Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-02-12

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztőegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a „.Merair^-esrvlet K Ö Ö 3NT A lap szellemi részét illető közlemények i szerkes/lő lakására: Anna-tér 1216. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel megbízott YVa.jciit*s Káról úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők. Pápa, télutó 13. Megjelenik e lap heteiikint egyszer, szombaton, egy íven. Laptulajdonos s felelős szerkesztő I*. Szabó Karol. Előfizetési díjaid Egy évre 6 fr. Félévre 3 ír. Negyedévre 1 fr. 50 kr. A llirdotósidíjak térfogat szerintszámítatnak: 18Q eentim. 20 kr, "»(>• eentimeterért 50 kr. 70Q eentimeterért 70 kr, 100O cenliin. 1 frt, 150Q eentim. 1 frt 40 kr, 200Q centim. 1 ft. 80 kr, 500Q centim. 2 frt. 40 kr, 400Q centim. 5 frt. A közbeeső lérlogr lóknál a következő magasabb fok díjjá számítalik. Bélyegdij mindig külön fizetendő. A nyiittér minden sora 10 k. IV' jl c Cí A vámügy. u f

r* v csudálja senki, ha lapunkban a vámügy kérdésének beható, komoly fejtegetésével még többször is loir találkozni. — E kérdés j c Ü szálai oly mélyen nyúlnak be hazánk nemzetgazdászati viszonyaiba, fold ni i'i vetésűnk, iparunk és kereskedelmünk korszerű fejlődésébe, miszerint néni kételkedünk kimondani, hogy a vámügy szerencsés megoldásától függ nagyobb részben államháztartásunk egyensúlyának helyreállítása. Magyarország nemzetgazdászati felvirágzása. előhaladása is. Xeni szorul bizonyításra, hogy hazai iparunk s kereskedelmünk érdeke köveleli oly öná 11 ó v á m politika kezdeményezését és követését. mely mellett reniénylhetö esak egyedül anyagi gyarapodásunk, hitelviszonyaink javulása, s hazánk állami megszilárdulása is.— \ am közösség mellett lehető ugyan a vámtételek oly kulcs szerinti megállapítása, hogy hazánk kevesebbet veszítsen: de már az egyáltalában nem lehel, hoiry vámközösségi rendszer mellett ö n á 11 ó in a g y a r i p a r fejlődhessék s kereskedelmünk a g y a r m a t i r e n d s z e r békéiből szerencsésen kibontakozbassék. - Nekünk ez teljes meggyőződésünk. Az orsz. magyar gazdasági egyesület nemzetgazdasági szakosztálya jan. 7-dikén a vámterület kérdése felett tanácskozott gróf Lónyav Menyhért elnöklete alatt. A szakosztály tagjai igen szép számmal jelentek meg, mely! körülmény is a tárgy fontossága s közérdekű volta mellett bizonyít. — Ez érdekes ülésre akarjuk olvasóink figyelmét fölhívni, midőn elmondandjuk s észrevételeinkkel kisérendjiik az ott történt igen nevezetes dolgokat. — Ezt lenni I kényszerít egy részről az ügy állami fontossága, más részről azon nagyszerű következmények. %> v i I melyeket a vámügy hazánk állami érdekeihez méri megoldása kilátásba helyeznek. Korizmics László azon nézetben van.' hogy a z ö n á 11 o v á m t e r ti l e t v é d v á m o kk a l n ein á II ha zá n k n a k é r d e k é b c n : mert, úgymond az ipart védvámokkal. Nagy bármely előnyök s kiváltságokkal csak olt lehet fejleszteni, ahol már van ipar.— A negyvenes j években kivitelünk 60 millió volt csupán, s azóta a létezett mostoha körülmények dacára is 328 millióra szaporodott fel a kivitel. A selyeniáruk, öltönyök és piperék 74 miiliót. a nürenbergi áruk 51 milliót visznek ki éven- j kint a magvai* zsebből: s ebből azon követkézO v / tetésre jut Korizmics, hogy ha külön vámte- j riiletet állítanánk, és hogy ha a fennti luxus c i k k e k e t megadóztatnánk, még többet költenénk ezen cikkekre, mert a magyar ember a sa Hanggal, piperével nem hagy fel. i\e neked édes magyarom, ebből bizony érthetsz is, tanulhatsz is eleget; 120—130 milliói azért kell evenként kidobnod, mert le a sallangot s a hasztalan piperét annyira szereled, imádod, bálványozod, hogy a miatt még az önálló vámterület inaugurálasa is teljes lehetetlen: inert a külön vámterület csak olyan kés lenne a te kezedben, melylyel a sallang és pipere túlságos szeretete és imádása következtében legelsőben is önmagadat késelnéd, gyilkolnád meg. Korizmicsnak. midőn e vádat országvilág szemeláttára arcunkba vágja, tökéletesen igaza van; mert mi csakugyan, nagyon szeretjük a