Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-08-05

Ügyleteink jövője. Jövő ? Mit beszélhetünk mi a jövőről, kiknek az idő végtelenségének ismeréséből csak egv parányi rész jutott osztályul s az is a múlté és jelené, de nem a jövője, melynek egy másodpercébe sem vagyunk képesek betekinteni. Nem is állítjuk, hogy prophéta ihletettség vezeté tollúnkat a jelen sorok irása alatt, mi itt azon sejelemnek kivárniuk adni kifejezést, melyet a jelen tapasztalatai teremtenek meg ; szóval a jelenből következtetünk a jövőre. Kgvlcli életünkről széliünk, mint városunk testületi szellemének nyilvánulásáról, anélkül, hogy feladataik ismertetésébe bocsátkoznánk *), hisz oly sok alakban közöltettek azok e lapok hasábjain és eirvebütt is, hogy nincs városunknak egv lakosa sem, ki előtt e téren ujat mondhatnánk. Vessünk inkább egy pillantást a múltba, jelesen az egyletek ke letkezésének történetébe, és nézzük azon tényezőket, melyek az egyleti életet teremték s ítéljük meg, J o w • vájjon meg vannak-e ama faetorok egyleteinknél, mint azok jövőjének garantiai. llégi, de örök érvényű igazság az, hogy nincs oly rosz, melynek jó oldala nem volna ; s ha vala hol, ugy a középkor cast szellemének reactiojában fénvesen valósult a mi az igazság. Ki ne ismerné m/ ' a történelemből azon élesen megkülönböztetett álláspontot, melyet a világi s egyházi tendál főurak Kurópa legtöbb államában, de különösen a német birodalomban elfoglaltak, s ki ne ismerné azon nyomást, melylyel azok az alsóbb, előjogokkal fel nem ruházott néposztályokra nehézkedtek, mely nyomást a császárságnak a vazall fejedelmek által békóba vert keze sem volt képes viszszatarlatni. S midőn az már már kezdett elviselhetlenné válni, egy eszme, ragyogó világával — tűnt fel a szolgaság setet egén, az egyesülés. Az olaszországi városokból indult ki O»/ O ama tény, amely csakhamar bevilágítá Európa nagy részét. Az egyenlőség, kölcsönös támogatás eszméje, nem anyagi fegyverekkel hódított s mégis nagyobb területeket foglalt el, mint a középkor bármely hatalmassága. A meghódított tereken eliiltcttetett azo n után ama mag, a melyből az egyenlőség testvériség és szabadság kelt ki. Igen, a szétszórtságukban oly nyomorult tehetetlen elemeket uagygyá és erőssé tévé amaz eszmék hatalma f Ks amaz eszme, a melyet a közép kor nyers politikai intézményei kényszerétének életre, megtartá hatalmát, sőt erösíté azt napjainkban is, midőn az egészségesebb státus-rendezés nyomán majd mindenütt felhasadt a szabadság hajnala. A politikai súlyegyen helyreálltával az egyletek a cultura és huma nismus terére helyezék át működésűk súlypontját, s ennélfogva azok ina már nem merev politikai, hanem sociális tényezők. ( Kol ytaljllk j *l Nagyon szerényei» visszavonul a eikkező egyleteink hirálatátéd. Lehető, hogy ez által darázsfészekbe nyúlt volna; de a/ igazság érdekéhen ettől nem s/ahad visszaijedni. Ily nyugodt lárgylagos fejtegetésekkel mindég nyp az iigy, még ha talán itt és ott nem hízelgő a rajz. K^yéhiránt e hiányl még egy ujahh eikkheu pótolni lehet. Sz e r k. Levelek a távolból. IV. Balatonfüred, aug. hóban. Csakugyan szeretnők azt a hatalmút ismerni, a mely az emberi kiváltságoknak mindig eleget tehessen. A mult hetek esős, borús és jócskán hűvös napjai alatt tele volt a szánk panaszszal a füredi idény kedvezőtlen volta miatt,—ma, hogy a meleg dolgában már semmi kívánni valónk sem maradt fenn, — ma, hasonlóan tele a szánk panaszszal, — a forróság miatt. — Mint l'ölebb mondók, az emberek kiváltságai hetülthetetlenek általában, - ezeken kiviil azonban különösen még kielégithetelleu a fiirdö-\endég. Mi vagyunk a legkialhatatlanabh ember-seela (secta, mert hisz dogmaink az ásványvíz, a savó, a hideg fürdés slb. ) A fiirdo-v endég mindig pessimisla. Alinak soha sem jó ahogy van, s a tények logikája elölte nem látszik, kevesel. panaszkodik, fázik es izzad, s mi természetesebb, hogy a fürdőhelyet a hol \au. pokolnak, \agy legalább is pitigatoriuinnak tekinti, a mely bői szabadulni vágy. Számlálja a hetekel (igen a heteket is — a megérkezés percétől kezd\e) napokat és végre ah boldogság az órákat. S a ki kiszabadul e purgntoriumhól — vulgó elutazik — közirigység tárgya ismerősei előtt, — és nem ritkult örömével még lökozza az irigységet. I'edig. — hogy készül fürdőre mindenki. Vannak emberek, a kik igen kejclnielleiniI érzik magukat, ha ama kérdésre; hol tölti az idei idényt? „sehol-'-lal kell l'eleluiök. - Ks \iszout azok a pessimislák. mikor a fürdőzésből hazamentek. — hogy elötudják adni élményeiket; nieiniyire jól mulattak, mily kellemes órák emlékét hozták el onnét stb. stb. Természetes egyébként az, mert hisz az emberi szép tulajdonok közt nem utolsó a hiúság. Még jókor észrevesszük magunkat és észreveszsziik azt is. hogy a mit eddig osszehordtuiik, az nem aiiuxira füredi levél, uiiut inkább füredi predikáeió. Mivel pedig nem ez. hanem amaz a mi ressortunk e nyáron, (a prédikációk különben is csak télen. akkor is csak cum grauo salis levén valók ) a füredi eleiből iruuk ide egyelmasl. Julius hő 2!>-én délután egy izgató liir járta át Füred egész területet, hogy t. i. a llalatoii viharkorbáesolt hullámai egy sétahajózást levő családot elragadtak. Az orkán irtózatosan dühöngött, és estére kelve mindenkin az a fájó tudat vőn erőt, hogy a család, l.eiihossek egyetemi tanár egész (Hí tagból) álló család j;i és kísérete, - ment hellénül elveszett. A mentéssel azonban nem hagylak lel. A szerencsétlenek fölkeresésére elsőben egy vitorlás hajó, majd a gyorsan cll'iilött gőzös indult útnak, magával vive számos — a balesetbe jutottak iránt érdeklődőt. A gőzös a lehető legerősebb bányaiásnak kitéve jáila he a szemközti part illető hosszát, azonban későn este szintén eredménytelenül teil vissza. Másnap reggel azután sikerült inindcuüvé táviratilag intézett kerdezös kod esek nek kitudni, hogy a család egy somogyi község mellett jutott ezer baj közt partra. Tiz óra léié Iii atalosau is tiidtulada- j tott ez a veszélyeztettek miatt egyetlen családként I aggódó közönségnek, és egyúttal az is, hogy délre a gözós meghozza a hajótörteket. \z egész Füred a ha- 1 jóállomásnál volt délben, s midőn a parthoz közeledtére összes lobogóit (elvonó és mo/.sarazó gőzös kikölött. s a hajólört családtagjai a Iliidőiutezel egy-egy vezető- ( jelöl kísérve a partra leptek, éljenzés fogadta az e colossális részvét all il látszólag meghatott családot. F,s « valóban szcp, magasztos is volt e látvány az idegenre is. • Szerencse mindenkép, hogy igy végződött e veszélyes kirándulás, mert hisz egy szomorú vég ugv lehangolta volna a kedélyeket, hogy az Anna bál, a mely tegnap fényesen és kitűnő kedélyességgel mentvégbe —, valószínűleg sehogy sem felelt volna meg a hozzá —, oly sok szép lány és tánckedvelő ilju által már régóta — fűzött remények nek. y. k. A városi hatóság koréból. 14 Í.7. Rendoi'l. 1876. Az éji cseudzavarások megszüntetésére nézve szükségesnek találta a városi képviselő testület f. évi Junius 17. 77. sz. alatt következő rendeletet alkotni. /ár óra után nyitva talált n y i I v á II o s h elyekeu, a záróra elmultára nem csak a hely is é g t II I a j d o n o s á t ; d e az ott I é v ö v e II d é g e k e t is Ii g y e I M ez t e I II i. — a z é j jeli cirkál ó r e N d ö rs é g a kapitányi hivatal állal utasíttatni rendeltetik. Fhcz képest figyelmeztetik a közönség, a járörség felhívására korcsmákból, kávéházakból és sörödékböl záróra illan távozni. \em eiigedelincskedök maguknak röjják fel a kellemetlenségeket. Pápán a rendőri hivatal julius 28-án 1870. Hendórség. Ilii. tH7ii A városi közönség mult években és az idén is dobszó állal számtalanszor lölkéretett közegészségi tekintetből a házak előtti járdákat naponként reggel és este meleg napokban öntöztetni. — Voltak, kik belátták ezen intézkedés jótékonyságát, házaik és lakásaik előtt öntöztettek; mig löhheu egész közömbösséggel hallgatták és olvasták ez érdemben felkéréseket, és nem öntöztek. Az egykedvűséget tovább türui nem lehetvén, újólag felhivatik a közönség, az utcákon, a házak előtti járdát naponként öntözni, — kik azt tenni elmulasztják esetről esetre fokozatosan büntettetni fognak. Az öntözés azok által teljesítendő, kik utcára néző lakásokat, vagy boltokat hiruak. — Mulasztás esetén a büntetés ezek ellen irány oztatik. Pápán, a rendőri hiv atal julius 28-án 1870. /ina/őrsi'!/. Tü zo llőeyyleli iiy y. A pápai önkény les tüzoltóegylet tüzörsége aiigiis/.ius ."»- 11-ig. r» Orfigvelö heti parancsnok : Szokoly Ignác h. osztály parancsnok aug. 5- II-ig. f Augusztus Ó-én. Őrparancsnok : Szeglethy Oyörgv segédtiszt Örök : Oieues Sándor. Oantl Nándor, Fried ner Markus, Orüiibaum Mór. Augusztus 0-án. Őrparancsnok : Bikky Sándor csoportvezető. Örök: Oral János. Iliedl János*. Hrukker János, Vágliő József. r* Augusztus 7-én. Őrparancsnok: Oiiisztman Márton szakaszvezető. Örök: Szalczer József. Oszterman Nándor, Szily Ignác, Oöncz Imre. I» Augusztus 8-án Őrparancsnok : Takács Antal csoportvezető. Örök: Orosz Henrik, klein Náthán, Kreizler Oáhor, Németh Oabor. »» Augusztus W-én. Őrparancsnok: llochvarter \ntal csoportvezető. Örök : Steklovics Antal, Tiszai János. Ilerger Vilmos, Nziiiiacsck Oáspár. Augusztus 10-éu. Őrparancsnok: Spitzer Benő csoportvezető. Örök: Buják) István, Oroszhern Ferdinánd. Foki János, llalogh Jáuos. Augusztus ll-en. Őrparancsnok: Németh János csoport vezető. Örök: Nagy Ignác, Ilerger Mór, Szabó József, I,. Németh József. I'ápáu augusztus |-éu lí*70. 1 /tara ncsn okság. Amit akartam, ki tudtam vinni, s atyám is haj landóbb volt elbocsátani mióta M itru volt a nyáj őrizője, mivel eltérően többi ,.atyafiától" se részeges nem volt, sem pedig nem hihetett reá semmiféle kihágást hallani ; sőt még a mi atyámnak különösen tetszett nem is bagózolt ! Az ö társaságában jártam én be a bérceket, kedveltem meg a hegyi életet, s neki köszönöm,! hogy e grenditö szép történetnek birtokába jutottam íiyönyörü szép nyári reggel volt. J J I •/ cH — I i ti ! nem jön velem ? ma nagyon szép idő van — kérdé M i t r u, midőn kecske nyáját maga | elé kapva, nyugodtan haladt előttem szamarán. Várj egy pillanatig, - mondám gyermekes örömmel— mindjárt incgkérdezcin^apáiutól, hogy szabad-e veled mennem V Ivohaniam be ; s néhány perc múlva én is ' szamár hátán ügettem ki az udvarból. Már messzire jártam a háztól, midőn nővérem Utáunniii kiálltott, hogy hozzak neki virágot. — Ma hozhat neki az úrfi egy kalap havat is,— felelt Mitru mosolyogva. Ma szép idő vau, s hanem változik, délic a csúcson leszünk, a honnét messze ines-ze fog ellátni az Ul ti s m m fogja sajnálni a faradtságot, bár ha nein leli 't is szamáron menni oda, hanem csak gyalog. — I)e hát miért nem lehet szamáron menni? kérdém együgytien Mitru tói ; hiszen, ha gyalog fellehet menni ; akkor szamáron még jobban ! Igen ! volt a válasz, csakhogy hátra buknék a terével a szamár, mert ott nagyon meredek az ösvény ; legjobb esetben is, nem tudna az ember a szamárhátán maradni. — No én azért felmegyek. Ha gyalog kell is menni, de azt meg mondom, vigyázz reám, mert nem szeretném, ha baj történnék ; azután meg neked is baj lenne, bizonyosan elkergetne apám a szolgálat ból s téged elvinnének katonának ! — Ne féljen urfi, ha velem van, nem éri baj. Ez azután megnyugtatott. Eszembe jutott, hogy anyáin is bizton mer elereszteni Mitruval, soha sem ellenkezik, ha vele akarok menni, mig a többi cselédekkel a világért sem eresztene el — De meg, magam is sokkal több vonzalmat éreztem ehhez az egyszerű oláh fiúhoz, mint a cselédeink bármelyikéhez. Már én is észre vet'ein, hogy e Hu némileg okosabb, mint a többiek, s mi fö, tudtam lio^v engém mindenek felett szeret - Mennyi kellemes órát is szerzett! Kgy nap sem sem mult el, hogy valamit ne hozott volna magával számomra. I f olytatjuk rá/m rárosának a fellázadt I alton őrizet által lett eláru/ására ronalkozó részlel Wathan Ferenc egykorú hadnagy emlékiratából, mely a ..Hégiségburár" cimii Ponori Tetr retek József által kiadott folyóirat l-só kötetében megjelent 1838-ban. Mely utambuu mentemben érkézéin Pápa eleibe, holott mikorou be akartam volna szegény Maróthi urammal való néhány szómra, mivel este felé vala, mennem, a franciák nem botsálának be, hanem a bástyáról izenék be szegény Maróthinak, kéretvén: megbocsásson, mert nem bocsát na k be a franciák; én pedig sőt abban semmit sem tudtam volt, hogy az áruló franciák már ó