Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-05-27

III, évfolyam. 22. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap V pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztöe^ylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ..Mereur^-eirvlet A lap szellemi részét illető közlemények i s/erlíOS/tő I ;l lv i 'ü '. Anna-tér líit». sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel meghízott W'íljditS fvi'ii'ol úr köriyvkereskedéséhe: mesíveházzal szemhen, intézendők. Pápa, tavaszutó Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. Laptulajdonos s felelős szerkesztő I*. Szabó Ivái'ol. Elölizetési (Ií.jalv : Kgy évre .0 fr. Félévre 3 lr. Negyedévre I tr. 50 kr. A llirdotésidíjak térfogat szerint számítalnak : 18Q centim. 20 kr, öOQ centiméterért 50 kr, 70Q eentimeterért 70 kr, 100D «'entiin. I tri, 150Q centim. I frt 10 kr, ->00Q centim. 1 ft, 80 kr, 300p centim. '2 tri. 40 kr, 400Q centim. 5 Irt. A közbeeső térfogatoknál a következő magasabb fok díjjá számitatik. líélyegilij mindig kiilön fizetendő. T

Népiink murái élete. ik1 Vii levő dolog, hogy magyar köznépünk. G ' u valamint egyrészről csak lassan és nagy nehezen Ind kibontakozni azon számos hal— ítéletéből, melvet hagvománv utján nyert és melyben, jobbra érdemes szívóssággal, hisz és él: ugy másrészről ismét alig képes az áltahinos haladás-sziille azon. a társadalmi éleire vonatkozó. újításokat megszokni, melyeket vagy a törvény, vagy pedig a szükség szigora következtében utóvégre is szük szellemi látkörébe vonni, itl saját érdekében meghonosítani és gyakorolni kénytelen. Nincs erkölcshatalom, mely egyhamar jobb meggyőződést tndna teremteni a majd minden újilás iránt mondhatni kézzel fogható ellenszenvei lannsító pórban: nincsen érv. mely megingatni képes volna azon megrögzött moralalapol. melyen babona, tévhit és közömbösség, a tudatlanság e lmja hajtásai, oly dósa 11 tenyésznek. Kendszerint csak az idő és a kérlelhetetlen n

vorn o r. a s z ü k s é g áthatóan fájdalmas érzete szokták a jobbra vezető reformot eszközölni. Ks ez természetes; mert mig az i t é Iő te h e t ség hiányzik s az önérzet alszik, csak egy erkölcsi rugó működik, és ez a félelem. De hozzánk tartozik és a sajtó kötelessége megpendíteni a jobb állapotot előkészítő irányeszméket. Nem szabad és nem lehet megelégednünk azon, nemcsak roszakaralnlag olyanoknak I « NE III 1)1) KIS LÁNY . .. e hidd kis lány, nem én voltam Ki bálványozta azt a fút; \eiii en voltam ki szeretett; A ki rólad dalokat szótt. Nem en voltam a ki szived Dobogását éitni vágytam; Xem én voltam a ki arcod Oltárképemül imádtam. \ein én voltam . . . Xem ts tudom Ki vagy lányka, ne lelj tőlem: Keblem mélyén érzelmeim .Mélyen elrejtve viselem! De ha egykor feltör onnét Az a fájó titkos érzet: . . . Hoesáss meg akkor énnekem: IIa kimondom, hogy szeretlek. (• aj m o s s y Ilorki bácsi. — Korrajz. — Irta I.elányi Ferenc. (11. folytatás). Horki pedig előhivatta Pált. — Pál fogass be a hintóba, — mondá. — Hintóba, — kérdé vontatva az öreg szolga, talán már el is felejtette ezt a szót, hiszen 48 óta nem volt kinn a fészerből a parádés kocsi. — Minek a hintó ? — Igazad van,— jegyzé megura, — nem kell a hintó, nagyon avult lehetne már, ezt elfeledtem, majd ujat kell vennünk. — Újat? Pál keresett támasz után ; aztán megtapogatta magát, ébren van-e, vagy nem, alszik talán ? Ura nyugodtan folytatá. — Addig is menj a plébános úrhoz s mondd, hogy kéretem pár napra uri kocsiját. Azt tudta Pál, hogy neki e kocsit nem hozatják ; volt elég alkalom eddig kocsin járnia s mindig csak parasztszekéren járatta ura; e koesi tehát csak urának szólhatott.— Bámulatából csak Horki bácsi újabb utasítása ébresztette, — Elébb azonban, — mondá, menj és tudd meg, lehet e Margit kisasszonynyal szóllani, el akarok búcsúzni tőle. Iván. — Búcsúzni - hát elmegy a kisasszony? — hebegő Pál gazda. Ugyan, de hüle vagy te Pál, — mordula reá ura, — már hogy menne el, mikor beteg; én akarok elmenni. — Ahá — mondá Pál — pedig aligha értette annyira elállt az esze. A sok fejesóválástól azonban, melyet útközben véghez vitt, mégis annyira megtért, mire Margit kisasszony elé ért, hogy üzenetét megmondhatta, s miután a fiatal nö kész volt pártfogóját elfogadni, Horki bácsi csakhamar bekocogott nála. Miután Horki bácsi e nö mellett az imént annyira kimelegedett, ideje, hogy mi is közelebbről vegyük szemügyre. A népdal bizonyosan ,,eszemadta" teremtésnek keresztelte volna el, mert csakugyan szépségben hasonlított az eszményhez, milyet a sziv hevétől lángra lobbantott gondolat bír csak előteremteni. Az igaz, hogy ,,halvány rózsa" volt egyelőre; megviselte a nagy betegség, melyre Soinlaky doktor azon megjegyzést teve már nem egyszer, hogy az egyszeri ijedelem és menekvés ezt aligha okozhatta, és hogy itt valami lappangó szívbeli küzdelemnek kellett részt venni e lélekrázkódtatás oly

