Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-10-23
által a nötanoda felállítása következtében sokasulandó terheink némileg megkönnyebbittetnének. És a vallás- s közoktatási minisztérium kérelmünkre kegyes volt nem csak a megnyitandó rajz- és polgáriskola fölszerelésére 1000 forintot ajándékozni, hanem az egész nötanoda létezéséhez szükséges tanítók, tanítónők fizetése födözését is egészen magára vállalni, a várostól egyebet nem kivanván, mint hogy a nötanodának helyiséget, kertet szerezzen, és minden kellékekkel ellátva tartson fenn. Hálás köszönettel fogadta, és fogadja városunk e nemes áldozatot, s miután ekkép célját elérni látta, többé nem habozott a rég tervezett intézet létesítésével, annak helyéül ez épületet, melyben összeseregelve vagyunk, 600 forintért bérbe vette, s hogy a tavaly elmulasztottat kipótolja, nem egy, hanem két osztályt határozott egyszerre életbe léptetni. 8 ime tisztelt hallgatóink ! oly sok évi küzdelmeink, törekvéseink gyümölcséül ma már régóta tervezett nötanodánk két osztályának megnyitását ténynek mondhatom, s hirdethetem is önök gyülekezetében . Tisztelt vendégkoszorú! Archimedes azt monda: adj nekem a földön kívül egy pontot, melyen lábamat megvethessem, és én az egész világot kimozdítom sarkából. Én pedig azt mondom : adjatok nekem egy szellemileg, anyagilag kiképzett szelíd nökebelt, és én az egész világ boldogságát megalakítom. E pár szóval a nélkül, hogy hosszú értekezést, minek itt helye nincs, tartanék, ugy hiszem, kimondottam a nőnek, a nőnevelésnek s intézetünknek, mely azzal lesz foglalkozandó, fontosságát. Az államnak, mint tudjuk a család, az állami életnek a családi élet, az állam jelességének, a család jelessége veti meg alapját. A minő a család erkölcsisége, olyan az állam erkölcsi ereje. Hol a családi élet romlott; ott fájdalommal kell tapasztalnunk, az állam romlottsága következik utánna. És ki az, a ki a családot erkölcsössé, derékká, boldoggá teheti ? következőleg ki az, a ki a családi élet megalapításával az államnak az egészséges életerőt megadhatja ? A jó, a szeretettel, s szigorral, észszerűen nevelő anya, a tisztán szerető okos házastárs, az értelemmel, szorgalommal iparkodó gazdasszony, szóval a valódilag képzett nemes érzelmű nö. A chinai törvén} 7 ek, midőn azt rendelik, hogy a házasulandó császárnak annya válaszsza ki a birodalomban legjobb lyányt nőül, bizonyosan az anyának, és nőnek a császári családhoz ily viszonyát, sa császárra, kitől függeni vélik ott az állam boldogságát, nagy hatású befolyását tartották szemelött. Mig a római matróna szüzén megörzé a család szigorú erkölcseit: megdönthetlenül állt Róma. Midőn a családanya fényűzésre, erkölcstelen élvek hajhászatára vitte családját: Róma ledült s rabigába görbedt. Édes hazánkban is, mig jól nevelt erkölcsös nőink fentartják a családélet szentségét, mig erélyesen betöltik a kis kört, mely nekik világuk, mig okszerüleg nevelt gyermekeket nyújtanak a hazának, nem féltem nemzetemet. Jöjjön árviz módjára a külvihar ; megmentendi a család falain belől megszilárdított véderő. De ha nőink sülyedése az alapot ingóvá teendi: a család raenyországa pokollá, a haza boldog édene temető kertté fog változni. Ily fontos tisztelt közönség! az a kis házi kör, melyet kellőleg betölteni isten csak a nőt teremtette, s melyből öt, hol elég teendője van, a fölkapott noemancipatiovnl kiragadni nem egyéb volna, mint a szerény ibolyától illatát elvenni, a női szerénységnek nyakát szegni, s a nőt szűzi szemérme, háziassága, esaládisága büverejétöl, tehát egész fontosságától megfosztani. A nőnem fontosságából önkényt folyik a nő műveltségének, tehát az annak adandó nevelésnek fontos volta. Nem akarom érinteni, mily ferde fogalmak uralkodnak a női műveltségről, s ehez mérve mily hamisan fogatik fel sokak által a nőnevelés? Elég annyit mondanom, hogy a szokott felfogás szerint egy nő, ha egy két idegen szót eldadog, ha egy két darabot eldoromhól, ha egy két csecsebecsét öszszehorgolgat, ha egy két öltönyt divatszerüleg magára vet, ha egy két regényt keresztül olvas, ha egy két ügyes bókot vetni, kedvesen mosolyogni, hajlougani megtanult, már nagyon müveit nőnek hiszi magát, söt környezetétől kitűnő műveltségűnek magasztaltatik. Szerencsétlen hiedelem ! Nem tisztelt hallgatóink ! nem ily ferde fogalmon épített álmüveltség teszi egy müveit nö, a női műveltség lényegét. Isten keze kimérte a nőnek rendeltetését, e rendeltetés annak körét, e kör annak műveltsége irányát. Azon túl menni, vagy azt mellőzni, vagy felé csak színleg, hiányosan, külső kényszerből közeledni tévesztett lépés. Hol a sziv, ész, kedély a női kör betöltésére nincs eléggé müveive, hol hát a belső darabosan marad; ott hiányzik a valódi műveltség; ott csak a csillogó máz kicsinosítottsága vakítja el a külső szemlélőt. És fájdalom ! szokott nönövelésünk nagyon is tömjénez az ily külmázas műveltségnek. Növeldéink legtöbbjei oly divatbábokat bocsátnak ki keblükből, kik sem a kebel gyöngeségéröl, sem anyai, sem női, sem gazdasszonyi szerepükről soha egy szó tanitást nem halottak, következőleg azoktól teljesen idegenek maradnak. És mi lesz rendesen a tért nyert hamis fogalom, és ily nevelés következése ? Félig müveit nőink hiúsága, és oly megrögzött fényűzése, melyet nem hiszem, hogy amaz egylet, melyet a mult hetekben Németországon 300 tekintélyes nö a fényűzés és divat gátolására alakított, ki tudna irtani, ha csak magoknak a nőknek szilárd akarata, nevelésüknek valódi irányban vezetése, s nönöveldéinknek igazán házias nök képezésére fordítandó törekvése nem vágják ketté a baj gyökerét. Ily mélyen hat a nevelés befolyása. Az előre bocsátottak után merészség volna tőlem azt állítani, hogy leendő intézetünk dacolva a kor elharapódzott szellemével, egyszerre tökéletesen müveit növendékeket — mint minőnek képét rajzoltam — tudna kibocsátani kebléből. Tudom a kezdet nehézségeit; tudom mily ellentétekkel, előítéletekkel kellett eddig, s kell még ezután is küzdeni, melyek elzsibbasztják a legbuzgóbb törekvések hatását; ismerem az intézet gyönge erejét, mit sem hazánk jelen körülményei, sem a kormány, sem magunk áldozatai most még nem szaporíthatnak, s ezért mondám vakmerőségnek a közönséget kezgetleges intézetünknek most már minden oldalról tökéletes működésével kecsegtetni. Da annyit mondhatok, hogy az akarat abban valódibb képzettség megszilárdítására sem az intézet fentartóiban, sem tanítóiban, sem a befolyással bírandó egyénekben nem fog hiányzani. A 43*
