Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-08-19

III, évfolyam. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az isineretteijesztoegvlet, kertészeti társulat, lövész- tiizolfó- és a ...>le!Tur

a-e«rvlet A lap szellemi rés/ót illető közlemények i szerkesztő lakására: Anna-tér láiti. sz. a küldendők Előfizetési és hirdetési díjak, felszöllarnlások, a kiadói teendőkkel megbízott \\'il.i <1 i t—> Karol úr könyvkereskedéséhe: megyeházzal szemben, intézendök. Pápa, nyárutó 19. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, eg\ íven. Lu/ilulajitoiws s felelős sieikeszlő l*. Szabó 14íii'ol. 1 :i«>liy:«'tósi <| íJaU : Egy évre 0 IV. Félévre 5 lr. Negyedévre I (r. 50 kr. A llitMlelési <lí.j:lk térfogai szerint számitatnak: entim. 20 kr, ;>0Q centimeterért 50 kr, 70Q eentimeterért 70 kr, inon eentim. I Irl, 150Q eentim. I Irt Pl kr, "200Q centim. I ft, HO kr, 500Q .vnliin. i Irt. 40 kr, 400Q centim. frt. \ közbeeső j térfog; toknál a következő magasabb fok díjjá számitalik. liélyegdij mindig külön fizetendő. jjm Szent István napján. ilözcl IOOO éve. hogy I. István napját. mint Vnemzeli ünnepet üli meg a magyar. { A nemzeti politika, melynek alapját 1 vetette. nagy tev pontból imlull ki: meri a papi intriguák politikája volt az. mely hála tejében tönkre tette legdrágább nemzeti kincseinket. nyomokat sem hagyva a magyarok ős vallásának tiszta színben lehelő foltiintetésére. Káadásul elakarta feledtetni a magyarokkal saját nemzetiségük alapföltételél, lényegét, a magyar nyelvet: bevitelvén Istvánnal mindenhová a holt latin nyelvel, még oda is, ahol egy-kél emberen kiviil alig értette valaki. E nagy politikai tévedésen kiviil vannak azonban oly intézkedései is az I. koronázol! magvar királynak, melyekért méltó elismeréssel tarf^j J 1 tozunk neki. Hogy sokat ne mondjunk, ott van az országnak politikai arrondirozása. a megyék felállítása, a székhelyek kijelölése s oly ősidőkről ujakra, még a mai napra is kihúzódó alapítványai, melyek a cullura s nevelés terjesztésére okvelellen szükségesek voltak, s azok ma is. Nem hallgathatom el azonban, hogy véghetetlen nagy hátrányára szolgált s szolgál az általános művelődés emelkedése s terjeszkedésének, miszerint ezen alapítványokat oly testület kezeibe lelte le. mely azokat eredeti rendeltetésöktöl nem álallolta elvonni, egészen haszontalan dolgokra, huszárinasok tartására, saját méltóságuk naradíroztalására, kényelmére s ekkép Krisztus példájának mellőzésére használlak, a helyeit, hogy a borzaszt«) javak s alapítványi tőkéknek az egész hazában milliókra rugó kamataiból a szellemi vakság s lelki szegénység enyészletésének eszközéi faragták volna ki. Nagy elmék nagyokat tévednek. Ez áll I. Istvánra is! A papi sugalmak altal készlelve, leverette saját előbbi vallásának oltárairól a szobrokat, agyonlipratta a legszentebb ereklyéket, melyeket ma oly véghellen nagy becsben tartanánk, hogy nem adnók azokat fél Európáért! Mert amiket Toldy s mások irlnk őseink isteni tiszteletéről, mind csak sejtelmek, foltevések. melyeket ép ugy lehet ellcnbizonyítani, mint bebizonyítani Horváth István mondásai meg csakugyan nem egyebek a mull időkbe paripaként visszaszáguldani tudó képzelem szüleményeinél. Hogy mindazáltal nemzeti ünneppé proclamálták I. István király napját, azt nem annyira a nemzet vérében lüktető, mini inkább azon magukat könnyen megadó érzelmeknek lehel tulajdonítani, melyeket a szószékről oly sokszor oly vak hévre tudnak az egyszerű népben föllobbantani ! Vannak szempontok, melyekre minden szépei össze lehet hordani egy személy birt tulajdonaiból. Ekkor diszteljes színben tűnik fel a naphős. De vannak oly szempontok is, melyek nemcsak a nemes, de a lévedéses gondolatokat is magukban foglalják. Ekkor már veszni kezd az illusio. En is ez utóbbi szempontból mérlegelem ez ünnep jelentőségét, s azért I. István királyt olyannak találom, kit ha az egyház azérl. mert ) ~ J neki jó szolgálatokat tőn, szentlé avatott, magam részéről. I. István emlékét, csak mint hazánk első polilicai rendezőjét tarlóm lenn!*) Győr I87(> augusztus hó. J cT

1 Szerényt Emire. Takarékpénztáraink reformja. *,K.J Ej> oly ellentétes, mint meglepő, hogy inig egyrészt nagy bankintézeteink úgyszólván pénzkészletekben úsznak, a kamatláb nálunk ennek dacára roppant magas. Kétségtelen, hogy az lSTo-iki nagy tőzsdeválság visszahatásai a hitelnyújtás terén uiég most is érezhetők. A megrendült bizalom még mai nap sincs helyreállítva. A kereskedelmi világban üzleti kedv helyett kölcsönös gyanuskodás uralkodi k, a1111 üzletpangást idéz elő. Ezen felül a keleti háború esélyei folytonosan lekötve tartják a forgalom fő literét. Igaz, hogy emellett a tökepénzesek most is kamatoztatják pénzeiket, hanem ez természetesen nem történik a forgalom érdekében. Ahelyett, hogy a kész tőkék üzletekre, befektetésekre, iparvállalatokra fordítatnának, a takarékpénztárakba vitetnek, hol azokat a legkönnyebben, minden gond s fáradság nélkül kamatoztatják. Takarékpénztáraink az ily tökéket G, 7, 7 l/

2 %-os kamattal fizetik, tehát oly *) Bocsánat, a vét^ót, ugy mint írva volt, nem adhat luk Általános visszatetszést nyert volna. Szerk. IIA IGAZ, IIOCJY . 4 a igaz, hogv betegség az álom, f Ugy senki sincs betegebb énnálam: Álmodom en napont at es ejen Azt sem tmiom mikor vagyok ébren. Álmodásim mind ollyan egyformák; köriil mind csak azt a kis lányt fonják. Éjjel nappal ő van csak előttem, S nap borong és éj dereng fölöttem. Az éjjel is oly boldog volt álmain. Azt a kis lányt karjaimba zártam; l>e mintha csak kis gyermek lett volna, l'gy eljátszott s homlokom csókolta. Ks én, nli én ollyan boldog voltam . . . „Az álmok legszebbikét álmodtam"* Istenem, ha betegség az álom: Nem az lesz-e nem soká halálom?! Akit még az Isten is megvetett. (Heyen,jes elbeszélés). Irta: (íajmossy János Iván. I. liész. 1. A nagy úr! .... (3. folytatás.) Siettem lefelé. Néhány pere múlva szamaraink elé fogtuk a nyájat, s sebesen hajtottuk letelé. Midőn a fent említett sikátorhoz értünk, honnét az udvarház, volt látható, Mitru leszállt szamaráról, — levette a nyeregről a tarisznyát, letelepedett En is mellé ültem, hogy együnk. — Mitru te, hát mi volt az, amitől te ugy 7 1 ' Oí megijedtél V — A nagy úr! . . . . — Miféle nagy úr? — Akié az a kastély volt oda át! — Hát tniért i jedtél meg töle ? — Mert ö az ördög szolgálatában van, s kecskéimet mind a túloldalon ugratta volna a mélybe. I Az oláh az őrültekről azt hiszi, hogy az ördöggel cimborálnak !) — l)e hát mit keres ö ott? Nem tudom, már több mint tiz éve, hogy senki nem látta a vidéken. — Hát beszélj róla Mitru ! — Majd estvére, — előbb nem merek. Kénytelen voltam ebbe belé nyugodni. Később Mitru segélyével megtömtem táskám virággal s este vigati kisértük haza a nyájat. Apám, anyám, nővérem, tártkarokkal fogadtak ; — akkor borzadtak el csak, midőn hallották, liogy a tetőn a „nagy urat" láttuk. Fel nem foghattam, miért ölelt oly melegen keblére anyám, szorította át nyakamat, tüleimbe súgva: csakhogy nem ért semmi baj, kedves fi a m ! 2. Mitru meséje. Leáldozott a nap, a láthatár szélén rózsa-pír látszott s kezdett elnémulni az ugy is csendes talucska zaja. — néhány elkésett veréb csiripolt az eszterhéj alatt, azontúl lecsendesült minden, — néma lett a vidék, mintha kihalt volna. A csendet egyegy kutya ugatás zavarta meg esak. Alig vártam, hogy Mitru dolgát végezze. Leültein érdes szűre szélére, fejem lehajtottam a térdire, s lestem ajakáról a szót, elnyelve mindent, a mi ajakán kijött ~ Gyönyörű szép éjszaka volt. A hold sáppadt képe fenn látszott az ezer millió mosolygó csillag között, s Szt. Dávid arca egészen tisztán kivehető volt. A göncöl szekér majdnem fejünk lölött ragyogott. - Mitru meséld el hát a „nagv ur' történetét. * 31