Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-08-07

önképzés és az ifjúság ügye iránt, lehetetlen róla tudomással nem bírnia — ha közelünkben tartózkodik. Hogy mily nagy befolyással van a társulás az önképzés előmozdítására, fejtegetnem szükségtelen, — sokszor volt ez már és eléggé bőven fejtegetve. És beszélnék e tárgyról bármi terjedelmesen, az ily «zerenykörü önképzőtársulatok beleidéről csak az bírhat tiszta képzettel, a ki maga is közvetlen tapasztalatokat szerzett róla,— íi ki tudja, a ki érezte, hogy a serdülő ifjúnak épen oly, vagy talán még jobban eső diadalérzet tölti el keblét, midőn elmeszüleményét először ítélik érdemkönyvbeirásra, mint az ügyvédét, midőn első perét megnyerte, vagy a lelkészét, ha egy lelket nyert meg az isten nemföldi országának. — Mellőzöm azért ez értesítésemhez szorosan véve ugy sem tartozó tárgyaknak fejtegetését, — s a dologra térek. Képzőtársulatunk mindenekelőtt ez iskolai évben is megtartá 1874. október 23-án P. Szabó Karol főiskolai tanár úr elnöklete alatt alakuló közgyűlését, mely alkalommal Alelnök s főjegyzővé: Pap Kálmán IV. é. jogh. Aljegyzővé: Sátor Dávid lí. é. pnöv. Másodaljegyzővé: Széki Géza II. é. bölcsész. Pénztárnokká: Györffi József IV. é. pnöv. Pénztári ellenőrré: Kutassy Ferenc IV. é. pnöv. A Jvönyvtár tudományos részének könyvtárnokává: Tuba János II. é. jogh. A szépirod. rész könyvtárnokává: Császár István I. é. pnöv. s a bíráló választmány tagjaivá a már megnevezetteken kivül Gutmaycr József III. c. jogh., Mozsonyi Sándor IV. é. pnöv. cs Kenessey Gyula III. joghallgató választattak meg. Volt a társulatnak az első félévben 54 munkás és szavaló, 61 olvasó — tehát összesen 115 tagja. Sajnos, hogy a második félévben beállott hőség folytán a társulat tagjai nagyobb részének lelkesülése elpárolgott; mert a második félévben körünk már csak 22 munkás és szavaló, 2Í) olvasó, tehát összesen 51 tagot számlált. Mind a mellett kitartással törekedett feladatának megfelelni, s tartott az iskolai év folytán összesen 28 ülést melyeken megbiráltatott 78, a társulat tagjai által készített s headott mű, — közülök 9 érdemkönyvbe irandónak, 20 pedig dicséretreméltónak ítéltetvén. A művek között akad több, komoly törekvésre mutató nagyobb munka, értekezés is; de legnagyobb részük vers volt, még pedig rosz vers. Nem tartom itt helyén kívülinek e rosz versirók mellett nyilatkozni azok ellenében, a kik felvont szemöldökkel, tudákos arculattal minden ily törekvést föltétlenül elítélnek. Legyen az ily versümeny bármily gyenge mű, kedély kívántatik annak megteremtéséhez; s talán azt kívánnék, hogy az ifjúság keblében se legyen érzés, és az ő lépteit is az üzérkedési szellem vezesse? A világtörténet egy nagy embert sem mutat fel, a ki ifjúkorában egy nemes eszmeért rajongva ne lelkesült volna; — s komoty férfiak, kik a hazának üdvét szivükön hordják, sohasem kívánhatják, hogy az iíjusága szép és nemesért ne lelkesüljön. A társulat munkásságának ismertetésénél föl kell még említenem, hogy alapszabályait újra átdolgozta, bővítette, néhány új intézkedést hozva be, de melyeknek nagyobb része, fájdalom kevés sikerre vezetett. — A folyó év február havának 19-én pedig megünnepelte egykori tagja Jókai Mór, de most már világhírű férfiú születésének 50-ik évfordulóját, őszinte üdvözlettel csatlakozva ezereknek kivánataihoz. A tanév végére következő pályadíjak tűzettek ki: Népdalra 2 arany. Ódára 12 forint. Elégiára 12 forint. Festőkölteményre 12 forint. BeszéljTC 15 forint. Bürger „Auch ein Lied an den lieben Mond" e költeményének műfordítására 10 forint. Egyházi beszédre 10 forint. A magyar népköltészetről írandó értekezésre 20 forint. Jókai Mór élet és írói jellemrajzára 21 forint. E jutalmak közül a népdalé Gutmayer József III. é. joghallgatónak, a beszély és Jókai Mór életrajzáé Tuba János II. éves joghallgatónak, az egyházi beszédé Mozsonyi Sándor IV. papnövendéknek, a többi müveké pedig a társulat főjegyzőjének ítéltetett oda. Komoly szavalatra jutalmul ki volt tűzve 1 arany, vig szavalatra 5 frt. Az elsőt Gutmayer József, az utóbbit pedig Kutassy Ferenc IV. é. pnöv. nyerte el. A tek. Antal Gábor tanár úr által a legjobb s legszorgalmasabb bíráló részére jutalmul kitűzött 1 db. arany a bíráló tagok szavazatának többségével Sátor Dávid II. é. papnöv.-nek, a társulat titkárának lőn odaítélve. Nagytiszt. Gyurátz Ferenc evang. lelkész úr által a pályázatok során a legjobban kiemelt pályamű részére külön jutalmul kitűzött 1 arany „A magyar népköltészetről" írt értekezés szerzőjének adatott ki. Im ezekben állottak társulatunk ez évi működésének főbb mozzanatai. Jól tudjuk, hogy ha igyekeztünk is társulatunkat tőlünk kitelhetőleg minél virágzóbbá tenni; ezzel még érdemet — melylyel kérkedhetnénk, nem szereztünk; de mind a mellett ugy hiszük, méltó okon kívánhatjuk törekvésünknek méltáuyolását. Pap Kálmán. - JtX, %o \°r <] iíír VADROZSANAAK NY ILO BOKRA. adrózsáuak nyíló bokra, Rája hajlik a habokra, Fodros habok azt susogják; ^Csókolj, csókolj szép rózsaág! — Rá borulok én is néha Egy kis leány hó vállára, Szünetlenül azt susogom! Nyári estnek kéklő ege, Fényes csillagok serege Tanítják cs elbeszélik E világ véghetlenségít. Nekem is van két csillagom Szemeidben szép angyalom! Ezek okozzák azt nekem, Szeress, szeress kis angyalom! J> Hogy szerelmem véghetetlen. Jön és megy a vándor gólya, Mintha két hazája volna — Örök tavasz, örök meleg Amit az a madár szeret. — Én is elrepülnék messze, IIa e kis lány nem szeretne. De igy, adhat a sors telet — Itt maradok mégis veled. D e v e c s e r i. Mire gondolkodni kezdünk. Beszély. — Irta: Zoltay. (18. Folytatás). Talán még tovább is folytatja sétáját a tengerparton, s tervét még tovább is tűzi, ha a tengeri szél mindinkább