Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-06-10

szág, különösen pedig ennek vezérszereplöje, a volt Poroszország. Poroszországnak 1806-ban 23 millió lakosa mellett volt 24,703 iskolája, 35,372 tanítója és 2,104,619 tanulója; tehát mig Amerikában 180 lakosra és 40 Tanulóra esik egy iskola, addig a Schvaie mellett minden statistikus és tanférfiu által példányképül feltüntetett Poroszországnak 930 lakosára és 84 tan köteles gyermekére esett egy iskola. Az eredmény mind a mellett szép, noha nem üti meg az Ameri kait. Ugyanis Poroszországban a tankötelesek 93% nyert 1860-ban oktatást. Nagy Brittaniának, a világ leghatalmasabb s leggazdagabb államának 1801. az úgynevezett nyelv tani iskolákkal együtt 29 millió lakosa mellett volt 72,280 iskolája és 4 millió 700 ezer tanulója ; tehát 401 lakodra és 65 tanulóra esik egy iskola. Az oktatásügy itt, szintúgy mint Poroszorországban a felekezetek kezében van ; de Angolországban a társadalom tesz e téren sokat, állítván magán iskolákat s innen lehet azon eredményt leszármaztatni, hogy a lakosság 88°/,, tud olvasni és irni. Egyébiránt Angol és Poroszország között a különbség az elsőnek külterjileg nagyobb eredménye, a két nagy népnek jellemét s hajiamat szembeszököleg állítja elibenk. Angolországnak aránylag több iskolája van, mint Porosz rszágnak s mégis az irni s olvasni tudók száma 5%-al nagyobb Poroszországban mint Angolországban Mert Poroszország a tu dománvosság es műveltségre több hajlammal bir, mint a speculans és inkább kereskedelemre, iparra s földművelésre teremtett angol. E különbséget egyébként indokolja a két államnak természeti fekvése és tortenelme egy képen. Franciaországnak 1806-ban 35 millió lakosa mellett 70,224 iskolája, 4,280,041 tanköteles gyermeke volt; tehát 500 lakosra és 01 tanulóra esett egy iskola. Igy az arány nem volna rosz. De az eredmény mégis, hasonlítva Poroszországhoz és Angliához, meglehetős kedvezőtlen. Mert a tankötelesek 77% nyer oktatást, ezek '/

3 is csak a téli hónapokban. A 4 millió tanköteles gyermek közül 440 ezer semmi oktatást sem nyer. Es a hires Franciaországnak 1800 bau 700 községében még nem volt semmiféle iskola. Franciaország a roppant ellentetek hazája! Mert vannak benne .Jules Simonok, kik hirdetik, hogy : ,,a z o n nép, melynek le g jobb i s k o 1 á i v a ti u a k, a z e l s ö n é p." Es vannak benne Dupauloup érsekek, kik fennen prédikálják, hogy. „ha minden traucia olvasni tudna, akkor c s a k o e s m á n y iratokat olvasna. Az o 1 v a s n i t u d á s s a I a baj csak növekednek, ezért e 1 a z általánosan kötelező o k t a t á s s a I.

