János, Gaál Lajos, Löschinger Vilmos. Salcrr Hermán. ff Junius 15-én. Őrparancsnok : Kopácsi Klórián. ff Örök: Szabó Károly (tornász), Földv István, Vizinger Károly, Kovács Ferenc. »» .. Junius Hi-án. Őrparancsnok: lleich Imre. Örök: Szalmay Imre; Turoczy Gábor, Keresztéi} Gyula, l*opovics Gábor. Junius 17-én. Őrparancsnok: Neiman Ignác. Örök: Nagy József, ilj, Németh József, Egyed István, Mészáros Mihály, Kelt Pápán junius 8-án 18?ti. A /Hira/tcsHokság. Tan és nevelósimv. A közösoktatás előnye a felekezeti felett. (felolvastatott a/ ismeretterjesztő egyletben 1X7.'». »lee. ty ) ( I I. toKtatas/. De hogy a közös oktatás előnye ne csak belterjileg. de külterjileg is szembeszökő legyen hasonlítsuk össze Amerika oktatás ügyét Kuropa eul 1 tur államainak oktatás iigvével. Első helyet foglalja itt el, ugy műveltsége, mint hatalmával NémctorAz orvos nagyon elcsodálkozott, de ámulatát 1 el nem árulta, ugy hogy az öreg úr, ki rögtön látta, hogy a csodálkozás eltitkolása csak tapintat akar lenni, igy szólt nevetve. — Doktor úr, megengedem, hogy csodálkozzék jöttömön. — Elek engedelmével, — viszonzá mosolyogva az ifjú orvos — mert igazán mindenre gondoltam volna « lébb, semhogy önhöz az én lakásomban legyen szerencsém. — Ilja kedves barátom, az asszony-cherchez latemme, mondja a trancia felele Horki s elmondá, a mit mi már az előbbiekből tudunk. Mikor az elbeszélés veget ért. az orvos igen komolyan látszott gondolkozni. — Nos, doktor úr, - kérdi az öreg úr, — hát mit gondol, mittevö legyek. Urambátyám igen kitüntet bizalmával. — volt a válasz, — de mielőtt megadnám válaszomat, szabad-e egy kérdést kockáztatnom. — Tessék, csak bátran. — Urambátyám nem elégedetlen azon változás J fölött, melyet Margit kisasszony a házban előidézett — Sem én sem háznépein; ellenkezőleg egészen megifjodunk, mióta az az cszemadta teremtés körülöttünk van. — Ha tovább húzódnék azon fiatal lány ottléte, ' Ujint felgyógyulásáig, volna-e az ellen ellenvetése. | Miattam elmaradhatna ott halalom napjáig, de hogyan lehetne az V Az orvos megragadta Horki kezét. On tudja - úgymond, hogy engem csak rokonszenv fűz e liatal nőhöz, én más nő vőlegénye vagyok ; de nem tagadhatom, hogy e nemes jelenség mindenkit a ki közelébe jön, le bir kötni. Horki felig öntudatlanul ingenlöleg biccentett tejével. Kötelességemnek tartottam, tehát utána járni e nő viszonyainak, s megtudtam, hogyan áll a dolog. Horki bácsi kíváncsian nézett reá. Az orvos pedig folytatta — Miután pedig természetesnek találom, ha ön érdeklődik ezen hölgy iránt; engedje meg, hogy szerzett tapasztalataimat önnel közöljem. Az öreg úr megelégedetten biccentett lejevei. — Az első kérdés, - mondá az orvos, - melyet felvettem, az volt, vájjon érdemes-e ezen nő arra, hogy ön, Horki, kinek nevét még semmi sem szenynyezte be, s ki érzékeny vágásokat követett el saját vérén, mikor látszólag bemocskolva látta családja leddhetlen nevét. Az öreg redőkbe szedte homlokát ; mint mindig tette, ha valaki fivére családját emlegette előtte. s aztán a hangsúlyozott „látszólag" nem tetszett neki, mintha nem helyesen tette volna, a mit tett ^^^^ (Folytatjuk). A Toloncz. Sláz aram/ pályailijt nyert eredeti népsiinmü, dalokkal. Irta Tóth Kde. A Falu rossza és a Kintornás család írójának ez utolsó müve nagy haladást tanúsít a költői tehetség fejlődésében. Szilárd es biztos drámai alapra van fektetve, megindulása gyors, menete élénk és gyorsan tör a kifejlet felé. Egyéni alakjai valók, izmosak. Hőse e darabnak egy árván maradt becsületes szegény leány. Angyal Liszka, ki szüléit korán elvesztette, egy rokona tartotta s nevelte föl tizennégy éves koráig. Ekkor tudta meg családi gyászát, hogy az ő attyát ugy ölte meg neje, az ö anyja, egy rosz útra téit nő, akit azután a törvény élethossziglan börtönre itélt. Liszka jó erkölcsű nő, a korán átszenvedett belső gyötrődés es keserű tapasztalatok komolylvá tették. Igy kerül Krizsa í asszonynak házához szolgálatba, aki ugyancsak kardos asszony és második férjét szoros regulában tartja. Ezen asszonynak vau első férjétől mészáros tia, aki megszereti Liszkát és el is akarja nőül venni. Aniiyának azonban nincs inyére a kötés és boszús, hogy fiára egy cseléd rá varrja magát. A szegény leány sok megaláztatást szenved; de eltűri. Míg egyszer csélcsap férjét a leánynyal talalja; őt a belső szobába, Liszkát pedig a külsőbe zárva, rendőr utan siet, hogy Liszkát eltoloucoztassa. Mi alatt az asszony a városháznál jár, jön Miklós, ajtót nyit, és Liszka panaszok közt hagyja el a házat. Az ajtó tárva marad, melyen belép egy csavargó. Mravcsák Johan, valódi mesteri prototypje azon mester-