Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-02-12

ges, mind külön vámterület mellett csak si nlödözes, nyomorgás fog lenni mind addig, mig az egyszerűség polgári erényét társadalmunk minden rétegében meghonosítani nem fogjuk s a gyakorlati életben is alkalmazásba nem vesszük. Korizmics elszigetelten maradt nézőiével; Keleti Károly szerint sokkal jobb lenne, hogy hn Magyarország teljesen önálló nemzeti vám- és kereskedelmi politikát követne; a mi csak akkor lesz, hogy ha a magunk állami és társadalmi háztartását a magunk szükségei szerint fogjtik berendezni: egységes vámterület mellett kötött kezekkel megyünk a végpusztulás felé. Oda kell tehát hatnunk, hogy a nemzeti kereskedés és önálló szabad rendelkezés érdekében külön országos vámterületünk legyen. melyen ugy a kereskedelmi, mint az indirect adóügyekben kívülünk senki más ne rendelkezzék. Ez értelemben nyilatkoztak: S z a 1 a i I m r c, Lónyay Gábor. Nagy György. Fromm Antal, Lónyay Menyhért; csak azon feltél alatt egyeznének bele az egységes vámterület megmaradásába, ha önálló magyar bankés hitelrendszerünk lesz Ausztriával szemben. Per esz I emj > Jú n os. A Magyar kisbirtokosok országos földhítelegyesülete érdekében. IIÍ. Azon tükék közül , melyekkel tőkeszegénységünk dacára is bírunk, leginkább az alapítványi pénzeknek, a milyenek a szegény, árva, kórház, templom alapok, tanintézeti és közjótékonysági alapítványok, melyeknek rendeltetése az volna, liogy kizárólag a földbirtok felé fordulván, annak hitelszükségletének kielégítésénél keressenek biztos gyümölcsözóst. Ezen tőkék kikölcsönzésénél a fü szempont a biztosság és a pontos kamat íizetés mellett, állandó elhelyezés. Mind a két szempont nemcsak megfelel a földbirtok igényeinek, hanem c kívánalmak. legalább teljes mértékben, semmi más hitelüzlctben nem is találhatok fel, csak a földbirtoknál. Es mégis nálunk ezen tőkéknek nagyobb része nem a kisbirtokos, hanem az iparos osztály kezében van gyíimölcsözés végett elhelyezve, azon oknál fogva, mivel ;>z ily alapítványi intézetek s igy az alapok leginkább városokban léteznek, a városi hatóság kezelése alatt vannak ; tehát az ezekből nyújtott hitel jótéteményében is a városi lakosság részesül. Pedig ezen hitel, a mai pénzviszonyok között, valóban jótétemény; mert e pénzek mai napság és majdnem általában 0%-ro gyümölcsöztetnek. Az alapítványi tőkéken kívül a kisbirtokosok hitelének kielégítésénél tekintetve vehetők a takarék pénztáraknál elhelyezett betét-tőkék. Legalább azt mindenki tudja, hogy kevés takarékpénztár van Magyarországon olyan, moly jelenleg ingatlanra ne kölcsönözne ; de sok van olyan, mely csaknem kizárólag jelzálog üzlettel foglalkozik. Ne m is mondható ki általánosan — tekintettel a mi magyarországi viszonyainkra, — hogy a takarékpénztárak földbirtoki hitellel ne foglalkozzanak, mint ezt nálunk többnyire szakférfiak tartják; mivel a gyakorlatban nagyon sokat módosulnak a hitel természetéről felállított elvek. Igaz, hogy a takarékpénztáraknak abban volna egyedül létalapjuk, hogy oly összegeket, melyek vagy kicsiségüknél, vagy rövid ideig nélkülözhetőségöknél fogva nem volnának gyümölcsöztethetek, gyümölcsöztessenek. Igy ha valaki 50 krt megtakarított, ezt kamatra csak a takarékpénztár veszi föl tőle, vagy ha valakinek 10000 forintja van is, de nem tudja, mikor lesz reá szüksége, azt is legjobban takarék pénztárba adhatja. Azonban a tapasztalás azt mutatja, bogy a takarékpénztárakban nem csak ily összegek vannak gyümölcsözés végett elhelyezve, hanem olyak is, melyeket tulajdonosuk hosszú időig képes és akar is nélkülözni és hozzá ez összegek nem is oly kicsinvek, hogy tulajdonosuk magán hitel utján ne értékesíthetné. Még vidéki p. o. a pápai takarékpénztárnál is vannak elhelyezve hosszab idő, talán épen alapítása óta ezer forinton felül levő oly kölesönök, nnlyek év tizedeken keresztül fel nem mondattak, még az esetben sem, ha a kamatláb alább szállíttatott. Mennyi lehet ily összeg a fővárosi, ugy a na gyobb vidéki takarékpénztáraknál V Az ily összegeket miért ne lehetne ingatlanra elhelyezve gyümölcsöztetni a takarékpénztáraknak. De az ily összegektől eltekintve is a takarékpénztári betétek bár, minden pillanatban felniondhatók és felmondás után bizonyos időre visszafizetendök, még sem mutatnak a legnagyobb válság idején sem oly nagy különbözetet és hullámzást, mint azt a takarékpénztárak alapszabályai átolvasása után várni lehetne. Sőt a ki nálunk a takarékpénztári betétek természetét figyelemmel vizsgálja, lehetetlen, hogy fel ne ismerje, miszerint azok nagy része járadék (rente) természetével bir. Más országokban ugyanis, ha valaki aggkorára akarja magát biztosítani, kiskorú gyermekei részére akar bizonyos vagyont szerezni, általában pénzét kockáztatás nélkül biztosan kamatozókig, pertől óvakodva akarja elhelyezni, vesz kamatozó állampapírt és azután húzza évenként a járadékot (rente). Nálunk főleg az általánosan elterjedt bizalmatlanság és államviszonyaink bizonytalanságánál fogva, annyira szokatlan, hogy vidéki városainkban kevés ember van, a ki valamely járadék papirt ismert, — s ha könnyű szerrel, biztosan, minden kellemetlenség nélkül akarja a pénzét kamatoztatni, a takarékpénztárba adja Ily természetűek levén nálunk a takarék betétek, lehet azokat anuélkül, hogy nagy veszélytől kellene tartani, nagy részben ingatlanra is kikölcsönözni, annyival inkább, mivel az ingatlanra hitelező takarékpénztáraknál pénzzavar idején nem fog oly nagy lenni a felmondásért való tódulás, mint a váltóra hitelező takarékpénztáraknál. Ez nagyon természetes is. A váltó hitelűek csak az kölcsönöz biztosságot, ha a váltó kereskedelmi váltókép állítatik ki, tehát ugy, hogy valamely átadott értékért adatott cserébe,—ennél fogva reális értéke a váltón szereplök valamelyikének kezében megvan és a lejárat napján beváltást biztosítja. Nálunk ily váltók a takarékpénztáraknál ismeretlenek ; hanem divatosak az oly váltók, melyeket egész terjedelmében az elfogadó állit és bocsát kí, a kibocsátó pedig csupa szívességből vállalja el a kezességet, nem levén: az elfogadóval semmi nemű üzleti összeköttetésben. Ep ezért az ily váltók lejártakor be sem váltatnak, hanem rendesen meghosszabbítatnak és ha valamikor bármely takarékpénztár oda jutna, hogy minden váltóját, mely tárcájában van, lejártakor be is váltatná, az bizonnyal elveszítené követeléseinek legkevesebb x/n részét. Azért mondtuk ezt cl, hogy kimutassuk, miszerint, semmivel sem kockáztat többet azon takarékpénztár, mely a betéteket ingatlanra kölcsönzi, mint az, mely azt meghosszabítandó váltókra adja. A veszprémi takarékpénztár harmadfél millió évi forgalom mellett, csak 30—35 ezer ftot ad váltóra, a többit ingatlanra, és válságok idején sem jön solia pénzzavarba. A pápai takarékpénztárnak is nagyban előnyére szolgál az, bogy inig az előbb csaknem kizárólag váltó leszámítolási üzletet vitt, jelenleg a kezelése alatt levő 882,502 ft 70 kr, betétből 309,452 ft ingatlanra van kölcsönadva, mert ez összeg minden körülmények között biztosítva van. Nem az tehát nálunk neuizetgazdászati tekintetben, a hiba, hogy a takarékpénztárak ingatlanra kölcsönöznek, hanem az a legnagyobb hiba, hogy keveset és nagy kamatra kölcsönöznek ; mivel a 12%-es kamat, amit legtöbb vidéki kisebb takarékpénztáraink vesznek, nem segíti a földművest, hanem agyon n vom ja. O J %J J lievél a szerkesztőhöz. Pápa, február 7. Heeses lapja műit számában közölt, s a iiöegyleti gyűlést érdeklő tudósítása kényszerít, hogy az igazság érdekében saját magam, úgy többek nevében is felszóllaljak. Tisztelt szerkesztő úr nem lehetett jelen a gyülésen, s igy csak hallomás után közölhette az erre vonatkozót; ha tehát egyik félt meghallgatta, legyen szíves a másik félnek is tért engedni lapjában. (.Szívesen Szerk.) \ folyó hó íá-áu tartott gyűlés végén, egy, minden női gyengédségét sértő indítvány adatott be, mely szerint a takarékpénztári könyvecskék a városházánál őriztessenek s csak is a közgyűlés beleegyezésével lehessen a tökéhez férni. Kz indítvány a jegyző által felolvastatott. s mivel az ügyhöz az indítványozón kivül. meglepetésünkben senki sem szólott, tüstént felállás és leülés által eszközlendö szavazás alá bocsáttatott. V szavazás azonban sehogy sem ment: részint inert a leülésre elegendő szék nein volt, részint inert a meglepett tagok nem tudták magokat hamarjában tájékozni, mit céloz ez az indítvány, tehát mire szavazzanak? hitben, hogy koporsóm fedelét érintendi meg s előttem láttam a pillanatot, melyben önmagam marcanjrolandom szét. ® > Reggel a vizsgáló biró elé vezettek. Ep akkor jött ki tőle egy úrias magatartású s éltes férfiú. Gyászöltözetben volt s kalapján fátyolt hordozott. E íérfiu a gróf atyja volt. Kihallgatásom után vallomásom olvastatott fel Mit mondok, vallomásom, — ez az öreg gróf val lomása volt; legalább nem ismertem az ott beszélő gazemberben ön magamra, de aláirtam, bár minden pontja ellenem, önmagam által irányzott vád volt Mindegy volt nekem, mitsem lehetett vesztenem többé. Itt megtudtam azt is, hogy a gróf meghalt s Erncsztine életéhez sincs remény. Két nappal később szokatlan időben baliám börtönajtómon a zárnyitás zörejét. A behatoló világosságnál az öreg József s egy gyászba öltözött nő alakját ismerém fel. E nő jó anyám volt. Eljött szegény kézfogómra, — eljött, hogy láthassam még egyszer s nem is láttam többé. Mit írjak c jelenetről ? Mit írjak anya s fiú találkozásáról a halál köszöbén. Ilisz ugy is hiában írnék erről, könnyeim elmosnák, olvashatlanná tennék soraim. Fejem, orcám vállára hajtva zokogtunk mindketten, keservesen, míg végre József lépett oda s engem elvont anyámtól., . — ITrti ! — szól!itott meg — legyen erős s hagyjon fel a sírással .*.. itt tenni kell. Az öregre tekintek, ugy sirt maga is, mint a gyermek s mégis tőlem követelte, hogy legyek erős. — Mit akar jó öregem? kérdem tőle: — Végezzünk gyorsan, az idő rövid — kicseréljük ruháinkat, az úrfi menekül, én maradok . . . — Ugyan hova gondol öregein ? kérdém tőle. — Az úrfinak élnie kell, előtte áll a jövő s különösen élnie kell azért, ki kcsz meghalni önért, anyjáért. Nekem nincsen senkim, senkisem siratja meg halálomat s azután öreg is vagyok, nem kár meghalnom. De már erre a szóra csakugyan kitört belőlem a zokogás, átöleltem az öreget s könnyeimmel áztatám ősz fürtéit. Mily odaadással akarta feláldozni érteni életét. Szenttül hitte, bogy az igy megmenthető. Józsefet karjaimból a börtönőr szava szakitá ki, a látogatás ideje elmúlt, nekik távozni kellett Anyám a börtön ajtajában össze rogyott, ugy vitték el onnét. Néhány hó múlva ügyemben végtárgyalás tartatott Ernesztin is jelen volt, teljesen felgyógyulva. Vallomásában múltjáról nem szóllott mitsem, tényemet kiszámított s örült szerelemféltésből eredt gyilkosságnak emlité. Előadása közben a legmélyebb megvetéssel nézett rám. Ernesztin beszédére elszorult szivem, E nő. kiért éltemet szívesen odaadtam volna, kinek akarata szent volt előttem,— e nő beszélt rólam igy. Hányszor tölték éjeket egymásután, lélekölő munka mellett, csak azért, bogy ö boldog, megelégedett legyen s íme most ö kiáltja rám a „pereatot." Ernesztin vallomása megtevé a kívánt hatást,— az itélct elhangzott ,,kötél általi halál" volt. Ernesztin nyugodtan hagyá el a termet. Tehát halálra voltam ítélve. Halálra, mert az emberi törvény életért életet követel s nem tekint arra, hogy a két élet között különbség lehet. A gyilkost, ki megölő boldogságomat, nem büntető világi törvény, tehát megbüntettem én s most ezért kell meghalnom. Az ítélet minden bíróság által helybenhagyva lön, hátra volt a kegyelem. En nem vártam most már semmit, el voltam készülve a halálra. Hosszú idő mult cl már, a halál gondolatát megszokáin. Egy reggel fölvezettek a törvényszék termébe. Tehát itt most véget ér minden, kezdődik egy más, a bakó szerepe. A törvényszék összeült s az elnök lassú, ün nepélycs hangon hirdető ki a legfelsőbb határozatot. A halálbüntetés kegyelmi utón élethosszig tartandó börtönre v á ltoztattatott. Kegyelem s börtön, az ember haláláig? mily-