Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-12-19

azon törekvését meghonosítani, s ki aztán itt-ott egyszerűen a szükség begyőzése által, de igen gyakran eaptatio benevolenliae és más szemé­lyes érdekek belevonása állal összeteremti az elégséges számu tagokat, hogy egyletének esz­méje anyagilag is életképes legyen. Igy nálunk nem lehet föltenni, hogy ha az, ki kezdemé­nyezte, nem tette volna, akadt volna helyébe más, mert ez egylet alakiíásának szüksége köz­érzet volt; nem, ellenkezőleg, nálunk a legvi­rágzóbb egyletnél gyakran remegnünk kell, hogy mi lesz majd ez egyletből, ha lelke kivesz belőle, a motor, ki elnök, titkár, pénztárnok, szónok és kézbesítő, a többi címzetes helyeit, ki az ülé­seken részvételre szükséges létszámol, teke vagy kártya asztal, haragos feleség vagy epedös imádott oldala mellől összekunyorálni szokta és a ki, ha nem jönnek össze, mégis elvégzi a dol­got: praesens pro absentibus,— ha ezen motor majd egyszer kidől. Tapasztalásból szólok, sok egyletnek voltam tagja, hanem még mindegyik­ben ezen motor lététől függött minden, s volt öröm., ha akadt növendék, ki fogékonysággal bírt helyéi pótolni vagy elfoglalni. Nálunk c szerint nem az eszme szokta gyak­ran fennlariani az egyleteket, hanem az egyén. S ha az egyén, az individualitás, mely ezen esz­mél absorbeália. de fogolt- társaival közölni nem bírta, megszűnik működni; lehet az eszme bármi szép, az egylet pang és még feloszlatni sem le­bet, mert az alapszabályilag a feloszlatáshoz szük­séges SZ{ ím nem bír összegyülekezni. Egyletekéi életképessé tenni, két mód áll rendelkezésre. A nemes versengés hasoncélú egy­letekkel, az egvik : — ha az elébb mondottakai — tisztelet a nagy ritka kivételeknek — általános tapasztalatként elfogadjuk, akkor ezen mód utó­pia számunkra: — igy a másik mód áll csak rendelkezésünkre, és cz: minden jóravaló egy­lelked velő elemnek az egyletbe összefoglalása, vagy is mindazon céloknak, melyek rokonság­ban állnak egymással egy egyletbe összekap­csolása. Nem akarom én, hogy p. a pápai sok ér­demeket szerzett nőegylet a lövészcgyleltel egye­süljön; a heterogén tárgyak csak akadályozzál egymást (eltekintve azon veszélyeket, melyek Í bájos hölgyek sziveit érhetik, ha lövészeink) Í céltáblák helyett sziveikre céloznának) — de hí az egyletek, melyek a társadalom emelését jó­tékonyság gyakorlása és felvilágosodás terjesz­tése állal óhajtják elérni, egy központi ösz­egyletlé tömörülnének, mely megadván a kellt összhangot a sok oldalú működésnek, a nélkül, hogy a szakosztályoknak, melyekbe a társada­lom szükségletei szerint szétosztanék, működését .bénítaná, ha miden városban alakulna egy társa­dalmi egylet, melynek alosztályai — az egyik az ismeretek t e r j e s z t é s é t, a másik a h á­ziipar fejlesztését, a harmadik a sze­gény tanulóknak könyvekkel ellátását, a negyedik a szegények ruházását stb. tűznék ki feladatul, sokkal nagyobb szolgálatot lennénk a társadalomnak, mint ha elharácsoljuk erőinket sok­felé egy szakba vágó egylet alkotása által, me­lyek csak lengenek az eszme életrevalósága dacára: mert fizető tagja van ugyan elég, de nincs meg nz az intéző elem. melv az egyletet folytonos pezsgésben tartaná. Hallom az ellenvetéseket és meg is felelek reájuk, jövő cikkemben. Belányi. A szegényügy rendezéséről. (í. folytatás). Egy másik alapítvány városunkban' a Rosalia Franciska nökórbáz, melynek clso alapját özvegy Csuzy Gáspárné, született vizeki Talián Rosalia tet­te le, hagyván 10,000 váltó forintot 1814-ik év sept. 27-ikén Pápán kelt pót végrendeletében két gyógyul­ható asszony személytartására és ápolására, valamint 1400 forintot két gyógyulható nőszemély részere szükséges egy szoba építésre. 