4' Így vágta arcul a tu dós ersek 1873bau a francia parliameutet. El is bukott a kötelező oktatási a vonatkozó, Jules Siuion oktatásügyi minister által benyújtott torvényjavaslat. Az eredmény szomorú M. Greard elsőfokú iskolaügyi igazgató jelentése szerint 1872 ben Párisban, magában, 07,5<M) gyermek nem nyert semmiféle oktatást. Íme itt kézzelfogható a felekezeti szellem ká ros befolyása a nevelés ügyre, lévén Franciországban épen háromannyi pap, mint népnevelő. Olaszországba, hol Belgiumot kivéve a felekezeti szellem 1873-ig, egész Európában a családi, társadalmi s hazai viszonyokra s igy természetesen a uépnevelésre is a legnagyobb befolyással volt, a tudomány és felvilágosodás gyér sugarai is alig hatolhattak be. luie az eredményből kézzel fogható 1861 ben Olaszország 21 millió lakosa közül 16 tnillio 999,701 sem olvasni sein irni nem tudott A többiek közül 2,624,605 tinemü olvasni és irni, 384 393 olvasni ; 1,260,640 nőnemű olvasni és irni: 508,995 nőnemű csak olvasni tudott. Tehát 1000 lélek közül 781 sein olvasni sem írni nem tudott. Ugyanazon évben a tankötelesek száma 3,228,238 volt. Ezek közül 1.009,224 járt iskolába Éjszaki Olaszhonban a tankötelesek 48%, az egyházi államban 24%, Nápolyban és Sicibában 12% járt tény leg iskolába. (Folytatjuk i. Az iskolai takarékpénztárak. (3. folytatás). Megszoktuk mi már a napról-napra élést, a keresméiiynyel és jövedelemmel meggondolatlanul bánást. A földműves osztály fö dicsőségének tar'ja, ha heti keresményét vasárnaponként a korcsmában vig cimborák közt eldözsöli, — ám gyermekei sírjanak azután honn a mindennapi kenyér után; iparosaink, főleg pedig a legény és inas osztályban, legelső teendőjüknek ismerik, ha heti inunkájok fáradságos jutalmán könnyű szerrel a korcsmákban, kávéházakban, ital és kártya által túladnak, habár családjuk honn aggálylyal ncz a jövő elé, a legények s inasok ruhátlanok, és ha önállóan nyitnak ipart, a nyomorúság rágódik leikükön és testükön. De ép illyen könnyelmű, kártya — tivornya és élvhajhászó azon osztályunk is, melynél már csakugyan a higgadt észnek, megfontoló s számító előrelátásnak kellene uralkodni,—és ezért azután mellette, körüle és utána családja a bizonytalan jövő megrázó esélyeinek van kitéve, az irodalom, művészet pedig keservesen éheznek, — Ugyan mit hozzak még fel a napszámból élő munkásainkról, akiket a legtöbb esetben csak a keiiyérhiáuy kényszerít munkára, és akkor azután nyomorúságukban túl követelők. Bocsánat e keserű szavakért; de ezek oly jelenségek, miket előadásomban, tárgyam kidomborítása miatt, habár röviden vázolva is nem mellőzhettem. Jelek, mutató s vésztjósló táblák ezek, tanuságául társadalmunk nagy betegségének. Ügyetlen gyógyszer ezek ellen a takarékosság, a takarékosságra már a kis gy enge kor# • » tol fogva szoktatás. Es hogy mind ez ellen hatni, mindezt orvosolni lehet, én nem vonom kétségbe, éti ncm merem tagadni. Csak meg kell próbálni. Azonban ezen korcsosodásiiak útjába állni, a polgárzat életén veszélyesen rágódó, a személy jellemét szóként őrlő betegséget eltávolítani oly könnyen még sem lehet. Egész nemzedéknek kell az okszerű nevelés alatt föliiövekedui, melynek előrehaladást tanúsító példáján okulnak az idósbek is; és gyarapodik a vagyonosság, lesz általánossá a jóllét. Ezen állapot lesz valóban a legbiztosabb óvszer az uzsora kegyetlen pusztításai ellen, mely mindnyájunk számításai és takarékossága mellett, nem fog majd termékeny talajra találni. Hogy miként készítsünk elö a jövőnek? halljuk a nagymester Laurent szavait, aki már látta is gondossága és fáradalma nagybecsű jutalmát. A nevelés — mond Laurent — mellyet az embernek, a munkásnak adunk, tanítja meg őt, hogy helyzete javítására rosz eszköz a társadalom felforgatása; mert ily zavargásnak ő maga lesz első áldozata, azután az elöl minden munkát, minden ipart. A nevelés tanítja meg, hogy ha vannak jogai, vaunak egyszersmind kötelességei