sallangot, tollat, piperét, bandériumokat, illuminatiókat. a szemkápráztató tüneményeket, lengős lobogós demonslraliókat: de midőn az ipar és kereskedelem fejlesztéséről, országos közoktatásunk ügyének emeléséről, előbb viteléről van szó, ott már legalább is savanyu képet csinálunk, s szegénységünkről panaszolkodunk. De már mégis Korizmics azon következtelésének nem lehetünk barátai, hogy e tagadhatatlanul káros, magyar szenvedély miatt a külön vámterület eszméjét is végkép elhajítsuk. E szenvedély mételyes magvait ki kell keblünkből irtanunk: társadalmi életünkben az egyenlőség, a munkásság, takarékosság elvét s erényét meg kell honosítanunk. Csecsebecsék, sallángok, piperék vadászása helyett oda kell államink az eke szarvához, a m ü Ii e I y h e z. az ecsetbe z, a könyvekhez; ezek lesznek a nem tők, melyek, de csak önti 11 o vámterület mellett, országunkat és társadalmunkat megóvják az clszcgényedés, a tönkre ment pauperizmus veszélyeitől. Állami és társadalmi életünk mind egysélT DALOK A TAVOLBOL. II. nzo, hideg világ körültem, Erezni Mein tud ez talán; & Ah, ugy szeretnék fölhevülni J Szép szemeidnek «ugarán. Szeretném hallani az édes, A bűvhatalmu szózatot, Mely ajkaidról gondtalan folyt S mely fölemelt, vigaszt adott. Hogy el lehetne azt felednem, Ez a világ mint bánt velem, S szerelmem, végetlen szerelmem — Csupán ez egyet érzenem. 1'a p Kálmán. Egy fegyenc emlékirataiból. Elbeszélés. — Irta Szép Miklós. (7. folytatás és vege.) De a gróf nem esett el ; söt újra einelé korbácsát. Szemem behunyva, ujjam ismét a ravaszt érinté, mire csattanás, majd sikoly üté meg fülemet. Ernesztint, ki a grófhoz rohant, testével fedezve öt, találta a második Ums. A padlón elterülve feküdtek mindketten Istenem, mennyire szerette öt!! Most már öntudatom végkép elhagyott, midőn később eszmélni kezdettem, a járdán hevertem, kezemben a pisztoly, körülöttem néptömeg, kik gyilkosságról beszéltek. Arra sem emlékeztem akkor,! hogy a gyilkos én magam voltam. Kevés idö múlva azonban megjött a magva rázat, néhány városi poroszló alakjában. Az egyik durván rúgott hozzám, szitkozódva parancsolá, hogy keljek föl s kövessem őket. Erőm végkép elhagyott, nem bírtam fölemelkedni. A poroszlók felragadtak a löldröl s a törvényszék börtönébe kisértek. Beszéljetek nekem emberi akaratról, kinevetlek benuetek. Iíja, de tudok is én most novetni. Néhány órája még !! Alinadozám szerény kis lakodalmi kíséretről s azután íui történt. A sors unalmasnak találta a szokott szertartást s rendezett számomra mást, sokkal érdekesebbet. Alniadoztam ártatlan gyermekről, ki most menyasszonyom még, hogy néhány perc múlva „kis feleségem" legyen. O majd gyengéden hajol felém, s hallgatja szavaim ; én pedig beszélek neki jövő boldogságról!. Mi történt azután. Menyasszony helyett ott volt kezemen a kötél, s azután beszélt cz helyettem s mily különös dolgokat!! Ekkor ugy tetszett nekem, mint ha az a kötél csendesen levált volna kezemről ; — csalatkozám, midőn azt hittem, hogy szabadulni akar tőlem. Lassan csavarodott az rám lölebb és íölcbb. Hideg borzongás futott át, midőn végre nvakam csiklandozá. , D J Almadozásomból zár csattanás ébresztett fel s arcom fojtó, bűzös levegő üté meg. A börtön ajtaja előtt állottam, azután egy lökést éreztem s újra hallám a zár csattánását. Végre csendes lön minden. Midőn szemeim újólag felnyitottam, láttam, hogy nem látok semmit; körültem setét éj. Még csak egy órával elébb mily fényes volt előttem az ég, mint tündökölt bensőmben minden, s ime most előttem a zord setét, melynél csak bensőm setétebb. Egy éjt tölték e börtönben. Tudjátok-c mi egy ilyen éj V Midőn ti vig cimborák között, kezeiteket kocintásra nyújtjátok ki, midőn a bál vig zajában szeretetteitekkel oldalaitokon táncolva ugy érzitek, mint ha az az ut egy más, egy szebb világba vezetne, kíséreljétek meg rágondolni egy ily éjro s megfogjátok látni, hogy a kinyújtott kar megmeredve hanyatlik le és ti táncolók egy lépést sem lesztek képesek tenni többe, Most átéreztem minden kínaival, borzalmaival azon helyzetet, melynek említése oly sokszor megmegremegteté idegeimet, — helyzetét az eleven eltemetettnek. — ÍSzászor kinyujtám karomat azon 7