Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-12-19

II. évfolyam. 51. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap \ pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztoegylct kertészeti társulat, lövész- és önkénytes tiizoltóegylet A lap szellemi részét illető közlemények i szerkesztő lálüásáral Anna-tér 1246. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendők­kel megbízott "YVajdltS IváfOl űr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők. Pápa, 1SY5. telelő 19. Megjelenik e lap heteukint eg3 T szer, szombaton, egy íven. Laptulajdonos s felelős szerkesztő JP. Szalt>ó K.áx»ol. mioXizetósi díjai*:: Egy évre 6 fr. Félévre 5 ír. Negyedévre . ... . . . 1 ír. 80 kr. A. llircletósi clijali. térfogat szerint számitatnak: 1 8Q centim. 20 kr, öüQ centiméterért 50 kr, 70Q centiméterért 70 kr, 100Q centim. 1 frt, 150Q centim. 1 frt 40 kr, Ä00Q centim. 1 ft, 80 kr, 500Q contim. 2 frt. -40 kr, 4-OOQ centim. 5 frt. A közbeeső térfog} toknál a következő magasabb fok díjjá számítatik. Bélyegdij mindig külön fizetendő. A nyiitlér minden sora 10 k % Lapunkat, többek óhajának engedve, k ü I s ö­1 e g, formailag megváltoztatjuk, és ez által a kü­lönféle apróbb híreknek, levelezéseknek, újdonsá­goknak, valamint a hirdetéseknek is több tért en­gedünk. S in ig előfizetőink száma lehetővé teszi, hogy a lap kiadhatására saját erszényünkből fizetni nem kell, a papírt is megtartjuk, -- különben kény­telenek leszünk olcsóbb papíron megjelentetni köz­lönyünket. — Belsőleg, tartalmilag, eddig köve­tett elvciukhöz és irányunkhoz hűek maradunk. — Függetlenül és szabadelvűén akarván szolgálni egyedül a k ö z ü g y n c k, hissszük, hogy a komolyság legjobban beillik lapunk keretébe. Megvagyunk győződve, hogy városunk s vidéke ér­telmes kozönségéhöz jobban illik a k o m o 1 y, mint a sok haszontalanságokkal megrakott lap. Azon te­kintetben mégis nyer lapunk némi módosítást, hogy jövőre a tan- és nevelésügynek Önálló rovatot fo­gunk szentelni. Indokolni fölöslegesnek tartjuk ezen alkalommal, — társadalmi életünk számos jelenségei igazolják ezen irányban is törekvésünket. Első szá­mainkban gyakorlati utasítások k a í is fogunk szolgálni az újmértékek használatában. IIa a múltban dicsekvés nélkül mutathattunk la­punk bel- ós külmunkatársaira : ugy jövőre is biztosit­hatja olvasóink előtt a Pápai Lapok komoly és nemes törekvéseit, rendes munkatársainknak nem megve­tendő sor,a. Olyanok azok, a kik jobbára mind egyúttal a fővárosi sajtónak is dolgozótársaik. A társadalmi rovatra nézve jövőre is megnyertük Pereszlényi Já­í nost, Bclányi Ferencet, Stadler Károlt, Cassiust, Pápai Emilt, Antal Gábort, Gyallaí Lajost, — a tanügyi rovatra Gyurátz Ferencet, Goldberg Jakabot, Szabó Kornélt, Schwartz Sámuelt, — a tárcára Cscpely Sán­dort, Zoltayt, Pap Kálmánt, Szép Miklóst, Devccserit, Ujváry Élőket, Szentkirályi Kálmánt,— a kertészetire Lapunk t. olvasóihoz. Lapunk a jövő évvel harmadik évfolyamába lép át. Midőn mi e lapnak tovább szerkesztését és kiadását folytatni elhatároztuk, a múltból hozott ta­pasztalatunkkal előre lemondottunk minden eshető anyagi haszonról. Mert kevés és késedelmes előfize­tőink mellett az 1700 — 1800 írt. kiadási költségbe kerülő folyóiratnál nagyon megszoktuk mi már, hogy határozottan meglehetünk elégedve, ha az csak f ö n t a r t h a t j a magát, — és a nemes öntudaton kívül, hogy emberi és sajtói kötelességünket hűen teljesítettük, másra ne is számítsunk. A Pápai Lapokat mi városunk közé r-' d e k é b ö 1, a városok sorában érteim i s u 1 y á­n a k b i z o n y s á g á u 1, a m a g y a r t á r s a d a­lomnak itt is élesztőséés fejlesztése szempontjából fentartandóknak Ítéljük, S valamint a múltban az volt irányelvünk, jövőre is az lecncl törekvésünk, hogy lapunk P á p a v á r o s a s v i­(l é k é n c k j a v á t i» o v. d i t sa el ö , t á r s a­dalműnk egészséges vé r1ü ktc t é s é t ébreszszc s az igaz hu ma n i s mu s n a k szolgáljon. Tisztelt előfizetőinktől és olvasó­inktól várjuk a bizalmi szavazat kifejezését, hogy mennyiben osztják nézetünket, azzal, hogy a lapra jövőre is, minél