1818-ik évben Nagyméltóságú idősb Gróf Es j torbázy Miklós ur ajándékozta c nökorháznak azon emeletes házat, mely ma is kórházul szolgál, mely­ben három beteg-szoba van 14 ágygyal, azon kivül az ápolónő, gondviselő orvos lakása cs egyéb szük­séges lakrészek. Ugyanakkor ö a betegek könnyebb kitartására J000 váltó forintot rendelt az uradalmi pénztárból évenként. Ezenkívül sok kisebb alapít­ványok is tétettek cz intézetre. Az intézetnek van jelenleg 24,444 ít 80 kr tőkéje, ezen tul jövedelmét képezi a Nméltóságu Gróf Esterházy Pál nr által folyton adott évi 420 forint kegyadomány, valamint a Mélt. Gróf Wallis Gyula nr által adatni szokott évi segély. Ezen kórházban kizárólag gyógyulható pápai nőcselédek ápoltatnak, s az alapítvány kezelése uradalmi és megyei felügyelet alatt áll. Vannak ezentúl még a város kezelése alatt többféle szegény-alapitványok. Igy a jelenleg 7401 forintra menő házi szegényalap, melynek évi 370 forintos kamatja szegény iparosok között szokott kiosztatni, rendesen igen apró 2 forintos részietekben, melynek helyesebb kiosztásáról most szándékozik Pápa városának tanácsa, célszerűbben intézkedni az által, hogy kiosztás végett a pápai nőegyletnek adja át. Ezen kivül van a Pápa városi szegény alap, mely jelenleg 13,983 forint 78 kr tökével s ezután 727 forint 96 kr évi jövödelemmel bir, mely összeg a vá­rosi szegények között szokott kiosztatni. Az alap maga hagyományokból gyűlt s különösen kitűnnek és növe­lik az Összeget a szegények alapjában Karpics Jó­zsef 2100, egy névtelen 1858, Koronez László 1554 Eitler Antal 200 forintot tevő hagyományai. Emlí­tésre méltó még a pápai casinónak különkezelt 300 forintos alapítványa, s- egy 525 forintos alapít­vány világtalan szegények részére. íme ennyit tettek az elődök Pápa városában a szegények segélyezése érdekében, méltán illeti meg őket az utódok hálás tisztelete. De hogy ezen a­lapok a mai viszonyok között mily kevéssé képe­sek a szükséget, mely rajok utalva van, teljesen ki­elégíteni, mutatja az, hogy a városi képviselő tes­tület által legközelebb végrehajtott szegények ösz­szeírása alkalmával az tünt ki, miszerint az eddig előszámlált alapokból segélyezett szegényeken felül még száz szegénynél több él nyilvános koldulásból. A Pápa városi képviselő testület tekintetbe véve azt, hogy a koldulás által a város polgárai na­gyon egyenlőtlenül terheltetnek, hogy koldusok kö­zött nagy számmal vannak, kik kegyadományra nem méltók, hogy a koldusok legnagyobbrésze az általa gyűjtött könyöradományokat mcrtékletlenségre hasz­nálja fel, hogy a koldusok között az erkölcstelenség nagymérvben terjed, hogy általuk a proletariátus és nyomorékok szaporiíatnak, hogy a koldulási je­gyekkel azok bérbeadása vagy elajándékozása által sok visszaélés történik : elhatározta Octóber 3-án tartott ülésében a jövő 1876-ik évre a koldulás meg­szüntetését s a koldusokuak a szegény alapjövede­delembül és 4104 tt — szegény adóból való eltartását. Ez összeg megállapításánál számításba vette a képvi­selőtestület, hogy városunkban munkaképesség te­llumoristicus felolvasás Saphirtól, melyben fötár*«> r aorvőlc e mariéi pallója. Szabadon fordította Edelc'nj/i. (•! ful\tatás ós vvgo). De micsoda villámhárítójuk is van a nőknek, a házas élet oly sok zivatarai ellen, mint a beszéd, a szó ? mely az epedes, a gond és titkos fájdalom­mal megtelt szívnek biztosító szelepe. A beszéd az üdítő forrás a nö titkos szenve­désének beteg állapotában. Vannak sebek, melyeket mindig nyitva kell tartani, ha nem akarjuk, hogy haiált-hozók legyenek. — Némely megsértett szivü szenvedő nö, csak úgy élhet, ha a beszéd által nyilván tartatja szenvedését. Igen kedélyrázó cs megható pillanat az életben egy hallgató ajakat cs síró szemeket látni. Es kik viselik inkább a legnagyobb jogtalan­ságot ís néma fájdalommá), mint a nők? A néma fájdalom ajakán látható gyászjel, hangosabban be­szél, mint a szóló szív lyilt levele, és a zsebkendő alá rejtett szem meghatóbb, mint a szem látható köiinyc. Csak az a kár, hogy a szerencsétlen nö, nem találhat más helyet, hol jámbor, vigasztaló sza­vakban vigasztalást kereshetne, mint a templomot, és nem lel más helyet, hol szabadon sirhatna, mint a színházat. A nemes női sziv olyan, mint a gyöngy,­elfedi a rajta ülött sebet gyöngygyei, egy-egy k ö n y n y c 1. A férj csak a rózsát látja, melyet neje keb­lére tűzött és nem sejti, hogy az tör szívének. Nem a nagy fájdalmak okozzák a nők szerencsétlenségét, korájatsem, hanem a kis fájdalmak nagy tömege, a­zon csekély ismétlődő epedések, a folyton vissza­vissza térő könyezés, apróbb zaklatások miatt, a szüntelen elhanyagolások és bosszantások, — ezek azok, melyek a legtisztább, a legtürelmesebb, a leg­[ szendébb és a legnemesebb szivet is kifárasztják, aláássák, kiaknázzák, • keresztül döfik. — A legna­gyobb kínok csak apró kinzatások által eszközöl­tetnek,—melyek ismét nem jogai, hanem előjogai és jogtalanságai a férfiaknak, Az cmantipatiót e tekin­tetben az érzelemdús női sziv nem is veheti igénybe Minden ember legyen megelégodve jogai és elő­jogaival ; nem csupán az ember, hanoin a szellemek is legyenek előjogaikkal megelégedettek. Mindennek van előjoga, a komolyságnak, a tréfának, az élcnek a láng észnek és a betegségnek is. Az olasz álarcosok épen azokat hajigálják ap­| ró golyócskáikkal, kiket legjobban szeretnek. A tréfa a dolog külső boritéka, melynek tisztának, fi­nomnak és fénylőnek kell lenni, mert hiszen tet­szeni vágy ; hanem a komolyságnak, a dolog bel­sejének, erős massiv anyagból kell lenni, melynek melegítui kell. Ezen külső boríték és belső anyag szolgáltatják együtt azon kedvelt ruhadarabot, me­lyet humornak nevezünk. Nekünk sok ruháink van­nak most, külső boríték nélkül, melyhez még hiány­zik a béllés is. Ezeket nevezik hurnoristikus felol­vasásoknak. Vannak emberek, kiknek most humo­ridtikusokuak kell lenni, anélkül, hogy jó ötleteik volnának. Hogy az ilyenek még golyót nem röpí tettek agyukon át, onnan van, hogy még nem támadt jó ötletök. A geuienek is vannak előjogai: neveze­tesen, annak szabad rútnak lenni, csakhogy ezen előjogával vissza no éljeD. — A szépséguek ís van előjoga, nevezetesen annak szabad ostobáuak lenni és széphölgyeiuk láthatják a tükörből, hogy mily mértékben szabad ostobáuak lenni. Az igen szép lá­nyok naponként várják a férjet, ki különben ép oly ostoba és szép, mégis naponként várják, mint a postát. Az ostobaságnak is megvannak a maga előjo­gai, Ha egy ostoba Ínyenc hallgat, akkor oly okos, mint a ieggeniatisabb férfi. A szép hölgyek szeretik a szcllemdús férfit, elszeretik szivet és férjhez men­nek az ostobához, és csupán gazdálkodásból tartják, A férfi szelleme elkopik, -— és ez nem gazdaság, mert a férfi ostobasága örökké tart. Ha a férj talentumáról beszélünk, egyúttal ki­mondjuk, hogy milyen szép felesége van, és ha a nö szépségéről szólunk, azt is mondjuk, hogy mily ostoba a férje. Okos ember szcgyenli, ha ostoba felesége van, az okos asszonyok ellenben díszelegnek ostoba férje­ikkel ; mindenhová elviszik, hogy mintegy mond­hassák, inie mily okos vagyok én, a legostobábbra tettem szert. A szcllcmszegénységnek van egy másik elő­joga is, t. i. minél tudatlanabb az ostoba férj, an­nál jobb neki ; mert ha az ostoba nem beszél ide­gen nyelvet is, úgy csak földiéi tudják, hogy ö os­toba, dc ha franciául és angolul beszél, megtudják a franciák és az angolok is, — ha egy ostoba nem tud irni Bécsben, úgy azt csak Bécsben tudják, ha azonban irni tud, és leveleket ír, megtudják Paris­ban cs egyebütt is, hogy ostoba irta. Az clcnck is megvan a maga előjoga,— annak szabad hasard játékot űzni, Ö tudniillik az ésszel játszik és ez merész játék. Az élcclést nem lehet megtanulni, és cz szerencse: mert különben G évig kellene az ércről felolvasásokat hallgatni, melyek azután az élccel ölik meg az embert. Es miért sze­retik a hölgyek az élcet?—mert cz emberét száz közül keresi ki és magával ragadja. De most be kell fjejeznem, — különben azon zárlatra jövünk, hogy több felolvasást nem hallga­tunk meg, miután ezen felolvasásból is megértettük hogy a felolvasásokban élcelnek bennünket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom