Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-02-12

Fsak hamar azon meggyőződésre jöttünk azonban, egy, az indítványt túlságos hévvel pártoló (ag ajkairól ki ..keserves keresményünket" „épen e választ- I in áII y

u s több más, a csakugyan éktelen zajban, csak ^ is töredékesen hallható kifejezéseivel földerítő, hogy az | indítvány alighanem az elnökség és választmány ellen I van intézve. F.rre még nagyobb lett a zaj, nagyobb a i roszalás: a miért épen én voltam a legelső, ki a termet elhagytam, s utánam mindjárt legalább 10 -20, mint a tudósító megjegyzi, gyengédebb érzésű nő távozott a teremből; mert az indítvány ellen teljesen lehetetlen volt felszólalni a nagy zajban. Téves azért t. szerkesztő úr lapjának tudósítása, midőn az ellenérvelés helyett keltett támadásnak az indítványozókra éktelen szakadása miatt irja a tagok eltávozását. Megfordítva áll a dolog. És ez az igazi tényállás. Ami az indítványt illeti, nézzük, volt-e erre szükség? Ott van az alapszabály 12. $-nak b) pontja, mely I szerint a tökéről csak közgyűlés rendelkezik. Kddig is az rendelkezett, jövőre is az fog rendelkezni és nem a választmány. — N agy tán azért volt szükség, hogy az elnökségtől a könyvecskék és pénzrendelkezési jog elvétessenek. — Az elnökségnél a pénztári könyvek nem állanak, az elnök csak közgyűlés vagy választmány határozata folytán (?. —II. utalványoz pénzt: szükség esetében magától csak 10 frtig, — (Tudósítónktól nyert biztos tudomásunk szerint, az indítvány sem a nagyon tisztelt elnök, sem a pénztárnok ellen nem volt intézve. Szerk.) Tegyük még fel, a pénztári könyv ellopatik, elvész, vagy elég. Egylet pénzét a takarékpénztár csak is az illető elnök és pénztárnok által felmutatott pénztári könyvre adja ki. De tegyük még fel, hogy a ta-j karékpénztári köm v elég. A pápai takarékpénztár törvényes eljárás folytán új könyvel fogna adni. Tehát itt sem fenyeget veszély . De hát akkor miért ez indítvány ?! Un tudósítója egy kósza hírrel akarja igazolni annak jogosultságát, azt mondván, hogy az egyletnek 3000 Irtja szándékoltatott m u II k a k é p e s e k ne k fölsegítésére j kiosztatni. Tegyük fel, hogy csakugyan voll ilyenfele | mendc-momla. Miért nem jártak el nviltan?! miért nem * , lett az elnökség megkérdezve, \an-e ilyen szándéka?; Ilyen eljárás helyén lett volna: de puszta koholmányra építeni nem volt szép. Ez volt egyik ok. mi minket a terem elhagyására kényszerít et t. t I Nem osztom egészen még ön tudósítója azon nézetét sem, hogy a tőkét minden áron növelni kell. A nőegylet hivatása nem tőkepénzl szerezni, hanem szegényeket segíteni. Ha felesleg marad,— mit tekintve a mostani szigorú telet, feltenni sem lehet a választmány csakugyan a tokéhoz fogja csatolni. Ellenben ha a téli félévben nem elégséges a jövedelem; miért ne lehetne a tőkéből, de a közgyűlés cgyeztevcl felvenni, s a nyári hónapokban ismét pótolni. ( Igaz, hogy a nőegylet egyenes hivatása nem tőkepénzt szerezni ; de azt mégis megfogja nekem és tudósítómnak engedni minden igen tisztelt nőegyleti tag, hogy az ilynemű egyleteknek, a jövőre mit sem számítva, minden bevételeiket elkölteni mégsem lenne tanácsos, mert ilyen szép virágzásnak indult egyletnek, mint a pápai nőegylet, hivatása a jövőben még xalami nagyobhszerüt is alkotni. Szerk). Egyébiránt, adja Isten, hogy a pápai nöegylelnek soha többe olyan „szelíden kifejezve" zajos gyűlése ne legyen, mint volt a febr. 2-i s ugy hiszem ezt velem együtt igen sokan óhajtják. A t. szerkesztő úr őszinte tisztelője, többek nevében [>