r kirívó és oly veszélyes nyilvánulhatásánál. Volt is valami lemondásteljes eme szép vonásokban, s mintha a „bogárszemek," ez igéző nagycsill agok sugarai koronként egyegy könycsepp által lennének elhomályosítva, mikor azt a vele társalgóra szegeszte. Pedig hát homloka tiszta derűje mutatta, hogy ö üdülőben van, s hogy teste s valószínűleg, ha lelke is szenvedett, az is épül. Termete sudár volt, dereka oly karcsú, mint a fenyő és piciny lábai és hosszúdad kacsócskái nem egy nagyvilági úrnő irigységét vonhatták már magukra, i V elmondott, hanem csakugyan á z s i a i viszonvokV C_7 %f J kai. mik között falvaink lakosságának igen jelentékeny része, mint bünmocsárban felreng. S nem tekintjük egészen felesleges munkának. ha többször is. mint ínyünk azt kívánná, figyelmeztetünk és óva — intünk, midőn oly bajt kell kiirtani, mely számos más bajnak kútforrása, de egy egész nemzet életerén. mint rákfene roncsol és pusztít. A magyar nép legnagyobb része nem a városok fényben uszó palotáiban, hanem a falvak és kis községek ugyancsak szegényes kunyhóiban lakik. Azok, kik e népnek törvényeket adnak, alig ha ismerik annak minden lelki erkölcsi fogyatkozását. A nagy reményekre jogosító, alias: honmentő eszmék — ragyogó máz, melylyel a nagy világ előtt dicsőséget aratunk, de mely épen nem képes az egyesek jóllétét is egyszersmind megteremteni. S ott, ahol specialialiter a nép számára gyúrnak rendeleteket s közigazgatási reformot, — alig, hogy a gyúrnia az alkotók kezeiből kikerül, szétmálik, a homoj gén eleműnek látszott egész felbomlik, hasznavehetetlen lesz és Sisyphusra emlékeztet. S mégis tenni kell . . . A valódi népbarát, ha más eszközök hiányában már bele is nyugodnék a tapasztalt csigalassuságú haladásba, oplimismusából ugyancsak fájdalomtelt kebellel rezzen fel, ha egy némely rút bajnál egyszersmind azt tapasztalja, hogy az ép gyakorlásában hat leginkább édes csábként s hogy, míg javulási remél, a haj mindnagyobb terjedelmet nyer. s folyton veszélyesb mérvet ölt. Számos esetet hozhatnánk lel. mely népünk erkölcsvilágának laza voltára mutat és nemzeti nagyiétülik ezer és ezer akadályát képezi. Ki nemzetet és népet meg akar ismerni, az sok egyénre, egyesekre ügyel. A milyenek ezek, olyIvan az összesség is. És hogy nálunk a polgári elem alsóbb rétege, a pór, és fájdalom, újabb idő óla a hajdanában oly tisztességes életet élt és becsült földmives osztálv is. azon nagv szirtet képviselik, melyen a társadalmi élet. a közjóllét ezer árbocu hajója haladása közben megfeneklik,— csak az nem látja, kinek íátérzéke a vakságig rosz. Népünk nagy része k ö 1111 y e 1111 ii. t é k ozl ó, iszákos és a depravatió örvényszélén áll.— Ki nem hiszi, legyen szives a népet felkeresni, meglesni, városban, falun, s majd meggyőződik róla. hogy igy van. Könnyelmű, mert addig nem törődik semmi bajával, akár testi akár szellemi legyen ez — mig a legborzasztóbb bánat kétségbe nem ejti; ez utóbbihoz pedig sok kell. Tékozló, mert a helyett, hogy az apától öröklött birtokát jó kezelés által haszonhajtóbbá tenné, adósságot csinál s pár év múlva családt jávai egyült földönfutóvá, koldussá lesz. Ks ez mindennapi jelenség! Iszákos pedig oly mérvben minő alig gondolható. A bor már nem is elég: pálinkát kíván a telhetetlen torok. S alig ha fogyaszt ma már Galícia annyi szeszes italt a meny-