Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-08-05

III, évfolyam. 32. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az isinpretterjesztőe£vlet. kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ,.3lemir*-e«rvlot A la|> >zellemi részét illető közlemények t szoi'koszlo lakásál'a! Anna-tér 1246. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési «Iíjk, lelszóllainlások, a kiadói teendőkkel megbízott Wajdits IVitl'Ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők. Pápa, nyárutó Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton. i:ioii^otó>si díjait: Kgy évre (i IV Kélévre 3 f

r. Negyedévre I Ir. fin kr. egy iven. Laplulajiltmos s felelős szerkesztő I*. Szabó Ivái-ol. A ll i rd<'l t'*ssí <1 íja K térfogai s/eriot s/.ámitatnak: ISM , , eitim. ál) kr, .'»UQ e.entnnelerért 50 kr, 70Q eenliineterért 70 kr, |0 »• eentim. I Irl, IMIQ eentim. I Irt 10 kr, SUOQ centim, t It, X<> kr, nOt»G e.'iitiiii. 2 Irl fO kr, iOUQ eentim. ."i frt. A közbeeső |,'.rlőg: toknál k<»vetke/ő mag;is;«bb l<>k dijjH s/.ámit;«tik. Bélyegdij mindig kiiliin ti/etendő. 3g egy szó a hitoktatás kényszeréhez. egközelebbi cikkünkéi azzal zártuk vtill be, hogy még e tárgyra vissza fogunk térni: : mert egy percig sem habozunk kimondani. hogy mi ezt a kérdést felette fontosnak, oly nagy horderövel birónak tartjuk, hogy jó részben ennek szerenesés megoldásától függ, társadalmi életünknek a kellő irányban egészséges fejlődése. Mi, a valláserkölcsi tananyag miként leendő kezelésére iskoláinkban, már csak azért is felette nagy súlyt fektetünk, mert ugy vagyunk meggyőződve. hogy politikai helyzetünk még oly szerencsés alakulása is, jogrendszerünknek, közigazgatási intézményeinknek még oly szabadelvű tovább fejlesztése is. általában mindezek nem lesznek képesek egymagokban társadalmi életviszonyainknak korszerű alakítására: nem fogJ 7 ~ ják meghozni államszervezetünk idegeibe síz állandóságot. a nyugalom azon érzetét, mely egyedül képes a társadalmak életerőiben egészséges vérliiktelést, nedvkeringési előteremteni. A valláserkölcsi élet normális fejlődésének igen magas foka kívántatik ahoz, hogy a polgárok öntudatra ébredjenek, hivatásuk magaslatára kötelmeik hü és pontos teljesítése állal felemelkedni tudjanak; s e képességet csak a vallásos nevelés képes a gyermekben sikerrel kifejleszteni: a vallásos szellem fénye világosságot fog deríteni a növendék útára még ott is. hol mások sötétségben tapogatóznak s a helyes irányt és ösvényt eltalálni nem képesek. Nem érthetünk tehát egyet egyáltalában azokkal, kik gyermekeiket a hiltaiii órák látogatásától felakarják teljesen menteni : akként gondolkodván, hogy a növendéknek vallásos oktatásra úgyis semmi szüksége sincs. — Az ilyenek nem tudják, hogy a hit o k t a t á s nagy horderejű kérdésének korszerű, tehát az észszel is megegyező megoldásától függ jó részben családaink nyugalma, társadalmi életünk biztonsága, egézséges fejlődése és haladása. — Ezért mondjuk, hogy a hitoktatási iskoláinkban még kényszerrendszabályokkal is keresztül kell vinni. Félre azonban ne értessünk, nem azt mondjuk mi, hogy a gyermekek vasveszszövel hajtassanak a hitlani órák látogatására: csak azl követeljük a valláserkölcsi élet, a józan élei. a józan haladás szent nevében, hogy a községi s fele kezeli iskolák kötelezeti tantárgyai között a h i t o k t a t á s is helyet foglaljon: s az egyházi kormánytestülelek, tanhalóságok megfelelő törvények alkolása állal oda utasíttassanak, mint avalláserkölcsi élet hivatott ő r e i. [hogy hitoktatási rendszerüket reformálják; s it ! valláserkölcsi tananyag akként kezelésére törekedjenek, hogy a gyönge gyermekek abból, már tavaszkorukban egészséges életirányt vehessenek, s későbbi pályájukra biztos útmutatót nyerjenek. Jaj, de itt van ám épen a bökkenő, mondják a szabad irány barátai, hogy az autonom egyházakai oda utasítani s arra kötelezni egyálalában nem lehel, hogy ;i hitoktatás rendszerét újra alakítsák s a ni e g á 11 a p í l o 11 Ii i Iágozalok tanításával felhagyjanak. — Ugyan, de hát ki is kivárnia ilvcn dolgot: de azt már csakugyan megköveteljük, hogy a gyenge gyermekek érthetetlen dogmákkal Inl ne terheltessenek. Kemény beszédek ezek: hagyjátok ezeket a felnőtteknek : hagyjátok a templomi lanitásoknak, igehirdetésnek. A gyermeknek v a Ilás kell. nem dogma, bitre \an szüksége nem hilágazatra : akkor tanítsátok meg ezekre, midőn már é reit é s s z e I s j ó z a ti Ítélettel képesek elmélkedni a vallás és igazságai felelt. Mert a hilfelekezeleknek lehelellen nem lálniok a kor irányai: lehelellen az okát azon beleges tüménynek fel nem ismerniük: mely a valódi hilbuzgoságot egyre csökkenti, s a vallás szárnyai alall az országokat es társadalmakat újjászületni nem engedi. — Legyen az egyház a józan haladás zászlójának hordozója: a vallás valódi tekintélyének fenntartója: a szabad eszmék ullörője: ekkor a vallási órák halgalásatól nem fognak a szülök idegenkedni. J o z a n. é s s z e r ti h a I a d á s i el v e k r e alapított hitoktatási r e 11 d s z e r. e z a 111 i jelszavunk, addig pedig álljon a hilo k t a t á s k é n y s z e r e. I\

'resz-léttt/i .Itiiton J

JAKJAI) KIS LAW . . . árjád kis lány, járjad azl a láncot,— w Vígan járd, hisz ugy se velem járod . . . Í

llejli, én velem nehéz lenne járnod; Klneliezít engem élted: — Mert nem tudod, mert nem érted — A bú és a bánat. KgyMZ

er leszek vig én életemben, Kgyszei leszek táncos jó kedvemben, — kedvem szerint lábúm akkor járja : — S járom hojnul hasadtáig, Szivem, lelkem szakadtáig — Ilu másnak lész párja. Pápu, jún. — i. Akit még az Isten is megvetett. (lieijenyes elhexzeles). Irta: tiajmossy János Iván. I. Itósz. i. A tttujtf úr! .... Ki ne esnék kétségbe, ha uiinden reménysége hajó törést szenved az élet zajló tengerén? Kinek jutna eszébe, Istonro gondolni a vész első pillanatában : hiszen inkább átok, — mint imádság röppen ki az cuiber ajkán, ha látja, hogy minden, miben reményével, mint mentő horgonyban kapaszkodott, csak a vaksors játéka ; hogy maga az élet is, — csak játékszer a világ, ez óriási gyermek előtt V Ki ne átkozná meg e pillanatot, melyben szerelme első lángot vetett, — ha annak következtében boldogtalanabb lett, — szerencsétlenebb, mint a koldus, ki hiába hívja könyörületességre az embereket, inert azok részvétlensége miatt éhen kell vesznie V — S ki tudna nyugodt lenni akkor, midőn sziv éta leg turcsább s különbözőbb alakokban kei esi tel az élet átka, a fájdalom V — A szív különös valami az emberi kebelben ; - nincs oly rejtély miot éppen az emberi sziv: de a fájdalmat meg semmi sem érzi oly élén ken, mint éppen az emberi sziv ! — IIa a kis madár fészkét pajkos gyermek dúlta tel, - keserűen csicsereg s kiöntve bánatát, teled, — új igy fészket épít a lomb alatt, s ismét boldognak érzi magát IIa a vad állat kicsinyét féltve, őrzött birtokát veszíti el, tájdalmát egy harsogó bomboléssel, vagy lassú nyögéssel fejezi ki, — s azután teledve a bú, uj örömöket teremt magának ! . . . Nem igy az emberi szív! ila fájdalom, keserűség érte,nem képes azt egy pillanatig sem feledni, s bár vegye körül zajával a világ, - magános pillanataiban még annál többszörösen érezi a fájdalmat, minél inkább akarta feledni, mi a szíven feküdt. A gyermek álim.it, az ifjú csalódásait, a férfiú hiú reményei tüntet és az agg elfolyt életét nem tudja feledni. A keseriisegnek ezen szívóssága, kétszeresen van meg az anyai kebelben ! . . . Gyermek voltam, még alig haladva meg a tiz évet. De jól emlékszem a tájra, hol születtem, s élénken tárja elém képzeletein ma is azt a helyet, hol a boldog évek lefolytak, hogy aulia vissza ne térjenek többé. Apám háza a hegytetőn állott, s a sikátoron körülte még mintegy 200 paraszt család lakása toglalt helyet, bíbor színben játszva a talak a reggeli s esti szürkületben, A falu alatt szép róna terült el, egy ezüst sza lagnak látszó folyócskával átszőve ; a rónán szép aranykalász rengett; míg a folyócska partján illatos szénába torié kaszáját a pór. Az esti szellő enyhe léggel jött mindig, s élvezet volt szívni az illatos levegőt. Madár dal zavarta az estve néma csendjét, — a fülemüle haugo sau dalolt néha éjfélekig. A falun felül magas erdő foglalt helyet, s a hegyoldal gazdag legelőt adott a nyájnak; a kecskék vidorau másztak fel az égbe nyúló hóval takart hegycsúcson, hogy a tetőn mohát kapjanak. A kecske pásztor itju oláh legény volt, s én sokszor elmentem vele a hegyekbe, ha apám megengedte, hogy nővéremnek ritka virágokat szedjek halomra.