Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-02

z Ü k ö r t. Az egylet iránt, tagjai, hogy mily érdekeltséggel vannak, a két heti nyilvános felolvasások eléggé tanúsítják Az egylet volna egyfelől hivatva a magyarságnak és ma­gyarosodásnak tagjai közt terjesztésére is törekedni, — a legújabb példák azonban visszaesést mutatnak, a németese­dés kezdi magát befészkelni. Ajánljuk az illetők figyelmébe, hógy elismerést és dicséretet érdemlő munkásságukban, itthon a magyarságról s magyarosodásról el ne felejt­kezzenek. ; . A közelebbi-három év elemi csapásai, melyek közvet­len ugyana mezei gazdaságot gyakorló embereket sújtották, de' közvetve az iparos osztályt is nagyon érzékenyen találták a munkakereslet és pénz hiány miatt, iparosainkat a mult évben ipar társulatba hozták össze, hogy egyesülve, válvetett közös erővel az egyesek bajain könnyithessenek, a nyomotábbaknak munkát és keresetet adhassanak és fő­leg az uzsorások zsaroló kezei közül kiragadhassák. A hu­manisrnus térfoglalása minden emberbarát keblének jól esik. Nem tudjuk, kitűzött céljok felé mennyire haladtak, hirla­pilag magokról életjelt nem adtak; de azért föltesszük, hogy szerényen megvonulva annál üdvösebben hatottak iparbajaink orvoslására. Nagyon célszerű volna, ha munkás­ságuk' keretébe foglalnák, saját tagjaik között, egy fogyasz­tási egylet alakítását, meiy — ugy hisszük, legjobban sújtja őket is — "főleg e husszükséglet kielégítésére irányzódnék. Ugyan az emberbaráti szeretet társító szelleme emelte föl újra és tette népesebbé a mult évben önkénytes tűz­oltó egyletünket is, tagjaivá levén polgártársaink közül sokan, osztály és rangkülönbség nélkül, hogy igy testvériesen egybeforrva, a vész idején, gyakorlott kézzel biztosabban nyújthasson segélyt a kártvalló embertársaknak Idáig jó jelek mutatkoznak az egylet felvirágzását illetőleg, csak ezután se legyen emberbaráti célja egyesek hiúságá­nak feláldozva. Ha a polgárok társulása városunk szellemi életét 1874­ben ily változatossá és élénkké tudta tenni, és a nemes humanismus terjesztésérc vállalkozást megteremteni: viszont a hatóság is, a képviselő testülettel együtt, igyekezett a culturai fejlődést előmozdítani, megnyitván a kisgyerme­keknek az óvodát és határozatilag kimondván legköze­lebb a polgári leányiskolának rövid időn meg­nyitását is. Hogy e két intézet, a később hozzájok jövendő polgári fiiskolával mily nagyhatású • lesz városunk értelmi súllyának fejlesztésében, a jövő bizonyosan igazolni fogja. Csak egyszer a hólyag essék le némely polgártársunk sze­méről, és nyitott szemmel lássa be elfogultsága szürke ké­peit, azonnal még több üdvös intézkedés vehető munkába polgáraink értelmisége kiművelésére. A társadalom nyomorultjainak, a szenvedő fegyencek­nek sorsa javitására, lelki életök gondozására egy r a b s e­gélyzö egylet alakítása is céloztatott. Kivitele a kirá­lyi törvényszék sorsának eldöltéig elhalasztatott. Aszegény íigy rendezésére, s ezzel kapcsolatban a koldulás megszüntetésére előmunkálatok tétettek. És bizonynyára, ha a képviselőtestület kebeléből kiküldött választmány öttagu albizottsága lelkiismeretesén és nem csigamódra tette volna kötelességét, már c szegényügyünk rendezését is bevégzett ténynek vehetnénk, és a koldulás megszűntetését is a mult év nevezetes hozományának nevezhetnök. — Mindenesetre nem szűnünk meg sarkalni az előttünk jól ismert albizott­ságot munkálatának mielőbb befejezésére. A múlt év városunk társadalmi élete fejlődésében, nem volt meddő. Adja a jó ég, hogy a még leplezett jövő, egyéb fon­tos társadalmi teendőinkben készületlen ne találjon! hogy a megkezdett uton tovább is erélylyel haladjunk ! hogy ala­kult egyleteinket kitartó buzgalommal felvirágoztassuk ! Pápai Emil. Mért nem magyarosodnak a zsidók? Ezen kérdés nagy nyomatékkal hangsúlyozta tik a Pápai Lapok 34-ik számában. Ha mi ezen fontos kérdésre komolyan felelni nem akarnánk s azt csak egyszerűen a napirendről le­tenni óhajtanánk, azt mondhatnók s vissza kérdezhetnék: hát a Szerbek, Oláhok, Tótok, Szászok, Horvátok s Német honpol­gárok mért nem magyarosodnak ? — 8 Braun Henrik ur tisz­telt honfitársunk mért nem nevezi magát Barna v. Barnai Hen­riknek? — Mi úgy hisszük, hogy a magyarosodás a magyar­földön általában csak is időkérdés s attól függ, hogy a ma­gában igen szép s kedves hangú magyar nyelv tovább is oly mérvben, oly buzgósággal s annyi sikerrel müveitessék s fej— lesztessék, mint az* körülbelül negyven év óta történt. Ha ez úgy lesz: akkor, megvagyunk róla győződve, mindenki e hazá­ban szégyenlendi, e nyelvet nem ismerni, s legalább meglehető­sen nem beszélni. A mult századokban a francia nyelv majdnem egész Eu­rópát megfranciásitotta, a nélkül, hogy a különféle hazaszerető érzületek kimúltak, elenyésztek volna. Köztünk az élők között még most is igen sokan vannak, kik gyermekkorukban szépen s igen tisztán beszélték a francia, az olasz, angol s német nyel­vet, midőn magyarul nem is értettek. S ezek nem voltak talán idegen ajkúak s idegen nemzntiségüek, hanem törzsemletü ma­gyarok, mint azt nevük, címerük, s birtokuk bőven tanúsítják'j. A nyelvek, a menyiben szépek, hajlékonyak s lelkünk legfino­mabb érzése árnyalatait kifejezhetik, mindig hatalmasok s hódítók. Görög ország elfoglalása után, a rómaiak Athénbe mentek, a görög nyelv megtanulására. A tudomány nem teszi ismeretessé egyik nyelvet sem. A tudomány eszmékkel foglalkozik, s ezen eszmék könynyen át­fordithatók s közzétehetők. Egy tudományos könyv átolvasása, vagy áttanulmányozása után megelégszünk vele, ha annak esz­méit elsajátítottuk s magunkévá tettük. A nyelv terjesztése ügyében legtöbbet tehet a szépirodalom s a mivelt emberek közti társalgás. Bátorkodom azt állítni, hogy a pápai főtanodában ki­képezett iíjuság legnagyobb részbeu az előadások szépsége, a szépirodalmi munkák olvasása s azokban gyakorlatainak köszöni, hogy magyarsága mellett majd országos hírt nyerhetett. Ezen állításom alul ki nem vehetem még a t. cikkírót, Braun Henrik urat sem, a ki bizonyosan Jókai Mór regényeiből s hasonló mun­l ) Epen ez volt az elnemzetietlenedés kom, melyről találóan mondja Jókai „Feledte nyelvét, ősszokásail, Gúnyt iize abból amert apja halt" Ezért keltek fül lángigéikkel az ihletett lelkes költők is, hogy fölrázzák a lázálomba merült, önfelcdett kort. üe ma már a költőkre sem hallgat senki, zenghet kikí magának. Szcrk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom