Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-02-05

Ne ámítsuk lohnt magunkat azzal, hogy mi, városunkban a/, ismétlő iskolából névcser é v e I é s n é in elv t á r g y a k bet ö m ésével ipar ós kereskedelmi iskolái csináltunk. — és ezen tény ufán. mintha mintlent. a mi tőliink kitelt, megtettünk volna, feküdhetnénk a nyugott öntudat másik oldalára. Ellenkezőleg* a mi határozott véleményünk az. hogy városi, illetőleg felekezeti ismétlő iskoláinkat el kell vetnünk és helyükbe felsőbb népiskolát tartozunk állítani, ipar és kereskedelmi osztály Iva l megtoldva, ha azt akarjuk, aminthogy akarnunk is kell. hogy jövendő iparosaink ne minden ismeretek nélkül nöjjenek föl. A törvények állal vezetni kellő iparszabadság ugy is iparszabadosjsággá nőtte ki magái, melv tetemes károkat okozott az iparnak. Pótoljuk mi e hiányt az ipartanoucoknak a I apos > nem felületes oktatása által. A népoktatási törvény ugyan ti felsőbb népiskolát. mely az ipar és kereskedelmi osztálylyal megtoldva négy évből állana, a bevégzett t> elemi osztály ulán engedi kezdetni. I)e mi azl hisszük, hogy városunk viszonyaival indokolva kilehelne eszközölni azt. hogy c felsőbb népiskolába i- átlehetne lépni a jól elvégzeit négy év után ugy. mint a polgári iskolába. Hiszen a gyermek minden esetre kapna annyi ismeretanyagot e felsőbb népiskola két első osztályában, mini az elemi iskola két utolsó évében kap. — ha nem lobbet. Ezután pedig még kél évig fogna tanulni az intézetben, sokkal képzettebben menend az életbe, mintha akár hat é\ ig járná az ismétlő iskolákat. Az igy képzett I I éves liú könnyebben s gyorsabban elsajátítaná az ipar gyakorlati fogásait, a kereskedés ügymenetét s vezetését, es a társadalom gyarapodnék szakképzelt s müveit emberekben. Ha beláttuk okszerűségei > előnyét az ipar és kereskedelmi osztálylyal megtoldott felsőbb népiskolának az ipar és kereskedés némely tárgyai beerőszakolásával megtömött ismétlő iskola felett, az lenne kérdés, hogyan és miből állílanáuk fel? kétségtelen, hogy most. még öninegerőltetésünkkel sem tudnánk ily teljes intézetet teremteni. Hanem okkal-inóddal mégis tehetnénk reá szert. A város felajánlaná az ismétlő iskolákra evenként, s eredniénynélkiil. kiosztott tiOO írtját. — az ipartársulatok és kereskedötestület megkeresendők lennének, hogy mennyivel járul- , : nának évenként az intézet fenállásához. Tőlük annál inkább meglehet várni ezen áldozatot, mi; vd egészen és teljesen, közvetlen az ö érdekük tartatik szem elölt ilv intézet alkotásában. A még hiányzó, legkevesebb négyezer Irl. pedig buzgó királyi tanfelügyelőnk útján, kinek népiskolai oktatásügyünk a lelkén fekszik, az országos közoktatási alapból lenne kérendő: minik rlnyeréséhöz az XXXVIII. 4*. nyújt is nekünk | kétségtelen reményt, midőn ezt mondja: hn a i község kimutatja . hogy szükséges népoktatási tanintézeteinek felállítása s fentartására a kellő | anyagi erőt nem képes egészen előállítani, illető hatósága útján segélyért az államhoz folvamodS hátik. Azzal végezzük tehát, amivel kezdettük kissé i hosszúra is n\ últ cikkünket, hogy ne ámítsuk magunkat azzal, hogy az ismétlő iskola pótolhatná az ipar s kereskedelmi osztálylyal megtoldandó felsőbb népiskolát és kielégíthetné igényeinket. Ne legyük össze kezünket, hanem mozogjunk. terwzzünk. kérelmezzünk és teremthetünk olvan ipar s kereskedelmi iskolát, melynek jövője mind anyagilag, mind a növendékekben biztosítva levén. vágyainkat kifogja elégíteni, és városi iparunk s kereskedelmünk ügvét emelni. * Viszon válasz. V ,.1'ápai Ijiok -* f. é. l-dik számúban megjelent ' rikkemre V rendőrség- aláírással egy „v álasz- jelent meg, a melyet v N/.onválasz nélkül hagynék, ha abban •minapi állításaim nem tagadtatnának, mindamellett is. ! hogy tulajdonkép e álasz' semmit sem bizonyít állításaim ellenében, s ntiudamelleti, hogv e „Válaszában I egy csomó személyeskedés is foglaltatik. Kz utóbbiak miatt épen kész volnék a választól elállni, mert mrg | kell vallanom, azokkal a fegyv erekkel én bánni nem tudok, — de meg szerintem nem is valók közönség elé hanemha rNyiltterbe- »-gy boldogult lapba. Mielőtt azonban általánosságba Itoesátkozuám. néioi megjegyzéseket kidl megtennem. \z egyik az. hogy cikkíró az én hivatásomról szól. JÍ melynek nem létében a polgárok jogait nem \ edelmezhetem. F.rre nézve cikkírónak a/.t mondom, hogy ne sutor ulíra erepidam! Tán mindenki., de eikkiró nem jogosult raz én hivatásom" és egyátaláu valamiféle „hivatás- hiralgatására. A másik dolog, mire megjegyzést kell tennem, az íróját jellemző «Válasz- leh bb is említettem személyeskedései. .Nem. mintha ezekre bővekben retieclálni akarnék —. • * » Sesak azt jegyzem meg egyik ily elmessegre (a mely valószínűleg még elmésebb leendett, ha érthető formában vau feltálalva), hogy fényesen illuMrálja az Aesop egy meséjét. .Melyikét ? találja el a eikkiró. Oe kár annak kövei dobálődni, ki üvegházban lakik! Kzekkel vé. . . . geztem; tovább iduzni ezeknél, ráoi nézve lealacsonyodás, ezen dolgokra nézve pedig megtiszteltetés lenne. Nem fogja elkerülni senki ügyeimét, ki a ,.Válas*-t végig olvasta, azon epochális jogelv, melyet cikkíró kifejez, hogy t. i. ra részeg erober nem bír jogokkal.*' A ki jogokkal nem bir. az nem személy, a ki nem személy, az nem kímélendő. Kz a következtetés, ez folyik eikkiró ama maga* jogi műveltséget bizonyító megjegyzéséből. Tehát eikkiró álláspontjáról indulva ki a részeg embert, mint rjogatlan

wt mint ennélfogva nem személyt

u mindenkinek szabad megölni, miután ölés ; tárgyát jogokkal biró lény. személy nem képezheti csupán. ; Vem írna egv új büntetőjogot eikkiró uram ? S ön meri j még az én „nem létező itélőtehetscgem

uet és „éretlenUégem

w'et emlegetni? Ön, ezzel az észnélküli logikával" Higyje meg uram. hogy öntői semmi tanulni valóm *4neisent egy, sem más téren, az igaz mégis legkevesebb a i Stylus és helyesirástau terén. bármennyire bántson i- az ' irhátnámság. Rőfös körmondatokkal le wrn sujtunk sen• kit. KII is élek és folytatom ott. hol minap elhagytam, i Állítok, és pedig majd látni fogja nem alapnélkül. Mindenek előtt tisztába hozom, a két fen forgó vád dolgát. Állítom először is. hogv azon ember, kit a hajdúk megpuskatusoztak. majd jól elvertek, mert a kályhát berugdalta, — ártatlanul fogatott el, mert az j egész dologhoz semmi köze nem volt. (Itt eszembe jut, hogv nem tagadtatik ;t Valas/,--h*n rendórbiztos általi állítólagos igazságszolgáltatás). A mi az „akasztott embert" illeti, itt sok mindent i összehord eikkiró enyhítő körülmény kép; de nem ment i i azon menthetlen eljárást, hogy azon embert, ki egyszer | felkötötte magá4, őrizetlen, rendőri felügyelet nélkül hagyták, hogy ha neki tetszik, még kétszer felakaszthassa magát. Azt mondja ön, hogy nem értek a rendS őrséghez. Meglehet, nem is arrogálom magamnak, hanem a közönségre bízom elbírálni, vájjon mennyit érthet a rendőrséghez az a rendőr, a ki még azt sem tudja megteendőnek hasonló esetben, a mit egv laikus. Mert hogv másutt rendőri felügyelet alá helyeztetett volna az ilyen ember - az bizonvos. Azt is mondja ez egvénre vonatkozolag a eikkiró, hogy az nem veretett meg. Higyje i el, hogy nem ujjumhól szoptam ezt sem, hanem az illető előttem és egyéb tanuk előtt tett állítású után tnondí tum, es nines okom el nem hinni. Láthatja, hogy engem megcáfolnia nem sikerült, pedig en még másokat is tudok. Tetszik? íme: i Kmlékezik-e eikkiró, hogy legjobb sbirjei egyszer egy polgár embert úgy elvertek, hogy ez kénytelen volt orvoslást keresni, hogy az ön ..legjobbjai** esak 1 ugyan „strófha" kerültek végre? f — Tud-e valamit arról, hogy a leihgardisták egy tolvajlási vád miatt letartóztatott falusi nőt jól végig '.vertek, mielőtt az illetékes hatósághoz őket átkísérték v olna ? - Hallott-e valamit arnd, hogy az i/fen tiszteletreméltó ,.polieeman-ok egy kártvallott embert a városházán megtas/.igáltak, a ki pedig kára után járt ott. Persze nem szokott az tekintetbe jönni, hogy rászolgált-r ,vagy nem. az illető ? Neveket nem emlegetek, az természetes; de hisz mindez úgyis a közelmúltban történt, tehát eikkiró fog rá emlékezni. Kell-e még több? KII azt hiszem, nines testület, intézmény vagv egyes, mely hibát ne követne el, a mely ezért meg ne rovatnék, s a mely, ha igaza van, magát tisztessége^ hangon védeni, ha nines igaza pedig, tisztességesen hallgatni, ne tudna. En azt hittem, hogy a kapitányság alárendeltjei sem sérthelleuek, --- ha csalódtam, arról nem 'tehetek. Fiat iustitia et pereat mundus! A „rendőrMegfoghatatlan ! Ezen ember láttára már feledni kezdett álmom jutott eszembe. Káinoki figyelemmel kisérc minden mozdulatomat. s midőn azt hivő, nem veszem észre, a legnagyobb elővigyázattal kisurrant az ajtón. Említeni már, hogy jöttömkor Bzokásos távozás* már feltűnt előttem s én most sem tudom, miért tevém, önkénytelenül fülkeltem s követtem a gróftit. • 0 t) mintegy 30 lopúsro haladt előttem, szokatlan gyorsasággal s midőn lakásomhoz ért, az ezzel szomszédos utcába tért be. Itt lakott Ernesztine. 