is, mellyek teljesítésében találja fel egy edül boldogságát is. E mellett a munkás anyagi helyzetén is kell javítani, amit legközelebb szellemi és erkölcsi erejök kifejtése által érhetünk el, ha mi azt önmagának urává tesszük. Tanulja meg a munkás mérsékelni vagyait és fékezni szenvedélyeit; tanuljon takarítani : és akkor megtalálta a csalhatlan módot anyagi kőiiilményei javítására. IIa iskoláink növendékeitől kérdezem, mi az a takarékosság; miért takarítanak, zavarba jönek a felelettel. Az egyik rész mondja: takarékosság a pénz félretevése, a helyett, hogy elköltenék; mások pedig: gondoskodás, hogy legyen falatunk az éhség ellen. Ezen feleletekben nincs a teljes igazság. A fösvény is félre teszi a pénzét, a helyett hogy elköltené; de ezért nem mondjuk takarékosnak. Van hát pénzgyüjtés, a mely nem takarékosság, nem erény. Több jóindulatú emberek is már összeteveztek e fogalmakat, és azt mondák, hogy mi fösvénységre, nyerészkedésre szoktatjuk a gyermekeket. A takarékos és fösvény penzgyüjtése közt azonban nagy különbség vau. A fukar lakásra halmozza pénzét, és csaknem a szükségest is nélkülözi; gyűjt, hogy gyűjtsön, — reá nézve a gazdagság végcél, nem is gondol kincsének hasznavételére. A takarékos ember előtt a gazdagság eszköz, értelmi és erkölcsi tökéletesedésünk utján. A takarékos tud bánni gyűjtött tőkéjével, ott és akkor hasznosítván azt, amikor múlhatlaii szüksége van rá. A fösvénység, betegség, vétek, — míg a takarékosság erény. Xcni abból áll ez, hogy semmit se köllsüuk, hanem, hogy semmi has zout a la II ságra se költs ütik. Vaunak életünk feutartására, lelkületünk gazdagítására, a szűkölködőknek okos fölsegcllesére vonatkozó szükséges kiadásaink, miknek fedezése nemcsak erény, hanem kötelesség is. (Folytatjuk.) Különfélék. legényeknek, akik mindenütt feltalálják magukat s majd dolgozva, majd koldulva, majd lopkodva tartják fenn életüket. Látván most is, hogy a lakás üres, felnyitja a szekrényt és kiveszi belőle az asszony ötezer forintját s ékszereit, s odább áll velők. A gyanú természetesen Liszkát terheli, akinek mentségére Miklós se tud semmi módot felhozni, sót utóbb maga is kételkedik jóságán s a szegény leány, minden sírás dacára, is, végre a rendőrség kezeibe jut. A második felvonásban a tolvaj Mravcsák jelleme egyszerre erdeket kezd felölteni, a mennyiben mely vonzalmat és kutyái hűséget tanúsít az üldözött Liszka iránt, akit Pestről Cseresnyésre eltoloneoznak, s a kiről nem tudja, hogy tulajdonkép az ö bűne miatt az bűnhődik A városháza udvarán kedélyesen mulatnak a cseresnyesi zsidó kisasszonyok és zsidó legények, inig a ház sarkán gurnyaszt egy ven koldus asszony, az Ördög Sára, 1 ás-/.kának nemrég a börtönből kiszabadult anyja, erős embergyűlölettel. Kgyík jószívű kisasszony uzsonnával kínálja meg l.iszkát, de Mravcsák megvetéssel rúgja fel az ele utt tányért, inert ok nem koldusok. Tovább izgágálkodik, mig a bíró hűvösre téteti. Ez alatt az udvarra érkezik Miklós is, keblében lángzó szerelemmel. Szót vált a leánynyal; de előhozott gyanújával megbántja és ez a sok méltatlanságtól már dacosan s niegsei tődve utasítja vissza szerelmét s nyájaskodásait. \lajd a „jólelkű korcsmáros

u-nál egyik úri szobában Miklós mulat bújában csendesen, Abris mészáros legénynyel iddogálva. A csapszék másik szobája asztalánál Ördög Sára páliukázik, a másiknál pedig a kiszabadult Mravcsák, keservesen sóhajtozva Liszka után; de az erős ivás leveri és az asztalra dőlve elalszik s nem veszi észre, midőn Liszka, kétségbeesetten sorsa felett, a végsőre szánja el magát. Hort hozat, látszólag orvosságul, voltakép pedig, hogy gyufaoldattal vessen véget szomorú életének. Mig isznak, fölébred Mravcsák, szépeleg a leánynak, s kéri, mennének ki együtt a boldog Oláhországba, és hogy inkább fölengesztelje, bátyújából előszedi a lopott ékszereket. Igy lesz árulója öt.biinének. Liszka pandúrért küldené a koldusnőt, kiről