Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-08-07

elviselhetlenné nem válik; elhagyta tehát sétahelyét, hogy szállására siessen. Az elégedettség, a lelkesedés, mely Aladár keblét betölté, arcára is derűt csalt ki. — Jó estét kedves földim, fogadá Öt gazdája, kinek figyelmét nem kerülte el az ifjúnak derült arca, ön bizonyosan megalakította a vadásztársaságot, azért jön oly derült arccal haza. — Nem ; nem is ezen dologban jártam. — Tehát ismerőssel találkozott? — Nem. — Ha ön ily szótalan, nem tudok mást gondolni, minthogy legalább is néhány tagot verbuvált — kérem ez régi magyar szó, ön talán nem is érti már — az alakítandó társasághoz. — Tévúton van ön egészen ! én már letettem e tervemről; új tervem van s a mint pénzein megérkezik, indulok Amerikába, — Amerikába ! ? kiálta fel kérdőleg az érdemes pékmester, nagy szemeket csinálva, — ott most igen rosz világ van ; borzasztó dolgokat imák az újságok, az ember haja ég felé áll, ha olvassa. — A mi branyiszkói ütközetünk kakas viadalnak sem járja meg az ottani csaták mellett; hallatlan mészárlásokat visznek véghez! fejezé be szavait Dobos úr, azon hitben, hogy Aladárra most ugyan csak reá ijesztett. Aladár mosolygott honfiának megjegyzései felett. — Mit! ? Ön talán nem is hiszi a mondottakat ? folytatá emelkedett hangon a szarvacsok és zsemlyék szabályzója. — Hiszem mindazt — olvastam a lapokból, felele Aladár. — S mégis Amerikába szándékozik ? — Mégis. — De reménylein, csak vadászni ? — Igen — emberre. Az érdemes pékmester e szavakra olyan arcot vágott, mint a ki nem érti a hozzá intézett beszédet; nem volt képes semmiképen sem elgondolni, mint lehet Aladárnak, ki csak most érkezett meg oly veszélyes vállalatból, még veszélyesebb kalandokra kedve. — S mi viszi Önt Amerikába? kérdé tovább a pék. — Valószínűleg — hajó. Dohos úr e feleletre oly dühbe jött, hogy szeretett volna bőréből kiugrani. Elnyomta azonban felindulását s eléggé higgadt hangon folytatá : — Nem épen arra voltam kíváncsi, mily forgalmi eszközt fog Ön az átkelésre használni, hanem inkább az okokat óhajtottam ismerni, melyek önt az új világba viszik. — Igen !? bocsánat előbbi kifejezésemért! szóla Aladáiv Én a rabszolgatartók elnyomása miatt megyek Amerikába. — Tehát e szerint az északiakhoz fog szegődni. — Igen. — Sajnálom, igen sajnálom ezen elhatározását. A hírlapi tudósítások szerint az északiaknak bukniok kell, sok az áruló közöttük. — Elhiszem — volt Aladár válasza, de egy magasztos ügyért bukni is dicsőség. Aladár e szavai Dobos urat gondolkodóvá tették. Eszébe jutott, hogy azon ügy is, melyért 1848-ban a pékkemencét ágyúval cserélte fel, elbukott mégis azon tettek, melyek az igaz ügy harcosai által véghezvitettek, aranybetükkel lesznek majd a történelem lapjain feljegyezve. Dobos urnák azonban rosz emlékező tehetsége van, azon körülményre már semmiképen sem bírt visszaemlékezni, miszerint ö nagyhajlandóságot érzett magában, a mint csak alkalma nyílt, sarkot mutatni az ellenségnek. E hajlam pedig aligha lesz aranybetükkel fö 1 j e gy e z v e. Persze, mind ez régen volt; talán nem is igaz. (Folytatjuk). Különfélék. — L a p un k sz er k e s z t öj e rövid időre a vidékre utazván, távollétében a lap vezetését Zoltay belmunkatárs volt szíves átvállalni. — Nyilvános köszönet. Aló!írott a legforróbb köszönetemet nyilvánítom a tekintetes városi képviselő testületnek, hogy tekintetbe véve anyagi veszteségeimet, a színházi alapból 200 írttal segélyezni kegyeskedett. A jegyzőkönyvi kivonat lekötelező sorait, melyekben a nagylelkű ajándék tudtomra adatik, sohasem fogom felejteni. Legyen meggyőződve a városi képviselő testület, hogy azok pályám iránt még inkább föllelkesítettek, s ezentúl kettőzött szorgalommal iparkodandom hivatásomnak megfelelni. Mély tisztelettel. Lászy Vilmos színigazgató. — A mer cur kereskedelmi egylet tagjai múlt hó 31-én rendkívüli közgyűlést tartottak. Több hivatalnok elutazása és leköszönése következtében megválasztattak: alelnökké Löwy Alajos, 2-d. titkárrá Goldberger Jakab, könyvtárnokká Gottlieb Lajos, választmányi tagokká Sniepel Ágoston és Krámer Adolf, póttagokká Rósinger Sándor. Ugyanazon napon cstve tánckoszoruval egybekötött felolvasás rendeztetett. Láday Győző úr tartott felolvasást ;;

A vasról." Megismertette a vasat, s bevezetésül a vegytan elemeit fejtegette. Szépen ismertette a vasat „vonatkozással az iparra és kereskedelemre" A felolvasás után tánc következett, melyben a jelenlevők hajnalig kedélyesen mulattak. — A szegényügynek városunkban rendezésésére kiküldött bizottságot figyelmeztetjük a közelgő őszi hónapokra, mellyekben a városi költségvetésnek kell tárgyaltatni s mely költségvetésbe már a szegényügyi pótléknak ís föl kell vétetni. Jliszszük, hogy a közönség várakozása s vele a koldusügy rendezése most már nem marad függőben. — A tanuló ifjúság eloszlott, élvezendő a szülék körében a szünnapok örömeit. Most áll be valóban nálunk is a holt idény. Különösen a legközelebbi zajos napok után szinte boszantó e csöndes egyhangúság. Epen e csöndes napok és hetek lesznek méltók arra, hogy elmélkedjünk egy kissé városunk ügyei cs viszonyaink fölött és készüljünk komolyan jövőnk biztosításához. Most a kir. törvényszék távozik körünkből,—Mi lenne a városból, ha megfosztatnék még a helv. hitv. jogacadenüától is? — A kolera különböző vidékeken szórványosan jelehtkezik. Hatóságunk is megtette az első óv intézkedését, kihirdette az árnyékszékek lértőztelenítését. Hanem arra azután többé senkisein gondol, vájjon a felhívásnak van-e eredménye. Kissé talán mégis jó lenne utánnézni, ha van-e mindentt vasgálic-oldat ? — Eljegyzés. A házasélet rózsaláncaival magát lebilíncseltetni siet Berger Mór polgártársunk, amennyiben Engel Hermina kisasszonynyal a napokban Tót-Megyeren jegyet váltott. Előre is tartós boldogságot kívánunk nekik! — Tűzoltó egyleti ügy! A pápai önykéntes tűzoltó) egylet mászóháza építésének költségei fedezésére Gr. Eszterházy Pál ur ő Nagyméltósága 50. azaz ötven forint oéket volt szíves adományozni, melyért az egylet hálás köszönetét nyil-