(

íp Amely. Szegszárd, február ,'J. A „Pápai népbank" 1873. évi jan. hó 1-én életbelépett szakosztály ának, alulírott 2 és fél éven át 10 részvénynyel tagja valék, — múlt tavaszszal körülményeim, pecunialis tekintetben megváltoztak, ugy, hogy i:em valék képes, az elvállalt kötelességeknek egész terjedelmében megfelelni, tehát a befizetéseket megszüntettem; és a tagságból kilépésemet jelentem. Ily esetre nézve az alapszabályok világosan azt határozzák, hogy az illető betételeit megkapja, de nincs igénye kamat élvezetre. Ehez szívesen alkalmaztam magam; s megbízottam már julius hóban folyamodott, befektetett tőkém kiadásáért, de azóta hétről-hétre, hóról-hóra huzatik, halasztatik; úgy hogy mai napig, dacára már több mint fi hó mult cl, mióta felmondatott, és még semmi kilátás sikerre. Az egésznek rövid kivonata, nézetem szerint, hogy a népbank, mérvadó elemei, jónak találják egy távolban időző, minden proteetio nélkül álló egyén irányában, bureaucratieus elveiket érvényre juttatni, a mennyiben érdekeit lábbal tapossák, és igy nem elég. hogy a nem jelentéktelen összeg 2 és fél évi kainatélvezetéröl a/ alapszabályok értelmében önkényt lemondok, még saját betételemért, mint valami könyöradományért keregettetnek. holott kötelcsségökbcn állna jogos követeléseimnek megfelelni. IIa I. szerkesztő úr szíves leend ezen tényállást kideríteni, az illető körök talán már idejében tart ják ezen egy intézethez nem illő, hitelét pedig épen nem szilárdító eljárást megszüntetni és a kérdésben forgó ügye! végre valahára elrendezni. Ezen reményben fogadja t. szerkesztő úr szívélyes köszönetemet, nielylvel maradtam alázatos szolgája Krauss József. Adjuk c sorokat minden megjegyzésnclkiil,-i a népbank levén hivatva megcáfolni azok tartalmát vagy hallgatás által megerősíteni. Volna azonban nekünk is néhány szavunk : I t. népbankhoz. Bizonyos idő óta a népbanki rész vényesek között meglehetős izgalom uralkodik , hogy ! miért V a t. népbank tudni fogja. Mi jelenleg elhall : gátjuk azokat, nem akarván mi is egyrészt hozz; ! járului a hitel rongálásához, másrészt pedig nem va gyünk magunkkal teljesen tisztában a izgatottsá« I alapossága felöl. Most csak egy tanácsot akarunk adni t. igazgató ; ságnak : hívjon össze mielőbb közgyűlést, két okbó u. in. 1. a részvényesek megnyugtatására, bog; az alapszabályok 7S is megtartható legyen s szelvények mártius l-én beváltassanak. h>z. Til zo /íóegyleti ii</;j. A i»ápai öiikéuytos tiizoltóegylet tiizői'sógo febr. IM-18-ig. Orfigyelő hetiparancsnok : Bartalos István sza kaszvezető február 12—18-ig. Február 13-án. Őrparancsnok : Szokoly Ignác sza kaszvezető. Örök: Bauer József, Gyük Nándor, llorvát ! Mihálv, Kolui Hermán, i . " Február I 4-én, Őrparancsnok: Kolui Farkas cso tt | portvezető. Örök: F. Németh József. Farkas Istvái I'ákor József, Magda Gyula. Február 15-én. Őrparancsnok: Kovács Karol se gédtiszt. Örök: Goldschmied Gyula, ilj. Berger Fcreiu Ács Káról, Schwach Henrich. Február Itt-án, Őrparancsnok: Frcisbcrger Káról tt csoportvezető. Örök: ifj. Miklós Dániel, Kecskés István, László Antal. Kremmer Adolf. 9* Február 17-én. Őrparancsnok: Vurczer Ferenc tt szertárfelügyelő. Örök: Kovács Ferenc, Keresztélv Gvula - " 7 . J , Füsty József, Mesterházy Ferenc. n Február 18-án. Őrparancsnok: Teufíel Mihály szakaszvezető. Örök: Szenté Pongrác, Heiin Ignác, Keresztes Ferenc, Szeglety György. Pápa, 1870. február 8-án. A paranesnok&tíy. Tan és nevelésügy. A közoktatás előnye a felekezeti felett. (felolvastatott a? ismeretterjesztő egyletben 187'». der. t9 ) (2. folytatás). A ker. egyháznak, mint ilyennek, az államhoz semmi köze. Mert arra, hogy istennek szolgálj unk, m é g á 11 a m r a nincs szükségünk Arra meg, hogy az államnak jogait az egyház u s u r p a 1 j a, az államnak legkisebb szüksége sincs. Mik ént ment át, legalább idölegeseu, tehát az oktatásügy az egyház kezébe ? A keresztyénség virágzása korszakában,— alapításától N. Oonstantin római császárig, azaz 300 ig hivatásának megfelelve, az emberbaráti szeretetben, jótékonyságban, tiszta erkölcs és erényben fénylett, s valóban nagy jótéteméuy volt az államra, mert számára derék, munkás és erkölcsös polgárokat nevelt. F.s mert a keresztyénség úgyszólván a zsidó theokratiának a Krisztus elvei szerént, megtisztított folytatása volt — pedig az oktatás kizárólagosan a papokat illette — és mert az állam illetősége a Krisztus után közvetlen következő századokban nem volt megállapítva — mindezekből folyólag majdnem természetesnek találjuk, hogy az állam könnyen rábizta az oktatás ügyét az egvházra. E viszony azonban észszerüleg éa jogosan nem lehetett más, ni int a megbízó és b i z om á n y u s közti v i s z o u y. Mert az állam, mint erkölcsi legtöbb intézmény, folytonos,—és jogai cgyedekhez és kormányokhoz nincsenek kötve, hanem csak fogalmából eredők ; következéskép sem| minemű jogcímen el nem idegeníthetők. Az oktatás ügye pedig az állam fogalmához tartozván, igen természetes, hogy az egyháznak majdnem kétezer eves gyakorlata által sem vala elévithetö. Az állani és egyház közt most jelzett, — bizományi — viszony azonban VIII. Gergely pápává létekor megváltozott. Mind azon tényező, mely az állani jogaiból az egyház kezébe jutott, taláu a körülményekhez mérten megengedett jogcímen immár az egyház ős, elidcgeuithetlcn jogául declaráltatott. Ilyen volt az oktatás ügyének joga is. Es a látszat a keresztyénség II. korszakában i e jog mellett harcolt. Mert az egyház tisztviselői elerieusok voltak, a tudományosság egyedüli tulajdonosai ; mig az állam, illetőleg azoknak fejcJelmci nein az alattvalók felvilágosult szellemére és művelti ) ° segere — a polgárság ez igazi alapjaira — hanem egyedül a nyers erőre támaszkodtak. Alig volt egész Európában a középkoron át néhány úgynevezett szabad iskola, mely nem a clerus kezében vala. E szabad iskolák tanárai kezdték művelni az állanijogot s igy az állani illetőségét megállapítani, felsorolván mind azon jogokat melyek : az államot észszerüleg megilletik, — B igy termesze: tesen első helyen az oktatás ügyét is. I)e a szabad iskolák tanárainak szava elhangzott, szemben a pápaság mindenhatóságával. Immár 1 nem arról volt szó, hogy kit illet az oktatás ügye, hanem melyik erkölcsi személy van a másik felett Ks egyrészről az oktatás ügyének az egyház kezébe lett átjutása, másrészről a római pápaság isteui erc; detenek hirdetése, majd elismerése az állam felett, 1 az egyháznak adták a diadalt Az egyház kezében tényleg megvolt a tactor, mellyel a íelsöbségét. , biztosíthatta magának az egész középkoron át. i E viszony a reformatio hatalmas szelleme ál> tal lett megváltoztatva. Mindazon, eddig biztonság; ban nyugvó joga az egyháznak, melyet az államtól ( ragadott magához, megingattatott, sőt nagyrészben . az államnak visszaadatott. A reformatio nagy munkája által előállott mindegyik vallásfelekezet elismerte az állani fensöségét. Luther a „ker. nemességhez" és a „világi fel' söségröl irt munkájában kizárólag az állain és egyház közti viszonyt tárgyalja. Ide vonatkozó szavai ezek : ,.minthogy a világi hatalmat az Isten reu7« Í ven tréfásan hangzik ez. Elengedni a halált, azért, j hogy az, ki arra szánva van, meghalljon százszor, ezerszer, a napnak minden órájában és minden per- j cében. l)e ennek igy kellett lenni. Másnap a börtön-épület előtt nagy néptömeg gyűlt össze. Nehéz rabokat szállítanak el örök sir- < jukba, a halál országába, hogy ne volna hát az ilyen megragadó látványnak elég közönsége. Midőn a kocsi, melyben ültem indult, hátam mögött oldalról zokogást, más felöl élénk kacajt hallottam. Köny és kacaj! ! Visszatekintek. Az öreg Józsefet látám, ki kezét kulcsolólag nyujtá felém, a ki pedig kacag" t, az Ernesztin volt, Bcrzenczy kar- j ján, kinek kezében egykor a végzetes arcképet észrevettem. III. Az óta 3 év mult el. Egy komor őszi délután megkondult a fegy- j ház harangja. Vendég érkezett! A halál országának uj lakója lesz. Néhány perccel később újra harangszó hallott. Hej! de mily más volt már e hang, — háromszoros megszakításokban hangzott az. Valaki néhány pere múlva szabad lesz. A porkoláb az imaházba hívott be ; szomorú szertartás van ott.. A fegyház újonnan érkezett nölakója most veszi fel a haldoklók szentségét! Mint irigyelem sorsát, mily boldog ö, ki e borzasztó helyből csak az istenházát láthatta meg. Az imaházban rongyokba takarva egy nő feküdt, arca sáppadt volt, melléből kiuos hörgés szált el. Végre felnyitá szemeit s rám tekintett, s azután felkelni akart .. . — Ah öu az Ferenc . . sikoltá borzasztó hangon Oh! e hang, e tekintet felismertette öt, Ernesztin volt a szerencsétlen. Midőn oda rohantam hozzá, kezeimet ajkához szorítva susogá : — Bűnös voltam, bocsásson meg ... és ezzel visszahanyatlott és meghalt. Ott feküdt, hidegen, megmerevedve a nő, — az egykor kedves gyermek, s most rongyokba burkolt koldus, de a kit én most is annyira szerettem. En nem átkozára soha s ime mégis mélyen sujtá öt a gondviselés keze. Mint értesülék, Ernesztint a gaz Berzeuezy hűtlenül elhagyá, megtagadva gyermekét, Ernesztin bűnének zálogát. 6 a nő; ki látva, hogy gyermeke felé mint nyujtá csontos kezét, legrettenetesebb alakja az éhhalál elragadta előtte áldozatát, megfojtva gyermekét kezével. Mily hideg a temető !! De mennyivel ridegebi a fegyház temetője. Itt nincsenek zöld sírok, nincsen ! virág" a sirhanton, puszta, kopár minden, iá én mégis mily boldog vagyok e helyen, mert hiszen itt van ö is Előttem látom öt, iljan, szépen, mint a mint régen volt. Beszélek hozzá s ö felel nekem azon | kedves, csengő hangon, mint egykoron s midőn lelkem a mult ezen bűvös körébe lép át, feledni kezdem, hogy rab vagyok, mígnem a porkoláb egy sza1 vával eloszlatja a varázst, egy „elég" szavával. Elhagyom ezt a szent helyet, hol ö nyugszik, kis lényö kereszt jelzi sirját s jelzi az én boldogságomét is ; — elhagyom azért, hogy viseljem súlyát továbbra is egy hosszú, clviselhctlen életnek.