beszéd közben megtudja, hogy ez ó anyja, de iván szinte a mérgezett borból, összerogy és meghal. Liszka is elalél, Mravcsák a szomszéd szobába megy segítségért, hol Miklós virraszt barátjával. Liszkának azonban még vau annyi ereje, hogy fölfedezze a bűnöst, akit azonnal el ís fognak, azután elájul. A kórházban sokáig lebeg elet és halál között, könnyebbülvén betegsége, kontráné sem ellenzi egybekelésüket. A nász már együtt van, midőn vasak között viszik Mravcsákat, de nem a boldog Oláhország leié. Kz a mű vázlata. Minden izében való, életből vett; minden alakban jó élethű? Több a népszínműnél, emelkedés a népdráma felé: sőt egyes részletek levonásával igazán népdráina. Drámai fejlődése természetes, cselekvénye oly egyenletes és a figyelmet oly feszülten tartó, hogy valóban hosszú ideig leeud a színi előadások napi rendjén, és érdekes darabja a színházi közönségnek. — A közelebb múlt püuköstí ünnepek alatt nem anny ira e napok emlékéh >z kötött ünnepeink voltak, mint inkább polgári és társadalmi életünk kiemelt izgalmas napjai. Az önkény le- tűzoltó egy let zászlófelavatási üröiiiüuu pe annyira elmglalá a kedélyeket, hogy a szokásos ünnepi vallásos csendes elmereiigésekre alig maradt parányi idő. Ezen napok eseményeiből néhány részletet mutatnak fel alábbi soraink. — A t ii z o 11 ó e g y I e t várt vendegei, ugy a társ egy letekből, mint tkokon kívül vi s i; nap nagy obbrészint eljöttek; a jelentkezett egyletek e-y ike sem maradt képviselet nélkül. A nagyobbrészint egy enlő tűzoltó öltöny tekintetében még is némi eltéréssel kitűntek a kőszegi, zalaegerszegi, fehérváii és főleg a budapesti tűzoltók. Noha kocsikról gondoskodva volt, a győri tűzoltók és zenészeik mégis gy alog jöttek be a vasúti állomástól a fullasztó porfelhőben. Minek nemcsak azou eredménye lett, hogy alig volt emberi ábrázatjuk, hanem még az is, hogy noha a jótékony celu színi díszelőadás az ó kedvükéit később kezdetett, mégis abból elkésve, elmaradtak. Általában ezen ünnepély alatt nagyon érezhető volt Jupiter pluviusnak in : vidékeken időzése; mert hatóságunk is, ünnepi hangulatában elfelcjté öntözés által megfékezni és lekötni az uszó porfelleget. — Az ünnepi dij és d íj lövészeten vidéki vendégeink közül is sokan részt vettek. S nevezetes vidéki lövészeink kitettek a miéinken. Az első H aranyos dijat, egy 5-ös kör, mint legmélyebb lövéssel Obermayer József pápai, — a második 1 aranyos dijat pedig legtöbb körlövésév el Hrader János felsőőri lakos urak nyerték el. Lövetett ezenkívül még egy 5-ös, két 4-es, hat 3-as, s több 2-ös és l-es kör. — Az ismerkedési estélyen sokan, mintegy 4—50-an vettek részt. Voltak ugyan szellemi röppentyűk a megáradt felköszöntések alakjában, hanem biz azok nem igen szálltak a magasba. Süt a rosz időben választott üdvüzleti táviratozás kérdése alkalmával a röppenty ű majdnem villámmá változott, mely a kedélyesen indult ismerkedést, nagyon komoly s visszás indulat fölébresztésével, csaknem felzavaró viszályba ölé. Xo de azután a béke helyreállván, reggel négy óra felé oszoltak szét a megismerkedettek. — A fölvirradt örömü népén volt ám elég mozsártüzelés. Nem hisszük Hercegovinában vagy a Szerbhatárokon több lövés történt volna eddig. Az ünnepély egész komolysággal, a szükséges rendben és ékesen ment végbe. Mely tény dicséri rendező bizottságunkat. Vidéki tűzoltóink is vihetnek haza kedves emléket ezen ünnepély sikerültéről. Volt körülbelül HO szegverés , melynek lefolyása alatt elmondott vagy csak gondolt jelmondatoknak ha csak fele is teljesül egyleti zászlónk felett és alatt, ugy nem lesz dicsőbb és áldásosabb lobogó a miénknél. Annyi szép jelmondat mellé csatoljuk még a mi egyszerű gondolatunkat és óhajunkat is: a felebaráti testvéries szeretet eme lobogója alatt felejtse cl mindenki önmagát e g ois ti k u s törekvéseivel, és aki netalán első akarna lenni, legyen mindeneknek, a k ö z é r| de kn e k, szolgáj a.