0 En magam sem tudom, mit érzék ekkor, — azt hivéni szivem hangos dobogása felkölti ti uiollettcni haladók figyelmét. Csaknem teljes tudatlanság le)»ett meg, — őrültön rohantam a gróf után. Lakásom el • érve, itt megállottam, ugy tetszett nekem, hogy valamire szükségem van, — esak mikor felértem s midőn azt magamhoz vettem, tudtam meg, hogy mi volt az a valami — — az egy kétcsövű pisztoly v.ilt. Futásomban Ernesztmnok házmestere tartóztatott tel, egy zsebkendőt adva át, mondván, hogy azt xl éjjeli hazamenetelemkor ajtaja előtt elveszítem. Most nem kételkedhettem többé, — a zsebken d In gróti korona s Káinoki nevének kezdő betűi volflk. • 0 < hülteu rohantam Kruesztiue szobája elö, s az ajtót fölszakitácn. Oh, miért nem forditám ott mindjárt pisztolyomat szivemnek, most már vége volna mindennek. nrncsztii! s a gróf ott ültök a pamlagon, a nő j a gróf keblére hujtá fejét. A szoba telve volt dobozokkal, közel szándékolt elutazásra mutatott minden. Beléptemkor Erncsztiti felsikoltva ugrott el a jgróf mellül, ki holl halaványan iilt belvén. Képzeljétek mit éreztem én ekkor, kinek lelke egy boldog jövő reményével volt tele, ki ezen reményeket egy nyomorult gyáva által látja sárba tiportatni. Kzon omher nyeglo élcoi tárgyává tévé; azt, mit elérni legszentebb óhaj volt előttem * most : ezen ember ott volt szemtől szemben vetem, - Nyomorult kéjenc, csábító — orditám ma-! igámon kívül, öklöm g>'nesősen összeszorítva — mostj mát vége minden szemfénvvesztésnek, tisztában áll i előttem míiiden. Tehát hciu elég, hegy azon nőt, : kit haldokló anuya szent bizománykeut adutt át ne- j kem, meggyaláztad; pimasz voltál arra is, hogy ' uunek nevét pelcngórre tegyed. Ah uiOot már seji telmem bizonvocságirá vált, most u»ár ezátnolandasz; v n r> ; gálád tetteidért. j A gróf szavaimra fölegyenesedett. — Távozzék ön e helvről uram — monda — ; mert kidobatom. — Igen távozzék innét uram - szólt Krnesztíti liisz láthatja, hogy Jelenléte terhe? nekem. Láttátoké már éhhalállal küzdőt, ki kését szivébe verte annak, aki neki alamizsnát nyújtott? Iia láttatok, ugy nem szükség ecsetelni, hogy Krnesztin cn előttem most uii volt. — Távozzam én? E helyről? melyhez nukem, egyedül nekem van jogom. 8 ezt te mondod nekem, te női szörny, te esküszegö. - Ha még egy szót uram .... mond a gróf lovag korbácsát fölemelve kezében. -- Még egy szót? — kérdém. Nem egy, hanoin ezer, kimondhutatlau sok szó kellene ahoz, hogy gyalázatosságtok, hütleneégtek . . . Nem folytathattam tovább, a gróf fölemeli k>vagkorbácsát, szumcui közé sújtott veta Hah! mit éreztem én ekkor!! E,z ütés felkorbácsold legutolsó csepp véremet, szentem elsötétült, nem láttam semmit... seiumit.,. do igeu láttam, a grófot gunvos mosolylyal arcán. A jövő pillanatban pisztolyom mellének volt irányozva ... A lövés dördült s a gróf ruháján ott látám azt a piros von&lat, melyet az előző éjjel láttam. __ > Folytatjuk^, BÁLBAN. \ idám zene tölti be a léget. Bűvös fényben ragyog a táncterem: Az előbb még borongó arcokon A jókedvnek derűje megjeleli.