számosabban előfizetnek. Nem hiszük, nem reményijük, hogy olvasóink meg ne győződtek volna már arról, hogy mai időben a saj­tónak, szinte a vidéken is, nagy szerepe és jelen­tősége van, hogy a lapolvasas az embernek létszük­ségei közé tartozik. Sok visszaélés, ferdeség, hiva­talbeli mulasztás elhárítható vagy jóvátehetö a nyilvántartás c közege által; a mi különben az em­ber természetében gyökerező előszeretet s esökö­nösscgncl fogva semmi más uton nem orvosolható. Heykál Edét, Lukácsy Sándort, Vecsei Nagy Zsig­mondot, Berecki Mátét és Károlyi Aristidet, — újdon­dászul Horváth Lajost és Szabadi Károlt. Igy az­után reményijük, hogy a szerkesztőség megfog fe­lelni egy vidéki társadalmi lap iránt kelthető mél­tányos igényeknek. Előfizetési díj marad a régi. Egész évre 6 ft. félévre 3 ft, negyedévre l ft. 50 kr, — az összeget előre kérjük idejében beküldeni < vi­dékről postai utalványnyalj a kiadói teendőkkel megbízott Wajdits Káról úr könyvkeres­kedésé b c, hogy a lap fentarthatása felöl vagy a megjelenendő példányok iránt tájékozva lehessünk; mert fölösleges számokat nyomatni nem akarunk. Pápa, 1875. telelőben. a JPapai Lapolc szerkesztősége. A társadalom feladatai Magyarországon. IV. -gértem mult cikkemben, hogy íiézeteimnek^aY X egészséges egyleti életről elmondása céljából l °j tárgyamtól kissé ellérendek. Vagy talán nem ' is cllérós ez ? nem tapasztaljuk-e, hogy az egy­leti élet Magyarországon szintén a társadalomra vár még, hogy egészséges alapokra fektetessék, nem látjuk-e, nem lapasztaljak-e napról-napra, hogy nálunk rendesen valamely egylet nem ugy alakul, hogy a rokon gondolkozásnak a közszük­séglelet felismerve öszszetömörülnek mintegy ösztönszerűleg, hanem akad egy ember, kiben felébred az eszme, a vágy a külföld ezen vagy JÓ BARÁTIM . . . Jó barátim! van egy villám, Kedvbe, búba mindég innám — JVcm miudig a szőlőnedvét, De mi ennél édesebb meg, (S csak hü szívben, s ajkon terem, Xevc — barátság, szerelem. Kedvbe, búba mindig innám Barátsággal, szerelemmel, Mi íöldhöz köt, s égbe emel — í.eutie mindig tele v i 11 ám.' Jó barátim! itt a pohár, Vízözön volt — legyen borár! Ha elönt is, az itt mindegy. Van Ararát — ott a Sas hegy, Fenntart gyöngye, láng hulláma Vizözöiíben kcü csak bárka. Yizözön volt — legyen borár! Szédeleg ma egész világ, Ha mindenki elbukni hágy: Legjobb támasz — a telt pohár. Jó barátim! „legjobb a víz" Mondja Pindár: boldog ki hisz, Hisz a vizben, miből lesz gőz, Mi ma mindent lefőz, legyőz. A világnak ad új irányt, Felkapja a könnyül, silányt. Mondja Pindár: „legjobb a viz" Van is ma már annyi vizész. Hogy a lángész majdnem kivész Hajh! pedig láng mi nagyra visz. Jó barátim! legjobb a tüz. Mi elválaszt, vagy összze füz. Kinek keblei ez halja át: Vagy ellenség vagy jóbarát. Ki pökni való lágymeleg­Kélszinü barát nem lehet . . . Mi bennünket így összefűz. Azt a tüzet hadd szitsa hát A bor, mitől szebb e világ A mig rajt a gyöngy gyöngyöt üz. E világ, — már tudni illik Hol én éltem, s élek mindig. Az ábrándok szép világa! Mi ma holnap be lesz zárva; — Még az ifju sem cl benne. A szív s az ész is csak kelme. Hol. éltem én, s elek mindig Beérve egy két baráttal S a kiért cseng a pohár, dal — , Egy hölgygyei, ki hü a sirig! Jó barátim! mi kell néktek? Én nem tudom, én nem kérdlck, E világból elég nekem Hű barátság, hű szerelem. S mig ezzel lesz villám tele: Ez lesz éltem kis édene. Jó barátim! mi kell néktek. Nem tudom, de szebbet, jobbat Szív c földön nem óhajthat, ­S magasabbat cl nem érhet. Felejtsük hát a világot Mit imádnak a bankárok. S templomuk a csalfa börze: Jobb nekünk itt e kis körbe! Mig fclcseng a pohár vígan: r Ússzunk édes hulláimban. S a ki először elmerül Bekapja a bor hulláma: Menjünk barátként utánna. Vezérül én megyek elül! Jó barátim! közénk üte x\ cimkórság: fenn sok hülye Ránk sem ismer — ám. ő lássa. Ráismerünk mi egymásra. Igazgyöngy az emlékezet, S níi tartja — fogjuk a kezet! S miben fényét el nem veszti De egyre nő, s minél nagyobbá — S távolabb —• csak szebben ragyog, — Kelyhet ki-ki ürítse ki! Cacpely Sándor, 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom